Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

Gödöllő Tanácsülés Csütörtökön, december 17- én ülést tart a városi tanács. Az ülés tárgysorozata a kö­vetkező: az általános rendezé­si terv, a tanács és szervei 1988. év; munkaterve, beszá­moló a lakosságellátási és szolgáltatási bizottság munká­járól, dr. Husti István megyei tanácstag beszámolója tevé­kenységéről, egyebek. Ezen az ülésen adják át az idei Pro Urbe-ki tüntetéseket. Az ülést, amely nyilvános, a városháza nagytermében tartják, délután 2 órai kez­dettel. Áfész-áruház Fenyővásár Hétfőn megkezdődött a fe­nyőárusítás a Gödöllői Áfész- áruházban is. A hagyományos lucfenyőből 550 méter, a tű­leveleit lassabban hullató duglászfenyőből 120 méter vár vevőre. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: Az én zeném a rock — bemutatja Halász Zol­tán, 16 órakor. Urbán Tamás: Jelen idő, fo­tókiállítás, megtekinthető 15— 19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő növény- és ál­latvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről. Ipar­művészet a gödöllői művészte­lepen, A régi Gödöllő, kama­rakiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Szélhámosnő. 6 órakor. Schimansky felügyelő. Szí­nes, magyarul beszélő NSZK bűnügyi film. 8 órakor. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 291. SZÁM 1987. nF.CFMnr-R 15.. KF.no Áramlik a gáz Kerepestarcsa alatt Gyorsan, de sietség nélkül Kerepestarcsa Gödöllő után a legnagyobb települése kör­zetünknek. A Bolnokától Bu­dapest pereméig huszonegy- ezer lakos otthona a nagy­község. Sok ember, sok fel­adat. Talán ezzel jellemezhet­nénk a kerepestarcsai helyze­tet. Ezt ki hogyan érzi és értékeli, abba nem láthatunk bele. Egy autós falunézésen a tanácselnök asszony, Vassné Nyéki Ilona társaságában mindenesetre az tűnt ki, hogy a sok emberhez és a sok fel­adathoz sok tett is kapcsoló­dik. Helyben fogadnak Először a tanácsházától nem messze, de a HÉV másik oldalán állítottuk le a motort. Az építési területen az elnö­ki Iroda asztalán látott szép tervet valósítják meg. Első lépcsőben, a Váci Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat beru­házásában hatszáz négyzet- méteres ABC-áruházzal gaz­dagodik a község. A tanács kétmillió forinttal segíti a munkát. Ottjártunkkor az alapozás folytatásához várták a betont. A szomszédban, te­rületet sajátítottak ki a jövő­beli piac és más üzletek szá­mára. A közelben, még mindig Kerepestarcsa kistarcsai köz­ségrészén, az orvosi rendelő bővítési munkájára vetettük szemünket. Ügyeleti időben ide jönnek, ide hozzák a be­tegeket.. A váróterem kétsze­resére nagyobbodik, a gyer­mekrendelésen pedig elkülö­nítik a fertőző betegségekben szenvedőket. A fő program a nagyköz­ségben az idén a gázvezeték­építés. Két éve a lakosság önerős vállalkozásában inten­zíven halad a munka. A ta­nács a gázfogadó-állomások építésével segíti a falu nagy­szabású komfortosítását. A közeljövőben az a kirendelt­ség is elkészül, amelyben a Tigáz szakemberei helyben fogadhatják a hozzájuk for­duló gázfogyasztókat. A kis­tarcsai HÉV-megálló szom­szédságában lévő épületet is a tanács adta bérbe. A testület tagjai kiemelke­dően vették ki részüket a szervezésből, mondta Vassné Nyéki Ilona. Az idén Zsófia- ligeten körülbelül ötszáz csa­lád lépett be a gáztársulatba. Megelőzve a terveket, a lakók és a tanácstagok kérésére meggyorsították az itteni munkát, s most befejezéséhez közeledik 19 és fél kilométer vezeték építése. Amerre el­haladtunk. nem is látszott, hogy néhány hete vagy hó­napja árkok szaladtak végig az utcákon. Még kell a szén A helybelieket többször összehívták, tájékoztatták a vezetéképítés haladtáról. Ha­vonta vagy ha szükség volt G ödöllő térképe nem ismer ilyen elnevezést, behatá­rolni is csak az idősebb nem­zedék által lehetne. Pedig még csak két évtizede, hogy fel­számolódott ez a terület. 1968 téli hónapjaiban utunk ott vitt keresztül, s bizony az az­napi havas eső után alig ta­láltunk szilárd talajt, mert ak­koriban boronálták egyenessé a volt agyagbányát. Periferi­kus terület volt, négy utca szaladt ki oda, a Báthori, a Bercsényi, a Bocskai, s vala­mikor a Bem utca, ma már az Arany János utca vége. Jó helyismereteinket még a tér­képen lévő hiányos vagy el­hagyott objektumjelzések is akadályozzák. Mert nincs fel­tüntetve a volt présház. Té­vedésből egy másik utcaközt neveztek el róla. Jó lenne a hibát korrigálni most, amikor valóban utca nyílik a présház­tól felfelé. Ennyit elöljáróban, míg számba vehetjük és szólha­tunk a régi anyagbánya he­lyéről, az ott lévő állapotok­ról. Az anyagbánya területé­ről nagyon sok kocsi, szekér hordta az anyagot, mely nem­csak agyagot, de vörös földet, homokot is adott akkoriban nem egy gödöllői ház építésé­hez. A korabeli építési mó­dokhoz használták habarcs­nak (malternak) a vörös föl­det és a homokot, az agyagot pedig vert falnak, vályognak és padlástapasztáshoz, mind­háromban törekkel keverve. A présház felőli résznél ma­gas oldalfalak mutatták a ré­tegződést, az egymásra torló­dott anyagok vastagságát, a földmozgások, a valamikori folyók, tengerek hordalékait, s a földgyűrődés magasabb pontjait. A dombbá csúcsoso­dott terület az ily anyagok el- hordása után mélyedésekkel, gödrökkel és magasabb pad­kákkal volt szabdalva. A mi családunk 1935—36-ban ott la­kott a Bercsényi utca utolsó házában, a nyolc házak egyi­kében. Utánunk még egy gyü­mölcsös volt, s annak a ke­rítése gledétiasövény volt, ke­Séták a városban Egyszervolt agyagbánya gyetlen szúrós, hosszú tövi­sekkel. Ma a szemrevételező megtalálhatja nyomvonalát a 26-os szám kerítésénél, szinte áthúzódva a Bocskai utcába. S innen a gledécián túl volt az anyagbánya területe, ahol több család is lakott föld­be vájt, kunyhószerű la­kásban. Gyerekfejjel, 8— 9 éves voltam, sokat tartóz­kodtam ott a piciny tavak­nál, melyek lefolyástalanságuk- kal szolgálták a békák vidám szaporodását, mert tele voltak apró ebihalakkal. Akkor még igazi halaknak véltem őket, csak később tudtam meg a kétéltűek fejlődésének titkát. Jó pajtásokkal jártuk be a környéket, testvéreimmel, uno­katestvéreimmel, a Berze gye­rekekkel, de a cigányfiúk és -lányok is társaik voltak a mindennapi játékban, kódor- gásban. A Berze család vá­lyogfalú háza volt az első a területen. Házuknak csak a hátulja volt földdel érintkező, ablak és ajtó is tűrhető volt rajta. Kis udvarukon, ahol konyhakerti rész volt, kék­sárga és szürkés színű agyag­réteg virított. A Berze-ház mögött, olyan két domboldal között volt két cigánycsalád kunyhója, mely valóban földbe ásott volt, mert három oldalról föld vette kö­rül őket, csak az ajtó nyílásán át jutott be hozzájuk a fény. A fél karú Zsiga bátyánk — így hívtuk — lakott család­jával az első kunyhóban, fe­lesége és ő is idősebb volt már. Kezét cséplőgép kapta el, alsó karját leszakította, s emlékszem, amint forradásos karjához veregette pipáját. Az ő családtagjainak számára már nem emlékszem, de an­nál jobban a Misa bátyánk családjára. akinek zömök, igen molett felesége volt és tíz gyermekük. Az ő kunyhó­juk is teljesen földbe ásva, belül pinceszeri! fekvőhelyek, ahol egymás mellett, de in­kább egymás hegyén-hátán feküdtek, aludtak, rossz idő­ben onnan ki sem mozdulhat­tak. A cigánygyerekekkel való kapcsolatunk szinte állandó volt, együtt szedtük össze a cserebogarakat, amiket aztán a községháza udvarán fillé­rekért átvettek tőlünk. A gyógyfüvek, begyűjtésénél, a hársfavirág-szaggatásnál is se­gédkeztünk, de együtt vol­tunk velük az erdőből való fa elhozatalánáí is. Szüléink is több ponton érintkeztek, apám mint lakatos lemezanyagot (pléh) vett Misa bátyánknak, aki tepsit, sütőt, üstöt toldo­zott, még szűzdohányt is cse­réltek. A csanaki gyümölcsöst ak­koriban Gruber Pál őrizte, aki maga is ott lakott épp a gyümölcsös felé eső részben, ugyancsak földbe vájt kuny­hóban. Ismert bennünket, ri­asztott, zavarta csapatunkat, dobta utánunk csőszbotját, s úgy szólt rárik, büdös köly- kei, az águkat le ne törjétek, mert agyonváglak benneteket, de hát hol tudott volna bennünket utolérni fá­radt lábaival. A vizet a nagy közös kút­ról .hordták — melynek már híre-hamva sincs — az akkor utolsó házak előtti mély kútból, amin erős, nagy favö­dör volt, vize bő hozamú és jóízű. Az agyagbányai magaslati domb, ahonnan a volt köz­ségre szép kilátás nyílott, el- planírozott területté vált. ahol házak nőttek ki az utóbbi kőt évtizedben, s nem akármilyen házak. Tetőteraszaikról szembetű­nik a szép városi panoráma. Szántai Sándor rá, sűrűbben is gázszemlét tartottak. Ezekre meghívták a tanácstagokat, a kivitelező Innoszolg Kisszövetkezet és a Tigáz illetékeseit. Azért, hogy pontos és jó munkát végez­zenek, határidőre. De fontos megjegyezni azt is, hogy mindenkit megkértek a ha­gyományos tüzelőanyag be­szerzésére erre a télre. Közvetlenül A kerepesi községrészen de­cember második felére ter­vezték a hálózat átadását. Nem kellett addig várni. Utunk során találkoztunk a Tigáz dolgozóival, akik nyo­más alá helyezték a falu vé­gétől a vízművekig megépí­tett gázvezetéket. December nyolcadikétól azok a csalá­dok, melyeknél elkészültek a belső szerelési munkákkal, s azt átvették, kérhetik a bekö­tést a vállalattól. Csatlós Sán­dor művezető elmondta, hogy bár sok a dolguk, de az érin­tett kerepesi lakásokban ka­rácsonykor már gázzal fűthet- nek. Ügy legyen! Azt is hoz­zátette, hogy a kivitelező kis­szövetkezet munkájával elé­gedettek, mert a csapat fel­készült, rendelkezik a szüksé­ges technikával. Elhagyva a Tigáz brigád­jait, Kerepesen megnéztük a Váci Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat másik élelmiszerbolt­jának bővítését. Itt duplájára növekszik az eladótér. A ke­reskedelmi ellátás javításáért ugyancsak hálás a község, a tanács másfél millió forinttal segíti az építést. Zsófia-ligeten még mindig kevés az üzlet, jegyezte meg Vassné Nyéki Ilona és hoz­zátette, szívesen támogatnák — legyen vállalat, szövetke­zet vagy kiskereskedő —, aki vállalkozna a jobb élelmiszer- ellátás megvalósítására. A tanácsházára visszatérve megmutatta az általános isko­la új osztálytermeit, s elúj­ságolta, hamarosan megkez­dik a tanuszoda építését. A kerepestarcsaiak a település- fejlesztési hozzájárulásból ez­zel gyarapodnak. A családok évente ezer forintot szavaztak meg — talán már nem is kell mindenkinek kihangsúlyozni —, ez közvetlenül gazdagítja a nagyközséget. Azt a falut, amelyben kétezernyi általános iskolás és sok középiskolás korú fiatal él. B. G. Nincsenek rendfokozatok Határon innen és túl öt éve hívták életre Gödöl­lőn a fegyveres szervek nyug­díjasklubját. A kezdeti nyolc­tíz fős kis kollektíva ma már hetvennél is több tagból te­vődik össze. Nyugdíjas hon­védtisztek, rendőrök, tűzoltók, munkásőrök, börtönőrök, öz­vegyek és volt polgári alkal­mazottak társasága. Számomra sokáig rejtély volt, hogy a klubnak mi a varázsa, ami annyira össze­tartja a tagságot. A minap rájöttem a rejtélyre, amikor évzáró ünnepségükön részt vehettem. Elöljáróban el kell mondanom, hogy Kasza Jó­zsef őrnagy, klubvezető és fe­lesége, a kiváló képességű szervező, testvéri közösséget kovácsolt eggyé. Eltűnt a rang és beosztás. Közvetlen hangú modorban beszélnek egymással. A megszólítás Sa­nyi, Jóska, Péter, Misi, Laci és így tovább, Márta, Ida, Manci, Erzsi, Panni, ki tudná végigsorolni a sok kedves ne­vet. Kasza József beszámolójá­ban sok mindenről tett em­lítést. Negyedévenként a klubnapon megemlékeznek a név- és születésnapokról. Akik fél vagy egész évtizedhez ér­nek, azokról külön megemlé­keznek. Köszöntik az 55, 60, 65, 70, 75, 80 éveseket. Mátra- völgyi Frigyes bácsi elmúlt 80 éves, neki most már min­den évben kijár a különgra- tuláció. Az idén huszonhét rendez­vényt terveztek (kéthetenként), végül negyven lett belőle. A politikai évfordulók megün­neplésén kívül volt egészség- ügyi előadás, majd négy gyógyvizes fürdőben tettek lá­togatást. A múzeumi hónap idején megtekintették a Kelet­ázsiai és a Bajor Gizi Múzeu­mot. Gyönyörködtek a szovjet déli hadseregcsoport, vala­mint a koreai» néphadsereg művészegyüttesének műsorá­ban. Számos TIT-előadást hallgattak meg. Kiránduláso­kat szerveztek, ahonnan sok élménnyel tértek haza. Jártak Zircben, Mátraházán, Kalo- , csán. Székesfehérváron. Mar- tonvásáron. Aggteleken. Gyo­mén, Gyulán, Békéscsabán, Szolnokon, Jászberényben és Csehszlovákiában. A jól sike­rült nőnap után megrendez­ték a fiúk napját. A tagok egyike, dr. Gáspár Lajos rendőr alezredes a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült. Köszöntötték szüle­tésük évfordulóján Orosz Gé­za, Hegedűs Imre, Bobál Já­nos, Bobál Jánosné, Wágner Károlyné, Budavári László, Szauer Antal, Homoki László és Kasza Józsefné tagokat. Jutalmakat nyújtottak át Ke­rék Lászlónak. Kasza Józsefné negyvenéves párttagságáért emléklapot kapott. Kasza Józsefné gazdálkodik a klub pénzével, nagyon ta­karékos, megragad minden alkalmat, hogy csökkentse a kiadásokat, mondotta Horváth Sándor, az ellenőrző bizottság vezetője. A baráti beszélgetésen a következő évről is szó volt. Január 8-án és 22-én klub­nap. februárban látogatás a gödöllői kenyérgyárban, TIT- előadás. A márciusi klubna­pon előadás, címe Történelmi márciusunk. Az IBUSZ szerve­zésében csehszlovákiai útra mennek, Zsolnára és Pös- tyénbe. Csiba József Olvasóink fóruma A megállóba dobott hó December 1-jén a rádió Csúcsfo_rgalom adásában hal­lottam, hogy a budapestiek fi­gyelmét felhívták, hagyják szabadon a járdaszegélyt. Az autóbusz-megállók is jól meg­közelíthetők legyenek. Ezt követően jutott eszembe az, hogy a vidéken élő embe­rek helyzete e szempontból bizony nehezebb. (Főleg a mozgásukban korlátozottaké és időseké.). A télen takarítatlan autóbusz-megállók sok gondot okoznak. Még nagyobb baj, hogy több megálló családi ház előtt van, s a havat a ki­járattól a megállóba dobálják. Az idei januári nagy hóesés után az ilyen megállókban 2 hónap múltán olvadt el a hó. Aki egészséges, annak nem gond a felszállás, akár van megálló, akár nincs. Csak az ' idős és mozgáskorlátozott em­bernek nem mindegy, hogy jéghegy miatt nem állhat a rendes megállóba a kocsi, és így bizony magas a buszlép­cső is. Jámbor Tiborné Gödöllő Kimerítő tájékoztatás A kistermelők körében bi- zonytalanság, tájékozatlanság tapasztalható a jövőre meg­változó közgazdasági feltéte­lekkel kapcsolatban. Elsősor­ban az adórendszer móáosítá- sa nyomán van szükség átfo­gó tájékoztatásukra. A MÉM ezért ügy döntött, hogy kü- lönszolgálatot hoz létre, amely a kistermelők által fölvetett kérdésekre ad választ, a fo­lyamatos informálódás vala­mennyi föltételét megteremt­ve. Nemcsak az adózásról adnak szaktanácsot, hanem a minőségi termelés megvalósí­Protokoll és etikett A titkárnői szakma hivata­los elismerését szorgalmazták a titkárnők kétnapos, második országos tanácskozásukon, amely Budapesten volt. A vi­tában felszólalók hangsúlyoz­ták: a titkárnők a vezetők leg­közelebbi munkatársaként az eddigieknél nagyobb mérték­ben kívánják elősegíteni a gazdasági, az államigazgatási s társadalmi szervek és szer­vezetek, intézmények vezetői­nek munkáját. Vállalják azo­kat a feladatokat, amelyeket Folkmayer Tibor, a SZOT El­méleti Kutatóintézetének igaz­gatóhelyettese a záróülésen tartott előadásában kifejtett. Megítéléseik szerint is fontos, hogy a titkárnő azonosuljon cégének érdekeivel, ismerje annak közelebbi és távolabbi céljait, munkáját. Más felszólalók csatlakoztak azokhoz a javaslatokhoz, ame­lyeket K. Nagy Zoltán, a Ma­gyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége titkárnői szakosztályának titkára a szakmai képzésre vonatkozóan terjesztett elő. Szükségesnek vélték a titkárnőképző és to­vábbképző iskolarendszer ki­alakítását. Felvetették azt is, hogy a szakosztály kezdemé­nyezze a titkárnők főiskolai képzésének megszervezését. Oktassanak a titkárnőknek magyar és idegen nyelvet, közgazdasági, jogi, pszicholó­giai, levelezési, jegyzőkönyv­vezetési, igazgatási, ügyviteli ismereteket csakúgy, mint gép- és gyorsírást, protokoll- és etikettszabályokat. Egységes oktatási-nevelési elveken ala­puló titkárnőképzést ugyanis még nem szerveztek meg or­szágunkban. Az ülésen kezdeményezték azt is, hogy vegyék számba, hány titkárnő tevékenykedik országszerte, s a titkárnők nemrég megalakított szakosz­tályának milyen népes tábor társadalmi érdekképviseletét kell ellátnia. tásának . feltételeiről, a föld­törvénynek a kistermelőkre vonatkozó rendelkezéseiről és más fontos tudnivalókról. A szolgálatot a megyei ta­nácsok, a tsz-szövetségek, a Mészöv és a Hazafias Nép­front bevonásával szervezik meg. Januárban képezik ki azokat az előadókat, akik részt vesznek a gazdaságok­ban, a kistermelőket integ­ráló szervezetekben, az áfész- eknél, a helyi tanácsoknál dolgozó háztáji felelősök fel­készítésében. Amint erre meg­értek a feltételek — a MÉM tájékoztatása szerint várha­tóan februárban —, a napila­pokban teszik közzé, hogy egy-egy településen kik fog­lalkoznak’ — személy szerint — a teljesen ingyenes kis­termelői tanácsadással. A szolgálaton keresztül a mi­nisztérium közvetlenül infor­málódni akar egyúttal a ter­melői kedv alakulásáról és a kistermeléssel kapcsolatos esetleges gondokról. A Rákosvölgye Mgtsz erdészeti üzemága motorfűrész-kezelői vizsgát tett fakitermelőket keres. ló kereseti lehetőség. Jelentkezés: Mogyoródon, az erdészeti üzemág vezetőjénél. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom