Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT Tervmódosítás után Feloldják az építési tilalmat Sokak érdeklődésére számot tartó kérdésről tárgyalt nem­régiben a városi tanács. A program szerint ismét sor került a város általános ren­dezési tervének fölülvizsgála- tára és kellő módosítására, aminek részleteit a PTTV dolgozta ki. Az új elemekkel megtűzdelt javaslat főleg a helybeli építkezők számára hoz kedvező, fordulatot azzal, hogy nyomában az eddig ér­vényben lévő építési tilalmak nagyobbik része megszűnik. Miképp az országban min­denütt. a közelmúltban Ceglé­den is lendületesebb gyarapo­dással kecsegtette a tervké­szítőket, elképzeléseiket számtalan építési tilalom alá vont terület jelölte a térké­pen. Ám a körülmények erő­teljes megváltozása, a tempó­jából engedni kényszerülő fejlesztés az építési tilalmak föloldására ösztönözte a ta­nácsot. Az új program már inkább a város változásának koncepcióját, fő irányait ha­tározza meg, a fejlesztés konkrét helyeinek kijelölése nélkül. Maradnak azért tilalommal tartalékolt területek, mégpe­dig ott, ahol belátható időn belül valamiféle létesítmény épül. És természetesen a te­lepülés központjában is, amelynek értékszempontok szerinti rendezésére pályáza­tot írtak ki. A népesedési adatok arra engednek következtetni, hogy további iskolákra, óvodákra és bölcsődékre lesz szükség. Nagy kérdés, hogy hová ke­rüljenek a majdani intézmé­nyek. hiszen a tanács az új elképzeléseket követve nem igyekszik építési tilalommal helyet lefoglalni számukra. Ezért csupán a beruházások elképzelhető térségeit jelölik meg, s majd a munkálatok megkezdése előtt választják ki a legkisebb szanálási ér­tékű helyet. Családi házak és csoportos családi házak tető alá hozá­sához szükséges telkekkel ren­delkezik a város (az Öreg­szőlőben, majd a Csengeri- ben), Ami a telepszerű, több­szintes épületeket illeti: a Kossuth Ferenc utca, Széche­nyi út, Rákóczi út, Reiner Albert utca határolta terüle­ten 129 lakás készül, s hosz- szabb távon hasonló megoldás­ra a Fürst Sándor, Árpád, Felház és Súgvári utcák köz­refogta részen, valamint a kórház mögött van még mód. Igaz, ezt a fajta építkezést a tanács most már nemigen szorgalmazza, ezért a város- központban további területe­ket nem is szándékozik adni. Nem váltható valóra az a szándék sem, ami a Déli út egyébként is kisüzemekkel tűzdelt oldalát újabb ipari lé­tesítményekkel egészítette vol­na ki. Ipari munkahelyek lé­tesítéséről a város nem mond­hat le, de ezeknek helyéül az északi telep teljes mértékben megfelel. Fontos feladat a zöldterüle­tek növelése, de nem csupán parkok létesítésével, hanem az utcák fásításával stb. is. Bőven van parkká változtat­ható terület a városban, úgy­hogy emiatt a tanács nem fog kijelölni szanálási helyeket. V. S. Tegyük szebbé a várost! Mohácson 1987-ben megol­dották, hogy a település zöld­felületeit magánvállalkozók — ipari tevékenységi körben — tartják fenn. A vállalkozó nyírja a füvet, takarítja a parkot, kapálja a virágágyá­sokat — nem is akármilyen pénzért. A városi tanács jól járt, mert nem kell neki vál­lalkozói százalékot (rezsikölt­séget) fizetnie, a parkok ál­lapota pedig jelentősen javult, a városkép megváltozott, te­hát a lakosság szebb város­ban él. A vállalkozóknak is érdekük, hogy rendben tart­sák területüket, mert ellenke­ző esetben elesnek várható jövedelmük egy részétől. Elment az idő Marika már 72 éves volt, de 60-nak se látszott. Öltö­zött. A kilóira szabott ruhák­ban járt, a haja rendezett volt, amennyire lehetett napi nyolcórai takarítás után. Ma­rika vidám volt, tele tervek­kel, apró örömökkel. Kárpótolni akarta magát mindenért. Azért, hogy beszé­de — beszédhibája miatt — alig érthető; hogy mint a ko­rabeliek között szerencsétlen lány — megesett, hogy a gyermekét egyedül nevelte föl, hogy a férfiak mind ki­használták a kapaszkodását, szeretetéhségét, hogy albérlet­ből albérletbe vándorolva élte le az életét a század harma­dik harmadában, hogy fia — felnőttként már — megtagad­ta az anyját. Kárpótolni akarta magát hetvenen túl. mert a szeren­cse rámosolygott. Szükségla­kást kapott. Igaz, a város szé­lén. Igaz, nincs bent a víz. Igaz, a fűtés is gond, de la­kás. — Moszt tudót szpójóni, moszt tudót szpójóni... vet­tem már hűtőszekrényt is — hajtogatta szaporán. Két jövedelme is volt, a nyugdíj meg amit a takarítá­sért kapott. Vett is minden­féle csecsebecsét kiránduláso­kon: nyakláncot, emléktár­gyat, sok-sok képeslapot. (Okos hangya! Te tudod, mi a tél.) És álmodozott egy fürdő­szobás lakásról. Vadul spórolt — a csecsebecséket nem szá­mítva, de ezt nézzük is el ne­ki. A tanácsnál nyilvántartot­ták a kérését, Marika pedig bízott. Ez a dolgok rendje. Egy forgalmas útkeresztező­désben láttam. Lécdarabokkal rakta meg a szatyrát. Hon­nan vehette itt, a panelbara- kok között? Az a fényesebb nagy nem is léc, hanem a görbe botja. Hát így elment az idő, Marika? Nincs meg a fürdőszoba, ugye? Ha meg­lenne, nem kéne tüzelő után kajtatni. Elég lenne meg­ereszteni a csapot, egy jó für­dő után elővenni, nézegetni azokat a képeslapokat. Ismerik Marikát? Többet is? I. E. Ezt a rendszert szeretnék bevezetni Cegléden. A négy nagyobb park (Szabadság tér, Kossuth tér, a kegyeleti park és a Lenin park) kivételével szinte valamennyi zöldterüle­tünket szeretnék vállalkozói rendszerben műveltetni, gon­doztatni. Erre a tevékenység­re jelentkezhetnek nyugdíja­sok és aktívak, mellékállás­ban és főállásban vállalkozók. A jelentkezés feltétele a meg­bízhatóság. E tevékenység — főleg másodállásban — adó­köteles, ezért alacsony fizeté- sűeknek jövedelmező. A feladatra a városi tanács műszaki osztályán lehet je­lentkezni Szily György osz­tályvezető-helyettesnél vagy Fenyvesi Gábor főelőadónál ügyfélfogadási időben. A je­lentkezéseket a beérkezés sor­rendjétől függetlenül bírálják el. A határidő december 5. Fogadóóra December 2-án, szerdán délután 2-től fél 7 óráig Sós János, a városi tanács elnök- helyettese fogadóórákat tart a városházán hivatali helyisé- ségében. „Nekem kell a közönség7' Megtermett munkája gyümölcse Tóth István fotóművész af­féle nyughatatlan nyugdíjas, akinek nem hogy kevesebb lenne az elfoglaltsága, mint amíg hivatalosan is munká­ban állt, hanem inkább több. — Hogyan telnek mostaná­ban napjai? — Ma is azt vallom, ami­hez eddig is tartottam ma­gam: az élet értelme a mun­ka. Eddigi pályafutásom alatt igen sokat dolgoztam, és elmondhatom, hogy megvan a munkám gyümölcse, érdemes volt azt a nehéz utat járni, amit egyik közismert képem­nek címül adtam. ismét kiállít Nem tagadom, megváltozott az életem, és olyan feladato­kat is elvállalok, amelyeket régebben — idő híján — nem tehettem. A kecskeméti Ka­tona József Színház felújítá­sával egy időben felkértek, hogy fotografáljam végig az épületet egy készülő kataló­gushoz. Ahogy bontják le az állványokat a megszépült épület falai körül, úgy hala­dok a munkával. A Chemol- impex megbízásából a Forte gyár számára készítettem fo­tóanyagot, amely a külföldi árubemutatókon díszíti pavi­lonjukat. — Mi a helyzet a kiállítá­sokkal ? — Az életművemet felvo­nultató műcsarnokbeli fotó­tárlat után mellőztem a kül­földi tárlatokat. Ügy voltam vele. én már bizonyítottam a világ előtt, legfeljebb csak ismétlődhetnek a dolgok. Ha­mar rájöttem, hogy könnyel­mű kijelentést tettem, a tá­volmaradás hiányérzetet s ez­zel feszültséget keltett ben­nem. Ez a hazai kiállítások­ra is vonatkozott. Ismét bebi­zonyosodott, hogy nekem kell a közönség. Sokan elbújnak előle, megelégednek azzal, ha néhány barát látja a munkái­kat. Én ezt soha nem tettem. Jöttek a meghívások, és kez­detben sorra lemondtam őket. Végül csak rábeszéltek a foly­tatásra. 1986-ban volt néhány szép bemutatkozásom, mint például Nngykátán. Székesfe­hérváron, Tiszakécskén. Récé­ién. 1987-ben már több hazai meghívásnak eleget tettem, és Istókovits Kálmán (Tóth István felvétele) ismét ott vannak képeim a nemzetközi mezőnyben. — Megismétlődnek-e a ré­gebbi sikerek? Enciklopédia — Nincs okom panaszra. Némi szorongással adtam postára küldeményeimet több év kihagyás után. Szerencsére a gazdag termésből bőven van mit válogatni, olyan fel­vételek kerültek elő, amelyek most kapnak először nyilvá­nosságot. A közönség és a zsűrik értékítélete ezeket is igazolja. Elmúlt a szorongá­som, mert sorra kapom a dí­jakat, egy év leforgása aíaft nyolc-tíz arany-, ezüst- és bronzérem futott be. Agrárfiatalok találkozója A hagyományokhoz híven a KISZ városi bizottsága ez év­ben is megrendezte a fiatal agrár szakemberek találkozóját éá szakmai-politikai vetélke­dőjét. Az ötödik alkalommal lebo­nyolított rendezvény házigaz­dája ezúttal a jászkarajenői Árpád Tsz volt. A program­ra a város és a körzet mező- gazdasági üzemeiből 50 fiatal érkezett a községi pártbizott­ságra. Először Tolna Sándor, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte a jelenlé­Egy édes nap a kabinetben A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola cukrásztanulói kéthetenként egy napot Cegléden, a Beloiannisz utcai cuk rászfizem kabinetjében töltenek Hörömpőné Jánszki Éva szakoktató irányításával. Ilyenkor az előző héten elméletben tanultakat a gya­korlatban hasznosítják. Képünkön különféle süteményeket készítenek a másodévesek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) vöket, majd dr. Lakos László, a termelőszövetkezet elnöke rövid tájékoztatót adott a mezőgazdasági üzem tevé­kenységéről. Ezt követően dr. Szűcs Lajos, a CÄT közgaz­dasági igazgatóhelyettese az új jövedelemszabályozás me­zőgazdaságra vonatkozó kér­déseiről tartott előadást. A délelőtt további részében üzemlátogatásra került sor, melynek keretében a kőröste- tétleni tejüzemet tekintették meg a fiatal szakemberek. Délután vetélkedőre került sor, amelyre előzetesen 8 csa­pat nevezett, a dánszentmikló- si Micsurin Tsz és a CÁT 2-2 csapattal, a ceglédberceli Egyetértés Tsz, a csemői No­vember 7. Tsz, a tápiószőlősi Üj Barázda Tsz és a jászka­rajenői Árpád Tsz 1-i csa­pattal. öt fő témakör szere­pelt, a növénytermesztés-ker­tészet, állattenyésztés, gépé­szet, közgazdaságtan és politi­ka. Mindegyik témakörből volt totó, írásban vagy szóban megválaszolandó fő kérdések és villámkérdések csoportja váltogatta egymást. A csapa­tok jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, nem volt rit­ka az egyes fordulókban a maximális pontszám elérése sem. A kiélezett küzdelemben végül a CAT 1. csapata sze­rezte meg a győzelmet a CÁT 2. csapata előtt. A har­madik helyen, holtversenyben a csemői November 7. Tsz és a jászkarajenői Árpád Tsz csapata végzett. A győztes csapat, mivel idén egymás után harmadszor szerezte meg az első helyet, végleg elnyerte a FAT , Ku­pát. így jövőre új vándorser­legért versenyeznek majd a csapatok. Az eredményhirdetéssel és a termelőszövetkezet elnöké­nek zárszavával ért véget a program. Az egy év múlva sorra kerülő találkozó házi­gazdája a csemői November 7. Tsz lesz. Szcbeni Dávid — A művészetet nem lehel tanítani, legfeljebb a mű­helymunkát. Tóth István fog­lalkozik-e a fiatalokkal? — A diákoktól kezdve az ígéretes pályakezdőkig sokan kapcsolatot keresnek velem. Egy-egy fiatal eljön, képbí­rálatot, tanácsot kér tőlem. Gyulán a fotósok nyári al­kotótáborában a portréfény­képezésről faggattak. Ott is elmondtam, az a jó képmás, amelyben a modell és a mű­vész egyénisége egyaránt tük­röződik. — Milyen munkák várnak még önre? — A Kortársaim fotósoroza­tot nem fejeztem be. Sok olyan jeles személyiség van, festő, szobrász, író, aki még nem állt a kamerám elé. Sze­retném őket is megörökíteni, mert a hiteles portrék az utó­kor számára nélkülözhetetle­nek. Másik magam elé tűzött feladatom a Gyermekkorom emlékei című felvételsor foly­tatása. A tanyavilág, az ott élő emberek sorsának válto­zása, átformálódása foglalkoz­tat. — ön hatvannégy eszten­dős, ereje teljében lévő em­ber, aki sok hazai kitüntetést és nemzetközi elismerést mondhat magáénak. A kérdés korai, s talán ezért nem ke­gyetlen: milyen sorsot szán fotóinak, díjainak? — Kétségtelen, hogy számon tartanak. Itt van például ez a Svájcban készülő kétkötetes világenciklopédia, amely a fo ­tózás történetét dolgozza fel (Nyomdai levonatot vesz elő. mutatja.) Egy teljes oldal ter­jedelemben közlik munkássá gom adatait; arcképemet és a Nehéz út volt című fotómai Egy kutató Kecskeméten kel éve foglalkozik pályafutásom gazdag dokumentumanyagá­nak feldolgozásával. Az életmű sorsa — Van-e már valamilyen elképzelése felvételei jövendő sorsáról? — Többről van szó, mint magukról az általam készített fotókról. Életem során 2100 nemzetközi kiállításon vettem részt. Mindegyiknek őrzöm a katalógusát. Ilyen gyűjtemény sehol sincs együtt az ország­ban. Eddig 298 díjat nyertem. Értékes, szép trófeák, ame­lyeket a képekkel együtt sze­retnék elhelyezni. Ausztrália, az Amerikai Egyesült Álla­mok, India, Finnország, Fran­ciaország és az NSZK mú­zeumainak tulajdonában van több tucat felvételem. Ideha­za négy komoly ajánlatot kaptam Életművemet Ceglé­den tudnám a legszívesebben, ha a város megteremtené az ehhez szükséges méltó körül­ményeket — mondotta Tóth István fotóművész. Tamasi Tamás ISSN 0133—265» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom