Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

1987. OKTOBER 1., CSÜTÖRTÖK mr . .t# t:iivEi\ 3 Féltve a lakosság érdekét A megyei párt-végrehajtóbizottság előtt az alapellátás Újabb vizsgálat a Kiskunsági Állami Gazdaságban A belső szabályzat dzsungelében S zigetcsépen az ABC pénztárosát nem tudtam lebeszélni: majd magam el­intézem. Megemelte helyettem a kó- lásrekeszt és kisegítette az utcára. Azután visszaült a pénztárba és foly­tatta a munkáját. Napokkal ezelőtt .történt, de minduntalan eszembe jut a sokdolgú asszony, aki meghazudtolva a kereskedelemről szóló sokszor általánosító rossz véleményt, kedves figyelmességével belopta magát a szívembe. Hasonlót írhatok a tököli vas-műszaki bolt Vezetőjéről: a dugig tömött kis üzletben azon­nal ott terem, segít a vevőnek a választásban. Ha nem lenne Budapesttől olyan messze, akár minden héten kiutaznék Vácra, az élelmiszer­kereskedelmi áruházba, mert a választékkal, az udvarias kiszolgálással oda is visszacsalo­gatnak. Nem lenne értelme minden — Pest me­gyében szerzett — jó, emlékezetes tapasztala­tom összegzésének, mert akadhatnának má­sok, akik jó hangulatomat azonnal számos rossz benyomásukkal lomboznák le. Tudom, hiszen én is e világban élek, hogy a kereske­delem kulturáltsága, az eladók udvariassága sok kívánnivalót hagy maga után. Hogy még­is a naposabb oldalról szóltam — s nem a gödöllői szövetkezeti dinnyeárust emlegettem, aki záróra előtt és gond nélkül otthagyta ha­lom áruját is másnapra, elvégre nem az ő kára, udvariatlanul elutasított: mondván „már nem szolgálok ki, eszemben sincs” —, vagy nem annak a kislánynak az alakját aposztrofálom, aki evett, beszélgetett társá­val, s legkisebb ingere sem volt a kiszolgálás­ra —, annak az az oka, hogy levonhassam a végkövetkeztetést: e területen is ilyen meg olyan emberek is dolgoznak. A kereskede­lemben — mint a gazdasági élet más terüle­tén is — a kereslet-kínálat viszonya befo­lyásolja nagyrészt az ott dolgozók magatar­tását. Csakhogy vannak, akik ezzel a helyzet­tel nem élnek vissza, szakma- és embersze- retetük, kedvességük meg tudja édesíteni a sokszor nehéz vásárlási körülményeket. A kereskedésekben a lakosság minden ré­tege megfordul. Hogy milyen az ellátás, hoz­zájut-e az állampolgár az alapvető cikkekhez és emberhez méltó körülmények között jut-e hozzá, az a közösség hangulatát jelentősen be­folyásolja. Grósz Károly miniszterelnök az őszi parla­menti ülésszakon így fogalmazott: „ ... azt is érzékeljük, hogy... a társadalmi közérzet érezhetően rosszabb, mint néhány évvel ez­előtt, Rosszabb, annáj is, mint ahogy a?t,. az átlagos színvonalon élő állampolgár hely­zete indokolná./..” Nos, ha ezt a gondolatsort összekapcsolom az előzőekkel, akkor érthető, hogy a korábbinál is nagyobb ma a hatása a kereskedői magatartásnak, az áruellátásnak, kivált az alapélelmiszer-cikkekkel való ellá­tásnak. Ezt fogalmazta meg a napokban a Pest me­gyei párt-végrehajtóbizottság is, sokszorosan aláhúzva a teendőket: mind a megyei, mind a helyi pártbizottságok tagjai, tanácsok dol­gozói, a kereskedelemben érintettek jelen idő­szakban különös figyelemmel kísérjék —, s ahol szükséges, gyors reagálással, intézkedés­sel segítsék a zavartalan ellátást, ellensúlyoz­zák, amennyire csak lehet, a megye sajátos, kedvezőtlen helyzetéből adódó gondokat. Az alap, a lakosság élelmiszerekkel és napi iparcikkekkel való ellátása, ha nem is mindig és nem is mindenütt, de alapvetően kielégítő, ennek ellenére sok a mozgósítható tartalék. A Pest Megyei Tanács például a kistelepülé­sek hátrányos helyzetét számos módon igyek­szik enyhíteni, az Ipoly vidékén élők már ta­pasztalhatták, mily ötletes módszerekkel se­gítik bevásárlásukat. A szűkös helyi forráso­kat is sokszor az ellátás javítására fordítják a tanácsok, s nem várják, hogy a belkereske­delmi tárca oldjon meg minden kívánságot. A VII. ötéves tervben is elsőrendű cél az alapellátás fejlesztése valamennyi településen — a kereskedelmi koncepción belül. Enyhí­teni szükséges az agglomeráció nehézségeit, idényben az üdülőkörzetek túlzsúfoltságát. Az elmúlt másfél évtizedben a megye kiskeres­kedelmi hálózatának alapterülete az országost megközelítő mértékben — mintegy 1,8-szoro- sára — nőtt. Csupán ABC-áruházból hetven­kilenccel gyarapodott a megye, s jelen terv­szakaszban minden bizonnyal további 25—30 épül. Minden öröm ellenére azonban szembe kell nézni a ténnyel: még mindig indokolatla­nul hátrányosabb Pest megye helyzete az or­szágos átlaggal szemben. Az ABC-programhoz a megyei tanács saját fejlesztési alapjából százmillió forint, pályá­zattal elnyerhető támogatást nyújt. A vállala­tok, a szövetkezetek nagy összegeket fordí­tottak és fordítanak rekonstrukciókra, korsze­rűsítésekre. S mert a kistelepülések vannak a legkritikusabb helyzetben, a Szövosz 30 millió forintos támogatással, összesen 74 mil­lió forint felhasználásával, 96 kistelepülés, illetve külterület kereskedését tudják bőví­teni, elfogadhatóbbá varázsolni. Sok kis bolt létszámhiány miatt tart zárva, de a munkaerőhiány a nagyobb településeken is kísért, kivált az agglomerációban, ezen be­lül is az élelmiszer-kereskedelemben. Válto­zatlanul nagy a főváros csábító hatása: a na­gyobb kereset, a nagyobb juttatás nehezen el­lensúlyozható mással. A tej, a kenyér mennyisége, minősége, pon­tos szállítása, a hús és húskészítmények biz­tosítása, a megfelelő választék kínálása — mindenki tudja — nagy terhet ró a vállala­tokra, az ellátás színvonaláért felelős taná­csokra, testületekre. Kiegyensúlyozottabb, kö­rültekintőbb, felelősebb a tejtermelő üzemek, a sütödék s egyéb vállalatok magatartása az ellátásban. Ünnepek táján is kevesebb a pa­nasz, mint évekkel ezelőtt. De az áru terítésében, a kereskedés szín­vonalában nagy a szóródás. A pénzhiány pe­dig olykor évekre kitolja egy-egy építési, bő­vítési, felújítási gond megoldását. Olykor itt, ezen a területen is tapasztalható tétovaság, közömbösség, tehetetlenség. A megyei tanács a közeljövőben szintén megtárgyalja e szerteágazó kérdésnek minden fontos részletét, hogy a tanácstagok, a helyi tanácsok figyelmét felhívja a helyi kezde­ményezések felkarolására, ösztönözzön min­den lehetséges cselekvésre, ami befolyásolja a lakosság jó közérzetét. E zt tette a napokban a megyei párt-vég­rehajtóbizottság is, anélkül, hogy elmerült volna a szakmai kérdések részleteiben, azokban a problémák­ban, amelyek a szakmai értőkre tar­toznak. Teljes felelősséggel azonban azokról a kulcskérdésekről szólott, amelyeket a poli­tika eszközével kell segíteni, féltve, vigyázva az állampolgárok érdekét, befolyásolva mind­azok gondoskodását, cselekvését, akiken a kereskedelmi alapellátás múlik. S. A. Gyakran megfordultak az utóbbi években a népi ellen­őrök a Kiskunsági Állami Gaz­daságban. Az igazgató — Szó­ka József — és munkatársai ellen fogalmazott, aláírt és névtelen közérdekű bejelenté­sek ugyanis a törvénysértő je­lenségek egész sorozatára hív­ták fel a politikai és állami szervek figyelmét. Súlyos visszaélések A Pest Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság legutóbbi ülé­sén a testület újabb részletek­kel egészítette ki azt a lehan­goló képet, amely az apaji gazdaságban uralkodó súlyos, kaotikus állapotokról korábban már kialakult. A kaotikus jel­zőt pedig azért mertük hasz­nálni, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium törvényességi felügyeleti osz­tályának a képviselője el­mondta: a most befejezett vizsgálatuk során bebizonyoso­dott, hogy a gazdaság összes beUő szabályzata rossz; a vál­lalati tanács eddigi tevékeny­sége hibás, érdemi döntéseiből több törvénysértő is akadt, mint például az igazgató, Szó­ka József fizetésének vissza­menőleges hatályú felemelése. Mindebből ragadjuk ki most a belső szabályzatok hiányos­ságait, mert — miként az aláb­biakból kiderül — a szabályo­zatlanság (kivált, ha időben nem ellenőrzik) súlyos vissza­élésekhez vezet. Ka elhullt, miért él ? A Kiskunsági Állami Gaz­daság anyajuhállományának 72,9 százaléka — 968 állat — hullott el vagy került kény­szervágásra 1985-ben. Tavaly az ilyen módon elszenvedett veszteség százalékos arányban kisebb volt ugyan, de az el­pusztult állatok száma na­gyobb: 1228 anyajuh. Két év alatt és az idei első hat hó­napban összesen 5 millió 138 ezer forintos kár érte emiatt az állami gazdaságot. Madarász András, a juhá­szati ágazat vezetője az anya­juhok megdöbbentő és hihetet­len arányú pusztulását azzal magyarázta, hogy mivel az ágazatra megállapított tervet neki teljesítenie kellett, éve­ken át mellőzték a selejtezést, és ezért nagyon leromlott az állomány. Ez az érvelés 1985- re részben talán elfogadható is lenne, de ha abban az évben odalett az anyaállatok csak­nem háromnegyede, akkor a következő évben honnan került Utcatábla Monoron Egy forradalmár emlékét őrzi H osszú évekig laktunk Monoron a Kifut István utca közvetlen kö­zelében. Amikor a fiam abba a korba jutott, hogy böngészni kezdte az utcanévtáblákat és sorra kérdezte: miért Jósika és miért Móricz Zsig­mondi, és miért éppen ők, és kik ők tulajdonképpen — természetesen nem maradhatott alapos és kimerítő válasz nélkül. De Kifut Istvánnál cserben hagytak az ismereteim. Emlékszem, odáig jutottam, hogy: — Munkásmozgalmi ember volt... És mert utcát riem neveznek el akár­kiről, egészen biztosan úgy élt, hogy arról érdemes lenne mesélni... Majd utánanézek és feltétlenül elmondom neked... Nem néztem utána és nem mond­tam el, száz napi esemény sodorta szét a figyelmünket, másra, másfelé. És évek múltak el, réges-rég túl va­gyunk az utcanéytáblák böngészésén, már a közös rácsodálkozásokon is. De talán nem késő még, hogy elmondjam ezt a történetet azoknak is, akiktől most kérdezik a kezüket szorongató négy-öt évesek: — Miért Kifut István utca? Ki volt Kifut István? Kifut István ma, október elsején lenne nyolcvanéves. Derűs, bölcs nagy­papakor De ő nem érhette meg. 1941- ben az életét követelte Horthy vérbí­rósága. A vád: fegyverviselési és va­dászati engedély nélkül vadászni ment egy társával. A vadőr tüzet nyitott, a társát agyon is lőtte. Kifut István ■vette vállára a holttestet — pedig mene­külhetett volna, hiszen valószínűleg sejtette, mi vár majd rá — de haza­vitte. Alig titkolták, hogy a vád csu­pán jó ürügy, s Szakolczay Lajos ki­rályi ügyész is nyilván jól tudta, hogy a halálos ítéletnek nincs meg a jog­alapja — de 1941 decemberében, az Országos Gyűjtőfogházban mégis vég­rehajtották. Kifut István élete megsza­kadt. Csak az emlékezet élteti tovább. Hogyan is volt...? Pilisen a Kifut családot a felszaba­dulás előtt is, után is politikai meg­győződéséről, elkötelezettségéről ismer­ték. Az öreg Kifut István az Északi Járműjavítóban dolgozott — amíg hagyták, de mert elveiben nem ismert alkut, kivették kezéből a szerszámot. Felesége szülésznő volt, bábaasszony a faluban. Négy gyereket, két fiút, két lányt neveltek, arra nevelték őket, hogy keresni kell az utat, amely az urak, a nyomor, a kiszolgáltatottság világából kifelé vezet. A családfő 1915-ben orosz fogságba esett. Hat évet élt odakint, nyitott szemmel, hát hamarosan rádöbbent, hol a helye: a Vörös Hadsereg lovas­ezredének katonájaként harcolt a nagy októberi szocialista forradalom győzel­méért. Amikor hazatért, nem marad­hatott tétlenül: a szociáldemokrata párt helyi vezetőségének tagjaként olyan erővel képviselte a baloldali vo­nalat, hogy a szocdem párt jobbnak látta feloszlatni pilisi szervezetét. János és István, a két fiú ebben a légkörben élt. És az apai meggyőző­dést vitte tovább, s követte őket a két húg, Zsuzsanna és Mária is. Szervez­kedtek, agitáltak, gyűjtöttek a Vörös Segélynek, röplapokat terjesztettek. A család — bár jól konspirált — nem kerülhette el a rendőrség figyelmét. János is, István is sűrűn megjárta a politikai börtönöket. A Budapesti Ki­rályi Ügyészség 1933. december 27-én kiadott vádirata így szól: „... Kajli József, Kifut István és Gogolya Németh László az 1931—33. évek alatt Monoron és annak környé­kén a Kommunisták Magyarországi Pártjának további kiépítésére és meg­szervezésére, tehát az állam és a tár­sadalom törvényes rendjének erősza­kos felforgatására irányuló mozgalmat kezdeményezett és vezetett.. Másoknak akkor karácsony volt. So­kaknak nem lehetett ünnepe. Kifut István egy év és nyolc hónapi börtön- büntetést kapott, mert úgy igyekezett élni, hogy mindenkinek lehessen ün­nepe is, kenyere is, munkája is ... S 1941-ben kapóra jött a szeren­csétlen esemény a vadászfegyver­rel: könnyebben lehetett végezni egy „veszedelmes kommunistával’’. A rákoskeresztúri temetőből 1961 júliusában kerültek Pilisre, szülei nyughelyére a fiú hamvai. A két húg, Zsuzsa és Mária kérésére másik báty­juk, János és annak felesége — akik társak voltak a harcban is — hamvait is Pilisre, a közös sírhantba helyezték a napokban. A családfő, idős Kifut István ma lenne százesztendős, István fia nyolcvan. Az évfordulók emlékére ma koszorúk, virágok kerülnek a pili­si temetőben lévő sírra. Idősek, fiata­lok emlékeznek a múltra, amelyben a Kifut család küzdött, harcolt, a máért, Történetüket, tetteiket őrizze — mert őriznie kell — ne csak ünnepi, de hét­köznapi emlékezetünk is. K. Zs. elő 1228 leromlott állapotú anyajószág? Mielőtt e kérdésre válaszol­ni lehetne, tudná kelL, hogy a gazdaság a magánjuhászokkal kötött haszonbérleti és bérleti szerződések értelmében a juh­állomány egy részét „kihelye­zi” hozzájuk. A juhászok min­den rájuk bízott anyaállat után egy bárányt és öt kiló gyapjút adnak, vagy pedig 800 forint bérleti díjat fizetnek évente. Ezek a szerződések ért­hetetlen módon nem tartal­mazzák, hogy ki viseli az el­hullásból és kényszervágásból eredő károkat, vagy hogy mi­lyen mértékű legyen évente a selejtezés. így aztán felmerült a gyanú — de csak a gyanú, hiszen mivel a népi ellenőr nem hatóság. így a bizonyítás, a nyomozás nem az ő dolga —, hogy az elhullott vagy kény­szervágásra ítélt állatok egy része a juhászok magántulaj­donából került a gazdaság veszteséglistájára, miközben a gazdaság egészséges állatai pe- din magántulajdonba kerültek. Kapja az anyós és az após Minthogy a birka nem be­szél és nem mondhatja meg, hogy ki a gazdája, s az állami gazdaságban a kihelyezett ál­latokat szintén érthetetlen mó­don és szabálytalanul nem lát­ták el a tulajdonosra utaló jelzéssel, bizony előfordulha­tott, hogy a vállalkozók a sa­ját nyájuk selejtjét adták visz- sza a gazdaságnak. A vissza­élések megelőzésére minden­esetre ezúttal is hiányzott az a belső szabályzat, amely ponto­san előírta volna, hogy a bér­lők ugyanolyan darabszámú, életkori átlagú és egészségi ál­lapotú nyájat kötelesek vissza­adni, amilyet a gazdaságtól át­vettek, s egyértelműen biztosí­totta volna a közös tulajdon védelmétu A szerződések betartásának egyébként sem tulajdonítanak nagy jelentőséget az apaji gaz­daságban. Erre egy példa. A Gyapjú- és Textilnyersanyag- forgalmi Vállalattól idén áp­rilis 21-én a Kiskunsági Álla­mi Gazdaság átvett tartásra 600 jerke birkát, s szerződés­ben vállalta, hogy az „állo­mány tartását jó gazda gon­dosságával végzi saját telep­helyén, saját takarmányból és munkaerővel”. Még meg sem száradt a tin­ta a papíron, ugyanezen a na­pon, tehát április 21-én, a szer­ződéssel mit sem törődve, az apaji gazdaság ezeket a birká­kat öt évre bérbe adta V. J.- né tassi lakosnak. Annak, aki véletlenül anyósa éppen a ju­hászati ágazat vezetőjének. Mindezt a dicső akciót be­tetézte egy olyan szerződés megkötése, amelyből nem de­rül ki, hogy a tulajdonos tud­ta és hozzájárulása nélkül ma­gángazdaságba továbbított bir­kák esetleges elhullásáért kit terhel majd az anyagi felelős­ség. Legalább ennyire fur- csállható üzletet kötöttek idén július 8-án is, amikor a gaz­daság a sántosi Sugár gt-töl 192 bárányt vásárolt, s azokat nyomban eladta V. J. tassi la­kosnak. Annak, aki véletlenül ezúttal a juhászati ágazat előbb már említett vezetőjének az apósa. Megkérdezték a népi ellen­őrök az arra illetékes gazda­sági vezetőktől, hogy munka- szerződés nélkül miért, milyen munkáért fizet évek óta havi két-két ezer forintot a gazda­ság a magánjuhászok részére? A kérdésre természetesen nem válaszoltak. (Az egyik ilyen munkaszerződés és munka nél­kül javadalmazott magánju­hász ellen jelenleg más ügy miatt bűnvádi eljárás folyik, erről lapunkban már írtunk.) Mindez nem történt volna mag, ha a kötelezően előírt belső szabályzat pontosan meg­határozná a magánszemélyeit foglalkoztatásának feltéte­leit. Sok egyéb kifogást is papír­ra vethetnénk, amelyet felfed­tek a népi ellenőrök. így pél­dául többi között azt. hogy a gazdasággal mellékfoglalko­zású munkaviszonyban álló dr. Sz. K. orvosnak miért adott építési kölcsönt az állami gaz­daság, vagy T. A.-t hogyan al­kalmazhatták havi négyezer forintért mezőőrnek vizsga nél­kül, hiszen máig még mező­őri esküt sem tett. Felelősségre vonás nem volt Jelen volt ezen a NEB-ülé- sen Soós János, a gazdaság párttitkára is, aki röviden is­mertette a pártvezetőségnek azokat a kevés sikerrel járó törekvéseit, amelyek a mun­kahelyi demokrácia megvaló­sítására és a visszaélések meg­szüntetésére irányultak. Ha­lász Dezső, a gazdaság válla­lati tanácsának elnöke arról panaszkodott ezen az ülésen, hogy nehéz helyzetben van, mert annak a testületnek, amelynek az elnöke, négy tag­ja is a gyanúsítottak között szerepel a korábbi rendőrségi nyomozás alapján készített vádiratokban. A megyei NEB most újólag kifogásolta: noha az elmúlt években a csalások, visszaélé­sek, okirat-hamisítások egész sorozatára derült fény, felelős­ségre vonás mégsem történt az állami gazdaságban. A most leleplezett visszásságokról ér­tesítik a megyei rendőr-főka­pitányságot, s a jogtalan bér- kifizetések miatt bűnvádi fel­jelentést tesz a megyei NEB a főügyészségen. Cseri Sándor A külügyi bizottság állásfoglalása Lehetséges az előrelépés Szerdán a Parlamentben — Szűrös Mátyás elnökletével — ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága: hazánk nemzetközi kapcsolatainak tükrében a képviselők — meg­hívott szakemberek bevonásá­val — elemezték a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség nem­zetközi tevékenységét, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak nemzetközi ifjúságpoliti­kai munkáját és a magyar Or­szággyűlés külkapcsolatainak alakulását. Az első témáról Ernőd Péter, a KISZ Közpon­ti Bizottságának titkára, a má­sodikról Vas Éva, az MNOT nemzetközi osztályának veze­tője, a harmadikról Demeter Sándor, az Országgyűlés iro­dája külügyi főosztályának vezetője adott tájékoztatást, illetve választ a képviselők ál­tal felvetett kérdésekre. Az ülés -napirendi témáinak vitája után mindhárom tájé­koztatót egyhangúlag tudomá­sul vette a bizottság, majd ezt követően — időszerű nemzet­közi kérdésekkel összefüggés­ben — állásfoglalást fogadott el. Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága fontos előrelépésként értékelte a Szovjetunió és az Egyesült Államók szeptember 18-i elvi megállapodását a rö­vid és közepes hatótávolságú atomfegyverek felszámolásá­ról. A megállapodás az első olyan egyezmény lesz, amely két tömegpusztító fegyverka­tegória teljes felszámolását tartalmazza. A külügyi bizottság a szov­jet—amerikai előzetes megál­lapodás jelentőségét abban is látja, hogy a közös politikai akarat kifejezésre juttatása magában hordozza egy újabb, az eddigieknél is átfogóbb és eredményesebb fegyverzetkor- látozás lehetőségét. A megál­lapodás azt is tanúsítja, hogy a kölcsönös biztonság követel­ményeinek figyelembevételé­vel lehetséges az előrelépés a nemzetközi béke és biztonság erősítése terén. A képviselők úgy értékelték, hogy az elvi megállapodás kedvezően hat az európai politikai, gazdasá­gi, kereskedelmi, kulturális és humanitárius együttműködés fejlődésének távlataira is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom