Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

8 1987. OKTOBER 24., SZOMBAT „A megtévesztésig hasonlít...” Hogyan kell lovat lopni ? Nem Is olyan régen még azon keseregtek a magyar lovassport ba­rátai, hogy mind kevesebb a ló, s megkongatták a vészharangot, hogy lovas nemzeti mivoltunkkal együtt elveszítjük hírünket is a vi­lágban. Időben jött a figyelmeztetés, amit az is bizonyít, hogy a helyzet jócskán megváltozott, sorra nyílnak a lovasiskofák és a ló- tolvajlás már-már elfeledett mestersége is újra felvirágzóban van. Az érdi Glasz Sándort nagy sérelem érte: a tulajdonát ké­pező egyik kancát, amelyet éppen bérbe adott valakinek, lefoglalták, azzal az indokkal, hogy a ló lopott. Hiába futott fűhöz-fához, nem ért célt, s jó két hétbe telt, mire vissza­kapta az állatot. Akik a jó­szágban a saját lovukra is­mertek, azok a Sasad Terme­lőszövetkezet tárnoki kerüle­tének állattenyésztői. Felismerte a kancát — Február 17-én elloptak két kancát a telepünkről — mondja Rózsahegyi Tibor, a termelőszövetkezet főállatte­nyésztője. — Természetesen azonnal feljelentést tettünk a rendőrségen, s nemrég a rend­őrök értesítettek bennünket; úgy tűnik, az egyik ló meg­került, azonosítanunk kellene. Elmentünk, velünk jött az ál­lat gondozója is, aki felismer­te a lovat, s úgy vettük ész­re, hogy az is megismerte őt. Ez este történt, másnap visz- szamentünk, hogy nappali vi­lágosságnál is meggyőződjünk róla, a kanca valóban a miénk. Szakértőt is hívtunk, aki megerősített ebbéli hi­tünkben, bár a ló nyakáról hiányzott a bélyeg, de mint mondta, azt el lehetett onnan nyomtalanul távolítani. — Nincs a lovaknak olyan törzskönyvük, amelynek alap­ján kétséget kizáróan azono­sítani lehet „őket”? —r Van származási és fedez- tetési lapjuk. A szakértő a származási lap alapján is meg­erősítette, hogy a megtalált ló azonos a két, tőlünk ellopott jószág egyikével. Mivel a ló nem a tulajdonosánál volt, még csak nem is a bérlőnél, hanem egy bértartónál, sze­rettük volna, ha mindenek­előtt a tulajdonossal beszélhe­tünk. Sajnos, nem tudtuk őt előkeríteni. A lovat minden­esetre elhoztuk a telepre. Ér­dekes, hogy amint levezettük az autóról, rögtön arra a hely­re ment, amely az övé volt, ez még inkább meggyőzött bennünket arról, hogy nem té­vedtünk. Ekkor megjelent Glasz Sándor és magából ki­kelve követelte, hogy adjuk vissza a kancáját Később le­csillapodott, s abban egyez­tünk meg, hogy ő is, a terme­lőszövetkezet is, egy megbe­szélt időpontban elhozza a ló régi tulajdonosát, s akkor ha­tározunk, kié az állat. — Megtörtént ez a szembe­sítés? — Igen — válaszolja Rózsa­hegyi Tibor. — A megbeszélt időpontban eljött a mi lovunk régi tulajdonosa, Glasz Sán­dor azonban nem jelent meg, és nem jött el az a személy sem, akitől a lovát vette. En­nek ellenére eldőlt a vitás kérdés, ugyanis az, akitől a termelőszövetkezet vette a kancát, megnézte, s úgy nyi­latkozott, hogy bár ez az ál­lat a megtévesztésig hasonlít ahhoz, amelyet nekünk el­adott, a törzslapon fel nem tüntetett jegyek alapján meg­állapította, hogy ez a ló még­sem az a ló. Olyan jegyek ezek, amelyeket csak az vesz észre, aki nagyon jól ismerte a jószágot. Ezután határozatot hozott a rendőrség, hogy a lo­vat ki kell szolgáltatnunk. Nem ment könnyen, mert a megbeszélt időpontra nem si­került olyan kocsit szerez­nünk, amelyre az állatot fel­vezethettük volna, egy másik napon elvittük a bértartóhoz, ő azonban nem volt hajlandó átvenni tőlünk, ezért vissza kellett hozni. Végül mégis si­került átadnunk az új tulaj- dánosnak, Glasz Sándor ugyanis időközben eladta a lovat annak, aki bérelte tőle. Mindenkinek kellemetlen — Ez a tortúra pénzbe ke­rült. Kit terhel érte a felelős­ség? — Mint már említettem, a ló megtévesztésig hasonlít ahhoz, amelyet elloptak tő­lünk. A mi kancánk vemhes volt, ez is akkor ellett, ami­kor a mienknek kellett volna. Azonos a koruk, a fogak, a színe, a megjelenése alapján joggal hihettük, hogy megta­láltuk a lovunkat. Előzőleg már megegyeztünk Glasz Sán­dorral, ha kiderül, hogy a ló mégis az övé, nem követel kártérítést, hiszen az állatot egyedi helyen tartottuk, ál­landó orvosi ápolást kapott. feljavítottuk, nehezebb lett vagy harminc kilóval, így Glasz Sándort nem érte kár. Glasz Sándor azt mondja, alapvető különbség a két kan­ca között, hogy a termelőszö­vetkezet lovának a nyakára bélyeget sütöttek, míg az övén nem volt besütés —, hogy el lehet-e nyomtalanul tüntetni egy ilyen bélyeget, annak megállapítása nem a mi fel­adatunk. Az viszont tény, hogy mindenki kellemetlenül érzi magát, aki ebben az ügyben szerepelt. A termelőszövetke­zet lólopással vádolt valakit, s végül el kellett állnia ettől a vádtól. Glasz Sándort meg­gyanúsították, s hiába voltak iratai arról, hogy a kanca két éve az övé, lényegében csak azért kapta vissza, mert nem volt ellene bizonyíték. Nincs passzus Rózsahegyi Tibor azt mond­ja, hogy amióta megszüntették a lovaknál a passzust, na­gyon sok a lólopás. Hogy miért könnyebb most a lótol­vajok dolga? Mert ha sikerül észrevétlenül elvinniük a lo­vat, utána senki nem kérdi tőlük, hol szerezték. így még akár az is előfordulhat, hogy egy több százezer ^forintos veri senylovat ellopnak és eladják a vágóhídon. > A termelőszövetkezet ello­pott lova magyar félvér te- nyészkanca volt. Értéke hat­vanezer forint — ez a lovak­nál gyenge közepes árnak szá­mít. Egy németjuhász kutya értéke ezt meg sem közelíti. Ennek ellenére a fültetoválás életre szóló jelet tesz a ku­tyára, s ha vita támadna, hogy kié az állat, egyszerű a dön­tés: csak a tetovált jelet kell azonosítani. Ez a tetoválás semmilyen módon nem távo­lítható el. Érdemes lenne fontolóra venni, nem volna-e szükség a lovaknál is valamilyen mara­dandó megjelölésre. Pável Melinda Szépen ír a tinta Szerda esténként Budaörsön A jó tanácsok sokat segítenek „Kedves tizenéves társunk. Segíthetünk? Gondod, prob­lémád már akad elég tizen­éves korban is. Kérdezhetsz: Budaörssel kapcsolatban bár­miről, szabadidős programok4 ról, utazásról, sportról. Be­szélgethetsz! Négyszemközt is. Bármilyen lelki és egyéb gondjaidról, káros szenvedé­lyekről, életmódról, szerelem­ről, barátságról. Telefonál­hatsz! Minden szerdán 16-tól 20 óráig a 450-464-es telefo­non arról, amiről kérdezni, beszélgetni szeretnél. Írhatsz! Akár névtelenül, jeligés levél­ben gondjaidról. Hirdethetsz! Kedvezményes áron a város­ban kikerülő hirdetőtábla T1N-TA rovatánál.” Azt hiszem, igen csábos felhívás. És hogy mi az a TIN-TA? Hát a TlzeNéves TAnácsadás, melyről lapunk korábbi számában már be­számoltunk. Nos, ezen a hé­ten már harmadik alkalom­mal várta Berki Éva ifjúság- politikai előadó és csapata — olyan fiatalok, akik úgy érzik, hogy segíteni tudnak társa­ikon, természetesen szakembe­rek közreműködésével — a tanácsra szorulókat. A kis társaság megszokott munká­ját végezte. A tanács bejára­ta melletti két kis szobában a tanácsadók a problémákkal hozzájuk forduló fiatalokkal beszélgettek. Egy másik he­lyiségben lázasan dolgoztak a többiek. Dobozi Ibolya csa­patvezető kisebb megbeszélést tartott, majd Gyurcsák Szil­viát látogatta meg, aki ép­pen egy 14 éves kislánnyal — aki barátnőjével kereste fel a TIN-TA-t — folytatott eszmecserét. Ö egy kissé csalódott, hiszen pszichológus­sal szeretett volna beszélni, azután ítészeteken elmesélte problémáját. Gyurcsák Szil­via sűrűn bólogatott,, hiszení ő is átélte ezt a 'kort, á re­ménytelen szerelmek korsza­kát. — Fogadjunk, hogy szerel­mi csalódás — néz a kislány­ra a csoportvezető, amikor belép. — Hidd el, nem kell elkeseredni. Én, amikor eny- nyi idős voltam ... És mesél, oktat, tanácsot ad. A kislány megkönnyeb­bült szívvel távozik. A jó ta­nácsok sokat segíthetnek ne­ki, bár problémája nem ol­dódhat meg egycsapásra. — Szilvia — fordult a ta­nácsadóhoz Dobozi Ibolya —, ne felejtsd el beírni a be­szélgetés lényegét a naplóba. Hiszen a hétfői esetmegbeszé­lésen szó lesz róla. Nehéz dilemma — ckak meg tudjam állni, hogy ne szóljak bele ... — mondja barátnőm. — Mibe ne szólj bele? — Ági lányom ismét „halá­losan szerelmes”. A fiú, aki valóban kedves, okos, rendes, jó szakmája, is van, úgy lá­tom, szintén szereti Ágit. — Akkor mi a baj, mibe kell vagy nem kell beleszólni? Mély sóhaj: — A fiú tíz évvel fiatalabb nála. Most én hallgattam mélyen. Tudom, hogy szerelemben, si­került vagy rosszul sikerült házasságokban nincsenek örök­érvényű szabályok. Még azt is elhiszem, hogy egy harminc­éves, szép, fiatal nőbe sze­relmes lehet egy jó külsejű, koránál többet is mutató húsz­éves fiú. De mi lesz tíz, húsz év múlva? Tudom a választ: mi a biztosíték akkor, ha ösz- szeillenek korban? Akkor is hány szépnek indult házasság bomlik fel! De persze ilyen nagy korkülönbséggel biztos, hogy több az esély. Barátnőm sürgetett: — Szólj már valamit! Miért hallgatsz? Beleszólhatok, vagy nem szólhatok bele?! Csak ennyit feleltem: a vé­leményedet, a gondodat el­mondhatod, de bele nem szól­hatsz. Arra az újabb kérdés­re, hogy ez maga már nem beleszólás-e, igazán nem tud­tam válaszolni. (sm.) A telefonnál Lénárd Zoltán — az egyik tanácsadó. Önnek okuláré kell Szigethalmon is bemutatkozott már a korszerű HOYA szemvizsgáló gép. Az Olotért Vállalat számítógép-vezérlésű berendezése és annak kezelői — Gáspár Anna vizsgáló és Kecskés Attila — díjmentesen álltak az érdeklődők rendel­kezésére. Sokan vették igénybe a korszerű csodamasinát, mint például e kép szerzője is, akiről a gép és kezelői kide­rítették, hogy az olvasáshoz ezentúl szemüveget kell visel­nie. Kár, hogy a HOYA egyelőre csak „vendégszerepelt” a Csepel-szigeti községben. Hancsovszki János felvétele Egy megszeppent fiú állt a bejáratnál. Ö már másodszor jár itt. Szeretne leszokni a dohányzásról, ehhez kér se­gítséget. No és persze a sze­relmi problémájára is gyógy­írt vár, hiszen ebben a kor­ban a fiatalok igen érzéke­nyek szívük választottjának ballépéseire. Közben felbukkant a folyo­són Antóni Tamás, hogy ki­ürítse a levelesládát. Sajnos, kevesen írnak. Egy-egy borí­ték azért mindig akad, és amikor a válaszokat írják, kicsit Veress Pál utódainak érzik, magukat,, . hiszen ezek az esetek .akár az 1^1 váloga­tott magánügyek rovatába is helyet kaphatnának. — Azért nem ilyen egy­szerű minden esetünk — mondja Berki Éva. — Pél­dául az alkoholizmussal és más súlyosabb problémáikkal küzdő fiatalokon az ifjú ta­nácsadók nem tudnak segíte­ni. Ilyenkor a tanács illeté­kes szerveihez fordulunk. A TIN-TA tehát él, várja a fiatalokat. Senki ne rettegjen, senkinek ne legyen gátlása, nyugodtan keresse fel problé­májával a segíteni akaró ta­nácsadókat. Ez a tinta nem „pacázik”, ha jó célról van szó és segítségével jó szöveg írható a fiatal lapjaira. Irta és fényképezte: Csécsei Zoltán Kisáruház Űjabb létesítménnyel gya­rapodott a budapesti fogyasz­tási szövetkezetek üzletháló­zata. A XVIII. kerületi Vörös Hadsereg útja 168. szám alatt megnyílt a Horizont Áfész sportkisáruháza. A 6 millió forintos költséggel épült léte­sítményt a Nyugat-magyaror­szági Fagazdasági Kombinát korszerű paneléiből állították össze; eladótere több mint 300 négyzetméter. Az üzlet nyitókészlete mint­egy 4 millió forint volt. A vá­sárlók a sportszereken kívül a téli és a nyári sportoláshoz, a szabadidő eltöltéséhez hasz­nálatos ruhákat találják meg itt. Az áruház több terméket ‘közvértlenW a Ve-fhnelőktöl, egyebek 'közt a fogyasztási szövetkezetek ipari üzemeitől szerez be. Nyugdíjban az alapítók Túlzás az, hogy siillyei a bajé — Ügy hallottam, hogy süllyed az önök hajója. Mi igaz ebből? — kérdezem Kis- györgy Csillát, az Elegant Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységének igazgatóját. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy egyelőre nem kell még a vészharangot félreverni. Túlzás azt monda­ni, hogy süllyed a hajónk. Kétségtelen, hogy valameny- nyi ruhaipari vállalat rosz- szabb körülmények között gazdálkodott, mint a korábbi években. A számok mögött — Az 1987-es esztendő szá­munkra is elég sok nehézsé­get hozott. Rendkívül megnö­vekedtek a piaci igények. Nemcsak a külföldi megren­delők, de a belkereskedelem is magasra tette a minőség mércéjét. Eddig valamennyi mutatónk tervközeiben van. Mintegy 110 ezer darab ter­méket gyártottunk, ennek csaknem 50 százaléka export­ra került. Kedvezőtlen az, hogy nem volt saját anyagos tőkés exportunk — nehéz er­re alkalmas magyar szövetet találni —, teljes egészében bérmunkát végeztünk, amely kevésbé nyereséges. — Korábban gondot oko­zott a kis tételes megrende­lés. Változott-e valami? — Sajnos, nem. Alaposan megnőtt a kis tételek száma. Több mint kétszáz modellt készítettünk az elmúlt 9 hó­nap során, ez átlagosan 500 darabot jelent. Am ha a szá­mok mögé nézünk, akkor a 60—80—100 és nem a 800— 1000 darabos megrendelések voltak a gyakoribbak. Pél­dául van olyan tőkés partner, amely butikhálózatnak szállít — egy butikba 4—5 példány kerül. Rendkívül munkaigé­nyes, divatos ruhák ezek. Vi­szont előfordult, hogy a 98 kabát kétféle anyagtípusból és öt színben készült. így nagyon nehéz a tervet telje­síteni. — Valóban annyira nem volt munkájuk, hogy a Nívó Ruházati Szövetkezetnek dol­goztak? Egy kis lemaradás — Annyi igaz a hírből, hogy a Nívó megkereste a gyárunkat, segítsen két , sür­gős határidős tételének le­gyártásában. A szolnoki gyár­egység bérmunkában vállalta ezt a feladatot. Egyébként az elkövetkező két és fél hónap­ban bőven akad tennivalónk. A napokban bekapcsolódunk a szovjet exportra szánt gyártási programba, ez lehe­tővé teszi, hogy a jelenlegi kismértékű lemaradásunkból is behozzunk valamit. Ez a lemaradás abból adódik, hogy a tervezettnél munka­igényesebb — több ezer — gyapjú férfikabátot készítet­tünk amerikai és angol part­nerünknek. Hiába, a kabát­gyártás nem profilunk és na­gyobb szaktudást igényel. — Ebben az évben már egyszer csökkentették a lét­számot. Várható-e újabb le­építés? — Vannak olyan vélemé­nyek a városban — talán gyáregységen belül is —, hogy emelkedik a kilépések aránya. A szalagon dolgozni nem könnyű, akik hosszú éveken keresztül ezt csinál­ják, elfáradnak. Nem beszélve a monotonságról és a növekvő követelményekről. Ennek elle­nére nem több a kilépők száma, mint a korábbi évek­ben. Viszont sajnos, egyre jobban fogynak az alapító tagjaink — nyugdíjba men­nek. Őket nehéz pótolni az ifjú szakmunkásokkal. Bár úgy tűnik, hogy nagyobb az érdeklődés a szakma és a gyár iránt is. Hiszen a 39 végzett fiatalból tizennyolcán maradtak itt, előző években ez a szám körülbelül 10 volt. Ugyanakkor mivel ke­vesebb a városban a munka- lehetőség, több a jelentkező. Tehát válogathatunk. Ezért kizárólag szakmunkásokat ve­szünk fel. Még soha nem volt ilyen stabil a létszá­munk. — Mi van a beharangozott új termékekkel? —. Több, eddig ismeretlen terméket készítettünk: téliesí­tett serdülő és női balionru- házatot, ballonkabátokat kü­lönböző műszőrme díszítések­kel, kismamaruhákat, ame­lyek saját üzlethálózatunkban kerülnek értékesítésre. Bizakodnak — Tudják-e garantálni a béreket? — Májusban 5 százalékos alapbéremelést hajtottunk végre. Akadtak hónapok, amikor termelési problémák miatt a megszokottnál ala­csonyabb bérszázalékot fizet­tünk ki. Ezt az év utolsó ne­gyedévében szeretnénk ellen­súlyozni. Szeptember 1-jétől háromszor 1 hónapos munka­versenyt hirdettünk meg Már szeptemberben is érez­hető volt a hatás — 51 ezer forint jutalmat fizettünk ki az alapbéren kívüli Remé­lem, hogy októberben és no­vemberben sem lesz ez más­képp. Bizakodunk. Az köny- nyíti a helyzetünket, hogy most szovjet exportra egy modellből kell 11 ezer dara­bot legyártani. A tőkés part­nereink is jelentkeznek még Azt hiszem, hogy az eddigi minimális lemaradásunkat behozhatjuk. F. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom