Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. NOVEMBER 7., SZOMBAT A kommunista mozgalom és a haladó emberiség immár hét évtizede ünnepli a nagy októberi szocialista forra­dalom győzelmének évfordulóját. Ezeknek a megemlé­kezéseknek mindig nagy a jelentősége., hiszen hetven évvel ezelőtt alapvető irányváltás következett be az emberiség történetében. Persze ez a megítélés akkor nem volt ennyire nyil­vánvaló. A kortárs ellenfelek ezért is tekinthették kezdetben 1917. november 7-ét véletlen kisiklásnak, csak néhány napig tartó eszte- lenségnek. A mozgalom hívei viszont éppenséggel a marxista elmé­let beigazolódását, és a szimpatizálókkal együtt egy új kor nyitá­nyát látták benne, s az eltelt hét évtized ezt a megítélést igazolta. A forradalom első pillanatától kezdve lelkesítőleg hatott, követésre ösztönzött és John Reed szavaival élve. szinte „megrengette az egész világot’’. Az események történetét, mindazt, ami a forradal­mat követően a világban végbement és végső soron elvezetett a mai szocialista világrendszer létezéséig, ma már nem csupán a felnőtt generációk, hanem a. felnövekvő nemzedék is ismeri. S ha igazán méltó követői akarunk lenni a forradalomnak, akkor most arról kell szólni, hogy vajon tudunk-e még korunkban új és szá­munkra is hasznosítható tapasztalatokat, gondolatokat megfogal­mazni, amelyek összekötnek az akkori történésekkel? Vagyis az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e időszerű módon viszonyulni hetven év távlatából az akkor történtekhez? Megítélésem szerint igen, de csak abban az esetben, ha az új kor nyitányát nem befejezett eseménynek tekintjük, hanem egy olyan forradalmi társadalmi folyamat kezdetének, melynek ma is sajá­tosan részesei vagyunk. ígv fogta fel ezt Lenin is. Egész munkás­sága. írásaiban fennmaradt gondolatai is azt mutatják, hogy so­ha nem tekintette elvégzettnek a társadalmait átalakító forradal­mat, hanem azt vizsgálta: hol tartanak abban, amit elkezdtek, he­lyes utat. módszert, formát választottak-e a cél eléréséhez a min­dennapok feladatainak megoldása során. Ahogyan négy évvel ké­sőbb megfogalmazta: ..A nagy forradalom évfordulóját úgy ünne­peljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a forradalom még megoldatlan feladataira összpontosítjuk. Különösen helyénvaló és szükséges a forradalom ilyen megünneplése olyan esetekben, ami­kor vannak döntő fontosságú feladatok, melyeket a forradalom még nem Oldott meg, amikor e feladatok megoldásához valami újat fa forradalom eddig megtett útja szempontjából újat) kell elsajá­títanunk.” NAPJAINK FORRADALMA írta: Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára Az ünneplésnek a teltosáíit a magunk számára is mérvadónak fogadhatjuk el. mert tudjuk, hogy ma valóban újszerű és egyben döntő fontosságú feladatok előtt állunk. Nemcsak mi. hanem a szocialista világrendszer egésze, benne a Szov­jetunió is. Az átalakítás (peresztroj­ka). a megújulás, a nyilvánosság (glasznoszty) kifejezések mind erre a korszakos kihívásra utalnak: va­jon képes lesz-e a szocializmus a benne rejlő lehetőségek egyre telje­sebb kibontakoztatásával meggyőző­en megalapozni és egyben igazolni az emberi haladás élvonalában el­foglalt helyét? Nálunk. Magyarországon sem ki­sebb a feladat: a helyzet nehézsé­geire már maga a ..stabilizáció” és a ..kibontakozás” mint elérendő cél is utal. Ma már látjuk, hogy az utóbbi években a korábbinál bizony­talanabbak voltunk lehetőségeinket és törekvéseinket illetően, és meg­bomlott a gazdaság külső és belső egyensúlya. Ez jól érzékelhető a köz­hangulat ellentmondásos alakulásá­ban, a közgondolkodásban is A bi­zonytalanság ugyanis csüggedtséget, tehetetlenségórzetet. bizalmatlansá­got. esetenként ingerültséget, sőt erősödő demagógiát szült. De ielen van az a szemlélet is. hogy kénesek vagyunk a kitörésre, a megújulásra. Ezt a meggyőződést táplálja politi­kai gyakorlattá vált elvi tapasztala­tunk. melv szerint a gazdasági re­formot következetesen tovább kell vinni, sáte- ki kell terieszterilnk a társadalmi, politikai kulturális élet területeire is. Mert szocialista ala­pokon a reform a szocializmus iga­zi létformája, természetes létezési módja. Kettős feladat egymásra épüló megoldását tartalmazza tehát pár­tunk gazdasági és társadalmi sta­bilizációs kibontakozási programja. amelynek végrehajtása nem nélkü­lözheti az állampolgárok tudatos részvételét. Már csak azért sem. mert hosszú távú céljaink érdeké­ben rövidebb időszakaszon, több te­rületen vállalnunk ke'! olyan in­tézkedéseket. amelyek tömeges egvé- ni és közösségi' áldozatvállalást, többleterőfeszitést. igényelnek, más szóval a lenini értelemben vett ..visszavonulást” úgv. hogy ..kellő időben megállíthassuk és ismét tá­madásba mehessünk át”. Ez 9 felfogás és a r£ £püig gyakor­lat a változatlan cél elérésének új útjára való áttérést is szolgálja. A feladat nehézségét kitűnően szem­léltette Lenin annak a hegymászó­nak a példájával, aki egv igen ma­gas. meredek és még ismeretlen he­gyet igyekszik megmászni. Aki hal­latlan nehézségek árán sokkal ma­gasabbra futott, mint elődei, de a célt, a csúcsot mégsem érte el és olyan helvzetbe került, hogy a meg­kezdett úton már egyszerűen lehe­tetlen továbbhaladni. Azt mond­ta. hogy annak, aki ilyen helvzetbe kerül, alighanem lesznek csüggedt percei, amelyek nyomasztóbbak, ha bizonyos hangokat hall lentről, olyan emberektől, akik biztos távolságból messzelátón át nézik őt ^Alulról pe­dig sokszor kárörvendő hangok is hallatszanak. Természetesen mi nem vagyunk magányos „hegymászók”. Ugyanakkor valóban van mit ten­nünk azért, hogy minél kevesebb legyen a bizonytalanság, pesszimiz­mus, közöny és minél több az utat ismerő és értő. a nehézségeket vál­laló. tettre kész útitársunk. Pest megyében a többi között ezt kívánja elősegíteni a megyei párttestület a Központi Bizottság gazdasági-társadalmi stabilizációs és kibontakozási programjához kapcso­lódó megyei feladattervével, ame­lyet szeptember végén fogadott el, és amelyet a pártszervezetek megis­mertek. s a Pest Megyei Hírlapban is a széles közvélemény elé tárt. Ebben a megye sajátosságait figye­lembe véve fogalmaztuk meg azo­kat a teendőket, amelyek illeszked­nek az országos feladatokhoz. Jelenlegi feladataink' felismerése egy folyamat része és eredménye. A megyei párt-végrehajtóbizottság már a múlt év májusában úgv ér­tékelte. hogy a politikai aktivitás fokozására, a belső erők még jobb összefogására, a fejlődést hátráltató tényezők feltárására építve az al­kalmazkodást a megváltozott körül­ményekhez gyorsítani szükséges. Az erőfesatések eredménveit mu_ tatja, hogy ma Pest megyében nincs veszteséges üzem. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a vállalatok értékesítésében előtérbe került az export növelése. Termelőüzemeink, gazdálkodóegységeink káderhelyzetét javulónak minősíthetiük A vezetők túlnyomó többsége alkalmas a vál­toztatásra. Ugyanakkor eredménye­ink ellentmondásos jellegére utal. hogy a változó jövedelemszabálvo- zás feltételei között bizony jó né­hány, ma is hatékonyan működő vállalatunk helyzete ingatag, a fej­lesztések tekintetében bizonytalan pozícióba került. Vagy például az. hogy az egyébként jónak minősíthe­tő. technológiailag magas szintű be­ruházásaink (pl. DKV-ban) a meg­változott külgazdasági feltételek mi­att. nem képesek többletnyereséghez .juttatni a népgazdaságot. Ugyanezt bizonyítja, hogy a naturális muta­tókat tekintve a megyében 25"'n-kal nőtt az export, de a cserearányok romlása miatt ez csak 11%-kal több devizaárbevételt eredményezett. Ez utóbbi összevetés azt mutatja, hogy az oly sokszor emlegetett „csere- arányromlás” nem egyszerűen va­lamiféle természeti csapás, tőlünk független katasztrófa, hanem fő­ként gyenge alkalmazkodóképessé­günk. műszaki-technológiai fejlet­lenségünk. összességében a korsze­rűtlen gazdasági szerkezetünk meg­jelenési formája, külgazdasági tük­röződése. Erre utal az a tény is, hogy az ipari állóeszköz-állo­mány minősége ma a megyében nem éri el az 1983-as szintet, és a ter­melésben az anyagköltségek is to­vább emelkedtek. Természetesen a szerkezetátalakításhoz megfelelő for­rás kell. Ezzel szemben azonban az elmúlt négy évben a vállalati jöve­delmek elvonása és központi költ­ségvetésen keresztüli átcsoportosítá­sa csaknem megkétszereződött, s a megyében is a leginkább jól dolgo­zó. fejlődőképes vállalatokat sújtot­ta. Jelentős áttörés tehát a szerke­zetváltásban nem következett be. Ez GV szeptemberében újra vissza­tértünk e kérdésekre, nem csupán azért, mert. a Központi Bizottság júliusi döntése ezt számunkra is előírta. Legalább : ilyen mértékben vezérelt bennünket az elmúlt más­fél év munkájának az az ellent­mondásosságában is pozitív megvei tapasztalata, hogy a politikai tisz­tánlátás és cselekvés képes hozzájá­rulni. a gazdasági feladatok megol­dásához. és az a meggyőződés, hogy Pest megyében összességében adot­tak a stabilizáció, illetve a kibonta­kozás gazdasági alapjai. Ez egvben azt is jeleníti, hogy nagyfokú a fe­lelősségünk is a cselekvés összehan­golásában. a program végrehajtását segítő, támogató légkör formálásá­ban, a politika iránti bizalom hely­reállításában, megőrzésében és a bő­vített újratermelés politikai feltéte­leinek alakításában. Más szóval a pártmunka feladatait az előrevivő gazdasági aktivitás ösztönzésében és a támogató társadalmi-politikai-tu- dati légkör megteremtésében látjuk és határozzuk meg. Továbbra is részt'kívánunk ven­ni a bolitikai munka össztársadalmi, országos feltételeinek formálásában, mint ahogy korábban a megyei párt-vég’-eh aj tóbizottság részese volt mind a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása, mind a kormány sta­bilizációs programja kimunkálásá­nak. A testület tagjai elmondták tapasztalataikat, véleményüket, köz­vetítették környezetük jelzéseit, ja­vaslatokat tettek az országos teen­dőkkel összefüggésben. Az ilyen tí­pusú — vagy más. szélesebb — kon­zultációkra szükség lesz a jövőben is. mert a feladatok tényleges meg­oldása többnyire a területen — a megyében, a településen, a vállala­toknál. szövetkezeteknél, intézmé- nveknél — történik, de a teljesít­ményt mérő közeget végső soron az egész ország az egész társadalom jelenti. És ebben a közegben nin­csenek és nem is lehetnek elkülö­nült szigetek, sp megyék, se telepü­lések. se gazdálkodóegységek. Mindennapi munkánk során az. a rendezőelvünk, hogy a volitikai. tár­sadalmi. gazdasági rendszer minden területén, mindenki — a kollektívák és az egyének — a maga teendőit végezze' A saját erőit mozgósítsa, konkrét fejlődési lehetőségeit való­sítsa meg. a saját tartalékait hasz­nosítsa! Az Ilyen szellemű felfogás azt jelenti, hogy nem rejtjük véka alá saját hibáinkat, de nem akar­juk vállalni mások feladatait és fe­lelősségét sem. És ha mindenki va­lóban a saját dolgát végzi, ha csök­kentjük a terméketlen kölcsönös várakozást, akkor ezen az alapon minden egyes gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szervezet va­lóságos teljesítménye, és ezzel együtt felelőssége is tisztábban kirajzolódik majd. A megyei pártbizottság ennek alapján akarja érvényesíteni a fe­lelősségvállalást a politikai, a gaz­dasági és ideológiai szférában egy­aránt a megújulás érdekében. Mi lehet minderre a garancia? Ezt sokan kérdezték és kérdezik tőlünk manapság. Elég-e az elhatározott szándék, a felismert szükségszerű­ség. ami a programokban és feladat­tervekben kifejeződik? Ügy véljük, e garanciarendszer szerves része kell hogy legyen a fejlődő és továbbfej­lesztendő szocialista demokrácia. Szükséges, hogy a helyi párt-, álla­mi, társadalmi és tömegszervezetek, maguk a dolgozók képviseljék kö­vetkezetesen ezt a helyes, de ma még olykor csorbát szenvedő irányí­tási. vezetési, szervezési és ellenőr­zési elvet és gyakorlatot. Ezen belül döntő kérdésnek tart­juk a pártszervezetek következetes, elvszerű, követésre ösztönző maga­tartását, munkamódszerének, mun­kastílusának változtatását. Mert az már bizonyos, hogy régi, beidegző- dött módszerekkel az újszerű fel­adatokat nem lehet megvalósítani. Nincs kész recept. A pártmunka új követelményeit, formáit, módszere­it a célok és feladatok következetes szem előtt tartásával, a végrehajtás mozzanatainak végiggondolásával, hatásainak számbavételével csak együtt, közösen tudjuk kialakítani. Ügy gondolom, hogy programunk végrehajtásának egyik alapkérdése az egyéni érdekeltség érvényesítésén túl — hogy mennyire tudjuk meg­nyerni az embereket. Egész forra­dalmunk. a hét évtized tapasztala­tai mutatják, hogy értelmes célok­ra, feladatokra — ha jól politizá­lunk — az emberek döntő többsége mozgósítható. De ennek feltétele, hogy ne feledkezzünk meg a célok­ról. és a vitáinkban, ne cserélődjön fel. a szándék és a következmény. Sajnos ma elég sokszor hallaná, hogy „népgazdaságunk jelenlegi helyzetét tekintve a jövőben meg kell húzni a nadrágszíjat”. Ez a megfogalma­zás. túl azon, hogy leegyszerűsít, nem képes mozgósítani. És ma nem ebben rejlik a „forradalmi” feladat! Ez csupán helyzetünk következmé­nye. nem a kiút! A kiút a jobb, ma- gasahb szinten, hatékonyabban vég­zett munka. a kor követelményei­nek megfelelő szerkezetben és irá­nyítás mellett. Ez az. amiért tevé­kenykednünk kell. ez az. amire le­het és szükséges mozgósítanunk! A mindennapok vitáiban, véle­ménycseréiben arra is különösen fi­gyelnünk kell. hogy a célok és esz­közök szerepe se cserélődjön fel. il­letve az eszközértékű intézkedések ne váljanak senki tudatában öncél­lá. Ilyesmit az utóbbi időben gyak­ran tapasztalhattunk, például az adóreformmal kapcsolatban. Továb­bá gondosan ügyelnünk kell. hogy le tudjuk szerelni a pontatlan ismere­tekkel rendelkezők határozott elő­ítéleteit, téves nézeteit, mert az gá­tolja a tenni akarók cselekvéseit. Ezért is szánunk az elkövetkezen­dő időszakban kiemelt szerepet a propagandának, a tájékoztatásnak, a feladatok által megkövetelt isme­retterjesztésnek. Ezen belül is ki­emelt feladatnak tartjuk annak meggyőző bemutatását, hogy a gaz­dasági-társadalmi kibontakozás ter­vét csak komplex módon szabad ér­telmezni. és azt, hogy tudatosítsuk: a kibontakozás hosszabb távon csak a társadalom minden fontosabb szférájának együttes fejlesztése ré­vén és az átfogó reformok útján le­hetséges. flz elŐÍtÍÍ!ík áílá feladatokhoz szer­vesen kapcsolódik pártéletünk fon­tos eseménye, a párttagsági köny­vek cseréje. A tagkönyvcserét meg­előző elbeszélgetések az alapszer­vezeteknél szinte egy időben kez­dődnek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójával, majd az új tagkönyvek átadásiára jövő év novemberében, a KMP megalakulá­sának 70. évfordulóján kertit sor, mintegy szimbolizálva, hogy a ma­gyar kommunisták hét évtizeddel ezelőtt, és ma is, október követői­nek tartották és tartják magukat. E nagyszabású politikai, mozgal­mi eseményt is fel kívánjuk hasz­nálni arra, hogy felkészítsük, a párt tagjait a gazdasági-társadalmi sta­bilizációs és kibontakozási program megvalósítására és képviseletére, élénkítsük a szervezeti életet, erősít­sük a pártegységet. Hisszük, hogy a beszélgetések során elhangzó véle­mények, jogos bírálatok, kritikai észrevételek és javaslatok erősíteni fogják a szubjektív feltételeit a he­lyi és az országos programok^ vég­rehajtásának. Ez nem könnyű fel­adat. hiszen mindenekelőtt azt kell tudatosítani, hogy éppen hosszú tá­vú céljaink elérése, a tömegek hely­zetének távlati javítása érdekében rövid és középtávon meghatározó érdekek, jogos törekvések is ütköz­hetnek. Hogy a gazdasági kibonta­kozás — különösen a stabilizációs szakaszban — igen eltérően érint­heti a különböző társadalmi réte­gek. régiók, gazdálkodóegységek, munkás kollektívák érdekeit. Ezt megérteni sem egyszerű dolog, még kevésbé másokkal megértetni, de ez mégis elengedhetetlen felada­tunk. Mindez persze megköveteli azt Is. hogy a programból adódó helyi fel­adatok mellett mindenhol essék szó a párt általános politikájáról, hely­zetéről. belső életéről. A helyes ér­tékítélet kialakítása érdekében az országos politikát, az össztársadal­mi célkitűzéseket természetesen szükséges összevetni a helyi gya­korlattal. Meg kell vizsgálni, va­jon mi megtettünk-e minden tő­lünk telhetőt mindenhol. Mert akármilyen is a helyzet, a dolgok megváltoztatása rajtunk is múlik. Ezért változtatni kell a munkánk megítélésének mércéjét. Nem fogad­hatjuk el azt a helyzetet, hogy a párttagok többsége önmagával elége­dett, miközben céljainkat rendre nem tudjuk megvalósítani. Ugyan­akkor persze egytlen vezető, párt­vezető sem utasíthatja vissza, ha ezt a magasabb mércét vele szem­ben is alkalmazzák majd. Bizonyos, hogy a tagkönyvcsere során a taglétszámunk valamelyest csökken. De bízunk abban, hogy s.z egység, a feladatok végrehajthatósá­gában váló hit — és ezáltal a meg­győzőképesség — erősödik, és na­gyobb aktivitással, nyitottabb fellé­péssel. bátrabb kiállással a párt ve­zető szerepe tovább erősödik. Ilyen felfogású munkára hívjuk fel most. a nagy októberi szocialista forrada­lom évfordulóján megyénk kommu­nistáit. A mai társadalomformáló, a meg­újulást serkentő küzdelmünkhöz van kellő elméleti alapunk és történel­mi tapasztalatunk is. Ügy gondo­lom. sem időszerűségében, sem je­lentőségében nem lehet méltóbban, helyesebben kifejezni viszonyunkat az első sikeres szocialista forrada­lomhoz. minit ahogy Lenin tette ezt egy korábbi évfordulón, amikor azt mondta: „Az első győzelem még nem vég­leges győzelem, s októberi forradal­munk mérhetetlen akadályok és ne­hézségek leküzdése árán, hallatlan szenvedések árán vívta ki ezt. mi­után számos esetben kudarcot val­lottunk. és nagy hibákat követtünk el. Mi nem félünk beismerni hibá­inkat, és józanul ítéljük meg őket. hogy megtanuljuk, miképp kell őket kijavítani Ám a tény tény marad: ... Mi elkezdtük ezt a művet. Hogy mikor, mennyi idő alatt és melyik nemzet proletárjai fogják befejezni — lényegtelen kérdés. A lényeges az, hogy a jég megtört, hogy az út megnyílt, az irány ki van jelölve.” T ér ritmus Barcsay Jenő festménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom