Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
m A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁN^ Ka politikai nagygyűlés Vácott Megemlékezések Pest megyében (Folytatás a 3. oldalról) nos nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, a megyei pártbizottság tagja. Ünnepi beszédet mondott Szabó Mihály rendőr őrnagy, a főkapitányság párt-végrehajtóbizottságának tagja. Ezt követően dr. Németh Ferenc rendőr ezredes, Pest megye rendőrfőkapitánya kitüntetéseket adott át. m így készültek a díszszemlére TACSANKA A VAROS TÉREM Moszkvában hetekig tartott a Vörös téren ma sorra kerülő 116. díszszemlére való felkészülés. Az idei katonai parádé némileg eltér a korábbiaktól, s fő látványossága kétségkívül a történelmet idéző rész lesz. A díszszemle élén a dobosok haladnak, őket a zászlósok követik. Mögöttük fekete bőrmellényben a vörösgárdisták, forradalmi katonák, matrózok és vöröskatonák. A legnagyobb meglepetést minden bizonnyal a polgárháború éveinek híres lovas géppuskás alakulatai szereznek majd. Mögöttük haladnak a nagy honvédő háború emlékét idéző zászlóvivők, és jól ismert katonaruhájukban a felszabadító szovjet katonák. A résztvevőknek a felkészítés megkezdése előtt levetítették a díszszemléről 1967- ben készített filmet. Ezen a felvonuláson is szerepeltek ugyanis a történelmi múltat idéző alakulatok. Azóta 20 év telt el. Sok minden feledésbe merült, sok mindent pontosítani kellett. A történelmi rész képviselőinek ruháit korabeli felvételek, vázlatok, rajzok alapján most készítették. — Újból kellett gyártani a géppuskás szekereket, a ta- csankákat, hiszen egy sem maradt belőlük — mondja A. Beljajev, a lovasezred szállítási-ellátási szolgálatának parancsnoka. — A lovakat a szmolenszki terület egyik állattenyésztő üzemétől kaptuk. A díszszemlén 165 ló szerepel majd. A vörösgárdisták zászlóalját messziről meg lehet ismerni a Gárdista feliratú karszalagról. — Történelmi tény — mondja V. Beznoszikov, az osztag parancsnoka —, hogy a gárdisták között korosabb emberek szolgáltak. Ezért a díszszemle résztvevőit is ebből a korosztályból válogattuk. A gárdisták egyenruhája történelmi hűséggel idézi az akkori napokat. — A történelmi rész után a nyolc katonai akadémia hallgatói következnek. Tizenhat díszezred, mintegy kétezer tengerész, deszantos. tengerészgyalogos követi őket. * A Vörös téren csupán 286 lépést kell megtenniük, ám emögött óriási munka, hihetetlen idegi és fizikai megterhelés van. Mérések tanúsága szerint a próba egy napja alatt egy-egy résztvevő egy kilót is veszített testsúlyából. Mire a Vörös téren elvonulnak az alezredesek, őrnagyok, századosok, csaknem 130 napi felkészülés lesz mögöttük. — A díszszemlén csak a 170 centiméternél magasabb, ám 2 méternél alacsonyabb növésű katonák vehetnek részt. Valamennyien méretre szabott egyenruhát kaptak. Percenkint 118 lépést kell megtenniük, egy-egy lépés hossza pontosan 75 centiméter. Az ütem tartása érdekében a dobosoknak metronóm ketyegi a ritmust. Ez percenkint 118-at üt. — Minden oszlopban két tartalék katona van. s a felvonulók külön gyakorolták esetleg kiesett társuk váltásának technikáját A rendkívüli események elkerülése érdekében minden résztvevő szigorú orvosi vizsgálaton vett részt. A forradalmár matrózok mai követői. A cím felett: a legendás tacsanka a Vörös téren — Közismert, hogy a Vörös téren a Kreml falairól visszaverődik a hang, ezért a menetelő csapatok nem egy időben hallják a zenét. Annak érdekében, hogy a felvonulók megszokják a jelenséget, az igazi katonai díszszemle előtt két alkalommal tartottak gyakorló felvonulást a Vörös téren. — Hatalmas zajjal, füstöt árasztva, földet rengetve vonul fel a technika. Egymást követik majd a harckocsik, a páncélozott szállító járművek _ M a, november 7-én a Vörös tér bejáratánál tartalék technikai eszközök tartanak ügyeletet. Tegnap minden járművet még egyszer gondosan ellenőriztek. Vezetőik üzemanyagot, olajat cseréltek, átmosták a benzintartályokat, három nappal a szemle előtt pedig minden járművet újrafestettek. Egy festőbrigád a tavalyi díszszemle tájékoztató jeleit varázsolta újjá. Ehhez 500 kilogramm piros, sárga, kék és fekete festéket használtak fel. (APN) Kalapács Imre rendőr századost soron kívül rendőr őrnagy- gyá léptették elő. Vörös Csillag Érdemrendet kapott Deutsch Otto rendőr alezredes, Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntették ki Koltai Lász- lóné rendőr őrnagyot. Belügyminiszteri dicséretben és jutalomban részesült dr. Szabolcsi János rendőr ezredes, megyei főkapitány-helyettes. dr. Kiss Imre rendőr alezredes és Pusztai Imre rendőr zászlós. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapták: Fenyő György rendőr őrnagy; Lapos Albert, nyugalmazott rendőr százados: Oláh Bertalan rendőr zászlós; Pataki János, nyugalmazott rendőr őrnagy; Pető József rendőr őrnagy: Szócs János nyugalmazott rendőr őrnagy és Val- kai Mária rendőr főtörzsőrmester. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát vehette át: Pálya Antal rendőr százados; Fü- löp László rendőr főhadnagy; Ko- czur Ferenc rendőr alhadnagy. A kitüntetés bronz fokozatát kapta: Balogh Barnabás rendőr főhadnagy ; Dávid Lajos rendőr főhadnagy; Képes József rendőr alhadnagy és Gombás Jenóné főrevizor. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát hatan, ezüst fokozatát hatan, bronz fokozatát pedig ketten érdemelték ki munkájukkal. Kiváló Munkáért kitüntető Jelvényt négyen. Kiváló Társadalmi Munkáért érmet öten kaptak, dicséretben és jutalomban tizennyolcán részesültek. Dunakeszin 1963 óta működik gimnázium. Ám önálló épület hiányában mindig valamelyik általános iskolával kellett megosztania a tantermeket. A fejlődés követelményei diktálták azt az elhatározást, hogy önálló épületet emeltessen a város, leendő, most formálódó központjában. A tizenkét tantermes gimnázium mellett 500 személy befogadására alkalmas, az oktatás és nyilvános versenyek célját is szolgáló tornacsarnok Pomázon felavatták az idősek klubját. 226,7 millió forintba kerül, s 1989 őszén kezdi meg működését. Tegnap délután Metykó Gyuláné, a városi tanács elnöke köszöntötte a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére ezen a napon tartott ünnepélyes alapkőletétel tanúiként részt vevőket. Köztük dr. Lányi Pált, a Pest megyei párt- bizottság fegyelmi bizottságának elnökét, a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat nyugalmazott igazgatóját, Vágvölgyi Józsefet, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettesét és dr. Mondok Pált, a megye nyugalmazott tanácselnökét, a körzet országgyűlési képviselőjét. Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnökhelyettese elhelyezte az iskola alapkövét, mely alá a város címerjelvényét, a városi és a megyei tanács tagjainak névsorát, a Város születik című kiadványt, a forgalomban levő pénznemek egy-egy példányát, és a Pest Megyei Hírlap november 6-i számát tartalmazó fémtok került. Pómázon tegnap felavatták a 6 millió forintos költséggel épült idősek klubját, amely több, mint 30 nyugdíjasnak ad napközben elfoglaltságot és biztosít háromszori meleg étkezést. Az ünnepélyes megnyitón Polgár Tibor tanácselnök köszöntötte a megjelent idős klubtagokat, majd dr. Juhár János körzeti orvos, a szentendrei párt-végrehajtóbizottság tagja, országgyűlési képviselő mondott beszédet. Nagyra értékelte azt a társadalmi összefogást, amelynek segítségével az ebédlőnek, konyhának, dohányzónak, társalgónak, pihenőknek és szociális létesítményeknek helyet adó épület elkészült. Az idősek klubjának tervezője Nagy Balázs Pomáz községért emlékérmet vehetett át. A leendő tagok nevében Re- ketye Nándorné 81 éves po- mázi lakos köszönte meg szívet melengető szavakkal mindazok erőfeszítéseit, akik e nemes cél megvalósulása érdekében erőfeszítéseket tettek. Tudósítottak: Kovács T. 1st- ván, Kövess László, M. Nagy Péter és Vicsotka Mihály. Fotó: Erdősi Ágnes, Hancsovszki János. A_GYAR0RIAS _ bejáratánál, ott, ahol naponta tucatjával sorakoznak egymás mögött cementre várva a többtonnás teherautók, ma is a hőskort idézi a tábla: Épült a KISZ védnökségével. Az egykori gyerekemberek, a hajdani ifjúkommunisták lassan nagyapa korúvá öregednek, de az idő a Cement- és Mészművek váci gyára, vagy ahogyan akkoriban nevezték, a DCM felett sem múlt el nyomtalanul. Fénytelen, törött üvegű ablakai, szürke, repedésektől barázdált vakolata, cementport okádó kéményszörnyetegei riasztóan illusztrálják, hogyan mardos bele az élettelenbe is az idő vasfoga. Aki nem ismeri az egykori építők ember feletti küzdelmét, amit azért folytattak, hogy a Naszály lábánál pár év alatt a semmiből varázsolják elő az ország építéséhez nélkülözhetetlen cementgyárat, az a ’ legszívesebben elfordítja fejét, vagy fintorogva sza pórázzá meg lépteit Vác határában, ha a gyár előtt visz el az útja. Mind kevesebb azoknak a száma, akik jó szívvel gondolnak a fiatalon, alig negyedszázad alatt matuzsálemmé vált üzemre. A kapu felett ismert táblát látva pedig valószínűleg kevesen emlékeznek, gondolnak elismeréssel, hálával azokra a lelkes fiatalokra, akiknek önzetlen munkája hozzájárult ahhoz, hogy 1963. november 5-én felavatták a második ötéves terv egyik legnagyobb beruházásának eredményét, a Dunai Cement- és Mészműve- ket. Igaz, ma már, amikor hatalmas erőgépek, markolók Emlékszel még a véres tenyeredre? Komoly játék, férfimunka volt és földgyaluk végzik el pár nap alatt a munka dandárját, nehéz felidézni azt a ve- rítékes, hónapokig tartó vias- kodást a domboldallal, az óriási mészkófalak bontásával és a kemény föld túrásával, amelyet akkoriban azért folytattak a fiatalok, hogy kiépítsék azt az árokrendszert, ami a hegyekből tavasszal lezúduló víz útját állja, ezzel védelmezve a gyárat. AZ ÜZEM bejárata felett magasodó táblán kívül azonban egykori fi lmfelvételek kockái, megsárgult újságlapok sorai még emlékeztetnek az e helyütt történtekre: „Óriási területen alakítja itt az ember a maga kedvére a magyar föld egy darabját... Óriási tölcsérre hasonlít a hasadék, amelyet a Cserhát nyúlványába hasítottak. Ennek szélét rendezik a fiatalok ... A hatórás munkaidő néha tízannyinak is tetszik. De azután megszokják az izmok a megerőltetést, beletörik a szervezet az új életmódba. Amikor aztán véget ér a vállalt két hét, sokan kérik, folytathassák itt tovább a munkát. De nem lehet. Divatba jött az iskolákban a DCM, más is meg akarja szerezni az emlék- jelvényt és az értékes munka élményét...” — írja a Nép- szabadság 1960. július 22-ei száma, s csakúgy, mint a Pest Megyei Hírlap korabeli írása, megemlíti egy gimnáziumi tanár, Gyaraki F. Frigyes nevét. Az akkoriban harmincas éveinek végén járó matematikatanár száz váci diákjának élén vágta bele csákányát a fölöttük magasodó domboldal- ■ ba. Felhívásra láttak munkához valamennyien — ingyen. Más fizetségük, mint az elismerés. vagy a jó szó, nem volt. Abban azonban valamennyien hittek, hogy amit építenek, azt maguknak építik. s a gyár. amelyet a kukoricaföldek helyén teremtenek. a jövőjüket szolgálja majd. S ha akadt is közöttük olyan, aki csupán virtusból vagy valamiféle romantikából vállalta a tábori életet, a megfeszített munkából senki nem vonta ki magát. MAS ÉLET, más világ volt az, gondolom, miközben Gyaraki F. Frigyes, az egykori váci tanár idézi az emlékeket. — Ilyen jellegű összefogásra talán azóta sem volt példa — mondja, mintha a gondolataimba látna. — De nem azért, mert most mások, rosz- szabbak az emberek. Ma már nincs szükség arra, hogy faltörő szerepet játsszunk, hiszen azt, amit sok százan akkoriban csináltunk, ma egy nap alatt elvégzi néhány gép. A technika fejlődése mára szükségtelenné tette, hogy a fizikai erőnkkel igyekezzünk megváltoztatni magunk körül a világot. Ebben volt más régen a helyzet. A DCM-nek az erőnk kellett. És ez a próba az iskolapad után nem ártott meg senkinek. Komoly, nagy játéknak tűnt az a két hét, amelyet I960—61-ben a DCM építésén töltöttünk. Mert, ha folyt is rólunk a veríték és vérzett is a feltört tenyerünk, arra maradt mindig idő, hogy matematikai, történelmi, geometriai feladattá alakítsuk át a csákányozást vagy a talicskázást. Emlékszem, menynyit vitatkoztak a fiúk egy- egy olyan feladványon, amivel azt kellett megoldaniuk, hogy vajon hány fordulóra van szükség ahhoz, hogy elvigyék a kiásott földet, vagy melyik földtörténeti korszakból származhat az éppen bontott domboldal... De a szellemi feladványok mellett azért a legfontosabb a fizikai munka maradt, amelyben — az imént említett megsárgult újságlapok tanúsága szerint — a váciak az élen jártak. Az egykori 17-18 éves fiúk — Jakab László, Ipolyi Ferenc meg a többiek — ma már meglett emberek. Gyaraki F. Frigyes emlékezetében mégis örökké tanítványaiként élnek. Gyakran gondol arra, hogy egyszer megkérdi őket: „Na, Feri fiam, emlékszel-e még a véres tenyeredre? És te, Jakab doktor, gondoltál-e rá, hogy a munkád nyomán készült cementből épült a házad ?” Aztán, ha találkozik velük, mégis elmarad a kérdés, hiszen tudja, hogy azokra az időkre valamennyien emlékeznek. Azok is, akik évek óta nem látták a füstöt, port okádó kéményeket, az oly sok vitát és vihart kavart gyárat. AZ IDŐS tanár azonban nap mint nap elhalad a nagy küzdelem helyszínén. A Nagymaros felé robogó vonat ablakából még évekig nézte büszkén, hogy nyúlnak ki a földből a gyárfalak, hogyan nőnek Vác házai fölé a kémények ... Ma már többször veszi észre a fák pusztulását, a földek szürkülését, mint magát a gyárat. Csendesen figyeli, hogyan éli hétköznapi életét a gyár, amely, mint az ember, megszületett, él, s hamarosan meghal. A közeli elmúlás miatt nem fáj a szíve, hiszen az új gyár a mostaninál csak jobb lehet. S örül annak, hogy hajdani összefogásuk eredménye, a védőárokrendszer az új, megfiatalodott DCM-et óvja majd minden tavasszal a hegyekből lezúduló csapadékkal szemben. Pató Zsuzsa
