Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT Tervmódosítás után Feloldják az építési tilalmat Sokak érdeklődésére számot tartó kérdésről tárgyalt nemrégiben a városi tanács. A program szerint ismét sor került a város általános rendezési tervének fölülvizsgála- tára és kellő módosítására, aminek részleteit a PTTV dolgozta ki. Az új elemekkel megtűzdelt javaslat főleg a helybeli építkezők számára hoz kedvező, fordulatot azzal, hogy nyomában az eddig érvényben lévő építési tilalmak nagyobbik része megszűnik. Miképp az országban mindenütt. a közelmúltban Cegléden is lendületesebb gyarapodással kecsegtette a tervkészítőket, elképzeléseiket számtalan építési tilalom alá vont terület jelölte a térképen. Ám a körülmények erőteljes megváltozása, a tempójából engedni kényszerülő fejlesztés az építési tilalmak föloldására ösztönözte a tanácsot. Az új program már inkább a város változásának koncepcióját, fő irányait határozza meg, a fejlesztés konkrét helyeinek kijelölése nélkül. Maradnak azért tilalommal tartalékolt területek, mégpedig ott, ahol belátható időn belül valamiféle létesítmény épül. És természetesen a település központjában is, amelynek értékszempontok szerinti rendezésére pályázatot írtak ki. A népesedési adatok arra engednek következtetni, hogy további iskolákra, óvodákra és bölcsődékre lesz szükség. Nagy kérdés, hogy hová kerüljenek a majdani intézmények. hiszen a tanács az új elképzeléseket követve nem igyekszik építési tilalommal helyet lefoglalni számukra. Ezért csupán a beruházások elképzelhető térségeit jelölik meg, s majd a munkálatok megkezdése előtt választják ki a legkisebb szanálási értékű helyet. Családi házak és csoportos családi házak tető alá hozásához szükséges telkekkel rendelkezik a város (az Öregszőlőben, majd a Csengeri- ben), Ami a telepszerű, többszintes épületeket illeti: a Kossuth Ferenc utca, Széchenyi út, Rákóczi út, Reiner Albert utca határolta területen 129 lakás készül, s hosz- szabb távon hasonló megoldásra a Fürst Sándor, Árpád, Felház és Súgvári utcák közrefogta részen, valamint a kórház mögött van még mód. Igaz, ezt a fajta építkezést a tanács most már nemigen szorgalmazza, ezért a város- központban további területeket nem is szándékozik adni. Nem váltható valóra az a szándék sem, ami a Déli út egyébként is kisüzemekkel tűzdelt oldalát újabb ipari létesítményekkel egészítette volna ki. Ipari munkahelyek létesítéséről a város nem mondhat le, de ezeknek helyéül az északi telep teljes mértékben megfelel. Fontos feladat a zöldterületek növelése, de nem csupán parkok létesítésével, hanem az utcák fásításával stb. is. Bőven van parkká változtatható terület a városban, úgyhogy emiatt a tanács nem fog kijelölni szanálási helyeket. V. S. Tegyük szebbé a várost! Mohácson 1987-ben megoldották, hogy a település zöldfelületeit magánvállalkozók — ipari tevékenységi körben — tartják fenn. A vállalkozó nyírja a füvet, takarítja a parkot, kapálja a virágágyásokat — nem is akármilyen pénzért. A városi tanács jól járt, mert nem kell neki vállalkozói százalékot (rezsiköltséget) fizetnie, a parkok állapota pedig jelentősen javult, a városkép megváltozott, tehát a lakosság szebb városban él. A vállalkozóknak is érdekük, hogy rendben tartsák területüket, mert ellenkező esetben elesnek várható jövedelmük egy részétől. Elment az idő Marika már 72 éves volt, de 60-nak se látszott. Öltözött. A kilóira szabott ruhákban járt, a haja rendezett volt, amennyire lehetett napi nyolcórai takarítás után. Marika vidám volt, tele tervekkel, apró örömökkel. Kárpótolni akarta magát mindenért. Azért, hogy beszéde — beszédhibája miatt — alig érthető; hogy mint a korabeliek között szerencsétlen lány — megesett, hogy a gyermekét egyedül nevelte föl, hogy a férfiak mind kihasználták a kapaszkodását, szeretetéhségét, hogy albérletből albérletbe vándorolva élte le az életét a század harmadik harmadában, hogy fia — felnőttként már — megtagadta az anyját. Kárpótolni akarta magát hetvenen túl. mert a szerencse rámosolygott. Szükséglakást kapott. Igaz, a város szélén. Igaz, nincs bent a víz. Igaz, a fűtés is gond, de lakás. — Moszt tudót szpójóni, moszt tudót szpójóni... vettem már hűtőszekrényt is — hajtogatta szaporán. Két jövedelme is volt, a nyugdíj meg amit a takarításért kapott. Vett is mindenféle csecsebecsét kirándulásokon: nyakláncot, emléktárgyat, sok-sok képeslapot. (Okos hangya! Te tudod, mi a tél.) És álmodozott egy fürdőszobás lakásról. Vadul spórolt — a csecsebecséket nem számítva, de ezt nézzük is el neki. A tanácsnál nyilvántartották a kérését, Marika pedig bízott. Ez a dolgok rendje. Egy forgalmas útkereszteződésben láttam. Lécdarabokkal rakta meg a szatyrát. Honnan vehette itt, a panelbara- kok között? Az a fényesebb nagy nem is léc, hanem a görbe botja. Hát így elment az idő, Marika? Nincs meg a fürdőszoba, ugye? Ha meglenne, nem kéne tüzelő után kajtatni. Elég lenne megereszteni a csapot, egy jó fürdő után elővenni, nézegetni azokat a képeslapokat. Ismerik Marikát? Többet is? I. E. Ezt a rendszert szeretnék bevezetni Cegléden. A négy nagyobb park (Szabadság tér, Kossuth tér, a kegyeleti park és a Lenin park) kivételével szinte valamennyi zöldterületünket szeretnék vállalkozói rendszerben műveltetni, gondoztatni. Erre a tevékenységre jelentkezhetnek nyugdíjasok és aktívak, mellékállásban és főállásban vállalkozók. A jelentkezés feltétele a megbízhatóság. E tevékenység — főleg másodállásban — adóköteles, ezért alacsony fizeté- sűeknek jövedelmező. A feladatra a városi tanács műszaki osztályán lehet jelentkezni Szily György osztályvezető-helyettesnél vagy Fenyvesi Gábor főelőadónál ügyfélfogadási időben. A jelentkezéseket a beérkezés sorrendjétől függetlenül bírálják el. A határidő december 5. Fogadóóra December 2-án, szerdán délután 2-től fél 7 óráig Sós János, a városi tanács elnök- helyettese fogadóórákat tart a városházán hivatali helyisé- ségében. „Nekem kell a közönség7' Megtermett munkája gyümölcse Tóth István fotóművész afféle nyughatatlan nyugdíjas, akinek nem hogy kevesebb lenne az elfoglaltsága, mint amíg hivatalosan is munkában állt, hanem inkább több. — Hogyan telnek mostanában napjai? — Ma is azt vallom, amihez eddig is tartottam magam: az élet értelme a munka. Eddigi pályafutásom alatt igen sokat dolgoztam, és elmondhatom, hogy megvan a munkám gyümölcse, érdemes volt azt a nehéz utat járni, amit egyik közismert képemnek címül adtam. ismét kiállít Nem tagadom, megváltozott az életem, és olyan feladatokat is elvállalok, amelyeket régebben — idő híján — nem tehettem. A kecskeméti Katona József Színház felújításával egy időben felkértek, hogy fotografáljam végig az épületet egy készülő katalógushoz. Ahogy bontják le az állványokat a megszépült épület falai körül, úgy haladok a munkával. A Chemol- impex megbízásából a Forte gyár számára készítettem fotóanyagot, amely a külföldi árubemutatókon díszíti pavilonjukat. — Mi a helyzet a kiállításokkal ? — Az életművemet felvonultató műcsarnokbeli fotótárlat után mellőztem a külföldi tárlatokat. Ügy voltam vele. én már bizonyítottam a világ előtt, legfeljebb csak ismétlődhetnek a dolgok. Hamar rájöttem, hogy könnyelmű kijelentést tettem, a távolmaradás hiányérzetet s ezzel feszültséget keltett bennem. Ez a hazai kiállításokra is vonatkozott. Ismét bebizonyosodott, hogy nekem kell a közönség. Sokan elbújnak előle, megelégednek azzal, ha néhány barát látja a munkáikat. Én ezt soha nem tettem. Jöttek a meghívások, és kezdetben sorra lemondtam őket. Végül csak rábeszéltek a folytatásra. 1986-ban volt néhány szép bemutatkozásom, mint például Nngykátán. Székesfehérváron, Tiszakécskén. Récéién. 1987-ben már több hazai meghívásnak eleget tettem, és Istókovits Kálmán (Tóth István felvétele) ismét ott vannak képeim a nemzetközi mezőnyben. — Megismétlődnek-e a régebbi sikerek? Enciklopédia — Nincs okom panaszra. Némi szorongással adtam postára küldeményeimet több év kihagyás után. Szerencsére a gazdag termésből bőven van mit válogatni, olyan felvételek kerültek elő, amelyek most kapnak először nyilvánosságot. A közönség és a zsűrik értékítélete ezeket is igazolja. Elmúlt a szorongásom, mert sorra kapom a díjakat, egy év leforgása aíaft nyolc-tíz arany-, ezüst- és bronzérem futott be. Agrárfiatalok találkozója A hagyományokhoz híven a KISZ városi bizottsága ez évben is megrendezte a fiatal agrár szakemberek találkozóját éá szakmai-politikai vetélkedőjét. Az ötödik alkalommal lebonyolított rendezvény házigazdája ezúttal a jászkarajenői Árpád Tsz volt. A programra a város és a körzet mező- gazdasági üzemeiből 50 fiatal érkezett a községi pártbizottságra. Először Tolna Sándor, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte a jelenléEgy édes nap a kabinetben A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola cukrásztanulói kéthetenként egy napot Cegléden, a Beloiannisz utcai cuk rászfizem kabinetjében töltenek Hörömpőné Jánszki Éva szakoktató irányításával. Ilyenkor az előző héten elméletben tanultakat a gyakorlatban hasznosítják. Képünkön különféle süteményeket készítenek a másodévesek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) vöket, majd dr. Lakos László, a termelőszövetkezet elnöke rövid tájékoztatót adott a mezőgazdasági üzem tevékenységéről. Ezt követően dr. Szűcs Lajos, a CÄT közgazdasági igazgatóhelyettese az új jövedelemszabályozás mezőgazdaságra vonatkozó kérdéseiről tartott előadást. A délelőtt további részében üzemlátogatásra került sor, melynek keretében a kőröste- tétleni tejüzemet tekintették meg a fiatal szakemberek. Délután vetélkedőre került sor, amelyre előzetesen 8 csapat nevezett, a dánszentmikló- si Micsurin Tsz és a CÁT 2-2 csapattal, a ceglédberceli Egyetértés Tsz, a csemői November 7. Tsz, a tápiószőlősi Üj Barázda Tsz és a jászkarajenői Árpád Tsz 1-i csapattal. öt fő témakör szerepelt, a növénytermesztés-kertészet, állattenyésztés, gépészet, közgazdaságtan és politika. Mindegyik témakörből volt totó, írásban vagy szóban megválaszolandó fő kérdések és villámkérdések csoportja váltogatta egymást. A csapatok jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, nem volt ritka az egyes fordulókban a maximális pontszám elérése sem. A kiélezett küzdelemben végül a CAT 1. csapata szerezte meg a győzelmet a CÁT 2. csapata előtt. A harmadik helyen, holtversenyben a csemői November 7. Tsz és a jászkarajenői Árpád Tsz csapata végzett. A győztes csapat, mivel idén egymás után harmadszor szerezte meg az első helyet, végleg elnyerte a FAT , Kupát. így jövőre új vándorserlegért versenyeznek majd a csapatok. Az eredményhirdetéssel és a termelőszövetkezet elnökének zárszavával ért véget a program. Az egy év múlva sorra kerülő találkozó házigazdája a csemői November 7. Tsz lesz. Szcbeni Dávid — A művészetet nem lehel tanítani, legfeljebb a műhelymunkát. Tóth István foglalkozik-e a fiatalokkal? — A diákoktól kezdve az ígéretes pályakezdőkig sokan kapcsolatot keresnek velem. Egy-egy fiatal eljön, képbírálatot, tanácsot kér tőlem. Gyulán a fotósok nyári alkotótáborában a portréfényképezésről faggattak. Ott is elmondtam, az a jó képmás, amelyben a modell és a művész egyénisége egyaránt tükröződik. — Milyen munkák várnak még önre? — A Kortársaim fotósorozatot nem fejeztem be. Sok olyan jeles személyiség van, festő, szobrász, író, aki még nem állt a kamerám elé. Szeretném őket is megörökíteni, mert a hiteles portrék az utókor számára nélkülözhetetlenek. Másik magam elé tűzött feladatom a Gyermekkorom emlékei című felvételsor folytatása. A tanyavilág, az ott élő emberek sorsának változása, átformálódása foglalkoztat. — ön hatvannégy esztendős, ereje teljében lévő ember, aki sok hazai kitüntetést és nemzetközi elismerést mondhat magáénak. A kérdés korai, s talán ezért nem kegyetlen: milyen sorsot szán fotóinak, díjainak? — Kétségtelen, hogy számon tartanak. Itt van például ez a Svájcban készülő kétkötetes világenciklopédia, amely a fo tózás történetét dolgozza fel (Nyomdai levonatot vesz elő. mutatja.) Egy teljes oldal terjedelemben közlik munkássá gom adatait; arcképemet és a Nehéz út volt című fotómai Egy kutató Kecskeméten kel éve foglalkozik pályafutásom gazdag dokumentumanyagának feldolgozásával. Az életmű sorsa — Van-e már valamilyen elképzelése felvételei jövendő sorsáról? — Többről van szó, mint magukról az általam készített fotókról. Életem során 2100 nemzetközi kiállításon vettem részt. Mindegyiknek őrzöm a katalógusát. Ilyen gyűjtemény sehol sincs együtt az országban. Eddig 298 díjat nyertem. Értékes, szép trófeák, amelyeket a képekkel együtt szeretnék elhelyezni. Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok, India, Finnország, Franciaország és az NSZK múzeumainak tulajdonában van több tucat felvételem. Idehaza négy komoly ajánlatot kaptam Életművemet Cegléden tudnám a legszívesebben, ha a város megteremtené az ehhez szükséges méltó körülményeket — mondotta Tóth István fotóművész. Tamasi Tamás ISSN 0133—265» (Ceglédi Hírlap)
