Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

2 1987. OKTOBER 26., HÉTFŐ A méhészetben is fontos a szakértelem Ezekből az „újszülöttekből” lercsirkék lesznek a broj­Vendégségben a szibériai Omszkban Már a jövőben gondolkodni - a inának dolgozni na. MINIBUSZUNK már jő ne­gyedóra óta kanyarog a be- tonutakon. Ha nem tudnám, hogy egy gyár területén ha­ladunk, joggal téveszthetném össze valamilyen település külvárosi részével, ahol egy- egy nagyobb raktár, tenyész- épület, vágóhídcsarnok olyan méretű, hogy külön üzemnek is joggal nézhetné az ember. De tudom, hogy ez egyetlen kombinát, a Szibirsz- kaja, brojlercsirkét a keltetés­től a „készáruig” tenyésztő, illetve termelő üzem, hiszen áthaladtunk a bejárati kapun, s ott voltak a dicsőségtáblán az élenjáró dolgozok nagy fényképei, akik valamennyien ugyanannak a gyárnak a munkásai. A méretek igazi szibériai léptékűek. A gyár 265 hektár területet foglal el. S ahogyan haladunk a betonutakon, min­denütt ott van a lábakon álló csőrendszer, amely összeköti az egyes épületeket. Szibériá­ban vagyunk, ahol a 40—50 fokos téli hidegek megszokot­tak, s így nélkülözhetetlen a jó fűtés. Ezt biztosítja ez a csőhálózat, amelynek hossza impozáns nagyságú: nem ke­vesebb mint 120 kilométer, itt a gyár területén. A többi nagyságrend is rendkívüli: 192 ezer tojótyúkjuk van, s a 10 óriás épület mindegyikében évente egymillió csirkét hiz­lalnak. gedettséget a dolgozók között, különösen akkor, ha meggon­doljuk, hogy a Szibirszkaja saját téglagyára bocsát a dol­gozók rendelkezésére építő­anyagot s egyéb segítséget, ha önállóan akarnak otthont te­remteni. Egyébként lakáshoz is juttatják őket a gyár saját lakótelepén, ha ezt választják. A téglagyár egyébként jó azért is, mert nem messze a Szibirszkajától folyik az Irtis egyik mellékága. S ott hétvé­gi házak épülnek az üzem kollektívájának összefogásá­val a dolgozóknak. Ez rész­ben társadalmi munkával, részben a nyereségalapokból teremtődik meg, s bérbe ad­ják a legjobbaknak. Már né­hány tucat ezekből a dácsák­ból el is készült, s mivel több száz., méteres.. szintkülönbség van az Irtis folyó ága és a lakott terület között, minden hétvégén a Szibirszkaja bri­gádjai önkéntes munkával ta­la jegyengetési és útépítési munkákat vállalnak. De nem­csak ezt végzik, hanem meg­teremtik a sportolás lehetősé­geit is. Már elkészült egy épület, amely a központja lesz egy leendő sportlétesít­ménynek. Az eddig elkészült betonpályákat máris birtokba vették a dolgozók gyerekei: ottjártunkkor háromkerekű kis járműveiken nagyban versenyeztek. A SZIBIRSZKAJA GON­DOL dolgozói kedvezményes természetbeni ellátására is, a pénzbeli fizetség mellett. Te­henészetében 50 tehén szol­gáltat naponta friss tejet, hat hektár gyümölcsöskertjében az idén egy tonna hatszáz kiló alma termett, amit jutá­nyos áron adtak el a dolgo­zóknak. Két és fél tonna ribizli valamint a téli időkben a melegházakban termett friss paradicsom és uborka került ugyancsak a dolgozókhoz. S ez jelentős dolog Szibériában, ahol az év túlnyomó részében fagypont alatti a hőmérséklet. Van méhészete is a Szibirsz- kájának, s ez is megtermelt mézével a dolgozókat szol­gálja. Árkus István Mint elmondják: a vágóhíd volt eddig a szűk keresztmet­szet, a két gépsoron óránként 2000 darab csirkét dolgoztak fel. Ezzel elégedetlenek vol­tak, s már a jövőre gondolva rekonstrukciós folyamatot kezdeményeztek. Jugoszláv gé­peket állítottak be, s ezek se­gítségével óránként 6 ezer da­rabra növekszik a feldolgozás. Vagyis naponta nem keve­sebb mint 40 ezer darab vá­gott csirkét bocsátanak ki a szalagsorokról. Alekszandr Nikolajevics Koselkin, a Szi­birszkaja igazgatója, aki mindezt elmondja, hozzáteszi azt is, hogy mint akarják megjavítani a mutatókat a tápanyag-ráfordításban, az önköltség általános csökken­tésében. Bár — mint a sta­tisztikákat mutatja — tavaly is nyereségesek voltak, nem kevesebb mint 15 millió ru­bel volt az üzem tiszta hasz­Az első fázis a „csirkegyárban” AZ AZ EZERÖTSZÁZ EM­BER, aki az üzemben dolgo­zik, láthatóan megértette az idők szavát, gyorsan elsajátí­totta az új, magasabb szín­vonalú technikát. A magasabb termelékenységű, színvonalas munkában azonban a modern gépsorok mellett szerepet ját­szik az is, hogy az üzemben az anyagi érdekeltség elvét érvényesítik. A brigádok tag­jai a nyereség függvényében kapják munkabérüket, s messzemenően figyelembe ve­szik a javadalmazásnál a ta­karmánymegtakarítást, az el- hullási számokat és a minősé­gi elemeket. Így az átlagfize­tés havonta mintegy 250 ru­bel, ami joggal okozhat elé­Ők azok, akikért a maiak dolgoznak A csúcsdiplomáda befejezetlen mondató Nagy bejelentés nélkül, eredményesen Kemény munka után, szenzációs bejelentés nélkül, de — ahogy mindkét fél értékelte — összességében eredményesen értek véget pénteken George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai megbeszélései. A kétnapos külügyminiszteri program kiemelkedő eseménye az SZKP KB főtitkárával folytatott négy és fél órás elmélyült eszmecsere volt. Ami a várt nagy bejelentés — az újabb csúcstalálkozó he­lye és ideje bejelentésének — elmaradását illeti, a szovjet vezetés emlékeztetett rá, hogy mindig támogatta a legfelsőbb szintű vezetők személyes ta­lálkozóját, de értelmét csak akkor látja, ha ott valódi eredményeket sikerül elérni. A szovjetek régről ismert álláspontja szerint az újabb csúcstalálkozón haladást kell elérni a hadászati támadó­fegyverek korlátozásában, mégpedig úgy, hogy továbbra is tiszteletben tartják a ra­kétaelhárító rendszerek korlá­tozásáról szóló ABM-szerző­dést. Ez pedig közvetlenül érinti az amerikai kormány­zat csillagháborús terveit. Ez utóbbi kérdésben egyelőre olyan nagy a két álláspont közötti különbség, hogy az nem teszi lehetővé ez idő sze­rint Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan újabb találkozó­ját. Az egyéb kérdésekkel fog­lalkozó munkacsoportok tevé­kenysége és a miniszterek egyéb témákat érintő eszme­cseréi nyomán végül is indo­kolt eredményes tárgyalások befejezéséről beszélni, még ha elmaradt is a csúcstalálko­zó várt bejelentése. Középpontben a reformok (Folytatás az 1. oldalról.) Kína jelenleg a szocializmus kezdeti szakaszában van. A beszámoló szerint a kí­nai társadalom jelenlegi tör­ténelmi szakaszának helyes értelmezése döntő fontosságú a kínai jellegű szocializmus építése szempontjából és lé­nyeges alap a helyes vonal és helyes politika kialakításához és végrehajtásához. A beszámoló pontokban je­lölte meg a szocializmus kez­deti szakaszának hosszú távra szóló irányelveit. A központi bizottság beszá­molójának harmadik fejezete a gazdasági fejlődéssel, a ne­gyedik a gazdaság átalakítá­sával foglalkozott, kitérve a pénzügyi rendszer reformjára és a tulajdonformák kérdé­sére. Külön fejezet foglalkozott a párton belüli ideológiai mun­kával és a pártépítés kérdé­sével. A központi bizottság beszámolója szorgalmazta a párton belüli döntéshozatali folyamat demokratikusabbá és tudományosabbá tételét is. A beszámoló záró fejezete, a hetedik, rövidért külpolitikai kérdéseket is érintett. Megál­lapította, hogy a mostani nemzetközi helyzet kedvez a kínai modernizálásnak. Az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között a közepes ható- távolságú és a hadműveleti­harcászati rakéták felszámolá­sának kérdésében született el­vi megállapodás bizonyos enyhülést hozott a kelet— nyugati kapcsolatokban. Kína üdvözli ezt a fejleményt, de hozzáfűzi: ez csupán az első lépés, s a fegyverkezési haj­sza még távolról sem fejező­dött be. Kína megítélése szerint a nemzetközi feszültség valódi enyhüléséig még hosszú, bo- nyolut és fáradságos az út. Kína a maga részéről kitar­tóan folytatni fogja független külpolitikáját, amelyet a bé­kére való törekvés jellemez, továbbra is kész fejleszteni a barátság és az együttműködés kapcsolatait a békés egymás mellett élés elvei alapján a világ összes országával — szögezte le a KKP XII, kong­resszusért a központi bizott­ság beszámolója, a nyitó na­pon, első napirendi pontként. Reagan elnök egy külföldi újságírónak adott nyilatkoza­tában azt mondotta, változat­lanul bízik abban, hogy még az idén sor kerülhet a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó­ra. Az elnök hangoztatta, hogy a moszkvai tanácskozá­sokon előrehaladás történt a közepes hatótávolságú fegyve­rek kérdésében, s nem hiszi, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatokban valamiféle újabb hidegháború kezdődnék. A vezető nyugatnémet na­pilapok általános értékelése szerint egyelőre ugyan nem teljesültek a George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása előtt fel- ajzott várakozások, de éppen a minden fontos részletre ki­terjedő tárgyalások szakszerű­sége és elmélyült munkajel­lege nyújt reményt az előre­lépésre a két nagyhatalom végső megállapodásait ille­tően. A londoni bulvárlapok Shultz amerikai külügymi­niszternek a szovjet állás­pont :al kapcsolatban hangoz­tatott értetlenségét visszhan­gozzák ugyan, de a mérték­adó vezető újságok elismerik: Moszkva következetes állás­pontja ismeretében a Reagan- kormányzatnak nem lehet kü­lönösebb oka a meglepődésre. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter útban hazafelé szombaton Brüsszelbe érkezve a NATO-központban tájékoz­tatta a tagországoknak ez al­kalomból a belga fővárosba érkezett külügyminisztereit. Shultz ezúttal is csalódottsá­gának adott hangot, amiért nem sikerült megállapodni a szovjet—amerikai csúcstalál­kozó időpontjában, azonban hangsúlyozta: a tárgyaláson jelentős haladást értek el és a lényeges pontokban megálla- ,padte^,.,te.r. bizonyos techni­kai kérdésekben és az ellenőr­zésben még van tennivaló. VISI0CK1J LE ■ Vlagyimir Viszockij ismert szovjet színész és előadóművész koncertjeinek posztumuszlemez-kiadását kezdte meg a szovjet Melódia hanglemezgyártó cég. A sorozat a tervek szerint 17 lemezből áll majd, s ebből az első kettő, a Szentimentális bokszoló és a Mentsétek meg lelkeinket címűek már elkészíti­tek. A Trud című lap beszámolója szerint gyártásra kész a harmadik és negyedik korong is, amelyek címei Moszkva— Odessza és a Dal a barátról. A szovjet hanglemezgyártás gyakorlatában először fordul elő, hogy ilyen sorozatot készítenek koncertfelvételek alapján. A sorozat a Viszockij-életmű ápolására alakult bizottság se­gítségével indult be. s az eredeti — amatőrök által készített — hangfelvételek hűen tükrözik az előadások atmoszféráját. (Csak néhány dalnál került sor a hangfelvételek cseréjére, de csakis azért, hogy a lemez minőségén javítsanak.) Az első lemez — amelynek címoldalán Viszockij egy, eddig a sajtóban soha nem publikált fényképe látható — kezdetben csaknem 100 ezer példányban került forgalomba. A szecsuani politikus Élete rácáfol minden sablonra hlna első számú embere. Vagy ahogyan a világsajtó jellemzi: Kína legbefolyáso­sabb személyisége. Baracs Dé­nes Teng Hsziao-pingről egy egész könyvet írt, amelyet a Kossuth Kiadó a napokban jelentetett meg. A kötetben többről van szó, mint egy em­ber életútjáról. Kína újkori történelméről, a Kínai Kom­munista Párt csaknem hét év­tizedes útjáról, a több mint egymilliárd lakosú hatalmas birodalomról, amellyel össze­fonódott élete, munkássága. Vagyis egy politikusról és egy forradalom útjáról — tévútjai- ról is —, egy nagy országról írta meg érdekes, mindenkit érdekelhető kötetét Baracs Dénes. Időszerű ez az írás már csak azért is, mert éppen ezekben a napokban tartja kongresz- szusát a KKP. A kongresszus előkészítésében nagy szerepet játszott Teng Hsziao-ping, aki markáns egyéniségével megha­tározó szerepet töltött be az utóbbi tíz esztendőben. Élet­útja a politikában, fontos tisztségei, politikai szerepe már sokkal korábban kezdőd­tek. Teng Hsziao-ping 1904-ben született a távoli Szecsuánban, Kuangan térségében. A csá­szárság abban az időben él­te utolsó éveit féktelen pom­pában, tehetetlen mozdulat­lanságban, reménytelenül. A császári palota tavának egy kis szigetén már hat éve ette a rabság keserű kenyerét Kuang Hszü császár, aki 1898- ban száz napon át ínég egy­szer, utoljára kísérletet tett a dinasztia megmentésére. Nem sikerült, mert a századfordu­lón Kínában is megjelentek azok az erők, amelyek meg­határozták Kína további sor­sát. Egy nemzedék, Teng Hsziao- ping nemzedéke pedig készült rá, hogy az elmaradott biro­dalmat a fejlődés útjára len­dítse. A szecsuáni kisdiák is a készülők között volt, tanul­mányainak bővítése érdekében külföldre távozott, Franciaor­szágba ment, ahol bekapcsoló­dott a kommunista mozga­lomba: volt munkás, tanult egyetemen, s készült, hogy majdan hazamenve szervező­je, alakítója,, formálója legyen a kínai forradalomnak, a kom­munista mozgalomnak. A könyvben a szerző na­gyon olvasmányos, helyzetfel­táró, sőt az elmúlt évtizede­ket értékelő írásából kibonta­kozik Kína hatvan esztendeje Baracs leírja a tovatűnő csá­szárság időszakát, a zűrzavar éveit, a párizsi napokat, azt, hogy milyen társaságba került a fiatal forradalmár, hogy Pá­rizsban ismerkedett össze Csou En-lajjal és azokkal a szemé­lyiségekkel, akik később meg­határozó szerepet töltöttek be a Kínai Kommunista Párt megalakításában, szervezésé­ben, a későbbi nagy menete­lésben, a szocialista forrada­lom győzelmében. A szerző nyomon követi Teng Hsziao-ping útját Pá­rizstól, Moszkván át Sang­hajig. Megtudjuk, hogy mi­ként dolgozott a Csuangok földjén, hogyan szervezte a tanácsköztársaságot Dél-Csi- anghsziban, hogyan lett a hosszú menetelés katonája. De világos képet kapunk arról az egységfrontról is, amely ki­alakult abban az időben Ja­pánnal szemben. Teng részt vett a polgárháború csatái­ban, majd a győzelem után fontos tisztségeket töltött, be, egész eljutott odáig, hogy ő lett a KKP Központi Bizott­ságának főtitkára. Megismerjük államszervező szerepében, a „nagy ugrás” évei alatt végzett tevékenysé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom