Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. DECEMBER I9„ SZOMBAT CSi 0 MAGAZIN 1 ________________________ ' • * • . -ö ■ nevezik a képen látható tekercset, amelyet évek óta gyárta- fidlSlZidr nak Szödli8eten, a Dunakanyar Szolgáltató- és Vegyesipari Szö­vi Ml ■ vetkezetnél. A villamosenergia-iparban használatos tekercs szere­pe, hogy javítsa az energiaátvitel hatásfokát. Szabó György és Szilágyi János — képünkön munka közben — sok ötletet használtak fel a tennék kifejlesztése során. (Vimola Károly felvétele) Több helyen nincs fedezet a bruttósításra Talán elég a tartalékalap A pillérre kerülnek a saruk Vízen úsztatják Lágymányosról Készül az MO-ás hídja a Ganzban — Milyen lesz az új híd? —- Milyen? Szép, karcsú, kecses, egyszóval, szép — vá­laszolt kérdésemre Bazsó Gyu­la, a Ganz-MÁVAG acélszer­kezeti gyárának igazgatója, mikor az épülő MO-ás Nagy- Duna felett átívelő hídjáról faggattam. S bevallom, kicsit furcsán hangzottak ezek a sza­vak egy komoly mérnökem­ber szájából, hiszen a kívül­álló azt gondolja, hogy ez csu­pán acél és vasbeton. Igen, a kívülálló, de az, aki ezeket ké­szíti, tervezi, megálmod ja, más­ként néz egy acélszerkezetet; az alkotó ember szemével. Dermesztő szépség Megjött a tél, s ez azt je­lenti, hogy pihennek az MO-ás építői. Ilyenkor mennek fagy- szabadságra az emberek, újít­ják fel a munkában részt ve­vő gépóriásokat, hogy tavasz- szal, mikor felenged a föld, folytathassák, amit most ab­bahagytak. Persze azért sen­ki ne gondolja, hogy megállt gyártás közben megszerzett tapasztalatok készítették fel a gárdát a világszínvonalú híd­építéshez. A Háros-hid úgy­nevezett öszvér-technológiával készül, ebben a Növi Sad-ihoz hasonlít. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy acélvázon vasbeton pálya nyugszik. így a súlya kisebb, mint ha csak vasbetonból készítenék, s ezért nem kíván túl masszív alapot, amit iszapos területen elég költséges lenne elkészíteni. Igazából ez a megoldás szik­lás talajon ideális. A Duna medrében túl drága mulatság lenne. Az alépítményt a Há- rosnál vízszintesen öt darab másfél méteres vasbeton cö­löp tartja, s ezen nyugszik a pillér. A pillérre kerülnek a saruk, amelyeken majd a híd­szerkezet csúszik a hőmérsék­letváltozás következtében. A szakemberek szerint a méret- változás egy ilyen hosszú híd­nál gyakran deciméterekben mérhető. S a saru fölött lesz az acélszerkezet, amin a vas­beton pálya nyugszik majd. Háromezer-nyolcszáz tonna meket. Ezek tizenkét tonnás trélerekkel kerülnek a lágy­mányosi előszerelő telepre, amit még az Árpád híd épí­tésekor alakítottak ki a Ganz- MÁVAG-osok. Itt történik meg a próbaszerelés a földön, s az­után egy nagyon érdekes, s nagy figyelmet kívánó munka következik. A tizennyolc mé­ter hoszú, nyolcvantonnás keresztmetszeti szelvényeket száztonnás daruval emelik uszályra, s így úsztatják le a Dunán az MO-ásig. Különleges hegesztés — Mire a helyére kerül, legalább száznyolcvan ember dolgozik a hídon — gondolja végig az eseményeket Bazsó Gyula. — Itt az üzemben kö­rülbelül százan foglalkoznak az acélszerkezettel, harmin­cán a lágymányosi telepen, s biztos, hogy legalább ötven ember kell a helyszíni szere­léshez. — Azonkívül, hogy karcsú és szép lesz a híd, van-e va­lami más érdekessége is? f Az évtized talán egyik $ legnagyobb talányát okoz- | za a magyar emberek fejé- ^ ben, hogy mi lesz az adó- $ reform következménye. Ma £ már tudjuk, nem olyan ^ ijesztő. Legalábbis az egyé- ni adózóknak. De mi van ^ a nagyüzemekkel, kisebb j termelőegységekkel, ame- £ lycknck a bruttósítás súlyát jj is a vállukra kellett venni? ^ Pest megye három külön- ^ bözö gazdasági formában termelő mezőgazdasági ^nagyüzemének szakembe- reit kérdeztük: miből tud­ják a pluszterheket vállal­om? Nyolc százalék éventa Frankhauser Antal, a Kis­kunsági Állami Gazdaság köz- gazdasági igazgatóhelyettese elmondta, hogy az ő helyzetük kissé eltér az állami gazdasá­gok többségéből, mivel a ter­mőföldjük aranykorona-értéke 14 alatt van, s ezért támoga­tásokban részesülnek. A Kiskunsági AG-nak ed­dig évente 18—20 millió forin­tot kellett 1termelési adó cí­mén befizetni. A mintegy 900 főt foglalkoztató gazdaság 69 milliós évi bértömege a brut­tósítás után 80 millió forint körül alakul. Am az ipari te­vékenység 40, az alaptevé­kenység 33 százalékos társada­lombiztosítási hozzájárulása a nagyobb összeg hatására ugyancsak nőni fog néhány millióval. Rövid számolás után kiderül, hogy az apajpusztai nagygazdaságnak a korábbi termelési típusú adókból most megmaradó pénz fedezetet nyújt a bruttósításra. A né­hány milliós összeget, amely még a gazdaság kasszájában maradna, a szakemberek a.kü­lönböző árváltozások, illetve más költségnövelő tényezők fedezésére használják fel. Az új adórendszer a nyere­ségre így tehát nincs hatással. A gazdaságban már 1984 óta a bérszínvonal-szabályozás he­lyett a hozzáadott értéktől füg­gő bértömeg-szabályozással dolgoznak, s a szakemberek véleménye szerint ezután is lehetőség lesz arra, hogy az előző évekhez hasonlóan a jö­vő esztendőben is 8 százalékos bérnövelést hajtsanak végre. Látványos eredmény nél'íül A Kiskunsági Állami Gazda­ságban a következő évben — nem az új adórendszer hatá­sára — mintegy 30—50 dolgo­zóval csökkentik a létszámot, s a felszabadult béreket a jó munkát végzők közt oszthatják szét. Az állami gazdaság egyéb­ként tudja tartani az évenként mintegy 25 millió forintot ki­tevő nyeresége t. A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezetben dr. Greff József főkönyvelő ugyan­csak várakozással tekint a jövő elé. Náluk már okozott némi fejtörést a nagyobb ter­hek viselésének mikéntje. A szövetkezetben ez az érdekelt­ségi alap terhére megy. Az utóbbi két évben alig tudtak többet fejleszteni, mint az amortizáció. A tehenészeti te­lep 36 milliós rekonstrukciója komoly terhet jelent, nem is beszélve a szükséges kemiká­liák, berendezések és alkatré­szek árának nagymértékű emelkedéséről. 1987-ben a gazdaságnak mintegy 36 millió forintos nye­resége volt, s számításaik sze­rint a bruttósítás és a nagyobb közterhek miatt a jövő évtől körülbelül 8 milliós többletki­adás jelentkezik. További gon­dot jelent; hogy a most szep­temberben végrehajtott 8 szá­zalékos bérfejlesztés gátat vet a következő esztendő adómen­tes bérfejlesztési lehetőségé­nek. A főkönyvelő elmondta, hogy a gazdaságokban a kedvezmé­nyek mértéke és rendszere előreláthatóan nem fog változ­ni a közeljövőben, éppen ezért a hátrányosabb közgazdasági kö. oyezetben látványos ered­mény elérésére nem lehet szá­mítani. Elsősorban az ipari tevékenységből élnek, de bíz­nak abban is, hogy az agrár­olló szűkülni fog, Elavult eszközökkel A gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központból Damásdi Andor gazdasági igazgató csak rész- információk alapján tudott vé­leményt mondani a bruttósítás náluk is érezhető következmé­nyeiről. A kutatóbázis kivéte­les helyzetben van, mivel ered­ményérdekeltségű költségveté­si szervezet formájában műkö­dik. A MÉM „főállású” állat- tenyésztéssel foglalkozó kuta­tóintézetnek nyilvánította, s ezért a bevétel fele támogatás­ból származik, a többit pedig az intézet termeli meg. 1986-ban 6 milliós eredmény­nyel zárt a központ, ám az előzetes számításaik szerint a bruttósítás ennél jóval többet fog elvinni. További nehézsé­geket okoz, hogy az állami tá­mogatások összege csökken. A bruttósítást csak egyféle­képpen tudják megoldani a gödöllői kutatóbázison: a 645 fős létszámot 15 százalékkal rsökk itik. A gazdasági igazgató arról is beszélt, hogy miközben o ku­tatás költségei folyamatosan emelkednek, s a bevételek csökkennek, a rendelkezésre álló pénzösszegből nem nagyon telik új kísérletekre, legfeljebb a „fennmaradásra”. , Nehezíti a helyzetűket, hogy a bevételeket náluk is 21 szá­zalékos elvonás terheli, s így a kutatásokba „visszapumpál­ható” összeg tovább csökken. Arról már nem is beszélve, hogy az ott maradó pénzből még 12 százalékos nyereségtar- talékot is kellene képezni. Az eszközállományuk elavult, s azért felújítása nem is vár­ható. A következő évi bevéte­lek bizonytalanok. Az: átmeneti időszakot, amíg az adott termelőegységek élet- képessége vagy szükségtelen­sége bebizonyosodik, különbö­ző könnyítő intézkedésekkel próbálják segíteni az illetékes szervek, illetve minisztériu­mok. Ilyen intézkedés például, hogy a gazdaságok nagy ré­szének engedélyezik a bruttó­sítás terheinek tartalékalapból való fedezését — egy évig. S, hogy aztán mit hoz a jövő? ... Arra ma még senki nem tud­ja a pontos választ. B. Gy. az élet az MO-ás körül! De mennyire, hogy nem! Az út­építés egyik fontos fázisához érkezett, mégpedig a hídépí­téshez. A Ganz-MÁVAG acél- szerkezeti gyárában nem régen kezdték meg a Háros-híd ki­alakítását. Száz esztendeje épít hida­kat a Ganz-MÁVAG. Első ne­vezetes alkotása a párizsi vi­lágkiállításon díszoklevéllel kitüntetett zsolnai közúti Vúg- híd volt, s a millennium al­kalmából átadott Ferenc Jó­zsef — ma Szabadság — híd már a kétezredik volt az itt készített alkotások sorában. De, s azt hiszem, nincs em­ber, aki ezt vitatná, a gyár s a világ egyik leggyönyörűbb folyó felett átívelő építménye az 1903-ban megnyitott Erzsé­bet híd. Szépsége legalább olyan dermesztő, mint a ki­rálynéé volt, akiről nevét kap­ta. De ez már a régmúlté. A nem olyan távoli múltban is születtek azonban kiemelke­dő alkotások. A hetvenes évek­ben például nyolc nagy hidat szállított a Ganz Jugoszláviá­ba, a Dunára és a Drinára. A Talán hallottak már arról az érdeklődők, hogy a hidat a Világbank támogatásával épí­tik fel a kivitelezők, a Híd­építő Vállalat és a Ganz-MÁ­VAG. A versenytárgyaláson épp az öszvérmegoldással nyer­te el a megvalósítás jogát a Ganz. Az egész 1.2 milliárd forintba kerül, ebből az acél- szerkezet, vagyis a Ganz ré­szesedése 250 millió forint. Bi­zony nem olcsó mulatság egy 544,5 méter hosszú alkotmány, amiben csak az acél súlya há­romezer-nyolcszáz tonna. A hatalmas vascsodát ez év végén kezdték el gyártani a Dunai Vasműből és a Lőrin­ci Hengerműből érkezett anyagból. Várhatóan 1989 ele­jére fejezik be, de már előt­te, 1988 áprilisában megkez­dik a helyszíni szerelést, ami­vel 1989 végére végeznek a kivitelezők. Olyan nagyságú egységeket gyártanak, ami szállítható közúton, vagyis három méter széles, tizennyolc méter hosz- szú és két méter magas ele­— Két szempontból is kü­lönleges ez az alkotás. A ha­zai gyakorlatban először al­kalmazunk úgynevezett csap­hegesztést, a vasbeton és az acélszerkezet között. Hetven­ezer csapot kell a helyére rögzíteni a művelet során, s így alakul ki a vasbeton és az acél között az a kapcsolat, amely révén együtt dolgozik a két egység. Így a vasbeton nem puszta teher az acélszer­kezeten, hanem olyan elem, ami részt vesz a súly tartá­sában. A másik pedig az, hogy a víz fölötti részt úgynevezett szabad szereléssel helyezzük a pillérekre. Vagyis nem készül állvány a szerkezet alá, ha­nem daruval emeljük az egyes részeket helyükre. Az ártéri szakaszokat pedig a víz felől toljuk a part felé, teflonle­mezeken. Ma még csak egy-egy idom van abból, ami egykor a Há- ros híd lesz, de februárban, márciusban már többet lehet látni belőle. Legközelebb ak­kor látogatunk el a Ganz- MÁVAG-ba. Fiedler Anna Mária H ogyan vet árnyékot, fényt a férj, a szülő munkaköre, beosztása, „rangja” a feleségre, gyermekre vagy esetenként fordítva! E nem éppen vi­lágrengető kérdést valószínűleg nem vizsgálja a szociológia, nem készülnek a témáról tudományos — vagy áltu­dományos — felmérések. A háttérben rejtőzködő motívumokról van szó, ame­lyek azért léteznek, még ha nem is töltenek be meghatározó szerepet éle­tünk alakulásában. De jelen lehetnek az egyes ember szakmai, munkahelyi boldogulásában, netán irány- vagy táv- latvesztésében. Régebben történt: olyan tanítókkal, tanárokkal beszélgettem, akik még az első nagy „butikos hullám” időszaká­ban a katedrát kis magánboltra cse­rélték fel. Bizonyos, hogy többségük el­határozásában nem egy, hanem több indítóok is közrejátszott, amikor vál­toztattak életük eddigi menetén. A hi­vatását értő és szerető pedagógusok közül is többen búcsút mondtak az is­kolának. feledve vagy félretéve neve­lői fogadalmukat, másutt kerestek meg­élhetést. Az élet. ebben sem tűri a sablonokat, ahány eset, annyi egyéni válaszút, amelyeknek azért számomra akadnak általános érvényűnek is nevezhető ta­pasztalatai. Akikkel találkoztam ugyan­is, semmiben sem voltak hivatásuknak kevésbé elkötelezett nevelők, mint azok, akik maradtak, kitartottak a pá­lyán. Az egyik általános iskolai tanárnő­vel a kislánya nevét viselő butikban beszélgettem Firtattam, miért mondott búcsút az iskolának, ahol — tájékozó­dásom szerint — szinte mindenki sze­rette, s a felettesei szerint is munká­ját kiválóan ellátta. Sokféle ok moto­A másik árnyékában zott a fejemben, de arra nem gondol­tam, hogy egészen más természetű té­nyező volt a perdöntő az elhatározá­sában. Elmondta: az iskolában, bár szavak­ban mindenki elismerte átlagon felüli teljesítményét, mindig az utolsó he­lyen állt a neve a jutalmazottak, illet­ve a magasabb fizetési kategóriába soroltak között. Évekig nem szólt er­ről, nem kérdezte meg, miért e meg­különböztetés. De a sok felgyülemlett sérelem mégis utat tört magának, úgy­mondván kifakadt. Az iskola vezetői a legnyugodtabb hangnemben adták meg a választ az­zal: minden elismerés a kolléganőé, de a férje egy közismerten jól kereső, ne­ves orvos, ezért nem várhatja el. hogy a lista élére kerüljön ... A tanárnő még ekkqr sem veszítette el reményét, hogy az iskolavezetők álláspontja meg­változhat: munkáját és csakis a mun­káját tekintik, nem pedig szociális helyzetét mérlegelik. A további keserű tapasztalatok végűi is megérlelték az elhatározást, amely szerint, ha megfe­szül sem tud az anyagi és erkölcsi lét­rán egy csipetnyit, sem feljebb- jutni, munkájára árnyékot, vet a férje pozí­ciója. Húszéves nevelői pályafutása után váltott át a butikra, de bizalma­san megsúgta, visszavágyik az iskolába és a tanítványai közül nagyon sokan megkeresik a néhány négyzetméteres kis árudában. Alkalmam volt olyan kiváló kórházi orvossal is szót váltani munkahelyi közérzetéről, előmenetelről, aki viszont attól szenvedett, hogy folyton — a vá­rosban meglehetősen magas beosztás­ban lévő apja rávetődő fényét érezte magán. Gyakran az volt az érzése, nem elősorban a saját tehetsége, szor­galma, elvégzett munkája után kapja az erkölcsi és anyagi elismerést, ha­nem édesapja miatt. Meglehet, még sok más tényező is közrejátszott abban, hogy amint később megtudtam, az idő­közben tudományos fokozatot is el­nyert orvos ma már a szomszédos me­gye egyik kórházában dolgozik, ahol úgy vélem tisztába akar jönni saját értékével szülői háttér nélkül.., Találkoztam olyan asszonnyal, aki­nek a férjét meglehetősen magas be­osztásából épp akkor váltották le, az­az igazából ő állt félre, mondván meg­fáradt, inkább átadná a helyét egy fiataiabbnak. Azelőtt, a férje fényko­rában, ahogy mondani szokták, az in­tézmény dolgozói szinte a tenyerükön hurcolták, sőt egy alkalommal csak­nem int.ézményvezető-helyettest csi­náltak belőle. Találkozásunkkor viszont elgondolkozva említette, mióta a mun­kahelyi kollektíva hírét vette, hogy fér­je nyugdíjba vonul, mintha ritkább lenne körülötte a levegő, a munkatár­sai nem olyan érdeklődők, közeledők, mint azelőtt. Nem hiszem, persze, hogy emiatt búcsút mond majd a cégnek, de hogy megkeseredett belül valami, az bizonyos. S okan folytathatnák az iméntieket hasonló vagy a gyökereket ille­tően azonos történetekkel, Egyedi, mondhatjuk rendhagyó esetek, melye­ken tűi lehet és túl is kell jutni, Mégis ahhoz elég jelentősek, hogy kézlegyin­téssel ne intézzük el, mert mégiscsak a lényeg: a munka értékelése döntheti el: ki milyen tiszteletet, elismerést, ér­demel. Páll Géza éri -• »J

Next

/
Oldalképek
Tartalom