Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. DECEMBER 12., SZOMBAT Színházi levét. Danaidák szenvedélye A mindenség akármilyen szeg­letéről akarunk is újat monda­ni, a forrása: kísérlet. A vál­tozásokkal terhelt, a vál­toztatni akarással kifeszített korszakok kedveznek a kísér­letező kedvnek, sőt kikénysze­rítik az újat keresést. Hazánkban utoljára a hat­vanas, hetvenes években élte virágkorát a neoavantgard szellemi áramlataival átszőtt, a hivatalos szervezeti kerete­ken kívül szerveződő kísérle- tiszínház-mozgalom. Az utóbbi években mintha megint újra-- élednének ezek a törekvések, s ezzel párhuzamosan felfe­dezhető a közösség élénkülő érdeklődése is. Többek között ezt példázza az öt. éve meg­alakult Gödöllői Színjátszó Stúdió működése. A rendező és a színészközösség lelke, ösz- szekovácsolója Gaál Erzsébet, a nyíregyházi színház színé­sze. A színészmesterséget nem feledve, évek óta következete­sen valósítja meg rendezői, írói elképzeléseit. A Szkéné Színházban, a Bu­dapesti, Műszaki Egyetem R- klubjában egy hete mutatták be a Gaál Erzsébet által írt és rendezett új, tizenkilenc színésszel létrehozott darabot, a Tájképet. Az előadás érté­ke nem csupán az újdonság­erejében rejlik, hanem az ér­tékteremtő szuggesztív színé­szi összjátékban, amely bár­melyik profi színház dicsősé­gére válhatott volna. A Tájkép korunk emberi kapcsolatait, viszonyrendsze­rét veszi bonckés alá. Nagyító­lencsén. keresztül mutatja meg a jelenségek mélylélektani hátterét, az irracionális embe­ri indulatokat. Az előadás a prológussal együtt öt helyszí­nen játszódik, a tér részekre szabdalt. Nemcsak a tér hullik darabokra, hanem az idő irreverzibilitása, azaz vissza­fordíthatatlan haladása is megtörik. Benyomásaim alap­ján a Tájkép inkább analízi­se a létnek, az elemeire szét- bomló világnak, amelyből iga­zán tájkép, egységes harmónia csak az előadáson túl, annak légköréből kiesve teremtődhet meg a nézőkben s a szerep­lőkben egyaránt. De hát ez maga a gondolkodási folya­mat, analízis és szintézis! Er­re kényszerít, éppen ezt a ha­tást váltja ki a darab, a ma­ga indirekt, rejtőzködő, sőt a figyelmet erről a hatásmecha­nizmusról éppen hogy elterelő hadmozdulatokkal. Ott és ak­kor abszurd mozaikképeket látunk. A színészek csak egy­másra figyelő vagy éppen magukba mélyedő koncentrált játékának bűvkörébe kerü­lünk, passzív szereplőkké vá­lunk. hiszen gyakorta azt érez­hetjük, ismerős történetek ezek, mintha velünk is történt volna már valami hasonló. A Viszony címet viselő je­lenetben egy öreg és egy fia­tal férfi—nő pár ül egy asz­tal két oldalán. Párbeszédeik­ben mögöttes indulatok, szen­vedélyek, szerelem és gyűlö­let ütköznek össze. Beszélget­nek, de mint oly sokszor, nem a beszéd fonalára figyelünk, hanem a mögöttes irraciona­litások sötét vermeire. A pet­róleumlámpa mellett fekvő Bibliából, az Énekek énekéből néha részleteket olvasnak fel, de ez. ugyanúgy, ahogy a sze­repváltások — egy-egy színész hol szülő, hol gyermek, test­vér vagy szerető ebben a né­gyes viszonyrendszerben — a kép álomszerűségét, költőisé- gét erősítik. A jelek arra fi­gyelmeztetnek, ne csak a ver­bális , közlésre figyeljünk. A négy szerpelő közül Csonka János, a Budapesti Művelődé­si Ház nyugdíjas színjátszó körének tagja, feltűnően hite­lesen játszott, de jó partne­rek — Huszthy Lili, Zsoldos Valéria és Dióssi Gábor — nélkül az ő alakítása nem érvényesülhetett volna. Az Utazás jelenetben, ha­sonlóképpen, mint a többi szo­bában szinte változatlan pe­riódusokban mozgóképeket láthatunk hat szereplővel. Az összezártság emberi reakcióit némajátékban játsszák el. A csendet 'kiáltások, az - egész történést szenvtelenül irányító hölgy vezényszavai .törik meg, olyan légkört teremtve, ahol testközeli a diktatúra. A min­dig ; áldozat kisembert Nagy Ferenc kiválóan alakítja. A mozgásokat Fuksz Lehel, aki festőként és amatőr, rendező­ként ismert, videokamerája rögzíti. A Cselekvés című jelenet központi alakja, Kristóf Pé­ter, a BMK nyugdíjas színkö­rének rendezője, négy tévéből és plexidóbbzokbólT összeáll! tott torony előtt ül, hímez, lá­bat áztat és mondja nagymo­nológját. Néha félbeszakítja a magnó hangját ' szinkronizáló hölgy, no meg a másik, aki a torony tetejéről lekászálódva, mint tévébemondó jelenik meg a képernyőn. A 'videós félül* nézetből közvetíti képernyőn megjelenítve a Cselekvő cse­lekedeteit. Ennyi a látvány. A hatás: a televízióval beháló­zott, álcselekvésekkel életben tartott magányos élet elleni lázadás, tagadása az indivi­dualizált civilizációnak. A Szenvedély termében a csöndet és az időt egy metro­nóm hangja el-elmetszi. En­nek ritmusára mozog négy lány: Jeszenszky Beatrix, Pásztor Anna, Pitz Katalin és Varga Rita. Hajszálpontosan összehangolt mozgással jár­ják vagy inkább táncolják a kötött koreográfiát, sávokban haladva le s föl a szobában falra függesztett öregkori ha­sonmásuk szociografikus ki­nagyított fotója és a nézőket kirekesztő kötél között. Fá­radt, egyhangú, lelassított, fá­zisokra bontott mozgással — ami rendkívüli fizikai erőfe­szítést jeient — hozzák-viszik a vödrüket, az élet terhét, és mossák a padlót. A négy kö­zül talán ez a legsikerültebb, legjobban letisztult jelrendsze­rű, a legszebb látványt nyúj­tó. Technikailag is a legnehe­zebben megvalósítható, de megvalósított jelenet. A lá­nyok danaidák, akik a jelen alvilágában a sors örök törvé­nye szerint egy feneketlen hordóba időtlen időkig hord­ják a vizet, avagy Sziszü- phoszhoz is hasonlíthatók, hi­szen létük ugyanúgy értel­metlen, céltalan nyomorúság. Az életben a szép, a szerelem csak egy villanás, szinte csak álom, amit a fényképek felett lévő tévémonitoron egy eskü­vő vetítésével érzékeltetnek. M l is ez az elő­adás? Egy szer­vezett, szigorúan koreografált hap­pening? Vagy valamilyen neoavantgardista folyam mel­lékága? Az új kísérletek alap- tulajdonsága, hogy nem lehet skatulyába zárni, címkékkel felruházni őket. A jelenések jelentéstartalmait valószínű­leg mások másként fejtik fel és meg. Hatása erőteljes, s ezért elképzelhető, hogy ha gyakran látnánk ilyen elő­adást, idegrendszerünk fel­mondaná a szolgálatot. Az is biztos azonban: egyszer-egy- szer felüdülés is egy' ilyen munkába bepillantani. Űjj írisz A Hungaroton újdonságai A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jö­vő évi tervei között számos olyan felvétel készítése szere­pel, amelyek koncetekhez, ju­bileumokhoz vagy rendez­vénysorozatokhoz kapcsolód­nak. Helmuth Rilling NSZK-be- li karmester már kétszer ven­dégszerepeit hazánkban. Ezút­tal olyan hangversenyen ve­zényli Michael Haydn két művét, valamint Mozart C- moll miséjét a Liszt Ferenc kamarazenekar, a Magyar Rá­dió énekkara és neves szólis­ták közreműködésével, amely­nek műsorából a két Haydn- művet hanglemzre is felve­szik. A Budapesti fesztivál-1 zenekar az idén. három kará­csonyi hangversenyt ad de­cember 26—27—28-án. A há­rom koncert közül kettőn —. az eddigiektől eltérően — vendégművész is : lesz: Peré­nyi Miklós gordonkaművész, aki Dvorák gordonkaversenyét tolmácsolja. Februárban kezdődik meg Mozart valamennyi hegedű- versenyének felvétele — ké­szülve a Mozart-jubileumra. A négy-öt lemezből álló al­bumot három ciklusban ké­szítik el Pauk György Ang­liában élő hegedűművésszel és a Liszt Ferenc kamarazene- karral. Ez az album várható­an 1989-ben jelenik meg. A jövő esztendő első felé­ben megjelentetik Szokolay Sándor Ecce homo című ope­rájának albumát. Márciusban ünnepli a Liszt Ferenc kama­razenekar első hangversenyé­nek 25. évfordulóját. Erre az alkalomra új, kétlemezes ki­advánnyal jelentkezik a Hun­garoton. A korongokon klasz- szikus művek ugyanazon részleteinek régebbi és leg­újabb felvételei lesznek hall­hatóak. A budapesti tavaszi fesztiválra két koronggal ké­szül a vállalat. Az egyik a Budapesti fesztiválzenekar Mozart-lemeze, amelyen a Ju- piter-szimfónia a fő mű; a másik az országos táncház­találkozók antológiája, a fel­lépő együttesek közreműködé­sével. A napokban kezdte meg lemezfelvételeit a vállalat stú­diójában Ránki Dezső. XIV. országos grafikai biennale Háttérben a kéz és a gondolat A grafikusok számára országos megmérettetést jelent az immár 14. alkalommal megrendezett országos grafikai bien­nale, amelyet a kezdetektől a Miskolci Galériában rendeznek. Az idén közel 120 alkotó mintegy kétszáz munkája látható; 12 művész Pest megyét képviselte. A hagyományokhoz híven a magyar grafikai anyaggal párhuzamosan, szinten január 10-ig, a Kossuth Művelődési Ház minigalériájában az előző biennále nagydíjasának, Almásy Aladárnak a kamarakiállí­tását tekintheti meg a nagyérdemű, a Borsod—Miskolci Mú­zeumban pedig külföldi vendégek, ez alkalommal orosz gra­fikusok mutatkoznak be. A rendezőbizottság az idén először művészeti írói pályázatot is meghirdetett azzal a szándékkal, hogy a kortárs magyar grafika helyzetéről, irányzatairól át­fogó tanulmányok szülessenek. Három pályaművet részesí­tettek elismerésben: Ember Mária, Lóska Lajos és Jár fás Péter írásait. Piispöky nagydíjas Az illendőség is úgy kíván­ja, hogy először a 18 díjazott művészről szóljunk. Sajnos nincs közöttük Pest megyei, ami talán azzal magyarázható, hogy a Művelődési Miniszté­rium által kiírt technikai pá- lyadíj az úgynevezett magas- nyomású hagyományos grafi­kai eljárásokat részesítette előnyben, s a főleg szitanyo­matokkal, linómetszetekkel je­lentkező Pest megyeiek hát­térbe szorultak. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa nagydíját az idén Püspöky István nyerte el. Munkáin különböző mély­nyomásos technikákat alkal­mazott: rézkarc, hideg tű, re- pesztés, homokfúvás. Lapjai — Tiszteletadás Pilinszkynek, Dosztojevszkijnek és József Attilának — a rajzi játékos­ság mellett szigorú geomet­riai idomokkal határoltak. Drámai feszültséget teremt e kettősség kontrasztja. Püspö­ky elvont képi világa első lá­tásra nehezen befogadható, hiszen korábbi alkotásainak jelrendszerét fejlesztette to­vább. A művész Miskolcról indulva kezdte pályáját, s most olyan elődök nyomába lépett, akik iskolateremtő egyéniségek: Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Kondor Béla és Lenkey Zoltán; vala­mennyien a biennále nagydí­jasai voltak. Miskolc Város Tanácsának díját Gaál József kapta, a Földből fakadt bánat, az Rádiófigyelő NAPKÖZBEN. Felgyorsult élettempónknak tulajdonítom, hogy a rádióban egyre több­ször kerül sor úgynevezett egyenes adásra. Jó példája en­nek a Napközben, amelyben majdhogynem közvetlen kap­csolat alakulhat ki a gondját telefonba mondó hallgató és az illetékes között. Csütörtök délelőtt a fő kér­dés mellett — az import ké­szülékek javítása, az alkatrész hiánya — egy igen ritka fog­lalkozás ellentmondásos, ne­hezen megoldható problémáit boncolgatták. Nagy érdeklő­déssel figyeltem, hogy milyen nehézségekkel kell megküzde­niük a műszaki fordítóknak. Mindaddig, míg szinte már mást sem hallottam meg az illetékes válaszából, mint: ö ... ö ... ö ... Emlékszem, milyen élveze­tes játék volt számomra, ami­kor kivágtam egy-egy ilyen A hazánkban vendégszereplő szófiai Állami Szatíra Színház társulata december 5-én a Várszínházban mutatta be Stanisz- lav Sztratiev: Az élet bár oly rövid című drámáját. A darabot meghívott vendégként Zdarov Mitkov rendezte. A képen Ja- nina Kaseva és Kiril Varijszki látható. fölösleges hangot vagy levegő­vételt az anyagból a vágó­asztalon. Tudom, az élő adás­nál erre nincs lehetőség. Sőt, azt is tudom, hogy sürget az idő, nem lehet hosszú szüne­teket tartani. (Pedig az némi méltóságot kölcsönözhet a nyi­latkozónak, súlyozhatja szavai fontosságát.) Tudom továbbá, hogy a ri­porter nem felelős alanyának beszédstílusáért, arra ugyan törekedhet, hogy a nyilatkozót kisegítse zavarából. De mi történt ez esetben? A riporter­re és a munkatársára is rá­ragadt a dadogásnak eme faj­tája, mint a nátha. Bárcsak in­kább tüsszentettek volna he­lyette! SEGÍTHETÜNK? Sajnos, igennel kell felelni az Ifjú­sági Rádió műsorának főcímé­re. Ungváry Ildikó és munka­társai ismét nehéz helyzetek­ben lévő embereknek adták meg a szót. Igaz ugyan, hogy téma volt még a Fővárosi Ta­nács Szociális Művelődési és Módszertani Központja, s egy igen kényes társadalmi prob­léma: a cigányok beilleszkedé­se, de csak egyet emelnék ki. A nevén lévő szolgálati lakásban gyermekével és rosszhiszemű, jogcím nélküli lakótársával — volt férjével — együttélő asszony sorsa ra­gadott meg a legjobban. Az ő esete elszomorítóim tipikus és egyre gyakoribb, majdhogy­nem egyenes arányban nő a válások számával. Ennek bizonyítékát látom abban is, hogy a Mit üzen a rádió? után egyre több mű­sor foglalkozik a bajba jutott, ügyüket megnyugtatóan elin­tézni nem tudó állampolgá­rokkal. Vajon mikor jön el az az idő, amikor a lelketlenség, a részrehajlás és a felelőtlen­ség kimegy a divatból? A je­lek szerint — soha. Vennes Aranka Alom-csorgás I—II. rézkarc, hidegtű-technikát alkalmazó lapjaiért. Lírai hangvétele, kiérlelt formavilága senkivel nem összetéveszthető. A Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetsége díját Muzsnay Ákosnak ítélték. Hideg tűvel és borzolással — műgonddal megmunkált grafikái hátbor- zongatóak. A három Tanul­mány az élet végső helyzeteit elemzi. Keleti harmónia A mongol származású Unen Enkh nyerte el a Képző- és Iparművészeti Lektorátus dí­ját. Ha az előbb említett al­kotókra jellemző az egyéni jelrendszer, akkor rá még in­kább. A keleti, meditativ gondolkodás harmóniája su­gárzik képeiről. Formái le­tisztultak, geometrikusak. Az MNK Művészeti Alapjá­nak, a Szakszervezetek Bor­sod Megyei Tanácsának, Nóg- rád Megye Tanácsának, az Országos Váci Grafikai Mű­helynek, Salgótarján Város Tanácsának, a Hazafias Nép­front Borsod Megyei Bizott­ságának, Kazincbarcika Város Tanácsának, a Miskolci Drót­művek és a Borsod Volán Vállalat díjait — szinte még felsorolni is sok — a követ­kező alkotók nyerték el: Stefanovits Péter, Feledy Gyula, Keserű Ilona, Prutkay Péter, Sáros András Miklós, Benes József, Baranyai And­rás, Záborszky Gábor és Ko­vács Imre. A fiatalok számára alapí­tott Kondor Béla-emlékérmet Parády Tamás kicsiszolt tech­nikájú, ugyanakkor gondolati mélységet rejtő lapjaiért kap­ta. Foltmaratással, hideg tűvel megmunkált grafikái fény­árnyék játékukkal feltűnőek. A Művelődési Minisztérium Ember—kor—rajz című pályá­zatának díjnyertesei: Sulyok Gabriella, Pincehelyi Sándor és a Xertox csoport. A Mű­velődési Minisztérium techni­kai pályadíját, amelyet ta­valyelőtt magasnyomású gra­fikai nyomatra adták, az idén — másodízben — a legkivá­lóbb mélynyomású techniká­val készített lap alkotója: Ré- kassy Csaba, a rézmetszés ha­zai atyamestere nyerte el. Szűkebb hazánkból Az eddigiekben még csak a díjazottakról szóltam, róluk is csak távirati stílusban, felso­rolásszerűen. A megyénket képviselő szentendrei, buda­keszi, nagybörzsönyi, pomázi alkotók munkái — talán ép­pen a technikai korlátok miatt — háttérben maradtak a klasszikusok, mélynyomású technikát és litográfiát meste­ri szinten művelő nagyok mögött. Ennek ellenére min­denképpen szólni kell a szent­endrei Aknay János színes szitanyomatáról, A nagy uta­zásról. A székely rovásírást felidéző színes háttérben egy fekete gesztussal sebes moz­gást érzékeltető rakétaféle te­szi térszerűvé a látványt. Ba­logh László, aki inkább fes­tőként ismert, most Torlódó formák című konstruktivista szitanyomattal jelentkezett. A szintén szentendrei Hajdú László Templom című képe a minimalartos munkákhoz csatlakozott. Ugyanúgy, mint Paizs Péter: Diagonál szita­nyomata. ef. Zámbó István Meleg a hidegnek című litog­ráfiával próbálkozott, de hát hiába, ez a technika sokkal jobban fekszik azoknak, akik évtizedek óta hozzájutottak a kőnyomatokhoz szükséges fel­szereléshez. A nagybörzsönyi György Csaba (Borgó) feltűnő „new-vadas” színes szitanyo­mataival jelentkezett. A pomázi Ásztai Csaba Do­boz és Perspektíva című szi­tanyomatai a jobbak közül valók. A Doboz palástjait ki­hajtogatva képszerűen kérész­iét láttat ebben az egyszerű tárgyban. Keresztes Dóra li­nómetszeteivel, a Ludvérc I—III. című lapokkal már ta­lálkoztunk Tihanyban, a kis- grafikai biennálén. Budaker szin él Keresztes Dórán kívül Kovács István és Orosz Ist­ván is. Hármuk közül Orosz István az, aki évek óta egyé­ni színt, ízt képvisel a ma­gyar grafikában. Manieriz­must idéző, bravúros rézkar­cai megérdemlik a figyelmet. A Görög színház című rézkar­ca egy furcsa alakú térkép, amelynek közepében egy fém­henger tükröződő felületén áll össze a görög színház képe. Számok tükrében Sok-sok év után csak em­léknyomok maradnak egy- egy ilyen hatalmas tárlatot befogadó anyag megtekintésé­ből. A felidézést, a visszate­kintést a katalógusok segítik. A grafikai munkák technikai megvalósításában komoly vál­tozások történtek az utóbbi tíz évben. Míg 1977-ben 65 alkotó közül 31-en mélynyo­mású technikával készítették el nyomataikat, addig 1985- ben á 111 művész közül csak 32-en maradtak ezen az úton. 50 alkotó az utóbbi években divatba jött szita- és ofszet­eljárással készült képgrafiká­kat nyújtott be. Az idén az arány lényegében nem válto­zott: a 119 alkotó közül 42-en mélynyomású, 17-en magas­nyomású (fametszet, gipsz, li­nómetszet), a többiek részben litográfiái, 41-en szita és of- szeteljárással készült grafi­kákkal jelentkeztek. Ez a ten­dencia azt mutatja, hogy a manualitás háttérbe került, ugyanakkor a gondolati tar­talom nem mélyült, sőt némi túlzással: elsekélyesedett. Hiába nőtt a résztvevők szá­ma és a grafikák mérete az elmúlt tíz év alatt, az összkép romlott, hiszen fölhígult az a mezőny, amely változatlanul a régi hagyományok értékeit át­gyúrva, a mesterségbeli titko­kat őrizve és tiszteletben tart­va folytatja korábbi munká­ját. Az már nem vita, hogy a képgrafikák biennáléján he­lye van a szita- és ofszet- eljárással sokszorosított mun­káknak is, de csak akkor, ha ezekben megőrződik a raj­zosság, a grafikai hatás. A miskolci biennálén szereplő kétszáz mű közül valójában csak annak egy harmada az, ami sejthetően maradandó. Azért riadhat el talán a laikus az ilyen mamuttárlatok megtekintésétől, mert úgy ér­zi, becsapják, félrevezetik, szinte elrejtik előle az érté­keket. Ű. í. Érdiek az Egyetemi Színpadon Kóka Rozália bemutatója December 18-án, pénteken este a budapesti Egyetemi Színpadon lép fel műsorával az érdi bukovinai székely népdalkor. Előadásukat Kóka Rozália állította össze, beve­zetőt mond Halász Péter és a szerkesztővel együtt fellép Gulyás Ferenc, Debreceni László, Vass Árpád és Feren- czy Csongor színművész. Két részből áll az érdiek műsora. Az első felét népda­lokból, mondákból, rabéne­kekből fűzte sorba Kóka Ro­zália. A második rész a ha- dikfalvi betlehemes. Ezt a né­pi játékot tavaly a televízió is felvette, karácsonyi műso­rában közvetítette. Az előadás 19 órakor kez­dődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom