Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

IDSTf. OKTÓBER 9„ PÉNTEK 3 Örbottyánban kitiltották a viszonteladókat Tégla — minden áron jeligére Nem nagyobb az építési kedv, mint tavaly ilyenkor. Ezt bizonyítják a helyi ta­nácsoknál kiadott építési engedélyek és az OTP-nél igényelt hosszú lejáratú kölcsönök, de ugyanerről győződhetünk meg, ha vé­gigjárunk néhány telepü­lést. Az állami Tüzép-tcle- 5 pék, a maszek építőanyag- ^ árudák mégis konganak az ^ ürességtől, s pankrációhoz i hasonlatos jelenetek ta- $ pasztalhatók a téglagyárak § környékén. Melegen elviszik Az Épületkerámia-ipari Vál­lalat őrbottyáni téglagyára teljes energiával termel, ezt bizonyítja a serény munka, míg az igazgatót keresve ve- gigmegyünik a gyáron. A szal- lítóudvaron hatalmas, pótko­csis Volán-teherautók érnek egymásba, s úgy kanyarognak, hogy teljesen eltakarják a középen felhalmozott téglara­kásokat. Láthatóan gyorsan, szervezetten megy a szállítás, a gondokra, feszültségekre csupán az irodában akaratla­nul kihallgatott ingerült te­lefonbeszélgetések utalnak. Kék köpenyes fiatalember győzködi beszélgetőpartnerét a vonal túlsó, végén — való­színűleg téglára váró intéz­mény képviselője. Szoba ke­rül a megyei tanács, majd _ a kék köpenyes fiatalember vég­ső érvként kijelenti: most mar a legmagasabb szinten dől el, ki kap téglát soron kívül, s ki nem. Tóth Jenő, gyárvezetőre csaknem egy órát várunk, s mikor végre bejutunk hozza kiderül, hogy miattunk késik majd el az őrbottyáni tanács­elnökkel tervezett megbeszé­le!l° Ügy hallottuk, értékesíté­si gondjaik vannak sütjük el a viccet, de a gyárvezető csupán egy kényszeredett mo­sollyal honorálja a poént. _ Megijedtem, hogy önok is téglát akarnak soron ki­vin - vallja be, amikor el­áruljuk jövetelünk célját. Sok távoli barát, régen nem látott ismerős vagy olyan em­ber keres meg, akit pozíciójá­nál fogva ismernem kéne. Megalapozhatnám a j övömet, ha valamennyiük téglaigényet ki tudnám elégíteni. Így azon­ban csak ellenségeket szer­zek. Három hónapja kiadott téglautalványokkal toporognak a kapunál a vevők. Pedig en­nél többet már képtelenek va­gyunk gyártani. Szinte kihűl­ni sincs ideje az árunak, ko­csira kerül és viszik. A gyárvezető előszobájában is fültanúi voltunk egy tele­fonbeszélgetésnek, amikor Tóth Jenő lelkére kötötte va­lakinek, hogy mindegy mi­lyen kocsival jön a tégláért, csak ne maszek fuvarossal. _ — Már több mint egy hó­napja nem kapnak téglát eb­ben a gyárban a viszonteladók _ magyarázza Tóth Jenő né­mi büszkeséggel a hangjában. _ Ismerjük mi is a masze­kok tarifáját. Ezekben a na­pokban a négy forint ötvenhá­rom filléres ikersejttéglát ki­lenc és tizenkét forint között adják. T árolnak a hiénák Erről győződhettünk meg magunk is, hiszen próbakép­pen Dunakeszitől Veresegyhá­zig végigjártuk a magánker.es- kedéseket ötezer darab iker­sejttéglát keresve. Az építo- anyagkereskedők válasza min­denütt kísértetiesen azonos volt: már az összes idei utal­ványt felhasználtam. Am _ kis könyörgés után, s kilátásba helyezve, hogy nekünk bármi áron kell a tégla, öt helyen is biztosítottak, hogy egy heten belül meglesz. — Mikor kezdődött a tegla- felvásárlási láz? — kérdezem Tóth Jenőt. — Tavasszal még kilenc-tiz millió tégla volt raktáron. A környéken minden igénybe ve­hető helyen, használaton kívü­li traktorszínben, istállóban, akolban a mi téglánk állt. Bértárolást vettünk igénybe, hogy ne kelljen leállítani a termelést. S közben bankhi­Az őrbottyáni téglagyárban szinte még ki sem kerül a ke­mencéből a tégla, máris teherautóra teszik (Erdősi Ágnes felvétette) télből éltünk. A felvásárlás nyár elején kezdődött, s nem :s a viszonteladók voltak az elsők. Befolyásos, pozícionált emberek megbízottai jelentek meg nálunk sorban, akkor amikor még az építési tárca vallalata; sem tudták, milyen döntések várhatók az építő- anyagárak dolgában. Akkor kezdtük sejteni, hogy rövide­sen számítanunk kell ezzel kapcsolatban magasabb dön­tésre. Nem sokkal később megkezdődött a felvásárlási laz. Szinte napok alatt kiürül­tek a raktáraink, s azóta is szinte kocsira termelünk. Sze­mély szerint engem mélysége­sen felháborít az, hogy vi­szonteladók hiéna módjára ki­használják a kispénzű építke­zőket. Ezért is állítottuk le a fuvarosok, magánkereskedők szamára az értékesítést. . ítyi^ánvajó, ftogy az októ­ber elején; vásárait családi háznyi tégla nem idei igénye­lj elégít ki, hiszen ilyen rö­vid idő alatt képtelenség a te­tőt is felrakni az épületre. Ugyanakkor eppen azok nem jutnak téglához, akiknek a kisebb tétel a házuk befeje- zesehez kellene. Kirabolt üzem — A tavalyi tapasztalatokat alapul véve, mennyi a tényle­ges igény, s mennyi a hiszté­rián vagy uzsorán alapuló fel­vásárlás? — A tőlünk mostanában el­szállított árunak alig húsz­harminc százaléka kerül olyan vásárlóhoz, aki a házát feje- ?*..,> a ,töb*3i egyértelműen felhalmozás. Aki most nem viszonteladási céllal, hanem a jovo évi építkezéshez vette felárral a téglát, egyértelműen ráfizet. Hiszen az áremelkedés nem lesz többszörös, a forgal­mi adót pedig a lakásépítők­nek visszatérítik. — Nemcsak egyéni vásárlók, hanem közületek, például ta­nácsok is kerültek nehéz hely­zetbe most. ök hogyan jut­hatnak téglához? Legalább olyan nehezen mint a magánosok. Volt olyan építkezni szándékozó tanács amely már az első félév vé- gén nem kapott diszpozíciót. A környékbeli települések va­lamivel előnyösebb helyzetben vannak, de tudomásunk van arról, hogy ki is segítik egy­mást téglával, ha szükséges. A baj az, hogy éppen olyan ta­nácsok nem jutnak anyaghoz amelyeknek ez esetleg egy megkezdett beruházás befeje­zéséhez kell. Tulajdonképpen még rosszabb helyzetben is vannak, mint az egyéni épít­kezők, mert inkább a lakos­sági kereteket növelik ilyen esetekben, talán ezzel is fé­kezve a beruházási kedvet az állami szektorban. — A gyárnak végül is nem rossz, hogy nincsenek értéke­sítési gondjai, ám az is biz- tos, hogy jövőre meg lesz a böjtje ennek a nagy vásárlási laznak. — Mivel már a jövő évi készletek felvásárlása folyik bizonyos, hogy 1988 nyarára ismét megtelnek a raktáraink — válaszol Tóth Jenő. — Rá­adásul az idei felfokozott igé­nyeket csak rengeteg túlórával tudjuk kielégíteni, javításra, karbantartásra nem is gon­dolhatunk. Kirabolt üzemmel megyünk a rendkívül nehéz gazdasági évnek. Annak ide­jén évi hatvanmillió tégla gyártására építették az üze­met. Az idén legalább hetven- milliót készítünk, leállás nél­kül. A lehetőségeinket mindig a legvégsőkig kiaknáztuk, de az a nyomás, ami mostanában nehezedik ránk rablógazdálko­dást követel. Ellenőrizni kellene A legtöbb egyéni vásárló — boldog téglatulajdonos — a gyárban rendel fuvart, így a legolcsóbb. Van, aki a mun­kahelyétől kapott C-menetle- vél birtokában vállalati, szö­vetkezeti teherautóval jön. Az őrbottyáni téglagyárból nem kap árut a viszöntéladó. Vé gül is nincs jogszabály, amely megengedné ezt a megkülön­böztetést a gyár vezetőinek, egyszerűen a lelkiismeretük diktálta e megoldást. S már ezzel is többet tettek, mint .a lehetőségeik. Az is tény, hogy minden áron jeligével még ma is tég­lához lehet jutni a magánke­reskedőknél — szemérmetle­nül magas felárral. A gyár megtette, amit tehetett. Az il­letékesek ellenőrzésén a sor! Móza Katalin A kormányszóvivő tájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) zásokra való új rendszabályo­kat firtatta, a kormány szóvi­vője rámutatott, hogy az egyes nyilatkozatokban esetleg ta­pasztalható ellentmondások abból adódnak, hogy a végle­ges döntésről szóló előzetes gondolkodást tükrözik. Idéz­te ezzel kapcsolatban Grósz Károly miniszterelnökünk saj­tóértekezletén elhangzott meg­nyilatkozását, s rámutatott, a konkrét intézkedések ezzel kapcsolatban még nem szere­peltek a kormány ülésein. Be­jelentette, hogy erre előrelát­hatólag november végén ke­rül majd sor. A kormány ak­kor dönt majd az útlevél­adminisztráció és a pénzügyi háttér gyakorlati kérdéseiről, amelyek célja, hogy megköny- nyítsék a magyar állampolgá­rok külföldi utazásait, olyan módon, ahogyan azt miniszter- elnökünk nemzetközi sajtóér­tekezletén körvonalazta. A kormány szóvivője ígéretet tett, hogy amint a Miniszter- tanács döntése megszületik, részletes tájékoztatót adnak a közvéleménynek. Az előny a pontosan teljesítőké Egy másik kérdésre, amely a jövő évi keresetszabályozás­ra vonatkozott, a Tájékoztatá­si Hivatal elnöke elmondta, hogy ez összhangban van a kormány stabilizációs prog­ramjával. Azok a vállalatok mentesülnek a központi kere setszabályozás előírásai alól, válnak így kedvezményezet tekké, amelyek az átlagosnál jövedelmezőbbekké válnak. Mint Bányász Rezső kifejtet­te: alapvető érdekünk, hogy a gazdálkodó szervezetek 1988 ban a mérsékelt keresetnöve lési lehetőségek ellenére is ér­dekeltek legyenek a gazdaság- politikai célok megvalósítása ban, a kormányprogram vég rehajtásában. Olyan bérszabá lyozási formát vezetnek be jö­vőre, amely előnyt biztosít a feladataikat csökkent létszám­mal teljesítő vállalatok számá ra. A népgazdaság néhány te­rületén viszont — döntően a kereskedelemben és a szolgál­tatásoknál — ott, ahol a lét­szám megtartására vagy növe­lésére van szükség, átlagbér­szabályozás lesz. Valószínűleg az is fokozza majd a vállala­tok kezdeményezőkészségét, hogy bizonyos feltételek esetén tagjai lehetnek egy úgyneve-' zett bérklubnak. Ide azok a vállalatok tartozhatnak, ame­lyek a maguk erejére támasz­kodnak, nem az állami költ­ségvetésből kérnek támogatást fejlődésükhöz, pontosan telje­sítik szerződéses és a költség- vetés iránti kötelezettségeiket, betartják a termelői árakra vonatkozó szabályokat. Ezek vállalatok teljes mértékben mentesülhetnek a bér-, és ke­resetszabályozás központi elő­írásai alól. Javíttatás másakkal is az építőváltelat terhére A szóvivőtől bővebb tájé­koztatást kértek a lakásépítés­sel kapcsolatos jótállásról. Bá­nyász Rezső rámutatott: a jog­szabály előírja, hogy a vállal­kozó, tehát aki a házat építet­te — legyen magánszemély, vállalat vagy szövetkezet —, három évig köteles jótállást vállalni. Ennek alapján a la­kók kérhetik a hiba kijavítá­sát, a lakás vételárának csök­kentését vagy a hibás tár­gyak kicserélését. Sőt a hiba­javítást a vállalkozó költségé­re mással is elvégeztethetik. Remélhetően megszűnik az az áldatlan állapot, hogy csak hó­napokig, olykor évekig tartó huzavona és pereskedés után ismerik el és javítják ki a hi bát. A kivitelező csupán ab ban az esetben nem kötelez­hető jótállásra, ha hitelt ér­demlően bizonyítja, hogy a hiba a lakás átadása után ke­letkezett. A Pest Megyei Hírlap je­lenlevő munkatársa a követ­kező kérdést intézte a kor­mány szóvivőjéhez: A kor­mány éppen egy évvel ezelőtt hozott határozatot az alkoho­lizmus visszaszorítására. Elér­te ez a határozat a célját? Az alkcholizmus elleni küzdelem eredményei „Kedvező fejleményekről, legalábbis, tudok beszámolni — mondotta Bányász Rezső. — Az intézkedések hatására csökkent az alkoholtartalmú italok, leginkább az igen ká­ros rumé és pálinkaféleségek forgalma. Az égetett szesz ér­tékesítése a kereskedelemben körülbelül 3 százalékkal, a vendéglátásban csaknem 10 százalékkal mérséklődött. ftár nem hitel nélkül gazdálkodnak Eddig mentek mások után Tompán koppan a forint, majd sűrűbben, csilingelve hullanak utána a szállítóberendezés futószalagjáról a filléresek. Forgács híján meggyőzően illusztrálják, hogy fiadzik az a pénz, amelyet két éve egy új, im­porthelyettesítő gép gyártásába fektetett a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet. a konfekciógyártás! az már — mondja Szávai elnöke.- Hja Hol van a múltba révedezve Tibor, a szövetkezet — Igaz, némi segítséggel, de elhalt. Abbahagytuk. Azt min­denki tudja csinálni. Úgy éreztük, hogy annak, amire más is képes, nem lehet iga­zán nagy jövője. Itt talán abba is hagyná a múlt idézését, ha nem kér­deznék rá, hogy miként ju­tottak el addig, míg biztosan állíthatja: olyasmit gyárta­nak, amire más nem képes, s amire a jövőben is lesz ke­reslet. — Majd’ negyven évig kul­logtunk mások után — mond­ja magára véve a szövetkezet múltját is az azzal hasonló korú férfi. — Lépéshátrány­ban, fáziskésésben voltunk évtizedeken keresztül azokhoz képest, akik idejében váltot­tak, jókor fogták vitorlájuk­ba a változások szelét. Mi ezt nem tehettük. Igaz, nem csu pán a rűgalmatlanság. lassú­ság vagy kényelem, hanem a számunkra kedvezőtlen szabá lyozók, s a szövetkezet terü­leti széttagoltsága is közreját­szott ebben. De ezután ... Ezután bizonyára másképp lesz minden. A szövetkezet elnöke legalábbis nagyon bí­zik ebben. Az alig két éve megkezdett forgácsszállító be­rendezés gyártása ugyanis gyökeresen megváltoztatta éle­tüket. A hajdan csupán 11 milliós termelési értéket pro­dukáló lakatosüzem ma már ennek háromszorosát viszi a közös kasszába, csupán e be­rendezés előállításával. Igaz, nem egy csapásra érték el ezt, hiszen hazai vállalataink többsége még a közelmúltban is inkább külföldről hozatta be gépeit, berendezéseit. Ám az importtakarékosság jó né­hány céget nézetének, állás­pontjának felülvizsgálatára, megváltoztatására késztetett. Olyannyira, hogy a gödöllőiek egy idő után felismerték: a növekvő igényeket korábbi felállásukban, széttagolt üzemrészeikben képtelenek kielégíteni. — Nem maradt más válasz­tás, meg kellett vennünk azt a telket, amelyen egy köz­ponti üzemépületben jóval több berendezést tudunk gyár­tani. Pénzünk azonban nem volt elegendő a beruházáshoz, így fel kellett adnunk a hitel nélküli gazdálkodás elvét Mintegy 30 milliós kölcsön­ből teremtjük meg végre a korszerű termelést biztosító feltételeket. Azt persze joggal kérdezhe­ti meg bárki, hogy ez volt-e a legkedvezőbb időpont egy ekkora beruházáshoz, most kellett-e eladósodnia a gödöl­lői szövetkezetnek, s elég szilárd-e a talaj a lábuk alatt, hogy jövőre, majd a későbbi, várhatóan nehéz években biz­tonsággal gazdálkodjanak. Er­re azonban ma még nincs, nem is lehet pontos a válasz. Szávai Tibor sem erőlködik, hogy meggyőzzön: — Tavaly, amikor erről a kérdésről döntöttünk, még vakrepülésnek tetszett a vál­lalkozás. De túlságosan sokáig kullogtunk ahhoz mások után, hogy úgy döntsünk, vállaljuk a kockázatot. Főként akkor, ha az a termékünk, amelyre a beruházást alapoztuk, még legalább két-három évig a csúcson lesz. Szerénytelenség­nek tűnik talán, de akkor is állítom, befutottunk a for­gácsszállítóval. Számításaink szerint ez alatt a pár év alatt, míg a hiteleket törleszt- jük. még a fejlesztésre is ma­rad pár forint, s ameddig ezek a gépek kelendőek, már törhetjük a fejünket a módo­sított, korszerűbb változat to­vábbfejlesztésén. Ami pedig a gazdálkodás feltételeit illeti, arról csak annyit: képtelen­ségnek tartom, hogy minden majdani intézkedés nehezítse helyzetünket... P. Zs. A munkahelyi ellenőrzések során azonban még mindig a dolgozók 3,6 százalékát talál­ták ittas állapotban, igaz, hogy szemben a korábbi 9 százalékos aránnyal — foly­tatta a kormány szóvivője. — Tovább nőtt — lényegében elérte a nyugat-európai szin­tet — a hazai üdítőital-fo­gyasztás. A kormányzat természetesen ma is komoly figyelemmel kí­séri az alkoholfogyasztás ala­kulását. Szükség esetén a ter­melés és forgalmazás feltéte­leinek további szigorítására is sor kerülhet. Jól tudjuk per­sze, hogy a korlátozó intézke­dések önmagukban nem hoz­hatnak kellő eredményt. A józan életvitel csak társadal­mi összefogással, a családok és egyének támogatásával ér­hető el. Szociális vonatkozása miatt itt említem meg, hogy egy, a legutóbbi tájékoztatónkon el­hangzott félmondatommal, néhány olvasó vitatkozott — folytatta Bányász Rezső. — Nevezetesen azzal, hogy Ma­gyarországon a kétgyermekes család tekinthető modellnek. Az egyik levélíró — egy négygyerekes apa, nyolc uno­kával — így fogalmazott: Két gyereket egy családban én nem tartok modellnek. Gyor­san hozzáteszem: mi sem te­kintjük annak. Sőt, az sem tetszik nekünk, hogy a két gyermeket nevelő családot modellként kell említeni. Ám a tények mindenképpen té­nyek, mint ahogyan realitás az. is — múltkori tájékozta­tónkon éppen erre kívántam rámutatni —, hogy jelenlegi gazdasági nehézségeink között nem tudjuk olyan mértékű szociális kedvezményben ré­szesíteni a kétgyermekes csa­ládokat, mint szeretnénk. Végeredmény-ben a család­modell fogalmának két olda­la van. Egyfelől valóban az a kívánatos, hogy a magyar családok ne csupáii újra ter­meljék önmagukat és a nem­zetet — amint ez a két gyer­mek esetében történik. Más­felől kívánatos az is, hogy gyermekeinket jól képzett, er­kölcsiekben szilárd felnőttekké nevelhessük. S ehhez normá­lis életvitel, rendezett családi élet szükséges” — mondotta lapunk kérdésére adott vála­szában a kormány szóvivője. Tilos NladéSsanyagot külföldről behozni Egy további kérdésre vála­szolva a szóvivő elmondta, hogy az emberi környezetre veszélyes anyagok importjá­nak megakadályozására a Mi­nisztertanács rendelete ki­mondja: hulladékanyagot kül­földről égetés, végleges lera­kás vagy áttneneti tárolás cél­jából tilos behozni az ország­ba. Az, aki megszegi ezt a ren­deletet, nagy összegű pénzbír­sággal sújtható és kötelezhe­tő e veszélyes anyag ártalmat­lanná tételére. A szóvivő egy másik kérdésre adott tájékoz­tatójában rámutatott, hogy a szövetkezetekre vonatkozó egyes jogszabályok korszerű­sítése a többi között megszün­teti a vagyonrészesedés kor­látáit is, ami esetleg nagyobb anyagi befektetésekre ösztö­nözheti a szövetkezet tagjait. Miklós Imre vatikáni látoga­tására vonatkozó kérdésre Bá­nyász Rezső elmondta, hogy ezen szóba került I. István ki­rályunk halála 950. évfordu­lójának méltó megünneplése is. A szóvivő végül az állami vezetők fizetésére vonatkozó kérdésre válaszolt. Elmondot­ta, bogy a Minisztertanács el­nökének havi járandósága 34 ezer forint, helyetteseinek fi­zetési átlaga 31 ezer forint, s a miniszterek átlagosan havi 29 500 forintot kapnak. A mi­nisztériumi államtitkárok ha­vi fizetésének átlaga 25 ezer forint, az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárok pedig átlagosan 23 ezer forin­tot keresnek; a miniszterhe­lyettesek pedig 22 ezer forin­tot kapnak. A felsorolt össze­gek természetesen a bruttó sze­mélyi alapbérek, amelyeket ugyanazok a levonások terhe­lik, mint minden más munka­bért. A. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom