Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

1987 OKTOBER 19., HÉTFŐ Földgázhajtóerő A közúti gépjármüvek üze­meltetésének energiatakarékos és környezetkímélő megoldá­sairól tanácskoztak a szak­emberek a hét végén Debre­cenben. a hazai Közlekedési vállalatok energiagazdálkodás­sal és műszaki fejlesztéssel foglalkozó szakemberei hang­súlyozták, hogy a motorizáció gyors fejlődése olyan össze­tett kérdések megoldását veti föl, mint az úthálózat korsze­rűsítése, a hatékonyabb köz­lekedésszervezés, a járműter­vezés új útjai, s a környezet­kímélő hajtóanyag-felhaszná­lás. Ez utóbbival kapcsolatban értékelték azt az egyéves kí­sérletet, amelyre a debreceni központú Hajdú Volán Válla­latot jelölte ki az Ipari, illet­ve a Közlekedési Miniszté­rium. A kísérlet során föld- gázüzeműre alakítottak át a vállalatnál néhány autóbuszt, tehergépkocsit és taxit. A ta­pasztalatok kedvezőek: a föld­gáz lényegesen kevésbé szeny- nyezi a levegőt, mint a ben­zinnel vagy a dízelolajjal meghajtott gépkocsik. Mind­emellett kifejtették az előadók, hogy a földgázüzemre való át­térés akkor lenne igazán je­lentős, ha a hazai összüzem- anyag-felhasználásnak legalább hatodát, hetedét tenné ki. Öntött fiák. Korszerű fröccsöntő gépeken ké­szülnek műanyagból a konyhaasz­talfiókok a Pcmü zsámbéki gyárá­ban. A bútorgyárak megrendelésén kívül készítenek még a tejiparnak tejföltartókat, a sörgyáraknak rekeszeket, a ház­tartási boltoknak kanosokat és tálakat. (Erdősi Ágnes felvétele) Hivatal társbérletben Fizetségük a megbecsülés is A közigazgatás merőben más területi megoszlásban szerveződik, mint a hagyományos postai szervezet. Bi­zonyosan ez az oka annak, hogy vannak olyan telepü­lések, ahol a közintézményeket a kicsiny postahivatal képviseli csupán. Azt itt dolgozó postáskisasszonyok — hiszen az alkalmazottak jobbára nők — helyzete nem éppen irigylésre méltó. Munkakörülményeik sem ne­vezhetők ideálisnak. A posta végvárai ezek a hivata­lok. Mégis úgy tűnik, minél kisebb a postahivatal, an­nál közvetlenebb a viszony a dolgozók és az ügyfelek között. Feledékeny ügyfelek — Szeretnek minket az emberek — mondja Molnár Lászlóné hivatalvezető Dél­egyházán, ahol a posta társ­bérletben él a tanácsi kiren­deltséggel. — Személyes isme­rősünk a délegyháziak több­sége, már ez a tény is kötelez arra, hogy udvariasan, barát­ságosan fogadjuk az ügyfele­ket. — Pedig amióta a bányata­vak jóvoltából felkapott nyá­ri üdülőhely lettünk nagy idegenforgalommal, azóta rendkívüli türelem és munka­bírás kell. Óriási forgalmat bonyolítunk nyáron. Ilyenkor látjuk a hiányosságokat. Pél­dául csak július közepétől kaptunk délegyházi képesla­pot, addig budapestit ajánlot­tunk a nyaralóknak. Miközben beszélgetünk, újabb' és újabb ügyfelek ér­keznek. Táviratot adnak fel, pénzesutalványt hoznak. Egy fiatalasszony vaskos bankókö- teggel érkezik. Molnár László­né átszámolja, egyszer, két­szer, majd egy ötszáz forin­tost visszaad a meglepett asszonykának, aki hálálkodva távozik. — Gyakorta előfordul, hogy elszámolják magukat az em­berek — mondja a hivatalve­zető magyarázatképpen. — Jólesik, ha megköszönik, ami­kor visszaadom. Igaz, azt is tudom, melyik az a boltos, akinek a pénzét háromszor Is át kell számolni, mert ha­dilábon áll az elszámolással. Egyszer vagy másfél éven át őriztem ötezer forintot. Az esti kasszakészítésnél ugrott ki a többlet és hamar meg­találtam azt a papírt is, amelyen befizették. Hónapo­kig mutogattam az utalványt, vajon ki adhatta föl. Jártam a környéket, a buszvezetők már nevettek rajtam. Soha nem találtam meg a feladót. Zöldségesnél fogy a lap Takaros kis épületben mű­ködik a postahivatal Duna- varsányban, éppen szemközt a tanácsházával. Néhány éve újította fel a házat a Buda­pest Vidéki Postaigazgatóság. Szükség is van Varsányban erre a kulturált hivatalra, hi­szen tavasztól őszig többszö­rösére dagad a tennivaló Üdülők jönnek a község kö­rüli víkendtelkekre, és sok munkát adnak a postának. Gyakorta táviratoznak, s ma­guk is sokszor kapnak sür­gönyt. Bár négy kézbesítő birkózik a levéláradattal, nyá­ron nem ritka, hogy három­szor is be kell járniuk kiter­jedt körzetüket, mondja Csö- gör Lukácsáé hivatalvezető. A nagyóbb postahivatalok közé tartozik a környéken a kiskunlacházi, ahol valódi hadiállapot közepébe érkezem, amikor a pult másik oldalán, a, hiyatal helyiségébe v^ze.t- nek. — Kissé elhúzódik az épü­let felújítása — magyarázza Gyenes Bálintné hivatalveze­tő. — Különösen a hírlapfe­lelősünk szenved sokat. Valóban, amerre nézünk, hatalmas kötegekben színes kiadványok. Vaskos és igen borsos árú alkalmi nyomtat­ványok ezek, amelyekből két- három példánynál nemigen fogy több, mégis rendszere­sen érkezik több tucat, pana­szolja Listár Andrásné hír­lapfelelős. Most már a Képes 7 is hegyekben áll, az új áron nem olyan kelendő, rá­adásul a Duna-parti zöldség­kereskedő is hamarabb be­zárt, pedig ott sok drága új­ság és képeslap talált vevőre az üdülők között. A kiskunlacházi postahiva­tal nyüzsgése után a bankhá­zi apró helyiség különösen csöndesnek és nyugalmasnak tűnik. Az alig százötven lel­ket számláló kistelepülésen a vegyesbolt és az italmérés mellett a posta a társadalmi érintkezés helyszíne. Suhajda Mátyásáé alig három hónapja vette át a hivatal vezetését, előtti Bugyi község postahiva­talában dolgozott hírlapíele- lősként. — Amíg le nem vizsgáztam, volt mellettem valaki — mond­ja. — Igaz, sok mindent tudtam a postaforgalmi teendőkről, hi­szen az előző munkahelyem sem volt olyan nagy posta, mindenhez kellett értenünk. — Jól érzem magam Bank­házán — mondja, miután a telefonáló, megköszönve a se­gítséget, elment. — A kézbe­sítővel el tudjuk látni az itte­ni feladatokat. Igaz neki ne­hezebb a dolga, hiszen szét­szórt, tanyás vidék ez, sok idős emberrel. A közlekedés­től magam is félek. Ugyanis munkába csak a saiát Tra­bantommal tudok járni, mert a buszközlekedés Bugyi köz­ség felől nagyon rossz. De már most rettegek, mi lesz télen? Az idei nagy havazás­kor napokig járhatatlanok voltak a kis átkelő utak. Hasonlóan kicsi hivatal az apaji is. Itt ugyan ketten dol­goznak, de kiderül, hogy csu­pán rövid ideig. Farkas Ma­liid tanítja be Princz Julian­nát, aki, ha levizsgázik, "egye­dül vezeti maid a hivatalt. A közlekedés egyikük számára sem lehet könnyű, Julianna Kiskunlacházáról. Matild Ma­kádról jár ki Apajra. A két fiatal lány láthatóan jól el­boldogul a teendőkkel, egye­dül a hivatal előtt álló tele­fonfülkével szemben tehetet­lenek. amelyben makacsul csörög a nyilvános készülék, újra és újra egy dömsödi számot követel rajtuk a dü­höngő hívó. A kézbesítő bevásárol Kopott, kissé rideg hivatali helyiségek, de melegszívű, ba­rátságos hivatalnokok jellem­zik a végeken dolgozó postá­kat. Ahol a helyi tanács is odafigyel, némi megértést ta­núsít, azért előbb-utóbb javí­tani lehet a munkakörülmé­nyeken. Postásnak lenni szolgálat. Igaz, az ügyfelek ezt nem ér­zik még mindenhol. A vége­ken dolgozó hivatalnokok, kézbesítők azonban képesek nyújtani azt a többletet — nemritkán bevásárolnak, gyógyszert visznek a külterü­leten élőknek —, amelyet a városi ember ma még hiá­nyol. A fizetségük, a tisztelet és megbecsülés nem váltható pénzre, mégis becses. Móza Katalin Hónapba mutató feladatok Mezőgép-sláger a radiátor? Jelentős feladatokat ad a mezőgépiparnak is a szerke­zetátalakítás programja. A többi között a már kialakí­tott technológiai vonalak, géprendszerek komplettizálá- sát, új, korszerű gépek, eljárások fejlesztését, kivitelezé­sét, tőkés importgépek kiváltását. Röviden: csaknem tel­jes termékszerkezet-átalakítást. Kérdés még, hogy képes lesz-e a mezőgépipar — szűkös fejlesztési lehetőségeivel — ráállni a felvázolt útra. Mindenesetre a gépgyártásban hozhat áttörést a szerkezetátalakítási kormányprogram. A végső határig Hogy áldásos lenne, senki nem vitatja, hiszen az agrár- termelésben, feldolgozásban használatos gépek között a le­hetségesnél kevesebb a ma­gyar gyártmányú, emiatt ak­kora a típusszóródás, hogy csak győzzék alkatrész-után­pótlással, szakemberrel. S hogy miért nem nagyobb a keres­tet a magyar mezőgazdasági, élelmiszer-ipari gépek iránt — amely egyúttal kényszerítene a fejlesztésre is —, az külön téma lehetne. Az egyszerűsítő képlet nem kizárólag erre az iparágunkra igaz: nehezek, nagy anyaghányadúak meg aztán nem kellően univerzáli­sak a gépeik, és sok esetben az előállításuk technológiája sem a legkorszerűbb. Ráadá­sul, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar gépigénye, fizetőképes kereslete hullámzó. Ezért is lenne nagy szükség minden piacon értékesíthető gépek, gépsorok kifejlesztésére és sorozatgyártására. Az em­lített program a célt, a lehe­tőséget felvázolja.. A jelen körülmények között érthető, hogy a Mezőgép vál­lalatok nem vagy csak keve­sen élnek meg az úgy tíz éve — akkor még a tröszt válla­latai között — elvégzett sza­kosítás, profilmegosztás révén hozzájuk került vagy náluk maradt mezőgazdasági, élel­miszeripari gépek, berendezé­sek kizárólagos gyártásából. Ipari kooperációra vagy egyéb, sokszor meghökkentően pro­filidegen termékek gyártására kényszerülnek. A monori Me­zőgép — amelynek vezértermé­kei élelmiszer-ipari feldolgozó gépsorok, gépek — érdi gyára például vágóhídi és más hús­ipari gépegységek, részegysé­gek mellett kislakáskazáno­kat, valamint tagosítható radiátorokat készít nagy sorozatban. Az előbb el­mondottakhoz példa lehet, hogy esztendők óta a 200—300 milliós évi termelési értékük­nek csak 70 százaléka szár­mazik profilba vágó termékek gyártásából. S ez nem is rossz arány! Antal Imrétől, a gyár igazgatójától tudjuk, hogy nagy kovácsüzemük — amely­ben sok kooperációs termék is készül — vezeti magasan az említett gyártást, s az éves termelés felét adja. Úgyneve­zett süilyesztékes és szabad alakításos kovácsolt féltermé­keket, különböző alkatrészeket és pótalkatrészeket készítenek három műszakban folyamatos üzemben egyebek mellett erő' és munkagépekhez. Érdekes viszont, hogy egyre jelentősebb tételű megmun­kált alkatrész készül Érden a mezőgazdaság számár:.. Pél- lául nagyobb volumenben nagy értékű alkatrész a lánctalpas traktorokhoz. Volt idő — em­lékeztetett az igazga.ó —.ami kor nem volt érdemes felújí­taniuk a mezőgazdasági üze­meknek a drága gépeiket. A nagyfelújítás megközelítő áráért új gépet vásárolhattak hitelre, s amikor a törlesztés­re került a sor, törölték az adósságot. Mostanában persze az ésszerűség legvégső hatá­ráig javítanak, cserélik az el­kopott; vagy hibás alkatrésze­ket.-Meg is érzi a gyártó, je­lentősén megnövekedett a for galmazó vállalatok pótalkat­rész-rendelése: Érdről Kínába Üj gépek, gépsorok iránt ki­sebb az igény, mindenesetre több évre fellendülést hozott húsfeldolgozó iparunk mosta nában folyó rekonstrukciója, amelyből az anyavállalat gyá­raként részt kapott az érdi is. Előremutatónak tekinthető fel­adatok voltak, a szegedi sza­lámigyárnak és a budapesti nagy vágóhídnak készítettek be­rendezéseket, gépsoregysége­ket, például hatalmas forrázó­kádakat. Igényes vasasmunka saválló, rozsdamentes anya­got, alumíniumot megmunkál­ni. Igényességüknek köszönhe­tik exportmegrendeléseiket. Partnereik között van az NDK húsfeldolgozó ipara, és újra szállítanak É dről Kínába for­rázókádakat. Évek óta dolgoz­nak Algériánál? — Algériában is. Néhány vezető szerelőjük ma is kinn dolgozik az afrikai országban, az anyavállalat több éve szerel vágóhidakat, s a munka részese az érdi gyár is. A nagy üzlet, a sláger mégis — a kislakáskazánok kísérője — a radiátor, amelyből nem tudnak annyit előállítani, amennyit a piac ne fogyaszta­na el. Bedig már évi 100 ezer radiátortag gyártásánál tarta­nak. A Korái típusnevűvel kezdődött, az energiafelügye­let szabadalmával, amelynek gyártási jogát a Gelkától vet­ték át, A nagy érdeklődés ha­tására fejlesztésbe fogtak, s így dobták piacra az Érd-Lu­xot, a saját terméket, a hegesz­tett kivitelű, energiatakarékos, modern vonalú és kívánság szerint tagosítható radiátort. A hegesztett kivitel miatt pilla­natnyilag szűk a gyártókapa­citás, tovább kell azt is fej­leszteni, mert nem győzik a rendeléseket. Addig az egysze­rűbben előállítható Korait kí­nálják — az eredetinél olcsóbb áron —, Hogy eleget tegyenek a keresletnek. Amiből megél Lehet, meglepő, sőt meghök­kentő vezértermék egy mező­gépes cégnél a radiátor, hát még, hogy ennek fejlesztésén is dolgozik. Persze egyszerűbb lenne, semmibe se kerülne mondjuk zúzahámozót készíte­ni nagy sorozatban. De a gaz­dálkodó egységektől minde­nekelőtt a gazdaságosságot, az eredményt kérik számon, te­hát azt gyárt, amiből legjob­ban megél a piacon. Elvégre dolgozói is onnan élnek. Kádár Edit A könyv kiadóra vár Gyalogpostás csendőr kerékpáron 1970-ben került Pilisszent- lászlóra tanítani Zöld And­rás. Hogy jobban megismerje tanítványait és a falut, könyv után nézett. Talált is egyet a faluból származó Temesvárt/ Alajos, írói nevén Kékesi tol­lából. A könyv azonban ré­gen, a ’30-as években jelent meg és nagyon szűkszavú. Zöld András elégedetlenségé­ben 1975-ben munkához lá­tott. Hat évig járta a falut és a Pilist lóháton és gyalog, gyűjtötte az anyagot. Leült be­szélgetni a szentlászlói öre­gekkel, végigolvasta Szentend­rén és Budapesten a Pilisre és a szlovákokra vonatkozó irodalmat. Búvárkodott levél­tárakban, tanácsi iratok kö­zött. Lassan összeállt az 520 oldalas könyv. Szó esik nép­szokásokról, babonákról, ha­gyományokról. Az itt megte­lepedett szlovákok utódainak beszéd- és névhasználatáról, földrajzi neveiről. Külön ér­deme a könyvnek, hogy az anyagot gazdag képmelléklet egészíti ki. ízelítő a műből. A betelepü­lő magyarok természetimádók, pogányok voltak. Tisztelték a föld, a Víz, a levegő szelleme­it. Isteneiknek áldozatot mu­tattak be, rendesen erdőkben, forrásoknál, kutaknál, kövek­nél. Pilisszentlászlón még a ’70-es években is meséltek a Sikáros felett lévő Szeles és Akasztóhegy közötti Nagykő­ről, ahol „a pogányok lovat áldoztak titokban, amikor sü­tött a hold”. A Pilisben Kál­mán király uralkodása idején még űzték a pogány szokáso­kat, a király ugyan igyekezett megtiszítani az országot a po­gány vallás követőitől. A po- gányoknak az állandó üldözés elől menekülniük kellett. Az elrejtőzésre pedig a legmegfe­lelőbb hely az erdő, a hegy volt. Ilyen előzmények után jöhettek az első családok Pi- lisszentlászlóra. A falu még ma is eldugott fészekként él az emberek tu­datában. Az első iratokban Kékes néven emlegetik Pilis- szentlászlót. A forrásokban az itt lévő, köböl épült királyi va­dászházról írnak 1290-ben. /V. Béla, más források szerint III. Endre a házat monostoralapí­tás céljára átadta a pálos rendnek. A vadásziakból Szent László tiszteletére templomot emeltek, mely mellé később monostort építettek. Zöld And­rás adatokat vet össze és jár­ja Pilisszentlászló és Szent­endre határát, hogy megtalál­ja azt a püspöki birtokot, amelynek elfoglalása miatt egyházi átok alá kerültek a szentlászlóiak. A könyv arra is felhívja fő­ként az itt lakók figyelmét, hogy Pilisszentlászlón fontos események történtek. 1301-ben III. Endre halálával kihalt az Árpádok férfiága. A halálhír­re Károly Róbertét Esztergom­ba vitték és megkoronázták. Az ország leghatalmasabb oli­garchái azonban nem voltak hajlandók maguk fölött álló uralkodónak elfogadni. Az új király ellen szövetkezők 1308- ban a kékesi fehér barátok biztonságot nyújtó csendes ko­lostorában gyűltek össze. Az­tán tatár, török száguld végig az országon. Háborúk irtják a népet és jönnek az új bete­lepülők. Szentendrére a szer- bek, Pilisszentlászlóra a szlo- vákok, akik közül sokan ké­sőbb áttelepültek Szentendré­re. „A falu rendszeres kapcso­lata a külvilággal 1904-ben kezdődik. Ekkor kap enge­délyt a gyalogpostás a pomá- zi járás főszolgabírójától. Az összeköttetést a szentendrei postahivatallal a naponként egyszer közlekedő gyalogjárat útján nyeri. Az első postás Kovácsik Gusztáv volt, aki ezt a feladatot feleségével együtt látta el és beszerzést is végeztek Hiteles képet ad a gyalogpostások munkájáról Dombat Mária, aki 1941-től 1945-ig gyalogolt, hátán nehéz teherrel és vitte-hordta a hírt, a csomagot oda és vissza. Minden reggel, vasár- és ün­nepnapokon is általában 7 órakor indult. A hátizsákban 20 kiló súlyig kellett vinni és hozni a csomagokat, leveleket és pénzt. Fizetése havi 160 pengő volt. Ezenkívül két­évenként kapott egy pár ba­kancsot is, ami fél év alatt elkopott. 8—8.30-ra ért a szentendrei postára. Átadta a postát és míg a szentlászlói küldeményt előkészítették, ad­dig bevásárolt néhány falube­linek. Főleg gyógyszert a fő­téri patikában. Névnapokra az ünneplőknek az üveg- és por­celánüzletben vett ajándéknak való árut. Azért, hogy itt vá­sárolt, a tulajdonostól eseten­ként kapott egy vizeskészle­tet, tányért, csecsebecséket. Fél 10 felé indult vissza. A ma- kadámköves úton csak akkor jött vagy ment, ha télen nagy sár volt az erdei gyalogúton. Nagy néha, ha a csendőrjárőr­parancsnoknak jó kedve volt, akkor elkérte tőle a kerék­párt és azzal ment el, illetve azon tolta fel fel a csomago­kat. „Megjegyzem, mondja Mari néni, hogy abban az időben a falusi nők közül csak én tud­tam kerékpározni.” Amikor hazaért, átadta a küldeménye­ket a helyi posta vezetőnek, aki akkor Vasvári Vilmosáé tanítónő volt és utána még aznap széthordta a címzettek­nek. Szentlászló és Szentend­re között a távolság 10 kilo­méter. Oda-vissza 20 kilomé­ter. A küldemények házhoz szállítására a faluban számol­junk egy kilométert. A helyi posta és a lakása között is számításba véve az utat Ma­rina 30 ezer kilométert járt be négy év alatt. A föld egyenlítőjének hossza 40 ezer kilométer. A gyalogpostás a busz megjelenéséig, 1951-ig bonyolította le a kapcsolatot a külvilággal. A könyv kiadóra vár. Pethő Német Erika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom