Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. OKTOBER 26., HÉTFŐ .»##■6» £7 3 Most nincs idő pihenésre (Folytatás az 1. oldalról.) 40 fillért kapunk a gazdaságtól, s a pénz mindig jól jön. Szeptember közepétől november végéig van lehetőség egy ilyen pluszkereseti forrásra, hát miért ne használjuk ki? — Én meg a nyugdíjam mellé egy kis kiegészítésért dolgozom — mondja a korát meghazudtoló mozdulatai közben az anyuka. A szövetkezet tábláján egyébként mindenki vállalhat szedést. Hogy lemaradásukat csökkentsék, szombaton komfaunista műszakot tartottak a gazdaság dolgozói Ugyancsak dolgoztak a hét utolsó napjain is — három műszakban — a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet zöldségfeldolgozójában. Sárgaré- pa-szárítmányt készítettek. Harsányt Attila műszakvezető elmondta, hogy egy nap alatt mintegy 40—50 vagon nyers- árut dolgoz fel az automata gépsor 8—10 munkás felügyelete mellett. Az sem jelent fennakadást, hogy a betakarítok hét végén nem dolgoznak, ugyanis előre betárolják a szükséges nyersanyagot, így a három brigád folyamatosan gyárthatja a nagyrészt exportra kerülő szárítmányokat. — Három hónapig tart ez a megfeszített munka — mondja Alexa Béláné. Míg beszél, a keze nem áll meg egy pillanatra sem. — November végéig még hiányol a családom, de ők is megértik, hogy kell a pénz. Ha valaki tíz hót végét ledolgozik, akkor pedig külön jutalmat kap. Elhiheti, annak is megvan a helye. A dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet faiskolájában árusított csemetéknek is megvan a helyük. A Budapest határában működő lerakat hétközben és a pihenőnapokon is árulja a „fa- és bokarbébiket”. Szombaton és vasárnap általában a kiskereskedők, illetve a hobbikertészek keresik fel a nagy választékot kínáló faiskolát, munkanapokon viszont a közületek, nagyüzemek egyre csökkenő igényeit elégítik ki. Schwechtje Sándor ágazatvezető kicsit szomorúan újságolja, hogy a hétvégi 80—100 ezres forgalmak ellenére sem biztos, hogy idén is annyit adnak el, mint tavaly. Pedig az országban egyedül itt lehet kapni olyan kombifákat, amelynek jellemzője, hogy egy törzsre több faj vagy fajta is rá van oltva. A gyengébb érdeklődés miatt most csak hatan segítettek a vásárlóknak a választás megkönnyítésében, ám a jövő szombattól már többen lesznek. Akkor érkeznek meg a gyümölcsfák, s ilyenkor általában nagy rohamra kell számítani, illetve kiállni. Bánsági György Egyházi vezetők beiktatása Ünnepi közgyűlést tartott szombaton a déli evangélikus egyházkerület a Deák téri templomban. A rendezvényen Nagy Gyula, a magyarországi evangélikus egyház püspökelnöke beiktatta tisztségébe a gyülekezetek szavazatai alapján megválasztott Harmati Béla püspököt és Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőt. Az ünnepi eseményen részt vettek a hazai egyházaik vezetői, valamint külföldi egyházak képviselői. Ott volt Johannes Hanselmann püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke is. A hazai állami és társadalmi szervek nevében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új tisztségviselőket. Jól haladnak a vetéssel a Felsőbabád! Állami Gazdaságban. (Hancsovszki János felvételei) ladies Károlync és Fein Rozália válogatja a répát Vecsésen. gével, azzal, hogy miként alakult ki a két vonal a kínai pártban, hogyan bukott meg, s miként élt a száműzetésben, hogyan támadott fel, s lett újra Csou En-laj mellett miniszterelnök-helyettes, miként igyekezett a „kulturális forradalom” hibáit feltárni, s kialakítani egy olyan légkört, amelyben a szocialista demokrácia érvényesülhetett. De akkor még olyan erők dolgoztak ellene, hogy csak ideig-óráig tudta érvényesíteni akaratát. Csou halála után radikális ellenfelei még elérik, hogy ideiglenesen kiszoruljon a hatalomból, de Mao Ce-tung halálát követően újra visszatér a hatalomba, s egyre jobban érvényesül befolyása, egyre inkább ő lesz az a személyiség, aki ki tudja fejezni, amit a nép akar, a változásokat, az egységet, amellyel újra lehetett formálni az újkori Kína arculatát. Ö sugallja a gazdasági és politikai reformot, s hosszas vitában győzi meg a párttagságot, hogy szükség van a változtatásokra. Az utóbbi évtizedben szemünk előtt játszódott le Kína átalakulása: egyre többet megtudhattunk az ott végbemenő pozitív folyamatokról. A korszerűsítésről és a reformról. Ismert, hogy a magyar ,és a kínai kapcsolatok is egyre jobban elmélyülnek, tanulunk a kölcsönös tapasztalatokból, s mint láthattuk, hogy Kádár János legutóbbi kínai látogatásakor mennyire szeretettel, megbecsüléssel fogadták a magyar pártvezetőt, a többi között találkozott Teng Hsziao-pinggel is, aki nagyon szívélyesen elbeszélgetett pártunk főtitkárával. Ahogyan a szerző leírja: Teng Hsziao-ping életrajzának leírásával meg akarta mutatni azt az utat, amelyet Kína az utóbbi hat évtizedben megtett. Ezért nem egyszerűen életrajzot írt, hanem történelmet, korrajzot, politikai esszét. Ugyanis Teng Hsziao-ping életének krónikája kibúvik a szigorú meghatározások alól — ahogyan a kínai forradalmár élete is rácáfol mindenfajta sablonra. Az egyéni sorsot magával sodorta a történelem. „Három halálom volt” — mondotta egyszer az egyéni sorsát firtató újságírónak. Mindhárom „halála” pólitikai volt — és mindhárom „feltámadása” is. Harmadik visszatérése óta Teng Hsziao-pingnek döntő szerepe van az új politika, a reformkurzus, a külvilágra való nyitás kimunkálásában, abban a programban, amely ma több mint egy milliárd kínai létét határozza meg, s a világhelyzetnek is fontos tényezője. Erről ad most számot a kínai pártkongresszus, amelynek előkészítésében döntő szerepe volt a szecsuáni politikusnak. Gáli Sándor Ha nincs gyümölcsfa, hát viszünk mást. Keil a kertbe dísznövény is. Közlekedésbiztonság és a kettős létra Közös nevező: értékeink védelme Hogyan lehet ellenőrizni, hogy egy kettős létra kellően biztonságos-e? Az egyszerűnek tűnő kérdés bizony sok fejtörést okozott, s a rendelkezésre álló harminc másodpec alatt csak kevés versenyzőnek sikerült a feladatot megoldania. A többi kérdés és gyakorlati feladat is alapos felkészültséget igényelt, méghozzá sokoldalút, mert ahogy a szombat délután megrendezett vetélkedő hosszú neve is mutatja, a versenyzőknek több, különféle témakörből kellett fölkészülniük: a H. országos munkahelyi munkavédelmi, közlekedésbiztonsági, elsősegély- nyújtó és környezetvédelmi vetélkedő megyei döntőjére gyűltek össze az öt-öt fős csapatok a Csepel Autógyár művelődési házában. A vetélkedő témakörei látszólag teljesen függetlenek egymástól, sokakban fölvetődhet a kérdés, hogy kerül a csizma az asztalra. Ha azonban végiggondoljuk a különböző ismeretkörök elsajátításának célját, hamar megtalálhatjuk a közös nevezőt: életünk, értékeink és környezetünk védelme. A vetélkedő első fordulóját a munkahelyeken rendezték meg, ezt a területi döntők követték a közlekedésbiztonsági tanács szervezésében, hogy a megyei döntőn derüljön ki, melyik csapat képviselheti megyénket az országos versenyen. Illetve mely csapatok, mert külön szerveztek járművezetői és gyalogos kategóriát a közlekedésbiztonsági témakörben. A szombati döntőn az első kategóriában tizenegy, az utóbbiban hét csapat látott neki az elméleti feladatok megoldásának Szabolcsi János rendőr ezredesnek, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjének megnyitója után. A versenyzők minden témakörből egy-egy tesztlapot töltöttek . ki, ezt követték a gyakorlati feladatok. A már említetten kívül el kellett dönteni, hogy milyen védőöltözet és védőeszköz szükséges ahhoz, hogy valaki egy kazán belsejében hegeszthessen. De be kellett mutatni azt is, hogy miként nyújtanának elsősegélyt a versenyzők egy kerékpáros-baleset sérültjeinek. A vetélkedő a házigazdák sikerével zárult: a gépjármű- vezetői kategóriában ugyanis a Csepel Autógyár műszaki igazgatóságának csapata vehette át az első díjat Szántó Pétertől, a Budapesti Közúti Igazgatóság igazatójától, a zsűri elnökétől. Második helyen a Volánbusz ceglédi üzemigazgatóságának versenyzői végeztek, míg a Dunamenti Építőipari Kisszövetkezet gárdája lett a harmadik. A gyalogos kategóriában a MonoriVe.- tőmag-termeltető Vállalat csapata bizonyult a legjobbnak, utánuk azonos pontszámmal következett a ceglédi Duna Volán, és a Nagykőrösi Volán TBF csapata. Az előbbi gárda azzal került mégis a második helyre, hogy a közlekedésbiztonsági kérdésekre ők adtak több helyes választ. A két kategória első helyezettjei képviselik tehát Pest megyét a november 21-én megrendezendő országos döntőn. A kettős létrát egyébként szakszerűen úgy kell kipróbálni, hogy a földre fektetjük és végiggyalogolunk minden egyes fokán. Kép és szöveg: M. Nagy Péter Képeinken a cím fölött: Seprényi Imre, a Dunamenti Építőipari Kisszövetkezet lakatosa a munka- védelmi feladat megoldása közben (bal oldalon), fgy kell ellátni a sérültet! — mutatja be a Volánbusz érdi üzemigazgatóságának egyik versenyzője (jobb oldalon). Nagydíjas a Sasadból Csodálatos színek, pompás virágok, páradús levegő és több ezer látogató — ez lehetne a rövid summázata annak a hét végén tartott orchidea-bromélia bemutatónak, amelyet a fővárosi botanikus kertben rendezett a Magyar Agrártudományi Egyesület. A vásárlással egybekötött bemutató a mintegy húszezer fajtának viszonylag kis részével ismertette meg a látogatókat, de a több mint 39 kiállító így is „kitett magáért”. A termesztők közt találhattunk jó néhány Pest megyei hobbikertészt, valamint a Sasad Tsz-t. A bemutatóval egy időben szárazvirág-kötészeti kiállítást és -vásárt is rendeztek. Képünkön a Sasad Tsz nagydíjat nyert orchideájában gyönyörködik az egyik látogató Erről olvastam Ha tőlem kérdezték volna A z egyik ismerős gyereküdülőben az egyik nevelő tettleg bántalmazta az egyik gyereket és társait. Az egyik gyerek — különben jó tanuló és magatartású — elpanaszolta otthon. Szülője tollat ragadott, megírta panaszát az egyik újságnak. A lap munkatársai fölkeresték a főhatóságot, ahol azonnal vizsgálatot rendeltek el. ffegfiallgatták az érintett pedagógust és* azokat a pedagógusjelölteket, akik a nyáron az üdülőben vállaltak munkát. Valamennyi írásos nyilatkozat a vádak ellenkezőjét tanúsította. Ha tőlem kérdezik, minden vizsgálat nélkül megmondtam volna, a megkérdezettek ezt fogják vallani. A tömérdek munkát megtakaríthatták volna. A vizsgálódók annyira belefeledkeztek a tömérdek munkába, hogy eszükbe sem jutott elgondolkozni a nyilatkozók kulcsmondatán: Nekünk, nevelőknek ilyesmiről soha nem panaszkodtak a gyerekek. Mi se panaszkodtunk soha a nevelőknek, igaz, bennünket még hivatásszerűen vertek. Ez nagy különbség! Mielőtt erről szólnánk, idézzük a panaszt közzétevő lap megjegyzését a vizsgálathoz: lehet, hogy egy hátbadöngetés feltupírozott története adott tömérdek munkát az üdülő vezetőjének és a főigazgatóságnak. Az újság egy hátbadöngetést elképzelhetőnek tart. A mai agyonkényeztetett gyerekek egy-két hátbadöngetést könnyen vélhetnek bántalmazásnak. Hiszen máshoz vannak szokva. Ahhoz, hogy morcosabb és erősebb társaik nemcsak édes szüleikre, hanem tanárnőikre is kezet emelnek. A hivatásszerű verés előtt még egy közbevetés. Annak idején mi is írtunk a kerepestarcsai katedraháborúról. A napokban országos laptársunk foglalkozott az üggyel, részleteket idézve szülők leveleiből: A vétkes tanár addig feszítette szét egy lány száját, amíg az berepedt. Néhánynak a fejére kalapáccsal vert, azon daganatok támadtak. (Ez biztosan feltupírozott történet, mert ha valakinek a fejét kalapáccsal verik, azon nem daganat, nem luk keletkezik.) Olyan is akadt, akit gyomorszájon vágott a nevelő. Tavaly állítólag Do- monyban volt hasonló, ott a fiatal nevelő karaterúgással találta el a gyerek gyomorszáját. Miért fordulhat ilyesmi elő? Azért fordulhat elő, mert sem a nevelők, sem a tanulók nincsenek fölkészítve. A mi nevelőink még ki voltak képezve a verés helyes módszereire. Nem ütöttek össze-vissza, mint a bolondok. És nem a vak düh vezette őket. A tanító bácsi zakójának belső zsebében tartotta a körülbelül harmincöt centi hosszú vékony pálcát. Tenyerünket a padra kellett szorítanunk, miközben ütögette ujjaink csontos részét. A tanító néni hosszabb pálcákkal dolgozott. (Ezeket ráadásul nekünk kellett bevinnünk!) Ráhasaltunk a padra, s ő kimérte a megfelelő számú ütést a párnásabb felünkre. Alkalmazták még a kormost, a nyaklevest, a fül- és pajeszhúzást. De mi is föl voltunk ám készülve! A körmösnél például akármilyen gondosan igazította el ujjainkat a tanító néni, az ütés pillanatában mindig kinyitottuk tenyerünket, hogy ne az ujjhegyet, hanem a húsosabb részt érje. A fül- és pajeszhúzásnál finom érzékkel követtük fejünkkel a húzó kezet, hogy azért feszüljön is, de enyhébb legyen a fájdalom. Az egyik szülő azt írta Szilasligetröl, hogy lánya akkora pofont kapott, hogy feje nekiütődött a falnak. Hát ez az. Mi mindig úgy álltunk a fal és a tábla mellé, hogy akármekkorára sikerült a pofon, fejünk legfeljebb a levegővel ütközött. I lyen volt a világ akkoriban. Nem ám a Horthy- rezsimben. Az új rendszerben, de még az iskola- reformok előtt. És szent elhatározással készültünk a leszámolásra. Majd megkapják ezek, fogadkoztunk, kerüljünk csak ki az iskolából. Kikerültünk. Hébe-hóba találkozunk egykori nevelőinkkel, s ezt mondjuk: Tiszteletem, tanár úr! Kör Pál Gáli Sándor
