Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 26G. SZÁM 1987. NOVEMBER 16. HÉTFŐ Előítéletek nélkül Az alloMsiák gyógyítása közügy ^ Dr. Kovács Sándor a ceglédi kórház 2-es pszi- í chiátriai osztályának főor- ^ vosa. Egyebek mellett egy ^ évtizeden át megszállottig ként küzdött az alkohol iz- ^ mus ellen. Hamarosan el- ^ köszön a várostól. — Kellemetlennek tartja-e, ha megkérdezem, hogy szokott-e fogyasztani alkoholt? — Egyáltalán nem tartom kellemetlennek. Az alkohol hozzátartozik az életünkhöz. Főként társaságban \ iszom — alkalomszerűen — sört, tömény szeszt, ritkán bort. Nem szoktam berúgni. Egyszer kipróbáltam fogadásból az absztinenciát is: egy évig semmit nem ittam. Nem volt nagyön rossz. Éreztem azt a nyomást, ami ilyenkor nehezedik az emberre, mármint, hogy fogyasszon alkoholt. — Mesélne a szülői házról? Egyáltalán az indíttatásról. — Falusi parasztcsaládból származom a Dunántúlról. Küszködő emberek voltak a szüleim. Sokat dolgoztak, és ezt akaratlanul én is megtanultam mellettük. Tulajdonképpen csak az általános iskolás éveimet töltöttem közvetlenül velük. Aztán bekerültem a városba. Ennek ellenére a kapcsolatunk szoros volt, s ugyanakkor elég nagy szabadságot is adott. Középiskolás és egyetemi éveim alatt megőriztem ennék egy olyari vezérfonalát, ami fontos volt számomra. — Mi szeretett volna lenni? — Mivel a pap jelentette a kiemelkedő szerepkört a falumban, ezért egész kisgyerekként — ahogy a szüleim mesélik — pap akartam lenni. Viszont általános iskolás koromban- már az fogalmazódott meg bennem, hogy orvos leszek. — Mindjárt az elején ideg- elmegyógyász akart lenni? — Kacérkodtam a gondolattal, hogy kutató orvos leszek. De ahhoz jobban kellett volna idegen nyelveket tanulni. Nem beszélve a nagyobb szabadságról. Én azért benne voltam egy taposómalomban, hogy hozzam magam ... Hozzám mindig a humán és nem a biológiai oldala állt közel az orvostudománynak. Én idegenül mozogtam^ a sebészeten. Sőt, az' utolsó vizs-, gámon meg is buktam belőle. Nem azért, mert nem tanultam. Egyszerűen nem jártam a sebészetre, mivel nem érdekelt. Így érthető, hogy az orvostudománynak egyik humán részét, a piszichiátriát választottam. Ideg-elmegyógyász lettem, később pedig pszichiáter. Most már a határterületek is érdekelnek: a pszichológia, filozófia. — Azért sebészként lehet, hogy több sikerélménye len716 — Vallom, hogy a lelki beteg meggyógyítható, míg nagyon sok szervi beteg nem. Nekem több sikerben volt részem, mint például egy belgyógyásznak. Nem beszélve a sebészetről, ahol nemegyszer elkerülhetetlen a csonkítás. Kétségtelen, hogy vannak látványos életmentések is, de ezek a pszichiátriából sem hiányoznak. Véleményem, szerint itt nagyobb a siker lehetősége, mint az orvostudomány többi területén. Sokan nem értenek egyet velem: az, hogy hányán gyógyulnak meg, csupán idő és energia kérdése. — Ahogy Ceglédre került, kezdettől fogva küzdött az alkoholizmus ellen. Ön lett e harc apostola. Hogy alakult ez ki? — Nézze, én nem álltam be azok közé, akik ezt leválasztották, mint a pszichátriához méltatlan valamit. Az elmúlt évtizedben legalább a munkám felét az jelentette, hogy alkoholbetegekkel foglalkoztam. Nagy ostobaság lenne, ha legyintenék és nem törődnék velük. Miért lenne más egy alkoholbeteg, mint a skizofrén vagy a neurotikus, lemmi különbség közöttük: ki így, ki úgy boldogtalan. — Az alkoholbetegek számára ön létrehozta a Vitis- klubot. Vajon megérte az, hogy erre éveket áldozott? — Sajnos, nincsenek és sokáig nem is lesznek meg a gyógyításhoz a feltételek. Sokat fáradoztunk azért, hogy legyen egy éjjeli szanatórium, ahol a páciensek kulturált körülmények között tölthetik el a szabadidejüket, s a pihenés mellett megfelelő kezelésben is részesülnek. Nem ment. Ahogy a nappali szanatóriumot sem valósíthattuk meg a feltételek hiányában. Járható útnak látszott viszont az amerikai névtelen alkoholisták önsegítő szervezetének mintája. Úgy tűnt, hogy az a sok gyötrelem, amit a volt vagy gyógyuló betegek átéltek — kamatoztatható. A művelődési központ jó partnernek bizonyult a klub létrehozásához. Ám néha a legjobb segítőkészség sem nyújthat optimális körülményeket. Hiszen a helyiség, a hosszú asztalok nem alkalmasak az intim beszélgetésekre. Ilyen feltételek mellett a kis eredményekért is sokat kell dolgozni. Ezt a 10 évet nem tartom eredménytelennek. — Biztos, hogy formálódott az alkoholbetegekről alkotott kép. Borzasztó, hogy az előítélet az elmebetegeket sajnálni való emberekként írja le, egy misztikus burokba helyezik őket, akiknek végük van. Az alkoholbetegekről mint negatívumokról vélekednek. Ha ezen a képen egy picit is tudunk változtatni, akkor ennek a klubnak a működése nem lebecsülendő. — A szimpátián túl, menynyire alakul ki intim kapcsolata a betegeivel? — Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy jótevőként tevékenykedem. Más ez, mint általában a főorvos és beteg kapcsolata, d^ nem jelent valami angyali jóságot. Nekem is vannak érzelmeim, indulataim. Kizárólag a hitelességre törekszem. Márpedig ez elképzelhetetlen indulatok és elutasítások nélkül. Úgy gondolom, ez jelenti a beteg megbecsülését és partnerségét is. Biztosan sokan nem kedvelnek. Én másképpen fogadom el a beteget, mint ahogy ő akarja. Eleve úgy, hogy változtatni szeretnék. Nem a betegségén, hanem az emberen. Az elfogadásban mindjárt ott a változtatási igényem. — Nem sajnálja itthagyni, amit alkotott? Megtudhatnám, hogy miért megy el? — Nagy veszteség számomra, hogy elmegyek. Ami reményt ad, hogy tudok még alkotni valami hasonlót. Nem kórházi okai vannak a távozásomnak. Szerettem itt dolgozni, s úgy érzem, engem : is szerettek. Egykor úgy jöttem a ceglédi kórházba, hogy nem maradok végleg. Az előző munkahelyemen fiatal or- voskéht talán 10—12 évet várhattam volna arra, hogy egy osztályt vezethessek. Ez j időpazarlás lett volna az éle- ! temből. Ideje, hogy visszatérjek a szűkebb hazámba: Veszprém megyébe. (Ezt megkönnyíti az, hogy a fiam már egyetemista, a lányom főiskolás.) Egy kicsit befejezettnek tekintem Cegléden a munkámat. Sajnálom itthagyni a munkatársaimat és persze a betegeimet. Mindkét csoportban nagyon sok jó ismerőst és barátot veszítek el. Ám vannak az ember életében periódusok, amikor lépni kell... — Mi az, amit megőriz a városból? — Azt hiszem, nem az a fontos, hogy mit őrzök meg, hanem az, amennyire más lettem e 10—11 év alatt, emberileg. Ennek az osztálynak köszönhetem, hogy szakmailag sokat fejlődtem, és ez nem választható el az emberségemtől. A Dunántúlon szeretnék nyugdíjba menni, s addig talán tudok még valami újat alkotni. Fehér Ferenc 1937. július 20-án a fővárostól alig 70 kilométerre, Cegléden illegális művészeti bizottság alakul azzal a céllal, hogy kijátszva a hatóságok éberségét és megkerülve a jogszabályokat, köztéri műalkotást helyezzen el á környék valamely pontján. Veszélyes vállalkozásának helyszínéül a bizottság — hosszas fontolgatás után — a Kámáni-erdőt választja, mégpedig abból kiindulva, hogy a Kámáni-erdő számottevő munkásmozgalmi hagyományokkal bír. S bár ennek semmi köze a vállalkozáshoz. a bizottság arra a következtetésre jut. hogy azok a fák, azok a dűlőutak és az az aljnövényzet méltó foglalata lesz a szobornak. 1937. július 21-én készül el Csurgai Ferencnek kifejezetten erre az alkalomra szánt szobra, amelynek a bizottság — hogy minél pontosabban érzékeltesse a műtárgy lényegét — a Szobor címet adja. A Szobornak négy oldala van és kísértetiesen hasonlít, egy szabálytalan gúlához. Oldalai rusztikusak, durva hogyishívjákok árkolják, a csúcsa pedig. amit rafináltan megcsava- rmtott a művész, teljesen'sima. Magassága nem több másfél méternél, anyaga a köztes gipsz, belül azonban a még kevésbé örök hungarocell váz tartja a szerkezetet. A talpa súlyos kőtalapzat, amelyre a művész a bizottság külön kérésére ráfestette, hogy Szobor. Július 22-én estefelé, amikor a kortárs magyar képzőművészet. mély álomba merül. a bizottság (plusz a művész) Skoda személygépkocsiba préselt be magát és erős tempóban hajtanak CeglédLóverseny fíbonyban A diákoké lett a kupa A napokban rendezték meg Ábonyban a Felszabadulási Kupa lóversenyt a Gyulai Általános Iskolában. A lövészeten 11 honvédelmi klub 97 versenyzője vett részt. A versenyt úttörő leány, fiú légpuska, ifjúsági fiú, női és férfi légpuska kategóriában bonyolították le. Eredmények: Üttörö leány: 1. Baranyai Sarolta 158 kör, József Attila Nevelőotthon, 2. Gyulai Andrea 155 kör, 3. Ványi Krisztina 142 kör, mindketten Volán. Üttörö fiú: 1. Farkas Tamás 155 kör, 2. Takács Tamás 149 kör, József Attila Nevelőotthon, 3. Turjányi József 148 kör, Várkonyi iskola. Ifjúsági fiú: 1. Palásti József 167 kör, MÁV, 2. ifj. Gulyás András 16B kör, József Attila Nevelőotthon, 3. Ecser Gábor 163 kör, Volán. Női légpuska: 1. Mótyán Julianna 163 kör, Közgép; 2. Török Katalin 159 kör, József Attila Nevelőotthon, <3. Vágó Jánosné 156 kör, Mechanikai Művek. Férfi légpuska: 1. Kovács Tibor 174 kör, Közgép, 2. Dir- ner János 170 kör, Ábony Vasipar, 3. Orbán Béla 166 kör, Vasipari Szövetkezet. Csapateredmény: 1. József Attila Nevelőotthon 1242, 2. Volán 1186, 3. Építőipar 1066 kör. Makány István Átköltöztek A bőr- és nemibeteg-gondo- zó is átköltözött véglegesen a rendelőintézet Rákóczi úti épületébe. November 16-tól, hétfőtől már a 3-ik emeleten fogadják a betegeket. bércéi irányába. A Szobor ott pihen a csomagtartóban, mellette a szoboravató kellékek: papír, vörösbor, spakni. A spakni arra szolgál, hogy vele a művész a talapzathoz erősítse a szobrot. Szemerkélni kezd az eső, mire a szállítmány az erdőbe ér. A bizottság egy kies dombocskára cí- geii a műtárgyat. Leteszik, s nézik, hogy mutat. A szobor jól mutat. Tisztás, szürkület, vakító gipszfehérség. Egy jel: itt jártunk. Lelkesedés. Fénykép. Július 22-én estefelé kevéske holdfény vetődik a Kámáni- erdő ama cikkelyére, ahol a rengetegnek homályából úgyszólván kiizzik a szobor. Pontosan úgy — állapítja meg a bizottság —, ahogyan Attila kardja izzott a jelenés idején. Jel ez, semmi más. Üzenet. Mintha valamely istenség útmutatása szerint készült volna, s nem Csurgai Ferenc okleveles képzőművész keze nyomán. Ami pedig ezt a kéznyomot illeti, a bizottságon belül megoszlanak a vélemények. A testület ötven százaléka váltig állítja, hogy a Szobor-t annak meghatározó jegyei inkább teszik hasonlatossá egy térképészeti kőponthoz, mintsem egy szoborhoz, a másik ötven százalék viszont ragaszkodik ahhoz a vélekedéséhez, hogy a Szobor az szobor. A heves vita és a nélkülözhetetlen sértődések miatt csúszik a felavatás időpontja, a művész egyre idegesebben toporog. Nagy nehezen előkerül a vörösbor (lásd: kellékek!), s az egymásnak feszülő esztétikai nézetek teljes harmóniává olvadnak össze. Végre-valaVaníliás, mazsolás csemegék Vaníliás és mazsolás krémtúrót is gyártanak a Ceglédtcj üzemében. Ceglédtől Veesésig, Nagykőröstől Nagykáláig szállítják e terméküket a boltoknak. Oláh Erzsébet a vaníliás krémtúró alapanyagát keveri. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Leleplezés az erdőben Volt egyszer egy gip hára megkezdődhet a szoboravató ünnepség és a leleplezés. A bizottság egyik tagja gondosan tépkedett papírokról méltató beszédet olvas föl a képzőművészeti szak- irodalomból merített eredeti idézetekkel. Például: „Az individuum rehabilitációja, lehulló láncok csörgése, a sznobstupid áltotalitás és az ideologikus boszorkánykonyhák csődje! Csoda.e, ha ezek után az új szenzibilitás, új festői- ség, új eklektika stb. fogalmait lényegtelen felbontásoknak, az elmélet redundanciáinak éreztem, anélkül persze, hogy ana- litikai-regisztrativ hasznosságukat megkérdőjeleztem volna.” örül a művész ezeknek a szavaknak, mert érzi, hogy komolyan veszik. Kezeit elöl összekulcsolja, miképpen azt finomabb helyeken tanulta. Bár lehet, hogy nagy erejű szabadrúgástól tart. Átszellemült arcát az égnek emeli. A szobor most már a műpártoló közönségé. Három nappal az avatást követően még mindig itt áll a Szobor a dombtetőn. Nem is áll. Magas! ik, akárcsak körötte a fák, természet és művészet örökös egymásbaolva- dásaként. Hozzá az út fölfelé vezet. Milyen jó, hogy nem horhosban helyeztük el — állapítja meg a bizottság. A közelkép sem ad okot különösebb borongásra. Igaz ugyan, hogy a szobor fejét leverte valaki, a bizottságot mégis kellemes érzés tölti el. Lám, érdeklődés glóriázza a művet! S az alkotó gyorsan helyreállítja a fejrészt. öt nappal az avatást követően megjelennek a fejlődő turizmus első jelei a szobor fölső, sima fertályán. Kaparások, karcolások, karistolá- sok, ütések, késnyomok, monogram: LGS, és bevésve a munkálkodás dátuma. A Szobor egyik oldala szétmarcan- goiva, kibelezve, egészen a hungarocellig mélyítve. A fű teli fehér morzsákkal. Api a bizottság ettől nem keseredik el. Dehogyis! Elvégre nem szűnt meg a szobor. Csak más lett. Na és! Nyolc nappal az avatást követően véglegesen befejeződik a szobor kollektív átalakításának folyamata. Ekkorra már csak a súlyos kőtalapzat marad épen. A Szobor testét apró szemcsékké morzsolták ösz- sze a rajongók, gipsz- és hungarocell-törmelék borítja a posztamensül szolgáló dombocskát. A bizottság bokáig gázol a műalkotásban. Piros betűs fölirat a kőtalapzaton: Szobor. Ezzel nem bírtak — állapítja meg a művész. Kilenc nappal az ünnepélyes avatást követően a bizottság Skoda személygépkocsiba zsúfolódik és a Kámáni-erdőbe hajt összegereblyézni a maradványokat. Egy nagy közös zsákba hordják a szoborport, a kőtalapzatot pedig beemelik a csomagtartóba. Megpihenni leülnek a műalkotástól mentes gyepre, jelentősen és súlyosan szívják cigarettáikat. Olyan még nem fordult elő, hogy a szobor verte volna szét a műélvezőt — állapítja meg a bizottság. Útközben hazafelé a városi szeméttelep egyik konténerében helyezik el a tömött zsákot. Ez már egy másik, új történet. Jó kis szobor volt — mondja a művész. Varga Sándor Kiállítás A ceglédi helyőrségi klub emeleti nagytermében november 18-án, szerdán délután három órakor Mucsányi József- né, a városi pártbizottság politikai munkatársa nyitja meg A kommunizmus építésének útján című kiállítást, amelyet a hónap végéig tekinthetnek meg a látogatók. Dr. Jójárt György kandidátus, csecsemő- és gyermekgyógyász, kórházi főorvos, megnyitotta magánrendelőjét. Rendel: hétfőn és szerdán 17—18.30-iß. Cegléd. Bercsényi u. 3. ISSN D133—2600 (Ceglédi Hírlap)
