Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

MTV* _ WM Jr 1987. OKTOBER 24.. SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Még le kell küzdeni akadályokat Az első elemzések Shultz moszkvci látogatásának eredményeiről Fokozódott a feszültség a Perzsa (Arab)-öböl térségében Az US A-vezetés meg akarja torpedózni a guatemalai béketervet Altalanos PILLANATKÉP A fő érdeklődés a héten Shultz moszkvai tárgyalásaira összpontosult. Az amerikai külügyminiszter azért utazott a szovjet fővárosba, hogy át­tekintsék: milyen munkát végzett eddig az időpontig a két tárgyaló delegáció Géni­ben, sikerült-e az 500—5000 kilométer hatótávolságú, nuk­leáris töltettel felszerelt raké­ták megsemmisítésére irá­nyuló szerződéstervezetben a még meglevő kérdőjeleket el­tüntetni. Az már a tárgyalás előestéjén világos volt, hogy vannak még nézeteltérések a szovjet és az amerikai szak­értők közölt, vagyis a kül­ügyminiszterekre Moszkvában még munka vár, s nem csu­pán jelentéktelen, végső si­mításokat kell megtenniük egy lényegében kész szerző­déstervezeten. Mint hírül ad­ták, elsősorban az ellenőrzés és a rakéták, illetve a tölte­tek megsemmisítésének idő­tartamában voltak még ellen­tétes vélemények. Kérdéses volt továbbá az is, hogy ha létrejön az egyezmény a ra­kéta-nukleáris eszközök kis hányadát képező fegyverek megsemmisítésére, hogyan folytatódjék, illetve milyen mértékű- legyen, mire terjed­jen ki a további leszerelési folyamat. Azt Moszkvában már ko­rábban világossá tették, hogy Mihail Gorbacsov szívesen ta­lálkozna újra Ronald Rea- gannel, s el is utazna e cél­ból az Egyesült Államokba, de csakis akkor tűzhetik ki en­nek pontos dátumát és a csúcs színhelyét, ha konkrét szerződést lehet aláírni, s ki­jelölni a fegyverzetcsökkentés további útját. Ezt remélték a mostani moszkvai tanácsko­zástól. Ezen a megbeszélésen előrehaladás történt ugyan, de még maradtak nyitott kérdések, amelyeket nem leg­felsőbb szinten kell megolda­ni egy rövidre szabott, korlá­tozott határidejű megbeszélé­sen. Ezért bár az 500—5000 kilométeres hatótávolságú ra­kéta-nukleáris rendszerek megsemmisítését célzó szerző­dés ügyében jelentősen köze­lebb jutottak a megállapodás­hoz, a legmagasabb szintű találkozó dátumát még nem tűzhették ki. Az egyeztető munka tehát folytatódik, s a világ közvéleménye azt re­méli, hogy mielőbb sikerrel jár. IDEGES HANGULAT AZ ÉRTÉKTŐZSDÉKEN A washingtoni kormányzat és a többi vezető tőkés ország irányító köreinek magatartá­sát a héten nagymértékben befolyásolta az értéktőzsdé­ken támadt bizonytalanság, amely a részvények árfolyam- zuhanásában nyilvánult meg látványos módon. Az illetéke­sek először megpróbálták le­kicsinyelni a történteket. Egyesek az öbölbeli feszült­ség fokozódásával hozták ösz- szefüggésbe a nyugati pénz­világ érzékeny reagálását. Mások azt állították, hogy az árfolyamveszteségek okának fő magyarázata, hogy kamat­lábat emeltek az Egyesült Ál­lamokban. Ez azonban gyor­san megdőlt, miután kereske­delmi bankok egész sora csökkentette a kamatlábakat, s ez nem mérsékelte a páni­kot, amelynek során egyes tőzsdéken annyi• részvény cse­rélt gazdát néhány nap alatt, mint máskor egy hónap vagy egyes értékpapírok viszonyla­tában egész év alatt. Végül is a dolgok helyükre kerültek, legalábbis ami az okokat il­leti. Első heiyen említették az amerikai költségvetés rendid vüli deficitjét, s a washingto­ni kormányzat nyilvánvaló te hetetlenségét arra, hogy ezt a riasztó számot csökkentse. Hogyan lehetne drasztiku­san csökkenteni az amerikai költségvetési hiányt? Ügy — mint egyes kongresszusi körök­ben rámutattak —, hogy meg­nyirbálnák a hadiköltségve­tést, amely például a „csil­lagháborús” program és a fegyverkezési versenyt szol­gáló más kiadások miatt emelkedett az Egyesült Álla­mokban soha nem tapasztalt magasságba. Erről azonban a Reagan-kormányzat egy­előre hallani sem akar, hiszen a „csillagháborús” program kutatásait beleillesztette alap­vető politikai irányvonalába. Reagan mindent megtett, hogy lecsillapítsa a megboly­dult nyugati pénzügyi körö­ket, amelyek Washingtontól várnak kezdeményezést. Saj­tóértekezletén azonban az el­nök megmaradt a megnyugta­tó szavak korlátái között, s csupán arra tett ígéretet, hogy a törvényhozással konzultál­ni fog arról, hogy milyen intézkedések volnának szük­ségesek a deficit csökkenté­sére. Hétéves elnöksége alatt először tett arra célzást, hogy ezek magukban foglalhatják az adók emelését is. Egy ilyen intézkedés azonban alig több, mint egy esztendővel azelőtt, hogy az Egyesült Ál­lamokban választásokat tarta­nak, aligha nyerné el a re­publikánus párt vezetőinek támogatását, hiszen egyet je­lentene azzal, hogy elveszte­nék 1988-ban a hatalmi pozí­ciókat. A jelek szerint a pénzvilág nagyon is tudatában van a Reagan-kormányzat korláto­zott cselekvési képességének. Ezért a megnyugtató szávak ellenére a tőkés világ érték­tőzsdéin pénteken tovább folytatódott az árfolyamok le­morzsolódása, s ez arra mu­tat, hogy mélyül a bizalmi válság. KUVAIT ELLENLÉPÉSEI A RAKÉTATÁMADÁSOK­RA Mint fentebb utaltunk rá, az öbölbeli feszültség további kiéleződése is hozzájárult az értéktőzsdéken keletkezett pánikhoz. Az eseménysor, amely következménye annak, hogy a NATO-országok hadi­hajókat küldtek a Perzsa- (Arab)-öbölbe, a hét elején azzal indult, hogy WashingT ton két, tengeren elhelyezett iráni olajfúró kutat semmisí­tett meg hadihajóinak több ezer lövedékével. A Fehér Ház szerint ez „önvédelmi akció” volt, válasz arra, hogy előző héten, feltehetően iráni rakétatalálat ért egy ameri­kai zászló alatt hajózó ku­vaiti olajszállító tankert. Az Egyesült Államok katonai lé­pésének vegyes fogadtatása volt szövetségesei körében is, s egyes fővárosokból aggodal­mukat fejezték ki a növekvő amerikai beavatkozás miatt, amely az iráni—iraki háború kiterjesztésének veszélyét hordozza magában. Valóban: Teherán ki is nyilvánította szándékát, hogy megfelelő időpontban meg­felelő megtorlást alkalmaz. Amire Washington azzal vá­laszolt, hogy riadókészültséget rendelt el minden külképvi­seletén, mivel- azok • megtá­madásától tartott. Reagan el­nök már ' említett sajtóérte­kezletén Irán címére is inté­zett figyelmeztetést. Azt mon­dotta, hogy reméli: Teherán nem keresi a konfrontációt az Egyesült Államokkal. Az iráni vezetés a jelek szerint egyelőre az ellen a kormány­zat ellen fordul, amely lát­ványosan Washington véd­nöksége alá helyezte magát. Rakétatalálat ért azóta újabb kuvaiti hajót, s több robba­nás történt a közép-keleti olajország területén, köztük egy olajkikötőjében. A raké­ták nyilvánvalóan Iránból ér­keztek. Ezért a kuvaiti kor­mány úgy döntött, hogy olaj­kikötőinek védelmére ameri­kai Hawk föld-levegő raké­tákat helyez el közelükben, hogy riasztásra idejében meg­semmisíthessék az esetleg odairányzott ellenséges hor­dozóeszközöket. Mindez azt jelenti, hogy az iráni—iraki háború mindin­kább kiterjed Kuvaitra is. Ezek után logikusabb, mint valaha a Szovjetuniónak és az öbölbeli békét helyreállí­tani kívánó más államoknak az a törekvése, hogy diplo­máciai úton szerezzenek ér­vényt az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszüneti felhívásá­nak. Ez egyelőre azon szen­ved a jelek szerint hajótörést — egyéb okok mellett —, hogy a NATO-álIamok hadi­hajókat cirkáltatnak az öböl­ben, s ezzel előidézik a há­ború kiterjesztésének kocká­zatát. A GUATEMALÁI BÉKE­OKMÁNY ÁDÁZ ELLEN­FELEI Az elmúlt hetekben sok hír érkezett arról, hogy az érde­keltek mint tesznek erőfeszí­téseket — persze nem ugyan­azon mértékben — a guate- malai béketerv megvalósításá­ra. Ezt az okmányt, mint emlékezetes, augusztusban ír­ta alá az öt közép-amerikai államfő a feszültség csökken­tésére, a békés kibontakozás biztosítására. Megtudtuk, hogy Nicaraguában megala­kult a megbékélési bizottság Miguel Obando y Bravo ma- naguai érsek elnökletével, s további 200 helyi bizottság jött létre a guatemalai ok­mány szellemében. Managuá- ban bejelentették, hogy no­vember 7-től négyhetes fegy­vernyugvást valósítanak meg az ország északi vidékein, hogy megkönnyítsék a meg­békélést. A guatemalai kormány és az ellene harcoló erők Mad­ridban kezdtek párbeszédet, s Salvadorban is megkezdődött a dialógus a szembenállók között. A legcsekélyebb elő­rehaladás Hondurasban tör­tént, amely pedig a managuai kormány ellen fellépő nicara- guai kontrák támaszpontja. A béketerv szerint ezeknek a fegyveres csoportoknak el kellene hagyniuk Honduras területét. Washington azon­ban keresztezni próbálja a béketerv megvalósulását, s ez a fő akadály a feszültség csökkentésében. Abrams, az Egyesült Államok Amerika- közi kapcsolataiért felelős ál­lamtitkára azzal próbálta magyarázni Washington ellen­séges magatartását a guate­malai okmánnyal szemben, hogy Nicaragua állítólag „nem teljesíti annak előírá­sait”. A tények mindeneset­re leleplezőek, s ellene mon­danak ezeknek a kijelenté­seknek ... Árkus István Gorbacsov tárgyalásai Shultz cal Gyakorlati megoldás szükséges (Folytatás az 1. oldalról.) George Shultz amerikai kül­ügyminiszterrel pénteken meg­tartott találkozóján — közöl­te péntek este a szovjet— amerikai tárgyalások végezté­vel Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter elmondta, hogy a hadászati támadófegyverzet három ösz- szetevőjét tekintve a főtitkár új felső plafonokat javasolt. Földrészközi ballisztikus raké­tákon mindkét fél 3000—3300 robbanótöltetet, tengeralattjá­ró-fedélzeti ballisztikus raké­tákon 1800—2000 nukleáris töltetet tarthatna meg, hadá­szati bombázókra pedig 800— 900 manőverező robotrepülő­gép lenne telepíthető. Sevardnadze hangsúlyozta: aki figyelmesen követte a szovjet—amerikai tárgyalások menetét, az tudhatja, hogy ezek a számok nagyon közel állnak az eddig hangoztatott amerikai elképzelésekhez. A Szovjetunió azért tette meg ezt a jelentős, előremutató lé­pést, mert megítélése szerint lehetőség van az előrehaladás­ra a fegyverzetcsökkentés köz­ponti kérdésében, vagyis a hadászati támadófegyverek te­rén. Mihail Gorbacsov több más javaslatot is megfogalmazott. Hangsúlyozta: a Szovjetunió kész egy évre beszüntetni a krasznojarszki rádiólokációs állomás építését, az építkezést konzerválni, ha az Egyesült Államok hasonló módon jár el a Shetland-szigeteken épü­lő rádiólokációs állomás ese­tében. A Szovjetunió változat­lanul a leszerelési lépésektől elválaszthatatlannak tartja a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött szerződés in­tézkedésrendszerének megerő­sítését, azt, hogy egyik fél se vonja ki magát a szerződés előírásai alól legalább tíz évig. Mivel Shultz külügyminisz­tertől a főtitkár nem kapott konkrét választ javaslataira, ügy döntött, hogy felhasznál­ja a rendelkezésére álló töb­bi tárgyalási csatornát és sze­mélyes üzenetben fordul Rea­gan elnökhöz. A szovjet külügyminiszter a tárgyalások két napját hasz­nosnak, egészében eredmé­Kínai kongresszusi reményteljes várakozások Központi helyen a reformok Minden előkészület megtör­tént a Kínai Kommunista Párt október 25-én megnyíló XIII. kongresszusára, amelyet a kínai sajtó jelentései sze­rint reményteljes várakozás előz meg a negyvenhatmilliós párttagság és természetesen a pártonkívüliek tömegei köré­ben. A legfrissebb közlés szerint megérkezett a fővá­rosba immár az összes kong­resszusi küldött, utolsóként a Pekinqtöl, több ezer kilométe­res távolságban levő Hszin- csíang—Vjgur autonóm terület küldöttei. A főváros 800 ezer párttagját 61 küldött képvi­seli a kongresszuson. Peking pártszervezeteiben, de a pártonkívüliek körében is sok szó esik a kongresszus napirendjéről, amelynek köz­ponti kérdése a gazdasági re­formok meggyorsítása és el­mélyítése, valamint a készülő politikai reform. A közlemény a jelek szerint igen nagy fon­tosságot tulajdonít a politikai reform kibontakoztatásának, s ezen belül egyebek között a párt és az állami vezetés megfiatalításának, a káder­rendszer gyökeres megrefor­málásának, a párt- és az ál­lami funkciók kettéválasztá­sának és az olyan egészség­telen jelenségek intézményes felszámolásának, amelyek ve­szélyeztetik a reformok vég­rehajtását és általában a tár­sadalom politikai egységét, stabilitását és morálját. A Pekingbe érkezett kong­resszusi küldöttek sajtónak adott nyilatkozataiból kiderül, hogy nemcsak a fővárosban, hanem Kína-szerte nagy fi­gyelemmel kíséri a lakosság a mostani pártkongresszust. Számos küldött elmondotta a sajtónak, hogy megválasztói és a pártonkívüliek azzal bo­csátották útjára, hogy feltét­éi Kraszncja Zvezda hírjelentése Helikopter-katasztrófa Helikopterkatasztrófa követ­keztében- a szovjet hadsereg öt tábornoka, a jármű pilótá­ja és fedélzeti technikusa vesztette életét október: 19-én — jelentette pénteki számá­ban a Szovjet honvédelmi mi­nisztérium lapja, a Kraszna- ja Zvezda. Szolgálati feladatainak tel­jesítése közben élhunyt Vla­gyimir Sutov vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkarának főcsoportfőnök­helyettese, Erlen Porfirjev vezérőrnagy, a szovjet déli hadseregcsoport vezérkari főnöke, Jurij Rjabinyin altá­bornagy, a szovjet fegyveres erők vezérkarának felelős be­osztású munkatársa, Kirill Trofimov altábornagy, a szov­jet fegyveres erők híradófő­nökének helyettese, Vlagyimir Bardasevszkij vezérőrnagy, a szovjet fegyveres erők vezér­karának felelős beosztású munkatársa, valamint Alek- szej Gurenko százados heli­koptervezető és Alekszandr Goncsarov főhadnagy, fedél­zeti technikus. A tábornokok életrajzát is­mertető, szolgálati tevékeny­ségüket és emberi tulajdon­ságaikat méltató nekrológokat Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter, a honvédelmi mi­niszter első helyettesei és he­lyettesei és a Szovjetunió más magas rangú katonai ve­zetői írták alá. (TASZSZ—MTI) lenül mondja el a kongresz- szuson: a munkások, a pa­rasztok, az értelmiségiek és a diákok támogatják a gazda­sági reform és a külvilág felé nyitás politikáját. S az olyan nyilvánvaló nehézségek elle­nére is, mint például az ár­emelkedések, az infláció, a lakáshiány, vagy a munka­hely hiánya, a lényeg az, hogy a pártkongresszus fog­laljon állást a jó bevált po­litika töretlen folytatása mel­lett. Ez ugyanis az egyetlen biztosíték arra, hogy az emlí­tett nehézségek előbb-utóbb megszűnnek. ★ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte a Kí­nai Kommunista Párt vasár­nap megnyíló XIII. kongresz- szusát. Moszkva Felmentés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Gejdar Alijevet, a minisztertanács el­nökének első helyettesét saját kérésére felmentette tisztsé­géből. Gejdar Alijev egész­ségügyi okokból nyugdíjba vonul. nyesnek nevezte. Elmondta: fontos, kényes kérdéseket si­került megoldani, köztük a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati raké­ták szakaszós felszámolásával és ennek alapos ellenőrzésé­vel kapcsolatos kérdéseket. Részletesen ismertette a szovjet—amerikai tárgyalások eddigi menetét és az azok folytatására vonatkozó szovjet terveket, ezzel is bizonyítva, hogy a szovjet fél kész még a jelenlegi washingtoni kor­mányzat hivatali ideje alatt jelentős megállapodásokat kötni úgy, hogy idő marad­jon azok ratifikálására is. Hangsúlyozta, Gorbacsov fő­titkár nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy még az idén sor kerüljön a tervezett wa­shingtoni csúcstalálkozóra, en­nek érdekében elképzelhetők további találkozók és megbe­szélések, egyelőre nem 'tudni azonban, hogy milyen szinte­ken. Eduard Sevardnadze szólt a tárgyalások során megvitatott egyéb kérdésekről, így első­sorban a regionális konfliktu­sok problémájáról, valamint az emberi jogok és a huma­nitárius kapcsolatok kérdései­ről. Az amerikai küldöttség a hadászati fegyverzetkorláto­zás kulcskérdéseit érintő ér­demi javaslatok nélkül érke­zett Moszkvába, így közeledés csak azokban a kérdésekben mutatkozott, amelyekben nem volt szükség új, rugalmas ma­gatartásra. Ez derült ki azok­ból a szavakból, amelyekkel George Shultz értékelte a két­napos moszkvai külügyminisz­teri tárgyalások eredményeit. Nem sikerült haladást elérni a hadászati támadófegyverek korlátozása és az 1972-ben megkötött ABM-szerződés tisz­teletben tartása körüli vitá­ban. Az SZKP KB főtitkárával való találkozójáról úgy nyilat­kozott, hogy örömére szolgált a dinamikus, érdekes egyéni­ségű emberrel találkozni, s megérte a négy és fél órát: alapos beszélgetést folytattak. Moszkvai tárgyalásait befe­jezve George Shultz amerikai külügyminiszter és kísérete péntek este elutazott a szov­jet fővárosból. A vendégeket Julíj Voroncov, a szovjet kül­ügyminiszter első helyettese búcsúztatta. Shultz kétnapos tárgyalást folytatott szovjet kollégájá­val, s fogadta őt Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra. Az amerikai külügymi­niszter hazautazása előtt nem­zetközi sajtókonferenciát tar­tott. Tegnap történT Magyar-indiai megbeszélés elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Vengala Rao indiai ipari minisztert, a magyar—indiai gazdasági együttműködési vegyes bizottság társelnökét. A szívélyes légkörű megbeszélé­sen jelen volt Medgyessy Péter pénzügyminiszter, a bizottság magyar tagozatának elnöke, valamint Satinder Kumar Lam- bah, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Szakszervezeti feladatokról Országos Tanácsának elnöke pénteken a SZOT székházában találkozott a napilapok, a rádió és a televízió, az MTI fő- szerkesztőivel, vezetőivel. Tájékoztatta őket a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozással kapcsolatos szakszervezeti feladatok­ról, valamint a szakszervezetek belső megújulási törekvései­ről. Békeügyelet Az Országos Béketanács — az ENSZ le­szerelési hete alkalmából meghirdetett ak­ciósorozat részeként — szombaton, valamint október 26—30. között naponta 14-től 19 óráig békeügyeletet tart. Az 532-077, illetve az 533-077 telefonszámon magyar és külföldi békemoz­galmi vezetők, leszerelési szakértők adnak tájékoztatást a bé­kemozgalmi törekvésekről, biztonságpolitikai, a leszereléssel foglalkozó kérdésekről. Szövetkezeti mozgalom Pénteken Budapesten, a Hotel Duna Interconti­nentalban befejeződött a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsé­ge Központi Bizottságának háromnapos ülése, amelyre kül­földről 600 küldött és szakember érkezett. A találkozón — a kölcsönös tájékoztatás alapján — megvitatták a nemzetközi szövetkezeti mozgalom helyzetét. Elemezték a fejlődő orszá­gok szövetkezeti mozgalmának működését és megállapították: ezekben az országokban tovább kell bővíteni a szövetkezetek szerepét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom