Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
4 1987. NOVEMBER 30., HÉTFŐ Noha nincs nagyon átázva a talaj, de azért elkel a Rába segítsége is a határban Cukrosműszak földön, gyárban A tárolótérbe rakodják az Érdről Ercsibe kerülő répaszállít' mányt A boldogságra nincs recept Ötvenhat személyre tel ítettek ^ A történelemben és a világmindenségben ötven-hatvan J év nem nagy idő, de az egyes ember sorsában jelentős. ^ Különösen, ha életüknek olyan fontos állomásához ér- | keznek, mint a gyémánt- vagy ezüstlakodalom. Ilyenig kor, ha átgondolják az életüket — mennyiben valósul- ^ tak meg a fiatalkori álmok — lehet, hogy hajlamosak ^ egy kis borongásra. Ahogy életük filmje pereg, felidé- ^ ződnek az öröm és a bánat pillanatai, és hálás szívvel ^ gondolnak a sorsra, amely lehetővé tette számukra, ^ hogy jóban, rosszban, a történelem viharában az össze- ^ fonódott kezek nem engedték el egymást. Kitartottak í több mint egy emberöltőn át egymás mellett. Pest megye több gazdaságában, a Benta Völgye Termelő- szövetkezetben is, befejezték a cukorrépa betakarítását. Érden már elmúlt egy évtizede is, hogy ezzel a kultúrával utoljára foglalkoztak, ezért megkülönböztetett figyelem kísérte ennek az értékes növénynek a fejlődését. Mi késztette az érdieket, hogy ismét répát termesszenek? Elsősorban is a növekvő szarvasmarha-állomány takarmányigényének jobb kielégítése, s ennek nyomán a tej önköltségének csökkentése játszott nagy szerepet döntésükben. A másik, hogy jó partnerre leltek az Ercsi Cukorgyárban. Az üzemmel és a környék közös gazdaságaival kooperálva vetették, gondozták és takarították be a hektáronkénti 335 mázsás termést. Ez kezdetben egyáltalán nem nevezhető rossz eredménynek. Népgazdasági szinten is követésre méltó példa, hogy a 60 hektáros tábla alig több mint tíz kilométerre fekszik a Fejér megyei gyártól, így már a szállításnál is jelentős az anyagi mégtákárí-' tás. De miként is zajlik ma ez az egykoron igen nehéz munkát igénylő betakarítás és a feldolgozás? Régebben, mivel a határban utoljára álltak neki a répa felszedésének, rendszerint sárban, hóban, nemritkán fagyban, kézi mukával fejelték, tisztították meg a cukrot adó gyökereket. Ma már nyomát sem lehet látni ennek, korszerű francia, szovjet és magyar gyártmányú gépek ka- rajozzák, fejelik, szedik és rakják sorba a termést. A felszedőgépekről aztán gyorsan a szállítójárművekre kerül a répa. így emberi kéz érintése nélkül napok alatt végeznek a régen több hétig is kitartó munkával. Érden például nem egészen öt napig tartott a répa felszedése. Probléma azonban így is akad. ottiártunk- kor. az utolsó fordulóknál a földön maradt tégla tett időlegesen munkaképtelenné egy értékes gépet. A megpakolt pótkocsis Skodák terhüket Ercsibe szállították. A Fejér megyei gyár az idei őszön a 75. kampányát kezdte meg. Ez évben a mintegy 220 ezer tonna répából 28 ezer tonna kristálycukor kerül ki az üzemből. Itt is nagy a fejlődés, egyre kevesebb a kézi munka, a hatalmas főzőedényeket most már Siemens főzőautomata irányítja. Folyamatosan újul meg az egész műszaki berendezés. Tévékamerákon követik, műszerek segítségével irányítják a termelést. Egy pár éve még kézzel töltötték, majd rakodták az 50 kilós cukroszsákokat, ma már mindez a múlté. Még egy-két nap, és ismét felszántják a nemrég még répát termő földet és téli pihenőre csendesedik el az érdi határ is. Kép és szöveg: Hancsovszki János Hatalmas edényekben fő a cukor. Ifjú Ternyei Miklós kris- toloszkópon figyeli a szemcsenagyságot Szőlősné Simon Rita laboráns korszerű berendezésen ellenőrzi a répaszeletek cukortartalmát Délelőtt fél tíz. Fásult, komor arcú emberek ácsorognak az ajtó előtt. Rajta tábla: Rendelés 10 és 12 óra között. A várakozók toporognak, néhányon suttogva beszélgetnek. A felületes szemlélőben békésen álldogáló csoport látszatát keltik, pedig nem az. Lassú, de céltudatos a helyezkedés. Különösen nagy a mozgolódás elöl, az ajtó körül. Közben egyre többen leszünk. Érkeznek az újabb betegek és a táppénzre vételben reménykedők. Az utóbbi kategóriába tartoznak a másnapi dolgozattól félő diákok, a fusizni akaró, vagy éppen hét végi telekre igyekvő férfiak, nagymosást tervező feleségek. Valóban, ők is nagyokat tüsz- szentenek, egypáran nyögdé- cselnek, sóhajtoznak, úgy gondolják, illő, elvégre orvosra várnak. Ez utóbbi típushoz tartozhat az a két szótlannak éppen nem mondható asszonyka is, akik mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva igyekeznek a fehér ajtóhoz férkőzni. Mert ugye akinek időben sikerül a hőn áhított bejárat kritikus jobb oldalán elhelyezkedni, az félig bent érezheti magát. Ajtónyitáskor már gyeSzép és nemes gesztus a Dabasi Tanácson működő családi irodától és a hatósági osztálytól, hogy a gyémánt- és aranylakodalmukat ünneplő idős házaspároknak emlékezetessé teszi e jelentős évfordulót, osztozik örömükben és színes, hangulatos műsorral kedveskedik a családoknak. Hagyomány ]:hatne — Szeretnénk hagyománnyá nemesíteni ezt a megemlékezést — mondja dr.' Kalocsai Csilla hatósági osztályvezető. — Az első ilyen kezdeményezés a Vöröskereszt szervezésében indult el, majd a családi iroda vette át e szerepet. A mostani ünnepi program szervezése három hónappal ezelőtt kezdődött Bánkiné Sz. Varga Irma vezetésével. Ahogy az ötlet megszületett, szinte minden társadalmi szervezet mozgásba lendült. Nem kisebb dologról volt szó, mint egy gyémántlakodalmat és hét aranylakodalmat ünneplő pár számára meghitté varázsolni azt a pillanatot, amikor megerősítették a fél évszázaddal ezelőtt kimondott boldogító igent. A házasságkötő teremben felhangzik a nászinduló. Meghatódott házaspárok foglalnak helyet az első sorokban. Melegszívű ünnepi köszöntök váltogatják egymást versekkel, zenével, összekoccannak a pezsgőspoharak, elhangzanak a jókívánságok, gratulációk. Majd a nyolc pár a díszesen megterített asztal mellé telepszik és régmúlt emlékeiket idézgetik. Balogh Lajos és felesége mellé ülök, akik hatvan évvel ezelőtt kötötték össze az életüket. Lajos bácsi 86 évét meghazudtoló fiatalos mozdulattal tölti tele a poharakat. Ősz bajusza alatt huncutkás mosoly bujkál, egész lényéből derű árad. Amikór az életükről faggatom, beszédes lesz. — Feleségemmel, Etelkával itt születtünk, Dabason, a gyóni részen. Már kisgyermek koromban tetszett az Etus. Négyéves korában még a nyakamban lovagoltattam, azután ahogy a regényekben szokott rekjáték besurranni. Bezzeg aki a szemközti ajtófélfánál leragad, az várhat a sorára. A két asszony a gyakorlott sorban állók közé tartozhat, mert technikájuk elismerésre méltó. Az előbb, még a hátsó sorban vitatták a reuma külföldi gyógyszereit, az isteni Jenő aranykezét, most pedig lám, középen, egy láztól csillogó szemű fiatalember mögött csevegnek. — ... es képzeld, drága Lenkém, a két gyerek a szomszédból mindent látott. Bocsánat kedves — szól mellékesen az előtte várakozóhoz, a behízelgő mosollyal, egy finom mozdulattal kibillenti egyensúlyából a csillogó szeműt, hogy azután a következő pillanatban a helyére lépjen. Követi barátnője is. Akik hasonló ügyben furakodnak, ámbár kevesebb sikerrel, kényszeredetten mosolyognak. De nem adják fel. Sakknyelven élve, kemény pozícióharc kezdődik. A szorosan összesimuló vállak, hátak mindent takarnak. Csak a lábak és a könyökök dolgoznak. A figyelmes szemlélödővel mindössze az itt-ott felhangzó „pardon” sejteti, hogy közülük egyesek most „sorban lenni, szerelmesek lettünk egymásba olyan süldő korunkban. Mikor Etelka betöltötte a tizennyolcadik évét, összeházasodtunk, és a mi házikónkban kezdtünk új életet. Nagyon szegények voltunk. Egy szoba, konyha meg a pici kert jelentette az otthonunkat. Mi négyen voltunk testvérek, de mire megnősültem, már az apám meghalt. Nem volt örökségünk, csak a két dolgos kezünk. Nagyon nehéz évek köszöntöttek ránk. Jött a nagy világválság 1929-ben, alig lehetett munkát kapni, de muszáj volt dolgozni, napszámba menni, mert jöttek a gyerekek és sok volt az éhes száj. A kérdésre, hogy kezdetben is hat gyermeket terveztek-e, Etus néni elmosolyodik és azt feleli, hogy kevesebbre gondoltak az elején, de nagyon jó, hogy megszületett a négy fiú és a két lány. El sem tudnák képzeli a családot, az életüket nélkülük. — Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat — véli Etus néni. — Az uram mindig szorgalmas ember volt, a hat gyerek mellett sikerült is tíz hold földet összeszedni. Azon gazdálkodtunk. Állatokat is tartottunk mindig: teheneket, disznót, baromfit. Igen szerette Lajos a földet. Már úgy tavasz fele alig lehetett vele bírni, csak kívánkozott ki a határba. Különösen a szőlőművelést kedvelte. Még most is gondozza a tőkéket a kertben. Msgértő légkör — A feleségem is ügyes volt — fűzi tovább a szót Lajos bácsi. — A háztartás és a gyereA titkárnői szakma hivatalos elismerését szorgalmazták a titkárnők kétnapos, második országos tanácskozásán, amely pénteken kezdődött Budapesten. A vitában felszólalók hangsúlyozták: a titkárnők a állnak". Néhány morózus öregúr, köhögő páciens rosszallóan csóválja fejét. A két „élharcos”, se lát, se hall, csak a nagy fehér ajtó lebeg előttük. Most, hogy végre ott vannak taktikát változtatnak. Jöhet az ilyenkor bevált módszer. Beszélnek és beszélnek. Szinte csodaszámba megy a pillanatnyi csend. így azután két lélegzetvétel között megtudjuk, Teri miért válik, Lajos milyen körülmények között mondott le és hogy a háztáji tojás sem a régi már. A körülállók szemmel láthatóan kókadoz- nak a pletykáktól, de nincs könyörület. Újabb roham. — Te, hogy vagy ezekkel a nyugtátokkal? Én kizárólag Seduxent használok. — Érdekes, én nem bírom. A múltkor bevettem két szemet, s ha hiszed, ha nem, a szó szoros értelmében elszédültem. — Persze mert a te szervezeted más, vagy talán a bioritmusod ... bezzeg én nem tudnék meglenni nélküle. Neked inkább Valeriánát ajánlok. Ezt ugyan nem szedem, mert tudod az egyik jó ismerősömtől hallottam... Hogy mit? Immár titok marad. Nyílik az ajtó és „elnézést csak receptet íratunk”, mondják, s benyomulnak az asszisztens karjai alatt. Győri András kék mellett kitanulta a ko- szorúkötő mesterséget, amely elég szépen hozott a konyhára. Hogyan telnek most a napjaik? Erre a kérdésre sok mindent el lehet mondani. A legnagyobb öröm a számukra, ha hazajönnek a gyerekek, az unokák és a dédunokák. Kilenc unokával és hat dédunokával büszkélkedhet a Balogh házaspár. — Minden gondunkat, bajunkat hazavihetjük — mondja Etelka lányuk —, tudjuk, hogy meghallgatásra talál. Megértenek bennünket, örömmel fogadnak. Néha magunk is meglepődünk, hogy egy-egy problémát milyen fiatalos lendülettel segítenek megoldani. Van úgy, hogy nyolc-tíz gyerek is ott nyüzsög körülöttük, de anyu és apu sohasem ideges. — Az évfordulót is először családi körben ünnepeltük meg — jegyzi meg az egyik unoka —, ötvenhat személyre terítettünk. A rokonság egy színes televíziót vett papának és mamának. Ami a szórakozást illeti, elmondták, hogy szeretik a könyveket, esténként a televízió elé ülnek vagy rádiót hallgatnak, azután felkerekednek hétvégén és meglátogatják a gyerekeket. Békében élni Utoljára azt kérdeztem Balogh Lajostól, hogy mit szeretnének még elérni az életben. — Nem kívánunk magunknak mást, mint ilyen békességben élni, ahogy eddig is. Ha végiggondolom, hatvan évvel ezelőtt sem voltak nagyobb terveink, mint a szép családi élet. Felnevelni a gyerekeinket és megadni nekik mindent, amit tudunk. Azt hiszem, ez nem kevés! Ahogy Balogh Lajos és felesége csöndesen elmesélték életüket, hogyan is kezdték és mit értek el, volt abban valami megnyugtató, valami szín. amely csalhatatlan jele a boldogságnak. Keresztes Szilvia vezetők legközelebbi munk-r társaiként az eddigieknél na gyobb mértékben kívánjál, elősegíteni a gazdasági, az államigazgatási a társadalmi szervek és szervezetek, intézmények vezetődnek munkáját Vállalják azokat a feladatokat amelyeket Folkmayer Tibor, a SZOT Elméleti Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a záróülésen tartott előadásábar kifejtett. Megítéléseik szerin' is fontos, hogy a titkárnő azonosuljon cégének érdekeivel ismerje annak közelebbi és távolabbi céljait, munkájú* Más felszólalók csatlakoztak azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket K. Nagy Zoltán, a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége titkárnői szakosztályának titkára a szakmai képzésre vonatkozóan terjesztett elő. Szükségesnek vélték a titkárnőképző és továbbképző iskolarendszer kialakítását. Felvetették azt is, hogy a szakosztály kezdeményezze a titkárnők főiskolai képzésének megszervezését. Oktassanak a titkárnőknek magyar és idegen nyelvet, közgazdasági jogi, pszichológiai, levelezési jegyzőkönyv-vezetési, igazgatási, ügyviteli ismereteket csakúgy, mint gép- és gyorsírást. protokoll- és etikettszabályokat. Egységes oktatási-nevelési elveken alapuló titkárnő- képzést ugyanis még nem szerveztek meg országunkban. Az ülésen kezdeményezték azt is, hogy vegyék számba: hány titkárnő tevékenykedik országszerte, s a titkárnők nemrég megalakított szakosztályának milyen népes tábor társadalmi érdekképviseletét keld ellátnia. Pillanatok alatt megtelik cukorral az ötvcnkilós zsák Pardon, ügyeskedünk Megtárgyalták a titkárnők Protokoll és etikett
