Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

/ A gazdasági felfutás jegyében uborkaszezon A ceglédi városi pártbizott­ság iegutóbbi ülésén feladat­tervet fogadott el, amely az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-iki állásfoglalása alapján meghatározza a tér­ségre vonatkozó legfontosabb ^teendőket. Szerényebb változat Kp A dokumentum megállapít­ja. hogy — a nehezedő körül- jffiények ellenére — a gazdál­kodóegységek többsége csak­nem minden gßazatban meg­valósította kitűzött terveit. Mérséklődtek a munkaidő­veszteségek, javult a munka­fegyelem, bár e téren sok még a tennivaló. Az ipar nagy erő­feszítések árán tartotta a ter­melés ütemességét, a rnezőgaz- daság — jó munkaszervezéssel, az eszközök hatékony kihasz­nálásával — mérsékelte a rossz időjárásból fakadó kieséseket. Az export a figyelem közép­pontjában állt az elmúlt két évben, mennyisége növekedett, de gazdaságossága nem érte el a kívánt mértéket. Térségünk­ben — a Magyar—Szovjet Barátság Tsz kivételével — nem volt veszteséges nagy­üzem, de néhány helyen ala­csony hatékonysággal dolgoz­nak még ma is, s ezek foko­zott figyelmet érdemelnek. A pártszervek és -szerveze­tek gazdasági irányítómunká­ja a KB 1986. április 8-i és november 20-1 állásfoglalására támaszkodva aktívabbá vált. A párttestületek rendszeresen elemezték a gazdasági folya­matokat, erősítették az ellen­őrzést, számonkérték a fel­adattervek teljesítését és a nehezebb helyzetben levő gaz­dasági egységekre összpontosí­tották a figyelmükét. Keresték az új módszereket, javult az elemzőkészség, az információ áramlása. A párttagság az MSZMP KB gazdasági-társadalmi kibonta­kozással kapcsolatos állásfog­lalását taggyűléseken ismerte meg. A feladatokkal való azo­nosulás, a végrehajtásban való részvállalás követelményként fogalmazódott meg. A gazdaságpolitikai munká­ban többirányú változtatások­ra van szükség. A gazdasági reform megvalósítása hosszú távú program. További szem­léletváltozásra, az intenzív gazdálkodás erősítésére, szer­vezett, fegyelmezett munkára van szükség. A munkaidőalap kihasználására, a munkafegye­lem megszilárdítására, a telje­sítményhez igazodó bérezésre kell törekedni minden terüle­ten. Meg kell teremteni a mű­szaki fejlesztés feltételeit, az alkotó értelmiségiek anyagi, erkölcsi megbecsülését. Legyen meg minden ágazatban az egyéni és a vagyoni érdekelt­ség összhangja. Az iparban folytatni kell a termékszerkezet korszerűsíté­sét, bővíteni a versenyképes termékek körét. Nélkülözhe­tetlen az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a költség- elemzés, a jövedelemtermelő képesség javítása. Elsősorban a gazdaságos tőkés export nö­velése most a legfontosabb cél. Csökkenteni kell a termelés importszükségletét. A fejlesz­tések a műszaki színvonalat és a technológiát emeljék. A tér­ségben működő gyáregységek, telephelyek törekedjenek a nagyobb önállóságra. Az építőiparban is a haté­konyság növelése a követel­mény. A szervezettség és a minőség javítása számottevő belső tartalékot tárhat fel. Ösztönző érdekeltségi rend­szer kidolgozására kell töre­kedni. A mezőgazdaságban — a biztos hazai ellátás mellett — növelni kell az exportáruala­pokat. A hozamok növelése és a költségek csökkentése egy­aránt cél. A növénytermesztés és az állattenyésztés összehan­golt fejlesztése kívánatos. Va­lamelyest mérséklődik a ga­bonafélék termesztése, bővül a fehérjetakarmányok előállí­tása, de a gabona ezentúl is meghatározó jelentőségű nö­vény marad. A területcsök­kentést az alacsony hozamú üzemekben kell végrehajtani. A talajerőutánpótlás minden­hol alapvető követelmény. A takarmánytermesztésben a minőségen a hangsúly. A melléktermékek hasznosítása nem elhanyagolható, hiszen az állattenyésztés jövedelmezősé­gét szolgálhatják. Az állatlét­szám növeléséhez jobb te­nyésztői munka és a rekonst­rukciók végrehajtása kell. A szőlő- és gyümölcstermesztés­ben nem kívánt a további te­rületcsökkenés, és az áruala­pok bővítése a szándék. A kis- árutermelésben nagyobb szere­pet kell kapniuk az új vállal­kozási formáknak, a szakcso­portoknak. Lakás, telek A tanácsi gazdálkodás haté- konyságg javításra szorul. A lakosság életkörülményeit szem előtt kell tartani, a szük­ségleteket körültekintően rangsorolni, a feladatok vég­rehajtásába a társadalmat fo­kozottabban be kell vonni. Kiemelt feladat a lakáskö­rülmények javítása, az alapel­látás fejlesztése, a közműve­sítés, az oktatási körülmények fejlesztése, az egészségügyi el­látás színvonalának emelése. A családiház-épitéshez telkek­ről kell gondoskodni, támoga­tásban részesítendők a rászo­rultak. Szorgalmazandók a minőségi lakáscserék. Az okta­tásban kiemelt feladat a vá­rosbeli középiskolai program megvalósítása. Aboríyban meg kell teremteni a feltételeket egy érettségit adó középfokú oktatási intézmény létrehozá­sának. Minden településen a lakosság erejének igénybevéte­lével kell folytatni a közmű- fejlesztést. Javítani kell a város és a környező községek közlekedési kapcsolatát. Az új autóbusz­pályaudvar adta lehetőségeket kihasználva fokozatosan javí­tani kell a városon belüli személyszállítást. A városi pártbizottság fon­tosnak tartja, hogy tovább nö­vekedjen a pártirányítás, erő­södjön a munka elvi, poíitikai jellege. A gazdasági folyama­tok gondos elemzésre várnak és nagyobb figyelmet kell for­dítani a végrehajtás szervezé­sére, a politikai ellenőrzésre. A feladatterv szerint a munkaerő- és eszközátcsopor­tosítással járó teendőkre, a képzés, átképzés előkészítésé­re, az. 1990 táján tetőző de­mográfiai hullám idején új munkahelyek létesítésére kell összpontosítani. A párttestüle­tek elemezzék az alacsony ha­tékonyságú üzemek helyzetét, a pártszervezetek javítsák a gazdaság élénkítésének politi­kai feltételeit. A lakosság kö­rében tudatosítani kell, hogy az ország fordulóponthoz érke­zett, és a program cselekvő támogatása alapvető kérdés jövőnk szempontjából. Ilyen körülmények között a helyi feladatok végrehajtásában megnő'a személyre szóló párt- megbízatások szerepe. A demokratikus, őszínje lég­kör kialakításával elő kell se­gíteni az alkotó, újat kereső, cselekvőkész káderek megtalá­lását. A testület elvárja, hogy a gazdasági vezetők fellépé­sükkel, magatartásukkal jelen­tősen befolyásolják a közszel­lemet, azonosuljanak a célok­kal és mozgósítsanak azok végrehajtására. A kommunis­ták járjanak élen intézmé­nyeik munkájának korszerű­sítésében, a takarékos gazdál­kodásban, a kibontakozási program végrehajtásában. Teendők, határidők A dokumentumot szervezeti intézkedések sora egészíti ki, amelyek intézkednek a konk­rét teendőkről, megszabva a kitűzött határidőt és a végre­hajtásért felelős személyeket A testület a feladattervet egy­hangúlag elfogadta. Speciális fűszerkivonatokkal ízesített uborkasavanyúságot töltenek 720 milliliteres üve­gekbe az NSZK-beli Manz cégnek a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárában. Háromszáz- ezer üveggel szállítanak belőle megrendelőjüknek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Olyanok a nevek, mint a ruhák Olyanok a keresztneveink, mint a ruháink: ha megkap­juk, divatosak, idővel divatja­múltak lesznek. A különbség annyi, hogy megunva a ruhát, levethetjük, nevünkkel több­nyire halálig együtt élünk. Elődeink megnevezték az új­szülöttet, mondtak róla vala­mit. Ma már a név jelentését nem tartjuk fontosnak, mégis árulkodik. Az iskolai közössé­gekben, a téren játsszó gyere­kek között Andreák. Beáták, Bernadettek, Nikoletták, Nor- bertek, Róbertek sorjáznak. Bizony, ha őseink feltámad­nának, nemigen igazodnának el a sok furcsa nevű unoka közt. össze is kevernék őket, s lemondóan legyintve csak eny- nyit fűznéhek hozzá ..., vagy hogy is hívnak! A Máriához, Terához szokott fülüknek ré­misztő lenne a sok „uras” név. Rozi néni szegény nem is tö­rődne vele, csak ezt mondaná a legutóbb született kis csöpp­ségnek, te kis bimbó. Hagyományosan ceglédi név volt a Benő, a harmincas éve­kig hivatalosabb változata, a Benjámin. De a Benők fiai már nem Benők, Józsefek. Fe- rencek, Lászlók: s a Karolinok lányai sem Borbálák, Erzsé­betek, Ilonák, Juliannák csak ritka esetben, ha a szülő ra­gaszkodik a hagyományhoz. Pedig az 1941-es születésű anyakönyvben még ezek a ne­vek a leggyakoribbak. Igaz, egyhangú is volt ez a János fia János. Bizonyára ezért kezdtek a szülők olyan nevet választani csemetéjüknek, ami szokatlan volt. Évtizedünkre aztán kialakult a ritka nevek egyhangúsága, mostanra már Átutazóban: Rátóti Zoltán Keresni kell egy nyugodt helyet! A büfé nem nyugodt hely, bevette magát a műszak, most aztán előadás végéig fo­kozzák a hangzavart. Az öltö­ző nem nyugodt hely, mert le­vegőtlen, meg egyébként is annyian vannak, hogy alig- alig férünk el a fal mellett. Figyelj, itt ez az ajtó! Itt van, még ha nyikorog is. Odabenn príma, nyugodt hely. Apró asz­tal, olvasólámpával, két szék­kel Ez az. Szemközt hatalmas függöny, fönt valami reflekto­rok, mellesleg a végre-Végre nyugodt hely megtévesztésig hasonlít A hölgy fecseg és nyomoz című darab díszletére, a másik széken ülő Robert de Charance pedig Rátóti Zoltán­ra, a József Attila Színház tag­jára. A környezet egy lefüg- gönyzött színpadra, az idő vi­szont az első felvonás végi szünet idejére. — Míg el nem múlik a pilla­nat varázsa, beszéljünk szín­tiszta szakmai ügyekről. Itt van például ez az adó... — Bevallom, ingerültté tesz a dolog. Napi téma ez színész­berkekben, és egy ideig én is belefolytam a róla szóló be­szélgetésekbe. Aztán rájöttem, hogy fölösleges. Bár a hatást biztosan meg fogom érezni, de nem tudok semmit sem vál­toztatni rajta. Ezért aztán jobb, ha inkább szakmai gon- . dokkal foglalkozom. — Mint például a világmeg­váltás ... — Annak idején természete­sen világmegváltó elképzelé­sekkel és naiv lélekkel hagy­tam magam mögött a főiskolát. Ez aztán szépen visszamaradt, de nem siránkozom miatta, mint ahogyan szokás. Most jóval nagyobb a rálátásom ön­magámra is meg a szakmára is, ami azért mégiscsak hasz­nosabb a világmegváltásnál, mert segítségével megtalálha­tom a hibáimat. Azokat a hí­jakat, amiket be kell töltenem. A kérdés mindig az: hogyan. — Gyakran hallatod a han­godat ... — A szinkronizálás még a főiskolán kezdődött. Az akko­ri 1—2 tekercs hozta magával a többi feladatot. Volt úgy, hogy éppen a szinkron segített át azokon az időszakokon, amikor más megbízatásom nemigen akadt. Ettől függetle­nül egy arctalan műfajról van szó, ami esetenként lehet ugyan élvezetes, de az elis­mertsége igen csekély. Habár elképzelhető, hogy ez a hely­zet is megváltozik, hiszen mos­tanában senki sem dúskálhat a feladatokban, s így talán a szinkron becse is megnő. — Milyen szerepek várnak rád a 'közeljövőben? — Játszom a Varsói meló­diában, az Oroszlán télen cí­mű darabban, egy tévéfilmben, és jelentkezem az önálló Csoóri -műsorral. V. S. az számít érdekesnek, újnak, amit rég elfeledtek, vagy ami soha nem volt fölkapott. A régi, szép neveket azok választják, akik egyszerűségre törekednek — mondja a Ceg­lédi Városi Tanács anyaköny­vi hivatalának munkatársa. Üjra felfedezték néhány évvel ezelőtt a Gergőt, most a Klá­rát, a Zsófiát. A Zsuzsanna is — ki tudja) hányadik — rene­szánszát éli. Ügy tűnik, eztán a Klaudiák, Márkok ideje lesz. Csak olyan név jegyezhető be az anyakönyvbe, amelyet a Magyar utónévkönyv tartal­maz, ajánl. Különleges esetben a Nyelvtudományi Intézettől kérhetik az idegen írásmódú név bejegyeztetésének engedé­lyét. Természetesen ez nem vonatkozik az idegen anya­nyelvűek* gyermekeire, őket a saját nyelvük szerint használt utónéven jegyezhetjük be. Ha tanácstalanok a szülők, a hivatal is, a könyvtárak is segíteni tudnak a névválasz­tásban. Évente néhányan azért keresnek meg bennünket, hogy megnézzék a név jelentését, beceneveit, vagy hogy olyat tudjanak kiválasztani, amilyen még az ismerősök körében nem volt. Hatással van a névdivatra a televízió is. Ha szimpatikus a szereplő egy-egy filmben, rö­vid időn belül felhasználják a nevét. Ilyen tévés hatásra ír­hattuk egy időben sűrűn a Krisztián nevet. S most Isa’ura szépségét, báját megirigyelve Izóra lett egy kislány Ceglé­den. I. Et Fogadóéra Október 7-én. szerdán dél­után 2-től fél 7 óráig Fekete Antal, a városi tanáps elnöke fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. Gordonkaverseny Október 8-án, csütörtökön fél tízkor kezdődik a zeneis­kola hangversenytermében, a zeneiskolák növendékei részé­re meghirdetett országos gor­donkaverseny Pest megyei válogatója. Még csak babakocsit se Alszegi út, este háromne- gyed tíz lehet. Egy pár ké­nyelmesen sétál hazafelé. — Meddig lehet ezt bírni? Hát ez annyira fáj, hogy még egy fakírnak is sok lenne. Éveken keresztül semmi baj nem volt a fogaimmal. Erre minden átmenet nélkül sa­jogni kezd. Holnap reggel viszont még csak nem is zsi- bog. De én nem viccelek, en­gem nem fog megmalmoz- ni... Mit nevetsz? — Téged. Akkora hévvel beszélsz, mintha valakit fel akarnál pofozni. S közben tel­jesen mártírképet vágsz. — Hát spéciéi most ne várj tőlem kedves mosolyt és elő­kelő modort... Megérdem- lem. Mind megérdemli, aki ilyen laza. Amikor két nap pal ezelőtt először belenyi­lallt, megvontam a vállamat, majd elmúlik... Mért van az, hogy az utolsó pillanatban is húzzuk, halogatjuk. Ezek az igazi dolgok: bejött a csilla­gos ég ... Mindjárt padlót fo­gok ... Gondolnak egyet, átballag- nak a másik oldalra. Nyu­godtan tehetik, mivel szinte kihalt az út. Igáz, éppen egy sárga Skoda gurul el kényel­mes tempóval előttük. A há­tuk mögül fény terül a fekete aszfaltra. Ügyet sem vetnek rá. Már majdnem elérik a járdát. A következő másod­percben egy kék színű Lada száguld el legalább százzal mellettük. Csaknem súrolja a hölgy sarkát, aki rémülten a szívéhez kap és kínosan fel­nevet: — Kis híján sikerült! Bár az is lehet, hogy gyakorol Könnyű elütni valakit, de kicentizni, az már művészet. — Ez egy őrölt! Az első kanyarnál essen ki a kereke! — dühöng a fickó. — Ráadá­sul röhög a majom. Nem rit­ka az ilyen eset mostanában. Az ördögbe is, legalább a rendszámát megjegyeztük volna. — Ha véletlenül megállók, vagy egy lépést visszalépek, akkor ... — Nem is tudom, mit tet­tem volna. Nem messze in­nen van egy segélykérő, a mentőket és a rendőrséget ér­tesítem talán ... Mögötte jött egy másik Lada, aki ve­zette, megkérem, hogy ezt az ámokfutót vegye üldözőbe. Elképesztő. Hogy nagy szava­kat használjak: hol van itt az autósmorál?! — Hol van? Egymást nem kímélik. Az egyik kolléganőm nemrég panaszkodott. Egy­két hónapja szerzete meg a jogosítványt. Szégyen, nem szégyen, szigorúan kirakta a T-t elöl-hátul. Nemegyszer kellett lehúzódnia az út szé­lére, sőt előfordult, hogy megállt, mert ilyen jópofa lo­vagok szórakoztak vele, s nagy vigyorogva elsöpörtek tovább. Már teljesen ideg­roncs, amikor a volán mögé ül. — Ha rajtam múlna, baba­kocsit se vezetnének Mert ez nem vagányság, hanem pri­mitívség. Sajnálom, hogy nem olvastuk le a rendszámát. Mindenesetre nem azt kö­szönném meg neki, hogy közben, mig itt dühöngtem, elmúlt a fogfájásom. Monda­nom sem kell, hogv holnap ettől függetlenül elmegyek a fogorvoshoz. F. F. ISSN 0133—264« (Ceglédi Hírlap) XXXI. ÉVFOLYAM, 229. SZÄM 1987. OKTOBER 3., SZOMBAT A kibontakozás programja A PBST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Javában tart az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom