Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
^Cóv-CUe A TIZEDIK BOLYGÓ T udományaink, tudósaink táguló mikro- és makrovilágot tárnak elénk, hogy tanulmányozzuk és találjuk meg a sok millió lehetséges mikro- és makrovilág-mutáció közül a magunkét. Keressük valóban? S ha igen, megleljük-e? S amit meglelünk, ha egyáltalán kerestük, az a magunk világa-e, avagy valami csinált, hamis pótvilág, amiben nem lehetünk Otthon? Szaporodnak a közvetett tudományos bizonyítékok a naprendszer egy régóta feltételezett, tizedik bolygójának tényleges létezéséről. Az Uránusz és a Neptunusz keringésében mutatkozó, egy adott időszakban (1810 és 1910 között) mért egyenlőtlen sebesség, valamint más rendellenességek észlelése vezette a csillagászokat (több más ok vizsgálatával egyetemben) erre a feltételezésre. A többi lehetséges ok most már megdőlt és maradt. az egyetlen (mai ismereteink szerinti) magyarázat; kell lennie egy tizedik bolygónak. Ha van, akkor tömege ötszörösen haladja meg a földét, s egy fordulatot a nap körül nyolcszáz földi esztendő alatt tesz meg... Merészség lenne a gondolati váltás, a csillagok világából úgy visszatérni a földre, hogy rögtön kérdést fogalmazzunk: vajon minden embernek küiön-külön, a maga mikronaprendszerében nem létezik egy tizedik bolygó?! Egy sejtett, de meg nem lelt (még meg nem lelt) világ, ahol... Ahol minden úgy más, hogy megegyező a földi élet fogalmaival, csak éppen az erkölcs valóban erkölcs, a törvény valóban törvény, a szeretet valóban szeretet, az ember valóban ember. Ahol nincsen elnyomás, nincsen fegyverkezés, háború, nincsen agresszivitás, álnokság, éhség, kiszolgáltatottság, ahol ismeretlen a basáskodás, a másik becsapása, a gyermekek gyötrése, de ismert és természetesként gyakorolt a figyelem mások iránt, az elesettek fölemelése, a barátság bármely nép szülöttével szemben, a hit a tiszta szándékokban, a bizalom az igyekezetek nemességében ... Hol van ez a tizedik bolygó? Milyen gyönyörű lehetne, ha lenne! Honnét tudjuk, hogy nincsen? Szabad-e, illő-e most, amikor annyi földhözragadt gonddal birkózunk (s alig bírunk velük), elábrándozni ezen a tizedik bolygón, a tökéletes(ebb) világon, ahol minden az, ami?! Ábrándozni, álmodozni nemcsak szabad, hanem egyenesen szükséges. Álmok, ábrándok nélkül nincsen holnap. Csak éppen álmok, ábrándok dédelgetése közben ne tévedtünk az illúziók ingoványába, hanem tudjuk mindenkor pontosan, milyen a föld a talpunk alatt. Mert ha ezt tudjuk, akkor azt is tudnunk kell, miként rugaszkodhatunk el róla álmainkkal, ábrándjainkkal; lehetséges jövendőnkkel. Tavaly, az ünnephez illő számvetésnek ezen a napján, má3t gondoltunk a jövendő kurtára vágott, egyesztendőnyi darabkájáról, mint ami (most már látjuk) kikerekedett belőle. A terhek könnyebbedését reméltük; még több jutott a vállunkra. S bár igaz, a világ mutat biztató jeleket (éppen ennek a hónapnak az első harmadában erősítette fel ezeket a biztató jeleket a washingtoni csúcs- találkozó), ezek nem többek, jelek csupán. Amint itthoni bajaink, gondjaink terhét hordva is pusztán jelét láthatjuk itt-ott annak, léhet(ne) másként, eredményesebben, a köznek és az egyénnek együttesen hasznosabban dolgozni, élni, gazdaságot, társadalmat szervezni, működtetni, irányítani. Kínlódva, aszály, fagy, embargó, lustaság, tehet- ségtelenség, elmaradottság és ezernyi más dolog következményeivel küzdve, joggal kiálthatunk fel méltatlankodva, hol van tehát az a tizedik bolygó?! Különlegessége, mert lényege ennek a mikronaprendszeri bolygónak, hogy ki-ki önmaga lehet a felfedezője, mások nem tehetik meg helyette, s ha mégis, akkor az a bolygó nem az övé lesz, nem lehet az otthona. Mennyire szeretnénk pedig mindenben és mindenkor otthon lenni, azaz otthonosan élni együtt szűkebb és tá- gabb környezetünkkel! Adjuk fel a reményt? Magunkat adjuk fel, ha a reményt feladjuk. Keresnünk kell tehát azt a tizedik bolygót. Keresnünk, mert már nem a figyelmeztetés, hanem a szükség dörömböl az ajtónkon, szinte nyitásra sem várva, hanem beroppantva azt. Ennek a szükségnek az igazi súlyát sem társadalmi méretekben, sem egyénileg nem ismertük fel, nem láttuk be, hogy ö'-szm-oppanthat bennünket! Mert összeroppanthat. Lelkes szavak kellenének tehát? Tettek kellenek. Példák. Messziről szóló példák, amelyek mindenki számára követhetők és követendők. Példák, tanúságok, bizonyítékok kellenek a szavak komolvan gondolásáról, az elvek elvként kezeléséről, a tettek valódi értékeléséről, a felelősség felelősségként értelmezéséről, a tisztség tisztességéről, a szolgálat szoeálatként való ellátásáról, a hitet teremtő hitről, a demokráciát szülő demokráciáról. az állampolgár felnőttként kezeléséről, a gazda gazdaként tiszteléséről. Amint kellenek, nagyon kellenek a példák, a tanúságok, a bizonyítékok a szavak meg nem tűrt hígításáról, az elvek ronosolóinak fülönfogásáról, a tetteket hamisan értékelők leleplezéséről, a felelőtlen felelősök felelősségre vonásáról, a tisztességtelen tisztségviselők elmozdításáról, a szolgálatot uralkodásra átváltók orron koppintásáról, a hitet takaróként hordók lemeztelenítéséről, a demokráciát megcsúfoló (anti)dcmokraták útbaigazításáról, az állampolgárt lekezelők kellő kioktatásáról, a gazdit, szembenevetők pimasz jókedvének elvételéről. Hihetjük-e, hogv kinek-kinek az kerül a képletes és a valódi ünnepi fenyőfája alá mindezekből, amire rászolgált, amit megérdemel? Hinni hihetjük ezt, ámde tudjuk, mert tapasztalataink tudatják velünk, hogy nem így van ez, hogy a képletes és a valódi fenyőfák alatt más lelhető, mint amit az illető megszolgált, megérdemelt. Minden társadalmi formációnak nagy dilemmája ez, a magunké, a szocializmust építőé pedig azért különös hangsúllyal és elsődleges fontossággal az, mert mi, elveinktől vezéreltetve, azt állítottuk a középponti helyre, amit egyetlen, előttünk járt gazdasági-társadalmi formáció sem: a társadalmi igazságosságot. A tizedik bolygóra szabott törvényeket. Majdnem egymillió lakos a megyében. Akkor majdnem egymillió féle tizedik bolygó? Igen! Nem kell felnéznünk az égre, hogy a valóságos naprendszer tudassa, itt, magunk között szerzett tapasztalatokból is tudjuk: semmi sem egyforma. A különbözőségek egységgé, rendszerbe foglalását azonban törvényként ható szabályok vezérlik az. égi . mechanikában és fizikában éppúgy, mint földi mikronaprendszereinkban teszik ezt az objektív érdekek és a közösen elfogadott jogok és kötelezettségek. Ott a gond, hogy ezeknek az objektív érdekeknek, közösen elfogadott jogoknak és kötelezettségeknek az érvényesülése gyakran kényszerül kalodába. Olyan kalodákba, amilyeneket magunk hagyunk fennállni, illetve magunk állítunk fel a korábbról létezőek mellé. S lehet-e eredménnyel kutatni a tizedik bolygó után úgy, hogy közben kezünkre, lábunkra rákattan a kalodarács, s legszorosabban a leginkább reptetendőt, gondolatainkat, szellemünket, agyunkat fogja vissza? Ahol sok a tiltás, ahol tabuk merednek .arra, aki mozdulni akar, ott bizonyosan sok a kivétel is, ott sok a mozdulatlan is, előbb vagy utóbb tehát az lesz a természetes, ami természetellenes; a kivételből lesz szabály, a tabuból kívánatos megszerzendő. Szabályként ható kivételektől, magánhasználatra megszerzett tabuktól jobban kell féltenünk jelenünket és holnapunkat, mint a tényleges kivételektől, mint a nyíltan tabunak nevezett tabuktól. Ez a felismerés korántsem kapta még meg a befogadó társadalmi jóváhagyást...! Napról napra tanúi lehetünk a megyében, miként keresik egyének, kisebb és nagyobb közösségek a kivé- telezettség lehetőségét, sőt jogát. Jogot a mentességekre a kötelezettségek teljesítése alól, s jogot a jogok megtetézésére. Indoka, érve, igazsága mindenkinek van, még akkor is, ha az indok gyenge, az érv hamis, az igazság pedig csinált. A termelésbeni kivéte- lezettség éppúgy áhított holmi, mint a településnek szerzett különleges elbánás, mint emberek egy-egy csoportjának kivonása a mindenkire érvényes szabályok alól. Ezek az esetek nem maradnak titokban, azaz újabb próbálkozókat toboroznak, s végül veszedelmesen megnövekszik azoknak a tábora, akik úgy akarnak mások lenni, hogy a törvények fölé emelik magukat. Aminek riasztó példáit éppen a legutóbbi hónapokban észlelhettük meghökkentő mennyiségben, amikor a termelők jövő évi felkészülésének első lépése az árak emelése volt, miközben mesz- szire hangzott a követelés: a kormányzat legyen ura a helyzetnek. S furcsa (de talán nem véletlen) módon ott a leghangosabb ennek a hirdetése, ahol a legkevésbé urai az urak a helyzetnek a vállalatnál, a szövetkezetnél, a településen, az intézményben. Az erkölcstelenek hangoskodó erkölcscsőszködé- se az a kanóc, amelyről nem tudni, milyen lőporos hordóhoz vezet. Mert ezt, az erkölcsöt félretolók ájtatoskodását viseli el a legnehezebben a társadalom, függetlenül attól, vajon ki is rossz vezető, rossz beosztott, állami alkalmazott avagy a magánszektorba tartozó az ájtatoskodó. Terheink sokasodása átalakította tűrőképességünk mércéit. S nem azért, mert a terheket viselő, becsülettel dolgozó döntő többség utálja a rendet, a fegyelmet, a munkát, hanem éppen azért, mert látja, tapasztalja az ikertestvérré vált lassúságot és kapkodást, keménykedést és engedékenységet, érzékeli az érdemtelenekkel szembeni hátrálást és tétovaságot, az értékek hirdetését szavakban és a gyakorlatbani leárazását, az alkotó kedv kívánását és a sorozatos lein- tését az egészségesen türelmetleneknek, elégedetleneknek. Azért alakultak és alakulnak át a tűrőképesség mércéi, mert a nehezebb, a gondokkal teli körülmények között egyre több emberben fogalmazódik meg az igény a tizedik bolygó után, ahol minden az, ami, s nem mutatja, mert nem mutathatja másnak magát. Nehéz, kritikus helyzetekben egyszeriben megsokszorozódik a tehetség, a rátermettség értéke, de akkor, ha nem a te- hetségtelenscg, az alkalmatlanság ölti fel a bírói talárt. S okféle eleme mozdult el mindennapjainkban biztató irányba ebben az esztendőben, jde tudnunk kell: kevés, kevés, kevés. Az ünnepeket megelőző hetekben nagy felelősségű testületek — a párt Központi Bizottsága, az Országgyűlés — ülése mutatta, nemcsak hangsúlyokat, hanem hahgot is vált a társadalom, mert hangváltásra készteti a valóság, kényszeríti a kritikus helyzet. Milyen jó lenne tudni, mikronaprendszerünk tizedik bolygója merre, milyen pályán kering, miként teszi felfedezhe'tővé, meghódíthatóvá, betelepülésre alkalmassá magát. Ahogy az igazi naprendszer feltételezett tizedik bolygója nem tárja fel könnyen titkait, úgy mik- ronaprendszereink milliárdnyi tizedik bolygója sem tűnik fel magától létezésünk egén. Módszerek, eszközök, ismeretek kellenek megleléséhez. S kell még valami, ami nélkül semmit sem érnek a módszerek, az eszközök, az ismeretek. Ez a valami az elszántság, a hit abban, hogyha van, ha létezik ez a tizedik bolygó, akkor megtalálható. S ha meglelhető, akkor megtaláljuk. Ha ebben nem hiszünk, akkor ugyan létezhet a tizedik bolygó, soha nem bukkanunk rá. PEST MEGYEI ÁRJAI; EGYESÖUETEKl XXXI. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM Ara: 2,20 f»rlníl987. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 4
