Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

NAGYKŐRÖSI Stíriai) A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1987. OKTOBER 6.. KEDD Sikerült közös nevezőre jutniuk A jövő most a zsákokban van Az idén tovább romlottak a tápok Nem tudom, egyes gazdasá­gi szakembereknek honnan táplálkozik az optimizmusuk a háztáji hústermelés helyzeté­nek javulását illetően, mert a valóság az istennek se akarja igazolni őket. Hallani persze realitásokra épülő borúlátó vé­lekedéseket is, bizonyítván, hogy nagy az egyet nem értés a témában. Fakadhat ez a nézetkülönb­ség abból is, hogy a háztáji állattartás elsődleges problé­májának sokan a felvásárlási arakat tartották, ők most megnyugodtak abban, hogy az utóbbi időben nagyjából sike­rült közös nevezőre jutnia az iparnak, tenyésztőknek. Előrejelzés nélkül Kétségtelen, hogy a tenyész­tői kedv fokozásának az érté­kesítési feltételek javítása volt a legfontosabb feltétele, de mit érünk vele, ha a táp- és takarmány ellátásban ko­moly zavarok vannak. Márpe­dig egyre inkább az a meg­győződésünk, hogy a nagykő­rösi sertéstartás jövője most a zsákokban van, pontosabban ott látszik sötét jövője körvo­nalazódni. Szögezzük le, med- dőek maradtak az állati táplá­lékok minőségére tett korábbi ígéretek, sőt kijelenthetjük, ebben az évben tovább rom­lott azok beltartalmi értéke. Sok találgatásra ad okot a keverőüzemek árképzése is, tavasz óta például több eset­ben minden előrejelzés nélkül egyik napról a másikra 8—10 —12 forinttal ugrott a tápfé­leségek száz kilogrammonkén­ti egységára. Az Ady Endre ut­cai áfész-bolt eladóinak fölöt­tébb furcsa és kínos tapaszta­lataik vannak erről. — A múltkor például, mire észbekaptunk, 40 zsák malac­tápot adtunk el olcsóbban, azaz a régi áron — mondja Kiss Sándor. — A ceglédi és nagykátai keverőüzemek ár­változásairól csak a szállító- levélről értesülünk, a termé­keknek sem az állománya, sem a kísérőcédulája alapján az ég világon semmi jel nem utal arra, hogy más, vagyis értéke­sebb termékről lenne szó, mint azt utólag szóban közlik az áremelés indokaként. Egy­szerűen semmi kézzelfogható garancia nincs rá, hogy érté­kesebb portékát kaptunk. A tényésztők határozottan állít­ják. hogy szó sincs minőségi javulásról, némely szállítmá­nyon szemmel is látható a gyér kukoricatartalom, az ál­latorvosi vizsgálatok pedig a tápok vitamin-, ásványianyag­hiányára utalnak... Cserélni tiles? — Az ember kénytelen sú­lyos technológiai mulasztások­ra gondolni, amikor ugyan­azon eleség némely szállítmá­nya nemegyszer használhatat­lan. Vagy túlsózzák, vagy olyan idegen anyagot tartal­maz, ami miatt mert sem eszi az állat... Megjegyezzük, egyetlen vá­sárlóval sem találkoztunk, aki ne osztotta volna a tápbolt el­adójának véleményét. Kivéve talán azokat, akik régen há­tat fordítottak az említett ke- verők ominózus termékeinek, s bár borsosabb áron, de in­kább a Dél-somogyi Állami Gazdaság összehasonlíthatat­lanul jobb készítményeivel — immár szó szerint — táplál­ják állatállományukat. A gondot itt csak az ellátás akadozása okozza, részint a nagy kereslet, illetve a nagy szállítási távolság miatt adó­dik időnként hiány belőle. Pe­dig ezek nélkül a havi 2—2,5 millió forint forgalmának fe­lét sem tudná teljesíteni a bolt. A tenyésztők szerint, ahány üzem, annyiféle minőségi kü­lönbséget hordoz ugyanazon készítmény. Azon túl, hogy ki tudja, mi okból, kispórolják az alkotórészek bizonyos há­nyadát, általában véve a szab­ványelőírások betartása is enyhén szólva sok kívánniva­lót hagy maga után. De még­ha ez lenne a legnagyobb baj! Minden állattartó tudja, a tápok Ital csínján kell bánni, azok csereberélése egészség- ügyi zavarokat okozhat. Ha egy-egy üzem leállása miatt — mondjuk karbantartás — mégis váltani kell egy másik hasonlóra, sűrűn előfordul a megbetegedés, a kényesebb ál­latfajok között elhullás is. A vályúban derül ki Sajnálatos, hogy a Mészáros Tsz beléptének a tápok, sze­mes takarmányok forgalmazá­sába legfeljebb csak mennyi­ségi oldalról van jelentősége, a minőségben ez a gazdaság sem produkált javulást. Ter­mészetesen a tenyésztők szájá­ból hallottuk ezt az állítást is. Az viszont kétségtelen, hogy a szövetkezet öt boltja pilla­natra sem szenvedi hiányát a házi keverő hízó-, malac-, sül­dő-, és kocatápjainak, ám a boltosok szerint ezek önma­gukban eladhatatlanok. Karai Antal a Kodály Zol­tán utcai üzletben ezt mondja: — Nálam a készletnek úgy 20—30 százalékát Városföldről, Kocsérról, Ceglédről, Nagyká- táról hozott garantált korpa­pótlóknak, árpa-, búza-, ku­koricadarának és csirketáp­nak kell képeznie, hogy nagy­jából megfelelő arányban le­gyen a választék. Mert .ahogy mondják, egyik áru viszi a másikat. A valóságban ez sosincs így, főleg az utóbbi félévben oly­kor hetekig nem tudok adni ezekből, a vevő pedig elmegy, és keres másik boltot, ahol mindent beszerezhet. Sokszor magam megyek el pár zsák portékáért, csak ne veszítsem el a másik vásárlót... Ebben a boltban állítólag lenne forgalom a dél-somogyi tápok nélkül is, de mint lát­tuk. itt már mennyiségi gon­dok is vannak, ami a jobb kapcsolatokkal rendelkező bol­tokban még csak a szemes termények szűkös felhozatalá­ban jelentkezik. Sziládi Lász­Családi iroda Tájékoztató és vita A városi tanács vb családi irodájának társadalmi bizott­sága október 8-án, 14 órai kezdettel ülést tart az Építő­ipari Kisszövetkezet klubter­mében. (Örkényi út 3.). A na­pirenden szerepel az iroda el­ső félévi tevékenységéről szó­ló tájékoztató meghallgatása és vitája, majd tájékoztató hangzik el az Építőipari Kis­szövetkezet társadalmi ünnep­ségekkel kapcsolatos tevé­kenységéről. lónak, a szövetkezet háztáji ágazata ügyintézőjének tu­domása szerint alapanyag (szemes takarmány és kon- centrátumok) hiánya miatt esett vissza az utóbbi időben felénél is kevesebbre partne­reik küldeménye. Valószínű ez a szükséghelv- zet befolyásolja a készítmé­nyek alkotórészéinek arányát is. Ha pedig így van, akkor miért nem „beszél” e gon­dokról az áru?. Miért a vályú­ban, a jászolban derül csak ki, hogy amit vettünk, zsák­bamacska volt, és semmi eset­re sem a minőségi tápnak ne­vezett eledel? My. J. Itt a gesztenye A szokástól eltérően, most a vasárnapi hetipiacról adunk tudósítást olvasóinknak. Élénk forgalom volt odakint ezen a napon is, főleg zöldségfélék­ből volt gazdag a kínálat. A karfiol 10. a fokhagyma 140, a paprikafélék 10—12. a csemegeszőlő 18—30, a körte 30, az alma 8—16, a vörös­hagyma 12, a krumpli 10—12, a fehér káposzta 8—10. a kel 10, a paradicsom 8—10, a sár­garépa 15, a petrezselyem 20— 25, a zeller darabja 5-6, a szil­va 12, a zöldborsó 50 forintos árakon kínálta magát. Az egyik kereskedő étkezési gesz­tenyét is árult, 56 forintos áron. A kocsis piacon szintén nagy volt a forgalom, itt elsősor­ban borszőlőt árultak. A ka­dar. vegyes, ezerjó szőlőket 14 —16 forintért tartották, a za- lagyöngyét 18-ért. Sikere volt a görögdinnye telelő válto­zatának, ezt darabra adták 10 forintos egységáron. A sava­nyítani való dinnye szintén 10 forint volt. A takarmánytök 150—160 forintot ért. A szemestakarmány-árusok- nál nem sokat változtak az árak a tél óta. kukoricát, a kalászosok magvait, őrlemé­nyeket 7 forintért mérték lite­renként, a napraforgómag 10 forint volt. A baromfipiacon nem volt nagy választék, egy libát 250, egy pulykát 750 forintért tar­tottak, a gyöngyös csirkék párját 140-150-ért, a japán tyúkokat 80-ért. A tyúkok ára kilóra számolva 50. a rántani való csirkéké 50—55 forint kö­rül volt. A tojás 3 forintba került, de láttunk egy helyütt 2,80-as kínálatot is. Flóránk és faunánk I. Elrepült a szőkeliba is Nagykőrös és környéke fló­rájából 125 év alatt kipusztult 40 növényfaj, faunájából pedig 35 állatfaj! Kanitz Ágost kolozsvári egyetemi tanár, akadémikus volt az első, aki 1862-ben írt Sertum florae Nagy-Kőrö- siensis című munkájában 758 virágos növényt (fajt, fajtát, formát) sorolt fel. Hollós Lász­ló kecskeméti gjmngziyiíii nár, botaniinis, gombász, aki Kecskemét és vidéke flórájá­val foglalkozott 1896-ban és a későbbi években, összefoglaló­jában 345 virágtalan növényt (ebből 229 gombafajt) és 728 virágos növényt sorolt fel, eb­ből Nagykőrös területén 254 faj élt. A határ legérdekesebb fajait ő fedezte fel és a későb­bi kutatások alapjait ő rakta le. Hargitai Zoltán egyetemi magántanár volt az, aki a leg­többet foglalkozott a nagykő­rösi erdő vegetációjával, tala­jaival. a terület mikroklímájá­val. Nagykőrös növényvilágá­val kapcsolatban négy műve jelent meg 1935, 1937, 1940 és 1942-ben. Nagykőrös és környéke fló­rájából kipusztult az ágas homokliliom, a szibériai nőszi­rom, a pótharaszti szegfű, a fekete kökörcsin, a naprózsa, az árnyékvirág, a Szent László tárnics, a mocsári kígyófű, a mocsári pajzsika, a fehér zászpa, a mocsári kosbor, az úszó bókaszőlő, a bodros béka­szőlő, a nyílfű, a békatutaj, az illatos szentperje, a foltos kontyvirág, az apró nőszirom, a szőrös nyírfa, a fehér tün­dérrózsa, a tavirózsa, az egye­nes iszalag, az egérfarkfű, a selymes boglárka, a fogas somkóró, a szennyes ínfű, a sárga árvacsalán, a kék sza­márkenyér, az erdei pajzsika, a csajkavirág, a nyülkömény, a fenyőspárga, a kétsoros ká­ka, a konya sárma, a fekete lednek, a fényes borkóró, a közönséges boróka, a hegyi ár- valányhaj, a szegfűbogyó, a festő csülleng. Az eltűnőben, kipusztulóban levő növényfa­jok száma 45. A kipusztult és kipusztulóban levő növénye­ké 85. Nem nagy áldozat ez 125 év alatt? Ez alatt a 125 év alatt az ál­latvilág is sokat szenvedett, hiszen csak a gerinces állatfa­jok törzsébe tartozó kipusz­tult állatok száma harmincöt. Vizeinkből eltűnt a kárász, a compó, a domolykó. a kon­cér, a küsz, a durbincs, de a ponty és a csuka is. Gyermek­koromban (mintegy 50 évvel ez 1 előtt), amikor szabad volt ha­lászni, mindezen halak zsák­mányul estek. Azóta vizeink elszennyeződtek és az élővizek holtvizekké váltak, így minden élőlény kipusztult belőlük. A halastóban és más nádas ta­vainkban gyakori volt a kis vöcsök és a fekete nyakú vö­csök, mindkettőnek nyoma ve­szett. A búbos vöcsök egy-két példányával még lehet talál­kozni; ez halevő, káros ma­dár, mégis nagyobb védelmet érdemelne. Láperdeinkben élt, illetve itt költött , a. íekete gó­lya, a láperdőkkel együtt el­tűnt e ritka madár is. A világosszürke tollazatú szőke libával vagy nyári lúd- dal 30—40 évvel ezelőtt még lehetett találkozni, mert ná­dasainkban fészkeltek, elre­pültek tőlünk. A tőkés réce és a cigányréce egynéhány példá­nya még nádasainkban fellel hető. (Folytatjuk) dr. Lengyel Ádám Noteszlapok A jó is lehet magyar EZEK AZOK AZ ESETEK, amelyek megtörténnek, fel­keltik ideig-óráig az ember figyelmét, aztán elfelejtőd­nek, mert nem kerülnek bele a tollforgató noteszába. Aztán egy-egy hasonló eset az em­ber eszébe juttatja, hogy va­lahol valamikor már talál­kozott azzal a dologgal, je­lenséggel, viselkedési formá­val. És egyszer csak úgy ki­kívánkozik az emberből, mert szeretné gondolatait közölni másokkal, s leírja, hogy azok­nak nyoma maradjon, bízva abban, hogy másokban is gondolatokat ébreszt monda­nivalójával. w A nagykőrösi vasútállomá­son találkoztam először a ki­rándulni induló általános is­kolás csoporttal. Meglepett, amikor a vonaton megláttam egy ugyanolyan, Csillag már­kájú, magyar gyártmányú kempingkerékpárt. amilyen nekem is van. S ahogy a Skoda-tulajdonos vagy Lada birtokosa érdeklődni kezd az övével azonos márka sajátos­ságai iránt, hátha amaz jobb, hátha tanul valamit a hasz­nálatáról, a kezeléséről, vagy éppen a hiúságát legyezget- heti azzal, hogy az övé ennyi \ragy annyi év után még min­dig szebb, csillogóbb, jobb. Megkerestem a kétkerekű tulajdonosát, s ahogy a vona­ton szokásos, könnyeden elbe­szélgettünk. A másik utas na­gyon büszke volt praktikus járművére, dicsérte a magyar ipart, hogy végre kihoztak egy olyan szériát, ami már eléggé esztétikus is, kicsi a súlya, könnyű hajtani; ha jól kezeli a gazdája, úgy műkö­dik, mint egy finom műszer, s ragyog, mint a csillag, ném véletlenül az a márkaneve. Egy idő múlva rátértünk az árnyoldalakra is. Ekkor már hangot változtatott a másik utas, mondván, hogy bármi­lyen jó és szép is az ő „Csil­lagja”, hiába foglalkozik vele többet, minf a . bárminőjével, mégsem tökéletes. A nyereg egy nyarat sem bírt ki, elcsa­varodott, mert gyenge . a ki­merevítő szerkezete, a kor­mány menet közben elfordul, a támasztó a harmadik napon letörött; szétnyílásnál és ösz- szecsukásnál a rögzítőszer­kezet — egy parányi alátét lepattanása miatt — három darabban maradt a marká­ban. Hogy miért nem viszi szer­vizbe, azt is megmagyarázta. A híres fővárosi szerviz ud­varán a jótállás szerinti „ja­vitás” után ő maga rakta össze a kerékpárt, s odahaza pótolta azt. amit nem cserél­tek ki alkatrészhiányra hi­vatkozva. S ahogy így beszélgettünk a kedvelt és szidott márkáról, elrobogtak mellettünk a vo­naton az iskolás gyerekek. Egyikük lelkendezve felkiál­tott: „Stipi-stopi, ez az enyém!” Egy pillanatra elko­morult az utas tekintete, de aztán megértette, hogy az egy régi gyerekjáték. Annak ide­jén ő is kiállt a legforgalma­sabb kereszteződések egyiké­be, több barátjával, s játék­ból „stoppolták” az autókat, úgy, mint a vonaton a gye­rekek, s álmodoztak, hogy egyszer nekik is lesz olyan jó autójuk. De amikor ugyanaz a gyerek a két vasúti kocsit összekötő folyosóból még visz- szafordult, s jól hallhatóan fitogtatta „szakértelmét”, hogy az a szép bicikli csakis cseh gyártmányú lehet, utas­társam szinte megsértődött. W Ezek az aprócska élmények tavasziak, nyár végiek voltak. Azóta szinte lépten-nvomon találkoztam emberekkel, akik Csillag márkájú vagy más, magyar gyártmányú kerékpá­ron közlekednek. De arra nem gondoltam, hogy az isko­lásokkal ismét találkozom, történetesen a Nyugati pá­lyaudvaron, amikor egy újabb kirándulás után hazafelé igye­keztek. Ugyanaz a srác meg­jegyezte. hogy „az egy Csil­lag kerékpár”, mármint az, ami akkor éppen nálam volt. A gyerek még mindig vado­natújnak találta a kétkerekűt, nem is tagadta, hogy kellene neki is egy olyan. És mégis fennhangon azt mondta barát­jának. hogy azért ő inkább kimegy Cegléden a piacra, s a lengyelektől vesz egyet, mert az olcsóbb és jobb, mint a magyar. önkéntelenül is eszembe jutottak a mi Széchenyink törekvései, az ezernyplcszázas években, hógv akinek van pénze, az itthon költse el. Igaz, ehhez az is szükséges, hogy idehaza például az ipar képes legyen jó minőséget produkálni. Olyan árut, ami szép is, jó is. NOS, AZT HISZEM, szép és jó dolgok is találhatók idehaza, ha nem is minden tökéletes. De a régi beidegző­déstől már éppen ideje volna megszabadulni, hogy ami szép, ami csillog, mint a Csil­lag, az nem lehet magyar. Aszódi László Antal Vereség a legfontosabb mérkőzésen Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Tápiószecső 0-1 (0-1). Kinizsi: Barabás — Farkas, Virág, Nyári, Adámi — Ko­vács, Petrezselyem (Dankó 65. p.), Szabó (Toricska a szü­netben), Benkó, Soós, Pörge (Gonda 70. p.). A rangadó jellegű mérkő­zést ideális körülmények kö­zött játszották. A Kinizsi Ma­ri és Vigh eltiltása miatt nem tudott a legjobb összeállítás­ban játszani. A tét is — há­rompontos előny szerzése a riválissal szemben — a körö­si csapatot idegesítette job­ban, a vendégek magabizto­sabban kezdtek és többet bir­tokolták a labdát, bátran, ve­szélyesen támadtak. A körö­si védelem jól hárított és Ba­rabásnak volt több jó védé­se. A 25. perc után valamit javult a Kinizsi támadójáté­ka. Soós szabadrúgása után elsuhant a labda a szecsői kapu előtt, a belsők lemarad­tak róla. Két perc múlva is­mét Soós ívelt szabadrúgást a kapu elé, de Pörge fejéről kapu mellé szállt a labda Nagy gólhelyzet volt. A ha­zai kapu előtt Virág hárított jól több ízben is és Barabás védett biztosan. A 35. perc­ben szabadon maradt a sze­csői jobbszélső és beadásából a leragadó védők között, kö­zelről a hálóba tudta juttatni a labdát a szecsői csatár 0-1. Jobb odafigyeléssel elke­rülhető gól volt. A második félidőt veszélyes támadással kezdték a vendé­gek, Barabás jó vetődéssel biztosan védett. Az 51. perc­ben Virág jó labdával indí­totta Pörgét, de ő közelről a kifutó kapusba lőtt. Egyenlí­tési alkalom volt! Többet tá­madott a körösi csapat, iga­zi gólveszély nélkül. A sze- csőiek gyors kontrái veszé­lyesebbek voltak. Virág szög letre hárított, majd Barabás bravúrral. Farkas lövését védte a szecsői kapus. Ben- kóét pedig szögletre ütötte. A 77. percben Virág — előre hú­zott — a szecsői kapus kezé­ből kifejelte a labdát, de nem volt mellette körösi csatár. A hazai kapunál Farkas tisztá­zott jól. Csaknem törvényszerű, hogy egy csapat jó sorozatá­ban törés, hullámvölgy, gyen­gébb játék következik be. Sajnos ez a Kinizsinél az őszi szezon legfontosabb mérkőzé­sén és hazai pályán követke­zett be. Ez nemcsak számsze­rűleg rossz, de kellemetlen szépséghiba is a szurkolókra való tekintettel. Nem kell azonban egy vereség után te­metni, a csapat talpra fog állni és a szurkolók támoga­tásával újabb sikereket ér el. A közvetlen védelem megfe­lelő teljesítményt nyújtott. Barabás jól védett, Virág és Adámi jól játszott. A közép­pályások nagyon gyengélked­tek, sem a védelmet, sem a támadósort nem segítették megfelelően, a csatárok pedig adósak maradtak a góllövés- sel a jó játékerőt képviselő és jó napot kifogó szecsőiek- kel szemben. Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Tá- piószecsői ifi 0-2 (0-1). Kinizsi ifi: Petrik — Tóth, Czinkus, Sipos, Aszódi — Ba­ri (Eszes), Dér, Parázs — Pa- velkó, Vikor (Pécsi), Szabó. Az ifik nagy védelmi hi­bákból kapták a gólokat, a csatárok pedig a legjobb hely­zeteket sem tudták kihasznál­ni. Jellemző az ifik teljesít­ményére, hogy Suba Lajos edző értékelése szerint csak Tóth játéka dicsérhető. Nk. Kgy. Kinizsi serdülök— Ceglédberceli serdülők 5-3 (3-1). Kinizsi serdülők: Nagy Zs. — Faragó. Bíró, Csikós G., Szűcs — Baranyi, Varga, Ba­logh — Pothorszki, Raffael, Zsiga. Csere: Nagy G., Len­gyel, Csonka, Tóth. Balanyi. Biztos hazai győzelem. A serdülők sorsolása megválto­zott, mert Albertirsa csapata is belépett a bajnokságba. Október 10. Ceglédi VSE— Nagykőrös: 17. Szabadnap. 24. Albertirsa—Nagykőrös; 31. Nagykőrös—Újszilvás: No­vember 7. Abony—Nagykőrös; 14. Nagykőrös—Dánszentmik- lós. P. S. Mozi A nagyteremben: Gyanút­lan gyakornok. Színes, szink­ronizált francia fiimvígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A boly­gó neve halál. Előadás 21 óra­kor. A stúdióteremben: Hurrá nyaralunk. Színes szovjet film­vígjáték. fél 6-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom