Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

2 Adaton 1987. OKTOBER' 9., PÉNTEK Hazánkban Dánia királynőin (Folytatás az 1. oldalról.) érdekeit szolgálja, s hozzájá­rul az európai béke és a nemzetközi biztonság erősíté­séhez. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kér­déseiről, különös tekintettel a béke megőrzésének és a nem­zetközi együttműködés to­vábbi elmélyítésének lehető­ségeire. Ugyancsak az Országház volt a színhelye az Elnöki Tanác's elnöke és az uralko­dói pár találkozójának, amely­nek bevezetéseként Németh Károly a házigazda figyelmes­ségével mutatta be királyi NEMETH KAROLY: vendégeinek a Parlament pa­tinás Munkáesy-termét. A dán királynő és Henrik herceg a nap folyamán ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét a Hősök te­rén. Németh Károly és felesége este díszvacsorát adott II. Mar­git királynő és Henrik herceg tiszteletére a Parlamentben. A dán vendégek között foglalt helyet Uffe Ellemann-Jensen, a Dán Királyság külügymi­nisztere, aki az esti órákban érkezett Budapestre. A vacsorán az Elnöki Ta­nács elnöke és a dán uralko­dó pohárköszöntőt mondott. Jó alap a békepolitika Németh Károly elöljáróban köszöntötte a vendégeket, ! s reményét fejezte ki, hogy lá­togatásuk hozzájárul egymás jobb megértéséhez, a kölcsö­nös bizalom erősítéséhez, a két ország és népeik közötti kapcsolat bővítéséhez. Meg­győződését fejezte ki, hogy mindez a nemzetközi légkör javítását, az összeurópai együttműködés ügyét is szol­gálja. A Magyarország és Dánia sorsának alakulásában egy­aránt jelentős szerepet játszó nemzetközi folyamatokat ér­tékelve kifejtette: különösen jelentős, hogy a kelet—nyu­gati kapcsolatokat döntően meghatározó szovjet—ameri­kai viszonyban lényeges javu­lás következett be. Jók a ki­látások arra, hogy a két ve­zető hatalom megállapodásra jut a közepes és a rövidebb hatótávolságú nukleáris raké­ták megsemmisítéséről. Bí­zunk abban — tette hozzá az Elnöki Tanács elnöke —, hogy hasonló lépésekre kerül sor a fegyverzetkorlátozás más területein is. Hazánk, szövetségeseivel együtt min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegyver­zetek minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Magyarország a békés, biz­tonságos nemzetközi környe­zet megteremtésén munkálko­dik, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönö­sen előnyös, sokoldalú együtt­működésének híve. Mindez gazdasági-társadalmi kibonta­kozási programunk sikeres végrehajtásához is elenged­hetetlen. Hazánk külpolitiká­jának alapvető célja ilyen nemzetközi körülmények lét­rejöttének elősegítése. Ehhez — a magyar értékelés szerint — nélkülözhetetlen a párbe­széd, a közös érdekek feltá­rását szolgáló eszmecsere. Né­meth Károly ezzel összefüg­gésben megelégedésének adott hangot, hogy Dánia ré­széről viszonzásra találnak ezek az erőfeszítések. A továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke hangsúlyozta: mint európai ország különö­sen érdekeltek vagyunk a helsinki folyamat előrehala­dásában, az európai biztonság minél szilárdabb alapokra he­lyezésében, a kontinens álla­mai közötti politikai kapcso­latok, gazdasági, műszaki-tu­dományos, környezetvédelmi, kulturális és idegenforgalmi együttműködés bővítésében. E folyamat eddigi eredményei már bizonyították a helsinki záróokmányban foglalt meg­állapodások életképességét, az ezeket megalapozó közös, összeurópai érdekek létezését. Ennek szellemében Magyar­II. MARCIT KIRÁLYNŐ: ország képviselői a bécsi utó­találkozó eredményes befeje­zésének előmozdításán mun­kálkodnak. A Magyarországot és a Dán Királyságot a múltban és a jelenben összekötő kapcso­latokat méltatva Németh Ká­roly meggyőződését fejezte ki, hogy — bár a két ország mai társadalmi rendszere, szövet­ségi elkötelezettsége, politikai, gazdasági viszonyai különböz­nek egymástól — a világbéke megőrzéséhez, a fegyverkezé­si verseny megállításához, a nemzetközi légkör javításához fűződő közös érdekek jó ala­pot adnak az együttműködés fejlesztéséhez. Abban is bizo­nyosak vagyunk — mondotta —. hogy a két ország vezetői­nek rendszeres találkozói, a gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, kulturális és emberi kapcsolatok bővítése nemcsak népeinket gazdagítja, de hoz­zájárul az összeurópai együtt­működés ügyéhez is. E gondolatok jegyében Né­meth Károly poharát emelte Dánia uralkodójának és Hen­rik hercegnek egészségére, a munkaszeretö, szorgalmas dán nép boldogulására, a két or­szág további gyümölcsöző együttműködésére. Együttműködés, II. Margit, Dánia királynője válaszbeszédében mindenek­előtt — Henrik herceg nevé­ben is — őszinte köszönetét fejezte ki azért a szívélyes vendégszeretetért, amellyel Magyarországon fogadták. Ez­után annak a meggyőződésé­nek adott hangot, a jelentős nyelvi eltérés ellenére nincs áthidalhatatlan akadálya an­nak, hogy a két nép megértse egymást. Mint-mondta: A magyarok eltérő nyelvük ellenére -esődálatos zenéjükkel közel kerülnek hozzánk. Ez a zene nem ismer határokat, magával ragad minden emel­kedett lelket. A magyar zene­szerzőket, Liszttől Bartókig — akinek operáját, A kékszakállú herceg várát gyakran játszot­ták már — jól ismerik Dániá­ban. A század elején több ma­gyar zenész érkezett Dániába. akik révén közvetlen kapcsolat alakult ki a magyar és a dán kortárs zeneszerzők között. Az sem véletlen, hogy ugyanazok­ban az években ■ intenzív együttműködés bontakozott ki a természettudományok terüle­tén is. Niels Bohr dán atom­fizikus egyik korai és közeli munkatársa volt a Nobel-dijas magyar Hevesy György. A dán uralkodó ezt követően a politika és a gazdaság lehet­séges érintkezési pontjairól szólva kifejtette: — Dániának és Magyaror­szágnak más-más politikai és gazdasági rendszere van; esz­közeink nem mindig egyfor­mák, és gyakran alkalmazunk eltérő megoldásokat. Ezt ugyan mindkét fél hangsúlyozza, de fontos, hogy ne csupán a köz­tünk levő különbségeknek le­gyünk tudatában, hanem ta­lálkozásaink során kölcsönös megértéssel és tisztelettel vi­seltessünk egymás iránt. Ez előfeltétele az országaink kö­zötti bizalom továbbfejlesztésé­nek. amely ma fontosabb kö­vetelmény, mint valaha. Éppen ezért van nagy jelentősége a tom Mihály köszöntése Párivezeíő látogatása Korom Mihályt, az MSZMP KB tagját, a Központi Bizottság nyugalmazott titkárát 60. születésnapja al­kalmából csütörtökön Fejti György, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára köszöntötte. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára csütörtökön a főváros VI. ke­rületébe látogatott, ahol tájékozódott a városrész politikai, gazdasági, társadalmi és ifjúságpolitikai helyzetéről, problé­máiról és a megoldásokat célzó törekvésekről. Hámori Csaba terézvárosi programja az MTA Földrajztudományi Kutató- intézetében fejeződött be, ahol részt vett a gazdasági-társa­dalmi kibontakozási programot és a tagkönyvcsere végrehaj­tásával kapcsolatos teendőket megvitató intézményi taggyű­lésen. határokon túllépő együttmű­ködésnek és a nyitottságnak, azt illetően, hogy mit remé­lünk. hiszünk és gondolunk az egyes országokban. Az is fon­tos, hogy a kelet—nyugati dia­lógus a nagyhatalmakon kívüli körben is folytatódjék. Dániá­nak és Magyarországnak kü­lönösen jók a lehetőségei ar­ra, hogy olyan tartalmas és hasznos párbeszédet folytassa­nak, amely nem hagyja figyel­men kívül az emberi tényezőt sem. Országaink közösek az európai örökségben és identi­tásban. Mindkét állam aktív szószólója a nagyobb nemzet közi megértésnek. A magunk módján mindketten törek­szünk. hogy építően javítsuk népeink életkörülményeit. II. Margit dán királynő ar ról is szólt, hogy mindkét or­szágot foglalkoztatják korunk nagy kihívásai. Ezzel összefüg­gésben kiemelte: A magyarok mindig tudták, hogyan válaszoljanak az adott kor kérdéseire. E megállapításokkal zárva köszöntőjét emelte poharát — az uralkodói pár nevében — jólétet és boldogságot kívánva Magyarországnak, a magyar népnek. Qméug munkaprogram Bonnban (Folytatás az 1. oldalról.) sadalom előtt nem áll más al­ternatíva, mint e program következetes végrehajtása. A pártok parlamenti vezetői megerősítették: az NSZK kor­mányzó pártjai és az ellenzék között is teljes a nézetazonos­ság a Magyarországgal való kapcsolatok fejlesztésének szükségességét illetően. Grósz Károly a szociálde­mokrata Vogellal tárgyalva kiemelte, hogy az SPD úttörő szerepet játszott a két ország együttműködésének megte­remtésében, majd fejlesztésé­ben. Az MSZMP, illetve az SPD kapcsolatrendszere — amelynek része a közös mun­kacsoport tevékenysége is — jól illeszkedik a magyar— NSZK viszony egészébe, to­vább gazdagítja azt. Véleményt cserélve az FDP-t képviselő Mischnick- kel, a magyar kormányfő mél­tatta, hogy e párt korábban a szociáldemokratákkal, most pedig az uniópártokkal alko­tott kormánykoalíció részese­ként mindig a Magyarország­gal való együttműködés mel­lett foglalt állást. Mischnick tájékoztatást adott az FDP- nek arról a tervéről, hogy lét­rehozzák a liberális pártok nemzetközi konzultatív fóru­mát. Hasznosnak vélte, ha ebbe bekapcsolódna néhány szocialista ország megfelelő társadalmi szervezete is. A Zöldek képviselői elisme­réssel szóltak a magyar veze­tés nyitottságáról, a problémák feltárásában tanúsított őszin­teségéről. A megbeszélésen ugyanakkor Grósz Károly vá­laszolt a környezetvédő Zöldek olyan — bíráló megjegyzéssel kísért — kérdéseire, amelyek a bős—nagymarosi vízlépcső építésének esetleges környeze­ti hatásait, a magyar mezőgaz­dasági termelés környezet- szennyező következményeit, valamint a katonai szolgálatot megtagadókkal kapcsolatos magyár "joggyakorlatot érin­tették. A magyar kormányfő dél­ben ebéden vett részt Ernst Albrecht alsó-szászországi tar­tományi miniszterelnökkel, s ezután a parlament épületében felkereste Philipp Jenningert, a szövetségi gyűlés, a Bun­destag elnökét. Ez utóbbi ta­lálkozón hangsúlyozták a két parlament közötti kapcsolatok, a képviselői személyes érint­kezések jótékony hatását a kétoldalú viszony egészére. Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke délután bonni rezidenciáján, a Hammer- schmidt-villában fogadta a Minisztertanács elnökét. A szí­vélyes légkörű megbeszélésen felidézték a szövetségi elnök tavalyi magyarországi látoga­tásának eseményeit, az állam­fő ott szerzett igen kedvező benyomásait. Weizsäcker ki­fejezte meggyőződését, hogy Grósz Károly mostani látoga­tása számos területen tovább erősítette tavalyi magyaror­szági találkozóinak,, tárgyalá­sainak eredményeit. Az NSZK államfője emlé­keit felidézve meleg szavak­kal szólott arról az élményé­ről, hogy találkozhatott a nyelvüket és kulturális ha­gyományaikat hű magyar ál­lampolgárként ápoló magyar- országi németekkel. Hozzáfűz­te: a Magyarország határain túl élő magyaroknak is csak azt kívánhatom, hogy olyan figyelemben és bánásmódban legyen részük, mint a ma­gyarországi nemzetiségieknek. Az elnök és a kormányfő megbeszélésén kiemelték a két ország közös érdekeltségét az európai biztonsági és együttműködési folyamat to­vábbvitelében, s abban, hogy a bécsi utótalálkozó érdemi előrehaladást rögzítő megálla­podással fejeződjék be. Grósz Károly a nemzetközi enyhü­lés előmozdítása szempontjá­ból is fontos eseménynek ne­vezte Weizsäcker elnök kö­zelmúltban tett szovjetunióbeli látogatását. A csütörtöki megbeszélése­ken részt vett Kovács László külügyminiszter-helyettes és Horváth István, a Magyar Népköztársaság NSZK-beli nagykövete is. A Grósz Ká­roly kíséretében lévő magyar személyiségek a nap folyamán NSZK-beli partnereikkel — minisztériumi tisztségviselők­kel. vállalati vezetőkkel — folytattak szakmai tárgyalá­sokat. A magyar miniszterelnök a kora esti órákban rövid sétát tett az NSZK fővárosának mű­emlékekben gazdag központ­jában. Este a magyar nagy- követségen Grósz Károly ta­lálkozott a nyugatnémet gaz­dasági élet vezető képviselői­vel. Kubtbcn tárgyal Eduard Sevardnsdze Montevideo után Havanna Szerdán Montevideóból Ha­vannába érkezett Eduard Se- vardnadze szovjet külügy­miniszter. Az SZKP KB PB tagja a kubai párt- és állami vezetés meghívására tesz munkalátogatást a sziget- országban. Sevardnadzét Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő és Carlos Rafael Rodriguez, a KKP KB PB tagja, az állam­fő és a miniszterelnök helyet­tese fogadta Havanna nemzet- közi repülőterén. Sevardnadzét fogadta Sar- ney brazil, Alfonsin argentin és Sanguinetti uruguayi állam­fő. A szovjet külügyminiszter átadta nekik Mihail Gorbacsov személyes üzenetét. Az SZKP KB főtitkára meg­erősítette, hogy a Szovjetunió­ba várják Jósé Sarney-t és Julio Sanguinettit (Raul Al­fonsin tavaly októberben tár­gyalt Moszkvában). Hazai autógyártás, illetve összeszerelés Csak tárgyalási szinten! Az elmúlt napokban egyes külföldi — elsősorban japán — újságokban hírek jelentek meg a Suzuki gépkocsik ma­gyarországi összeszerelésével kapcsolatos állítólagos megál­lapodásról. Ezzel kapcsolat­ban Sós Gyula ipari minisz­terhelyettes csütörtökön a kö­vetkező tájékoztatást adta az Ipari Minisztériumban az új­ságíróknak. — A hírnek annyi a való­ságtartalma, hogy — mint már korábban is közismert volt — folynak a tárgyalások a két fél között az összesze­relésről. A tervezett együtt­működésben részt vevő ma­gyar iparvállalatok (nyolc járműipari gyár) és különbö­ző hazai pénzintézetek a na­pokban megállapodtak, hogy ezentúl közösen, vállalati szinten folytatják az egyezte­téseket és a tárgyalásokat mintegy 50 ezer kis kategóriá­jú jármű összeszereléséről. — A Suzukin kívül szó van — ugyancsak tárgyalási szin­ten — más gépkocsitípusok kooperációs gyártásáról, illet­ve összeszereléséről is. így az őszi BNV-n is bemutatott szovjet Tavria (Zaporozsec) nevű, középkategóriájú kocsik szovjet—magyar—bolgár ko­operációs előállításáról. De mindez hangsúlyozottan csak tárgyalási stádiumban áll, készülnek a gazdaságossági és a műszaki számítások. Baráti kapcsolat új tartalommal Kína figyel a magyar útra A munkaruhás kínai fiatalember zavarban van. Hszjunjali, Hszjunjali — próbálgatja, ízlelgeti a szót, amely kínaiul Magyarországot jelent. Aztán felcsillan a szeme. Hát persze, Magyarország! Ott van, valahol Európában. Az a szocialista ország, amely a reformot elkezßte. S nemcsak elkezdte, hanem csinálja is. Ol­vastam a sajtóban, hogy nem is rosszul. A magyarok nagyon jól élnek hozzánk képest. Ez biztosan a reform­nak köszönhető. A PEKINGI TAXIS kazet­táról magyar táncdalokat hall­gat, de, ha hozzájut, szívesen hallgat komoly zenét is. Kife­jezetten kedveli Kodály zené­jét. Nem sok magyar filmet látott, de sohasem felejti el az Erkelt és — már az emléke­zéstől is elkacagja magát — Latabár Kálmánt A selejt bosszújában, amely valósággal meghódította Kínát. Irigyli azokat, akik az ötvenes évek­ben a mostaninál sokkalta több magyar zenét hallgathat­tak, magyar filmet láthattak és élvezhették a M ,nyr - Álla­mi Népi Együttes fergeteges sikerű előadásait. Bízik benne, hogy a megújuló kínai—ma­gyar barátsággal együtt, a ma­gyar kultúra is visszatér Kí­nába. A nankingi diák először szovjet embernek néz. Ango­lul szólít meg, mert oroszul nem tud. Amint azonban tisz­tázzuk, hogy magyar vagyok megállíthatatlanul dől belőle í szó. Mi az egyetemen soka' olvasunk az ön hazájáról — mondja. Azt is tudjuk, hogj a kínai vezetés erősen odafi­gyel a magyar gazdasági é: politikai reformokra. Nemcsal a nyilvánvaló eredményeké persze, hanem a problémáké is. vagy, ha őszinte akarol lenni, azt kell mondanom hogy a hiányosságokra és i menet közben elkövetett hi­bákra is. Mi minden tekintet­ben sokat tanulunk a magyai tapasztalatokból. S amikoi önöknek szurkolunk, a sajá reformunkat, szociálist i útke­resésünket óvjuk és féltjük. A kínai társadalomtudomá­nyi Akadémia szociológusa, ak heteken át a h:!v. zínen ta­nulmányozta a magyarország gazdasági, politikai és társa­dalmi reformot, azzal a hatá­rozott meggyőződéssel tért ha­za Peking be, hogy a magyarok jó úton járnak. A magyar ta­pasztalatok megerősítették ab­ban a hitben, hogy Kína szá­mára sincs más út, mint g re­form, amely nélkül nem kép­zelhető el a szocialista rend­szer immár történelmi szük­ségszerűséggé vált megújítása. Ezt a véleményét írta le és terjesztette Csao Ce-jang mi­niszterelnök reformokkal fog­lalkozó agytrösztje elé. ABBAN A RITKA SZE­RENCSÉBEN volt része e so­rok írójának, hogy a Magyar Távirati Iroda pekingi tudósí­tójaként már az ötvenes és a hetvenes években is Kínában dolgozhatott. Tudósíthatott Kádár János 1956-os és 1957-es pekingi látogatásáról is. Tanú­ja volt a kapcsolatok fokoza­tos megromlásának, do sike­rült kihagyni a legrosszabb időszakot a kulturális forra­dalmat. amely tragikus és romboló következményekkel járt, nemcsak a kínai társada­lomra, hanem a baráti kap­csolatokra nézve is. De az igazság az, hogy bér a párt­ós államközi kapcsolatok bizo­nyos időn át s ''neteltek. a kínai és a magyar nép között a barátság sohasem szűnt meg. A kér évtizedes kényszer- szünet természetesen olyan tény, amit nem lehet meg nem történtnek tekinteni, vagy le­tagadni. De a kimaradást be lehet hozni, ha mindkét fél őszintén törekszik a gyors ütemben megújuló barátság és együttműködés lehetőségeinek kihasználására. S ilyen kész­ségben és eltökéltségben a je­lek szerint nincs hiány. Kínai barátaink lépten- nyomon éreztetik velünk Pe- kingben, hogy a népeink, kor­mányaink és pártjaink között helyreállt kapcsolatok új fej­lődési szakaszba jutottak, ú; tartalommal töltődnek meg. Csao Ce-jang megbízott pártfőtitkár és miniszterelnök ez év júniusi magyarországi látogatása alkalmával olyan párbeszéd és tapasztalatcsere vette kezdetét, amely párján ritkítja a szocialista országok kapcsolatainak történetében Ez a párbeszéd folytatódik Pe- kingben az elkövetkező napok­ban Kádár János immár har­madik látogatása alkalmával A MAGYAR PÄRT FŐTIT­KÁRA most egy merőben máf Kínát lát majd, mint hárorr évtizeddeL ezelőtt tett látoga­tásakor, sok tekintetben való­ban új Kínát. Olyan baráti országot, amely régi ismerős­ként fogad ja, s amelynek né­pe és vezetői nem udvarias jel­szónak, hanem a szocializmus iránti szilárd elkötelezettség természetes részének tekintik azt, hogy Kínának és Ma­gyarországnak, a Kínai Kom­munista Pártnak és a Magyar Szocialista Munkáspártnak van mit tanulniuk egymástól. S ami a jövőre nézve nagyon lényeges, érdemes együtt ha­ladniuk a közös úton. É. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom