Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. NOVEMBER 30., HÉTFŐ 3 Együtt a hagyományos és az új. Gondos gazdáknak kell {ennünk Tél előtt erdifáen, mezőkön s Közelednek a hideg napok. Ilyenkor a jó gazda fel- ^ készíti télire a birtokot. Felméri, mennyit gyarapodott ^ a meleg, napos idő hatására az erdő, az állatvilág. A >! gondos tanulmányozás könnyű a kiskertekben, a háztáji gazdaságokban. Am nincsen ennyire egyszerű heiyzet- § ben a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, amely 33 ezer ^ hektáron terül el, hat erdészetből, egy fafeldolgozó s ^ egy műszaki erdészetből, egy főépítésvezctűségből és a ^ Naturs utazási irodából álí. Igen tudatos munkát vé- ^ geznek mindössze 1200-an: minden évben nyereséggel & zárnak, az idén 41 millió forint bevételt könyvelhet- $ nek el. Bfks-lájértekezlet Gödöllőn Új helyzetben, új érvekkel Segítik a társadalmi közmegegyezést, felkeltik a cselekvő aktivitást A vendégeket Herczenik Gyula köszöntötte. A Pest megyei és félig Ko­márom megyébe is áthúzódó parkerdő gondozása az emlí­tett célok mellett azért is kap különös hangsúlyt, mert ko­runkban, amikor az ipari te­vékenységnek köszönhetően a levegő tisztasága jelentős kí­vánnivalókat hagy maga után, a fák, az élővilág fontossága szinte napról napra jelentő­sebb. A parkerdőgazdaság szakemberei saját tevékeny­ségüket a biológia fontos ágá­nak tekintik — többek között erről is meggyőződhettem, amikor ŰjsagHy Gyulával,' az erdőgazdálkodási osztály ve­zetőjével beszélgettem, —- Vannak kampány jellegű és évszakokhoz kötött mun­káik is, elsősorban a facse­meték nevelése, az erdőműve­lés. A kivágott, feldolgozott fákat újakkal kell pótolni, mert az erdő állandó körfo­lyamatban él. A fák 70 szá­zaléka kocsánytalan tölgy, bükk, cser és gyertyán. Idény­jellegű a fakitermelés is. A munkák zömét itt is a vege­tációs időn kívül kell elvé­gezni, tehát mielőtt a termé­szet felébredne, vagy amikor már nyugvó állapotba került. Ezt indokolja az apró cseme­ték, a visszamaradó állomány védelme. Télen a károsító ro­varok sem annyira aktívak, a gombák sem nagyon viselik el a téli időjárás zord viszo­nyait. Az ipari jellegű tevé­kenység természetesen ja­nuártól decemberig folyama­tos. A nevében is benne van, hogy a kirándulóközpontok, a pihenőhelyek parkjainak a felújítását, telepítését is el kell végezniük még tél előtt az egész területén. Ez csak­nem 30—40 millió forintos té­tel a gazdaság költségvetésé­ben. Meghatározó még, hogy erdeik 92 százaléka üzemi vadászterület. Ez azt jelenti, hogy nem a vadásztársaságok hozzák ide vendégeiket, ha­nem a gazdaságé az egész te­rület: őket terhelik a kiadá­sok, a bevételek pedig hely­ben maradnak. Nem olcsó a vadtartás, különösen akkor nem, ha a vadállományti nem szabályozzák kellőképpen. Pil­lanatnyilag mennyiségi elsza­porodásról panaszkodnak, ami pótolhatatlan veszteségeket okoz az erdőnek. Ilyenkor hármas teendő fogalmazódik meg a természet gazdái szá­mára: első az állomány apasz- tása, amihez csak vadászra és puskára vari szükség. Ez min­denekelőtt a négy nagy fő va­dunkra, a szarvasra, a muf­lonra, az őzre és a vaddisznó­ra vonatkozik. A második teendő a sorban az etetés. Ez a télire készülődés egyik alap­vető feladata: a hideg, beállta előtt meg kell tölteni az ete­tőket eleséggel. A harmadik feladat azokra a területekre érvényes, amelyeken kiemel­ten fontos az értékes faállo­mány újratermesztése, az idős, vastag törzsű egyedek kiter­melése után. A fiatal erdő felnevelése gondot okoz ott, ahonnan nehéz a vadat ki- rekeszteni, vagy nagy vadcsa­pások vannak. Az ilyen jelle­gű területet tehát be kell ke­ríteni, évente csaknem 8 kilo­méter hosszúságú kerítés épül a gazdaság területén. Hogy kik vadásznak a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság te­rületén, erről Üjsághy Gyula elmondta, az exporttevékeny­ség fő bevételi forrása a kül­földről érkező puskás emberek zsebéből származik. Nyugat­németek, osztrákok, olaszok és franciák céloznak itt kemény valutáért az értékes trófeákat ígérő állatokra. Most, a téli időben jönnek majd a vad­disznóhajtásra az évek során ideszokott vadászok. Téli álmára készül az erdő, a havas hegyoldalakon a ki­rándulók nagy izgalommal Takarmánytárolás a téli ete­téshez. mutogatják majd gyerekeik­nek az előmerészkedő állato­kat. Gazdag az élővilág, óvni, védeni kell, mert a természe­tet atyáinktól kaptuk örökül, hogy unokáink számára is megőrizzük. Gcndos gazdák­nak kell tehát lennünk, de nemcsak a téli felkészülés előtt, hanem egész esztendő­ben. A RENDEZVÉNY egy a sok közül, amikre évente sor ke­rül. Cigány olvasótáborok él­ményeit raktározták el ma­gukban a gyerekek, közössé­gi munkában próbálták ki és fejleszthették képességeiket a fiatalok. Része mindez annak a politikának, amely a nép­csoport életmódján és életkö­rülményein hivatott változ­tatni, nem nélkülük, hanem velük, általuk. — Pest megyében 25 ezer cigány él — mondja Váradi Géza, a megyei tanács végre­hajtó .bizottsága mellett mű­ködő cigány koordinációs bi­zottság titkára. — Az etnikum belső rétegződése is rendkívül bonyolult, akár a műveltségü­ket, akár a hagyományaikat, az anyagi helyzetüket, a tár­sadalmi beilleszkedésre való hajlamukat vizsgáljuk, nem egységes a kép. Ez teszi ne­hézzé, ez fékezi életmódjuk változásának ütemét. Váradi Géza népművelőként érkezett, hosszú ideig e beosz­tásban dolgozott a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár módszertani cso­$j Gödöllőn a Hazafias Nép- ^ front városi bizottságának ^ székházában szombaton ^ tájértekezletet tartottak az ^ Országos Bcketanács Pest ^ és Nógrád megyei tagjai- ^ nak részvételével. Az ese- í ményen részt vett Bárd $ András, az MSZMP Pest ^ Megyei Bizottságának osz- § tályvezetője, Ribánszki Ró- ^ bért, a Hazafias Népfront ^ Oi'szágas Tanácsának titká- i ra, Romhányi András, a 5 HNF Pest Megyei Bizott- ^ ságának titkára és Letovai ^ Ildikó, a,HNF Nógrád Me- ^ gyei Bizottságának titkára. ^ A vendéglátókat Kercze- ^ nik Gyula, az MSZMP Gö- ^ döllő Városi Bizottságának ^ első titkára, Papp István, ^ a városi tanács elnöke és ^ Aufmuth Éva, a HNF vá- ^ rosi bizottságának titkára s képviselte. Kidelso’ott módszerek A magyar békemozgalom több éve kialakult gyakorla­ta, hogy év végén az Orszá­gos Béketanács tagjaival, a békeaktivisíákkal számba ve­szi. az elmúlt év békemozgal­mi munkáját és közösen ha­tározzák meg a következő időszak teendőit. Az OBT- tagok — akiket munkahelyi kollektívák, iskolai közössé­gek, felekezetek, társa­dalmi szervezetek delegáltak — számára az ilyen alkalmak lehetővé teszik tapasztalataik kicserélését, a munka közben felmerülő gondok megtárgya­lását. A hozzászólók szinte mind­egyike említést tett arról, hogy az utóbbi időben erősen megcsappant az érdeklődés a rendezvények iránt, ami min­denekelőtt ’ a részvétel szám­szerűségében nyilvánul meg. Az emberek most osztanak, szoroznak, figyelmüket saját személyes gondjaik, problé­máik kötik le. Ilyen körülmé­nyek között megújításra vár­nak az eddig alkalmazott módszerek — Letovai Ildikó szerint —, olyan tartalommal kell megtölteni, olyan infor­mációval kell gazdagítani a programot, amivel a résztvevő pori-, majd osztályvezetője­ként. Sok-sok kiadvány gon­dozója, szakmai találkozások szervezője volt ezen a pályán. A pedagógiai főiskola magyar —német szakát végezte el, ké­sőbb levelező tagozaton sze­rezte meg az ELTE bölcsész­karán a magyar-népművelés szakos diplomát is. Aztán a marxizmus—leninizmus esti egyetem filozófiai alapszakán szerzett újabb diplomát: DOLGOZOTT a Komlói Ta­nács szociálpolitikai előadója­ként is. A főiskola után tanár és úttörővezető, de ekkor már a színjátszás is vonzza, s hozzá megszerzi az amatőr rendezői szakvizsga bizonyít­ványát. Másfél évtizedig volt a Pécsi Városi Tanács közmű­velődési főelőadója, majd cso­portvezetője. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban 1984-ig tevé­kenykedett. — Akkor úgy éreztem, hogy itt van a váltás ideje — fogalmazza meg az indítékot — s olyan témát választot­tam, ami ma a magyar tár­máshol nem találkozhat. Eh­hez persze új érvekre, isme­retekre van szükség, amelyek­nek a kidolgozása az OBT po­litikai apparátusának feladata. A nemzetközi kapcsolatok so­rán felhalmozott ismeretek, tapasztalatok hazai alkalma­zását nekik kell megfogalmaz­niuk. Sajátos eszközök A mozgalomban 1984-től 1987-ig — a két konferencia között — annyi új kezdemé­nyezés, új munkaforma ho­nosodott meg, hogy ma úgy tűnik, mintha nem történne semmi. Pedig — ha nem is látványos formában — a moz­galom keresi a módszereit annak, hogy a jelenlegi tár­sadalmi, gazdasági helyzetben a békemozgalom hogyan se­gítheti a társadalmi közmeg­egyezést. Meg kell találni azokat a munkaformákat, amelyekkel ebben a helyzet­ben az emberek cselfekvő bé­keaktivitását fel lehet kelteni. Az egyik felszólaló szerint a pedagógusok igen sokat tesz­nek a békéért a tanítási idő­ben és a különböző kisközös­ségekben. Herczenik Gyula arról szólt, hogy a békemozgalom aktivi­tása annál erősebb, minél na­gyobb veszélyek leselkednek a világra és csökken, amikor a béke pozíciói javulnak. Eb­sadalom egyik jelentős fel­adata. A munkában nagy tapaszta­latokat szerzett vezető szerint ma még gondot jelent az, hogy kevesen közelednek bi­zalommal ehhez a népcsoport­hoz, amely tagjainak még sokszor erős a kisebbségi ér­zése. Ez valódi vagy vélt sé­relmekhez vezet, amihez egy lépés a kompenzáció utáni vágy, s ez olykor agresszivi­tásba is átmehet. — Pest megyében nagy a betelepülési arány, s a leg­többen alacsony képzettsé­gűek. Amikor az ország jobb gazdasági helyzetben volt, nem tűnt ennyire szembe az ellentmondás. Most ez jobban nyugtalanítja az embereket. A társadalom egészének kell segítenie a változást, a törté­nelmi hátrány leküzdését. Én hiszem, hogy ez lehetséges. Az eredmények alapján is op­timisták lehetünk. A MEGYÉBEN 77 cigány­telep volt, ma csak 29 van, a többinek a lakói embersége­sebb körülmények közé kerül­tek. A népcsoport 70 százalé­ka már óvodába járatja gyer­mekét. Az országban először mi szerveztük meg a család- gondozó hálózatot. Mint a mostani találkozó is bizonyít­ja, színesebbé vált a kulturá­lis élet, ami által felszínre kerülnek az igazi értékek. — Arra szeretnénk biztatni az etnikum minden tagját, hogy magyar állampolgárként bői következik, hogy most arra kell felhívni az emberek figyelmét, hogy mekkora je­lentősége van a két nagyha­talom tárgyalássorozatának, a közép-hatótávolságú fegyverek csökkentését elősegítő megál­lapodás aláírásának. Persze ez a felhalmozott fegyverek­nek csak töredékét érinti és a világ veszélyeztetettsége nem csökken a kívánt mér­tékben. A békevágy messzebb­re hallik, ha egy olyan or­szág és társadalom fejezi ki, amelyben a belső béke is szi­lárd. Nálunk most ez a belső béke mintha lazulni látszana, és ez sajnos az egyénre és a közösségre is egyaránt igaz. Talán az Országos Béketanács és az általa vezetett mozga­lom a maga sajátos eszközei­vel is törekedhetne arra. hogy segítsen megválaszolni azokat a társadalmi, gazdasági kérdé­seket, amelyek az emberekben felvetődnek. ­Hívó szóval Van tehát mit tenni 1938- ban is — így összegezhetők a két megye béketanácsa tag­jainak táj értekezletén elhang­zottak — és ezért hívnak mindenkit, aki felelősséget érez a béke ügye, a hazai bé­kemozgalom jövője, társada­lomjobbító tevékenysége iránt. Földes György öntudattal vállalja cigány mivoltát, s ez a név az idők folyamán mind több emberi érték hordozója lehessen — mondotta a pomázi találkozón Váradi Géza. A szombati értelmiségi fó­rumon egyszerre vált látha­tóvá, hogy a cigányság előbb- rejutását egyre növekvőbb belső erők segítik, s az is, hogy hányán állnak nem ci­gányok az ügy szolgálatában. Másrészt egyáltalán nem meg­lepő jelenség, hogy sokan még olyan egyéni kérésekkel is szót kértek a fórumon, me­lyeket a helyi tanácsoknak kellett volna már korábban felismerniük vagy megolda­niuk. Nincs még mit csodál­koznunk a közéleti járatlan­ságon. A FELSZÓLALÓK mind­egyike nagyra értékelte a tár­sadalmi gondoskodás másfél évtizedes eredményeit. Farkas Pál, a Cigány Űjság főszer­kesztője egyebek között a lap céljairól beszélt, megemlítve azt is, hogy a postahivatalok­ban nem mindig teszik lehe­tővé előfizetését, akadozik a terjesztés. Az is igaz, hogy akiknek szól, azok mindegyi­kében sem ébredtek még fel az igények. Dr. Juhár János pomázi körzeti orvos, a terület or­szággyűlési képviselője a néha még a tömegkommunikáció­ban is lappangó előítéletekről szólva, az ezek miatt méltat­lankodóknak válaszolva álla­pította meg: a cigányságról alkotott kép nem egységes a társadalomban. Az embereket a munkahelyen, a családban, a társadalomban tanúsított magatartásuk szerint lehet minősíteni. Kovács T. István Amit csak lehet, géppel mozgatnak. F. Gy. Eszmecsere a pomázi fórumon Nem nélkülük, hanem általuk Az idén is körültekintő készülődés előzte meg a Pest megyei cigány közművelődési napokat. Az évente ismétlődő eseményeknek mindig Pomáz ad otthont. Rendezője a Pest Megyei Tanács cigány koordi­nációs bizottsága, a megyei cig4nytanács, a Pest Megyei Művelődé­si Központ és Könyvtár cigány közművelődési munkaközössége, va­lamint a pomázi művelődési ház és könyvtár. Ez utóbbi falai között pénteken Polgár Tibor, a nagyközségi tanács elnöke mondott meg­nyitóbeszédet. Miután előadás hangzott el a családgondozás helyze­téről, videofilmek bemutatójára került sor, majd kiosztották a ci­gányügyi pályázatok díjait. Szombaton a megyei tanács és a cigány értelmiség képviselőivel rendeztek közös fórumot, délután a megye cigányklubjai és amatőr művészei mutatkoztak be. A programot végül a pomázi citerazene- kar közreműködésével rendezett táncest zárta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom