Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
Versengő fiatalok A szervezés gyengéi Népünk mindig híres volt arról, hogy szeretett játszani, versengeni, vetélkedni. Több mint ezer esztendeje honfoglaló őseink lóval és íjjal döntötték el azt, hogy ki a legjobb harcos. A XV. századtól — amikor kénytelenek voltunk a törökökkel egy levegőt szívni — már puskával is vetélkedtek, de ekkor már divatosak voltak a zenei és a lírai versengések is. Az 1600—1700-as években a Habsburgokkal vetélkedtünk, ekkor már sok olyan népi eredetű játék élt, melyeket egyes vidékeken még jelenleg is ápolnak. Az 1800-as évek elejétől a fiatalok azon versengtek, hogy ki az igazi hazafi, ki tud legmerészebben, legelőremutatóbban gondolkodni a polgári demokráciáról, a nemzeti függetlenségről. És lehetne sorolni, hogy mikor, miben versengtünk, de tény, hogy ma is, mint sok másban, a vetélkedésben is élen járunk. Vagyis követjük őseink szép hagyományát. Hiába, valamit követnünk kell. Volt nálunk VIT-vágta, Most mutasd meg!, táncdal- fe'sztivál, Ki mit tud?, s van Kapcsoltam, Fele sem igaz, Elmebajnokság, de vannak táncversenyek, különböző amatőr fesztiválok, szellemi vetélkedők, sportvetélkedők stb. Egyvalami viszont egyre kevesebb van, ezek a szakmunkás-vetélkedők, szakmai versenyek. Pedig ha valamikor, akkor most nagyon elkelnének, elsősorban saját jövőnk érdekében. Október közepén a nagy- kátai telefongyár egy komplex szakmai versenynek adott otthont, mely az ifjúmúnkás- és szakmunkástanuló napok keretében zajlott le. Esztergályosok, lakatosok, mechanikai műszerészek és gépírók versengtek elméletben és gyakorlatban. A verseny megyei szintű volt. A telefongyár mindent megtett a jó megszervezés érdekében. Ugye eddig milyen szépen hangzik az egész? De most jön az esemény azon oldala, mellyel már nemigen lehet dicsekedni. A megyéből összesen három és fél csapat jött össze, vagyis 14 fiatal szakmunkás, akik fele még tanuló volt, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy szakmunkások fognak maradni az iskola elvégzése után. Vác indult 2 csapattal, Gödöllő 1 csapattal (mind a négy fiatal a Ganz Árammérőgyár dolgozója), Dunakeszi pedig egy 2 fős fél csapattal nekik hiányzott az esztergályosuk és a lakatosuk. Hogy miért lett ez ilyen siralmas, annak több összetevője van. Legfőbb oka viszont az érdektelenség mindenki részéről. Ez vonatkozik a kiíróra, a szervezőkre és a fiatal szakmunkásokkal rendelkező intézményekre egyaránt. Ez az enyhén szólva sikertelen rendezvény nem vet jó fényt sem a megyei KISZ-bizottságra, sem pedig a városok KlSZ-bizcrttságaira. Tudniillik ezt az egészet a KISZ indította el, s szervezte meg. Erről ennyit. Az eredmény a következőképpen alakult: A csapatverseny első két helyezését Vác két. csapata nyerte meg. Gödöllő harmadik, Dunakeszi pedig negyedik lett. Az egyéni versenyben viszont a ganzos fiatalok jó! szerepeltek. Az esztergályosok közül Galambos Sándor első helyezést, a lakatosoknál Szabó Attila harmadik helyezést hozott el. A csapat megszervezésében és felkészítésében dicséret illeti a vállalat KISZ-bizottságának két fiatalját, Molnár Attilát és Komáromi Istvánt. Nem lehet viszont megdicsérni a KISZ városi bizottságának apparátusát, amely nem tulajdonított kellő fontosságot ennek a rendezvénynek. Pedig nagyon fontos lesz odafigyelni a jövő szakmunkásaira, addig, amíg vannak, s minél több ilyen jellegű versengéssel kell majd növeljük önbizalmukat, szakmai felkészültségüket, sikerélményeiket, de ami a legfontosabb: munkás elkötelezettségüket. Csatári Lajos Jegy a barátságvonatra Tíz csapat a döntőben Ä Ganz Árammérőgyár pártbizottsága, szakszervezeti és KISZ-bizottsága, valamint MSZBT-tagcsoportja a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulója tiszteletére vetélkedőt szervezett. Az első négy forduló kérdéseit az üzemi lapban tették közzé, a szóbeli döntőt ezt követően tartották meg igen nagy sikerrel. Nem volt könnyű dolguk az ötfőnyi csapatok tagjainak. Az eredményes helytállás alapos felkészülést kívánt. A finálé írásbeli kérdései többek között Oroszország művészeti és tudományos életével, a gazdasági és politikai tevékenységgel, a forradalommal és előzményeivel foglalkoztak. A tíz csapat tagjainak mintegy bevezetőképpen 1848 és 1919 között élt orosz hírességeket kellett foglalkozásukkal együtt megnevezni. Ezt követte a korabeli forradalmi kiáltvány megszerkesztése. A tárgyi tudáson kívül némi kézügyességet is feltételezett egy plakát készítése. Majd olyan rajzot kellett alkotni, amely mozgósít a haza és a münkáshatalom védelmére. A keresztrejtvény egy-egy szovjet filmalkotást tartalmazott A villámkérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a versenyzők jól ismerik a szovjethatalomért harcolt magyarok tevékenységét is. Vidám jelenetekben sem szűkölködött a vetélkedő. Az egyik fordulóban egy tréfa elkészítése tette próbára a csapatokat. Olyan jelenet vagy párbeszéd készítése volt a feladat,' amely az 1917 október—novemberi állapotokat tükrözi és rokonszenvezik a forradalommal. Az árammérőgyári vetélkedőn első helyen végzett csapat rövidesen barátságvonattal utazik a Szovjetunióba, ahol kilenc napot tölthetnek. Az elsők: Szlifka Mihályné, Juhász József, Edvi Tamásné, Nagy Andrásné, Nagy András. A második csapat valameny- nyi tagja négyezer forintos vásárlási utalványt kapott: Szabó László, Csizmadia Edé- né, Kovács Sándorné, Princz Ágoston, Turóczi Béla Tamás. A harmadikok 2500 forintos utalványt vehettek át: Balogh Lajosné, Berze Péterné, Ná- dasdi Gábor, Kókai Kálmánná, Korbely Jánosné. A további helyezettek között még tizenötezer forintnyi vásárlási utalványt osztottak szét. Sződi Sándor EVEKKEL EZELŐTT ha a téli fűtéshez szükséges olajat meg akartam szerezni, csak egy telefonba került, s Hatvanból az Áfor-telepről máris szállították. Mára átszervezték a dolgokat, Füzesabonyba — ez valami regionális központ lehet — kell a rendelést leadni, s az bízza meg a hatvani telepet a szállítással. Hogy ebben mi a jó? Akik az átszervezés gondolatát megszülték, aztán megfogalmazták, majd valahol valakikkel jóváhagyatták, s végül az új módszert bevezették, biztosan tudnának okos választ adni a kérdésre. Számomra annyit jelent csupán, hogy egy héttel előbb kell a rendelést elküldeném, s legalább két ízben szükséges telefonálnom, hogy megtudjam, mikor történik a szállítás, mert az első megállapodást nem minden esetben tudják tartani. Dohog az ember, mérgelődik, mert hallja a hasonló panaszokat: hol fa nincs, hol a szén fogy el, s ha mindkettő akad, akkor éppen a szállítással van baj. Szokolay Ist- vánék az elmúlt télen német brikettet vásároltak, kifizették a szállítókat, s amikor a jó vásár felett örvendezve megnézték a széndombot, kételkedni kezdtek a mennyiségben. Lemérték, nem voltak restek, s kiderült, hogy a XIV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1987. OKTÖBLR 26., HÉTFŐ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Szatex Textilipari Kisszövetkezet Itt mindenki véleménye számít Tanácstagi beszámolók Hétfőn, október 26-án folytatódnak Gödöllőn a tanácstagi beszámolók. 16-os, 17-es körzet, Kólya László, Vass István: Petőfi iskola, 26-os, Petróczki, Károly, Blaha, klubház, 33-as, dr. Lencsés György: Stromfeld sétányi óvoda, 50-es, 51-es, 52-es: Csató Sándor, Krassay László, Keményfi Róbert: Karikás iskola. Valamennyi beszámoló este 6 órakor kezdődik. Karfa!, iogyoród A kartali és mogyoródi asszönykórus dalai csendülnek föl holnap a rádióban. A két kórus műsorát a Kossuth adón hallgathatják meg délelőtt 11 órakor. A kisszövetkezet ideális gazdasági egység, mert itt mindenkinek dolgoznia kell. Nincs külön divattervezőnk. Valamennyien figyelemmel kísérjük a divat változásait, s, közös ötleteinket varrónőnk ölti mintadarabba. Szeretnénk egy üzletet nyitni, hogy csökkentsük kiszolgáltatottságunkat a kereskedelemtől, ami nemcsak a jó szándékon múlik, hanem az üzletektől független körülményeken is. Pulóverek, pólók Ezek voltak a kulcsmondatai annak a beszélgetésnek, melyet Gödöllőn, a Remény utcában a Szatex Textilipari Kisszövetkezet elnökével, Kovács Jánosnéval és számviteli vezetőjével, Czenner Tiborné- val folytattunk. A kisszövetkezet a klasszikus módon, a tagok vagyonának összeadásával alakult. Nem egy nagyobb szervezettől történő leválással, kettéválással. A közös történet 1986 áprilisában kezdődött, a tagok korábban is ismerték egymást. Szadai üzemünkben két műszakban szabnak, kötnek, bedolgozók varrnak. A szövetkezet bérleti díjat fizet á tagok tulajdonában lévő gépekért. Rugalmas vásárlók Tavaly 142 ezer forint rendelkezési alapot osztottak fel a 24 tag között. Éves termelési tervük 11 millió forint. A tagság két fővel gyarapodott, de mielőtt valaki érdeklődne, leírjuk, egyelőre nem kívánnak létszámot bővíteni. A termékválasztékot jelenleg kamaszoknak, bakfisoknak, gyerekeknek való pulóverek, pólók alkotják. Elképzeléseik között szerepel, hogy szabadidőruhát is készítenek, de a tervezésnek is az elején állnak. Még két szám: 1987- ben ötezer pólót terveztek gyártani, a tény megközelíti a tízezret. Pulóverből körülbelül harminckétezret kötnek. Középárfekvésű, a tömeg igényeit kielégítő cikkeket igyekeznek gyártani. Mivel a tömeg is a friss, divatos modelleket keresi, ezért a kínálatuk is ilyen. Szépek, kelendőek a portékáik. Hogyan történik az értékesítés? Szerződéseik vannak a Galga Áfész-szel, a Gödöllő és Vidéke Áfész-szel, a Pécel- Isaszeg Áfész-szel. Rendszeresen szállítanak a Röltexnek, hasonlóképp a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat rendelésére. A Szolnoki Áfész, a Székesfehérvári Áruház és a Szentesi Áruház szintén értékesíti a pólókat, pulóvereket. . Ez a kisszövetkezet nem hiánycikkeket gyárt, ezért nem is számolnak gyors növekedéssel. Hosszú távon szeretnének megélni, hangsúlyozta a két vezető. Tagi érdekeltség Nem takaróznak a konkurenciával, hiszen az struccpolitika lenne. Keresik a megoldást a rugalmasabb értékesítésre. Azt nem várhatják el a közvetítő kereskedelemtől. hogy például augusztusban is vegyenek át tőlük pólókat, hiszen a kis üzlet is és az áruház is az alacsony készletre ösztönzött. Nem vállalhatják azt a rizikót, hogy a következő tavaszig a raktárban maradjon az idénycikk. A vevők viszont rugalmasabbak. Ha megtetszik ne- kük egy póló, azt szeptemberben is megvásárolják. így történhetett, hogy az utóbbi hetekben a körzet több településén alkalmi árusítással népszerűvé váltak a Szatex- termékek. Van engedélyük saját kereskedelmi tevékenységre, és ezzel élni is kívánnak. Szeretnének üzletet venry vagy bérelni Gödöllő központjában. Ez a bolt nemcsak arra volna jó, hogy a nyári árut a szezon végén is eladhatnák benne, hanem egy-egy új terméket így közvetlenül azoknak mutathatnának be, akikre varrták, kötötték. Fogyasztói szemléletükre vall, hogy az értékesítésről előbb írtunk, mint a termelésről. A termelést is megelőzi valami, s ez az alapanyag- beszerzés. Mint például a fonalvásárlás.' Elégedettek, mert eddig mindig akkor kaptak anyagot, amikor mentek érte. A színválaszték nem mindig megfelelő. Olyankor végez igazán alkotó munkát a termelésirányító, Vastag János. Egyébként is megvan az elfoglaltsága a gépek javításától a munka figyelemmel kíséréséig. Amikor szabadságon van, kétnaponta benéz az üzembe, mondják beszélgetőtársaim. A kisszövetkezetnél — nem úgy, mint a vállalatoknál — év végén a mérlegben a saját termelésű készlet veszteséget jelent. Ha raktárra termelnének, hamar tönkremenne a kis közösség. Amelynek megvannak az előnyei, főként a tagi érdekeltség. A dolog nehezebb, de vele járó oldala az, hogy itt minden egyes probléma komoly, senki véleményét nem lehet semmibe venni, egy-egy kihagyás a közösség létét veszélyezteti. Ám ha vigyáznak, akkor ez elkerülhető. Kerüljék is el! Balázs Gusztáv Ismét egyszer csalódnunk kellett. Kicsi a gödöllői házasságkötő terem. Igen, az, amelyet annyira váriak, amelyből az átadás perceiben oly szépeket mondtak, milyen modern, milyen tetszetős, a kornak megfelelő. Persze a népek is hibásak, miért kell nekik száznál is többszemélyes lakodalmi sókadalom. Hovatovább egy fél hadsereg men- degél a menyasszony és a vőlegény mögött. Nemcsak az a baj, hogy kicsi. Nincs megoldva a szellőzése. Nyáron meleg, télen hideg. A nyári hőségben több rosszullét fordult elő, a fagyos hónapokban nagykabátban üldögélnek a vendégek a szertartáson. Már aki befér. A padlóburkolat balesetveszélyes. Csúszik. Többen elestek már. A hatósági osztály vezetője bevallotta a végrehajtó bizottság ülésén, ő is elesett a teremben. A bejárati ajtókra ráfolyó csapadékvíz télen megfagy, ezért azokat nerengeteg igazságot vélek felfedezni. Erdészek mondják, hogy ma az erdőn a fanövekmény nem kis hányada semmire megy, mert nincs, aki összeszedje. Nem sírom én vissza a rőzsehordó asszonyok kegyetlen téli erdőjárását, ci- pekedéseiket, amint annak a világnak a megszűnését is csak örömmel veszem és vesz- szük valamennyien, amikor szárított trágyával fűtötték a cselédlakások búbos kemencéit, de úgy érzem, a korszerűség, a modernség jelszavának kíséretében korán kidobtunk sok, erdő melletti falu lakóházaiból is a csikótűzhelyeket, szétszedtük a falba rakott masinákat, a cserép- és vaskályhákat, hogy helyettük pb-gázzal főzzünk s olajkályháknál melegedjünk. NOSZTALGIÁZÓ KORUNKBAN talán nem ártana, ha munkát adnánk a cserépkály- ha-építő mestereknek, s mint az élet annyi más területén, itt is divatba hoznánk ismét a régit, az ősit. Bár amikor az ősszel felkereste házunkat a kéményseprő — hogy a szokásos koromtalanítást elvégezze és a kéményseprési díjat felvegye —, arról panaszkodott, hogy nem győzik a cserépkályhák meg a kandallók építését. Fercsik Mihály A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Toprini nász, 17 órakor. Kortárs filmklub: Ginger és Fred, 19 órakor. Diáktanya: Egérfogó, 16 órakor. Egy nő vagy kettő. Magyarul beszélő, színes francia vígjáték. 6 és 8 órakor. Emlékezés Az aszódi családi intézet az idén is megrendezi a halottak napi közös megemlékezéseket. Az ünnepi kegyeletadást október 31-én Túrán fél 5, Ikla- don fél 6 órakor tartják. November 1-jén fél 4-kor Aszódon, majd 5 órakor Galgamá- csán irodalmi összeállítással emlékeznek és emlékeztetnek halottam kra, hezen vagy egyáltalán nem lehet kinyitni. Beázik az előtér is, nagyobb esőzés utárt all benne a víz. ■ A házasságkötő terem különben esztétikus, berendezése színvonalas. Csak- a méretei nem felelnek meg. Negyvenöt személyre tervezték, most hatvan szék van benne. A régi gödöllői házasság- kötő terem befogadóképessége harminc személy volt. De az nem volt esztétikus, berendezései sem színvonalasak. Akkor a nagyobb rendezvényeket a járási hivatal nagytermében, az agráregyetemen, a művelődési házban tartották. Talán most is ez leheti re a megoldás. A végrehajtó bizottság ülésén fölvetődött, esetleg a városháza nagytermébe mehetnének. Az ötletet különböző. érvekkel elvetették. Nekem az tetszett a legjobban, amely szerint a rögzített padok miatt nem lehet beengedni a sokaságot. Hát én templomba csak turistaként járok, akkor természetesen nem a padokat vizsgál- gaitom, hanem a freskókban gyönyörködöm, ám úgy rémlik. ott is rögzítve vannak a padok ... Más gondokról is szóltak az anyakönyvvezetők. Bizonyos teendőket nem végezhetnének nyilvánosság előtt — apasági meghallgatás, apai elismerő nyilatkozat, örökbefogadás —, az irodában azonban mások is dolgoznak, akik szintén nagy ügyfélforgalmat bonyolítanak le. Visszatérve a teremhez, mit lehet tenni? Megnagyobbítani képtelenség. A hideg ellen fűtéssel lehet védekezni. A nyári meleg ellen függöny helyett reluxával. Fölösleges a tetővilágítás, úgyis égnek a lámpák az ünnepélyesség miatt. Természetes szellőzés is elképzelhető, ki kell nyitni az ablakokat. Elhangzott, hogy a padlóra szőnyeget kellene teríteni, s akkor nem csúszik. Igen ám, csakhogy a szőnyeget tisztítani kell. Egy ilyen esztétikus teremben hogy nézne ki a piszokfoltos szőnyeg?! Végül is olyan határozat született, mely szerint keresni kell a lehetőségét a terem szellőzésének, fűtésének, a beázás megszüntetésének. K. P. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Tüzelés ingyen A kályhának nincs párja húsz mázsa helyett — eny- nyiért fizettek — csak tizenhat mázsát kaptak. Gondolom, kinek-kinek akad ismerőse, aki hasonló példával szolgálhat. Nem elég, hogy lassú a szállítás, hogy akadozik az ellátás, hogy a múlt télen — igaz, szokatlanul komisz hideg volt — már este oda kellett sorakozni a Tüzép-tele- pek bejáratához — forró teával, esetleg más lélekmelegí- tővel felszerelten —, hogy a reggeli nyitáskor öt mázsa szénre befizethessünk. Kovács Imre barátom ezektől a gondoktól mentesítette magát. — Van egy darab szőlőm, ahonnan már eleve kikerül évente pár öreg gyümölcsfa. Szomszédaim meg — akiktől nem választ el kerítés — látták, hogy nekem a kivágott fa nincsen útban, s nem is tüzelem el a forgó végén, hanem hazaviszem, így az történt, hogy nemcsak a közvetlen parcellaszomszédok, de a távolabbiak is meg-meg- szólítottak és szólítanak: náluk is kidöntötte a szél a barackfát, máshol meg a szilvafát. MEGSZABADÍTOM őket a fölöslegesnek látszó anyagtól. Ök azt hiszik, szívességet teszek nekik, pedig másról van szó! Mert én járok jól! Cserépkályhámat fával fűtőm, s amióta az energiahordozók ára elkezdett a csillagos ég felé kúszni, egy fillért ki nem adtam tüzelőért. Majd bolond lennék azért dolgozni, hogy szenet meg olajat vegyek, netán drága elektromosságot használjak. — Nincs párja a jól megépített cserépkályhának. Emlékezz csak az elmúlt januárra, amikor nem győzték közölni a rádióban, hol fagyott el a gázvezeték, hol van áramkimaradás és emiatt baj a fűtéssel, hol állt le a távfűtés. Mi a családommal vidáman raktuk a két cserépkályhát a nyáron begyűjtött fák felhasogatott darabjaival, meg az elöregedett, ezért pusztulásra, helyesebben tűzre ítélt szőlőtőkékkel. Kovács Imre monológjában Tetszetős, de kicsi
