Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-28 / 254. szám

1987. OKTOBER 28., SZERDA w vr «. 3 túlsúly kétszáz forintért Szájtátva Mutatvány Ha ijedős természetű lennék, akár félhetnék is, mert a tá­gas helyiségben harmadma- gammal ülök csupán. Egy, né­metül beszélő (vélhetően) há­zaspár és én. Déli egy óra és ez csúcsidőnek számított va­laha az iparváros patinás ét­termében. Igaz, az ún. előfi­zetéses (köz) étkeztetésben részt vevők számára elkülöní­tett teremben szépecskén van­nak, de itt...?! Mi hárman. A rejtély nem rejtély persze, hiszen ott a néma és mégis beszédes magyarázat a miért­re a számlán, amit kézhez kapok ... A rizsköret, a két- vjllányi savanyúság, a párizsi szelet és a kis üveg ásványvíz 156.1.0. Plusz borravaló. Hosszai ideje csodálója (de meg nem értője) vagyok an­nak a mutatványnak, amelyet a vrrdéglátás ad elő. s amely­nek lényege az emelkedő árak és a csökkenő forgalom bű­vös körében végrehajtott gú­lagyakorlat. Csökken a ven­dégek gúlája? Akkor rakjunk csak rá az árak gúlájára! Esz­tendők óta megy ez és száj­tátva látja az ember, sok-sok hozzáértő is miként lépked a nyomában a dilettánsoknak azon az úton, amely sehová sem vezet, amely most már szinte öngerjesztésként riaszd ja el a vendégeket, s keves- bedő csapatuk láttán automa­tikusan emelteti az árakat. Tessék csak figyelni! Az idei év számításba vehető nyolc hónapja alatt hat százalékkal csökkent a vendéglátás for­galma, az árak ugyanakkor 11.6 százalékkal voltak maga­sabbak, mint tavaly január és augusztus között, holott ak­kor sem számítottak már ép­pen olcsónak . . . Nincsen a két adat között szoros össze­függés? Laikus ésszel azt gya­nítjuk, törvényszerű az ftcsze- függés. Persze, mit számít itt a laikus csacska okoskodása, amikor egy szakma magabiz­tossága áll vele szemben, ma­gabiztosan és lassacskán le­hetetlenné téve — önmagát?! MOTTÓ Gödöllői kutatók Takarmányfehérje A tudományos kutatók ma­gas fehérjetartalmú takar­mánynövényt állítottak elő; új lucernafajtát nemesítettek ki. A lucerna általában viszony­lag nagy mennyiségben tar­talmaz olyan anyagokat, ame­lyeket nehezen emésztenek egyes állatfajták. Ebben a ma­gas szaponintartalom a ludas, emiatt például a baromfita­karmányokban csak kevés lu­cernalisztet használhatnak fel, s ugyanúgy csakis meghatáro­zott arányban keverhetnek eb­ből a magas fehérjetartalmú anyagból a hízók takarmá­nyaihoz. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem kutatóinté­zetében, Kompolton nemesí­tették ki azt az alacsony sza- ponintartalmú hazai lucernát, amellyel megelőzhetik á nem kívánt hatást a takarmányo­zásban. Reggel fél hét: eligazítás a gödöllői rendőr-főkapitánysá­gon. Chován György rendőr- százados, a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője is­merteti a fokozott, közúti el­lenőrzésre induló járőrcsopor­tokkal a feladatot: különös fi­gyelmet kell fordítani az el­sőbbségadásra, az ittas veze­tőkre, az áruszállítás szabá­lyosságára és természetesen a gépkocsik műszaki állapotára. Délután két óra; gyorsjelen­tés az akció eredményéről: a járőrök mintegy háromszáz gépjárművet ellenőriztek, 15 esetben született szabálysérté­si feljelentés, többek között három ittas vezető és három gyorshajtó ellen. Negyvenkét ízben szabtak ki helyszíni bír­ságot, összesen 13 900 forint értékben. A kipufogó gáz ösz- szetételét 15 gépkocsinál mér­ték, hibás beállításért hat jár­művezetőt figyelmeztettek, ★ Először Aszódon állunk meg Dudás István rendőr főtörzsőr­mester és Papcsák Sándor munkásőr — ők is részt vesz­nek az akcióban — járőrko­csija mellett. A Hőtechnika Vállalat Robur teherautójából (FS 85-17) a gépkocsivezető nyugodtan nyújtja ki iratait. — Huszonnyolc éve veze­tek. tizenhét évvel ezelőtt fi­zettem utoljára gyorshajtá­sért. Nyugalma indokoltnak bizo­nyult, minden irata rendben. Kevésbé volt szerancsés a né­met brikettel alaposan meg­pakolt Zsuk (SO 68-99) veze­tője. A kis teherautó szemmel láthatóan roskadozik a rako­mány alatt. — Ezen legalább 5—6 má­zsával több van a megenge­dettnél — jegyzi meg Dudás főtörzsőrmester. A gépkocsi- vezető beletörődve bólint, s már nyúl is a pénztárcája után. — Olyan nehéz jó szénhez jutni, hát igyekszik az ember minél többet hazavinni, ami­kor éppen lehet kapni —• mondja, miközben leszámolja a 200 forint helyszíni bírságot. Egy személygépkocsi kerül sorra, a zöld Skoda vezetőjé­nél nem találnak semmi kivet­nivalót. csak a jogosítványból hiányzik a hölgy aláírása, de ezt az apró mulasztást könnyű pótolni. Ailg hagyjuk el Aszódot, máris megtaláljuk a követke­ző járőrt. Kovács József rend­őr főtörzsőrmestert éppen — ahogy ezt hivatalosan nevezik Ezen a teherautón legalább 5—6 mázsával több van a meg­engedettnél, s ez bizony kétszáz forintjába kerül a gépkocsi- vezetőnek (a cím fölötti képen). Szigorú büntetés. A vonóho­rognak nincs műszaki vizsgája, a tulajdonos már veheti is elő a kulcsot, hogy leszerelje a rendszámot. — intézkedés közben találjuk. Egy magánfuvarozó utánfutót húzó kisteherautójáról (SP 45-25) kénytelen leszerelni a rendszámot, s természetesen a feljelentést sem ússza meg. Az ok: a teherautó vonóhorgának nincs műszaki vizsgája. A fia­talember hangosan méltatlan­kodik a szigorú büntetés Ez a gépkocsivezető nyugod­tan adja át az iratait, régi „motoros” már a szakmában, tizenhét éve fizetett utoljára büntetést. miatt, s fényképező kollégá­mat meglátva, mondja: — Ha betesznek az újságba, írják meg azt is, hogy nekem ez legalább húszezer forintjö­vedelemkiesést jelent, pedig igazán nem követtem el főben­járó bűnt! — Valóban apróságnak tű­nik ez a mulasztás — mond­ja kísérőnk. Chován százados —, de gondolja el, ha egy ilyen utánfutó esetleg elszabadul... Tragikus baleset lehet belőle. Az ellenőrző járőr szigorúsága indokolt. Teszünk még egy kört az M3-as autópályán, ahol az egyik trafipaxos autó — két ilyen gépkocsi vesz részt az akcióban, az egyiket Heves megyéből küldték erősítésnek — les a száguldozó kedvű gép­kocsivezetőkre. Ezenkívül egy motoros járőr is figyeli a pá­lya forgalmát. Sok dolguk nem akadhat, meglehetősen gyér a forgalom. Gyanúnk beigazoló­dik. az érkezésünkig eltelt egy órában készült fényképek ez­úttal nem kerülnek postára, senki nem lépte túl a megen­gedett 120 kilométeres sebes­séghatárt. Gödöllőn, a kapitányság új, impozáns épülete előtt fejez­zük be kőrútunkat. Búcsúzóul még látunk egy „intézkedést”: az épület előtt tilosban par­koló gépkocsikat írja föl egy rendőr. M. N. P. A tárgyalások tovább folytatódnak A szándék mindkét félben erős A legfrissebb adatok szerint hazánkban jelenleg csak­nem száz vegyes vállalat működik. A legtöbb közös cé­gét tőkés partnerekkel együtt alapították, de akad pél­da arra is, hogy szocialista országokban kerestek és találtak társakat a magyar vállalatok. A szovjet piacot vette célba a váci Forte Fotokémiai Ipar is, amely im­már három és fél évtizedes kapcsolatainak kedvező ta­pasztalatai alapján kezdeményezte az együttműködést. Az előzményekről és a jelenleg még elkészítés alatt le­vő megállapodás hátteréről Peterdi Vincét, a Forte gaz­dasági igazgatóját és Anatolij Pletnyevet, a Szlavics Vegyipari Egyesülés gazdasági és irányítási igazgató­helyettesét kérdeztük. — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán keresztül fejlődtek eddig kapcsolataink a szovjet gazdasággal — mondja Peterdi Vince. — A hivatalos megbeszéléseken ál­talában az a rend, hogy a résztvevők ismertetik elképze­léseiket, s igyekeznek össze­hangolni a terveket is. A je­lenlegi igények azonban en­nél sokkal nagyobbak, s ezért mostanság előtérbe került a vállalatok közötti kapcsolat, amelynek kétségtelenül sok előnye van. Az egyik és ta­lán legfontosabb, hogy lénye­gesen lerövidülhet a döntések útja, lüktetőbb, élénkebb le­het az együttműködés. S mert vállalatunk idehaza sem a legnagyobbak közé tartozik, nekünk nagyon fontos, hogy minden lehetséges eszközt fel­használjunk eredményes gaz­dálkodásunk érdekében. Növekvő igények — Milyen a szovjet fotó­ipar — magyar szemmel? — Bár termelésük az utób­bi időben folyamatosan nőtt, nem képes kielégíteni az igé­nyeket. Sőt, jelenleg a legna­gyobb gondot az eddiginél magasabb minőségi követel­mények jelentik, hiszen a Szovjetunióban rendkívül nép­szerű a fényképezés és az amatőrök — érthetően — mi­nél szebb rajzolatú, tökéletes színvisszaadású felvételeket szeretnének készíteni. A For­te termékei ismertek és ked­A gödöllői munkásőrök egy kis csapata is segítette a rendőrö- A zöld Skoda vezetőjénél minden rendben van. Mindössze két a közúti ellenőrzésben. Papcsák Sándor most szolgálat- egyetlen aláírás hiányzik a jogosítványról, pedig nem éppen ban van, délután pedig már műszakban lesz a Gödöllői Gép- tegnap állították ki. De ezt az apró mulasztást könnyű pótolni. gyárban. (Erdősi Ágnes felvételei) veitek, ezért úgy látjuk, meg­felelő alapot adna az eddi­ginél mélyebb kapcsolatra. — Milyen szálak kötötték eddig a Fortét a Szlavics Vegyipari Egyesüléshez? — Az elmúlt esztendőkben aláírtunk egy műszaki-tudo­mányos együttműködési szer­ződést, amely 1990-ig határoz­za meg közös teendőinket. Később a kedvező tapasztala­tok birtokában kibővítettük ezt. a dokumentumot, s meg­állapodtunk a társadalmi és politikai szervezetek kapcso­latainak bővítésében is. Meg­elégedéssel állapíthattuk meg a szovjet partnerek legutóbbi látogatásának alkalmával, hogy a szerződést eddig mindkét fél teljesítette. Sor került egyebek között élenjá­ró technológiai ismeretek cse­réjére, különböző gyártási ta­pasztalatok átadására. — Am amint a közös vál­lalat alapítására megfogalma­zott elképzelések is jelzik, le­hetőséget látnak a termelési együttműködésben is? — Igen, hiszen egy sor na­gyon fontos, de csak kisebb mennyiséget jelentő alapanya­got nem érdemes önállóan gyártani. Ilyenek például a színképzők, amelyeknek az előállítása csak akkor gazda­ságos, hogyha azt nagy tétel­ben igényli a felhasználó. Ki­számítottuk: a Forte és a Szlávics szükséglete már jö- vedelmező termelést tenne le­hetővé, s így ez lehetne a lét­rejövő vegyes vállalat egyik fő profilja. Emellett lehetőség van termékek cseréjére is. Már tárgyaltunk arról, hogy kialakíthatnánk egy kooperá­ciót, amelynek keretében a szovjet fél korszerű fotópapírt adna a Forte színes papír­jaiért. Nem kampányfeladat — Hol tartanak jelenleg a tárgyalások? — Már többször beszéltünk terveinkről, amelyek nem csupán egy közös üzem lét­rehozását tartalmazzák. Le- ningrádban jövőre szeretnénk egy korszerű gépparkkal fel­szerelt színes kidolgozó labo­ratóriumot nyitni. Jelenleg mintegy kétmillió rubelért ex­portálunk a Szovjetunióba, s szolgáltatásainkkal szeret­nénk még jobban megismer­tetni termékeinket az ottani fotóamatőrökkel. Ami pedig a vegyes vállalatot illeti: egye­lőre a különböző felügyeleti szervek, hatóságok egyetérté­sére kell várni, de remélem, hogy 1990-ben már termelni fog az új üzem. Hogy a szándék mindkét félben nagyon erős, azt Ana- tolij Pletnyev szavai is alátá­masztják: — A jövő év január 1-jétől lép érvénybe a Szovjetunió­ban a vállalatok tevékenysé­gét szabályozó új törvény, amely nagyobb mozgásteret ad a kollektíváknak — mondja. — Ezzel a lehetőséggel ml is élni szeretnénk, annál is in­kább, mert az önelszámolás, az önfinanszírozás fontos kö­vetelményeket támaszt gazdál­kodásunkkal szemben. Olyan új feladataink lesznek, mint a saját tervezésen alapuló nye­reségérdekeltség érvényesítése, vagy például a piaci értéke­sítés megszervezése. — Hogyan készülnek fel er­re a szovjet vállalatok? — Nálunk november 1-jétől módosul a bérkifizetés rend­je, megváltoznak a kategóriák határai, s ez azt jelenti, hogy dolgozóink mintegy 8 és fél százalékkal többet fognak ke­resni. Előtérbe kerül a válla­laton belüli tartalékok fel- használása is. ám ez sem kampányfeladat, hanem im­már több esztendős múltra visszatekintő cél. A műszaki fejlesztésben szintén sok a tennivalónk, s éppen ezen a területen szeretnénk együtt­működni a Fortéval, Agfa helyett Kodak — Miért lenne ez előnyös önöknek? — Nem tagadom, hogy ter­mékeink minősége ma még elmarad a nemzetközi színvo­naltól és a magyar árukétól. A legfontosabbnak tehát azt tartjuk, hogy segítséget kap­junk a felzárkózáshoz. Emel­lett mindkét fél csökkenthet­né tőkés importját, hiszen az alapanyagok egy részét ma a nyugati piacról szerezzük be. A Szovjetunióban most fel­gyorsult a fejlődés, s ez alól mi sem vagyunk kivételek. Erre csak egy példa: az úgy­nevezett Agfa típusú színes papírok hdyett rövidesen megkezdjük a Kodak típusúak gyártását. A kísérletek hama­rosan befejeződnek, az első té­teleket megvizsgáltattuk a Kodakkal is, s bár még nem a legjobb, de kielégítő ered­ményt kaptunk. Ügy gondo­lom, a Fortéval való kapcso­latainkat , a további papírfej­lesztésekhez is felhasználhat­juk, ám ez még a jövő kér­dése ... A Forte és a Szlavics kö­zött a tárgyalások tovább folytatódnak. A szándék a kö­zös vállalat létrehozására mindkét félben megvan. Most már csak a ma még helyen­ként lassú döntéshozatal mi­atti gondokat kell legyőzniük, hogy néhány éven belül meg­kezdhesse termelését az új üzem. Furucz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom