Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1987. OKTOBER 5., HÉTFŐ Lelkiismeretének áldozata lett? Baleset a brokkoligépsoron Szeptember 15-én a Dunakeszi Hűtőházban üzembe helyeztek egy ötvenmillió forint értékű gépsort, amelyhez nagy reményeket fűznek a® üzem vezetői. Egy felfutó új termék, a brokkoli készül ezen a gé­pen. Beszédtéma is a berendezés a hűtőházban, a dolgozók azonban nem a várható exportlehetőségeket latolgatják, hanem Hogál István­ná csoportvezető üzemi balesetét tárgyalják. Ma is állítom, hogy az a pont rendes üzemmenetben nem le­het baleseti forrás. Hiszen azon a helyen nem tartózko­dik dolgozó munka közben. Ennek ellenére a Pest Me­gyei Munkavédelmi Felügye­lőség kérésére azonnal védő­burkolattal láttuk el azt a helyet, ahol a baleset tör­tént. — A baj, csak az, hogy így naponta le kell csavarozni a védőlemezt, mert erre a nyí­lásra szükség van a takarítás­nál — vélekedik Hegedűs Mi­hály gyártásvezető, miközben egy szerelő a valóban nem túl nagy, háromszögletű védőbur­kolat eltávolításával bajlódik. — Napok óta nem üzemel a gépsor, mégis mindenfelé a szállítószalagon, a hatalmas tartályban apró broccoli- maradványokat látunk. — Az átlagosnál nagyobb gond lenne tisztára mosni ezt a gépet? — kockáztatom meg a kérdést. — Már a balesetet megelő­ző kedden kértem, hogy vág­janak tisztítónyílást másho­vá, oda a gép aljára — vála­szol Hegedűs Mihály és a be­rendezés egyik alsó pontjára mutat. Mentés - egy órán át Az asszonyt alig egy héttel a próbaüzem megkezdése után érte súlyos baleset a brokkoli - gépsoron. Tisztítás közben jobb kezét elkapta a behúzóhen­ger. Nem szeretnénk olvasóin­kat a vérfagyasztó részleteké kel traktálni, de el kell mon­dani, hogy az asszony menté­se szokatlanul hosszú ideig, csaknem egy órán át tartott. Nem sikerült ugyanis a rozs­damentes fémhevedert megla­zítani, és hasonlóan eredmény­telen volt a motor visszafelé fordítására irányuló kísérlet. Tény, hogy elsősorban azért, mert a berendezéshez értő vil­lanyszerelő a látvány hatásá­ra elájult. Végül a mentősök ott a gép mellett befejezték a csonkolást, a hevedert pedig a tűzoltók vágták le. A váci kór­házban felkészültek ugyan a kar visszavarrására, de erre nem volt mód. — Döbbenten állunk a tör­téntek fölött — mondja Kri- ma János, a Dunakeszi Hűtő­ház igazgatója, aki láthatóan hetekkel a baleset után is an­nak hatása alatt áll. — Az egyik legszorgalmasabb, leg­lelkiismeretesebb dolgozónk Hogál Istvánná. Hosszas és ala­pos munkavédelmi oktatásban részesült. Az első parancso­lat így hangzott: csak áram- talanitott gépet szabad tisztí­tani. Nemcsak be kellett vol­na tartania ezt a szabályt, ha­nem beosztottjaival is betar­tatni azt. Ahogy rekonstruál­tuk az eseményeket, abból ki­derült, hogy azon a vasárna­pon, szeptember 6-án a mű­szak végeztével a csoportveze­tő egyik beosztottja tisztította a berendezést. Ám Hogálné nem volt elégedett. Tudja, ná- lunk a tiszta gépsor óriási je­lentőségű, hiszen első osztá­lyú terméket csak abszolút tiszta gépen lehet gyártani. — Hogálné a mozgó gépet kezdte tisztítani — veszi át a szót Gádor László munkavé­delmi vezető —, és a behúzó henger mellett gumislaggal ta­karította. A baleset bekövet­keztének pillanatát máskép­pen rekonstruáltuk mi, és más­képpen mondta el az asszony­ka. Véleményünk szerint a henger bekapta a csövet, s ezzel együtt a kezét. Hogálné az állítja, hogy amikor a gép bekapta a locsolótömlőt, ő két kézzel megrántotta azt. Am a cső a vártnál könnyebben ki­jött, s őt a lendület a gép ol­dalához vágta, ahol a henger elkapta a köpenyujja csücs­két. Már a próbaüzem alatt Az igazság valahol a két va­riáció között lehet, hiszen a gumicsövet valóban a földön találták meg... — Nagyon sokat várunk et­től a gépsortól, amelyről bát­ran állíthatom, hogy világ- színvonalat képvisel — foly­tatja az igazgató. — A deb­receni Mórnál Ipari Szövetke­zet gyártotta és a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem végez­te a munkavédelmi minősítést. Mosták, ahogy tudták... Mélységesen megrázta az embereket Hogálné balesete. A következő napon Gödör László járta az üzemet, min­denhol elmondta az esetet és ismét nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy minden gépet csak áramtalanítás után szabad tisztítani, mozgó álla­potban tilos. — Talán azért rázta meg a dolgozókat annyira a szeren­csétlenség híre, mert rájöttek, hogy bármelyikükkel megtör­ténhetett volna ugyanez. Még­is, mit látok műszak végén? — fűzi hozzá Hegedűs Mihály. — Valaki megint a mozgó gé­pet slagozza. — Nyilvánvaló, hogy a bal­esetet Hogálné okozta azzal, hogy megszegte a munkavé­delmi előírásokat — mondja az igazgató. — Ennek ellené­re amit megtehetünk, meg­teszünk ezért az. asszonykáért, hiszen rendkívül jó munka­erő, lelkiismeretes ember. A vállalat állja a műkéz költsé­geit és visszavárjuk. Szinte ál­landóan van látogatója a kór­házban. Kétségtelen, hogy a sérült magatartása is hozzájárult a balesethez. Azonban az igaz­sághoz tartozik, hogy a jegy­zőkönyvbe másodlagos okként bekerült a tervezési hiba is, valamint, hogy a baleset olyan helyen történt, ahol védőbur­kolatra lett volna szükség, de nem volt. — Nem olyan egyértelmű a baleset, mint első pillanatban látszik — mondja Aszódi Ba­lázs, a Pest Megyei Munka- védelmi Felügyelőség munka­társa. — A rendőrség is nyo­moz, és igazságügyi szakértőt rendelt ki az ügyben. Megál­lapításaitól függetlenül min­den bizonnyal felelősségre vo­nást kezdeményezünk majd, hiszen az ideiglenes üzembe­helyezésnél hiányzott a tech­nológiai utasítás és nem volt gépkezelési, -karbantartási uta­sítás sem. Az én kérésemre került jegyzőkönyvbe a védő- burkolat hiánya is. Szükséges az eset után a berendezés munkavédelmi tanúsítványát is felülvizsgáltatni. Kínos jelenetre számítunk a kórházban. Hogál Istvánnét a folyosón találjuk, éppen egy munkatársnőjét kíséri ki. A jelenet elmarad. Még egy könnycseppet sem tudunk fel­fedezni az asszony szemében. Szomorú hangon, de nagyon tárgyilagosan nyilatkozik. Ere­je, önfegyelme rendkívüli. Az első pillanattól egyedül mo- sakszik, öltözködik, teljesen ellátja magát, készül a meg­változott körülményekre. — Azt a gépet nem lehet tisztítani — mondja, amikor a brokkoligépsorról kérdezem. — Moshattuk órákig, az apró virágokat lehetetlen volt el­távolítani. Az első pillanattól gond volt a takarítás, márpe­dig anélkül nem megfelelő a mikrobiológiai vizsgálat és nem jó a termék sem. Ne­künk az volt a feladatunk, hogy tisztán adjuk át a gé­pet, hát mostuk, ahogy tud­tuk ... A baleset körülményeit ugyancsak nyugodt hangon mondja el, s csak riadtan vib­ráló szeme árulja el, hogy mi­lyen érzéseket kavar fel ben­ne az emlékezés. Eszembe jut­nak az igazgató szavai: „a lel­kiismeretességének az áldoza­ta ő, mert nem volt elégedett a gép takarításával. A lelki­ismeretessége okozta a bajt.” Vajon valóban csak ez len­ne az ok? Móza Katalin Már nem sokáig Őszbe fordult az idő. A nyár is — nem volt igazi szép nyár — úgy elsza­ladt, hogy észre sem vet­tük. És itt vannak a nap­tár szerint is joggal hű­vös őszi hétvégek. Barátnőin, aki lelkes ter­mészetjáró — városban la­kó, de faluról származott — asszony, azt mondja: — Mi bizony minden hétvéget kihasználunk a gyerekekkel. Most még alig múltak tízesztendősök, hamar eljön az az idő. amikor már nélkülünk szerveznek maguknak hét végi programot. Addig pe­dig — már feltérképeztük a környéket —, amig csak nem fordul csúnya esősre az idő, minden hétvégen nagy kirándulásokra me­gyünk. Lesz benne egyna­pos, de tervezünk városné­zéssel, hegyi túrával ösz- szekapcsolt kétnaposat, amikor a városban fizető­vendégként alszunk majd. Ilyenkor, szezon után, ol­csóbb. Az ő vidám terveit hall­va azok az asszonytársaim jutottak eszembe, akik szombat-vasárnapra „ki­csapják” a gyerekeket az utcára, hogy ők főzzenek, mossanak, vasaljanak, ta­karítsanak — egyszóval nyugodtan agyondolgoz­hassák magukat. És már hallom is az ellenvetésü­ket: ugyan, mikor jutna erre idő máskor? De szívesen elküldeném mindegyikükhöz ezt a ba­rátnőmet, aki — a férjével és a gyerekekkel egyiítt — mindezt hét közben meg­oldja, mert — úgymond — a hét végi pihenőidő szá­mára szent és sérthetetlen. És ő azt is mondja, csak elhatározás, no meg szer­vezés dolga az egész. S. M. Segít a gazdaság Ragaszkodnakközségükhöz Ügyes kis traktor működtet egy fűkaszát Herceghalmon, a községi parkban. Mind kisebb köröket ír le, fölötte fű és réti pipitér illata lengedez. Az 1100 lakosú kisközség utcái tisz­ták, a fehérre meszelt házak ablakában piros muskátlik in­tegetnek a községbe érkező vendégeknek. ★ — Szorgalmas, összetartó emberek élnek itt — mondja a községi elöljáró, Viola Ist­ván. — A Biatorbágyi Nagy­községi Közös Tanácshoz tar­tozunk, s mint minden társ­községnek, nekünk is meg kell harcolni az előbbrejutásért. A havonta sorra kerülő végre­hajtó bizottsági üléseken igyekszem maximálisan a falu érdekeit képviselni. Panaszra alapvetően nincs okunk. Tavaly tízmillió forin­tért bővítettük a helyi általá­nos iskolát, négy új tantermet építettünk az öreg iskolához, így a 210 herceghalmi kisdiák jó feltételek között folytathat­ja a tanulmányait. A beszélgetés közben a ter­vekről is szó esik. A község fiataljainak egy sportpályát szeretnének építeni, amely mintegy kétmillió forintba ke­rül. Több helyről számíthatnak anyagi támogatásra: a Biator­bágyi Közös Tanácstól, a kísér­leti gazdaságtól és az Állatte­nyésztési Kutató Intézettől kaptak ígéretet, hogy nagyobb összeggel hozzájárulnak a sportpálya létrehozásához Er­re a célra szavazták meg a herceghalmiak a tehót is, mi­vel a község minden lakója magáénak érzi a sportpálya ügyét, mindazzal együtt, amit közös erővel az elmúlt ötéves tervben létrehoztak már. S bi­zonyítottak összefogásból az iskola építésénél is. Az elöljáró a kísérleti gaz­Itt történt a baleset — mutatja Hegedűs Mihály gyártásveze­tő. A jegyzőkönyvbe bekerült, hogy ide védőburkolat kellett volna. (Vimola Károly felvétele) Másutt is szárnyra kel a szóbeszéd Türelmetlenség szülte gyanú — Árverés ez, kérem — mondja Iegyintve a kö­zépkorú asszony a gyáli élelmiszerbolt előtt. — Azt mondják, sorszám alapján kötik be a vizet. Valójában, aki többet ígér, annak előbb megcsi­nálják a munkát a szerelők. — Hamukálnak a sorszámokkal. Aki okos, ha­marabb készre jelenti a vízóraaknát, és előbbre kerül a sorban. Azután, ha mégis kijönnek ellen­őrizni, akkor „kenni kell” — vág a szavába egy fiatalasszony és jobb keze mutató- és hüvelykuj­ját a jól ismert módon összedörzsöli. — ötödik éve fizetjük már a társulati díjat, de úgy néz ki, vizünk legföljebb egy év múlva lesz. Mondtam is a páromnak, ne fizessük tovább, ha csak hitegetnek. Nekünk még arra a részletre is nehéz előteremteni a pénzt, ráadásul a bekötés sincs ingyen. Hát csúszópénzt már végképp nem tudunk fizetni. Pedig mindenki azt beszéli, anél­kül nem megy — sommázza a helyzetet egv idős férfi. Nevet senki nem mond — Bizonyos fokig érthető az emberek türelmetlensége — vélekedik Németh Zoltánná, a Gyáli Tanács vb-titkára. — öt esztendeje alakult meg a tár­sulat, azóta fizetik a tagok az érdekeltségi hozzájárulást. Ám a beruházás elhúzódott. Ráadásul, bár most jú­lius óta már rákötnek lakáso­kat az elkészült ivóvízhálózat­ra — mondja Mákkáy Lász­ló műszaki csoportvezető —, hivatalosan csak 1989 után volna rá mód. Most csak rész­leges üzembe helyezés történik, mert a kút működik, víz van, így ahol a hálózat megépült, ott bekapcsolják a házakat. Aki szeretné beköttetni a vizet, annak a gyáli víztorony lábánál található ideiglenes kirendeltségen kell megrende­lőlapot kérnie. Ennek ugyan van egy sorszáma, de ez nem a bekötés sorrendjét jelentené. Ahhoz el kell készíteni a víz­óraaknát, be kell szerezni a területfelhasználási és útfél- bontási engedélyt a tanács­tól. Amikor az állampolgár je­lenti, hogy elkészült az akná­val, bemutatta a tanácsi en­gedélyt és igazolta, hogy be­fizette az érdekeltségi hozzá­járulást, kap egy újabb szá­mot és közük vele, hogy mi- kc_- kötik be lakását a vezeté­kes ivóvízhálózatba. — Tehát egyáltalán nem biztos, hogy aki előbb kért űr­lapot, annak előbb kötik be a vizet — tájékoztat a vb-tit- kár. — Az igazság az, hozzánk is eljutottak pletykák arról, hogy csúszópénzekkel befolyá­solni lehet a kialakult sorren­det. Ám konkrétumot senki nem mond. Márpedig nevek nélkül semmire sem megyünk; sem mi, sem a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kérték, nevezzük meg azokat, akik csúszópénzt fogadnak el, de hát magunk sem tudunk semmit. A beruházó szerint, amíg a lakások egyharmada nincs bekapcsolva a hálózat­ba, addig ilyen rohamra kell számítani. Biztos, hogy sok ebben a bizonytalanság és a türelmetlenség. Túl régen vár­nak vízre a gyáliak és sokan minden tájékoztatás ellenére bizonytalanok, milyen hivata­los utat kell végigjárniuk, mi­lyen munkákat és mikor kell elvégezniük. Pedig elbocsátanák — Azt mondják, nem zörög a haraszt... Gyálon sem kap­tak volna szárnyra megvesz­tegetésről szóló mendemon­dák, ha nem lenne rá semmi alap. — Lehet, hogy annak a negyven háznak az ügye irri­tálja a lakosságot, amelyek fertőzött területen állnak, s amelyek soron kívüli bekap­csolását a tanács kérte — me­ditál az okot keresve a mű­szaki csoportvezető. — Vagy azok terjesztik ezt, akik előre kiásták az árkot, holott meg­mondták nekik, ráérnek vele, mert a bekötésre csak később nyílik mód. Más okot nem tu­dok találni. — A teljes beruházás csak 1990 körül készül eíl — sorol­ja Kiss János, a PVCSV ve- csési üzemmérnökségének ve­zetője. — Jelenleg két kút és alig több mint ötven kilomé­ter hálózat készült ed, a vég­leges majd hat kút, két táro­zó, komoly gépház és százhúsz vezeték lesz. Megértem az em­berek türelmetlenségét, hiszen nagyon régóta várnak a jó minőségű ivóvízre. Ugyanak­kor azon sem lepődöm meg, vecsési üzemmérnöksége, a be- hogy az állítólagos megvesz- ruházás kivitelezője, ök is azt 1 tegetésekről kérdez. Szinte nincs olyan település, ahol ne vetődne fel ez a gyanú, ne kel­ne szárnyra erről szóló szóbe­széd. Ám konkrét tényekkel senki nem tud szolgálni, bár ezt mi szeretnénk a legjobban. Tehát csak általánosságokban beszélhetünk. Pedig, ha nevet mondanának és kiderülne a megvesztegetés, a vétkes dol­gozót elbocsátanánk. Ám a gyanú általános, a levelek név­telenek. Vannak tények, amit a lai­kus szemlélő könnyen félre­érthet. így például a nyári szabadságolások idején több háznál hiába kopogtattak, nem tudták elvégezni a bekötést. Ilyenkor értelemszerűen a sorban hátrább állókat kötöt­tek be. Az is előfordul, hogy anyaghiány hátrált_*~'a a sze­relők munkáját. Két-három szerelőpáros dolgozik Gyálon, s ha minden simán megy — anyag és munka is van — na­ponta tizenkét-tizenöt bekö­tést végezhetnek. Egyszerű ki­számolni, hogy a nagyközség­ben csaknem hétezer házban várják a vizet, így a bekötési roham legalább a jövő év vé­géig tart. Már ezerháromszá­zán kértek űrlapot, több mint hatszázan minden szükséges tennivalóval elkészültek, ám míg csak háromszáznál keve­sebb lakásban élvezhetik a ve­zetékes víz előnyeit. Az is hibás, aki ad Elgondolkodtatóak Kiss Já­nos szavai: — Nem mondom, hogy nem történhet meg az, amivel a gyáli szóbeszéd gyanúsítja sze­relőinket. Ismétlem, én nem hiszem, ugyanakkor nem is tartom lehetetlennek, hogy csúszópénzt fogadnak el. Á pénz, a sok pénz, nagy kísér­tés. De nem ugyanolyan hi­bás-e az, aki adja? M. K. daságba kalauzol bennünket A bejáratnál — vagy ahogy 9 falubeliek nevezik, a Móricz* majornál — egy vékony, íeke- te hajú asszonykával találko­zunk. Hóna alatt kötegnyl iratcsomót tart. — Készletkezelő adminiszfr rátör vagyok itt a gazdaság* ban — mondja Schubert Jó- zsefné. — Eredendően Fejé» megyéből származom, Alcsut* dobozról jöttem férjhez Her» ceghalomra. Nagyon szeretett itt élni, az emberek barátsá* gosak, a község vezetői pedié mindent megtesznek, hogy n» kívánkozzon el innen a lakos­ság. Ellentétben más pestkő- zeli településekkel, Hercegha« lomról megszűnt az elvándor­lás. Egyszerű az oka: munka» lehetőség van bőven. Különö­sen fontos, hogy a nők is hely­ben dolgozhatnak, nem kell harminc-negyven kilométer» utazgatni naponta. A férjem esztergályos, már több ízben hívták Pestre dolgozni, de » világ minden kincséért ser* mennénk el. Építettünk égj szép családi házat. Ugyanúgy élünk, mint a városiak, csak egy kicsit nyugodtabb körül­mények között. — A munkalehetőség a> egyik legfontosabb tényező ab ban, hogy az emberek ner» adják el a házaikat, hogy más hol új otthont teremtsenek — mondja az elöljáró Hercegha' lom jelenét és jövőjét bon­colgató beszélgetésünk során — Itt kérnek telket, helybet akarnak maradni. S ez nem irreális elképzelés. A gazda­ság hatszáz helybeli lakosi foglalkoztat, a takarmányke­verő nyolcvan főnek ad mun­kát. Mindössze kétszázra te­hető az ingázók száma. Külö­nösen a gazdaság tesz nagy erőfeszítéseket, hogy megtart­sa az embereket, lakásépítési kölcsönnel és egyéb kedvez­ményekkel segíti az ifjú háza­sokat. Sokszor és sokat emlegetik a falusiak Góg Mátyásnak, a gazdaság igazgatójának a ne­vét, aki szívvel-lélekkel segít a herceghalmiak gondjain- bajain. Csonka Istvánná postai al­kalmazott szerint azért még vannak fehér foltok a faluban. — Itt születtem Herceghal­mon, itt végeztem iskoláimat is — mondja a szelíd mosolyú Csonkáné. — Nem vágyódom én el innen, hisz itt élnek a szüleim, a barátaim, de na­gyon hiányzik a faluból a mű­velődési otthon, ahol legalább hetente egy-két alkalommai lenne filmvetítés, vagy egyéb kulturális program. Elkelne a faluban egy ruházati bolt is, hogy ne kelljen minden apró­ságért beutazni a városba. ★ A fű- és pipitérillatú pályán elhallgat a kicsi traktor, az ebédidő megilleti azt is, áld reggel óta a nyergében ül. Kartonruhás kislány hango­san számol a buszmegállóban: öt, tíz, tizenöt, húsz... kiszá­molom, mikor jön a busz! Lánycsapat szalad az úton ne­vetve, mások ételhordókkal mennek az ebédért. A község éli megszokott hétköznapi éle­tét. Keresztes Szilvia Búzakorpa-tabletta Jól adagolható Étkezési búzakorpát tablet- tázó üzem kezdte meg műkö­dését Pécsett. A Baranya Me­gyei Gabonaforgalmi Vállalat új kisüzeme a megyei gyógy­szertári központ szakemberei­vel közösen kifejlesztett szol­gálati szabadalom alapján ál­lítja elő a készítményt. Napon­ta kétszáz kilogramm korpa­tablettát gyártanak. A gabonafeldolgozás során keletkező búzakorpa zömét eddig takarmánykeverékekhez adagolták, s csupán csekély hányadából készítettek emberi fogyasztásra szánt terméket. A sok rostanyagot tartalmazó korpa fogyasztása tudományos vizsgálatok szerint elősegíti a táplálék feldolgozását. A ter­mék tablettázva pontosabban adagolható, s ez főleg klini­kai utókezelés során, a diétás étkeztetésben alkalmazása ese­tén fontos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom