Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

Veresegyház Villan piros, lila, zöld Változta a búcsú hangulata Veresegyházon a búcsú nap­ján régi hagyomány, hogy el­jönnek a szomszéd községek­ből és messzi tájakról a ro­konok és a barátok. Van nagy ünneplés, a mise után eszem- iszom. Még nem is olyan ré­gen cigányzenészek, a minősé­gi zenét játszó zenekarok és a fülsértő cincogást produká­ló malacbandák egyaránt há­zakhoz jártak. A piactéren reggeltől áll­tak a sátrak mézeskalácso- sokkal, akik olvasót, tükrös szíveket árultak, mellettük a fakanalasok, a fakanalakon sokszor — akkor még — arc­pirító feliratokkal is. Durro- gott a puska, a ringlispiles (vagyis körhintás) trombitája recsegett, fenn a keresztge­rendákon lelkes süvolvények hajtották a körhintát. A fi­zetség pedig az volt, hogy bi­zonyos számú forduló után — mennyei boldogság— díjmen­tesen felülhettek! Fogyott a cukrossátrakban a törökméz, a kókuszos és a többi finomság, hiába ette magát délben de­geszre a srác. A bazáros fil­léres bádogjátékokat, a lá­nyoknak köves gyűrűt, kar­kötőket, nyakláncokat árult — és persze nem maradt el a lacikonyha bódító fokhagyma­szagával és mellette az italos­sátor, mert az otthoni ital más volt... Ma minden másképp van. A vallási jelleg eltörpült, nem is gondol rá a többség. A bú­csú helye — mert a főtér beépült — átkerült a buda­pesti műút, az úttörőtábor és a strandfürdő közti, elegyen­getett szabad területre, ahol a lefojtott hévíz csapja van. És a terület új neve: Búcsú tér. A homokos altalajt zúzott kővel terítették le, hogy jár­ható legyen.. A téren helyez­kedett el a szórakoztatóköz­pont, egy teljes vidám park. •Körhinták, forgó szerkentyűk, céllövöldék. A gépeket vil­lanymotor hajtja, s a hang­szórókból popzene vagy a diszkósitott magyar nóta (a csoda gusztusát, aki ezt sze­reti!) harsog. Körben lakóko­csik, vontatók: a mutatványo­sok búcsúról búcsúra járnak, sok személyautó. A strandtól a műútig a be­kötőút betonján helyezked­nek el az árusok, autóval kombinált sátraikban akad mézeskalács is, fakanál is, hogy a hagyomány is jelen legyen, de a többség méreg­drága, modern játékot árul, a csemegések komplett cukor- kabolt-készletekkel vonultak ki, a bisztrókban hot-dog-ot, hamburgert árusítanak. Van itt minden, csak pénz le­gyen ... Pénz pedig van! A hullám­zó tömeg szórakozik, vásárol. Tegye csak! A régi búcsúban filléres tárgyakat, csemegéket vettek. Az „egyemmegek” kezé­ben piros százasok villannak, de itt-ott lila és zöld is elő­fordul. Mert a gyereknek pénzt ad a szülő, a nagyszülő, a keresztszülő, a rokon, a jó szomszéd. A gyerek meg, aki végképp nem ismeri a pénz értékét, költekezik. Nappali fényben ragyog a Búcsú tér, szól a zene, vigad a nép. A tömeg lassan oszla­dozik. Itt is, ott is, ahol kocsik parkolnak, ülnek be a rokonok, a vendégek autóik­ba és indulnak haza. (Megint motoszkál a kisördög: hányán vezetnek ittasan ? ...) Fazekas Mátyás A nap programja November 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Angol nyelvi társasági klub. Diáktanya: casino, 16 órától. Urban Tamás: Jelen idő, fo­tókiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről, Ipar­művészet a gödöllői művész­telepen, A régi Gödöllő, kama­rakiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszódi múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok, kiállítása megtekinthető 10—18 óráig. November 29-én: Gödöllő, művelődési ház: Síbörze, 9—16 óráig. Diáktanya: video, 16 órától. Urbán Tamás: Jelen idő, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A Diána Ruhaipari Kisszövetkezet két műszakos munkarendbe, gyakorlott munkatársakat keres: szakképzett és betanított varrónőket, szakképzett szabászokat, betanított munkára szabászati térítőkét jelentkezés: Diána Ruhaipari Kisszövetkezet, Gödöllő, ■szegi u. 10-12. 2100. 'n: (28)-20-721. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum, és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. Mozihh November 28-án és 29-én: Az elcserélt Cárevics. Színes, magyarul beszélő szovjet me­sefilm. 4 órakor. A bounty. Színes, magyarul beszélő amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor. TUDOMÁSUL KELL VEN­NI. Reformkorszakban élünk, ahogyan mindennap hallhat­juk, olvashatjuk. Nem is oly régen arról beszéltek a sze­mináriumokon, mi a mai for- radalmiság, mit jelent konszo­lidált körülmények között for­radalmárnak lenni. Most a reform, a reformember mi­benlétét kutatják a szocioló­gusok, erről beszélnek a sze­mináriumokon. Aki nem akar lemaradni, annak ezt tudo­másul kell vennie. Nekem sincs ellene kifogásom, csak abba nem akarok belenyugod­ni, hogy mindent tudomásul kell venni. Pedig folyton ezt hallom. Elvtársak, tudomásul kell venni, hogy kevés a pén­zünk, hogy csökken az élet- színvonalunk, hogy nem épít­hetünk vásárcsarnokot Gödöl­lőn, hogy egyre kevesebb pénz jut közcélokra ... Nem szeretem a címkéket: forradalmár, reformer, hala­dó, konzervatív, liberális, mert egy-egy szóval lehetet­len jellemezni a bonyolult személyiséget. A vegyünk tu­domásul mindent jelszót sem azért nem akarom tudomásul venni, mert ez vagy az va­gyok, ebbe vagy abba a ska­tulyába tartozom. Tudomásul venni annyit jelent, mint be­lenyugodni a változtathatat- lanba. Holott én úgy gondo­lom, valamennyi esély min­dig kínálkozik a dolgok me­netének megváltoztatására. Úgyhogy, én azt a fölfogást kedvelem, amely szerint sem­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT Mezőgazdászok parlamentje Nem lesz elég a magyar nyeli A korszerűbb képzés feltételei Ismét elérkezett az ifjúsági parlamentek ideje. A körzet üzemeiben, intézményeiben, iskoláiban felnőttek és fiata­lok, fiatal felnőttek szembesí­tik a néhány éve elfogadott in­tézkedési terveket napjaink valóságával, s meghatározzák a jövő tennivalóit. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen külön ifjúsági parlamenteket tartanak a hallgatók, a dolgo­zók, s jövőre lesz a minden fiatalt érintő egyetemi szintű fórum. Mi most a mezőgazda­ság-tudományi kar diákparla­mentjének munkájába tekin­tettünk be. Áthallgatás A három évet átölelő beszá­molási időszak eseményekben gazdagon telt el az egyetemen, hangsúlyozta az írásos anyag­hoz fűzött szóbeli kiegészíté­sében dr. Nagy Emil dékán. Ilyen volt például az oktatási reform kimunkálásában való részvétel, az oktatási törvény előkészítése, az egyetem szer­vezeti felépítésének változá­sa. a harmadik, a társadalom- tudományi kar belépése. (Emiatt százalékkal csök­kent a mezőgazdaság-tudomá­nyi karon a hallgatók létszá­ma.) Az egyetemen mi lehet fon­tosabb kérdés az oktatásnál? Hogyan jutott előbbre ebben a kar? Kebelükbe tartozik pél­dául a holnap gyakorlatának, a biotechnológiának a megala­pozása a fejekben. Az egyetemi városban a versenytárgyalás után már építik a kutatóköz­pontot. Az oktatásra is sike­rült kiváló szakembereket megnyerni. Így, mire a bázis felépül, s a honi mezőgazda­ság — remélhetően — fogadó­képessé válik a biotechnoló­gia alkalmazására, az egyetem kapuin kibocsátják az erre a célra kiművelt emberfőket. Az egész képzésre vonatko­zik. hogy a nyitottabb, több vá­lasztási lehetőséget nyújtó új tanterv kibontakoztatása meg előttük áll. A fejlesztés egyik iránya az áthallgatás gyakor­latának elterjesztése. Ez azt (jelenti, hogy az egyetemista élve az egyéni tanulmányi rend lehetőségével olyan tár­gyat is tanul, ami nem tar­tozik a szakjához. Lényeges változás, hogy külön jegyzet jelent meg számítástechniká­ból, méltó módon képviselve a karon ezt a tudományt. Az elméleti képzés színvo­nalához fel kell zárkóztatni a gyakorlatit. Jobban számíta­nak ebben a címzetes profesz- szorok közreműködésére. Van­nak már tantárgyi gyakorla­tok, melyek élményszerűbbé teszik az oktatást. De a vá­lasztható tárgyaknál is meg kívánják ismertetni a hangá­tokkal annak gyakorlatát. Ér­re számos lehetőség kínálkozik a gödöllői körzetben is. A du­nántúli Vépen. az ország egyik legjobban felszerelt mezőgaz­dasági középiskolájában nyári gyakorlatokon sajátítják el a kétkezi géptant a kar diák­jai. Ez nagyon drága, miköz­ben az egyetemen csak egy fo­lyosó választja el a mezőgaz­daság-tudományi kart a gépész- mérnöki kartól. Ebben is jobb egvüttműködésre törekszenek a jövőben. Tananyag-egyeztetés Tiszteletre méltó elszántság­gal és eredménnyel foglalkoz­nak a nyelvi képzéssel, öt év­vel ezelőtt a hallgatóság két és fél százalékának volt nyelv­vizsgája, jelenleg több mint 13 százalékának. A nyelvtanulást több módon ösztönzik. A kar tanszékein, szervezeti egysé­geiben a vizsgát tettek 67 szá­zaléka, 48 hallgató tudását al­kalmazzák fordításra, tolmá­csolásra! Reális elképzelés az, hogy 1992-ben már csak vala­milyen nyelvvizsgával jelent­kező fiatalt vesznek fel. Ez a Mezőgazdasági Minisztérium elvárását is tükrözi. A karon 156 darab tankönyv­ből, jegyzetből, kézikönyvből tanulhatnak a holnap mező­gazdászai. A jegyzeteknek és a kézikönyveknek több mint a fele, a tankönyveknek a 45 százaléka fiatalabb hatéves­nél. A parlamenten mégis in­kább a gondokról esett szó. Egy hallgató például arról panasz­kodott, hogy sok az átfedés az egyes tantárgyak anyaga között. Miért tanulják meg azt. amit egyszer már elsajátítottak? A válasz: voltak, lesznek tan­anyag-egyeztetések, az átfedé­seket konkrétan jelezzék a ta­nulók. s akkor intézkednek. Abban az állításban' is lehet igazság, hogy az egyes témá­kat a különböző tanszékek más megvilágításban vizsgálják, s ezzel csak bővülhetnek az is­mereteink. (Ha valóban így van.) Madártávlat Szó esett a Vitalitás hallga­tói szövetkezet megalakulásá­ról, amely körül eddig nem volt nagy hírverés. Kis lét­számmal kezdenek, szigorúan üzleti, alapon vállalkoznak akár az egyetemen belüli, akár azon 'kívüli munkák elvégzésére, tolmácsolástól a parkrendezé­sig. Hallhattunk arról is, hogy a gondokat — például építőtá­borit — akkor kell elmondani, amikor tapasztalják, és köz­vetlenül segíthetnek. Most, több hónap múltával, madár­távlatból ennek nincs értel­me. Lehet, hogy egy kicsit félol­dalasra sikeredett tájékoztatá­sunk az ifjúsági parlamentről, hogy a diákélet néhányak sze­rinti árnyoldalát, az oktatást emeltük ki belőle. De olyan is volt. aki felvetette: sok agrár­mérnököt képezzünk-e. avagy ió agrármérnököket? Ez a va­laki egy egyetemista volt B. G. is az fog kihajtani, amit hi­szünk. Ha valaki összecserélte őket... Az eladók nem vál­lalnak felelősséget. Vagy ba­rack az, amit vettünk, vagy szilva. Csak az a fura, hogy nekem mindig az általuk mondott mennyiségű forintot kell lefizetnem. Biztosan nem hagynák szó nélkül, ha te­szem azt lejjel vagy levával akarnék fizetni. Márkával, dollárral, az már csikanió- sabb volna. De hát nincs ne­kem levám. márkám. Fizetek forinttal, s bízom a szeren­csémben. NÉVSOR. Jó pár gödöllői- nek máig sajgó fájdalma, hogy annak idején megszüntették az áruház melletti kis lige­tet, ahol az első világháborús emlékmű állt, rajta, a ha­záért haltak nevével. Illetéke­sek azt fontolgatják, hogy visszatennék az emlékművet, körülötte parkosítanának, így szünetetve meg a belváros eme szégyenfoltját. Az arra hivatottak majd eldöntik. Én csupán annyit indítványozok, valamilyen formában örökít­sék meg a második viláehá-/ ború gödöllői áldozatainak nevét is. Mindenkiét. aki háborús cselekményben lelte halálát. Szándékosan írtam áldozatot. Ügy vélem, azok a gödöllői kisemberek, mint társaik országszerte, áldozatai voltak annak az őrületnek, amelyet második világhábo­rúnak neveznek. Kör Pál Mindennapi apróságok mit sem szabad csak tudomá­sul venni. Mihelyst megtud­tuk a kedvezőtlen tényt, azon­nal hozzá kell fognunk gon­dolkodni, miképpen lehetne azt megmásítani. KÖNYVELŐK. Bemegyek a cipészeibe. Sarkalásról volna szó. A pult mögött álló hölgy megnézi a lábbelit,' forgatja, lehet róla szó, megcsinálják, mikorra kéne, hát nem olyan sürgős, nem is az enyém, megkértek rá, adjam be, ami­korra meg tudják csinálni. A hölgy elővesz egy vastag nyugtafüzetet, kezdi rakosgat­ni az indigót. Hűha, hát há­nyat rak még be, egy pár ci­pőről van csupán szó, egy jobb lábasról meg egy bal lá­basról. Vagy nyolc indigót igazgat a sok rubrikával tele­rajzolt lapok alá. Kitölti. Egy párat kitép, nekem is jut, a cipőbe is dug. De még nincs kész. Űjabb tömböt vesz elő, az rövidebb. Abban is kitölt néhány rubrikát. Kitépi, szög­re tűzi. Ekkor és ekkor tes­sék befáradni. Köszönöm. Közben sor keletkezett mö­göttem. Ez Pesten történt. Gödöllőn újságot vennék. Odaállok az ablak elé. Sem­mi, Bekukkantok. Nagy ár­kus papírral van elfoglalva a hölgy. Elmélyülten jegyez. Mögöttem sor keletkezik. Majd kiszól az asszony, oda­rakja az újságot, és újra be­lemélyed a könyvelésbe. iviasnap oeviszem az oramat Gy. úrhoz. Megnézi, lehet, hogy csak a mutatókkal van baj, holnap nem lesz itthon, csütörtökön mehetek érte. Két perc volt az egész. Csütörtö­kön annyival több, mint nem tudott visszaadni, hátra kel­lett mennie a lakásba. A cipőért a gazdája ment. Alig találtuk meg, mondta visszajőve! Föl kellett mász­nia a polcra, s végignézni a rakatot, míg nagy nehezen meglelte. Pedig benne volt a dokument, a szögen a párja... SZÄMLA. Mi már nem úgy csináljuk, mint elődeink, akik nemigen olvasták ki könyvből, mikor, mit hogyan vessenek, ültessenek. Bennün­ket tudós szakemberek kalau­zolnak a tudás birodalmában, s nem mulasztják el a gya­korlatias tanácsokat sem. Azt mondják, a facsemete vásár­lásakor kérjünk blokkot, mert ha nem eredne meg, vis=za- vihetjük, cseréljék ki. Meg­szívlelendő intelem. Kérjük is a számlát a gödöllői cseme- tésben. Adhatok, von vállat az eladó, de hiába hozná vissza, úgysem cseréljük be. Hogy képzeli, a vásárlók ra­kosgatják a fákat összevissza, ki felelhet ezért. Valóban. Mi is mászkáltunk a sorok kö­zött, senki sem kérdezte, kik vagyunk, mit akarunk. Még az sincs kizárva, hogy nem t I SZOMBATI r-üYZJTJ Rázás Meghívót kaptam az egyik gödöllői szervtől. Le­írják, miről lesz szó, s hozzáfűzik, lehet kérdez­ni, még rázósakat is. A rá­zós szó után felkiáltójel. Abban a hitben, hogy így majd egymást lökdösve szaladnak az értekezletre a meghívottak. Fogalmam sincs, hogy futottak-e a többiek. Én fél lépést sem tettem az összejövetel irá­nyába. A rázós kérdések egyáltalán nem izgatnak. Micsoda dölyfösködés ez már megint, kaphatja föl a fejét a rázós kérdések hal­latán fölvillanyozódó, biz­tosan közel van a tűzhöz, mindent tud, akkor persze hogy nem érdeklik az ilyes­fajta kérdések. Be kell val- : lanom, a tűzhöz olykor egé­szen közel vagyok. Amikor , kertemben meggyújtom az í avart. Kertem tüzének fényében jöttem rá, a rázós kérdé­sek érdektelenek. A kér­dés, kérdezés partneri vi­szonyt föltételez. A rázós kérdés egyenlőtlen viszonyt jelez. Az erősebb engedi meg a gyengébbnek, hogy olyat kérdezzen, ami na­gyon furdalja az oldalát, ámde magamagától sosem jutna eszébe megkérdezni. Tisztában van az erőviszo­nyokkal. Saját gyengeségé­vel, a másik erejével. Itt persze nagyon finom folyamatok játszódnak le. A rázós kérdés fölvetését az erős fél megengedi. Gyertek csak közelébb — mondja mosolyogva —. sem­mi félelem, nem bántalak benneteket, még a szakál­lamat is meghúzhatjátok, bármit kérdezhettek. Még azt is. hogy nem álszakáll-e a szőrzet, meg is győződ­hettek róla, nem ragasztva van, hanem a bőrömből nő ki. A gyengékre az ilyen be­széd mindig hat. Megfog­hatjuk a szakállát, adják tovább a mögöttük lévők­nek, akik nem hallották, mit mondott az erős em­ber. Bármit kérdezhetünk. Most választ kapunk arra. hogy ékkor és akkor miért lettünk megfeddve. miért kaptunk ki, miért büntet­tek, miért zártak el ettől és attól. Minden tisztázódik — visszamenőleg. S aki erre fölfigyel, az abba is hagyja a tüleke­dést. Visszafordul. Lökdös- sétek csak egymást, én ad­dig lepihenek egy hűs fa alá, ha teremben van­nak, egy kényelmes ka­napéra. Alig nyújtja ki a lábát, már jönnek az első kielégültek, képzeld, arra is válaszolt, miért határo­zott úgy három éve, ami­kor annyira el voltunk ke­seredve a döntés miatt. A kanapén ülő egykedvűen fogadja az újabb titkokkal érkezőket. S akkor szo­morodik. el végképp, ami­kor azok kényelmességgel vádolják, lusta tülekedik, kérdezni. Ráadásul bizal­matlan, s eleve fedezi ma­gát, ne is lássa az erő’, mert ha ismét zordabbá válik, meglakolhatnak az izgága kérdezők, akik tit­kok birtokába jutottak. Öt nem fogja bántalmazni, hisz ott se volt, nem is lát­ta, eszébe sem juthat, ami­kor összeállítja a bünteten­dők listáját. Pedig másról van szó A kanapéra telepedett nem dölyfös, csak gondol­kozik. S rájött, a rázós kérdések a múltra vonat­kozhatnak. A múlton lehr tetten változtatni. A mi megtörtént. visszafordv hatatlan. De miért jött el Egy darabig ott volt a tök dösödők között. Kíváncsi volt. Arra, milyen állapot­ban van az erős ember Rázós kérdéseket ugyanis akkor enged meg, amikor ereje kezd enyészni. A ka­napéra telepedettnek ez nagyon fontos. Azt a pil­lanatot várja, amikor az erők kiegyenlitödnek. Ab ban a pillanatban teszi majd föl első kérdését Egyenlő az egyenlőnek K. P. ISSN 0133—1957 (GödőUSl Hírlap) /> 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom