Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

8 19S7. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK ADUNKAVÉLEMÉNYÉRE C eglédről Irta Szeleczki Mihály olva­sónk a következő levelet. „Irataim rendezgetése közben akadt a kezembe ez a tizenhét éve készített közvélemény-kutatás a Pest Megyei Hír­lapról. Nem emlékszem, hogy azóta készült volna hasonló, széles körű jelmérés. A magam részéről — a jobbítás szándéká­val, illetve érdekében — ma is időszerű­nek tartanék egy ilyesfajta jelmérést. Természetesen a kérdéseket a jelen kö­vetelményeihez kellene igazítani. Az újabb közvélemény-kutatás egyben kont­rollja lehetne a fent említett korábbinak. Kérem, olvassanak bele és döntsék el!" Nos, beleolvastunk a közvélemény-kuta­tásba, amelyet a Hírlapkiadó Vállalat készíttetett, s amely 9412 kitöltött kérdő­ív alapján kísérelte meg összefoglalni az olvasók véleményét lapunkról. A szám­szerű adatok, a válaszok százalékos meg­oszlása mellett, a felmérés készítői idéz­nek is a beküldött véleményekből. A válaszok 86 százaléka szerint lapunk megfelelően tájékoztatta az olvasóit a me­gye politikai, társadalmi életéről. Termé­szetesen találunk bíráló megjegyzéseket is: „Csak részben vagyok elégedett, mert az e témában írt írások rendkívül rövi­dek." Vagy: „Nem vagyok elégedett, mert igen kevés tájékoztatást nyújtanak a me­gye egészének életéről, többet foglalkoz­nak az országos és egyéb kérdésekkel.” A megye gazdasági viszonyairól szóló cikkekkel már csak a megkérdezettek 78 százaléka volt elégedett, bár ez még min­dig a döntő többség. Ám ezekben a vála­szokban már ilyen megjegyzéseket is ol­vashatunk: „ ... csak a jóról írnak, pedig higgyék el, nem csak jó van a megyé­ben." Vagy: „A. gazdasági visszaélésekről, a hibákról, a látszateredményekről nem­igen írnak.” Keményebben fogalmazva: „Hiányzik egy olyan rovat, amely rend­szeresen megbélyegezné a korrupt vagy hozzá nem értő vezetőket, akik tehetség- telcnségük ellenére vezető állást tölte­nek be.” Hosszasan lehetne még idézni a bíráló, de ugyanakkor jobbító szándékú vagy éppen a dicsérő megállapításokat tizenhét esztendővel ezelőtti lapunkról, de most korántsem ez a szándékunk. Amiért át­böngésztem az egykori felmérést, az az, hogy éppen most zárult egy olyan kezde­ményezésünk, amelynek célja hasonló volt e közvélemény-kutatáshoz. Olvasóink véleményére voltunk kiván­csiak ezúttal is. Igaz, a tudományos mód­szernél játékosabb formát választottunk, amikor az év elején útjára bocsátottuk „Adunk a véleményére” akciónkat. A százalékok helyett szavazatokat számlál­tunk, s közhírré tettük, hogy az a kollé­gánk, aki az idén a legtöbb voksot „gyűj­ti”, az elnyeri az év újságírója címet és az ezzel járó jutalmat. Ugyanúkkor nyer­hettek azok az olvasóink is — hétről hét­re —, akik a leggyakrabban tiszteltek meg véleményükkel. Most, a játék végén egy ilyen olvasót — Magony Jánosáét Érdről — mutatunk be, s természetesen készítettünk egy villáminterjút az év új­ságírójával, Mészáros Ottóval, lapunk fö- munkatársával is. Kezdetben mi tulajdonkeppen arra gon­doltunk, hogy egy-egy cikk címét és szer­zőjét kérjük olvasóinktól, hiszen már eb­ből is leszűrhető, hogy milyen témák iránt érdeklődnek azok, akik naponta kézbe veszik a Pest Megyei Hírlapot. Közben derült ki, hogy ebben a játékban sokkal több van az egyszerű szavazásnál: sorra érkeztek az olyan levelek, amelyek véleményt mondtak az újságról, a té­mákról, kifejezték elismerésüket, bírál­tak, javasoltak. Több rendszeres szava­zónk volt, aki sűrűn gépelt oldalakon so­rolta föl a neki tetsző cikkeket, s mind­hez hozzáfűzte a saját véleményét, a té­mával kapcsolatos állásfoglalását. M ost ezekből az írásokból idézünk egy csokorravalót, mert úgy gondoljuk, érződik belőlük, amit már a tizenhét esztendővel ezelőtti felmérés készítői is megállapítottak: „Az olvasók és a szerkesztőség között igen kellemes érzelmi kapcsolat van. Az olvasók a Pest Megyei Hírlapot szeretik. A vélemények, kritikai megjegyzések a lap munkájának segítését célozzák.” Ezért — ha nem is az idén lebonyolí­tott játékos formában — továbbra is igé­nyeljük olvasóink véleményét, javaslatait, bírálatait, s természetesen: adunk a véle­ményükre. A tizenhárom esztendős Dubniczki Csilla Tahiból ezt írja: több más újság mellett a Pest Megyei Hírlapot is na­gyon szeretem. Kedvencem a Szabadidő — Hobbi összeállí­tás, amiben mindig találok hasznos tanácsokat. Nagy­apám rádiót szokott hallgatni, ezért őt főként a Rádiófigyelő érdekli, a nagymamának mostanában a gyakran megje­lenő Szájtátva című kis írá­sok tetszenek. Nekünk nem jár másik újság, ezért nagyon örülünk annak, hogy lapjuk­ban a rádió és televízió mű­sorát is közlik. A hátlapon mindig ott találom, hogy az adott napon ki született vagy ki halt meg. Ezeket a leírá­sokat az iskolai órákra való felkészülésben is hasznosíta­ni tudom. A barátnőim, testvéreim és kis óvodás társaik nagyon szeretik a meséket és a rejt­vényeket. Jő lenne, ha a szombati lapokban lenne egy gyerekoldal, amely csak ne­kik szólna. Nagyon szépen köszönöm, hogy kíváncsiak a véleményemre! ■ár Ha már adnak a vélemé­nyünkre, elmondom — kezdi írását Simon Tibor Buda­pestről —, felháborít, amikor egy-egy már olvasott cikk önöknél ismét megjelenik. Tudom, hogy a Központi Saj­tószolgálat cikkei sok helyütt — nem csak a Pest Megyei Hírlapban — újra és újra napvilágot látnak, én inkább azt javaslom: írjanak többel a megyéről és lakosságáról. Mi, olvasók már csak így vagyunk ezzel! Azt szeretjük igazán, amit átélhetünk, ami bennünket is foglalkoztat nap mint nap. Szeretünk olvasni, hiszen nekünk nem adatott meg, hogy képesek legyünk Az utolsó betűig Délután kerestem Magony Jánosnét Érden, a Blanka utca 8. szám alatti lakásán. Mondták, jöjjek később, mert ilyenkor szokott bemenni a városközpontba az esti lapért. — Ennyire szereti az újságokat? — kérdeztem, ami­kor este ismét bekopogtam hozzá. — Ez az egyetlen szórakozásom, az olvasás. Újságok, folyóiratok és a könyvek. Ilyenkor, amikor a férjem éj­szakás, éjfélig is olvasgatok. — Milyen lapokat vásárol? — A Pest Megyei Hírlapot naponta megveszem. A szer­dai, érdi különkiadást az utolsó betűig elolvasom, mert abból megtudok sok mindent, ami a városban történik. Jó játék volt ez a szavazás, kár, hogy befejeződött. Régi olvasójuk vagyok, higgye el, nem azért mondom, mert nyertem egy százforintos vásárlási utalványt is, de iga­zán érdekesnek tartom a megyei hírlapot. Mellette a Szabad Földet is mindig megveszem, meg a kertészeti lapot. Valamikor termelőszövetkezetben dolgoztam, most csak itthon a kiskertben, mert évekkel ezelőtt leszáza­lékoltak. Ezért van sok időm az olvasásra, különösen ilyenkor, amikor már a kert sem ad munkát. Észrevette a halkra állított tv-re vetett pillantásomat. — Az ember nem mindig figyel oda. A szó elszáll, a kép egy villanás ... Az újságban részletesebben, nyugod- tabban elolvashatok mindent, ami éppen érdekel. Most ez a nagy tárgyalás Amerikában ... szeretném, ha béké­ben élhetnénk. Tudja, a fiam hivatásos katona. A szent­endrei tisztiisko'án tanult, most a déli határszélen telje­sít szolgálatot. Családos. Hát ezért is bizakodom, hogy nem lesz háború. Már indulni készültem, amikor megjegyezte: — Ügye milyen kedves volt a Gorbacsov házaspár, amikor együtt énekelte azt az orosz dalt a zongoramű­vésszel? De jó is lenne, ha a politikusok csak énekelni járnának egymáshoz... K. E. ilyen színvonalasan megfogal­mazni érzéseinket és gondola­tainkat. Maradok továbbra is — lehet, hogy túlzottan — kritikus olvasójuk.-k Dicséretére válik a lap szerkesztőinek, hogy a június 20-i számban a Vakációakció című közleményeknek két ol­dalt szenteltek. Minden gye­rek, szülő részletes tájékozta­tást és jó tanácsokat kapott a nyár kellemes és hasznos eltöltéséhez — vélekedik Kiss Paula Abonyból. Az kérném viszont — foly­tatódik a levél —, hogy ne csak Pest megyéről szóljanak a cikkek. Keressék fel hazánk távolabbi tájait is, és készít­senek minél több friss ripor­tot a pihenő, vakációzó em­berekkel, s azokkal, akiknek a munkája hozzájárul a kel­lemes nyaraláshoz. A zánkai úttörőtábor élete legalább annyira érdekel, mint a tiszai vadevezősök egy-egy napja. Mi, akik itthon leszünk, na- gvon szívesen olvasnánk ezek­ről, s ettől mi is felüdülnénk. ■k Dr. Zádor Antal Vácról azok közé a szavazóink közé tartozik, akik mindig bőséges indoklással adták le voksaikat egy-egy írásunkra. Egyik le­veléből idézünk: Az ország- gyűlési bizottság napirendjén című közleményt örömmel olvastam, de jó lenne, ha minden idős emberre több fi­gyelmet fordítana a társada­lom. Ezzel együtt köszönöm, hogy foglalkoztak az öregek­kel. A Múzeum és műemlék cí­mű írás a mindig is aktuális problémákra hívta fel a fi­gyelmet: nem vigyázunk elég­gé értékeinkre. Ennek sajnos naponta tanúja lehet bárme­lyikünk. Nagyon helyesen te­szik, ha erre minél gyakrab­ban felhívják a figyelmet! A rendbontó görög szur­kolók című cikkben jólesett olvasni, hogy nálunk nem okozott tragédiát a külföldi drukkerek ostroma, bár már néhány hazai meccsen is kez­denek elszabadulni az indula­tok. A Szovjet—amerikai csúcs december 7-én című tudósítás az egész világ közvéleményét foglalkoztató témáról tájékoz­tatott. Remélhetőleg megegye­zés születik, és a földön, a víz alatt és a csillagok között is felszámolják a „puskaporos hordókat”. Bár úgy lenne! ★ Kun Andrásné Nagykörösön már húsz esztendeje hűséges előfizetője lapunknak. Ter­mészetes, hogy elsősorban a lakóhelyéről szóló cikkeket ólvaása skívéséií. Többnyire — mint írja — Ballai Ottó publikációi tetszenek; hisz azokból városom problémáiról értesülhetek. Az utóbbi idő­ben az olvasók kérésére ap­róhirdetés is megjelenik a Nagykőrösi Hírlapban, ezt nagyon hasznosnak tartom. Minden szerdán érdeklődés­sel várom a Jogi tanácsokat. Ezekben tanulságos eseteket tárgyalnak és kielégítő vála­szokat adnak ügyfeleiknek, ezért mindig elolvasom. ★ Kővári József régi, szor­galmas levelezőnk Budapest­ről. Most Kása Pál Kossuth Lajosról írt cikkéhez fűzött véleményéből villantunk föl néhány gondolatot: Az írás olyan területre vezeti az ol­vasót, amit. talán nem is tu­dunk eléggé méltányolni. Kossuth Lajost nem mint po­litikust, hanem mint magyar szőlősgazdát mutatta be. Ez­zel talán jobban ráirányította a hely történetírók figyelmét, hogy a politika története nem választható el a gazdaság tör­ténetétől. Fontos, hogy olvas­sunk, beszéljünk az ilyen ösz- szefüggésekről. ★ Tizenkilenc éves vagyok, s amióta olvasni tudok, rend­szeresen forgatom lapjukat — áll Danka Éva jászkarajenői olvasónk levelében, — Mint egészségügyi dolgozó, elsősor­ban a szakmámmal kapcsola­tos cikkeket szeretem. Sza­badidőmben moziba járok, ezért érdekelnek a Heti film­jegyzetek is, amelyekből tá­jékoztatást kapok a legújabb filmekről. Így elkerülhetem a csalódásokat. Nagyon kedve­lem továbbá a pénteki re­ceptajánlatokat és a divattal foglalkozó cikkeket. Bár min­den írást elolvasok, ezek azok, amelyekre különösen fi­gyelek. ■Tit. Ritkán szoktam hasonló do­logban tollat fogni — írja Klein Gyula Kóspallagról —, most mégis kikívánkozik be­lőlem a szó. A Kör Pál alá­írással, Csak a munkások isznak? címen megjelent cik­kel tökéletesen egyetértek. Ritkán jelenik meg olyan írás, amely egy ennyire ak­tuális problémát, ilyen tár­gyilagosan tár fel. Mértékkel persze én sem vagyok ellene a jófajta nedűnek, de min­dennek megvan a maga helye és ideje. A fenti cikk szerző­jének jó egészséget és még sok ilyen találó írást kívá­nok! ★ Magyar Sándor ácsai olva­sónknak Dóra Béláról, az ócsai Vörös Október Terme­lőszövetkezet elnökéről írt cikkünk nyerte el a tetszé­sét: Az elnök munkáját ma­gam is ismerem valamelyest, de hogy ennyi energia rejlik ebben az emberben, azt el­képzelni sem tudtam. Ezúton fejezem ki elismerésemet azért a munkáért, amit a szövetkezet élén végez. ★ Eddig is hű előfizetője voltam a Pest Megyei Hír­lapnak — írja Ceglédről özv. Zsengellér Ferencné —, hálás köszönetem, hogy szavaza­taimmal én is besorolást nyertem a szerencsés győzte­sek közé, A tizenegy éves szomszéd kisfiú hozta az örömhírt. Mától kezdve ő is részt vesz az Adunk a véle­ményére! akcióban. ★ Nagy Emilné Bugyi község­ből érkező borítékja minden alkalommal több külön kis levélkét rejtett magában. Így kezdődött mindegyik, olvas­tam ... az űrhajósokról, akik már négy hete a magasban keringenek. Elismerésem ma­gatartásukért, kitartásukért! Dicséretet érdemelnek. ... a tápszeren tartott kis oroszlá­nokról. Nagyon aranyosak le­hetnek. Én is szívesen nevel­nék ilyen jószágokat, mivel nyugdíjas vagyok, a dolgom­tól ráérnék és nagyon szere­tem az állatokat. ... az en­gedély nélküli építkezésről hozott rendelkezéseket. Na­gyon helyeslem. Sokan építe­nek engedély nélkül, s ha le­bontatják velük vagy bünte­tést szabnak ki rájuk, szidják és átkozzák a hatóságot. ★ Valamilyen módon külön kellene elismerni a mutációk szerzőit — vélekedik Szarvas László Túráról —, hiszen rá­juk csak az adott körzet ol­vasói tudnak szavazni, így hát­rányba kerülnek a többiekkel szemben. Nekem például na­gyon tetszenek a Gödöllői Hír­lap cikkei. ★ A kül- és belpolitika nem erős oldalam — vallja be Bíró Zoltán Kóspallagról —, mégis szívesen olvasom azokat az írásokat, amelyek a sajnálatos külföldi eseményeket mutatják be. Mészáros Ottó viszont mé­lyen megdöbbentett Visszafelé című cikkével. Szomorú tény, hogy megyénkben öt év lefor­gás alatt mintegy nyolcvan százalékkal nőtt a veszélyezte­tett gyerekek száma. Ezért most Mészáros Ottónak szeret­nék „jó pontot” adni. ★ Végezetül teljes egészében idézzük Zana Sáhdorné nagy­kőrösi olvasónk rendkívül kedves és szellemes levelét: „Kedves Hírlap! Első perc­től, amióta létrejöttél, előfize­tőd vagyok. Elmondhatom, olyan vagy számomra, mint egy jó házastárs, akit szere­tettel várunk haza. Sajnos az én párom már egy éve meg­halt. Most teljesen egyedül vagyok. Azaz dehogy vagyok egyedül, hiszen itt vagy ne­kem te. Mert minden reggel te vagy az első gondolatom, a lábam húz a levelesládához. És addig le nem teszlek, amíg az .utolsó betűig kisnem olvastalak. Hogy .-melyik cikk tetszik a legjobban? Ügy vagyok ez­zel, mint fiatal lány korom­ban a szerelemmel. Egy ék­telenül pattanásos, nagy fülű és ráadásul gurigalábú fiúba voltam olyan szerelmes, mint az ágyú. Amikor lánypajtá­saim megkérdezték, hogy mit tudok rajta szeretni, azt fe­leltem: úgy, ahogy van, min­denestül. Hát így vagyok a Hírlappal is. Mindent szeretek benne. És köszönöm minden szerkesztőnek a jó cikkeket, és jobb egészséget kívánok, mint amilyen nekem van!” Az év újságírója — Mészáros Ottó pálya­képe? — Harmincöt év a szak­mában. ebből harmincegy a Pest Megyei Hírlapnál. — Kedvenc témái? — Minden, ami az élet. minden, ami az embereket érdekli, de nem mindig si­kerül jól megírni. — Kedvenc műfaja? — A publicisztika. Mert a vezércikk, a belső elemző írás többre ad lehetőséget, mint a riport. Az utóbbi egy adott darabja az élet­nek, a publicisztika pedig kísérlet a szintetizálásra. — Legnagyobb gondja? — Az őszinte, nyílt em­berek fogyatkozása, azoké. akik azt mondják, amit gondolnak. Főként, ha va­lami sarzsi is kerül a vál- lukra... — Legnagyobb öröme? — Amikor tiszta szívvel, segítőkészséggel, őszinte­séggel találkozom. — Kitüntetései? — Sok elismerést kap­tam. köztük van a legma­gasabb szakmai, a Rózsa Ferenc-díj is. — És a mostani, az év új­ságírója cím? — Ezt én nem kitünte­tésnek fogom föl, hanem a bizalom jelének. Éppen ezért számomra a legfonto­sabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom