Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

1987. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 7 TERMELŐSZÖVETKEZETI BEDOLGOZÓ AZ ÖREG GRÓF Ki hogyan él mit csinál? VAN KIS DOLOG ÉS VAN NAGY DOLOG... Ez mézesmadzag! A falakon a régmúlt emlékei. A híres pajzs, a családi címer és az erdész nagyapa trófeái. (Vimola Károly felvételei) Elképzelem a fiatal szülők arcát, akik a csengetésre apró csomagot vesznek át a postástól alig néhány na­pos csemetéjük nevére címezve. Látom a meglepetést a szemükben, majd egy kis mosolyt bujkálni szájuk szeg­letében. örömmel nyugtázzák: Liberóval egészült ki a kelengye. Többségüknek talán eszébe sem jut, hogy ezekben a pillanatokban „húzták be” őket a csőbe. A Sancella csövébe. 5ichy gróf felesége, Zsuzsan- ía asszony népi motívumok- cal díszíti az apró dobozokat, űszertartókat, melyeket a — Amíg én ebben az or­szágban tanítok, egy Zichy gróf nem fog érettségi bizo­nyítványt szerezni! — hang­zott a szigorú gimnáziumi igazgató ítélete. — Márpedig az én fiam itt, ebben az országban fog le­érettségizni — válaszolt a leg­alább olyan szigorú édesanya, aki világlátott asszony lévén, tisztában volt az élet dolgai­val. Bízott benne, hogy jön­nek majd olyan idők. amikor már nem éri megkülönbözte­tés az egykori grófi család sarját, hiszen arról senki sem tehet, hová születik. Eb­ből a megfontolásból kiindul­va eszébe sem jutott, hogy — mint oly sokan akkoriban — elhagyja családjával együtt azt áz országot, ahol szüle­tett, ahol ősei éltek, s a nyel­vet, amit évszázadok óta be­szélnek, másra cserélje. Micsoda dolgokat produkál az élet! Az egykori Zichy gróf ma a vácszentlászlói Zöldmező Tsz bedolgozója, Bár, ahogy ezt Zichy Frigyes elmondta, nincs ebben semmi különös, hiszen családi ha­gyománynak számított, hogy grófi cím ide, nagybirtok oda, minden gyereknek tanulni kellett egy tisztességes mes­terséget. A lányok könyvelést, gépírást, a fiúk erdészetet, asztalosságot. S bizony, még egy kutyabőrös halandónak is nagyon jól jön egy megbe­csült szakma! Be még milyen jól! Doktorátus Oxfordban A várpalotai birtokot már régen elkártyázták az ősök, s Zichy Frigyes nagyapjának csak az a kastély maradt, amely ma múzeum. Mivel nagynak érezte a sokszobás épületet, a Tanácsköztársaság idején felajánlotta a bányá­szoknak, hogy használják csak nyugodtan a szUikÓzisos betegek kezelésére. . Ez. yörös posztó volt a százharminc­három nap után hatalomra került Horthy szemében, s örökre kegyvesztett lett a várpalotai Zichy család. A kormányzó végleg elvette tő­lük a kastélyt. S milyen^ jól jött ekkor a kitanult mű bú- torasztalossá g! Ebből élt ez­után a nagyapa. És a várpa­lotaiak ma is. szeretettel em­lékeznek az öreg grófra, s mindig friss virág van a sír­ján. Bányásznapon gyertyát gyújtanak az emlékére. — így aztán én már Buda­pesten éltem, a Franzstadt- ban. Legjobb barátom a Frö­lich Jancsi volt, a házmester fia, akivel együtt rúgtuk a Kitüntetett partizántett — Miért választották éppen ezt a szakmát? Annyi min­dennel lehet kenyeret keres­ni manapság! — Azzal akartunk végre foglalkozni, amit szeretünk — veszi át a szót a feleség, Nagy Zsuzsanna. — Édes­apám erdőmérnök volt, a fák szerelmese. A házunk kertjében élő fák majd negy­venesztendősek, ő ültette egy­koron, mikor Pestre költöz­tünk. Előtte Albrecht főher­ceg bellyei birtokán éltünk, ez ma Jugoszláviához tarto­zik. A hatalmas domínium­nak édesapám volt a főerdé­sze. Begs^g, ^rpiljor kezdett forrni a világ, a "főherceg Ausztriába menekült.. Hívtak minket is, de. édesapám sze­mében a gondolat is, szent­ségtörésnek számított volna, hogy elhagyjuk hazánkat, Így kerültünk a fővárosba, ahol apám a furnérlemezmüvek gyárvezetője lett Újpesten. Ott dolgozott évékig, s mikor a németek menekülés közben aláaknázták a környéket, ő szedte fel az embereivel a robbanószerkezeteket. Ezért még partizánkitüntetést is kapott. Tőle örököltük a fa szeretetét, s ezért öröm ma is számunkra, hogy ezzel fog­lalkozhatunk. Egy darabig kisiparosok voltunk, de végül úgy gondoltuk, hogy jobb, ha a bedolgozói rendszert vá­lasztjuk. így kerültünk a labdát egész nap. Meg is szól­tak akkoriban a közelben la­kó Széchenyiek — akik talán rokonaink is voltak, hiszen nagymamám Széchenyi Ma­rietta volt —, hogy túlságo­san elfajzottam. Édesapám tisztviselő volt, édesanyám pedig közgazdász. Igaz, a doktorátusát még Oxfordban szerezte, egyébként minden évet más városban járt, Európa nagy hírű egyetemein. Hat nyelven beszélt, köztük oroszul, kínaiul, s erre a há­ború után, még az ötvenes években is nagy szükség volt. Az egykori arisztokrá­ciára nézve legnehezebb idő­ket régi ismerőseink, az E*z- terházyak birtokán, Tardoson töltöttük. Ekkor akartam a tatai gimnáziumban tanulni — .előtte német óvodába. jár­tam, s kitűnően végeztem a francia elemit —, de nem si­került az előbb említett igazgató miatt. Végül Eszter­gomba kerültem, a ference­sekhez. Nyáron vizet hord­tam a kőbányában, anyám pedig fordított, s varrt a fa­lubélieknek — ebből éltünk. Az ellenforradalom után ke­rültünk vissza Budapestre. Dolgoztam a vasútnál, a Ganz-MÁVAG-ban, mint szer­számkészítő. s amikor tehet­tük, kiváltottuk az ipart. Azóta, vagyis idestova tizen­nyolc éve készítünk népi iparművészeti tárgyakat. Én esztergálom őket, a felesé­fiam rvaííirt Izű'ítűI focfi i — Életemben annyi segít­séget nem kaptam, mint ezek- sen a nehéz hetekben. Nincs rá módom, hogy kellőképpen kifejezzem köszönetemet, fje­iig szeretném. Külön minden­kinek. Gyermekének a reméltnél gyorsabb talpraállása elnyom benne minden más gondot. Öt viszont újra meg kell operál­ni. s valószínűleg leszázalékol­ják. Anyagi helyzete is kilátás­talan. A táppénz kifizetése — az állásváltoztatásnál történt adminisztrációs mulasztás miatt — még mindig késik. Az adósság pedig egyre nő. A Hungária Biztosító mind­össze némi előleget fizetett ed­dig, de például az engedélye­zett taxiköltségeket nem térí­tette meg, pedig azok már meghaladják a 30 ezer forin­tot. Most a gyereket naponta viszi a mozgássérült-utókezelő­be, a világhírű Pető-intézetbe. Január elejéig ismét a bizto­sító költségén. De, mi lesz az­után? — Az új évben az első munkanapon az lesz a legfon­tosabb feladatom, hogy átso­rolom a jelentkezett gépkocsi­kat — mondta Gárdonhegyi Ferencné, a népfront helyi bizottságánál... A segítőkészség forrása nem apadt el. Buzog, míg szükség lesz rá. Kádár Edit És rendelkezésre ál l magán- 'épkocsijával a Volánbusz he- yi üzemigazgatósága, a kenyér- lyár, a víz- és csatornamű- ársulat, a konzervgyár, a volt !. számú teherszállító Volán /állalat Szajkó utcai telepé­jek dolgozói. És mások. Egyé- jek is: Kovács Illés, Szeles Imréné, s sokan mások ... Végül is a népfrontbizott- ságnál Gárdonyhegyi Ferencné 13 gépkocsi fölött rendelkez- jetett. Néhány hét csodát tett! Első találkozásunk óta a testben és lélekben összetört asszony sze­líd mosolyába élet költözött. Visszakapta — most már egyetlen — megmaradt gyer­mekét! A tízesztendős angyal­arcú kislány megvívta harcát a halállal. Akiről azokban a szeptemberi napokban le­mondtak az orvosok, most ott­hon, édesanyja féltő karjaiban izgatottan várta a karácsonyi ünnepeket. Nehezen, még segít­séggel, támasszal — de jár! Akadozva, de értelmesen be­szél. — Anyu, mutasd meg! — súgta a gyerek ottjártamkor. — Kis barátai, meg Anna néni, az osztályfőnök a 2. szá­mú iskola 5./b osztályából meglátogatták már itthon is a kislányomat — mondja az anya. A televízió egyik mese­sorozata egérkéjének ügyes mását készítették saját kezük­kel ajándéknak. Ma ez a leg­kedvesebb játék a házban. a telefon mellé ült, hívta az érdi vállalatokat, szövetkezé- teket, intézményeket. Megmozdult a város. Első­ként a Vöröskereszt városi titkára, Mráz Gabriella jelent­kezett, anyagi támogatást aján­lott fel az alapszervezetek nevében. Akkor érkezett ez a segítség, amikor az asszonynak csak kétszáz forint volt az összes vagyona. Aranyiné Hor­váth Erika, az Érdi Család- segítő Központ vezetője is intézményük ügyének érezte a bajba jutottak támogatását. Ugyanígy a városi tanács és a Bentavölgye Tsz-ben az elnök elé is letették a reményt jelen­tő gyűjtőívet. A nyugdíjas özv. Csenki Jánosné, a Pelikán ruházati bolt részmunkaidős dolgozója például felajánlotta: hétfői szabadnapjain szívesen kitakarítja a megrokkant asz- szony otthonát, amíg maga képtelen rá. Közben a népfrontház­ban Gárdonyhegyi Ferencné jegyezte és időrendbe sorolta az ingyenfuvarra jelentkező­ket. Elsőként a helyi Non­stop taxitársulás minden kocsija kínált fel egy-egy fuvart. A Texelektro Ipari Szövetkezetben maga az elnök- helyettes, Sántha Ernöné gon­doskodott arról, hogy hétfőn­ként kiálljon a cég, vagy egyik önként jelentkező dolgozó autója a beteg asszony kór­házba szállításához. Zöldmező Tsz-hez. Máig nem aántuk meg. Persze nemcsak a szülők, a tét lány — Beatrix és Gab­riella — is kiveszi részét a Eestegetésből. Annak ellenére, jogy mindegyiknek van más munkahelye, egyikük szce- nikus a Vígszínházban, a másik öltöztetönő az Operá­ban, rendszeresen otthon pin- gálgatnak, S míg ecsetjük nyomán alakulnak a külön­böző formák, a szoba falai, ahol dolgoznak, az elmúlt századokat idézik. Számtalan agancs, az erdész nagypapa vadászatainak ereklyéi, egy pajzs — rajta a felirat: „Co­mes Emanuel Zichy de Zichi et Vásonkeö” —, a kilencágú korona, a család címere kö­rül nagymamák, szépanyák portréi. De megvan még a várpalotai nagyapa egyik szép darabja, egy rózsafa be- rakásos szalongarnitúra is. — Szóval ennyi maradt a Zichy grófságból? Mekkora birtoka volt a családnak? — Én már nem is tudom — válaszol a legnagyobb ter­mészetességgel Zichy Fri­gyes, ami azért is furcsa, mert gyakran arra az ötven holdra is emlékezni vélnek sokan, amit már a dédnagy- apa sem igen élvezhetett. — De bevallom, engem soha nem izgatott túlságosan. Ha maga Zichy Frigyes nem is hatódik meg saját örökségétől — bár, mikor leányuk tanítónője javasolta a szülőknek, hogy magyaro­sítsák a gyerek nevét, nem vették jó néven az ötletet —, azért sokan ezreket, milliókat áldoznának egy patinásnak ha­tó névért. Három esztendeje talán annak, hogy egy kül­földre szakadt hazánkfia fel­kereste Zichy Frigyest azzal a kéréssel, hogy adoptálja őt. Adoptálás félmillióért — Majdnem annyi idős volt, mint én! — nevet a felkért „apa”. — Szinte hi­hetetlen, milyen dolgokért tö­rik kezüket, lábukat manap­ság egyesek: egyszer levelei kaptam az Egyesült Államok­ból, mely szerint okosan tenném és jól kereshetnék, ha elválnék a feleségemtől kimennék New Yorkba, oh el kellene vennem egy höl­gyet feleségül, s ezzel be ií lenne fejezve az egész histó­ria. Akár másnap elutazhat nék Kaliforniába, elválhatnál az új asszonyomtól, s jöhet­nék haza, vissza a feleségem­hez. Mindezért ötszázeze i dollárt ígértek. — ötszázezer dollárt! Há ez óriási pénz egy névházas Ságért! — Ugyan már, akkoribai még az NDK-ba sem kaptan útlevelet a nevem miatl nemhogy Amerikába! Mej egyébként is ... — ingatja fe jét Zichy Frigyes, s úgy közi a véleményét a dolgokról hogy egy szót sem szól, csal az arcán suhan át egy leki csinylő fintor. Fiedler Anna Mária A küldemény ugyanis csak átszólag ajándék. Valójában nézesmadzag vagy ha úgy óbban hangzik: reklám. S nint minden ilyennek, vásár- ócsalogatás a célja. Hogy nem i megszokott módon? Dr. Ti­na r György, az egészségügyi ikkeket, így a Liberót is 'vártó magyar—svéd vegyes 'állalat — amelynek gyára lágy hátán működik — ügy­vezető igazgatóhelyettese úgy véli, ezt a fajta termékme- jedzselést csupán mi nem zoktuk még meg. Van igazság abban, amit nond. Elfelejtettük vagy ta- án meg sem tanultuk, milyen i jó reklám. A portól, korom­ól mocskos, szakadozott pia­cátoktól biztos nem támad 'usztusunk a vásárláshoz, ami >edig a rádióban, televízióban inos-untalan szajkózott szö­vegeket illeti, hát attól azt hi­szem, jó néhányan legfeljebb ciütést kapunk, ahelyett, hogy :sillapithatatlan vásárlási vá­gyat ébresztenének bennünk, sajnos az újságfronton sem sokkal különb a helyzet. Minderről a szakember csak jnnyit mond: nem reklám az ifféle hírverés, csupán hirde­tés. Pedig a hirdetés — ki ne tudná? — igencsak drága. Fő- Ként akkor, ha süket fülekre taial. Mert annyi, hogy az üzenet elmegy, nem elegen­dő. Az eredményért legalább a potenciális vevőkhöz kelle­ne eljutnia. Bár ehhez dr. Tí­már Györgynek van még mit hozzáfűznie: - ***<*>•> — A mi piacpolitikánkhoz, reklámtevékenységünkhöz hoz­zátartozik, hogy a fogyasztót nem úgy kezeljük, mint egy fekete dobozt vagy egy óriási vízfejet, amelybe bemegy az információ, aztán lesz, ami lesz. Panaszkodásra ugyan semmi okunk, mégis azt mon­dom, ezt a fajta pocsékolást, pénzherdálást mi nem enged­hetjük meg. A reklám, ha jó, nem költ­ség. hanem befektetés, aminek meg kell térülnie — vallja. Márpedig honi hirdetőink kö­zül sokan azt is jelentős si­kernek tartják, ha csupán emlegetik őket. Talán monda­ni sem kell, Sancelláéknál er­ről másképp vélekednek. Nem­csak azért, mert nevük nem mond sokat, s ráadásul ide­genül cseng, hanem mert ter­mékeiket akarják eladni, nem pedig a céget. Ugyan lenne-e értelme, ha az elegánsan öltö­zött úr ezután estenként a tv-ben a csettint'*etés mellé azt mondaná MÜSZI helvett: Sancella. Legfeljebb rajtuk is nevetnének. Igaz, a MÜSZI- nek sem lehetett ez a célja, ám ha a szándék jó is, a ki­vitelezésbe becsúszott némi hiba. — A jó reklám ott kezdő­dik, hogy eleve elgondolom, kinek és mit akarok ajánlani, s azzal ér véget, hogy meg­fontolom, milyen eszközzel te­gyem — avat be a titokba be­szélgetőpartnerem. Mondja, nem árt ha a fogyasztó kerül a középpontba. Receptje nem hangzik túl bonyolultan. A valóság mégsem ilyen egysze­rű. Olyan cég ugyanis, ame­lyik maga csalogatja vevőit, jóformán alig akad. A rek­lámszakmában ma még nem divat a „csináld magad”, A suszter maradjon a kaptafá­nál, tartják a hirdetni szándé­kozók, még ha ez az elv oda is vezet. hogy a menedzselés­hői éldegélő cégek iparos mód­jára gyártják egv kaptafára a reklámnak nem nevezhető unalmas hirdetéseket. — Hamar beleuntunk, hogy mi csaK a sonadirtak vagyuntc a sorban — mondja kissé in­dulatosan a Sanceiia ügyve­zető igazgatonelyettese. — Nem elegeutünk meg ennyivel. Amit mi gyártunk, az a bel­földi termékek közül a leg­jobb, nagy használati értéket képvisel, megérdemli hát, hogy méltó reklámot kapjon. A hazai ügynökségekhez nem mehetnek el azzal, hogy van egy kiváló termékem, dolgoz­zanak ki hozzá javaslatot, ho­gyan lehetne piacra küldeni azt. Nem foglalkoznak sem ez­zel, sem a reKiumok hatasvizs- gaiaiaval, nem ismerne a tób­ól hirdető cég lehetőségeit. Gyakran előfordul, hogy a megnyerés, csaíugatás, a vá­sárlási keuv íeikeitese helyeit kinyilatkoztatásukkal inkább elrémisztik, semmint vásár­lásra csalogatják a fogyasztó­kat. Mivel nekünk ez a fajta menedzselés nem célunk, egyetlen lehetőségünk marad; magunk ötöljük ki, hogyan szólj un« a vásárlóhoz, ha le­het, mindenkihez személyesen. Arról persze mi sem mondha­tunk le, hogy igénybe vegyük továbbra is a bevett, hagyo­mányos hirdetési módszereket, de ezeknél pályázat, verseny útján döntjük el, hogy mi kerüljön például a televízió képernyőjére. Ez a fajta vállalkozás per­sze kissé kockázatosabb, mint a megszokott, hagyományos forma. A sikert senki nem ga­rantálja, amit beszélgetőpart­nerem is elismer. De hozzáte­szi: a Bécsi út túlsó végén a vevőcsábító módszereiről híres­hírhedt nyugat-európai válla­latoknál többnyire mégis ez az eredményes. Nem azért, mert az ottani menedzserek okosabbak, ügyesebbek. Csu­pán bátrabbak, kezdeménye­zőbbek, s a nálunk elfoga­dotthoz képest kicsit többet kockáztatnak. Pató Zsuzsa Téli pihenőre. A MÉM Repülőgépes Szolgálata téli tárolásra készíti a növényvédelmi repülőgépeket. Átvizsgáláskor megál­lapítják, milyen javításokra szorulnak a légi járművek.-- -------- „------------ _ —------- végzik el, míg a nagyobb felújításokról szakműhelyekben, j ól képzett szerelők gondoskodnak a tavaszi munkák megkezdése előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom