Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-09 / 264. szám
1987. NOVEMBER 9., HÉTFŐ Esztendőkön át takarékoskodtak Kies szöglete ez a világnak Az első írásos emlék e vidékről Kézai Simon mestertől származik. Az 6 krónikájában szerepel a helységnév, Tawarnue (-weg)-(tárnokvölgyi csata). A monda szerint a községet körülvevő halmok alatt temették el Bélát, Kadocsát és Kévét. Valójában a település nevét Tárnokként először 1268 körül említik az oklevelek, mint királynői birtokot. Abban az időben a budai polgárok használták IV. Béla adományából. Am arra is van számos tárgyi bizonyíték (ma már a múezumok- han), hogy Tárnok ennél jóval ősibb település. Először az 1800-as évek közepén találtak római kori feliratos kőemlékeket az Izvor-dűlöben, akkor jártak itt először régészek. Most úgy másfél évtizede, a '60-as évek elején egy parasztember sürgette kutatásra dr. Fodor Dezsőt, az iskola igazgatóját, köztudottan a község múltjának vállalóját. Az új és a két öreg temető háromszögében a gyerekekkel talált rá egy római kori temetkezési helyre. Amikor a cserépkorsót kiásták a földből, azonnal értesítette a Nemzeti Múzeumot, majd a székesfehérváritól jöttek ki régészek, s tártak föl egy — sajnos már földúlt, kifosztott — úgynevezett másodlagos (rátemetéses) kösírt, feliratos kőlappal. A rómaiak után sok mindenki uralta királyi, főúri birtokaként e járványoktól, tűzvészektől pusztított, a Bécs felé vonuló tőrök hadaktól földúlt vidéket. Nem csoda, hogy csupán töredékében lelhető fel a múltja. Az azonban szintén bizonyos, hogy a XVII. század végén Cser- novics Arzén görög pátriárka telepítette népét — görögkeleti vallású szlávokat — a környékre. Továbbvándorlásuk után kerültek helyükre Tárnok mai lakosságának elődei, összláv — ma lengyelnek, szerbnek vélhető — nevek tűnnek föl a korabeli okmányokban. £s még fellelhető néhány 150—200 éves épület a településmag legrégebbi utcáiban, a Fő utcán, a Tabánban, a Marton utcában. Az az első iskola — ahol az igazgatóval beszélgettünk, bele-belelapozva tudományos értékű, a múltba bepillantást adó szakdolgozatába és bölcsészdoktori disszertációjába — hasonló korú, durva kövekből rakott épület. Felhangzik a nóta A múltkutató pedagógustól tudjuk azt is, hogy e környéken a faluban élő embereknek mindig is a földművelés adott nehéz megélhetést. Majd ahogy iparosodott az ország, fordultak a gyárak, majd a vasút felé. A felszabadulást követő évek is hasonló folyamatot tükröznek. Három közös gazdaság is működött itt kezdettől, majd az évek múltával egyesültek, végül beleolvadtak a Sasasd Tsz-be. A lakosság túlnyomó többsége eljár dolgozni, ingázó. A föld csak kiegészítő jövedelem számukra, kertgazdaság. Amikor megkezdik a munkákat a szőlőkben, még megtartják elődeik hagyományát, a tavaszünnepet. Ilyenkor felhangzik az a nóta is, amely arról szól, hogy Tárnok a világ közepe... Ha nem is a közepe, mindenesetre kies szöglete. A Mezőföld vége, látóhatárába belenyújtóznak a dunántúli dombok s a Benta-patak két oldalának csodálatos fűzfákkal ékes rétjei. Nem csoda, hogy inkább új letelepülők — meg hétvégi telkesek — jöttek a közelebbi múltban, mint elköltöznének innen az emberek. A ma 5600 lélekszámú nagyközség a Nagyatádi-féle földreform idején, az 1930-as években a parcellázásokkal kezdett erőteljesebben fejlődni. A falu mellett akkoriban alakult ki Liget és Újtelep, amelyek aztán az 50-es években tovább bővültek. A most következő öt esztendőben további 3—400 új lakossal számolnak. Üjtelepen idén egymillió forint ráfordítással 90 közművesített házhelyet adtaik el, jövőre további 25 építési telket értékesítenek. Ezért is indokolt a kereskedelmi hálózat erőteljesebb fejlesztése a következő tervidőszakban. Ez már a jelen és a jövő, amelyről Rozs- nyai Mihály tanácselnökkel beszélgettünk, aki több mint két évtizede tölti be ezt a tisztséget. S aki szintén betelepült tárnoki, két gyermeke is itt építkezett, s ahogy mondta: „minket már itt is fognak eltemetni”. Tiszteletteljes szeretet Ritkán hallhat az ember tanácselnököt olyan tiszteletteljes szeretettel beszélni községe lakóiról, amilyen hangon Rozsnyai Mihály a tárnokiakat méltatja. Ök ebben a nehéz gazdasági helyzetben is hajlandók áldozatokat hozni településükért. Inspirálják a tanácsot, kérnek, javasolnak, hogy milyen fejlesztési munkákhoz kezdjenek. Mostanában a csatornázást és a gázhálózatot szorgalmazzák. Segítenek kétkezi munkával, pénzzel. Öntevékenyen is hozzáfognak járda- vagy útépítéshez, meg egyebekhez. Járható is minden utcája ennek a nagy kiterjedésű településnek! S amijük van — iskolák, óvodák, kultúrház, ifjúsági ház, egészségház —, azt mind a saját erejükből, a korábbi évek 500 ezer forintos fejlesztési alapjából és a lakosság társadalmi munkájával teremtették. Hol ajánlottak meg másutt 1000 forintot településfejlesztési hozzájárulásul, mint Tárnokon? És fizetik! Az új iskoláért. (Persze ebbői a pénzből csupán a berendezésre meg a tornaterem építésének megkezdésére futja.) Az új iskolára az induló tőkét esztendőkön át spórolta a tanács azokból a bizonyos 500 ezer forintos évi alapokból. De könnyű-e a tanácselnök dolga? Nos, véletlenül ismerjük azt a harcot, amit például ezért a most már végre befejezés előtt álló oktatási intézményért vívott. Viszont egy évtized alatt nem fejlődött any- nyit a község, mint ebben az évben. Állami támogatással 26 millió forintot fordíthattak az épülő iskolára, jutott 2 millió forint a villany- és a vízhálózat bővítésére meg a köz- világítás korszerűsítésére, félmillió pedig a már leírhatatlan állapotban lévő kultúr- ház-könyvtár felújítására, bővítésére. A támokligeü iskolába is az idén került központi fűtés, és az elektromos hálózatot is korszerűsítették. A házhely-értékesítés stabili- zálólag hatott a tanács pénzügyi helyzetére. Ez is példa arra, mennyire fontos lenne a jelenleginél nagyobb érdekeltséget teremteni a tanácsoknak a gazdálkodáshoz. El kell ismerni, hogy a kul- túrházzal csodát művelt a gamesz. Ez a másutt agyonszidott intézmény itt közmeg- becsülten dolgozik. Igaz viszont, hogy olyan helybéli, falujukat szerető mesteremberekkel dolgozhatnak, mint amilyen Malhauser Imre asztalos. És az is igaz, hogy az oktatási és gyermekintézmények rendben tartásához sok segítséget kapnak a szülőktől. — Reális igényeket kell támasztani és nem kell arra várni, hogy a gamesz mindent a helyünkbe hozzon. Ezt már a ligeti iskola igazgatója, Váradi lmréné mondta, aki még árra is büszke, hogy a gamesz egyetemet végzett vezetője, Rihó Violetta közgazdász annak idején az ő tanítványa volt. Kitárni a kaput Örömmel teregette ki az asztalra a közelben épülő nyolc tantermes iskola tervrajzait, ahol majd a felső tagozatos gyerekek tanulnak. Nagyon remélik, hogy felépülhet a tornaterem is, amelynek terveit már megrendelte a tanács. Nagy álmuk, hogy általános művelődési központként üzemeltethessék az intézményt. A vezető pedagógus jövőbe nézőén fogalmazott: szeretnénk nagyon szélesre nyitni a kaput, a könyvtárat, a tornatermet a felnőtt lakosság előtt is. Lássa és Télvez- hesse mindenki mindazokat a korszerű feltételeket, amelyeket a jövő nemzedékének teremtünk közösen. Kádár Edit Ha megtehetik, tegyék is meg Cudar kutyaélet Máriaudvaron Az ember barátja. Öt betű. Gondolkozás nélkül írom a kockákba: kutya. Világos, nem lehet tehén, ló, esetleg malac a szó, csak kutya. Olyan alaptétel ez, mint a „ne lopj’’ parancsa. De minthogy ez utóbbit is — alaptétel ide vagy oda — jó néhányszor megszegik, az ember ugyanígy gyakorta hajlamos megfeledkezni négylábú barátjáról. Szóval, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy kutyáknak készült rejtvényújságban az „ember" szóra adható lenne-e a következő definíció: az ebek barátja, öt betű. Busszal egy megálló mindössze Váctól a Máriaudvar nevű leszállóhely. Itt működik a város gyepmesteri telepe, illetve — milyen finoman tudunk fogalmazni néha! — a városi sintértelep. Kóbor, elhagyott kutyák kerülnek ide szerte a környékről. Az előírások szerint nyolc napig várhatják, hogy értük jöjjön a gazda, majd a határidő lejártával beteljesedik a sorsuk. Injekcióval, humánusan, pontosabban — állatokról lévén szó — inkább „animálisan”, ha nem erőltetett a képzés. Persze a kutyáknak valószínűleg eltér a véleményük erről az eljárásról, de hát ők a gyengébbek. Rögtön előrebocsátom, teljesen véletlen, hogy ezúttal Rin-Tin-Tin késői ivadékairól írok. És ez a véletlen tényleg betű szerint értendő, hisz az ügy, mint mindig, most is emberekkel kezdődött.... Panaszok Jó ideje számos bejelentés, panasz érkezik a máriaudvari viszonyokról. Irt már az állatvédő egyesület, felszólaltak magánszemélyek. Az még érthető lenne — áll a levelekben —, hogy ahol állatokat tartanak, „nehezebb” a levegő, mégis az itteni állapotok minden képzeletet felülmúlnak. Magyarán akkora a bűz, hogy az már nemhogy nem érthető, de egyszerűen elviselhetetlen. Az udvart szétszórt húsdarabok éktelenítik, nyáron legyek árasztják el a környéket. Ráadásul, közvetlenül á ’ sitttér- telep mellett található a buszmegálló. Elképzelhető, mit érezhetnek néha az utasok. És aki még szemet — azaz orrot — is huny a szagok felett, az sem tud elmenni szó nélkül az álattartás körülményei mellett. „Csontra soványodott kutyák, étien-szomjan, szügyig mocsokban vannak összezárva” — írja például az állatvédő egyesület. Miért hát a bűz, és miért az „embertelen” bánásmód? Biztosan nem én vagyok az első, aki ezzel a kérdéssel kopogtat a tanács termelési és ellátásfelügyeleti osztályának ajtaján. Gombó Pál: Mt miért váóáro a? A ki ma nem vásárol, az nem lázas, de manapság igenis divat a láz, tehát vásárolunk, de nem igazán észszel, nem tudják megmondani az emberek, mit miért. Hát én azért most megmondom, mert gondolkodó lény vagyok, aki mindig tudatos. Tehát én vásárolok aranyat, mert az mindig értékálló és ugyebár jövőre bejelentette nekem a tévé is, a rádió is, az újság is, hogy romlik a pénz. Aranyat a boltokban vásárolok, mivel sajnos tört aranyat nem kapok, fazonban veszem, ami sokkal drágább, de majd otthon a mozsártörőben összetöröm. a fazont úgysem veszi meg senki. Aztán vásárolok kávéL Azt mondják, nem megy feljebb az ára, node ezt én nem hiszem, mert az mindig feljebb megy, hiszen dollárért jön, az pedig szintén feljebb megy. Illetve lejjebb megy, de azt nekem a közgazdász professzorok megmagyarázták, hogy akkor a márka viszont feljebb megy. mi pedig az adósságainkat márkában vesszük fel, tehát több dollárt kell adnunk érte, mert a márkát dolláregyen- értékben vesszük fel, tehát több dollárt kell kitermelnünk érte, vagyis hiába megy lefelé a kávé a világpiacon, nekünk többe kerül, amit áthárítunk a fogyasztóra és én fogyasztó vagyok. Veszek továbbá fogkefét, mert azt kapni lehet, igaz, hogy nem sörtét, mert azt nem termelünk, hanem műanyagot, ami árt a fognak meg a foghúsnak, de dörzsölni lehet vele. Hasonló megfontolásból veszek frottírtörülközőket, mert az ugyan műanyagból készül, tehát nem szívja magába a vizet. de dörzsöl és dörzsölni az olyan dőzsölés, amit megengedhetek magamnak, legfeljebb utána itatóspapírral felszárítom a vizet. Veszek továbbá pipadohányt és diadalmasan jelenthetem, hogy maszekoknál kapok is, alig 90—100 forintért, ami ugyan tavaly még trafikban ötven volt, de ez is csak azt mutatja, hogy az ára megy fölfelé, és egy mai százassal megúszok egy holnapi kétszázast. Veszek azután mágneses zárat, mert a mai gazdasági viszonyok között több a betörő, és a mágneses zárat ők sem tudják kinyitni, igaz, hogy én sem, de a tévében felvilágosítottak, hogy ha leszerelem és megmosom petróleumban, akkor nekem kinyílik, egyelőre ugyan nem tudom kinyitni, de talán jön egy betörő, az mégis szakképzett és leszereli, és akkor megmoshatom, bezárhatom, hogy védjen a betörők ellen. Vásárolok továbbá színes tévét, illetve az sajnos nem kapható, de olvastam, hogy a Thököly úti raktárban leégett. sok, tehát biztos akad még más raktárakban. Fel is adok egy hirdetést, hogy színes tévét szép háladíj mellett veszek, biztosan válaszolnak rá a kereskedelem dolgozói és levisznek a raktárba, ahol sötét van, senki sem látja, amint odacsúsztatok egy ezrest és kapok érte egy garancialevelet. Is. Vásárolok, ahol lehet csavarokat és szögeket, sokat, Mert ugyebár a kohóipar veszteséges, tehát be fognak zárni üzemeket és akkor már csak hídelemeket lehet majd kapni, ám csavart meg szöget, azt nem. Persze lehet, hogy rosszul vagyok értesülve, de a szög az szög marad, a kétforintos helyett pedig csak a tízforintost veszi be a kávéautomata, igaz visszaad egy kétforintost (ma), amiért vehetek egy villamosjegyet (ma). Veszek továbbá elektronikus számítógépeket, azok nagyon értékállók, hirdetik. Nyugaton megy le az árúk, de holnap talán az unokáim azzal jönnek haza, hogy az iskolájuknak kell a számítógép, és akkor odaadom, amivel letudom a takarítási kötelezettségeket, amikre a nagyszülőket az iskola felkéri, társadalmi munkában, mert a takarítónő elment butikosnak. Ja igaz: veszek alumíniumedényeket, mert a világpiacon lement az alumínium ára, így mi majd aligha gyártunk és végeredményben kétliteres fazékban is lehet fél liter tejet melegíteni, de fazék nélkül, csak lábosban, ami nincsen, akárcsak teafőző, ami szintén nincs, de kuktában a tea megfőzhető, ha levesszük a tetejét. V oltaképpen vennék még bútort is, sőt házat, pláne, ami ma hárommillió, az holnap öt lesz, de sajnos nem tudok pénzt szerezni, hacsak az élet- biztosításom összegét fel nem veszem, amire többen célozgatnak is, mondván, hogv vettem egy sz 'n díszsírhelyet, és most kihasználatlanul hever. — A szóban forgó terület két részből áll — mondja Vörös Frigyesné, az ipari csoport vezetője. — Egyik felén a szolgálati lakásban az előző gyepmester lakik. A lefolytatott vizsgálatok szerint a bejelentések csak a telepnek ezen a részén tapasztalható állapotokra vonatkozhatnak. Itt valóban elszomorító a helyzet. Mert éhesek — Sajnos sokáig 'tehetetlenek voltunk, mert a dolgozónk elbocsátása után sem akart elköltözni, sőt jelenleg is a telepen tartózkodik. A garázsban és egyéb helyeken összesen 12 ebet találtak az ellenőrzéskor, amelyek közül hetet vallott a magáénak. Az osztályunk írásbeli felszólítást küldött neki, hogy az odaszállított állatokat nem veheti át, a területre nem léphet be. Ennek ellenére nem változott semmi. — Szóval a hátsó résszel minden rendben van? — Igen, mivel azt már az új gyepmester felügyeli. Az ott tartott állatok ellátása kielégítő, az étel például egyenesen a Fehér Galamb konyhájáról kerül a kutyák elé — természetesen maradékként. Az elbocsátott dolgozó kilakoltatása éppen most folyik, mindenesetre táblát készítettünk. amely feltünteti a nyitva tartási időt és az „igazi” gyepmester nevét és címét. Reméljük tehát, hamarosan megszűnik a máriaudvari panaszok alapja. „Hamarosan” .., Ezzel véget is ér számunkra — emberek számára — ez az ügy. De hadd írjam tovább a cikket — a kutyákról. Vagy a kutyákért. Tudniillik kimentem, hogy megnézzem azokat az „embertelen” viszonyokat. Szinte leírhatatlan az a látvány, ami fogadott. Az állatvédő egyesület nem túlzott, amikor csonttá soványodott állatokról fogalmazott. Víz és étel nélkül vannak a kutyák ketrecekbe, karámokba zárva. Mondják, hogy az éhségtől meg lehet őrülni, hát az itt tartott — vagy itt kínzott — négylábúak szeme mélyén valami ilyen feneketlen téboly ÜL Biztos vagyok benne, hogyha kiszabadulnának, azonnal széttépnék az első útjukba kerülő élőt. Nem mert vadak, nem mert őrültek, egyszerűen mert éhesek. Életre, halálra. Néhány kutya egyedül vicsorít a világra, mellettük bőrcafatok, fehérre rágott csontok. A társaikat falták fel. Egy hatalmas dog testét kiütések borítják — talán éppen az azonos hústól. Mindenfelé gerincek, bordák, állkapcsok darabjai. Itt-ott, a garázsban, kövek alatt újabb tetemek, illetve újabb maradványok, hisz apró bogarak lepnek el, bontanak tovább mindent. Iszonyatos! Minél előbb Végül csak annyit: egyáltalán nem vigasztal, hogy a fenti dolgok a telepnek csupán arra a bizonyos elülső részére vonatkoznak. Továbbá az sem vigasztal, hogy a körülmények várhatóan megjavulnak. Azok az állatok most vannak ott. Én egyedül nem szabadíthatom ki őket — és nem teremthetek számukra jobb körülményeket — nem is merném. Valaki, valakik azonban megtehetik. És ha megtehetik, akkor tegyék meg. Minél előbb! Falusy Zsigmond A téli pihenő és javítás után Nosztalgiahajók indulnak Téli pihenőre vonultak a balatoni személyhajók; a siófoki kikötőben a MAHART leányvállalatának dolgozói megkezdték a vízi járművek karbantartási, nagyjavítási munkáit. A gondos ápolásra, felújításra az idén különösen rászolgált a huszonhat személyhajó és a négy komp: tavasztól őszig 4 millió 150 ezer utast és 584 ezer járművet szállítottak. Űj hajók forgalomba állítására a következő években nem sok kilátás van, ezért — a növekvő forgalmat szem előtt tartva — egy viszonylag olcsó és bevált módszerhez, régi hajó átalakításához folyamodott a leányvállalat A vállalat a vizi közlekedéssel összekapcsolható idegenforgalmi szolgáltatások körét és választékát kívánja erőteljesebben bővíteni a jövőben. E törekvés első lépéseként nosztalgiahajóvá alakítják a balatoni flotta három legöregebb — és sokak szerint legszebb —vízi járművét: a Kelén, a Csongor és a Csobánc motorost. Az úszó testek teljes felújítása után — ami két hajónál már meg is történt — eredeti tervek és dokumentumok alapján állítják helyre az utasteret, s lehetőséget teremtenek arra, hogy étellel, itallal, szűkebb körű programokkal is kiszolgálhassák a közönséget. A megvalósítandó ötletek közt reggeliző sétajáratok, zenés vacsoraestek, halászatnéző hajókirándulások is szerepelnek. A Nagykáta és Vidéke Áfész, valamint a Centrikót Kereskedelmi Vállalat közös árubemutatót tart november 13-án pénteken 15 órai kezdettel, a nagykátai művelődési házban A bemutatót kővetően a Káta áruházban karácsonyi előzetes vásár kezdődik Egyes áruféleségek árkedvezménnyel kerülnek forgalomba. Várjuk kedves vásárlóinkat. Káta áruház Nagykáta, Szabadság tér 12.
