Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

MAGAZIN Kéményvizsgáló alpinisták Kétszáz méteres mélység fölött Negyedszázaddal ezelőtt Százhalombatta első neveze­tessége a Dunamenti Hőerő­mű Vállalat kéménye volt. Akkoriban nemcsak Magyar- országon, de Közép-Európá- ban sem akadt párja a két­száz méter magas óriásnak. Azóta ugyan változott a hely­zet, de ettől karbantartásuk nem jelent kisebb gondot. Bár eddig erre még nem volt szükség, a Dunamenti Hő­erőműben nem szeretik a meglepetéseket. Állandóan fi­gyelemmel kísérik tehát a ké­mények műszaki állapotát. A két, később épült kéményben a vasbetonköpenyen belül há­rom-három vastag acélcsövön áramlik felfelé a füst. Évente vizsgálnak egy-egy csövet, amelyet — tekintettel a tech­nikai nehézségekre — alpi­nisták végeznek. Saját búvárokkal A Dunamenti Hőerőmű sportegyesületén, a DESE-n belül 1982-ben megalakult a búvárszakosztály. A vállalat nagyon sok vizet használ fel, így rengeteg itt a búvármun­ka. A DHV-nak előnyös, hogy házon belül meg tudja olda­ni ezeknek a munkáknak az elvégeztetését. S mivel a hat búvár, közülük ketten alpinis­ták is, ezért vállalhatták el a kéményvizsgálatot. Szombat reggel nyolc óra. A DESE búvárszakosztályának tagjai gépkocsikba helyezik felszerelésüket, s irány a ké­mény, melynek belsejében lift van, ötvenméterenként, min­den szinten ki lehet szállni. Először a felszereléseket szállítják fel, majd megkez­dik a kötelek behelyezését. A kémlelönyilásokon bocsátják be a köteleket, először csomót kötnek mindegyik végére — biztonsági okokból. — Ez az ötödik vizsgála­tunk — mondja Kollár Kt At­tila, a kéményvizsgálati mun­kaiéra vezetője. — Volt Olyan év, hogy kétszer is vizsgáltuk a kéményt. — Mit jelent ez gyakorla­tilag? — Mérjük a falvastagságot, mintát veszünk a belső lera­kódásokból, ezenkívül le is fényképezzük az érdekesebb jelenségeket. Mindezek alap­ján összeállítunk egy jegyző­könyvet, s ezt, valamint a mintákat és a fotókat átad­juk az erőmű illetékeseinek. Minden szinten négy köte­let engednek be a kéménybe, mégpedig vadonatújakat. Mindegyiküknek két kötélre van szüksége; az egyiken le­ereszkedik, a másik a bizto­sítókötél. — Nem lenne egyszerűbb, ha fölülről leengednének egy kétszáz méteres kötelet? — Először mi is úgy pró­báltuk — válaszolja Kovács Péter, a másik alpinista —, de nem vált be, mert nem volt biztonságos; ekkora hosz- szúságnál a kötél tulajdonsá­gai kedvezőtlenek. Ügy dön­töttünk tehát, hogy bár az ötvenméterenkénti átszerelés több időt igényel, ennek el­lenére ezt a megoldást vá­lasztjuk. A lift nem megy fel a ké­mény tetejéig, az utolsó né­hány métert már a lift tete­jén lévő ajtón kibújva egy létrán kell megtenni. A ké­mény három acélcsöve közül most csak az egyik üzemel, de ez nem zavarja az akciót. Csak arra kell vigyázni, hoz­zá ne érjen valaki, vagy va­lami a cső falához, mert az nagyon forró. A három kémény közül ez < rádiókapcsolatot a többiekkel. Megkezdődik a beszállás. Elő­ször Kollár K. Attila lépi át a három és fél méter átmé­rőjű cső peremét, s rákap­csolja magát a kötélre. Mi­után elkészült, s a „csomag­jai” is bekerültek, Kovács Pétert is besegítik a kémény­be. Farkas György műszaki ellenőr közli a lenti bázissal: megtörtént a beszállás. A két alpinista elindul le­felé. Még nézni is félelmetes, miként ereszkednek lefelé. Fárasztó lehet, hiszen itt a feladat nem a puszta leeresz­kedés, hanem közben mással is kell foglalkozni: a cső fa­lán képződött lerakódásokból mintát venni, mérni a falvas- tagságot, eltenni az egyúttal megjelölt mintákat — melyik honnan való —, s fényképez­ni is kell. A segítők egy ideig fölül­ről figyelik őket, majd lej­jebb vonulnak egy szinttel, ott várják be az alpinistákat. A szinteknél a kómlelőnyílá- son keresztül szót is válthat­nak egymással. Egy-egy ilyen kéményvizs­gálat három órát vesz igény­be. Az alpinistákat úgy képzeli az ember, hogy napsütötte hegyormokra tornásszák fel magukat, csak azért, hogy el­mondhassák: ott jártak és körbenéztek a világ tetejéről. Kollár K. Attila és Kovács Péter bemutatták, hogy a hegymászókra nemcsak a bér­ceken van szükség. S ahogy csak kevesen mondhatják el magukról, hogy megmászták a Himaláját, azok az alpinisták sincsenek sokan, akik kémé­nyekbe ereszkednek. Ez is egy rekord. Jót akartak, rosszat kaptak A PÁÉV nem óhajt nyilvánosság elé lépni az áron is, hogy nincs min­den rendben — mondja Túr­ásán Mihály, a tanács műsza­ki csoportvezetője. — Azokat a hibákat pillanatok alatt ki lehetett volna javítani. Vaskos hiánypótlási jegyző­könyvvel kezdte meg pályafu­tását az áruház. Telt-múlt az idő, a javítás halasztódott. S közben megbosszulta magát az elmulasztott próbaüzeme­lés. Kiderült, hogy nem biz­tonságos az elektromos háló­zat, s elkezdődött az okok és felelősök keresése. Egymásra mutogatnak — Nyitás után két nappal eálltak a hűtők, az elektro­mos hálózat nem bírta a ter­helést. Azóta ez már rendsze­ressé vált. Ha itt vagyunk, meg tudjuk menteni az árut, de hét végén nincs, aki fel­ügyeljen. A kár vagy 60 ezer Eorint. Attól félünk, hogy ki­gyullad a kapcsolószekrény. Egy tűz már volt, igaz, más akozta; a füstcsövet beépítet­ték a faszerkezetbe és a ka­zánház fala kigyulladt. Egyéb­ként a fűtés se jó, gyakran le kell állítani. Fölszakadozik a burkolat, majdnem agyon­ütött a múltkor a falról le­zuhanó csempeáradat. Az elő­készítőben és a mosogatóban nincs szagelzáró, a köjál akár be is zárathatná ezért az üz­letet. Soroljam tovább? Min­denki azon volt, hogy nyis­suk meg az áruházat, aztán majd kijavítják a hibákat. Megnyitottuk, azóta ... Csak vitatkoznak, hogy ki a fele­lős a történtekért. Elfogyott a pénz ember napi ellátására gondolt az áfész, amikor elhatározta: a vasútállomás közelében épí­ti fel 410 négyzetméteres élel­miszer-áruházát. Igv az ingá-- zóknak sem kell többé más településről hazacipelniük az árut. A helyi tanács amúgy is tervezte a környék rendezé­sét — az érdekek tehát talál­koztak. A lakosság, nagyon akarta az új AB<?-t, társadal­mi munkában bontotta le a kiszolgált szatócsboltot és elő­készítette a terepet. Majd jöttek a dabasi kisiparosok, s példás gyorsasággal és szak­szerűséggel alaooztak. A ter­vezői-lebonyolítói munkával a MÉSZÖV Beruházó GMK-t bízta meg a tanács, közös képviselőjük, Tóth Ferenc lett a műszaki ellenőr. Minden a legnagyobb rendben ment. 1985: a Dabasi Tanács épí- tőivari és költségvetési üzeme áprilisra felállította a Betonyp szerkezetet. Ezzel párhuzamo­san a Szabadság Tsz villany- szerelői beszerelték a vezeté­keket. Ezzel elfogyott a vénz. A tanács nem talált a b“fa- jező feladatokhoz olyan vál­.......... .........— —■ lalkozót. amelyik hozómra . dolgozott volna, fgy szó sem A Del-Pest Megyei Afesz ] o)-, etett versenytárgyalásról. A 346-os számú ABC-je augusz- félkész épület egész évben ott tus 18-án „ünnepelte egyeves kitéve esőnek, hónak, születésnapját. S hogy miért szélnek A műszaki ellenőr van ilyen állapotban, arra az kérte a beruházót: gondos­előzmények adnak magyara- kod i ék az építési terület őr- za‘>0^ zéséről, a szerkezet óvásáról. 1984: legalább háromezer JPSß. bankhitellel, a MÉ­SZÖV pénzügyi segj'tséa^YeFés a, megyei tanács ígéretével folytatódott Jfy'" épífke?,4s,v. Az egyszerűsített' versenytár­gyaláson egy ceglédi ipari szö­vetkezettel és az áfész szak­csoportjával szemben a PzíEv Általános Szerelő Leányválla­lata nyert. Nem voltak ol­csóbbak, de gyors határidőt ígértek. A szerződést május­ban kötötték meg, pedig már februártól a terepen dolgoz­tak. A Szabadság Tsz felaján­lotta. hogy befelezi a villany- szerelési munkálatokat, de azt a tanács nem fogadta el. fgy a PÁÉV vállalta azt is, to­vábbá a központi fűtést, a vízbekötést, a csatorna-, ke­rítés-, út- és kéményépítést, valamint a lakatos- és szak­ipari munkákat. Mindezt jú­nius 30-i befejezésre úgy, hogy közben már helvet ad a Jászberényi Hűtőgépgyár szakembereinek. A dabasi ÉKÜ-re várt a külső munká­latok befejezése. A poke! kapuja A két alpinista megkezdi az utolsó négy kötél beengedé­sét. Miután végeznek ezzel, csomagolni kezdenek: min­dent magukkal kell vinniük, amire útközben szükségük le­het; ha már elindultak, nincs lehetőség arra, hogy utánuk küldjenek bármit is, vagy hogy ők maguk jöjjenek visz- sza. Mindent, amit visznek és használni fognak, még egyszer Kollár K. Attila a füstcső falán képződött lerakódásból vett mintát jelöli meg (balra), öt­venméterenként át kell szerelniük magukat a másik kötélre (jobbra) Mégis átadták A PÁÉV elegendő szakem­ber híján alvállalkozókat — kisiparost, téeszt, vállalatot — alkalmazott. Július 15-én készre jelentette az áruházat, így július 30-ra kitűzhették a műszaki átadást. A hely­színre érkezők azonban ha­mar meggyőződtek arról; itt ilyesmiről szó sem lehet. Csak a legfontosabbak: nem volt kész a központi fűtés, ezért füstnyomáspróbát sem végez­hettek. Az udvart aznap be­tonozták, így a vízelvezetést sem ellenőrizhették, s késle­kedett a melléképületek szer­kezetének összeállítása, lefe­dése. A szociális helyiségeket szintén akkor festették, má­zolták, burkolták, a berende­zések „beüzemeléséhez” pedig hiányzott az áram. Megálla­podtak tehát, hogy augusztus 7-én fejezik be a műszaki át­vételt, s addigra megteremte­nek minden ehhez szükséges feltételt. Nem így történt. Ám az áruházát mégis átadták — mivel rendes áram akkor sem volt — üzempróba nélkül. S a tanács még aznap kiadta a használatbavételi engedélyt. — A lakosság közhangulata miatt úgy láttuk jónak, ha megnyílik az ABC, még azon 1987: az augusztus 10-i sza­vatossági bejáráson megálla­pították; beázik a dabasi ÉKÜ által szerelt főépület és gön­gyölegraktár. Ennél súlyosabb volt a PÁÉV 14 pontba sze­dett hibajegyzéke: víz-, köz­pontifűtés-, burkolatjavítás és a szakszerűtlenül kialakított elosztószekrény átszerelése. A kivitelezők a tervezőket hi­báztatták, a tervezők a kivi­telezőket — nagyjából eny- nyi történt szeptember 21-ig, az újabb helyszíni bejárásig. Akkor a PÁÉV közölte, mi­után már régen kivonult az albertirsai térségből, pénzért megváltaná a garanciális hi­bákat. Amikor ezt az áfész elutasította, úgy döntöttek, összehívják egykori alvállal­kozóikat. Közben a dabasi ÉKÜ munkához látott. — A főépület azért ázott be, mert a reklámvilágítás fölsze­relésekor átfúrták a tetőn a lemezburkolatot, amit aztán nem tömítettek. Ennek ellené­re ■megcsípáltuk rr-t- tájékoztat Balázs, Ferenc építésvezető, t- ,A göngyölegraktár fogadó­szintjét a PÁÉV készítette — mi csak a szerkezetet sze­reltük —, a víz lefolyásához nagyobb lejtést kellett volna hagyni. Mindenesetre én ma­gam szigeteltem le a tetőt, csakhogy vége legyen a vitá­nak. Azóta a beázás megszűnt, de a PÁÉV-qt érintő hiá­nyosságok változatlanul lé­teznek. Ezért szerettük volna megismerni véleményüket. Az építés akkori irányítója már nem dolgozik a vállalatnál. Az utódját hiába kerestük. Végül Rostás Ildikó, a leány- vállalat gazdasági igazgatóhe­lyettese elmondta: nem tart­ják indokoltnak, hogy állás­pontjukat a nyilvánosság elé tárják. Majd rendezik dolgai­kat az áfész-szel. A lényeg: senki nem javít­ja az ABC hiányosságait. S még mindig nem tisztázódott megnyugtatóan a legsúlyo­sabb gond, az elektromos há­lózat sorsa. — Annak idején az volt az igény, hogy a hálózatfejlesz­tési hozzájárulás fizetésének elkerüléséért lehetőleg meg kell tartani a régi csatlako­zási teljesítményt — összegzi Tóth Ferenc műszaki ellenőr. — Ennek kapacitásához mé­retezte külső tervezőnk az áramot terhelő berendezése­ket, a hűtőbútort. Amit vi­szont az áfész rendelt meg a gyártótól, azt szerelték be. Tí­pusban azonos volt a terve­zettel^ csak nagyobb teljesít­ményű. Mindez, ha van pró­baüzemelés, kiderül. A szak­értői vizsgálat szerint a PÁÉV a kapcsolószekrény kivitelezői tervét nem hagyatta jóvá az elektromos tervezővel, ennek tulajdonítjuk szakszerűtlensé­gét. — Mi egy jó ABC-t akar­tunk, s ezt kaptuk helyette — jegyzi meg az áfész beru­házási osztályának vezetője, Nyíri Mihály. — Kérelmeztük a hálózat fejlesztését. De nem tudom, hogy az egésznek mi lesz a vége: pereskedünk-e vagy sem? Pillanatnyilag itt tart a tör­ténet. S mindennek a lakos­ság, a vásárlók látják kárát. Nem beszélve az elvesztege­tett forintokról ... Tóth Andrea V kipróbálnak. Be is igazolódik, hogy nem árt az óvatosság, mert a falvastagságmérő mű­szer valamiért nem működik. Aggodalomra nincs ok, a hely­színen tartózkodik Mogyorósi Károly is, aki gyorsan megja­vítja. Eközben Kovács Péter hív, nézzek csak bele a ké­ménybe. — Olyan, mint egy fene­ketlen kút, nem? — kérdezi, majd hozzáteszi: — Alulról még érdekesebb ... Igen, így is lehet monda­ni, ám a kjyüJóíló . ipkábbfé-. [elmetesnek tartja: végtelen mélység,, egyre, sötétebb sqtét. Ilyennek képzéiné az ember a pokol kapuját. — A kémény kétszáz mé­teren keresztül teljesen zárt. Ha útközben valami baj tör­ténik, ki és hogyan tud se­gíteni? — Az a legfontosabb, hogy ketten vagyunk odabent — válaszolja Kollár K. Attila. — Ha egyikünkkel történne va­lami, a másik segít. Ha pedig olyasmi adódna, hogy mind­ketten cselekvőképtelenek [ennénk, akkor értesítik alpi­nista kollégáinkat. Egyfajta rekord — Nem fordulhat elő, hogy valamelyikük leesik? — Nem, hacsak szándéko­san le nem ugrik, hiszen két­szeresen is biztosítjuk ma­gunkat. A vadonatúj kötél nem szakadhat el, de ha mégis, ott a másik, amelyhez szintén hozzákapcsoljuk ma­gunkat. Még akkor sem eshet le az ember, ha esetleg el­ájul odabent, mert rá van kapcsolva a kötélre. Legény László, a szakosz­tály vezetője a kémény lábá­nál tartózkodik, onnan tart Megkezdődött a beszállás 200 méterrel a föld fölött: Kollár K. Attila átlépi a füstcső peremét A zuhogó eső fátyoléba burkolózik az alhertirsai -áruház épülete. Am még így is hívogató a hatalmas ablakok mögötti világ: az élelmiszertől roskadozó gondolák, polcok látványa. Csak éppen el kell jutni odáig, csapadékban tocsogva. Rosszabbul jár az, aki a rozoga kapun keresztül, az udvar felől közelíti meg a hátsó bejá­ratot. A porhanyósra töredezett betonban méteres lyukak, kényel­mesen megül bennük az esővíz. A szomszédos lakó kamrája derék- magasságig nedves. Pásztor János üzletvezető hamarjában azt sém tudja, hol kezdje a panaszkodást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom