Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

1987. NOVEMBER 11., SZERDA 5 Gyermekszínészek lesznek A Cilinder gyennekstúdióban — mely 1986-ban alakult Bu­dapesten — 150 gyermek tanulja a színcszmcsterség forté­lyait. Az amatőrképzés legfőbb célja a gyerekek képességei­nek kibontakoztatása és kommunikációs készségük fejlesz­tése. Produkcióikkal művelődési házak kulturális rendezvé­nyein lépnek fel Könyvvásári újdonságok Hamarosan már kaphatók a könyvesboltokban a Corvina Kiadó téli könyvvásárra meg­jelenő kötetei. A kiadó az egyedi művészeti kiadványok között jelenteti meg Benoschofsky Ilona és Scheiber Sándor a Budapesti Zsidó Múzeumot bemutató kö­tetét. A reprezentatív album Európa egyik legszebb, legna­gyobb ilyen jellegű gyűjtemé­nyéről ad áttekintést. A fotó­kon főként ötvösművészeti al­kotások, kerámiák, hímzett és szőtt textíliák, festmények és könyvművészeti ritkaságok láthatók. Marc Chagall festő­művész születésének századik évfordulója alkalmából jelen­teti meg a kiadó a nemzetkö­zi hírű francia művészettörté­nész, Jean Cassou immár klasz- szikusnak számító, sok nyelv­re lefordított monográfiáját. Mozart-opera — gyermeknapra Ha a szabadban zenghet a dal Szemben ülök az osztállyal, nézem a gyerekarcokat. Szo­rongás egyiken s.em tükröződik, inkább a figyelem. Ha a tanár kérdez valamit, legalább tizenöten azonnal jelentkez­nek. A jó pedagógus szeme mindent észrevesz. Azt is, hogy az egyik kisfiú keze a magasba lendül, aztán félúton meg­áll. Mégis felszólítja. Bátortalanul kezdi a választ, majd ab­bahagyja. A tanár türelemmel közbevet egy kérdést, így a kisdiák következtet, s ki is mondja a befejező gondolatokat. Ha kalandozik a tekintet A középmagas, vékony test­alkatú férfi lendületesen ma­gyaráz. Helyét csak néha vál­toztatja a padok előtt, mégis mozgásban van az egész em­ber. Nemcsak szép magyar nyelven fogalmaz, hanem hi­bátlanul hangsúlyoz is. Oly­kor a kezével segít megfor­málni mondandóját, ám né­ha ennek ellenére elkalando­zik egy-egy kisdiák tekintete. Akkor hirtelen vált, kis tör­ténetbe kezd: a muzsikáról vagy a zeneszerzőről, akiről éppen szó van. Ha már semmi nem segít, elénekeltet egy-egy vidám dalt. Így, amikor kicsöngetnek, az osztály nem fáradt, hanem jókedvű, feldühödött. Tarr Gábor, az aszódi 1. Számú Énektagozatos Általános Isko­la vezető pedagógusa azonban szünetben nehezen szólal meg. Arra kérem, önmagáról be­széljen. Csodálkozó arccal néz rám. Tulajdonképpen igaza van. A gyerekek és az ének sze- retete, a hivatás iránti elköte­lezettsége határozza meg min­dennapjait. Még a tavasszal annak kapcsán ismerkedtünk meg, hogy tanítványai — a zeneiskola tanáraiból alakult muzsikus kar kíséretében — előadták Mozart Szöktetés a szerájból című operáját. A művet számukra ő dolgozta át. hogy gyerekhangon is elő­adható legyen. Óriási sikerrel zárták a tavalyi tanévet. Mostantól pedig az iskola fennállásának harmincadik születésnapjára készülnek. Az ünnepi műsorban lesznek ope­rarészletek, s különböző ze­nei, valamint énekösszeállítá- sok. Tarr Gábor néptáncot is tanít hozzá. Érzékenység Faggatom; sose fárad el? Talán nem szerencsés a kér­dés, hiszen aki ennyi felada­tot vállal, annál ez magától értetődő. Pihenésképpen Ba- chot. vagy Beethoven-szonátát szokott hallgatni. Külön készül minden órá­ra. Szerinte így a természetes, hiszen minden osztály más és más. Nem lehet a tavalyi váz­latot elővenni, mert különbö­ző adottságú gyerekek kerül­nek hozzá. Nem beszélve ar­ról, hogy még a tananyag is változó, Az idén különösen a ha*rtfikos nehéz. Sokat kí­vánnak tanártól, diáktól egy­aránt. Éppen ezért szinte minden pedagógus-továbbképzésen részt vesz, mert, mint ahogy a régi közmondás tartja: jó pap holtig tanul. Igaz, még a kezdetekről nem esett szó. Annak idején a fuvolát választotta, s kö­zépiskolai énektanár és karve­zető szakon folytatta tovább tanulmányait. 1961-ben isme­rősöktől hallotta, hogy Aszó­don van egy állás. — Kijöt­tem, szétnéztem, itt marad­tam — fogalmaz tömören, fél­szeg mosollyal. (Egyszer ugyan próbálkozott másutt is, de egy esztendő múlva visszatért.) Lehet, nem érti, miért kí­váncsiskodom. hiszen nincs rá különösebb ok. Tapasztalhat­tam magam is, igazán a gye­rekek között érzi jól magát, akkor él. amikor a tudását kell átadnia, az éneket meg­szerettetnie. Hiszen nincs cso­dálatosabb hangszer az em­bernél. ám nincs érzékenyebb sem. Az érzékenységgel pedig együtt jár a fogékonyság — nagyon nagy tehát a pedagó­gus felelőssége, mert erre alapoz. Hogy mekkora a sikere, az eredményessége?, Az csupán évtizedek múltán mérhető. Jóleső érzés, élvezet, ha a gyerekek tudnak. De mikor egy-egy tanítványa kerül a katedrára — alighanem az a legszebb elismerés. Egyikük, Havasi J. Zoltánná Bordás Ida nemrégen lett tanártársa ugyanebben az iskolában. (Ha­tározottan állítja, hogy Gábor bácsinak köszönheti a hiva­tását.) A többiek — míg főiskolá­sok —, eljönnek, meglátogat­ják. De miután férjhez men­nek, megnősülnek, elhelyez­kednek, már csak igen rit­kán adnak hírt magukról. Ez az élet rendje, állapítja meg csöndesen. Minden bizonnyal nem könnyű ezt tudomásul venni, hiszen kisgyerek koruk óta figyel rájuk. Az óvodá­ban minden tavasszal meg­hallgatja a nagycsoportosokat, s jelzi, kinek jó a hangja. A kék túra útjain Miután hozzá kerültek — mindent elkövet, mint peda­gógus. Hangversenyre viszi őket, órán zenét hallgatnak. Kirándulnak is. Tíz esztendeje vezeti a turista szakkört. Vé­gigjárták a kék túra útjait kollégáival, kisdiákjaival. Sze­rinte még ez is az éneket szolgálja. Mennyire más él­mény, ha szabadban zeng a dal! Meghatározó, ha olyan helyre látogatnak el, amely­hez valamelyik zeneszerzőnk kötődött, hozzá tudja kapcsol­ni — a nebuló is — a tan­anyaghoz. Szeretne igazi nagy utakat tenni, külföldre eljutni. De leginkább arra vágyik: úgy él­hesse továbbra is az életét, mint eddig. Vennes Aranka Kiállítótermekből Az iskolák és az esztétikai nevelés A dunakeszi művészeti na­pok keretében nyitotta meg a Gárdonyi Géza Ipari Szak­munkásképző Intézet diákott­honában az ünnepi eseménye­ket Domoszlai Gábor, az MaZMP városi bizottsága tit­kára, s felavatta a Gárdonyi­galériát, amelynek első kiál­lítója Szabó Iván Munkácsy- díjas, kiváló művész. Ez a tár­hat november 21-ig tekinthető meg. November végéig látha­tó Papp László Lenin élete és munkássága című fotódoku­mentációs kiáll tára a váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban és a szovjet tájakat bemutató összeállítása a Kato­na Lajos városi könyvtár ga­lériájában. Mozgalommá lett Az országban az elsők kö­zött nyílt meg az 1960-a's évek végén a ráckevei gim­náziumban az Ady galéria. Ez serkentő hatással volt az iskolagaléria-mozgalomra, így rendeztek folyamatosan kép­ző- és iparművészeti kiállítá­sokat az ácsai, dunaharaszti, péceli, dabasi gimnáziumok­ban, a nyársapáti, nagykőrösi általános iskolákban. Dunake­szi talán az ország egyetlen városa, ahol három iskolaga­léria működik immár. A kék iskolának Szuppán Irén és Uhrig Zsigmond műveket is adományozott. A Körösi Cso­rna Sándor Általános Iskola galériájában, Kollár Albin igazgató ösztönzésére immár tíz esztendeje tartanak pom­pás tárlatokat irodalmi és ze­nei műsor kíséretében a gye­rekeknek és a felnőtteknek. A város harmadik iskolagale- riája a Gárdonyi Géza Szak­munkásképző Intézet diákott­honában van, Horpácsi Mik- lósné könyvtáros kezdemé­nyezésére. Videofilm az alkotókról Elsőként Szabó Iván szob­rai, érmei, kerámiái, fatáblái örvendeztették a tanulóifjúsá­got, akik közül több százan ismerkedtek a művészet üze­netével. Szabó Iván ars poe­ticája a magas értékrenddel megvalósított közszolgálat. Ahová hívják, azonnal indul; ez az ő igazi szobrászi elkö­telezettsége és demokratizmu­sa, amely minden települést — így Dunakeszit is — köz­ponti fontosságú helynek tart. Ebben a szellemben ne­velt egész korosztályokat a Képzőművészeti Főiskolán. Tanítványai közül többen Munkácsy-díjasok, érdemes művészek. Ez a fáradhatat­lanság eredményezte, hogy Erdei Ferencről mintázott portréját felavatták a sziget- szentmiklósi 3-as számú álta­lános iskolában, hogy alkotá­sa került a dömsödi óvodába Köztéri plasztikája a ceglédi Kacsa volt a szenzáció Bolgár régészeti lelet Néhány napja a bolgár saj­tóban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint szenzá­ciós, az európai civilizáció ál­talunk ismert történetét meg­kérdőjelező leletekre bukkan' tak bolgár régészek Kiten fa­lu Rozéiébeni a" t'éríférfénéken"^ végzett ásatásaik során. Mbsí riyilatkoZoít a Izófiai' televízióban a feltárásokat ve­zető egyik tudós, és „elképedé­sének" adott hangot az euró­pai civilizáció újonnan felfe­dezett bölcsőjéről szóló tudó­sítások kapcsán. Szó sincs róla — mondotta egyebek között —, hogy a tengerfenékről elő­került leletek az időszámítás előtti hetedik évezredből, az új kőkorból származnának. Az állatcsontok és a kerámiák mintegy háromezer évvel ké­sőbbiek, a bronzkorból valók. Megvan a maguk jelentősége, amelyet a tudósok meg is fo­galmaznak majd, de hogy. az a — közben a tenger alá ke­rült — település, ahol megta­lálták őket, „az európai civili­zációt megalapozók” egyike lenne, az nem felel meg a va­lóságnak. kórház kertjének lett derűs színfoltja. Egyik alkotását a ráckevei Ady galériának ado­mányozta, ahol rendhagyó művészettörténet-órát is tar­tott a gimnazistáknak. Most is első szóra jött. A szakmun­kásképző intézet diákjainak nagy élményt szerzett tárlatá­val; lószobraival, Bartókról, Kodályról mintázott érmeivel, madarakat, halakat sorakoz­tató táljaival, a női test tán­cos mozdulatainak ábrázolá­sával. Művekkel telített Szá­zados úti műterme. így lehet­séges, hogy Dunakeszi mellett november 30-án egy másik anyaggal is bemutatkozik á csepeli iskolagalériában. Horpácsi Miklósné pedig- már tervez. Jövőre Várady Sándor és Reich Károly szob­rait, grafikáit mutatják be a Gárdonyi-galériában és ugyanúgy videofilmét készíte­nek a két Munkácsy-díjas al­kotóról, mint most Szabó Iván szobrászművészről, akit! a film munka közben mutat be, érzékeltetve a kéz és a gondolat együttes, tárgyfor­máló lendületét. Ez egyúttal a Pest megyei iskolagaléria- mozgalom újdonsága is, hi­szen a film föltárja a képző­művészet értékeit. Szovjet tájakról Papp László ugyancsak a maga eszközeivel, lehetőségei­vel és tehetségével szolgálja a köz ügyét. Kiállítások szer­vezésével, rendezésével és fo­tósorozatok készítésével. Ez­úttal Lenin életét és munkás­ságát dokumentálja, fényké­pekkel számol be a szovjet tájakról, a Baltikumról és Közép-Ázsia még ma is eg­zotikus arcmásairól, valamint Moszkva hagymakupolás templomairól. Losonci Miklós >A(.. R A DIÓFIGYELŐ! 168 ÓRA. Ez a politikai ma­gazin' is a Szovjetuniónak szentelte szombat délutáni adását, s annak ellenére, hogy a hallgatók kérdéseire vála­szolt többek között Geraszi- mov szóvivő és Cservov ve­zérezredes, a műsorban a politika iránt érdeklődőik szá­mára sok korábban már meg­ismert információ is elhang­zott. Hozzájárult ehhez a kér­dések válogatásán kívül az is, hogy pénteken az éjszakai ér­dekes magazin, a Bagoly szin­tén a Budapest—Moszkva ró- dióhíd előkészítését tartotta szem előtt. A kevesebb — ez esetben is — valószínűleg több lett volna. Mindenképpen fi­gyelemre méltó viszont, amit a 168 órában hallhattunk a szovjet beszélgetőpartnerektől: meg fog jelenni Hruscsovnak az 1956-ban a XX. kongresz- szuson mondott beszéde, amely értékeli Sztálin tevé­kenységét. Olyan tartozás ez, amit mindenképpen törleszte­ni kell — bár aki az eddigi­ekben érdeklődött ez iránt, hozzá tudott jutni ehhez a dokumentumhoz. A megle­pőbb hír az volt, hogy a Szov­jetunió jelenlegi problémái­nak nem is a sztálini korszak a legfőbb forrása. A jelenlegi álláspont szerint a Brezsnyev- korszak legalább annyira, ha nem még jobban hozzájárult a jelenlegi munkaerkölcs, a korrupció, a hivatalnoki rend­szer, a bürokrata szemlélet ki­alakulásához. Az, hogy a magánvállalko­zók még mindig kevesen van­nak, vagy hogy az utóbbi idő­ben a nyilvánosság nem kívá­natos felhangokat is a fel­színre hozott; s a köztársasá­gokban soviniszta és naciona­lista — vagy legalábbis an­nak ítélt — nézeteket han­goztatnak, érzékeltette a nagy információözönben és az ün­nepi hangulat ellenére is, hogy rendkívül nehéz időket kell megélniük a szovjet em­bereknek is. Amikor a mű­sor végén Mester Ákostól a szovjet beszélgetőpartnerek megkérdezték, hogy ő mit gondol a jelenlegi változások­ról, aggódva, de határozottan válaszolta, hogy a Szovjet­unió jelenleg ugyanolyan for­radalmi korszakot él át, mint 70 évvel ezelőtt, s az a kér­dés, hogy a reformokat, a vál­toztatásokat elviseli-e a jelen­legi társadalmi struktúra. MI FÉLSZAVAKBÓL IS ... A Show, ami show című hét­fő esti összeállítás első részé­ben egy korábban már sugár­zott beszélgetést hallhattunk Kálmán Györggyel, amelyet Tomkai Judit készített. Kál­mán György színművészt az utóbbi időben ritkán hallhat­tuk, láthattuk a rádióban, il­letve a televízióban; ezen be­szélgetés előtt utoljára 1981- ben. A legtöbbünk emlékeze­tében talán az a Szilágyi György által írt rádiómonológ maradt meg, amelyből a rá­dióinterjú címét is idézték: a Hányás vagy? Megfigyeltem, hogy idősebb vagy inkább a pályájuk derekán álló színé­szek milyen elfogódottan, meghatottan és sokszor , pá­tosszal tekintenek vissza szí­nészmesterségük korábbi év­tizedeire. Furcsa volt ez a megilletődés, az el-elcsukló hang éppen Kálmán György­től, aki az én emlékezetem­ben úgy él, mint a kegyetlen gúnyt, a maró iróniát meste­ri fokon kifejezni tudó szí­nész. Visszaemlékezése talán azért vált líraivá, mert fel­idézte — és ezúttal nem a más érzelmeit interpretálva — azt a szerbiai koncentrációs tábort, amelybe őt 18 éves ko­rában hurcolták, ugyanabba, ahová Radnóti Miklóst is. En­nek ellenére úgy tekintett vissza életútjára, hogy sze­rencsés csillagzat alatt szüle­tett, hiszen a választott szí­nészmesterség a későbbi idők­ben megkímélte a politikának való kiszolgáltatottságtól. Há­lás volt mindazoknak az írók­nak, rendezőknek és kollé­gáknak, akik segítették ab­ban, hogy a kimondhatatlant mégis kimondja a szerepei se­gítségével. Reméljük, hogy ez a megismételt beszélgetés nem búcsú volt, hanem kezdete, beharangozása a közeljövőben sorra kerülő Kálmán György- fellépéseknek. Ü. I. A A Nagykáta és Vidéke Afész, valamint a Centriköt Kereskedelmi Vállalat közös árubemutatót tart november 13-án pénteken 15 órai kezdettel, a nagykátai művelődési házban A bemutatót követően a Káta áruházban karácsonyi előzetes vásár kezdődik. Egyes áruféleségek árkedvezménnyel kerülnek forgalomba. Várjuk kedves vásárlóinkat. Kata áruház Nagykáta, Szabadság tér 12. A Budapest Környéki Tüzép Vállalat december elsejétől vállalkozásba adja egységeit Komárom megyében: olajkutat Tatán és Nagyigmándon, Pest megyében: olajkutat Budakeszin, Budaörsön, Törökbálinton, Szentendrén, Vácott és Vecsésen, tüzelő- és építőanyag-telepet Piliscsabán. A szerződés feltételeiről tájékoztatást ad a közgazdasági főosztály főosztályvezetője, cím: Budapest Vili., Práter u. 22., telefon: 141-822. A jelentkezési határidő: november 25-e.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom