Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
«Bvr MHIti 1987. OKTOBER 5., HÉTFŐ Szájtátva Fénylik Nem hinném, ha csak úgy mondaná valaki, de mert a város legnagyobb iparcikkboltjának vezetőjétől hallom, hitelt kell adnom a szavaknak. Az üzletvezető szerint a legutóbbi esztendőben a legtöbb panaszra az indította a vevőket, hogy miért nem árusítanak — ékszert?! Eligazodásom segítendő azt is hozzátoldja az előbbiekhez, hogy ékszer alatt természetesen elsőként és döntő mértékben aranyat kell értenem. Állnék szájtátva a csodálkozástól, ha álszent vagy éppen naiv lennék, de mert vannak némi tapasztalataim a lakossági vásárlások furcsaságairól, bólogatva veszem tudomásul a kereskedő magyarázatát, ami szerint az ékszerforgalmazásnak szigorúak a feltételei, ».rettentő nagy” (az anyagi) felelősség, ezerféle engedély kellene hozzá, tehát . . . maradnak a panaszok. Mondhatnám, ennél nagyobb bajunk ne legyen. Sőt, mondom (pontosabban írom) is, csak éppen megtoldva valamivel. Azzal, hogy az arany iránti keresletet — és ezt nem csupán ennek az egyetlen üzletnek a tapasztalatai igazolják — hiba lenne kizárólag az új meg a régi gazdagok luxus vásárlásaiként elkönyvelni. Keresnek, vásárolnak ékszert, főként aranyat és drágakövet tartalmazókat átlagos háztartások is, ezen a módon vélve megőrizni a nehezen összegyűjtött, vastartalékul szolgáló pénz értékét. Bizalmatlanok tehát, ami a kamatok (a betéti és a kötvénykamatok) kritikája is egyben, s ezt a bizalmatlanságot mostanában még inkább táplálja a kamatadó terve, híre, mértéke. A megtakarított pénz ilyen irányú mozgásának a felerősödése azt mutatja, nem mindenkor arany az, ami fénylik a fogyasztásban, azaz luxusnak látszó vásárlások mögött nagyon is elgondolkoztató fogyasztói magatartás húzódhat meg. Csak éppen az a kérdés, fénylik-e ez annyira, hogy a veszedelmes irányt észrevé- tesse az arra illetékesekkel? Sajnos a tapasztalatok birtokában ez nem kérdés .. . MOTTÓ Iparosodó áfészek A tapasztalatok biztatóak Nyomdát, varrodát üzemeltetnek Dinamikusan fejlődtek Pest megye áfész-ei az idén. Pénzügyi helyzetük az Ocsa és Vidéke Áfész kivételével — stabilizálódott. A 8,3 milliárd forintos árbevételből elért 253,7 millió nyereséggel javultak hatékonysági mutatóik, s teljesítményük megközelíti az országos átlagot. A szövetkezeti bolthálózat forgalma gyorsabban nőtt a tanácsinál, Viszont részesedésük a megyei forgalomból — a de- migrossz- és a magánkiskereskedelem előretörése miatt — körülbelül egy százalékkal csökkent. A vegyesipareikk- árusítás területén pedig mind szembetűnőbb a lépéshátrányuk az állami kereskedelemmel szemben is, ami az eltérő struktúrával magyarázható. Az áfész-ek ugyanis jóval nagyobb arányban foglalkoznak tüzelő- és építőanyag-értékesítéssel, mint az állami vállalatok. S mivel az utóbbi időben csökkent a magánerős építkezések száma, az ebből származó forgalom-visszaesés érzékenyebben érintette ezeket. Ugyanakkor jó ütemben nőtt a tartós fogyasztási cikkek eladása, igaz, a kínálat is — a korábbi időszakhoz képest — előnyösebben alakult a keresett mélyhűtőkből, olcsóbb színes televíziókból és háztartási gépekből. Javultak a vásárlási körülmények is az áfész-boltokban. Több településen — Biator- bágy, Penc, Erdőkertes, Űri — nyílt ABC, és Szódon, Abony- ban és Mendén újabb ABC-k építése, illetve rekonstrukciója kezdődött, elkészült a nagymarosi áruház alapozása. Mind jelentősebb a szövetkezetek gazdálkodásában a kereskedelmen kívüli, úgynevezett kiegészítő tevékenység: felvásárlás, nagykereskedelem, ipar. A felvásárlási ágazatban bevezetett jövedelem érdekeltségi forma eddig jó tapasztalatokat hozott. Erőteljesebbé vált a mezőgazdasági termékek, különösen a vegyes cikkek nyugati exportja. Ma már nyolc áfész foglalkozik nagykereskedelemmel, s például a Dél-Pest Megyei Áfész áruházi cserével és a ruházati forgalom bővítésével számottevő gazdasági eredményt produkált. A szövetkezetek ipari üzemeiben elterjedőben van az á talán y d í j a s elszá mól tatást rendszer, ami — úgy tűnik —, beválik. Egyre-másra létesülnek kisebb-nagyobb termelő- egységek, így a közelmúltban indult be varroda Nagykátán, nyomda Dunakeszin és Taksonyban, Túrán papír- és műanyag, Ráckevén műanyag- és vasipari üzem. T. A. A munkától nem hátrálnak meg (Folytatás az I oldalról.) kintetót. Felemeli a fejét és előbb kutat a szememben kis ideig, aztán válaszol: — Nézze, nekem három fiam van. A két nagyobb gépkocsi- vezető, illetve autószerelő. Azt pedig már most megmondom magának, hogy a kisebbet sem engedem a kemencék közelébe ... Elindulunk a közelben füstölő kemencék felé. Odaérve látjuk, négy-öt ember dolgozik két boglya mellett. Az egyikben égetnek, a másikba éppen rakják a követ. — Legyenek szívesek, menjenek innen — hangzik a „fögádjisten” köszöntés helyett. — Pista, ne beszélgess, hanem dolgozz! — szó] valaki hátulról, a mészkőhalmok mellől. Csípi az orrunkat a füst. •— Mit képzel, hogy csak úgy fénvképezget itt? — kérdi a Pistának nevezett. — Ne haragudjanak, nem akarjuk feltartani önöket — dadogom, s nyújtom a kezem, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Az idős férfi fogadja a közeledést, aztán úira ő kérdez: — Ismerik azt a nótát, hogy „Isten veled édes Piroskám”? Igen? Na akkor vegyék ezt köszönésnek és menjenek isten hírével... A válasz meglehetősen nyers — Pista, csináld a dolgod! — emeli fel a hangját egy katonasapkás fiatalember, maid hozzáteszi: — Nekünk nem olyan könnyű, mint ezeknek ... Pista elfordul tőlünk, és gúnyosan hátraszól: — Most nem tudok hajolni, mert fáj a derekam. — Ha nem tudsz dolgozni, nézz. más kenyérkereset után! Állunk és nézzük őket, amint a szemünkbe nevetnek. Újból az idős emberhez lépek, bár percek óla tudom, hogy ittas embert győzködök. Az újságíró-igazolványt már megmutattam neki, azt is tisztáztuk, hogy megyénk napilapjának munkatársai vagyunk, így csak az maradt hátra, hogy még egyszer kérjem, ne haragudjanak. hogy meglátogattuk őket., nyugodtan dolgozzanak, s engedjék meg, hogy néhány képet készítsünk róluk. Erre nem téli udvarias felszólítás a válasz bizonyos Pistának. De hát nehéz munkához szokott, nem túl diplomatikus, nyers humorú emberek közé tévedtünk. így mi csak állunk; ők nevetnek, a füst pedig egykedvűen gomolyog s erősen csípi a szemünket. Elköszönünk, aztán visz- sza is köszönünk magunknak. De azt meg kell hagyni, a munkájukat értik, s nem számolják a szombatokat, vasárnapokat. Szilas Zoltán Új köntösbe öltözött a Rókus A Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházának — ahogy a köznyelv nevezi, a Rókusnak — az évekig húzódó rekonstrukciójában most jelentős fordulat állt he. Elkészült a homlokzati szárny, az épiiletről lekerültek az állványok, és végre teljes pompájában ragyog a patinás műemlék épület. A belül is megújult győgyintézménybe már szállítják a korszerű, új műszereket is (Vimola Károly felvétele) Dolgoznak a cukorgyárak Számítógép irányítja a termelést A cukorgyárakban javában tart a feldolgozás főszezonja. A gazdaságok az idén a tavalyinál tíz százalékkal nagyobb területről, 107 ezer hektárról takarítják be a répatermést. A hektáronkénti hozam — a termésbecslések szerint — meghaladja az előző évit. A répa cukortartalma viszont, a legutóbbi felmérés adatai szerint, valamivel kisebb a tavalyinál, mivel a növény tenyeszideje két és fél, három héttel rövidült a ké- kitavaszodás miatt. A cukorgyárak egyébként az idén 600 nagyüzemtől veszik át a répát. Három gyárban — Ercsiben, Mezőhegyesen és Petőházán — cukorfőzö automatákat szereltek fel, ezek üzembe állításával javítják a cukor minőségét, és a korábbinál kevesebb energiát használnak föl. Hatvanban és Selypen, a Mátravidéki Cukorgyárak két üzemében már számítógép irányítja a termelést, az ácsi cukorgyárban pedig az idei feldolgozási szezontól kezdve segíti komputer a répaátvételt. A szolnoki cukorgyárat olyan berendezéssel szerelték fel, amellyel a melaszból is cukrot lehet kivonni. A mész- iszap víztartalmát csökkentik a hajdúsági cukorgyárban felállított korszerű présekkel és centrifugákkal, kiküszöbölve az iszap hosszadalmas szikkasztását. így a talajjavításra szánt anyag előbb és kisebb költséggel hordható ki a földekre. A szokottnál melegebb szeptember végi idő — a szakemberek szerint — még növelte a répa cukortartalmát. Az idei répából nyert cukor elhelyezése körültekintő munkát igényel az ipar szakembereitől, mivel a készletek egy- harmada bértárolókba kerül. A gondokon csak később enyhít majd a Petőházán épülő 30 ezer tonnás tárolótelep. Erről olvastam A nemzet fönntartó ereje A boglyák hevében E mlékeznek még az Országgyűlés szokatlanul hosszú őszi ülésszakára? Máskor egy év alatt alig üléseznek több napot, rólunk mégis alig esett szó. A vége felé említett meg bennünket a pénzügyminiszter, csak úgy közbevetve, rövidke mondatot szentelt nekünk, s két ujjá- val mutatta azt a sávot, ami mi vagyunk. Az ülésszak előtti hosszú vitában se fordítottak különösebb figyelmet ránk. Sokát vesződtek a kiemelkedőkkel, akik az átlagosnál nagyobb jövedelmet élveznek, mérlegelték a hátrányos és többszörösen hátrányos helyzetűek sorsát, írtak a kisnyugdíjasokról, a fiatalokról, a pályakezdőkről. a családalapítókról, a fészekrakás gondjaival küszködőkről. a leszázalékol- takról, a betegekről és így tovább, és így tovább. Mi vagyunk az a réteg, amellyel nem kell sokat foglalkozni. Közöttünk akadnak színesebb és színtelenebb egyéniségek, de sem pozitív, sem negatív irányban nem vagyunk annyira érdekesek, hogy fölfigyelne ránk sajtó, rádió. tévé. Mi olyanok vagyunk, mint a közönséges sárga kukorica. Ezekben a hetekben számosán sürgölődnek a kukoricatáblákban, s aki megleli a piros csövet, nagyot rikkant. kibontja leveleiből teljesen, fölmutatja a többieknek. A piros szemű csövet külön helyre teszik a padláson is. ne keveredjék a szokványossal. Különlegesnek külön hely dukál. Azt mondta a pénzügyek minisztere, a hatvan- és százhúszezer között keresők adják majd az adó zömét. Ez a réteg vagyunk mi. Az alsó és fölső határt módosíthatták volna öt- vagy tízezer forinttal, a lényegen nem változtatna. A lényeg: mi vagyunk a legtöbben. Erőnk, nemzetfönn- t^rtó erőnk ebből fakad. Sokaságunkból. Mi elsősorban mint sokadalom bírunk értékkel. Mi vagyunk a legtöbben, és — látszólagos ellentmondás — bennünket a Beválthatók még az utalványok Most brikettből van több Az idén korábban kezdődött I megyénket ellátó Budapest az engedményes tüzelöértéke- | Környéki Tüzép Vállalatnál is. sítési akció országszerte, így a ' Volt bőven készletük, legalább- _______ is brikettből majdnem a kétszerese a múlt évi mennyiségnek. Ezért a március 16-tól június 30-ig tartó engedményes vásár során ki-ki beszerezhette a szükséges tüzelőanyagot: összesen mintegy 40 ezer tonnát vásároltak ekkor készpénzért vagy utalvánnyal. Ez utóbbiból az idén legalább ezerrel többet váltott be a lakosság, s az év végéig még igénybe vehető a dolgozóknak és nyugdíjasoknak egyaránt kedvező lehetőség. A z idei tüzelőmérleg valahogy így vonható meg: csökkent a hazai és .az importszén mennyisége, 40 ezer tonnával kevesebbet forgalmazott a vállalat. Az utolsó negyedévben körülbelül 11 ezer tonna szén várható még, a hiányzó meny- nyiséget brikettből pótolják. Ebből eddig 30 ezer tonnával többet adtak el, mint tavaly: 100 ezer tonna NDK-, valamint 70 ezer tonna hazai brikett jut el a 38 megyei tüzelőanyagot forgalmazó telepre, továbbá a 67 áfész-telepre. Tehát a mennyiségi igényeket ki tudják elégíteni, a választék azonban hiányos. A jobb brikettellátás egyébként annak köszönhető, hogy a dorogi gyár az idén már teljes kapacitással üzemel, igaz, az NDK-bri- kett szállítása most sem eléggé ütemes. Tűzifával ugyancsak nincs különösebb gond; az erdőgazdaságokból folyamatosan érkezik az utánpótlás. Eddig csaknem 58 ezer tonnát forgalmazott a Tüzép. Több telepen új hídmérleget szereztek be, rakodógépet kapott a szigetszentmiklósi és a szigethalmi telep. Érden pedig kicserélték a régi, elavult masinát. Ezentúl Pomázon is vállalja a Tüzép saját gépkocsijával a tüzelő házhoz szállítását. Tóth Andrea legkönnyebb számba venni. A kirívóan nagy jövedelműeket, pláne a láthatatlan pénzeket zsebre vágókat a legélesebb szemű adóügyi szakembereknek is csak fáradságos kutatással sikerül többé-kevésbé nyomon követni, mi azonban nyitott könyv vagyunk. Bérből és fizetésből élünk, hatvan- és százhúszezer forint közötti évi keresményt gyűjtünk össze, aminek minden fillérjét a munkahelyünkön számon tartják. Egy telefon, s a bérosztály már mondja az adatokat: ennyi az alapbére, kapott hozzá mozgóbért, prémiumot, hatszor -volt kiszálláson, egyszer érdemelt ki rendkívüli jutalmat, a végösszeg ennyi. Rólunk keveset beszélnek. írnak, mi sem hangoskodunk, a reflektorok fénye a kiemelkedőket, vagy a szánandóan gyengéket pásztázza, lelkünk mélyén azonban érezzük, a legfontosabbak vagyunk. Nemcsak az adózás, a mindennapi munka szempontjából is. Nélkülünk leállnánaka gyárak, parlagon hevernének a földek, a garázsokban maradnának a villamosok, vonatok, buszok, nem nyitnának ki az üzletek, nem jelennének meg az újságok, a tévé és a rádió sem működne. Ezzel tisztában vagyunk, de sosem hencegünk vele. Tudjuk, hogy ebből a sávból előbb-utóbb a gyengék közé kerülünk. A mi helyzetünk nemcsak térben, hanem időben is pontosan körülhatárolható. A gyermek- és az öregkor közötti gyorsan múló időszakban vagyunk a legfontosabb rétegben. S ok tekintetben mértékadó ez a réteg. Péidául a nemzet jólétére is köny- nyen következtethetünk életnívójából. A kiemelkedőknek és a gyöngéknek is érdeke, hogy a mi rétegünk minél jobban éljen. Ez ugyanis azt jelenti, hogy van miből osztani, hiszen azt mi termeljük meg. Minél erősebb a mi helyzetünk, annál jobb a kiemelkedőknek és a gyengéknek is, mert jut a fényűzésre s .a magatehetetlenek támogatására egyaránt. Kör Pál
