Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
MAGAZIN «W* 1987. DECEMBER 19., SZOMBAT Van kihez és hová „hazamenni” Kezelhetők-e a kezelh etetlenek ? A szomszédos, klubnak kinevezett tágas, szőnyeges szobában alig tizenéves kiskamaszok gyülekeztek, játszottak már jó ideje. Áthallatszott zajongásuk, de hát itt senki se várja azt tőlük, hogy fegyelmezetten székre üljenek. Hiszen gyerekek! Egyszerre résnyirc nyílt az ajtó, s ártatlan gyermekarc vált Mikor kezdődik a vesedializátor-gyártás? Akik engedélyt kaptak az életre í Hányszor éli át még felnőtt fejjel is az ember a to- 2 rokgyulladás gyötrelmeit, de még többször támadja ^ meg a gyermekeket. Különösen veszélyes ebben a kor- ^ ban a gennyes mandulagyulladás, amely hosszú évek ^ múltán is kísérti a már egészségesnek tűnő embert. £v- ^ tizedekkel az antibiotikumok felfedezése után is rette- ' gett kór, s elsősorban nem azért, mert kellemetlen le- ^ folyású, hanem azért, mert veszélyes szövődményekkel £ járhat. Szívizomgyulladást vagy éppen veseelégtelen- '/ séget szedhetnek össze a kis betegek, s ezek örökre í meghatározzák az életüket. la (hatóvá: | — Ildikó néni, ezek itt benn Verekednek — s a hangsúly inkább duzzogó, mint árulkodó volt' mintha fájlalta volna, valamiképp kimaradt a „zrí”-bőL Feladva a leckét A szólított. Szabó né Csala Ildikó — a gyerekek hétfő esti foglalkozásait irányító pedagógus — nyomban felállt, de mire a nyitott ajtóhoz ért, odaát már teljes volt a csend. Azért belépett, s diszkréten becsukta maga mögött az ajtót. Mi ez? Gyermekklub, esti napközi a családsegítő szolgálatnál? Ez is, az is, de, mint látni fogjuk, végül is egyik sem. Talán egy hónapja, hogy a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága mellett működő családvédelmi tanács konferenciát hívott össze a családvédelemmel foglalkozó állami és nem állami intézmények, szervek vezetői, munkatársai részvételével. Ott beszélt erről a kezdeményezésükről is — a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek csoportjáról — a kerepestarcsai intézmény megbízott vezetője, Takács Imre szociológus. Feladva a leckét azoknak, akik úgy vélik, semmi esetre se vállaljanak a családsegítő központok rést betöltő, hiányt pótló szerepet, olyat, amit a háttérintézményeknek kell(ene) eljátszaniuk. (A megyében elsőként életre hívott három ilyen központi, a váci, az érdi és a kerepestarcsai között az utóbbi az egyetlen, amely SZOLGÁLAT-nak nevezi magát.) Hogy mit csináljon és mit ne a családsegítő központ vagy szolgálat (a továbbiakban: CSSK), különbözőek a vélemények, aszerint, hogy hol mi a legszorítóbb gond a területükön. Az általánosan elfogadott vélemény az, hogy krízishelyzetekben nyújtson közvetlen segítséget, ha szükséges, anyagit is a hozzá fordulóknak, de semmiképpen ne váljon segélyosztó hellyé. Erre ott vannak a tanácsok szociálpolitikai szervei. Egybehangzó az a kívánalom is, hogy legyen a CSSK az állami, társadalmi humánszolgáltatások koordinátora, segítőén, támogatóan, de ne vállalja az „aprómunkákat”. És legyen bázisintézménye a mentálhigiénés preventív (megelőző) tevékenységnek. No, lám csak, fülön fogtuk a „mit igen, mit ne” véleményeket. Mert mennyi minden belefér a prevencióba! Azoknak van igazuk, akik a fentebb említett, a helyi sajátosságokból eredő véleménykülönbségre utalva a CSSK-ra bízza tennivalója megfogalmazását és gyakorlatát. A jósors óvja e szolgálatokat és a rászorulókat az újabb hivatallá válástól! Minden bizonnyal azok lesznek, ha központilag valamiféle „munkaköri” leírással jogi keretek közé szorítják e humánszolgálatokat. Kerepestarcsán magukénak érezték a szaknyelven szólva deviáns gyerekek kegyetlen sorsát. Talán nem véletlenül, mivel a szolgálat munkatársainak többsége főállását tekintve még ma is gyakorló pedagógus. — A megfelelő otthon, családi háttér hiánya miatt csavargó, gyakran a szeméttelepen guberáló (!), sőt, apró bűnök miatt a rendőrséget is megjárt gyerekekre gondolva szerveztük meg a hétfő esti foglalkozásokat — tájékoztatott Demeter Istvánné tanár, itt tiszteletdíj?’, munkatárs. Kezdetben nem volt egyszerű összegyűjteni őket. Legtöbbjüket parancsszóval, a melléjük rendelt pártfogó segítségével hívtuk be beszélgetésre. Aztán lassan itt ragadtak, maguk hoztak hasonló társakat. Kit a kíváncsiság, kit a videó, s voltak, akiket az udvarban álló cseresznye- és meggyfa vonzott, ide. Most már nincs cseresznye, mégis szívesen jönnek. S nemcsak hétfőn délutánonként. Itt kötnek ki gyakran hét közben is. Csak azért, hogy elmondhassák, mi bántja őket. — Bejönnek olyan gyerekek Is. akiknek ránézésre semmi nem hiányzik otthon. Csak a foglalkozás, a rájuk figyelés — kapcsolódott a beszélgetésbe Kupiné Donkó Erzsébet, szintén volt pedagógus, a szolgálat főhivatású szociális munkása. — Semmi különöset nem tudunk nyújtani nekik azonkívül, hogy játszunk, beszélgetünk és meghallgatjuk őket. És megérezték: partnerként. Alkoholista szülők —Mert nem az az alapgondolat, hogy amíg itt vannak, addig nem csavarognak — szól közbe Szabóné Csala Ildikó. — Ez kevés lenne, hiszen a „szórakoztatást”, a videót másutt is megtalálnák. — Sajnos van olyan gyerekünk, aki még nemrég is azzal dicsekedett, hogy a településünkön működő egyik italbolt-presszóban „nőtt fel”, az ott mindennapos vendég édesanyja jóvoltából — felelt a ki nem mondott kérdésre Deme- terné, majd így folytatta: — A pedagógus tehetetlen. Az alkoholista szülőket, a családjukat elhagyó apát, a part— Tekintélye van a takarék- szövetkezetnek Harasztin — mondja Fodor Antalné, a Du- naharaszti Tanács elnöke. — Amikor például a helyi lakás- építési támogatást adtuk ki, sok olyan építkező volt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a pénzt a takarékban vehesse fel. Szívesebben mennek oda, akár kölcsönért, akár betétkönyvet nyitni. Mindez azért érdekes, mert a községben nincsenek olyan hagyományok, amelyek ezt természetessé tennék. Viszont a Kisdunamenti Munkás Takarékszövetkezet mindent megtesz annak érdekében, hogy hagyományokat teremtsen. Önerőből Sorolja a támogatás, a segítség formáit: számítógépeket vásárolt két iskolának a takarékszövetkezet. A vezetőség legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy százezer forinttal! támogatják azt a tornaterem-építést, amelybe a Dunaharaszti Tanács önerőből vág bele jövőre. S a tagsági érdekeltségi alapból nemcsak a takarék székhelyének, Dunaharaszti- nak, hanem a másik négy Szigetszentmiklós környéki településnek is jut. Igaz, sok múlik azon is, hogy melyik közigazgatási egység, milyen kapcsolatot alakít ki a takarékszövetkezettel. Erről így beszél Kerekes Istvánné, a Kisdunamenti Munkás Takarékszövetkezet elnöke: — Három esztendővel ezelőtt a halásztelki tanács kétszázezer forintos támogatást adott a takarékszövetkezetnek, annak érdekében, hogy kirendeltséget nyisson a településen. Ma ez az egyik legnagyobb betétállománnyal nerét váltogató anyát nem tudom megváltoztatni. Adjuk intézetbe a gyereket? Lehet az is a megoldás, de mi inkább ezt választottuk. Valamiféle pótotthont nyújtunk, a család helyett adunk példát arra, hogy lehet másként is élni, s a szabadidőt nemcsak csavargással, csibészkedéssel lehet eltölteni. Szomorú, de a beköltözésekkel felduzzadt lakosságú agglomerációs települések e sajátos gondjával küszködő nagyközségünkben az általunk istápoltakon kívül több hasonló sorsú gyermek- és fiatalkorú él. Lehetőségeink azonban korlátozottak. Azért foglalkozunk a gondolattal, hogy a nagykamaszok számára is létrehozunk ilyen csoportos foglalkozásokat. Jól tudják A pedagógus azt is észreveszi, hogy Szilvi, mióta idejár, jobban tanul, és Béla is javított a tanulmányi eredményein. Meg azt is, hogy Attila és Ottó — talán a legégetniva- lóbbak — ragaszkodnak a legjobban ehhez a házhoz. S hogy miért nem az iskolában csinálják mindezt? Mert ott sok másféle gyerek is van, ismét csak elkülönülnének a többitől. Az sem biztos, hogy ott, az iskola fegyelmezettebb, feszesebb légkörében ugyanígy alakulnának a dolgok. Bár az iskolában — meg este otthon — is oda mennek az itt szolgálatot teljesítőkhöz problémáikkal ezek a mindenki által kezelhetetlennek bélyegzett gyerekek. Aztán, ha eljön a hétfő, jó hangosan — hogy a többiek is hallják — beszélik meg az esti programjukat. Jól tudják, a többieknek van hová és kihez hazamenni, ahol várják őket. Büszkék arra, hogy most már nekik is van, s ott kifejezetten őket várják. Kádár Edit rendelkező fiókunk. A közelmúltban pedig a takarékot bízta meg a tanács ötvenhét telek eladásának ügyintézésével. Kétszázezer forintot adnak a szigetszentmiklósi iskola tornatermének felújítására, ötvenezret a szakorvosi rendelő felszerelésének korszerűsítésére. Ám, amiért a tagok valóban magukénak érzik a takarékot, amiért olyan nagy tekintélye van a környéken az a gondoskodás, amelyet gyakorta érezhetnek a tagok. Új székház Soroksáron — Tavaly hat településen csaknem kétszáznyolcvanezer forintot fordított a takarék- szövetkezet az idős, beteg, rászoruló nyugdíjas vagy nagycsaládos tagok szociális támogatására, segélyezésére — veszi át a szót Fodor Antalné. — Egyeztetnek a tanácsokkal, így tulajdonképpen a mi lehetőségeinket, keretünket növelik. De például vállalják, hogy az alacsonyabb jövedelmű tagok részjegyeit kiegészítik. Már harmadik éve karácsony előtt az alapítóknak és a hátrányos helyzetű tagoknak ajándékot kézbesít a posta. 1985-ben 500, tavaly és az idén már ezer forintot. A tizenháromezer tag pénzügyeit negyven dolgozó intézi, köztük sokan az alapítás óta. A munkás takarékszövetkezet az elsők között volt, amelyek kirendeltséget nyitottak Budapesten. A XX. Kerületi Tanács elnökével kialakított jó kapcsolat eredményeként, az ideiglenes iroda helyett jövőre új soroksári székház építésébe kezdhetnek, kedvezményesen vásárolt telkei), központi helyen, a Dominó Áruházzal szemközt. Igaz, előbb szerettek volna hozzáSpeciális kezelés Gondoljunk csak a vesebetegekre. akik pár nappal ezelőtt országos egyesületet hoztak létre érdekeik képviseletére. Azok. akik ismerőseik, rokonaik révén nem kerültek valamiképpen kapcsolatba ezzel a betegséggel, talán el sem tudják képzelni, mit jelent ez az ember életében. Hetente kétszer-háromszor részt kell venni egy speciális, több óráig tartó kezelésen, amely során mesterséges úton végzik el az orvosok rendkívül bonyolult berendezések segítségével azt a műveletet, amelyet egyébként a veséknek kellenp ellátni. Gyakran azonban maga a kezelés is veszélyben forog, legalábbis elméletben, mivel kevés orvosi segédeszköz áll az egészségügy rendelkezésére, s ezeket importból valutáért kell beszerezni Van azonban egy jó hírünk a vesebetegeknek: a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, a tervek szerint rövidesen mea- kezdi az úgynevezett vesedializátorok gyártását. Hogy valójában mire jó ez a szerkezet, azt az urológiai klinika adjunktusa, dr. Juhász József magyarázta el. — Annyit azért mindenképpen tudni kell a művesekeze- lési eljárásról, hogy nem régi módszer: 1971 óta alkalmazzák hazánkban, s aki 1971 előtt veseelégtelenségben szenvedett, bizony nem sok reményt fűzhetett az életben maradáshoz. Általában kétkezdeni az építkezéshez, mivel az idei árak még kedvezőbbek lettek volna, s az új szabályozók hatásait sem ismerik még teljes mértékben. A fontos kérdésekben a Kisdunamenti igazgatósága dönt- mégis bizonyos, hogy a tagsággal és a működési területek tanácsaival kialakított kapcsolatban kulcsszerep jut Kerekes Istvánnénak. — Hosszú évekig voltam pénzügyes a Szigetszentmik- lósi Tanácsnál. Ez az idő nem múlhat el nyomtalanul — meséli. — Ott tanultam meg, hogy a száraz pénzügyi adatok mögött is emberek, sorsok állnak. Tudom, hogy az a támogatás, amelyet a környék gyermekintézményeinek juttatunk, a tagok érdekében is történik. Ha számítógépet vásárolunk az iskolának, azzal valahol a magunk jövőjét is megalapozzuk, mivel a pénzintézeti munka egyre kevésbé képzelhető el a korszerű elektronika nélkül. Emberi kapcsolatok Rendkívül nagyra értékelem az emberi kapcsolatokat a munkámban. És itt egyáltalán nem a protekcióra, az elvtelen előnyök szerzésére gondolok. Hanem arra. hogy a kölcsönös érdekek megtalálásával mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatokat lehet megalapozni, olyat mint például annak idején Halásztelken. S, az emberi szó dominál az ügyfelekkel való kapcsolatban is. Rugalmasak, gyorsak vagyunk, az ügyintézők személyesen ismerik a tagokat. Még a székházak belső kialakítása is eltér a más pénzintézetekben megszokottól, s meghittebb, személyesebb, kevésbé rideg kommunikációt feltételez. M. K. három hetet elvegetált valamelyik belgyógyászati osztályon. s mikor a szervezetben annyira felgyülemlett a méreganyag, hogy nem bírta tovább. meghalt a beteg. Maga az eljárás az ozmózison alapszik, mely félig áteresztő hártyán keresztül történik. (Az ozmózis olyan fizikai folyamat, mely során a töményebb oldatból a hígabb felé vándorolnak félig áteresztő, úgynevezett. szemipermeábilis hártyán keresztül az oldat részecskéi. Képzeljünk el egy celofánból készült zacskót, amelybe sűrű cukoroldatót teszünk. Az egészet beengedjük tiszta vízbe, s akkor a vízrészecskék elkezdenek a cukoroldatba hatolni a celofánon keresztül. Ez a folyamat mindaddig tart, amíg a celofán két oldalán hasonló töménységű lesz az oldat. A celofán szerepe azért jelentős, mert csak a kis vízrészecskéket engedi át, s így hígítja fel az oldatot, a nagy cukorrészecskéket azonban visszatartja.) Kényszerűség — A betegek hetente két- S7.er. háromszor vesznek részt ambulanter kezelésen, amely három-négy óráig tart. Ilyenkor kisebb érműtétet végzünk az alkaron, s az érrendszerbe kapcsoljuk be tulajdonképpen a vesedializátort, melynek fala félig áteresztő hártya, s a benne lévő híg anyag.,S£gitűsével mossuk ki a beteg véréből, pontosabban a vérsavóból a nitrogéntartalmú méreganyagokat. Ezután kerül vissza a megtisztított vér a szervezetbe. Hozzá kell tenni, hogy ez egyáltalán nem olcsó mulatság, hiszen az olasz importból származó vesedía- lizátor ára már évekkel ezelőtt is 1500 devizaforint volt, s ezeket egyszer lehet csak felhasználni. Persze előfordult, hogy ugyanazt a dializátort egy betegnél kétszer-háromszor js alkalmaztuk úgy, hogy használat után fertőtlenítettük, utána formaiinnal fel- töltöttük, ráírtuk a kezelt nevét, s mikor legközelebb jött, ismét elővettük. Azonban két- háromszori kezelés után már csökkent a hatásfoka, arról nem is beszélve, hogy ez valójában szabálytalan dolog. Hogy miért kényszerülnek az orvosok szabálytalanságra? Nem nehéz elképzelni a választ. Azért,' mert nem volt elég dializátor. Előfordult, hogy az Egészségügyi Minisztérium rendeletben szabályozta, hogy évente csak háromezer beteget kezelhetnek. S mi van azzal, aki a háromezerötödik, vagy éppen a há-r romezer-ötszázhetvenedik beteg? Tudjuk, mi volt a sorsuk 1971 előtt1! így aztán, aki ma elmegy a kórházba, lehet, hogy sokadszor használt dializátor segítségével, de életben marad — szabálytalanul. Naponta négy műszakban 12-12 embert kezelnek Budapesten az urológiai klinikán, s ez csak egy ilyen intézmény az országban! Évente kétszázezer Több ezer veseeléglelenség- berr szenvedő van ma Magyarországon, s évente 400- 500-zal nő a számuk. Egy beteg kezelése évente körülbelül háromszázhúszezer forintr ba kerül. Valójában igazán célravezető a veseátültetés 'enne. de donorok hiányában erre nagy számban nincs lehetőség. Bár ez a megoldás olcsóbb is, körülbejül kétszázezer forintba kerül. Amíg ez nem válik általánossá, marad a művesekezelés — drága pénzen. E műfaj legnevesebb dializátorgyártója a svéd Gambro cég. Hírük legalább olyan a szakmában, mint a Mercedesé a gépkocsikészítők körében. A Pemü e svéd céggel közösen készül az évi százezer darab vesedializátor előállítására. Ha elterjed a solymáriak műszere, akár évi kétszázezer darabra is felfuttathatják * termelést. Egy Esztendővel ezelőtt indult útjára ez a téma, mely szerint a Pemü megvásárolja közös vállalat keretében a technológiát, a know-how-t és a licencet. Az előállított termék nyereségéből a svédek hatvan százalékban részesednének, de elsősorban a magyarországi vesebetegeknek lenne az üzlet előnyös. Történhetnek változások a minisztériumok életében, élén, de attól még a rászorulók száma nem csökken. Közel egy esztendeje foglalkoznak az érintettek a vesedializátor ügyével — jó lenne, ha a papírmunkákon, engedélyeken túljutnának a hivatalok, s végre valóban megkezdődhetne a gyártás a Pemü-ben! F. A. M. Exportsiker Az elmúlt évihez viszonyítva az idén egyharmadával növelte árbevételét a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat fóliagyára. 650 millió forintos termelési értéket állítottak elő és jelentősen növelték — több mint 230 millió forintra — a tő kés exportot. Elsősorban fóliákat állít elő a gyár, amelyeknek egy részéből az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben használatos termékeket készítenek. Képünkön: festőgépbe kerülnek a dobozfedelck. Ajándék a takarékszövetkezettel A gondoskodás ezer formájával
