Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

Erős sodrású közegben Az Omszk megyei képzőművészek kiállításit Nagy Sándorné nyitotta meg. Mögötte (balról jobbra) Balázs Gézáné, a me­gyei tanács elnökhelyettese, dr. Olajos Mihály és dr. Balogh Pál Az évforduló tiszteletére — amint erről lapunk első ol­dalán beszámolunk — Vácott a művelődési központban ki­állítást rendeztek Omszk me­gyei képzőművészek alkotá­saiból. A tárlatot Nagy Sán- dórné, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, s a be­mutatkozó 21 művész közül kettőt — Ivan Zseliosztovot és Alekszander Temerevet — személyesen is köszönthetett. — Ez a kiállítás több mint egyszerű bemutatkozás — mondta Nagy Sándorné. Egy­részt mert jeles alkalom ad méltó keretet ennek a tárlat­nak, másrészt mert utoljára 10 esztendővel ezelőtt láthat­tuk Pest megyében az Omszk megyei művészet átfogó ke­resztmetszetét. Megyénkben nagy az érdeklődés a meg­újulást tükröző szovjet kultú­ra iránt. Ezt bizonyítja az a tapasztalat is, hogy a Szovjet­unióban felértékelődött a mű­velődés és a művészetek sze­repe, rangja. A szovjet kultúra tehát ma erős sodrású társadalmi kö­zegben fejlődik és azzal, hogy bemutatja, feltárja a valóság mélyén munkáló erőket, erős hatást gyakorol a szellemi életre. — Ez a kiállítás is ezt a fel­fogást képviseli. A múltat, a jelent, a jövőt a művészi igaz­ság és gondolat erejével kap­csolja össze. Ez a sok ezer kilo­méterről érkezett szellemi üze­net a művészet eszközeivel tiszteleg a múltnak, felvillant­ja a megélt történelem távoli és közeli epizódjait, megörökíti a szibériai tájat, az embert és azokat az évtizedeket, amelyek átformálták az életet. Az itt látható képek, grafikák kü­lönböző művészeti irányzatok­hoz tartoznak, különböző stí­lusokat képviselnek. Techniká­juk is sokszínű. A skála az egyedi rajzoktól a klasszikus eljárásokon át, a sokszorosított grafika különböző módszeréig ível. Mégis van közös jellem­zőik. Mindenekelőtt a művek­ben testet öltő egyszerűség a mondanivalóban tükröződő emberi tisztesség, az őszinte törekvések, egyénileg is, de összhatásukban is jó színvona­lú művészetet tárnak elénk, bizonyítva:' ennek a bemutat­kozásnak van valóságfedezete és társadalmi üzenete — mon­dotta . befejezésül Nagy Sán­dorné. A Pest megyeiek Vácott ünnepeitek Egy emberöltő alatt átrendeződött a világ A váci művelődési központ színháztermében — amint arról az 1. oldalon hírt adunk — a magyar és a szov­jet himnusz közös eléneklésével kezdődött Pest megye ünnepsége. Majd Jámbor Miklós, a megyei pártbizott­ság tagja, az SZMT elnöke emlékezett ünnepi beszédé­ben a hetven esztendővel ezelőtti eseményekre. ' A század eleji Oroszország sötétségéből kiutat keresett és talált a Lenin vezette bolse­vik párt — mondotta. — Fel­ismerték és kihasználták azt a történelmi pillanatot, amely­nek megragadása alkalmat nyújtott a cári hatalom meg­döntésére, a szocialista forra­dalom elindítására. Akkor, 1917-ben hihetetlenül sok és nehéz feladatot kellett azonnal megoldani: kenyér kellett az éhezőknek, tüzelő a fagyosko- dóknak, munkáshadsereg a forradalomnak, bizonyítani kel­lett, hogy ez a hatalom a dol­gozókért van. S a bolsevik párt azt sem tagadhatta, hogy ez az út tele van lemondások­kal, megpróbáltatásokkal és veszélyekkel. A szónok a továbbiakban ar­ról szólt, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a szovjet forradalomnak az elmúlt hét évtizedben. Szólt az interven­cióról, a polgárháborúról, a húszmillió életet követelő hon­védő háborúról, a belső poli­tikai, társadalmi és gazdasági problémákról. A forradalom mégis véglegesen győzött a földrésznyi országban, mert a hagyományos hazaszeretet a szocialista haza szeretetévé ne­mesedett, mert a politikában, a gazdaságban, a tudományok­ban és az életkörülmények ala­kulásában összegezhető ered­mények a társadalom egészét a forradalom mellé állították. Ezért tudott a Szovjetunió hét évtized alatt olyan nagyhata­lommá fejlődni, amely nélkül ma már nem lehet bolygónk, de még a világűr kérdéseiről < sem dönteni. Ezt követően. Jámbor Miklós a .nagy. oktqb.ex.. nemzetközi hatásáról beszélt, ami legin­kább abban mérhető le, hogy egy emberöltő alatt átrendező­dött a világ. Létrejöttek a kommunista pártok, a szocia­lista világrendszer, összeom­lottak a gyarmatbirodalmak, terjed és erősödik a szocializ­mus melletti , szimpátia, a fegyverkezés növekedése mel­lett is egyre megalapozottabb a remény, hogy a háború el­kerülhető. A szocialista forradalom természetesen mély nyomo­kat hagyott a magyar törté­nelemben is — folytatta a szónok az 1919-es magyar Ta­nácsköztársaságra utalva, s arra a több mint százezer in­ternacionalistára emlékezve, akik a szovjet polgárháború­ban harcoltak, legtöbben ta­lán éppen Omszk megyében. A forradalmárok bátorságá­ról, kockázatvállalásáról szól­va Jámbor Miklós arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a szocializmus ügye ma is ezt követeli tőlünk. Mindannyiun­kat nagy reménységgel tölt el a forradalmi folyamatok felgyorsulása. Nevezhetjük ezt — országonként eltérően — gyorsításnak, átalakításnak, reformnak vagy kibontako­zásnak, a cél azonos: az elő­rehaladás. Ma is igaz, amit Lenin a forradalom negye­dik évfordulóján mondott: A nagy forradalom évfordulóját úgy ünnepeljük legméltóbban, hogy figyelmünket a forrada­lom még megoldatlan felada­taira összpontosítjuk. Különö­sen helyénvaló és szükséges ez... olyan esetben, amikor vannak döntő fontosságú fel­adatok. Ma éppen ilyen időben élünk. Nem, tévedünk nagyot — mondotta a szónok —, ha azt valljuk, hogy forradal­munk újból korszakváltó idő­szakához érkezett, s nem is ma, hanem már tegnap vagy tegnapelőtt. Ezért a cselekvés már sehol sem halogatható. Jelenünk, jövőnk, a szó szo­ros értelmében a döntés és a cselekvés idejétől, minőségé­től függ az országban, a me­gyében, az egyes települése­ken és a munkahelyeken is. A továbbiakban Jámbor Miklós arról beszélt, hogy megszülettek azok a legfonto­sabb határozatok, programok, amelyeknek alapján cseleked­nünk kell, tudjuk, hogy gaz­daságunk átalakításában mik a legfontosabb tennivalók. De azt is világosan látjuk, hogy elodázhatatlan a politikai és társadalmi intézményrendszer reformja, Ma már közismert, hogy helyzetünk tartósan nem lesz könnyű, életünkben az ellent­mondások folyamatosan jelen lesznek. Mert büszkék vagyunk gyönyörű fővárosunkra, de örömünk nem lehet teljes, ha arra gondolunk, hogy attól pár kilométerre nincsen egészsé­ges ivóvíz. A lakásépítés im­ponáló számai is kevés vigaszt adnak azoknak, akik szinte ki­látástalan helyzetben várnak saját otthonra, örültünk, hogy gyarapszik a nemzet, gya­rapszik megyénk lakossága, ugyanakkor bánt bennünket, hogy nem tudtuk megszüntetni azt az elmaradást, ami böl­csődéből, napköziből, iskolából maradt ránk. S miközben 42 év alatt évszázados elmaradáso­kat szüntettünk meg, eredmé­nyesen alapoztuk meg szocia­lista jövőnket, mégis eközben gazdasági nehézségeink a leg­nagyobbak. Pedig a század fordulójának kérdése: haladni, felzárkózni vagy lemaradni? A válasz raj­tunk múlik. Ezért a mai bo­nyolult helyzetben mindenki­nek állást kell foglalnia, hogy mi mellé áll, mit és milyen mértékben támogat, tud-e ön­zetlenül cselekedni közössé­günkért — mondotta befeje­zésül Jámbor Miklós. A felemelkedés szépséges eszméje Ezt követően Anatolij Ro- menszkij alezredes kért szót, megköszönve a szovjet forra­dalom méltatását és a jókí­vánságokat. A szovjet törté­nelem hetven éve — mondot­ta ezután — egy sokmilliós, sokarcú, soknemzetiségű nép­nek a történelme. S ez a tör­ténelem leckét jelent mind­azoknak, akik eltöprengenek az emberiség, a civilizáció jö­vőjéről. Sok vagy kevés ez a hét évtized? Nagyon kevés, ha egy nép sorsáról beszélünk, egyben sok is, mert ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt. Az elmaradott, az ad­dig tudatlanságban tartott, a polgárháborúval, éhezéssel pusztulásba sodort országot körülvették blokádokkal,''' em- ‘ Sokszínű arcát mutatia Omszk megye Kapcsolatok mélyebb alapokon (Folytatás az 1. oldalról.) Jelenleg négy gazdasági egy­ségnek van csupán közvetlen kapcsolata Omszk megye va­lamely testvérvállalatával, ezek számát szaporítani kell. Mind­két részről hangsúlyozták, hogy száműzni fogják a formális elemeket, mert azok hátráltat­ják, késleltetik a hasznos cse­lekvést. A tárgyalások során elhatározták, hogy mindkét pártbizottság szakértői csopor­tot alakít, s ezek kutatják, ke­resik az együttműködés továb­bi, tartalmasabb útját. Nem egyszerűen az eddigiek folyta­tásáról van szó, s nem egysze­rűen a számszerűség növelésé­ről, hanem olyan kapcsolatokra is gondolnak, amelyek termék­cserékben, közös termékek elő­állításában, közös vállalatok alakításában is megtestesül­hetnének. Kihasználatlan lehetőségek Ügy éreztük — mondotta a megyei pártbizottság első tit­kára —, hogy a lehető leg­jobb időszakban vetettük fel a megújulás szükségességét, hi­szen a következő esztendők gazdasági fejlődése szempont­jából nem közömbös egyik ország — így a megye — szá­mára sem, milyen irányt kö­vetünk. Mindezt az SZKP Politikai Bizottsága és a szovjet kor­mány szintén szorgalmazta. Ennek megvannak az elméle­ti és politikai alapjai. Ismer­ve Omszk megye gazdaságát — területének kiterjedését, amely másfélszer nagyobb, mint hazánk —, látva a ju­bileum alkalmára rendezett ipari, mezőgazdasági kiállítás tanúsította óriási potenciált —, meggyőződésünk, hogy a kihasználtnál nagyobb lehető­séget rejt magában az együtt­működés ... A különböző munkák el­végzésének részletkérdéseivel, a munka irányításával kap­csolatos problémákkal is fog­lalkozott a pártmunkás-delegá­ció. Az Omszk megyei párt- bizottság első titkárával, Jev- genyij Dimitrijevics Pohitali- jovval folytatott tárgyalásokon megállapodtak abban: mind­két megye a maga eszközei­vel segíti a számtalan lehető­ség felkutatását, a különböző­ségekből fakadó nehézségek elhárítását, az együttműködé­si terv valóra váltását. A Pest megyei pártmunkás­küldöttségnek alkalma volt tanulmányozni, hogyan is tör magának utat Omsz megyé­ben a peresztrojka. Tapaszta­lataikról az ottani televízió­ban is nyilatkozott a delegá­ció. Ott és itthon is csak úgy fogalmazhattak, illetve fogal­mazhatnak, hogy Omszk me­gyében nem elkezdődött, ha­nem folytatódott a megújulás, az átformálás, hiszen itt akár a kereskedelemben, akár a háztáji gazdaságok támogatá­sában, a szerződéses formák alkalmazásában már koráb­bi években sok kezdményezés született. A delegáció egy szer­ződéses péküzemben is járt a bolserecsei járásban, amely egy áfész bérbe adott épüle­tében üzemel. Gyakorlatban is láthatták, ami Omszk megye más területén is utat tört magának akár a gondolkodás­ban, akár a cselekvésben. Krasznai Lajos kiemelte, milyen hatással volt a dele­gációra a rendkívül erős egy­ség a peresztrojkát illetően. Világosan látják szibériai ba­rátaink, hogy a neheze most következik, amikor a gondol­kodás. egységét egységes cse­lekvéssé kell változtatni, s gyakorlatba átültetni elképze­léseiket. Bevezetik a gazdasági szfé­rában az önelszámoló, egysé­geket. A személyi és a tech­nikai feltételek megteremtését is önállóan kell biztosítaniok. A jövedelmezőség — tudják — attól függ majd, hogyan dol­goznak. Ezek olyan jelensé­gek, amelyek a tervek végre­hajtásának kezdetét — Omszk- ban nagyrészt folytatását — is jelentik. Az ötnapos programról Krasznai Lajos elmondotta, hogy az nagyon gazdag és egyben nagyon feszített volt. Minden reggel nyolc órakor már úton voltak és este tíz­tizenegy órakor tértek pihen­ni. Készt vettek az impozáns megyei ünnepségen, . Omszk város színházában. Ezen a rendezvényen volt módjában átadni a küldöttségnek Pest megye kommunistáinak, dol­gozóinak üdvözletét és beszá­molhattak a testvérmegyei kapcsolatok további bővítésé­ről, fejlesztéséről. A figyelmesség megható jelei Részt vehettek a felvonulá­si ünnepségen is, amely for­májában színes, hangulatában forró volt. Mintegy százezer ember vonult fel a szibériai viszonylatban meleg, de a magyarok számára rideg téli napon. Éljen a magyar—szov­jet barátság! — írták transz­parensükre a felvonulók azok mellett a jelszavak mellett, amelyek saját feladataik el­végzésére buzdítottak. Ott vol­tak a Pest megyét képviselők egy felejthetetlen koncerten is: abban a stadionban tar­tották, amelyet kőt esztendeje adtak át. Négy és fél ezer né­ző előtt három és fél ezer sze­replő idézte fel a szovjet nép hetvenéves történetét. A do­kumentumok között betétet mutattak Magyarország felsza­badításáról. Dokumentumokon látható volt a magyar csár­dást táncoló csoport. A ma­gyarok gyártotta eredmény­jelző táblán hazánk népét üdvözlő felirat jelent meg. Öt­ezer kilométerre az otthontól ezek a figyelmességek meg­hatónk voltak. Szép része volt a program­nak az a több mint három­órás repülőút az ismeretlen tajga felett. Két-háromszáz méter magasból szemlélhették a tajgát a maga némaságában, amely feltárulkozott előttük mocsarával, a tél igazi arcá­val. Míg Omszkban csak az elolvadt hó nyomát láthatták, itt a repülőgép 15—20 centi- méteres havon landolt. Járt a küldöttség a televí­ziógyárban, a bolserecsei já­rás több áruházában. Voltak ipari és mezőgazdasági kiállí­táson, termékbemutatón. Meg­koszorúzták Lenin emlékmű­vét, tisztelegtek a magyar in­ternacionalisták emlékműve előtt, az emlékezés virágait helyezték el Ligeti Károly szobránál. Koszorút helyeztek el a polgárháborúban eleset­tek most felavatott emlékmű­vénél. Moszkvában fogadta a ma­gyar delegációt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság székházában Sz. J. Manjekin, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, aki korábbi posztján, az Omszk megyei pártbizottság első titkáraként évtizedeken át oly sokat tett a két testvérmegye kapcsola­tának ápolásáért, S. A. bargókkal. Földünkre kétszer is behatoltak az intervenciós seregek. Kommunistákat és nem kommunistákét lőttek agyon, akasztottak fel, tűzés vassal a hátukba égették az ötágú csillagot. Volt 1941 két­ségbeesése, keserűsége, de volt 1945 májusának öröme és bol­dogsága. Történelmünk lapja­in szerepelnek az iparosítás évei: volt Magnyitka és Dnyepragesz, amikor esőben és hóban, éhezve, fázva, de bol­dogan egymás kezét fogva mezítláb tapostuk a betont a világ legnagyobb vízi erőmű­vei és vasművei alapzatába. Saját jö'úőHk'et építettük. Volt történelmünkben olyan is, amikor kommunisták 'kom­munistákat zártak börtönbe, végezték ki, emberi sorsok mentek tönkre. Voltak Gulag könnyei, félelmetes borzalmai, tragédiái. A forradalmi esz­méket dogmákká változtatták, a lenini gondolatok értelmét kiforgatták. Az új életre va­ló törekvés, a munka iránti lelkesedés együtt járt a meg­rögzött bürokráciával. De történelmünk lapjain ott az első mesterséges műhold, a szputnyjk, Gagarin diadal­menete, de ott van Csernobil is. Mindez a miénk. Nem fe­lejtjük el egyetlen vesztesé­günket, de egyetlen győzel­münket sem! A szovjethatalom hetven esztendő alatt nagyon sokat megtudott az emberről, annak lehetőségeiről, szociális lé­nyegéről. Most. 1987-ben már azt is tudjuk, hogy egy dolog kihirdetni az ember felemel­kedésének nagy eszméjét, s egészen más dolog azt valóra váltani. A szocializmus a hu­manizmus alternatíváját aján­lotta a világnak. A szocializ­mus előnyei azonban csak le­hetőséget teremtenek, önma­gukban nem garantálják a si­kert. Az rajtunk múlik. Ép­pen ezért a glasznoszty és a peresztrojka sikerétől sok függ: nincs jogunk megismé­telni a múlt hibáit, nem en­gedhetjük meg, hogy ezek is szép, de üres jelszavakká vál­janak — fejezte be felszóla­lását Anatolij Romenszkij. A kitüntetések átadása után az omszki Forradalmi Harco­sok nevű szibériai gyár ének­és táncegyüttese szerzett iga­zán ünnepi és kedves perce­ket a nagygyűlés résztvevői­nek. Műsoruk színes volt és vidám, kedves és humoros, mégis méltó az alkalomhoz, hiszen ünnep volt, s ilyenkor van helye a derűnek, a tánc­nak és a dalnak. Az együttes ízelítőt adott a Szovjetunió né­peinek táncaiból és dalaiból, de fölcsendültek magyar dal­lamok — magyarul — is. Hal­lottunk virtuóz balalajkajáté- kot, színvonalas hegedűduót. S végül láttunk színpompás finálét, amiben a távoli test­vérmegyéből érkezett együttes magyar és vörös zászlócská­kat lengetve búcsúzott. M. N. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom