Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
1987. OKTOBER 19., HÉTFŐ 3 Ellenőrző akció a közutakon (Folytatás az 1. oldalról.) szolgálta a hét végi országos közlekedésrendészeti és bűn- megelőzési akció is. A Budai Rendőrkapitányság akciócsoportjához csatlakoztunk, akiket Borsos Sándor rendőr őrnagy irányított. Mint az eligazítás során elhangzott: az ellenőrzés kiterjedt a gépkocsilopások felderítésére (ezen belül a motor- szám-, alváz- és rendszámazonosításra), a műszaki állapot vizsgálatára, az okmányok ellenőrzésére, az ittas vezetők, a közúti szabálytalanságok kiszűrésére. Budaörsre indultunk, a bevezetőben idézett ámokfutás színhelyére. Pechnyó János rendőr főtörzsőrmester tárcsával állította le a közlekedő gépjárműveket, melyek műszaki állapotát Bobák József, a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet műszaki vizsgabiztosa ellenőrizte. Nos, ezen a téren is hagyon sok a közlekedők épségét, biztonságát veszélyeztető hiba. Mint közismert, a hazai gépkocsipark átlagosan 8—10 éves, és ez már. magában hordja annak a veszélyét, hogy esetenként rosszul fog a fék, lekopott a kerékgumi, nincs rendben a kuplung. Csak szemüveggel Más téma — amit Bobák József említett —. hogy találnak olykor szabályellenesen átépített személyautókat is. Legutóbb például Cegléden bukkantak gázmegha.itásúra alakított gépjárműre. (Néhány évvel ezelőtt éppen a budai körzetben adódott szabályellenes átépítésből katasztrófa.) *-'-4 Nos, ez alkalommal ilyent vagy hasonlót szerencsére nem találtak az ellenőrök. Más szabálytalanságok azonban előfordultak! ' Például egy Wartburg rendkívül lekopott kerékgumikkal közlekedett. A tulajdonos — szakállas fiatalember — felin- dultan tiltakozott a helyszíni bírság kifizetése ellen. Arra hivatkozott, hogy kisgyermekes apa, a felesége gyesen van —, kevés a pénzük. De mi történik akkor, ha tragédiát okoz a műszaki hiba? A fiatalember végül hanyag mozdulattal a csomagtartóra hajította a pénzt, majd gázt adott és továbbhajtott. Bírságot fizetett az a hivatásos gépkocsivezető is, akinek a jogosítványában szerepel, hogy csak szemüveggel vezethet, ám azt elmulasztotta feltenni. Találkoztunk olyan Trabanttal, melynek a forgalmi engedélye nem a vezető nevére szólt — sőt az illető csak a keresztnevét tudta a tulajdonosnak. Állítása szerint kölcsönkapta a gépjárművet. Az adatokat a továbbiakban ellenőrzik. Az akcióban részt vett Németh Sándorné rendőr százados, körözési előadó is. aki hozta a nyilvántartást az ellopott járművekről. Bobák József ellenőrzi a Trabant műszaki állapotát. Ezt a Ladát teljesen kibelezték a tolvajok. A Páty környéki erdőben találták meg a rendőrök. (Vimola Károly felvételei) kézre kerültek, és ez esetben egyszerű dolguk volt a nyomozóknak. A fiatalkorú társaság egyik tagja ugyanis megcímezett szerelmes levelet felejtett a Ladában. Sok szabálytalanságra derült fény ezen a hétvégén, melynek elkövetői a bírság megfizetésével talán jobb belátásra térnek, jobban ügyelnek maguk és mások biztonr ságára. És feljegyeztek a rendőrök olyan adatokat is, amelyek nyomra vezetnek a kocsilopások felderítésénél. Gál Judit A kormányprogramról jogásztanácskozás Siófokon vasárnap záróüléssel ért véget az a háromnapos jogásztanácskozás, amelyet a Minisztertanács által elfogadott munkaprogram fő törekvéseivel összefüggésben a jogpolitika időszerű kérdéseinek megvitatására szervezett a Magyar Jogász Szövetség vállalati jogász tagozata. Dr. Kun László igazságügyi miniszterhelyettes elnökölt a munkaértekezlet záróülésén, amelyen dr. Török István, a Jogász Szövetség vállalati io- gász tagozatának elnöke tartott előadást a jogtanácsosi kar helyzetéről. A jogásztalálkozó után dr. Nagy László egyetemi tanár, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára összegezte az értekezlet munkáját. A tanácskozáson foglalkoztak azzal, mit kell tenniük a vállalati szervezetben működő jogászoknak azért, hogy a kormány munkaprogramját minél eredményesebben támogathassák. Szedd és vidd Túráról Olcsósága miatt kedveltté vált országszerte a Szedd és vidd akció. A termelőszövetkezeteket, valamint az állami gazdaságokat alma-, körteszedésre egy-egy hét végén több tízezren keresik fel. Felvételünk a túrái Galgamenti Tsz-ben készült, ahol a környéken élő családok hét végén is gyűjtötték az ízletes almát. (Kerekes Tamás felvétele) A Trabanttól a Mercsdesig A használt gépkocsik piacán A hét végére a meteorológia szép, csendes, napsugaras időt ígért. Az előrejelzéssel ellentétben hűvös, felhős napok köszöntöttek ránk. A vastag, szürke felhők szinte a földet súrolták, bármely pillanatban esőt ígérve. Valószínű ezért sokan módosították hétvégi programjukat. így érthető, hogy a szokásosnál többen keresték fel szombaton Budapesten, a BNV parkírozójában található autópiacot, amely csupán a nézelődőknek is szórakozást nyújt. Hetente vendég Hivalkodó Mercedesek és Volkswagenek társaságában jól megfértek egymással a szerényebb külsejű Trabantok, Skodák és a nagyon régi Wartburgok. — Minden héten kijövök a családommal — mondja Oldal István, aki Tápiószeléről érkezett a vásárra. — A gyerekek is szeretik nézegetni a különböző típusú és korú autókat. Attila fiam, aki kilencéves, szinte ismerősként üdvözli azokat a kocsikat, amelyek megjelennek itt hétről hétre. Mert be kell vallani őszintén, hogy óriási a kínálat és nagyon kicsi a kereslet. A kis, fürge mozgású, piros dzsekis Attila örvendezve újságolja édesapjának: Szuperré alakítva — Nézd, apa! Ilyen szuper sportkocsit én még nem láttam ezen a piacon! A szuperkocsi felé igyekszem. A nagy tömegtől egyelőre semmit se látok. Miután szemrevételezték az autót, lassan odébbállnak. az emberek. Most már egy fehér, nyitott Volkswagen mutatja büszkén magát a kissé megviselt Skoda mellett. Irányár: háromszázhetvenezer forint. — Nem gondolja, hogy egy kicsit drága ez a jószág? — Árulkodó levél A budaörsi rendőrség udvarán áll egy valamikor jobb Ez a kerék bizony elkopott! napokat látott Ladának a váza. A tolvajok minden alkatrészét kiszerelték, átépítették más kocsiba vagy eladták. A vázat Páty környékén az erdőben találták meg a rendőrök. A tettesek rövidesen Keresik a megbízható partnert Verseny a burgonyáért Előre látott, ám arányaiban mégis minden várakozást felülmúló fordulatot hozott az idei ősz a szabolcsi burgonyatermesztőknek. Most a kereskedők versenyeznek értük, pontosabban a krumpliért. Az ország minden részéből érkező felvásárlók egymás áraira licitálnak, ugyanis az utóbbi évtizedben már- már állandósult értékesítési gondok miatt a nagyüzemek csaknem egyszerre, sorozatban hagytak fel a növény termesztésével. A két-három ezer hektárral — ötezer alá — csökkent területen is megtizedelte a termést a kedvezőtlen, aszályos időjárás. A gyökeres változás szokatlan gondokat okoz a hajdan csaknem egyedüli felvásárlónak, a megyei Zöldért Vállalatnak is. A tavalyi több tízezer tonnás termékfelesleggel szemben a raktárakban lévő készlet alig haladja meg a hatvan vagont. A Zöldért a tavalyihoz képest duplájára emelt — kilónkénti nyolc-forintot meghaladó — árait tovább már nem kívánja növelni. Más módon igyekszik a termelőket a szerződés teljesítésére ösztönözni. Meghirdette: a jövőben, amikor az idei kereslet hatására bizonyára ismét dömping lesz, csak azzal köt értékesítési szerződést, garantálva a biztos átvételt, aki most megbízható partnere. Erről olvastam Zöld legelőn furulyaszóval K érem tisztelettel, könnyen megeshet, hogy rövidesen ismét pásztorkodó nép leszünk. Jobb volna előbb, mint később. Amíg élnek olyanok, akik ismerik a pásztorkodás csínját-bínját. Tudják, hogy kell ápolni a bárány beteg lábát, mikor van itt az ideje a kihajtásnak, behajtásnak, s tudnak furulyázni. S ez nagyon fontos. Nem ám blokflőtén, ó nem. Igazi, rendes népi furulyán. Az se baj, sőt nagyon jó, ha tudnak készíteni hatlyukú furulyát, amelyet fújva ballagunk a nyáj után. Nem akarok dicsekedni, de nekem még megvan az öreg furulyám, sőt a dorombom is megvan, úgyhogy ezzel nem lesz gondom, mikor üt az óra, s el kell indulni. Esténként gyakorolom a dallamokat, amelyeket a nyáj után mende- gélve fújni vagy pöngetni fogok. Segít a tudomány, hiszen beható megfigyeléseket gyűjtöttek össze arról, milyen muzsikára emésztenek, hogy tejelnek jobban a tehenek, a kecskék és a birkák. Visszatérni a pásztorkodáshoz nem fájdalommentes. Mindenekelőtt újra rá kell szoknunk a járásra. A nyájat nem követhetjük Trabanttal. Ha nem kéne furulyázni, dorombolni, autókázhatnánk az állatok mögött, csakhogy a kipöfögő gázok rátelepednének a fűre, amit a kényes jószág nem enne meg. S ha nem eszik füvet, nem lesz tej. Mi éppen azért hajtjuk ki a tehenet, birkát, kecskét, hogy tejet adjon. Nagyon sok tejet. A jövőben a mainál ezerszer több sajtot eszünk. Naponta legalább háromszor. Aki tízóraizik, uzsonnázik, még többször. Minden olyan alkalommal eszünk majd sajtot, amikor ma kenyeret. A sajt a jövő kenyere, olvastam egyik napilapunkban. Sajtkenyeret már most készítenek, egykilós formában. Ezt a kenyeret ugyanúgy lehet szeletelni, mint bármelyik más fajtát, mondta annak a vállalatnak a vezetője, ahol a jövő kenyerét kifejlesztik. A szeletelésnek nagyon megörültem. Ez mintegy átmenetet jelent a régiből az újba. Híd a jövő és a múlt között. A szeletelés ősrégi mozdulata, a sajtkenyér megszegésének ünnepi pillanata tompíthatja fájdalmunkat, ami azért sajog bennünk, amit elvesztettünk. A sajtkenyérre való áttéréssel egy kicsit az életünket veszítjük el. Mi volt a nép száján az élet? A gabona. A hagyományos kenyér alapanyaga. Eltűnnek a gabonához fűződő szép szokások. A vetéshez, aratáshoz, behordáshoz, őrléshez, dagasztáshoz, sütéshez kapcsolódó hagyományok. Hiányozni fognak az aratási riportok. Én már előre félek. Minden nyáron megkaptam a szívemnek oly kedves mondatot: amint régen mondták, az élet. Elképzelni nem tudom, hogyan vészelem át a nyarakat e mondat nélkül. Másoknak még nehezebb lesz. A kom- bájnosoknak. Nem ülhetnek föl többé a légkondicionált fülkébe, hogy gépükkel beleharapjanak a szőkén ringatózó búzatengerbe. Rossz lesz a vezetőknek. Nem nyilatkozhatnak elérzékenyülten arról, hogy az aratás idején dupla adag ebédet adnak a kombájnosoknak, s minden meny- nyiségben hűsítőt. E z marad mögöttünk, amikor átmegyünk a hídon. A túloldalon méla nyáj vár, napsütés, zöld legelő. Iszá- kunkból elővesszük furulyánkat, ballagunk a dús füvet hersegtető tehénkéink, báránykáink után, s fújjuk a tejelésüket elősegítő dallamokat. De csak akkor lehet mindebben részünk, ha igyekszünk. Vác- szentlászlón javában készülnek a szám (tógépes rendszerű tehéntartásra. Késlekedésünkért nagy árat fizethetünk. Zöld legelőn való mendegélés, furulyázás helyett ülhetünk a monitor előtt, s bámulhatjuk a kékesen vibráló képernyőt. Kör Pál teszem fel bátortalanul a kérdést a sportos, fekete hajú fiatalembernek, aki Szentendréről érkezett az autóvásárra. — Próbálja ki nyugodtan — mondja kedvesen a tulajdonos. Beülök a csodagépezetbe. Egy pillanatra elálmélkodom az összkomfortos kényelemben. El kell ismernem, hogy ezen a kocsin az ülésektől kezdve a kormányig és műszerfalig minden osztályon felüli. — S mi lesz, ha esik az eső és hordja a szél a havat? — Akkor húzunk egy ponyvát a tetejére — veti közbe Horváth ■ Mihály kedélyesen. Még azt is elmondja magáról a fiatalember, hogy műbútorasztalos a foglalkozása, a hobbija és szerelme az autó. Mivel tárgyalási alapunk semmiképp nem lehet, el kell búcsúznom tőle. Azért ha Szentendrén járok, lehet, hogy újra megnézem a kocsit ... Magok és balzsam A parkírozó autók között egy gombostűt sem lehet leejteni a sétáló tömegben. Többen tökmagot és szotyolát kínálgatnak. Egy . idősebb nő kínai balzsamot akar rásózni a nézelődőkre. — Hát-, derék- meg fogfájásra és gyomorfájásra kitűnő — mondja Horváthné, aki Kecskemétről hozta ezt a különös árut. Mivel nem kelendő a portékája, bosszankodik egy sort, hogy hiába tett meg ilyen hosszú utat. Néhány méterrel távolabb, a büfésor közelében főtt kolbász és virsli illata száll a poros, esőre álló levegőben. A pavilonok előtti kis alkalmi asztalon jóízűen falatozik Sziki Gábor és családja. — Érdről kerekeztünk be — mondja Szikiné, miközben mustárba mártogatja a frissen főtt virslit. — Egy öreg Moszkvicsunk van, amellyel a férjem jár dolgozni és most szeretnénk egy mini Fiatot venni. Sok időt takaríthatnánk meg, ha én is kocsival mehetnék a munkába. Már több kocsira is alkudoztunk, de hatvanötezer alatt az istennek se akarják adni. Nem lett üzlet — M; is már sokadszor vagyunk itt — mondja Kókai József, aki Jászfelsőszentgyörgy- ről érkezett. — Erika lányom is elkísér rendszeresen, de hiába ácsorgunk itt akár egész nap, csak az időnket pazaroljuk. Most már nem hiszem, hogy ezen az őszön túladok a régi kocsimon. Délelőtt tizenegy óra. Lassan oszladozik a tömeg. Elindulnak az eladásra szánt kocsik js. Ez a szombat se hozott szerencsét, talán majd legközelebb!? Keresztes Szilvia
