Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

1987. NOVEMBER 25., SZERDA Iskolatanács alakult Pilisszentkereszten Nem formális esemeny volt Pilisszentkereszt kedves nemzetiségi falu a hegyek kö­zött, Dobogókő alatt. A 2235 lelket számláló közösség nagy része a környéken vagy Buda­pesten dolgozik. Az általános iskolában 297 gyerek tanul tizennégy csoportban. Hat év­folyamon vannak párhuzamo­san osztályok. A pedagógusok­nak irigylésre méltó a hely­zetük, hiszen egy-egy osztály­ban átlagban huszonkét gye­rek tanul. Persze, a tanterem kevés, így három évfolyam számára kénytelenek szükség- tanteremben tartani az órá­kat. Szlovákul az óvodában Az oktatási intézmény há­rom szakaszban készült el. Az utolsó szárnyat az 1985—86-os tanévben adták át. Torna­termük azonban még ma sincs. A diákok ennek elle­nére boldogok, mert az új épület zsibongóját használhat­ják testnevelési célokra. Itt találkoztak először a bordás­fallal, a mászórúddal és a többi sporteszközzel. Az iskola jelenleg huszon­kilenc pedagógust foglalkoz­tat. Két állás betöltetlen, öten gyermekgondozási segélyen vannak, négyen jelenleg foly­tatják főiskolai tanulmányai­kat, a képesítés nélküliek szá­ma pedig kettő. A szakos el­látottság 66,4 százalékos. Ez a kis falusi iskola egy bizonyos szempontból egészen más, mint a többi: falai között két tannyelvű oktatás folyik. Már az óvodában elkezdik, s az igy meglévő alapokra építve folytatják első osztálytól kez­dődően a diákok a nemzeti­ségi nyelv tanulását. Valamennyi idejáró gyerek részt vesz a szlovák nyelv in­tenzív elsajátításában. Jelen­leg ciklusonként tíz órában foglalkoznak vele. A magyar anyanyelvűek differenciáltan kapcsolódnak az oktatásba. Egyetlen magyar szülő sem mondta azt beiratkozáskor, hogy nem igényli a fölkínált lehetőséget, hiszen mindenki tudja, egy-egy idegen nyelv ismeretének mekkora szerepe van az ember életében. Az iskolában dolgozó pedagógu­sok még arra is figyelnek, hogy a tanulók a nyelvórá­kon kívül is használhassák az intézményen belül a szlovákot. Miután az iskolai segéd- személyzet is beszéli a nyel­vet, Borbély Gáspárné iskola- igazgató megkérte őket, hogy a tanulókkal szlovákul beszél­jenek Két tannyelvű oktatás A kétnyelvű oktatást kísér­leti jelleggel két esztendeje vezették be a pilisszentkeresz- ti iskolában, és máris igen szép eredményeket mondhat­nak magukénak. Anyanyelven tanulják a gyerekek a szlovák irodalmat, nyelvtant, a kör­nyezetismeretet és az éneket. Felső tagozaton ez a kör a szlovák nyelvű történelem­oktatással bővül. Amikor még csak szakkör­ben oktatták nekik a szlo­vákot, már akkor is értek el első helyezést az országos szlovák nyelvi versenyen. Minden valószínűség szerint a továbbiakban ez az ered­mény még jobb lesz. Az is­kola közössége, tantestülete fontos feladatának tartja a szlovák nemzetiségi hagyo­mányok őrzését is. Énekkaruk és gyermektánccsoportjuk ed­dig két ezüst- és két arany­érmet nyert. A napokban a pilisszent- kereszti oktatási intézmény­ben megalakult az iskola- tanács. A tanári kar és az igazgatónő egyaránt úgy gondolta, hogy az iskolatanács megalakítása olyan jó lehető­ség, amelyet ki kell használni. A tizenhat tagú tanácsban Borbély Gáspárné szavaz (Csécsei Zoltán felvétele) képviseltették magukat a szü­lők, a környező intézmények vezetői és a tanárok is. Az is­kolatanács elnökét kettős je­lölés alapján választották, s a szavazatok 75 százalékát Klausz Gebhardné nyugalma­zott óvodavezető kapta meg. Nem véletlen ez a magas sza­vazatarány, hiszen Klausz Gebhardné több mint 30 esz­tendőn át nevelte jóra, szépre a kicsinyeket az óvodában. Az iskolatanács-választáson részt vett Jakab Róbertné. a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára, Turcsányi Imréné, az MSZMP Szentendrei Városi Bizottságának titkára és Jász­ki Istvánná, a Hazafias Nép­front községi bizottságának elnöke, aki a választás leveze­tő elnöki tisztét is ellátta. A tizenhat tagú tanács mellé két pártoló tagot is választot­tak. Jakab Róbertné főtitkárt, országgyűlési képviselőt és dr„ Berdár ,Bélát, a Pilisi Parkerdő Gazdaság főigaz­gatóját, a 26. számú körzet országgyűlési képviselőjét. Csak egy esztendőre Mint Borbély Gáspárné, az iskola igazgatónője elmondot­ta. a tanács munkájára az is­kolai oktató-nevelő tevékeny­ség javítása érdekében van szükség, hiszen ebben a munkában nagy segítséget ad­hat a társadalmi környezet, amelynek figyelmét mindig is igényelték. A környéken lévő gazdasági egységekkel való jó kapcsolatnak már hagyo­mányai vannak. Sok támoga­tást kaptak az itt állomásozó katonai alakulattól, valamint az MSZMP és a Belügy­minisztérium üdülőjének ve­zetőségétől. Az iskolatanács-választás tehát egyáltalán nem formális esemény, hanem egyszerűen szervezeti formát kapott vala­mi, ami eddig is élt és ki­tűnően működött. így lehet az együttgondolkodás eredménye­ként még jobb, tudatosabb a gyerekekért végzett tevékeny­ség. Utalt arra is, hogy sok helyütt azért gond az iskola- tanács megválasztása, mert a gazdasági intézmények veze­tői az esetleges anyagi igé­nyektől, az iskolák pedig a nyitottságból adódó gondoktól félnek. Ez a tantestület azon­ban igényli a segítséget a ne­velés valamennyi területén. Az iskolatanács létrejöttével erősödni fog a szülőkkel ki­alakított partnerkapcsolat. Ami pedig a társadalmi kör­nyezetét illeti: a katonai ala­kulattal mindennapos az együttműködés, hiszen segítik az iskolát a honvédelmi ne­velésben, a pályaválasztási irányításban, az épületben adódó esetleges munkák el­végzésében. Hasonlóképpen alakul a kapcsolat a Pilisi Parkerdő Gazdasággal. Ezt a gyerekek az előbbinek mű­sorral, az utóbbinak facseme­te-ültetéssel, makkszedéssel köszönték meg. Az iskolatanácsot egyéves időtartamra választották. En­nek letelte után visszatekin­tenek az elmúlt időszakra, megbeszélik, mi volt jó, mi nem, s ha szükséges, megújít­ják tagjaik sorát. A munka- program szintén e szerint, egy esztendőre készült. Az iskolatanács megválasz­tása után hangulatosan fejez­ték be az estét: részt vettek a pilisszentkereszti pávakör te­vékenységének értékelésén, ahol a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának elnöke Ki­váló Társadalmi Munkáért ki­tüntetést adott át az Igazság­ügyi Minisztérium oktatási központja kollektívájának, valamint Boda József és Pei­ler György helyi lakosoknak. Az összejövetel közös ének­léssel, muzsikálással, baráti beszélgetéssel, tánccal fejező­dött be. Körmendi Zsuzsa Válasz egy levélre Egységében vizsgáltam Kelényi aláírással érkezett szerkesztőségünkbe a követke­ző levél: „Október első va­sárnapján nyílt meg az a bi­zonyos (botrányos) szentend­rei tárlat, amelyből jó né­hány képzőművész az utolsó pillanatban kivette alkotását és egy ellenkiállítást szerve­zett ... Erről tudósított Üjj írisz, a Pest Megyei Hírlap­ban október 13-án megjelent: Botrány az, amit annak ne­vezünk?, illetve Ember Má­ria a Magyar Nemzetben ok­tóber 27-én napvilágot látott: Szakadás Szentendrén című cikke is. Másnap, október 28-án ép­pen ezért megrökönyödve ol­vastam Losonci Miklós: Mű­vészet számtalan változatban című írását a Pest Megyei Hír­lap Kiállitótermekből című ro­vatában. Ügy szólt Lots Vik­tor, Ef Zámbó István, Berez- nai Géza, Krizbai Sándor és Gubis Mihály munkáiról, mint­ha azok a szentendrei tárlaton ott lennének ... Gyanakodni kezdtem: lehet hogy feloldó­dott a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Vajda Lajos stúdiósok közötti konfliktus? Visszavitték volna alkotásai­kat a Péter-Pál utcai pincéből a képtárba? Kiderült, hogy erről szó sincs, képeik jelenleg sem láthatók a szentendrei tár­laton. Bármennyire igyekez­tem is mentő érveket keres­ni, arra a következtetésre ju­tottam, hogy a szerző a cik­ket a tárlat megtekintése nél­kül írta meg.” Csak az igazságot válaszolhatom, válaszolom. Üjj írisz és Ember Mária cikkét a megjelenés napján olvastam, így a „botrány”-ról időben tájékozódtam. Csakhogy én nem a kö­rülményekről írtam, hanem a művészetről. MM tettem tehát? Azt, amit eddig, hogy a sokrétű szent­endrei művészetet a maga egységében vizsgáltam a Szentend­rei Képtárban, a Vajda Lajos stúdió Péter-Pál utcai pincetár­latán, a katalógusban, s a látott, vizsgált, ismert művek alap­ján írtam meg cikkem, meggyőződésem szerint. Nem a zajról szóltam, hanem az értékről, a művészet­ről. így éreztem kötelességemnek. Lehet, hogy ezt cikkemben is jeleznem kellett volna. Losonci Miklós Cigányklubok Pomázon Közművelődési napok Pomázon újkori hagyomá­nyokat ápolnak. A Pest Me­gyei Tanács cigánykoordiná­ciós bizottsága, a Pest megyei cigánytanács, a szentendrei megyei művelődési központban tevékenykedő cigány közmű­velődési munkaközösség, a po- mázi művelődési ház és könyv­tár rendezésében november 27—28-án újra megrendezik az évente ismétlődő cigány köz- művelődési napokat. Az ünnepélyes megnyitón 27-én. pénteken délelőtt Pol­gár Tibor, a nagyközség ta­nácselnöke mond beszédet. A családgondozás helyzetéről és feladatairól Herczog Mária szociológus, a megyei tanács egészségügyi osztályának mun­katársa tart előadást. Délután Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese adja át a nép­csoport életével kapcsolatos pályamunkák díjait, majd vi­deofilmek bemutatásával zá­rul a nap programja. Szombaton délelőtt 10 óra­kor kezdődik a megyei tanács és a cigány származású értel­miségiek fóruma. Délután a ci­Rádiófigyelői CSALÁDI KÖR. Ennek a műsornak az arculatához talán kevéssé illett a Forrás mosó­porral kapcsolatos problémák megemlítése. Persze ha úgy vesszük, akkor igaz; családi körben dől el, hogy milyen mo­sóport vásárolnak — a drá­gább, környezetkímélő Forrást, avagy mást. A riportban meg­tudhattuk, hogy Magyar-ország az egyetlen, ahol többe kerül a környezetre ártalmatlan mo­sószer, mint a régebbiek, ame­lyek foszfáttartalmuk miatt komoly szerepet játszanak vi­zeink szennyeződésében. Mi­ként is várhatnánk el így, hogy a jobb mellett döntsenek a vevők? A természet- és kör­nyezetvédelmet nem lehet pusztán az emberek józan be­látására bízni. Anyagi eszkö­zökkel is, állami dotációval se­gíteni kell az ilyen termékek elterjedését. Mindent egybevetve, tanul­ságos volt a rádióhallgatók és az illetékesek figyelmét föl­hívni — akár ebben a műsor­ban is — a következő évben várható mosóporár-emelkedé- sek előtt GONDOLAT—JEL. A rá­dió kulturális hetilapjában fel­figyeltem egy szokatlannak és egyedülállónak egyáltalán nem nevezhető esetre. A Művelő­dési Minisztérium Vezető- és Továbbképző Intézete önálló­vá vált. Saját magának kell megtermelnie a fenntartási költségeit Ebben az intézet­ben. ahol kultúrpolitikával fog­lalkozó szakembereket képez­nek, a korábbi években álla­mi támogatással tanfolyamo­kat rendeztek. A jövőben azon­ban ezek számát a felére kell csökkenteni, olyan rendezvé­nyeket kell szervezni, amelyek nagyobb bevételt hoznak. Bölcs István, a műsor szer­kesztője és egyik riportere fa­nyar humorral jegyezte meg: nem szeretném megélni, hogy ebben a kulturális szakembe­reket képző intézetben disznó­toros magyamótaestek szer­vezésére kerüljön sor. Azt hi­szem, senki sem. A későbbikben egy félresi­került kerekasztal-beszélge- tést hallhattunk, amelyet azért szerveztek a műsor készítői, hogy a nyilvánosság előtt üt­köztessék az egymásnak el­lentmondó építészeti felfogá­sokat. Ezen a találkozón nem kívánt részt venni Makovecz Imre. akit a közelmúltban lát­hattunk a televízióban, ha­sonlóképpen Csete György sem, akinek a felfogása a mai épí­tészetről közel áll Makoveczé- hoz. Hogy miért nem akartak egy asztalhoz ülni Finta Jó­zseffel avagy Horler Miklós­sal, nem tudtuk meg, csak sejthettük: annyira végletesen más a művészeti felfogásuk, hogy az lehetetlenné teszi vagy esetleg értelmetlenné is a kompromisszumot. A vita persze a későbbi adá­sokban folytatódik, bár én nem sok értelmét látom, hi­szen ugyanazokkal a szavak­kal és mondatokkal kifejez­hetik gondolataikat olyan épí­tészek is. akiket amúgy hatal­mas gondolkodásbeli, etikai szakadék választ el. Nem szá­míthatunk arra, hogy a sza­vak mögött rejtőzködő indula­tok felszínre kerülnek, hogy megismerhetjük a szembenál­lás valóságos okait. A vizuális művészet esetében, mint ahogy oly sokszor tapasztaltuk, jobb, ha az alkotók nem beszélnek a munkájukról. A művek be­széljenek helyettük, merthogy azok alapján hitelesebb képet alkothat az ember a felfogás­beli különbségekről, mint az agyoncizellált vallomásokból. REGGELI CSÚCS. A hétfő reggeli adásból értesülhettünk arról, hogy Urban Tamás — régi munkatársunk — meg­kapta az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének fotópályá­zati nagydíját. Ráadásul az 1500 USA-dollár jutalom mel­lett tiszteletbeli nagykövetté is választották. Egyrészt azért kaptam föl a fejemet a hírre, mert bizony nem mindennapi eset egy ilyen nemzetközi elismerés, másrészt azért, mert Urbán Tamás fo­tókiállításáról körülbelül két hete írt lapunk, s munkái még jelenleg is láthatók a gödöllői művelődési központ galériájá­ban. Aki eddig elmulasztotta volna a szociográfiai hiteles­ségű felvételek megtekintését, még néhány napig megteheti. Ú. L gányklubok és az amatőr mű­vészek bemutatójára kerül sor. Közben vasárnap délelőtt já­tékos foglalkozást is tartanak gyerekeknek. A kétnapos programot este 10 órakor zárják, ekkor ér vé­get a pomázi citerazenekar közreműködésével rendezett táncmulatság. K. T. I. Könyvúj donságok Hamarosan napvilágot lát László-Bencsik Sándor doku­mentumregénye Bosnyák téri színjátékok címmel. Előadók, társszerzők címmel adják köz­re Mándy Iván életműsoroza­tának negyedik kötetét. Az utolsó konzílium című kötet, Végh Antal új regénye a na­pokban jelent meg a könyves­boltokban s az utcai könyv­árusoknál. Az új kötetben a szerzőnek a futballbeli köz­állapotokról írt irodalmi pamf- letjei olvashatók. Közreadja A Gyógyitöatlan című kötetére érkezett olvasói levelek egy részét, s a könyvben helyet kaptak az író eddigi pereinek jegyzőkönyvei, periratai is. A Moképpel közös vállalkozás­ban adták ki a mozikban je­lenleg is ideiglenes címmel ve­tített Két választás Magyaror­szágon című film forgató­könyvét. A tények és tanúk sorozat­ban Taylor Branch és Eugene Propper amerikai szerzőpáros Labirintus című írását jelen­tetik meg. A kötet Orlando Letelier, az Allende-kormány egykori washingtoni nagykö­vete elleni merényletről, a gyilkosság utáni nyomozásról szól. A Gyorsuló idő sorozat­ban A megismerés csapdái címmel Adám Györgynek ad­ják közre új tudományos kö­tetét. E. Fehér Pál „Glasz- noszty” címmel írt kötetet a Szovjetunióban folyó változá­sokról. Ismét kiadták Nagy László Versek és fordítások című háromkötetes gyűjtemé­nyét. Weöres Sándor Kútbané- zö című könyve a költő leg­újabb lírai terméséből válo­gat. A Magvető Kiadó hamaro­san új vállalkozásba kezd: hangoskönyvet jelentet meg. Kétszer 60 perces magnóka­zettán Moldova György olvas­sa föl eddig még sehol nem közölt irodalmi riportját, amely a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság vizsgálati osztá­lyának munkájáról szól. A hangoskönyv várhatóan feb­ruárban lesz. kapható. Pest megyei munkavállalók! „ y<, A Pest Megyei Munkaerő-Szolgálati Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.) állást ajánl jó kereseti lehetőséggel. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat PURPACK Gyára (PEMŰ, Solymár) kiemelt export munkára, 3 műszakba felvesz géplakatost, elektroműszerészt, szerszámkészítő szakmunkásokat Kereseti lehetőség a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaerő-szolgálati Irodában, Szabó István és Váry Tiborné ügyintézőnél személyesen vagy a 852-411-es telefon 149-es és 191-es mellékén, illetve a munkahelyen. A Senior Váci Kötöttárugyár felvesz elektroműszerészt, szakképzett, középfokú végzettségű, 10-12 évi szakmai gyakorlatot szerzett villanyszerelőt vezetői munkakörbe, villanyszerelő szakmunkást és lakatos szakmunkást Munkabér: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán, cím: Vác, Sallai Imre u. 8-10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom