Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 207. SZÁM 1987. DECEMBER 33.. SZERDA Tűzoltó, gyógyszerész, vasutas Akiknek másnap lesz karácsony JJ Karácsonyeste — egyedül. Odakint kihalt minden, ^ egy lélek se jár az utcán. A sötétség elnyeli a környe- % zö házakat, csak a lámpák erőtlen fénye próbál vissza- ^ lopni valamit az éjszakából. A tetőkön túl hidegen ra- ^ gyognak a csillagok, a csillagok, amelyek — ki tudja £ — talán épp így álltak annak idején Betlehem fölött. £ De nem! Az más föld volt, más ország... és lehet, hogy ^ más dimenzió. % Idebent pedig...? Az üres szobában...? A szőnye- ^ get nem borítják ajándékok, és akiknek békés, bol- £ dog karácsonyt kívánhatnánk, méterekre, kilométerek- f re (nem mindegy?!) tőlünk állják körül a fenyőfát. í Szinte tapintható a csend, csupán egy-egy megreccse- % nő szék. asztal, az ablak előtt suttogó szél válaszol a £ ki nem mondott gondolatokra. Aztán valahonnan mesz- % sziről — a szomszédból, szemből, egy idegen univerzum- % ból — felhangzik a Stille Nacht. Karácsonyeste — egye- % dűl. De majd holnap... ha lejár a szolgálat. Sok százezer forint hús Tűz pincében, füstölőben Elégett húsz kiló kolbász Egy tűzoltó, egy gyógysze­rész, egy vasutas. Három em­ber, akiknek másnap lesz ka­rácsony. Három ember, akik egy nappal később gyújtanak gyertyát. Persze írhatnék or­vosokról, mentősökről. írhat­nék arról a sok száz katoná­ról, akik a laktanyában kény­telenek maradni karácsony éj­jelén. Vagy írhatnék másik három emberről. Egy másik tűzoltóról, egy másik gyógy­szerészről, egy másik vasutas­ról. De nem ez a fontos... — Sajnos nem ez lesz az első, szolgálatban eltöltött ün­nepem — mondja Magyart Lajos tűzoltó hadnagy —, de 13 év alatt volt időm meg­szokni. Olyan munkabeosztás­ban dolgozunk ugyanis, hogy vagy karácsonykor vagy szil­veszterkor mindenképpen ügyeletben kell lennünk. — Különbözik ez a huszon­negyediket szolgálat valami­ben az év egyéb napjaitól? Lassan telnek — Azt hiszem nem szüksé­ges magyaráznom, mennyire nehéz idebent bármit átvenni azokból az érzésekből, abból a hangulatból, amelyek szám­talan szobát töltenek be ezen a délutánon, estén. A rossz­ban az egyedüli jó, hogy leg­alább nem teljesen magányos az ember. Természetesen ál­lítottunk fenyőfát, mégsem pótolhatja semmilyen ünnep­ség. Szóval, ha így nézem, ez a nap is olyan, akár a többi. Csak kicsit lassabban telnek az órák. — Azért valószínűleg nem örülnének a mozgalmasság­nak. Több a riasztás szentes­te, mint egyébként? — Az utóbbi két évben nyu* godt karácsonyunk volt. Hogy az idén milyen lesz...? Mi csupán reménykedhetünk. Mindenesetre a villanyégők után egyre nagyobb divat a fát hagyományos gyertyával feldíszíteni, ami viszont sok veszélyt rejt magában. Tűzol­tás közben pedig a karácsony nem örömünnep. Se a lakók­nak, se nekünk. Ma gyári Lajos még bízhat az óvatosságunkban, de vajon mire számíthat egy gyógysze­rész? Hogy kevesebb ember­nek fájdul meg a feje? Hogy ezen az estén a család jelen­ti a gyógyírt az összes bajra? így lesz vagy sem, minden­képpen fel kell készülni va­lamennyi lehetőségre. Meglátogat — Csütörtökön fél 12-től másnap délután 4-ig fogok ügyelni. Mivel idén végeztem, a mostani az első ilyen kará­csonyom — magyarázza Gon- da Bea. — Már egy hónapja ismerem a beosztást, ezért úgy-ahogy meg tudtam barát­kozni a gondolattal. Általában hetente egyszer vagyunk éj- jelesek, és havi egy hétvé­gen maradunk a gyógyszertár­ban. De a karácsony az más... — Ez érthető. Talán kicsit fölösleges a kérdés, mégis: nem rossz egyedül, amikor mindenki a családjával tölti az estét? — Valószínűleg rémesen fo­gom magam érezni. A legször­nyűbb az egészben tudni, hogy karácsony van, mégsem érez­ni semmit az ünnepből. Hall­gassak rádiót? Olvassak? Vagy üljek a csendben? Sze­rencsére, a férjem megígérte, hogy meglátogat, tehát ha csak pár órára is, de nem leszek egyedül. — Behozza majd az aján­dékokat? — A, nein. Másnap délután szeretnénk megajándékozni egymást. Már otthon ... És végül a vasutas: Major Ferenc vonatvezető. — Hogy mit szóltak odaha­za? Harminchárom éve va­gyok a vasútnál, jó néhány ünnepet végigdolgoztam ez idő alatt, húsvéttól szilveszterig. Természetesen senki sem örül,. ha olyankor kerül rá a sor, amikor mások pihennek. De hát ez a kötelességünk, a sze­relvények nem állhatnak meg. Ezt megértem én is, megérti a család is. Készeniéiben — Hogyan szokták eltölteni az időt szolgálatban? — Gyakorlatilag készenlét­ben állunk, bármelyik pilla­natban vonatra szállhatunk. Ám karácsonyról lévén szó, azért jut fél óra arra, hogy kellemes ünnepeket kíván­junk egymásnak. Aki teheti, süteményt hoz otthonról, eset­leg idebent főzünk-sütünk va­lamit. Persze ez csak amo­lyan előkarácsony. Az igazi a pénteki lesz. A feleségemmel, lányaimmal és az unokák­kal... ★ Egy tűzoltó, egy gyógysze­rész, egy vasutas. Szinte kí­nálja magát a befejezés: hol­nap, gyertyagyújtáskor gon­doljunk egy másodpercig rá­juk, rájuk és a többiekre mind, akik kötelességből nem lehetnek a családjukkal ezen az éjszakán. De annyi minden fut át ilyenkor a fejekben! Olyan sok emlék, vágy kava­rog rendezetlenül, ellenőrizhe­tetlenül, nehéz köztük bárki­nek helyet szorítani. Ezért hát most, ma, az új­ságot olvasva tűnődjenek el egy pillanatig, ha tehetik, azon, mit jelent ez a holnapi szenteste annak a tűzoltónak, gyógyszerésznek, vasutasnak. És ennyi elég is talán. Falusy Zsigmontl N em tartozunk sem a nagy jövedelmű családok kö­zé. sem azokhoz, akik egy szóra ugranak és hőn szere­tett csemetéik kigondolt kí­vánságát, követelését azonnal teljesítik. De a „hernyótalpas csizma”, az más, az kell, hi­szen a gyerek már két télen nyafog érte. s most ráadásul lehet is kapni. Én is úgy gon­dolom, praktikus, nem is olyan drága, nem egykönnyen fázik föl a gyerek, mivel a talpa is jó vastag. El is mentem egyik délután az áruházba. Előző nap volt a téli lábbelik szállításának dömpingje. örületes tumul­tus, az eladók, a vásárlók in­gerlékenyek, idegesek, min­denki sietne. Nagy nehezen hozzájutot­tam egy zöld harminckettes csizmához. Boldogan vittem az óvodába. Lányom felpró­bálja, nézegeti, lép benne egyet-kettőt, majd kijelenti, hogy ő ugyan fel nem veszi. — De miért? — kérdezem. — Mert olyan ronda nagy a lá­bam benne. — Nézem, fordít* gatom, valóban némi igazság van benne, nem beszélve ar­ról, hogy vékony lábszárát is nagyon kihangsúlyozza. Nyug­tatgatom magam. — Tudod mit, visszavisszük, most azon­nal, de veled, és te válasz­tasz, nem én. Megint keresgélés, sorban állás, de megéri. Igaz, száz forinttal többe került a szür­ke bőr felsőrésszel, oldalt gombos csizma. Nem számít, legalább ezt kedvvel viseli, hisz ő választotta. Már volt is a lábán vagy ötször. Én is örültem, mert a lúdtalpbetétje is belefért, s úgy gondoltam, nyugvópontra kerültünk. Örömöm korainak bizonyult. Ugyanis valamelyik délután az óvodában meglátta a mel­lettünk öltöző óvodástársa csizmáját. Ugyanolyan méret, Ave Ave! így köszöntötték egymást a régi rómaiak. Valószínűleg fejet is haj­tottak. Ez valami olyasmit jelentett: Légy üdvözölve, barátom! Azon tűnődöm vajon ma miért nem sze­retünk köszönni? A fiatal nem köszön az idősebbnek. mondván: „Ügyis süket, úgysem hallja”. És fordítva: „Csak nem képzeli az a taknyos, hogy én fogok neki kala- polnil”. Szidjuk az iskolqt, mert csakis az lehet a hi­bás. Miért kell köszönni? — ezt a kérdést én is feltet­tem gyermekkoromban, ahogy ezt most kisunokám teszi. Azért, felelem, mert ezzel fejezzük ki tisztele­tünket. megbecsülésünket embertársaink iránt. Nem panaszkodhatok, szorgal­masan köszön. De figyel, és kérdez. Először sétálok vele a fő­város utcáin. Látom, hogy zavarban van. Végül meg­kérdezi: „Itt nem becsülik egymást az emberek?” Nem tudom, mit felelhetnék. Za­varomban valami olyasmit dadogok, hogy itt sok az ember, és a tiszteletnek egyik formája az is, ha ud­variasak. figyelmesek va­gyunk egymáshoz. Aztán elmesélem neki, hogy a japánok hogyan üdvözlik egymást. Jót ka­cag, amikor utánozom ele­gáns meghajlásukat. „Ak­kor a papának nem lenne jó ott élni!” — mondja. Elgondolkozom. Sohasem láttam még olyan japánt, aki a derekához kapott vol­na, miközben ismerősét üd­vözli ... Mi azonban egyenes de­rékkal, de továbbra sem szeretünk köszönni. Pedig milyen szép volna, ha így köszöntenénk ismerősein­ket: Légy üdvözölve, bará­tom! Petényi Anna Hadköteleseknek Ügyfélfogadás A Pest Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokság katonai főelőadó­ja. Kecskeméti István, Vácott minden hétfőn 19 óráig a hi­vatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a városi tanács épületében. A hadkötelesek tehát az ügyeiket helyben is intézhetik. szín, fazon, ami neki előzőleg nem kellett. Elkezdett nyafog­ni, neki is olyan kell. Hiába mondtam, érveltem, hogy egy­szer már vettem neked ugyanilyet, de nem kellett. Az én drága csemetém egész úton hazafelé parancsolólag hajtogatta: — De igenis, meg­veszed, megveszed, mégpedig holnap. Nagyon kiborultam, gon­doltam, este büntetésből nem fogja megnézni a mesét vagy nem tornázhat... vagy adjak neki egy pofont? Eszembe jutott gyermekkori emlékem. Gondoltam elmon­dom neki. — Tudod, kislányom, anyu­nak nem volt ám ennyi válo­gatni való cipője, mint neked. — Hát akkor mennyi volt? — kérdezte. — Kettő, egy hosszú szárú fehér-fekete betétes és egy hó­cipő. A betétest használtam nyáron, de csak akkor, ha hű­vös volt vagy mentünk vala­hova vendégségbe. Otthon általában mezítláb szaladgál­tunk. Nyári felhőszakadás után élvezettel belegázoltunk a bugyborékoló, 'zavaros, isza­pos vízbe, vagy papirhajót engedtünk a tócsákba. — Anyu, én is kimehetek majd, ha esik az eső és „bugyborékol”? — kérdezett közbe a lányom. — Kimehetsz, de csak gu­micsizmában. Ősszel ugyanazt a betétest hordtam, csak térd­zoknival vagy harisnyával — folytattam a történetet. Elgondolkozik, majd kérdez. — Nem fázott a lábad? Miért nem vettél fel haris­A téli hónapokban sajnos visszatérő témák a tüzeléssel, hústárolással. melegítéssel kapcsolatos tűzesetek. Baráth Sándor tűzoltó őrnagy szerint a károkozások nagy része elke­rülhető lenne, ha megfelelően tárolnák a tüzelőanyagot, fe­lülvizsgálnák a fűtőberende­zéseket, s a húsok, aprólékok füstölésénél betartanák az elő­írásokat. A közelmúltban sokszor kér­ték a váci tűzoltók segítségét. Pencen. a Csővári utca 4. szá­mú házban a helytelenül tá­rolt öt mázsa tűzifa és a há­rom mázsa brikett öngyulla­dás következtében lángra ka­pott, s az épületben is kárt okozott. Verőcemaroson. a Nyár utca 11-ben az olaj-kály­ha védőüvege megpattant, a szobába kifolyt olaj meggyul­ladt. Égett a szőnyeg és aba­tor. itt tízezer forintos a kár. Szokolyán, a Fő utca 13-ban, a családi ház konyhájában szét­esett a tüzelőberendezés füst­csöve. Vácott, a Szivárvány utca 9. számú ház udvarán fa- szerkezetű füstölő kapott láng­ra, és 20 kiló kolbász odave­szett. Gödön, az Ady Endre utca 75/A-ban a nehezen be­szerezhető német brikettből égett el a pincében — öngyul­ladás következtében — ötven mázsa. Göd-felsőn tetemes kárt okoztak a lángok. A Révai ut­ca 28. számú ikerház műhelye lángolt, s belekapott az egyik lakás tetőszerkezetébe is. Elektromos áram vezetékének a hibája okozta a tüzet, meg­semmisült a lakás berendezé­se. 400 ezer forint a kár, A vácha-rtyáni elágazásnál mű­szaki hiba miatt kigyulladt a PL 66-37 forgalmi rendszámú Skoda 120-as személygépko­Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 25-től 27-ig, csak fél 4 órakor a Dr. Minor- ka Vidor nagy napja című szí­nes magyar mesefilmet játsz- szák. — December 25-tól 27- ig, este fél 6 és fél 8 órakor az 1985-ben készült Lavardin fel­ügyelő cimű francia bűnügyi történet tekinthető meg fel­emelt I-es helyárakkal. Ren­dezte: Claude Chabrol. — Fő­szereplői: Jean Poiret, Berna­dette Lafont és Jean-Claude Brialy. nyanadrágot vagy macskanad­rágot ? — Tudod, akkor még nem volt harisnyanadrág, legalább­is nekem nem, macskanadrág- ról meg nem is hallottam. — Télen milyen csizmában járatott a mama? — Tudod, télen nem csiz­mában jártam, hanem fekete, gombos hócipőben, amibe be­lehúztuk az igen elkoptatott talpú fekete-fehér betétes ci­pőt. Ha nedves lett a belső cipő, betettük este lefekvés előtt a tűzhely sütőjébe, vagy a mellette lévő fásládába szá­radni. Olyankor bizony nem örült Mirci, a nagy fekete kandúr, mivel a fásláda volt a pihenőhelye. Április elsején, amikor már gyönyörűen sü­tött a nap, én még mindig hócipőben jártam az iskolába. Ünnepre készültünk. A nagy iskolából kijárt a torna­tanárnő, karikagyakorlatokat tanítani. Soha nem felejtem el, ahogy keresztbe tett láb­bal csináltuk a fordulatot, a lábamról egyszer csak lefordult a hócipő. Ott álltam lehajtott fejjel. A tanárnő, aki jóval előbb állt, nem tudta mire vélni, hogy miért nem csiná­lom a gyakorlatot. Szólt: — Te, ott hátul, miért állsz? Én nem szóltam, hanem sír- vafakadtam. Odajött hozzám, akkor látta meg a lábamról félig lefordult, elszakadt ci­pőt. Társaim pusmogtak, ne­vettek, de ő rendre . intette őket majd megkérdezte: — Nincs valami más. tavaszia- sabb cipőd? — Nincs — mondtam. — Üzenem az anyukádnak, ezt többet ne esi. A kár: 70 ezer forint. Göd- alsón a Költői Anna utca 9-es ház tetőszerkezete fogott lán­got. félszázezer forintos kárt okozva. Szobo.n, az Attila ut­ca 5-ben égett egy Orion 70. típusú tv-készülék, 15 ezerfo­rintos kárt okozva. Verőcema­roson, a Nyár utca 3-ban az alagsori műhelyben egy még ki sem csomagolt hűtőszek­rényt közel tettek a fűtőberen­dezéshez — kilenc és fél ezer forint a kár. Vácon, a Lomb utca 10-ben, a családi ház pin­céjében a kazánaitóból kipat­tant szikra tűzifát, német bri­kettet gyújtott meg. ötezer fo­rint értékben. Fótra is hívták a váci tűzoltókat, a Tompa Mi­hály utca 7/B-ban az üvegház kazánja okozott tüzet. Égett a tetőszerkezet, kárba vesztek a dísznövények. A becsült kár itt 10 ezer forint. P. R. Állatorvosi ügyelet December 24-én és 25-én az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: az északi körzetben (Bernecebaráti, Kemence, Pe- rőcsény, Tésa, Nagybörzsöny, Letkés, Ipolytölgyes, Mária- nosztra, Ipolydamásd, Szob, Zebegény, Nagymaros, Kós- pallag, Verőcemaros, Kösd, Vác) dr. Tauber Ákos (Vá- mosmikola 79-015), 26-án dr. Kalácska Lajos (Szob 70-068). A déli körzetben (Sződli- get, Sződ. Vácduka, Váchar- tyán, Kisnémedi, Püspökszi­lágy, Vácrátót, Örbottyán, Csornád, Főt, Göd, Dunakeszi) 24-én és 25-én dr. Erdődi András (Göd, Kernstock u. 4 'a.), 26-án dr. Jakab László (Sződliget, Bem u.) — Videóprogram (az épület kistermében): december 25-től 27-ig 15 órakor a Münchhausen báró csodálatos kalandjai cí­mű francia rajzfilm szórakoz­tatja a gyermekeket. — Mind­három napon 17 és 19 órakor a Bruce Lee, a legenda című hongkongi—amerikai filmösz- szeállítás tekinthető meg. A művelődési központban az ünnep alatt szünetel a vi­deofilmek vetítése. adja a lábadra, mert ilyen jó időben nem való már. Kiállí­tott a sorból, és beküldött az osztályba. Tanítás után a gyerekek csúfolódása közepette mentem haza. Otthon kitört belőlem a sírás, a felgyülemlett szégyen és megaláztatás miatt. Anyám kérdésére, hogy mi bajom van, a lábamat mutattam, a szétnyílt hócipőt, és kértem, vegyen egy bőrcipőt, mert különben holnap nem megyek iskolába. Anyám elgondolko­dott, majd nagyot sóhajtott. De miből, hisz tudod, apád a fogához veri a garast, nekem meg nincs keresetem. Együtt búsultunk, míg egyszer csak anyámnak felcsillant a szeme. Gyere, állj ide a sarokra, fi­gyeld apádat, hogy jön-e! Ha jön, szólj! Azzal elment, fo­gott egy zsákot, odament a kukoricásgóréhoz és addig húzogatta a csöves kukoricát a nyílásokon keresztül, míg megtelt a zsák. Feltettük a taligára és ávittük a szom­szédba eladni. Nem tudom, mennyit adtak érte, de annyit biztos, hogy egy lyukacsos fe­jű, gumitalpú, hosszú szárú ci­pőt tudott venni nekem. Leírhatatlanul boldog vol­tam, végre nekem Is van szép cipőm, mint a többieknek, és nem nevetnek már ki tár­saim. L ányom mindezt nagy fi­gyelemmel, érdeklődéssel hallgatta. Az arcáról fokoza­tosan eltűnt a durcásság. Hogy mi játszódott, mi ment végbe a kis fejecskéjében, nem tudom, de annyi biztos, hogy azóta nem makacskodik a csizma miatt, örömmel használja azt. amit ő válasz­tott. Csak annyit jegyzett meg, hogy őt még nem nevet­ték ki a többiek. T. S. R. ISSN 0X33—2759 (Váci Hírlap) Jövendő laptársunkat, vagy pontosabban: az új időszakos kiadványt, a Na­szályt — a Váci Fórumot — köszöntjük. Egyik sze­münk sír, a másik nevet. Amelyik sír, annak a „kon­kurencia" miatti aggódás csalja elő könnyét, amelyik nevet, az örül, hogy im­már nem leszünk egyedül. S az új versenytárs jobb munkára, érdekesebb cik­kek írására, gyorsabb rea­gálásra, a közösség érde­keinek hatékonyabb szolgá­latára ösztönöz bennünket. Talán nem korai a kö­szöntő — bár az időszaki újság első számának megje­lenése csak a jövő év feb­ruárjában esedékes —, mu­tatványszámával már olva­sóink is találkozhatnak. A „karácsonyfa alá” szánták a lap gazdái — az MSZMP Vác Városi Bizottsága, a Vác Városi Tanács, a HNF Vác Városi Bizottsága — ezt a bemutató és be­mutatkozó borítólapot, amelyben egy betétlapon ismertetik a folyóirat cél­jait, tervezett funkcióját. Szívből köszöntjük lap­társunkat, amely a létreho­zók, a szerkesztőbizottság szándéka szerint a demok­rácia újabb fóruma, a la­kosság véleményének tük­rözője, informálásának újabb hathatós eszköze lesz. S ha ez így, a szándé­koknak megfelelően alakul, örülnünk kell ennek a konkurenciának”! Tegnapi és mai cipők HSHH M 0 ZIBMBHB Mutatványszám Köszöntjük a Naszályt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom