Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

Síré férfi a tanyán Amire nem tudunk válaszolni ^ Ha egy férfi sír — aki amúgy ránézésre is konok, ^ erős, hajlíthatatlan fajta —, akkor már alighanem a | padlóra került. Márpedig B. Ferenc, alighogy béká­it nyarodunk a tanyája udvarába, alig hogy szót vál- 5 tunk egymással, hátat fordít, arrébb ballag a szalma- ^ kazal felé, ne lássam a könnyeit. Elérzékenyül a szom- ^ széd is, pedig ugyancsak meglett férfiember. Főleg szocialista országokba exportálják a Ceglédi Vas-, Elektromos és Műszeripari Szövetkezet­ben készülő CAMAC fotokémiai és vegyi labora­tóriumi berendezést, amely nyomtatott áramkörök gyártására alkalmas. Ócsai Endre és Pataki Ferenc tápegységeket szerel egy a Szovjetunióba készülő gépbe. (Apáti-Tóth Sándor fel­vétele) A tatami széléről Csoda, hogy meg mm gyullad — A fenébe, hát sose lát­tam még így a Ferit... Ebből már igazán tudnia kell gz em­bernek, hogy baj van! Ezért is hívtam magát. Fontos tudni, hogy ha valaki a padlóra került, az a saját hibájából van ott. a másoké­ból, vagy a kettőből együtt­véve? Mindenesetre nem árt tisztában lenni vele, holott esetleg a segíteni szándékozó is igen-igen keserves helyzet­be kerülhet. Előállhat ugyan­is a klasszikus alaphelyzet, ami az általánosan elfogadott erkölcsi normák szerint a tisz­tes munkája nyomán tisztes módban élő állampolgárt rop­pant hevesen ingerli. Tudni­illik ő a társadalom, ö az, aki­nek segítségéért számolatlan esetben kiáltanak: X. ugyan belekeveredett, X. nem úgy éit, elrontotta, de viszont van öt, hat. hét gyereke, a helyze­te kilátástalanná vált, most jöjjön a társadalom! — Megint én?! — kérdezi Ilyenkor a maga is sokasodó gondjaival birkózó társada­lom, és úgy érzi, elege van. De ez a helyzet itt is? Vagy vala­mi más? Vasad külterületén, Rává- gyon kanyargunk. Gazdag ta­nyát egyet se látok. Viharvert, a szentlélek segítségével ösz- szetartott, szalmakazlakkal, te­repszínű kismalacokkal körül­vett házak állnak szerteszét, mintha a szél fújta volna őket az akácosok közé. Porban és avarban fuldokolnak, nemso­kára hó zárja el valamennyit önként vállalt rabságba. Van­nak hétvégi házak is. Az a kamionosoké, az egy nyugdíjas házaspáré, most készülnek majd végleg kiköltözni, amaz ott egy mérnökemberé ... Nem a Rózsadombon vagyunk. De még csak nem is a monori Strázsahegyen. (Később, ami­kor a diákotthon mellől beka­nyarodunk Vasad kétszintes, színezett, vaskerítéses házai közé, hozzáteszem még ma­gamban: ... és nem is Vasa­don ...) Kalauzom a tanyavilágban tanult szakmája szerint esz­tergályos, Negyvenévesen ka­pott infarktust, túlélte az ope­rációt is. Amikor gyógyulga- tott, az orvos azt mondta ne­ki: ha élni akar. ússzon, fus­son vagy lovagoljon. Az utób­bit választotta, mert az álla­tokat nagyon szereti, vett egy lovat, a lovához Rávágyon egy kis tanyát, s most ott tart, hogy marhákat nevel, disznót hizlal, három lova van. — Csak kell valamit csi­nálnia az embernek! Nem te­metheti el magát Valami ilyesmit csinál B. Ferenc is. Gazdálkodik. Csak­hogy neki nincs szerencséje. Ez elsőre látszik a tanyáján is. Vajon hogy fér el benne élet­társsal, hét gyerekkel? — A szobában meg úgy al­szunk. mint a katonák — le­gyint B. Ferenc. — Emeletes vaságyakon. Aztán kiderül még, hogy a hét gyerek közül 15 éves a legidősebb, másfél a legkisebb, és kettő közülük a közös gye­rek. Két nagyot B. Ferenc anyósa nevelt, míg meg nem halt szegény, az anyjuk csava­rog, gyerektartást természete­sen nem látnak tőle. B. Fe­rencnek az állami gondozás eszébe sem jutott, a szárnyai alá kapkodta őket, mint az élettársa előző házasságából származó hármat is. Reggelen­te lovas kocsival hordják a kis sereget az iskolába. De hát bukdácsolnak, rosszul tanul­nak. A tanyán nincs villany. Kollégium? Az lenne jó — mondom én —, itt van a szom­szédban, azért találták ki, ép­pen azért, hogy az ilyen sor­ban élő gyerekek életét köny- nyítsék, civilizálják. — Nem jó az nekünk... — legyint megint B, Ferenc, és már megint ott vannak a sze­mében a könnyek. — Most, szeptemberben is. azt se tud­tam, miből vegyem meg ne­kik a füzeteket, könyveket, nemhogy még a kollégiumra felszereljem mindet! Rettentő nagy pénz lett volna, kiszá­moltam, ennyi gyerekre majd negyvenezer! Itt meg is állunk. Mert ek­kor szinte automatikusan lép az ember gondolatai közé, hogy: tanács, szociális alap, segélykérés, térítés... De B. Ferenc megelőz. — Nem kértem semmit. Nem is kérek. Csak a villanyt! A rávágyi tanyák a villamo­sítás korszakát" élik. Kocsival körbejárjuk a dűlőket, minde­nütt ott az oszlop, a vezeték, a három fázis. — Papíron a hálózat telje­sen leterhelt, mert a legkisebb tanyába is háromfázisú vil­lanyórákat kértek, hogy jó az, ha van. De a legtöbb helyen nem is tartózkodnak, csak hét­végeken, a kint élők meg úgy hozzászoktak a villany nélküli élethez, hogy a lámpát se na­gyon gyújtják meg. Nézné meg este! Vaksötét minden ablak! De azzal érvel a Dé- mász: a hálózatot bővíteni nem lehet, ez már úgy kész. ahogy van — magyarázza úti­kalauzom. — Pedig tíz tanya lenne még itt, ahová nagyon kéne a villany. B. Feriikhez is. Akkor senki se mondta, hogy épp errefelé nem lesz, amikor Feri is két hétig dol­gozott a traktorával meg a fűrészével az irtáson, hogy földbe kerüljenek az oszlo­pok! Most meg: alapítsunk új önerős társaságot. Alapítanánk Is, benne lenne mindenki, csakhogy amíg a korábbi tár­saság tagjai 36 ezer forintot fi­zettek, nekünk nyolcvan-, százezret kéne! B. Ferenc a traktor emlege­tésére is elborul. Nemcsak azért, mert a villanyért dolgo­zott vele, ami végül csak nem ért el a tanyájáig. A traktor ugyan — viharvert jószág — megvan, elvégezte a vezetői tanfolyamot is, de nem váltott A MÚZEUMI HÓNAP ren­dezvényei között immár ha­gyományosnak tekinthető a vá­rosnéző műemlékséta; eközben kirajzolódik előttünk a város múltja, s egyben felvázolódik tennivalóink sora is. Ez évben is dr. Balanyi Bé­la vezette a sétát nagy szakér­telemmel. Szólt a város kör­nyékén talált bronzkori lele­tekről, a honfoglaláskor! sí­rokról, az Árpád-korban elter­jedt építkezési szokásokról. Nagykőrösön az első házak a központban épültek, a temp­lom köré, ami román stílusú, de a falak gótikusak. A szen­tély falainak lebontásakor olyan régi téglákat találtak, hogy kiszámíthatták, hogy a 12. században már megvolt ez a templom. A régi időben a nagy piac közepén, a városháza és a nagyfogadó között levő dom­bon, a mai felszabadulási em­lékműtől kissé nyugatra őr­torony állt. Ezen éjiel-nappal vigyáztak és minden látott eseményt bejelentettek a ta­nácsnak és ä bírónak. Az első őrtornyot 1670-ben építették fából; ez megrongálódott, s helyette 1752-ben másikat épí­tettek. Ezt 1311-ben bontották le. Ezt követően 1890-ig a vá­rosháza tornyát használták tűzjelzésre, majd a református templom tornyába helyezték át a szolgálatot. Az őrtorony ké­pe a városházával és a refor­mátus templommal együtt Si­pos Gábor és neje, Helmeczi jogosítványt. Mégis, mert az élethez kell a pénz, alkalmi munkákat vállal, trágyát fu­varoz, ezt-azt — és ahányszor a dűlőútra kerül, mindjárt megbüntetik. Most legutóbb is: négyezer forintra. A rendőr már meg sem állítja, ismeri, felírja — és jön a papír a büntetésről. Vasad tanácselnöke, Magda Gyula: — Phhtt... — sóhajt egy nagyot a telefonba, amikor a rávágyi villamosítást meg B. Ferencet emlegetem. — Nem egyszerű ügy ez! El kellene ezt magyaráznom részletesen. Pedig a kérdés rövid. És csak kettő van belőle. Az egyik: kaphatnak-e villanyt B. Ferencék? A másik: tud­nák-e segíteni, egyáltalán: ér­demesnek tartják-e a családot a segítségre? Az első kérdésre a Démász hivatalos levele a megfelleb­bezhetetlen válasz: a kiépített hálózat a mostani bekötésekkel kimerült, rá újabb már nem csatlakoztatható. A tanácsel­nök ugyan szorgalmazná az ügyet, bár rengeteg gondjuk- bajuk volt már vele, de jól tudja, mit jelent az áram a tanyavilágban — csakhogy az újabb tervezési költségek, az új trafó, az ismét megindítan­dó munka 80-100 ezer forin­tos költséget jelentene egy-egy családnak. Mert szigorúan ön­erős fejlesztés jöhet csak szó­ba, társulásos formában. Hogy tudná ezt vállalni B. Ferenc? Hogy tudnák a többiek? — ... és hogy milyennek is­merjük a családot? B. Ferenc részegen már többször is ne­kem támadt a villany miatt. Van nálunk most is hárem szabálysértési ügye. Arról, hogy segítséget kértek volna tőlünk, nem tudok. Arról vi­szont igen, hogy meglehetősen zűrös ügyei vannak. Kétes hí­rű személvekkel veszi magát körül... És hasonlók. Hát ennyi lenne? Ennyi? Nem tudom. Mondjuk, hogy „veszélyeztetett helyzet”, az­tán meg, hogy „legfontosabb a megelőzés ...” Meg olyanok­ról írunk, hogy a család fele­lőssége, és a társadalomé ... De megszámlálhatatlan dolog­ra nem tudunk választ. Koblencz Zsuzsa Éva egyemeletes házának szob- bafalára volt festve. Ezt Ádám Gerzson lemásoltatta, s erről a képről másolta le Szűcs La­jos városi főjegyző. Ez a má­solat az Arany János Múzeum­ban van. A templomot körülvevő erős kőfal várnak sem vált volna szégyenére, minden ölnyi tá­volságon a vastag támosziopok köze lőréssel volt ellátva. Ke­leten és nyugaton két nagy kapuja, északon és délen két ajtaja volt. Veszedelmek ide­jén ide menekültek a város asszonyai, gyermekei. A kőfalat 1830-ban lebon­tották. Beépítették az akkor újjáépített régi gimnázium alapjába. Ezt a régi gimnáziu­mot 1861-ben a prefesszori la­kás lebontását követően nyu­gat felé meghosszabbították. Arany János ebben az épület­ben tanított 1851—13S0-ig. Itt kapott helyet 1839—1871-ig, majd 1912—1957-ig a Tanító­képző Intézet is. A közbeeső 41 éven át a Patay utca 20. számú épületben működött a Tanítóképző Intézet. A régi épületbe való visszatérést az tette lehetővé, hogy 1902-ben felépült az új gimnázium. A régi gimnázium tövében áll Arany Jánosnak 1910. szep­tember 25-én leleplezett ne­vezetes szobra. Stróbl Alajos alkotása. A tanácsháza déli szárnya 1811-ben, a keleti szárnya 1847-ben épült emeletesre. A déli szárnynál megfigyelhető a késői barokk, a copf és az Mirgi, hidari: ezzel a keve­sek számára érthető két szó­val nevezik a cselgáncsban a két irányt: hogy egy-egy fo­gás- vagy dobásakciót jobbra vagy balra kell végrehajtani. Vácon mérsékelten népszerű a judo, vagy ahogy már meg- magyarftottuk: a cselgáncs­sport. A valamikor rendkívül népszerű sportot az új, japán „importból” származó karate némileg visszaszorította. A sors különös véletlenje hoz­ta, hogy a judo (dzsúdó) Vá­cott két bázissal is rendelke­empire stílusok ötletes alkal­mazása. A keleti szárnynál a földszintes rész rusztikázott. Az emeletes részen a sima hom­lokzatot az ablaknyílások kö­zött kettős pillérek tagozzák. 1950-ben megtoldották nyu­gat felé. A KOSSUTH-SZOBROT ere­detileg a református templom kertjének délnyugati sarkánál helyezték el. Később az autó­busz-pályaudvartól nyugatra levő részre került. Harmad­szorra került jelenlegi helyére. Alkotója Tóth András szob­rászművész, Tóth Árpád köl­tő édesapja. 1900. <' .ober 6-án leplezték le. Megelőzően né­hány nap elteltén 11 ezer 274 korona gyűlt össze erre a cél­ra Nagykőrös társadalmának adományából, főleg a kisem­berek nehezen nélkülözhető filléreiből. A művelődési ház régebben városi szálloda, 1885-ben épült a régi vendégfogadó helyén. A régi vendégfogadóban szállt meg Kossuth Lajos 1848 szep­temberben, amikor is toborzó- beszédet tartott a haza védel­mére. A nagyvendéglő déli szom­szédságában tűz támadt 1826. április 15-én déli 12 és 1 óra között. A keskeny köz akadá­lyozta az oltást. Erős nyugati szél fújt. A tűz a Szolnoki kapu felé terjedt a VI., VIII. és X. kerületben. Több neve­zetes épület, 4 szárazmalom és 478 ház leégett. A kárt 571 ezer 312 váltóforintra becsül­ték. zik. Közülük a hányatottabb sorsú a Váci Sportbarátok Ji- gira Kano Sportegyesület Judo Klubja. A Jigiro Kano név használatát a Kodokán Csel­gáncsintézet — amely Tokió­ban működik — engedélyével használják. Ebből következik, hogy erről a kis egyesületről Japánban is tudnak. Hasonlíthatnám a búvópa­takhoz is, mért ez a klub a sok útvesztőben időnként el­eltűnt, majd a körülmények­től függően ismét napvilágra tört. A neve is elárulja, hogy A római katolikus templo­mot II. József helyőrségi temp­lomnak építtette 1781—1787-ig. Egyhajós, copf stílusú épüiet. Két szárazmalom helyén áll. Azért vezet hozzá több lépcső, mert előle a földet elhordták, ugyanúgy, mint a tanácsháza elől (ott eredetileg két/lépcső volt csak) és a református templom elől is. A városnéző séta során el­hangzott két javaslat is. Ugyanis 1877-ben Tóth József jogász és íróhoz (élt 1851— 1903.) beállított Ottinger Ede. Előadta, hogy ő Makóról jött és nyomdát akar alapítani, ha egy hetilapot is indítanak. Ádám Gerzson gimnáziumi igazgató két szerkesztőnek va­ló embert is ajánlott: öreg Já­nos tanárt és Tóth Józsefet. Tóth Józsefet választották. Így indult meg 1878-ban a „Nagy­kőrös” című első körösi lap. Ottinger Ede nyomdája a Szolnoki út 1. számú házban működött. Ez a ház utóbb Kiss Károly szíjgyártó mesteré volt, s a közelmúltban bontot­ták le. Tóth József szülőháza pedig az Izsó Imre-téle ház. Ez ma is megvan. Méltó len­ne emléktáblával megjelölni! TÓTH JÓZSEF 25 éven át szolgálta a nagykőrösi hírlap- írás ügyét. Már az első 15 év­ben 2500 önálló cikke jelent meg, s ezek között mintegy 1500 volt a helyi vonatkozású. 700 vezércikk közül 300-at ma­ga a szerkesztő írt. Közigazga­tási, nevelési, közművelődési, egyesületi, társaséleti ügyekkel foglalkozott. A református te­mető J. táblájában levő sír­ján — ahol az 1932-ben el­hunyt fia, K. Tóth József gim­náziumi tanár is nyugszik — már alig olvasható a neve... Rácz Lajos Szárazborséexpoft Az Agrolmpex Mezőgazda- sági Külkereskedelmi Vállalat a főbb termények mellett fo­kozza az olyan termékek kivi­telét, amelyeket a gazdaságok viszonylag kisebb területen termesztenek. Az egyik ilyen exportcikkük az étkezési szá­raz borsó, amely számos or­szágban — magas fehérjetar­talmánál fogva — keresett élel­mezési cikk. A vállalat sike­res piackutató tevékenységgel évről évre növeli a külföldre szállított borsó mennyiségét. A szállítási teljesítmények alap­ján remény van arra, hogy a növény legnagyobb exportőrei közé kerülhet az ország. Arra számítanak, hogy évente 20 millió dolláros bevételt hozhat a jó minőségű termény értéke­sítése. Két évvel ezelőtt mintegy 28 ezer tonna száraz borsó kelt el külföldön, az elmúlt évben már 48 ezer tonnára nőtt a kivitel. Ehhez nemcsak a külföldi el­helyezés lehetőségein kellett javítani, hanem a mezőgazda­sági termelőkkel is szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki. Az idén remény van arra, hogy megkétszerezik a tavalyi kivi­telt. Már eddig mintegy 50 ezer tonna száráz borsót küldtek külföldre, s az év végéig a ki­vitel eléri a 100 ezer tonnát. Ám még ennél is nagyobb el­adási lehetőségek kínálkoznak — ugrásszerűen megnőtt az ér­deklődés a magyar áru iránt —, s ezért az Agroimpex a ha­zai termelőkkel, illetve keres­kedelmi vállalatokkal igyek­szik pótszállításokra szerződést kötni. a ma szokásos „bázisintéz­ménnyel” (gyár, szövetkezet stb.) nem rendelkezik, kizáró­lag társadalmi alapon műkö­dik. Az októberi közgyűlésen el­hangzott számvetés is bizo­nyítja, hogy nem nagy gaz­dagsággal rendelkezik ez a sportegyesület. Némi kész­pénzállományán kívül mind- ösze nyolc darab szőnyeg — amely a küzdőteret alkotja (ők tataminak hívják) és. egy író­gép az összes tárgyi vagyo­nuk. Szinte a csodával hatá­ros. hogy mégis működnek... A fennmaradásuk fő oka, hogy talán még megszállottabb pat­ronálok intézik az ügyeiket. Mindezen kívül fenntartja őket az elért eredményeik kö­telezettsége. Különösen a nők, de inkább úgy mondhatnám, a lányok mezőnyében értek el eddig kiváló eredményeket. A fiúk nem ilyen eredmé­nyesek, bár úttörő korosztály­ban ütőképes gárdát alkotnak. Néhány nevet említett He­gedűs Imre, a sportkör most megválasztott elnöke. De ugyanilyen lelkesedéssel be­szél Magyari Sándor is, akit ugyancsak most választottak vezetőségi taggá. Fogasy Ger­gelyről — ő az edző, koráb­ban elnök is volt — nem be­szélve, aki olyan csillogó sze­mekkel, a megszállottság teljes lázában beszél a judóról, hogy csoda, hogy a tatami nem gyullad meg. A vezetőség egyöntetűen bi­zonygatja — bár erről nem is kell, hogy meggyőzzenek —, hogy a judo egészséges testű és segítőkész, mindig a megol­dásokat kereső, gondolkodó embereket nevel. S ahogy állok a tatami szé­lén — a Hámán Kató Iskola tornatermében —, nézem az apró emberkéket (még óvodás is akad közöttük), a körben- ülő szülőket, szinte magával ragad a hangulat. Itt valóban példamutató közösségi munka folyik. Remélem, hogy az is­mét újrakezdő sportegyesület nem jobbra és nem balra, ha­nem előre fog jutni. De min­den leírt szónál többet ér a tapasztalat:' jöjjenek el hét­főn vagy szerdán 3/4 6 és 8 között, esetleg pénteken 5-től 7-ig a Hámán Kató iskola tornatermébe, meglátják, nem akármilyen élményben lesz részük. Radányi Lajos Egy muemlétóző sétáról Az utókor elismerését várva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom