Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. OKTOBER 24., SZOMBAT 9 Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF.: 311-1446 Felelőtlen állattartók A feleségem nemrég mesél­te, hogy miközben a ház előt­ti virágoskertben foglalatos­kodott, a kapunál egy szép német juhász kölyökkutya je­lentkezett. Első két mancsát felrakva a kapura, csóválta a farkát és barna szemeivel szo­morúan nézett rá. Szemmel láthatólag éhes és társtalan volt. Sajnos a házunk, a ker­tünk kutyatartásra alkalmat­lan, így feleségem fájó szívvel bement a házba, nem akart a kutyának csalódást okozni. A kutyus pedig látván, hogy a közeledése nem talált viszon­zásra, továbbállt. Nem egyedi jelenséggel ta­lálkoztunk és nem először írok róla. Veresegyházon mint­egy ezer hétvégi ház épült. A tulajdonosok kijárnak ide víkendezni és a maguk szóra­kozására, illetve a gyerme­keiknek játszópajtásul szerez­nek kölyökkutyákat vagy kis- cicákat. Ezek aranyos, játékos állatok, igazán szeretetre mél­tóak. Azután megjön az ősz, ami véget vet a nyári örömök­nek és a családok visszatér­nek a pesti lakásukba. A ked­ves kis kutyust, cicust pedig sorsukra hagyják... Az sze­gény keresi a gazdáját — lát­tam már autók után körbe- forgó, vagy úttesten szaladó kirakott jószágokat is — min­denhol, miközben nagyrészük nyomorultul elpusztul. A ma­radék, az erősebbje és élelme- sebbje elvadul, tolvaj lesz, az erdőkbe szorul, esetleg meg- vész, betegségek hordozója le­het. Vagyis — a gazdi jóvoltá­ból dúvad lesz, irtani kell. Munkakörömben, ellenőrzés során jártam néhány éve Ady- ligeten, az ^rdő szélén tanyá­zó begyűjtő emberünknél. Szép kutyáját ő is korábban az er­dőben találta. Egy fához volt láncolva bekötött pofával, hogy ne tudjon vonítani. Csaknem elpusztult... Elmondta azt is, hogy ősszel és télen, amikor az erdőt járja, rengeteg ép, vagy összeroncsolt kutya- és macskacsontvázat talál. Ha­sonló „élményekről” számol be időnként Budakeszin lakó idős barátom és levelezőtár­sam, Padányi Lajos is. Az el­vadult állatok összefogdosásá- val, illetve kilövésével a ható­ságok foglalkoznak és ez néha nekik is nagy gondot okoz. Tavasszal kellene talán meg­gondolni, hogy viszünk-e álla­tot hétvégi házunkba. Ha igen, akkor azt is mérjük fel, hogy mi lesz azokkal ősszel, és ha más megoldás nincs, altat- tassuk el állatorvossal. Ez. még mindig humánusabb. Mert így — állati? ! Fazekas Mátyás Veresegyház Gyalog egyszerűbb Cegléd több lakója nevében is megírhatom, hogy október 5. óta olcsóbb lett a közleke­dés a városban. A központtól a vasútállomásra — meghatá­rozott vonathoz — kijutni ugyanis sokkal célszerűbb gya­log, mint autóbusszal. Ha a lakásomtól elgyalogo­lok a legközelebbi autóbusz­megállóhelyhez a Kossuth utcába, ott várok a buszra, az­zal azután kimegyek a szép új buszpályaudvarra és onnan el­gyalogolok a vasútállomásra, akkor a felhasznált idő több, mintha otthonról a Rákóczi úton kimennék a vasútállo­másra. Így még az a bizony­talanságérzetem sincs, hogy kimarad vagy késik a járat. Nem beszélve arról, hogy az egyáltalán nem csatlakozik a vonatok érkezéséhez vagy in­dulásához. A csomagokkal és a fájós lábakkal küszködők- nek persze a gyaloglás, főleg rossz időjárás esetén nem kel­lemes. Valamikor azzal a céllal szervezték meg a helyi köz­lekedést, hogy a városközpont­tól a vasútig, illetve onnan visszajussanak az utazni vá­gyók. Az esetleges vonatkésé­seknél bizonyos ideig várták a buszok az utasokat, így nem kellett üresen járniuk. Jobb helyeken, bárhol az ország­ban, ma is így van. Cegléd azonban kivétellé vált. Most- már a városközpontban sem áll meg az autóbusz, noha ott jár keresztül. Így csak a köz­lekedést zavarja és a gyalogo­sokat. Talán egyszerűbb vol­na, hogyha a Szabadság tér és a református templom közötti széles útszakaszon felállított megállóhelyen is megállnának az utasok érdekében. Külön tortúra — főleg bete­gen — a városközpontból el­jutni a kórházhoz. Jelenleg a város egyes negyedeiből az új pályaudvarra kell utazni és ott átszállva égy másik busz­ra, dupla tarifával lehet csak megközelíteni a kórházat. Ez utóbbin is módosítani kellene a lakosok érdekében. K. L. Cegléd Petrás József forgalomvezető véleménye szerint viszont egy­szerűbb és jobb lett a közlekedés a városban az új pályaudvar el­készülte óta. Elképzelhető azon­ban, hogy egyes embereket kel­lemetlenül érintett az a változás, amely a többség érdekében tör­tént. Az új forgalmi rendről elő­zetes tárgyalások alapján döntöt­tek, majd azt a tanáccsal is egyeztették és csak ezután készít­tették el egy tervezövállalaltal. A mai rend szerint a korábbinál lényegesen több járat közlekedik a városközpont és a vasútállo­más, illetve a kórház között. A Kossuth utcában lehet felszállni arra a buszra, amelyik a Szol­noki utón egyenesen a kórházhoz visz. Nem volna célszerű, hogy a város minden negyedéből egv köz­vetlen járat vigye a betegeket át­szállás nélkül a kórházhoz. Ünnepélyes átadás Nagy örömmel számolhatok be arról az eseményről, mely a községünkben, Apajon történt Szeptember 25-én adták át az általános iskola új vizesblokk­ját, melyet a gyerekek azon­nal nagy izgalommal és szűn­ni nem akaró csodálkozással birtokukba vettek. Az ünne­pélyen jelen voltak a kivite­lező szakembereken kívül, a község elöljárói is és egyikük a következőket mondta el a résztvevőknek: Sokaknak ta­lán furcsának tűnik, hogy egy vizesblokk átadását is ünne­pélyessé tesszük. Apajon azon­ban ez az iskolai vizesblokk jelkép, mely a tíz-tizenöt éves küzdelmünket fejezi ki. Ha a tenniakarás a kitartással pá­rosul, akkor az eredmény sem marad el. Az elöljáróság rövid műkö­dése alatt második alkalom­mal kerül sor átadásra. Az or­vosi rendelő után e szerény létesítmény is jelzi, hogy a nagyközségi tanáccsal való jó kapcsolat eredményeként, ha kis lépésekkel is, de haladunk. E vizesblokk átadásával az egészségügyi higiéniás prob­lémákon túl, egy nevelési pa­radoxont is felszámoltak. Hosz- szú évek óta az a helyzet, hogy míg gyermekeink otthon egyre korszerűbben, komfor­tosabban élnek, addig azon a helyen, ahol a kultúrát, az újat kell kapniuk, az alapvető egészségügyf követelményeket sem tudtuk biztosítani. Remélem, hogy ez a pici eredmény az elöljáróságnak, településünk lakosságának lendületet ad a további munkához, mert erre nagy szükség lesz. A következő év­ben segítséget nem várhatunk, magunk alkotta elképzelésein­ket magunknak kell megvaló­sítanunk — saját erőnkből. Köszönetét mondok mindazok­nak, akik közreműködtek a megvalósításban: a Dömsöd Nagyközségi Közös Tanács ve­zetőinek, dolgozóinak, az is­kola volt igazgatójának, Hlatki elvtársnak és jelenlegi veze­tőinek; a Kiskunsági Állami Gazdaság közreműködőinek és nem Utolsósorban a példa­mutatóan és gyorsan dolgozó Ráckevei Kisipari Szövet­kezetnek, mint kivitelezőnek. Kívánom, hogy minél előbb sor kerüljön az iskola továb­bi bővítésére és ehhez mind­nyájuknak sok kitartást és tü­relmet. Varga Józsefné Apaj Az enyészet utfan Az utóbbi időben több hír­adást hallhattunk a televízió­ban hazánk gesztenyéseiről. Legutóbb a II. kerületi Vörös Hadsereg utat szegélyező gesz­tenyefákról szólt a tájékoz­tató. A helyzet sajnos meg­lehetősen elszomorító volt. A fasor ugyanis pusztulófél­ben van; a hegyre kapasz­kodó gépkocsik mérges ki­pufogógázai nem kímélték a sok évtizedes fákat. Más he­lyeken vírusos és egyéb meg­betegedések tizedelik a gesz­tenyéseket. Gyakran eszembe jutnak ezek az elszomorító tények, hi­szen a gesztenyések pusztulása szűkebb környezetemben is ta­pasztalható. Nem olyan régen még Pomázon is honos volt a szelídgesztenyefa és szépségé­ben igen sok kiránduló gyö­nyörködhetett. A gesztenyés nagyobb részét azonban fel­szántották, másokat beteg­ségek pusztítottak el. Ma már csak egy-egy fa emlékeztet ezekre. Sajnos azonban eze­ken is mutatkoznak már a pusztulás jelei... Községünkben a Vasvári utcában, a hajdani Wattay-kú­ria kertjében ugyancsak áll egy évszázados szelídgeszte­nyefa. Még rendszeresen virágzik, termést is hoz, de minden évben több és több vastag ága szárad el. Ez a fa is elindult a pusztulás útján, de úgy érzem, hogy még meg lehetne menteni. Bízom ab­ban, hogy akad valamilyen szerv, intézmény vagy egye­sület, amely segít abban, hogy megmenekülhessen az enyé­szettől. Megfontolandó az is, hogy nem kellene-e ezt a fát védetté nyilvánítani. Azt hi­szem, szükség lenne erre, hi­szen az országban szerintem kevés hasonló fa található. Balogh Gyula Pomáz ★ Ürögi Jánosné, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hi­vatal természetvédelmi föoszlályá- nak titkárnője azt tanácsolta ol­vasónknak: adjon be a főosztály­ra egy védetté nyilvánítási ja­vaslatot. Ezután következik a helyszínelés, ami alapján elbírál­ják: valóban méltó-e az a fa a védetté nyilvánításra. Nagy érté­ket kell ehhez képviselnie, mert a hivatal anyagi lehetőségei is korlátozottak. Oda-vissza kusza Amikor a sok nyomdai meglepetést tartalmazó, tu­dományos könyv a kezembe került, még csak furcsál- kodva forgattam, ugyanis időnkénti visszájára, illetve elejéről hátuljára történő lapozgatás nélkül nem lehe­tett elolvasni. Kezdetben arra gondoltam, a nagy könyv­áradatban egyszer ilyesmi is előfordulhat, anélkül, hogy bárki is különösebben felháborodna rajta. Ez a vélemé­nyem azonban a könyv olvasása közben alaposan meg­változott. Ugyanis az 19S5-ben elhunyt, országszerte ismert és nagyra becsült orvos író, dr. Bágyoni Attila és a munká­ját tovább folytató dr. Székely Lajos „Válasz a nőknek” című tudományos könyvét nem lehet összefüggően ol­vasni. Lapozzunk például a könyv 149. oldalára, ahol a „Szexuális kapcsolatok kezdete” témakört tárgyalná — helyesen elkészítve — a könyv. Ugye értelemszerűen a 149. oldal után a ISO. oldalnak kellene következnie? Csakhogy a 150. oldal egyáltalán nem található a kö­tetben. Na most mit csináljon az olyan gyanútlan olvasó, mint amilyen én vagyok: akinek éppen e résznél az a könyv jutott, amelyben a 149. oldal után — minden elő­zetes figyelmeztetés nélkül —, a 170. oldal következik, majd a 171. után a 152., s újra váratlanul a 153. után a 174., és sorolhatnám. De ez még semmi, most jön a poén: — Következik két számozatlan, teljesen különböző vég­kifejletet, fejezetbefejezést tartalmazó oldal, amelynek — olvasói logikám szerint — folytatásának ugyan len­nie kellene, de egyszerűen és kétségbeejtöen nincs a könyvben. Nesze neked, olvasó! Ha valaki e bosszantó agytor­na után mégis kezébe venné pihenésképpen hozzám hasonlóan ezt a művet, annak igazán nyugodtnak kell lennie, mert a 175. oldal után ismét meglepetés éri, mert a 156. oldal következik. Tehát valójában mi is történt, mi ez a nagyfokú fe­lelőtlenség? Ki vagy kik a felelősek? Ahogy olvasom a könyv első oldalán, és erről bizonyosságot szerezhet az az olvasó, aki eléggé drágán megvásárolja, és levonhat­ja a konzekvenciát, hogy a páratlan tudományos mun­kának kiadásában hány gazda szerepel. Föntről elolvas­va lefelé: Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Ma­gyar Média Kereskedelmi Iroda — mint közreműködő. S végül a nagy hanyagsággal dolgozó Nyírségi Nyomda. Írásom végére, befejezésként ide kívánkozik egy kér­dés: ennyi felelős — felelőtlen képviselő — keze közül hogyan kerülhetett ki ilyen hibásan — 64 forintért — e remek tudományos munka?! Gyanítom, a válasz csu­pán ennyi: ez esetben nem ellenőriztek, csak kasszíroz­tak. Babály Miklós Budapest 'Gyermekrejtvény Pajtások! Rodin (Auguste, 1840— 1917) francia szobrász, korának kiemelkedő mestere, a modern plasztika úttörő egyénisége volt. Négy nagy műve található mai rejtvényünkben. VÍZSZINTES 1. Szemtelen, mint a piaci . . ä 5. Fohász. 7. A főtt tészta, lekvár­ral, szilvával töltve remek harap­nivaló. 9. Egyik kiváló alkotása ez a torzó. 11. A legrégibb ipar­városaink egyike. kohóüzemét 1843-ban alapították. 12. Juhho- dály. 13. Az egyik hegedűhúr. 14. Ez a folyó államhatár Lengyelor­szág és az NDK közt. 15. Borsod megyei község. 16. Az SZTK ko­rábbi neve. 17. Tisztelt Cím. 18. Falusi szemétdombok királya. 20. Eszes, értelmes. 20. Becézett Ala­dár, de arab és török fiúnév is. 22. Nagyfokú tisztelet valaki iránt. 25. Értéktelen irodalmi al­kotás, fércmű. FÜGGŐLEGES 1. Európa legnagyobb állóvize a Szovjetunióban. 2. Lángol. 3. Ha­talmas alkotása ez a szobor, mely az emberi szellemiség nagy­szerű megformálása. 4. . . . Sumac, híres perui énekesnő. 5. Kedves kis Ibolya. 6. Neveletlen. 8. A . . . polgárok című műve egy em­bercsoportot mutat be. 10. Első nagy műve, 1877-ben készült el. 12. Közteher. 16. Előidézője. 19. Sa- vanykás ízű erdei gyümölcs, név­4 3 4 5 6 1 • b 4 Aö A4 a A!) *4 15 16 <& «a 30 u 11 13 14 33 elővel. 22. Magyar és olasz autók betűjele. 23. Lángolni kezd! 24. A teljes ábécé 34. betűje. Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi októberi megfejtéssel együtt —> egy levelezőlapon — november 10- ig küldjétek be a szerkesztőség­hez. Már egyetlen heti helye« megfejtéssel is lehet nyerni! Az október 10-i rejtvény helyes Bajcsy-Zs. u. 12.; Pilisi Zsuzsa, Nagykörös, Ifjúság u. 1.; Hor- megfejtése: Hanem az elválást Albertirsa, Kovács J. u. 4.; Mada- váth Lajosné, Vác, Pacsirta u. 11.; hosszabbítja meg rász Zsigmond. Fót. Attila u. 24.; Raffai Tünde, Cegléd, Sugár u. Bajor Jenő, Vasad, Ifjúság u. 22.; Mondi Istvánná, Nagykőrös, ötvenforintos könyvutalványt 13.; Kerepeszki Jánosné, Pilis, Irinyi J. u. 6.; Koncz Dezsőné, nyertek: Braun Ilona, Nagykáta, Madách köz 2.; Haraszti László, Szentendre, Lukács fiv. u. 73.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom