Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1987. DECEMBER 15., KEDD Reform és fordulópont A közös megújulás létérdekünk jiitafomkiránduláson ßugacon Akár már holnap indulnának Termelőszövetkezetünk jö­vőbeni gazdálkodásának szer­vezésénél, íeladatmeghatározá- sainál, minden munkájánál fokozottabban kell figyelembe venni a szövetkezet sajátossá­gait, erőforrásait és az el­következő időszak piaci igé­nyeit. A jövedelemtermelő képes­ség növelése létkérdésünk — ennek érdekében a következe­tesebb vezetői tevékenység, a minőségi munka javítása, va­lamint a fizetőképes kereslet­hez igazodó termelési szerke­zet rugalmas alkalmazása el­engedhetetlen. A szántóföldi növényter­mesztésben a gabonatermelés továbbra is meghatározó. Emellett tudatosan kell meg­választani — lehetőségeinkhez igazodó — a fehérjetakarmány és olajnövények termesztési arányát. Fokozottabb figyel­met indokolt fordítani az ag­rotechnikai és biológiai igé­nyek optimális kielégítésére. A képződő melléktermékek hasznosítását növelnünk kell. Az előbbre lépéshez elenged­hetetlen az agronómiái igé­nyekhez igazodó tápanyagvisz- szapótlás, ahol különös jelen­tősége a szervesanyag-után- pótlásnak van. A szőlő-gyümölcsültetvé­nyünk jövedelmezőségének szinten tartása alapvető fel­adat. A sajátos termőhelyi adottság — mai financiális vi­szonyokhoz igazodó — kihasz­nálását, bővítését folytatni kell. Az állattenyésztés nagyság­rendjét stabilizálni szükséges. Ezen belül a juhászaiban az ágazati méret kialakítását célszerű biztosítani. A tójás- termelés szinten tartása mellett — az épületek ' hasznosítását célozva — élni kell a piaci igényekhez igazodó baromfi­nevelés, -termelés újabb le­hetőségeivel. A háztáji és nagyüzemi termelés kölcsönös érdekeltségre épülő együttmű­ködéseit bővíteni célszerű. Az állattenyésztés hatékonyságá­nak növelése megköveteli a gyepterületeink racionális hasznosítását. A nagyüzemi hasznosításon túl meg kell szervezni a szabad gyepterület nagyobb mérvű bérbeadását. Az erdészeti üzemág a meg­levő erdőterület szakszerű ápolásán felül fordítson foko­zottabb figyelmet a fűzterme­lés feldolgozásának, értékesí­tésének — lehetőség szerinti — bővítésére. A műszaki tevékenység meghatározó szereppel bír a fenti területek eredményessé­gére, ezért előbbre kell lépni a • tudatos munkaszervezésben és a gépek, berendezések álla­gát növelő megelőző szerviz- munkában. Az ipari tevékenységek nagyságrendjét megőrizve — a stabilizációt folytatva — célszerű keresni az olyan lehe­tőségeket, amely a szövetkezet nyersanyagait — a magasabb jövedelmezőség reményében — eladható késztermékké alakít­ja. A közgazdasági elemző­munkánál, különösen annak' gyakorlati alkalmazásánál erő­teljesebben indokolt lépni. Folytatni kell a számítógépes adatfeldolgozást a számvitel egész területére vonatkozóan — annak érdekében, hogy a gazdasági döntésekhez időben és elegendő információ álljon rendelkezésre. Az ösztönzést szabályozó rendeletek figyelembevételé­vel kell kialakítani a szövet­kezet belső — a jövőbeni hely­zethez igazodó — érdekelt­ségi rendszerét, ahol a kiugró egyéni és kollektív teljesít­mények nyerjenek fokozottabb elismerést. A jövedelmezőség növelésé­nek egyik lényeges eleme a munkaidőalap és az emberi képesség mind szélesebb kör­ben történő kihasználása. En­nek érdekében a szövetkezet egyes területein tudatosan kell elősegíteni a „többszakmás" dolgozók biztosítását, illetve valamennyi területen az isme­retek bővítését. Ezáltal lehe­tőség- nyílik az új tudományos módszerek — időben történő — bevezetésére, valamint a mezőgazdaság jellegéből adódó kampánymunkák holt idősza­kának racionális hasznosítá­sára. f Célkitűzéseink sikeres vég­rehajtásának az alapja a párt és vezetők megújulása — mondhatjuk azt is, ez létkér­désünk —, mert csak így tud­juk megoldani azt a felada­tot, amely előttünk áll. Az agitáció- és propagan­damunka előtérbe kerül min­den területen és rendezvény alkalmával. Írja a határozat, nincsenek alternatívák — így csak ez a járható út. Itt ki kell hangr súlyoznunk azt is, hogy ezál­tal nemcsak a mi életünk job­bá tétele a cél, hanem gyere­keink, unokáink jövője a tét. Vajon van olyan személy, aki ezért nem cselekszik tevéke­nyen? Az ilyen helyzetben gondol­junk apáink, nagyapáink tet­teire, kezdeményezéseire — vajon ők nem hoztak áldozatot a jövőért? Erre csak egy vá­lasz lehet: igen, hoztak. Pél­dák sorozatát lehetne felhozni, most csak egyet emelek ki: — nem volt-e áldozat, nem jelen­tett-e lemondást ebben az or­szágban 1959-ben, gmiker tö­megesen alakultak meg a ter­melőszövetkezetek. Akkor hoz­ták létre azokat a szövetkezeti formákat, amelyek mai gazdál­kodási egységünk alapját ké­pezik. Tapasztalatunk szerint több területen nagy az elbizonyta­lanodás. Vannak, akik szavak­ban csatlakoznak' a kibontako­zás szükségességéhez, szemé­lyes munkájukban viszont nemigen szándékoznak tenni érte. Ebből adódva a gazdasági megújulás előtt legfontosabb feladatunk a szellemi felfris­sülés — a kor követelményei­hez igazodó szemléletváltás. Enélkül megoldhatatlannak tűnik minden erőfeszítés. A szellemi megújulás elvárja, hogy mindenki tudása és le­hetősége legjavát nyújtsa. Elő­revetíti annak szükségességét .is, hogyha valaki nem - felel meg az adott beosztás köve­telményeinek — úgy akkor sokkal határozottabban, mint a múltban — élnünk kell a személyi változásokkal. Az eddigiekből is kitűnik, valóban fordulóponthoz érkéz'-' tünk, tényleg elérkezett a cse­lekvés ideje — sok minden rajtunk múlik, vajon mennyi­re tudunk úrrá lenni a hely­zeten. . Racskó Károly a gombai Fáy András Tsz pártvezetöségének titkára Nem könnyű feladat érté­kelni a Monor SE labdarú­góinak őszi teljesítményét. Az utóbbi évek egyik legvitatot­tabb őszi menetelésén van t.úl a társaság, s már elöljá- róban megállapíthatjuk, a té­li szünet különösen jól jött szurkolónak, játékosnak, ve­zetőnek egyaránt. Az együttes így áll félidőben a tabellán: 12. Monor 13 3 1 9 13-26 7 A megnyugtatónak egyálta­lán nem mondható helyezés mikéntjeinek szakmai elemzé­se a vezetőkre tartozik, s ne­künk nem marad más feladat, mirit felvillantani az ősszel történteket. A bajnokság kez­dete előtt, a felkészülés, ala­pozás időszakában az edző nélkül maradt csapat (Rab Tibor végleg eltávozott ugyan­is) kisebb változtatásokkal .ké­szült az őszi feladatokra, a maga módján. Ami tulajdon­képpen azt jelentette, hogy a játékosok annyit és olyan in­tenzitással edzettek, ami ne­kik éppen jólesett. A szak­osztályvezetés a bajnoki rajt előtt tudott csak edzőt szer­ződtetni (az első,, edző által vezetett edzés az első bajno­ki előtt két nappal volt). így elmondható, hogy a bajnoksá­got tehát a csapat különösebb felkészülés nélkül kezdte. En­nek ellenére az első három fordulóban szerzett öt pont várakozáson felüli rajtot ho­zott. s az optimistább szur­kolók máris bajnoki terveket kezdtek emlegetni. Igen ám, d» közben az elmúlt szezon­ból átmentett erőtartalékok szénen lassan elfogvtak s előbb csak egyes csapa frászok­nál, később pedig már az egész csapatnál erőnléti prob­lémák jelentkeztek. Az érőnléti hiány menet- közbeni pótlására nem sok le­hetőség kínálkozott, elsősor­ban a csökkenő edzéslátoga­tottság miatt. Lassan a hét­közi edzőmérkőzések is elma­radtak, pedig erre, úgymond Kérdezem az asszonyokat, férjeket, hogy érezték magu­kat? „Csodálatos volt, renge­teg látnivaló, maradandó él­mény.” — Elmennénekt-e még egy­szer? — teszem hozzá. — Akár már holnap — mondják, mintha összebeszél­tek volna. Elöljáróban gyorsan elmon­dom, én is ott voltam az MHSZ monori területi veze­tősége szervezésében, ponto­sabban az ipari klub finan­szírozásában lebonyolított ju­talomkiránduláson, s nem va­gyok jós, de tudtam előre a válaszokat. Valóban, az utóbbi idők egyik legjobban sikerült és ki­választott kirándulása volt, amelyet a monori Mezőgép és Vetőmag Vállalat menedzselt, lévén náluk működnek leg­eredményesebben a lövész­szakosztályok, s tőlük kerül­nek ki a legtöbbet tevő akti­visták is. Az útvonal: Monor—Kiskun­félegyháza—Bugac, visszafelé (beépítve a programba) — Kecskemét — már eleve meg­határozta a látnivalók soka­ságát. Vasárnap hét órakor ipdult a huszonkét főt számláló kis csoport: férfiak, asszonyok, gyerekek jókedvű > társasága, sült csirkével, házikolbásszal, üdítővel, no és -jó kis kisüsti fütyülőssel, meg még ami be­lefért a hátizsákba. Hadd mutassam be a Mező­gép autóbuszának vezetőjét — Szondi Józsefet, aki nemcsak biztos és óvatos vezetője volt a jó meleg járműnek, hanem gpndozója, vigyázója is a ki­sebbeknek. A látnivalókról: nagy él­mény volt megtekinteni Kis­kunfélegyházán a Kiskun Mú­zeumot, s az udvari szárny­ban ' kiállított börtöntörténeti gyűjteményének anyagát. Egyetlenegy ez hazánkban. Az elmúlt századok igazság­szolgáltatásának írásos és tár­gyi emlékei azt sugallták a nézőnek, hogy bizony elkelne közülük (például a szégyen- pad!) egynéhány mostani hasz­kosok. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz a negatív sorozathoz, apait a negyedik és tizenkettedik forduló között produkált a csapat. Kilenc mérkőzésen kilenc vereséget szenvedett a gárda. Ezek kö­zött volt egyértelmű vereség (Sülysáp, Nagykőrös), balsze­rencsés körülmények közepet* te született kudarc (Abony, Tököl, Kakucs, Üllő és Dabas), s akadt bizony tragikomikus (Tápiógyörgye) is. A csapat erőtartalékok,, va­lamint kellő összpontosítás hiányában a szó szoros értel­mében szenvedett ezeken a találkozókon. Igaz menet köz­ben sérülés miatt hosszú idő­re kiesett három kulcsjáté­kos, Jarábik, Árvái és Gáspár, s a gyakran változó csapat a kiegészítő emberekkel ered­ményes játékot nem tudott nyújtani a mérkőzéseken. Ki­alakult a pálya sajátos ko­reográfiája is, ami abból állt. hogy a csapat kapott egy gólt s ez. a még tudat alatt pis­lákoló lelkesedés utolsó zsa­rátnokát is elhamvasztotta a játékosokban. Mivel örökérvényű az az igazság, hogy a jó csapatnak van szerencséje, nem csoda hát, hogy ősszel képletesen szólva a labdák a kapufáról csak kifelé pattantak. Befelé sohasem. Az utolsó fordulóban a Hernád elleni győzelem a huszonnegyedik órában jött, s valami kis reménysucarat tart életben tavaszig. Mert az utóbbi évek legnehezebb ta­vasza előtt áll az együttes, az nem kétséges. Csak a bent- maradás lehet most már a cél. de ennek teljesítése is na- gvon komoly feladatnak lát­szik. nálata is, ami a megelőzést és a szigort illeti. Rózsa Sándor, a híres betyár is a lakója volt — igaz, csak egy pár na­pig — a börtönnek, amelynek falán emléktábla emlékeztet a proletárdiktatúra itt kivég­zett harcosaira. A múzeum udvarán megcso­dáltuk az 1962-ben itt felál­lított szélmalmot, amely ere­detileg hatvitorlás volt, most négy, lassan pusztulóban levő tömbjét, amelyről Petőfi így írt: „Elnézem ezeket, / Amint vitorlájok hányja, egyre hányja / A cigánykerekeket." Sajnos a malom mellett az értékes egyházművészeti gyűjtemé­nyeket (haranglábakat, ke­reszteket, stb.) elpusztítja az enyészet. A Hattyúházban éppen ren­dezvény volt, gyermekműsor zárta el előlünk a látnivaló­kat, emléktábla hirdeti Petro- vics István — mint bérlőtárs — nevét. Gyönyörű a városi tanács majolikadíszes épülete, a barokk stílusban épült templomok látnivalója. Bugac, a Petőfi Alföld-ké­pét őrző homokpuszta, mocsa­rakkal,» nádasokkal, borókás erdőkkel teletűzdelt színes tája a természet szépségeit kínálta. Megtekintettük a kis­kunfélegyházi tsz méntelepét. Láttuk. megsimogattuk a többszörös „világbajnok” Bú­sulót és Nimbuszt, a fogat­hajtás győzteseit, a kiscsikó- kat, a nemes telivéreket, a hatalmas termetű nóniuszokat. Ecseren kedden 13.30-tól matek-előkészítő 8. osztályo­soknak, 17-től autóvezetői tan­folyam. Gyomron 14-től a gép­járművezető-tanfolyam vizs­gája, 18-tól karateedzés, az 1. számú általános iskolában középiskolai előkészítő tan­folyam, az úttörőházban 16.30- tól a számítógép; 15-től a lö­vészszakkör foglalkozása. Maglódon 14-től a nagyköz­ségi leánykar próbája, 17-től a kis gazdasszony és az ifjú­A magyar szürke gulyát csak távolról szemléltük, s mit mondjak? Más világban érez­tük magunkat. A ebédet — a Bugaci csár­da zárva tartása (?) miatt egy eredeti, de kissé hűvös ven­dégfogadóban fogyasztottuk el. Ez nem volt belekalkulálva, mint ahogy az sem, hogy a bugaci Pásztormúzeumot be­zárva találjuk. Nem értjük... pedig szerettük volna megte­kinteni a pásztorok viseletes darabjait, hangszereit," stb., a sok-sok értékes emléket... W Kecskeméten igyekeztünk vigasztalódni, de a kivilágítás ellenére a technika háza (a volt zsinagóga), a Kodály In­tézet, a városi tanács gyönyö­rű épülete féltve őrizte barokk művészeti kincseit. A Szóra- katénusz Játszóházba, Játék­múzeumba azonban bemen­tünk. Az Ybl-díjas Kerényi József építész alkotta hatal­mas épületben nemcsak az egyszerű népi játékokat is­merhettük meg, hanem gyer­mekeink játszhattak is-rajtuk, velük. A galériában csodála­tosan szépek és megejtőek a múlt századi és századfordu­lón készült játéktörténeti gyűjtemények. A borkóstoló, egy-egy pihe­nés — beépítve a sűrű, moz­galmas programba a véle­ménycserét szolgálta, amely tartott egészen hazáig, csodá­latosan jó érzésű fáradtsággal. Hörömpő Jenő tele. Monoron 9-től a Munkás­őr utcai iskola irodalmi szak­körének foglalkozása, 14-től a DSK asztaliteniszedzése, 17.30- tól a karate- és videoszakkör foglalkozása. A filmszínház­ban 18-tól: Vihar (színes, szinkronizálj amerikai film), 20-tól: video, Legyőzhetetlen kard (hongkongi karatefilm). Üriban 11-től Télapó és a bohócok című gyermekműsor. Vecsésen 15 és 16-tól művészi torna, 18-tól német nyelvtan- folyam. percben — vitatható közve­tett szabadrúgás után — Papp 3-0-ra alakította az eredményt. Ezzel az összesítésben 3-2 arányban a Maglód került ki győztesen, s jutott a Tápió- szőlőssel együtt a megyei MNK-selejtezőbe. A gyömrőiek önmagukat múlták alul ezen a találko­zón, a Maglód viszont jól al­kalmazkodott a csúszós talaj­hoz, s megérdemelten vágott vissza a korábbi vereségért. A Gyömrőből senki sem nyúj­tott jó teljesítményt, viszont a Maglód minden játékosa dicséretet érdemel. Csattanós befejezéssel ért véget tehát.az idei szabadtéri fociszezon ... G. J. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Monori aprohirdetesek Gyömrö, Töves-major- ban tanya eladó, ser­téstartásra alkalmas, víz, villany van. Ér­deklődni: Gyömrő. Üllő u. 12 2230. Skoda 105 S. négy és fél éves. 50 000 km-t futott, első kézből el­adó! Telefon: 313-230. HIRDESSEN A MONOR! HÍRLAPBAN! Eladnám vagy kisebb­re cserélném 354 négy­szögöles telken épüli 4 szoba, összkomfor­tos házamat, beépít­hető tetőtérrel, telje­sen alápincézve, OTP- átvállalással. Cím Monor, Liliom u. 34. Érdeklődni 17 és lß óra között. sági bélyeggyűjtők összejöve­Labdarúgás '87 ősz Csapataink a mérlegen „becsületből” kijöttek a játé­Labdarúgó Magyar Népköz- társasági Kupa-mérkőzés: Gyömrő—Maglód 0-3 (0-2). Gyömrő, 200 néző, vezette: Bódi A. (Izsáki, Müller). Az első mérkőzésen Maglódon a gyömrőiek meglepő — 2-0 ará­nyú — győzelmet arattak. A maglódiak azt ígérték, hogy visszavágnak, s ezt teljes mér­tékben teljesítették is. Már a 2. percben vezetéshez jutottak a vendégek, igaz, óriási ka­pushiba nyomán. Továbbra is a Maglód játszott tudatosab­ban, a hazaiak csak vergőd­tek. A félidő befejezése előtt egy védelmi megingás után növelték előnyüket a magló­diak. Szünet után — kiegyen­súlyozottabbá vált a játék, a hazaiak előtt is adódott alka­lom a szépítésre, de nem él­tek vele. Ezzel szemben a 74. Kulturális programok n.z eimuu nonapoK nuzponii lemaja gazausuyi-íursa- ialmi helyzetünk, elemzése és a továbbképzést szolgáló télkitűzések megfogalmazása volt. Ennek országos intéi- cedései mindenki előtt ismertek. Termelőszövetkezetünk párttagsága ennek megfelelően megvitatta és elfogadta saját feladatainkat. A Központi Bizottság 19S7. július 2-i határozatából idódó feladatunk — a kiadott dokumentumok megisme­rése, egységes értelmezése, helyi erőforrásaink reális számbavétele, majd mindezek alapján a legkiemeltebb erületekre történő figyelemirányítás. E feladatnak a eljesség igénye nélkül tudunk megfelelni, ezért senki re várjon most olyan programot, amely minden te- ületre és az emberek nagy részének konkrétan megadja i tennivalókat. A kibontakozás feltételezi mindenki ré­széről a pozitív magatartást, a konstruktív gondolkodást is a nagyon következetes cselekvést. Ősszel egyértelműen tsokros Péter teljesítménye volt vé­gig egyenletesen jó. Ő még akkor is megállta a helyét, amikor a többiek legszíve­sebben már levonultak volna a pályáról. Ohát és Jarábik amikor játszottak, szintén erősségei voltak a csapatnak, miként hellyel-közzel Rabi is. Négyük legfőbb erénye a vé­dekezés, ami mutatja azt is, hogy a játék szervezésével és a gólhelyzetek befejezésével pályára küldött játékosok bi­zony messze elmaradtak még a közepes teljesítménytől is. Elöl még Bérest kell megem­líteni, őt is pusztán csak azért, mert ő lőtte a csapat­ban a legtöbb gólt. Szám sze­rint hatot. Rajta kívül Gáspár három­szor, Varga kétszer, Poko/nyi és Kacséra egyszer-egyszer volt eredményes. A tizenhá­rom gólon kívül még számta­lan helyzet maradt ki, me­lyek ugyanúgy, ahogy a pon­tok, majd a végelszámolásnál fognak hiányozni. Hiszen el­képzelhető, hogy majd a gól- különbségen múlik a kiesés, vagy a bentmaradás. Csak reménykedhetünk ab­ban, hogy a végén nem kell számolgatnunk. Ez a csapat őszi vesszőfutása ellenére is rendelkezik tartalékokkal, melyeket, ha el őcsalogatnak és jól időzítve mozgósítanak egy cél érdekében — ami nem lehet más, mint a bentmara­dás —, akkor szebb tavasz várhat rájuk. K. J. MNK-mérkőzés Csattanós befejezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom