Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
KjJßiiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1987. OKTOBER 12., HÉTFŐ Új utak a szociálpolitikában? I. A problémagyűjtés időszaka — Nem vagyunk hatóság... Nem akarunk hivatal lenni. Mi szolgálat vagyunk... — tisztázta rögtön, beszélgetésünk elején a saját és a családsegítő központ álláspontját, „hitvallását” dr. Thur Ottóné, a központ vezetője. Kellemes környezetben beszélgettünk, a Sztáron Sándor utca 18. szám alatt lévő, nemrég felújított és átalakított, otthonosan berendezett épület egyik szobájában. Javasolnak — Kezdjük talán az elején: mi volt a központ megalakításának célja, milyen feladatok elvégzése érdekében hívták életre? — Növekszik a veszélyeztetett családok száma, és a meglévő szociálpolitikai intézményrendszer jellegénél, szervezeti adottságainál fogva már legfeljebb csak részeredményeket képes elérni. Mi hiányt pótolunk... — kezdte válaszát dr. Thur Ottóné. — Komplex és komplett segítséget szeretnénk nyújtani a családoknak, természetesen a konkrét problémáikat meghallgatva és reagálva ezekre... Tehát például, ha valaki idejön, hogy írjunk meg helyette egy kérvényt, mert ő nem tud írni, ezt is megtesz- sziik. Ha konfliktushelyzetbe kerül egy család, és hajlandó nyíltan feltárni a problémáit, együttműködni velünk, akkor javaslatokat teszünk a konfliktus feloldására. De a több javaslat közül nekik kell választaniuk ... Ez nagyon fontos, gondolom, érti, hiszen mi nem a felsőbbrendűség pozíciójából diktálunk, nem mindenttudó- ként mutatjuk meg az egyetlen lehetséges utat, hanem parnerek akarunk lenni. Olyan partnerek, akik csak azért tudnak ötleteket adni, mert több a tapasztalatuk ... — Régebben vagy talán még ma is, az emberek gondjaikkal, bajaikkal megkeresték a szakmaközi bizottságot, a népfrontot, a pártbizottságot, a tanácsot és talán leggyakrabban, főleg, amíg még volt segélyezési lehetősége, a Vöröskeresztet. Most mindezt pótolni akarják, át kívánják vállalni? — Szó sincs róla! Koordinálni szeretnénk a meglévő intézményrendszer munkáját, nem sértve, tiszteletben tartva tevékenységüket. Emellett szeretnénk jelzőszerepet is betölteni: ami meghaladja lehetőségeinket, amit nem tudunk megoldani, azt az állami és pártvezetésnek jelezzük. Szeretnénk hatékonyan részt vállalni a megelőzésben is. Még át sem adták... — Mindezt hét ember végezné el? — Van jogászunk, pszichológusunk, pszichopedagó- gusunk, pedagógusunk, pszichiáterünk, több szociális munkásunk, én szociális szervező vagyok. Hét főfoglalkozású és öt mellékfoglalkozású munkatárs természetesen nem vállalhatja fel egy város összes gondját, baját, ezért kell együttműködnünk más intézményekkel, szervezetekkel. Sok embert kerestünk meg támogatásért, és sokan ajánlották fel segítségüket. Ez óriási dolog... És azt hiszem, enélkül működni sem tudnánk. — Tájékoztatójukban, ami gondolom, elsősorban saját használatukra készült, olvastam egy szót: problémagyűjtés. Kevés talán a probléma, ezért kell gyűjteni? Vagy, és elnézést kérek kissé durva fogalmazásért, toborozni kell az ügyfeleket? — Még át sem adták a központot, már fordultak hozzánk segítségért, eddig legalább száz üggyel foglalkoztunk ... A problémagyűjtés során elkészítjük a város problématérképét, amelyen például szerepel, hogy hány család él a városban, mennyi az elváltak száma, melyik területen milyen a bölcsőde-, óvodahelyzet, hányán várnak lakásra és így tovább. Először a szülőkhöz Összegyűjtöttük a tanácsnál, a tömegszervezeteknél nyilvántartott problémákat, a területi gondokat, megkérdezve az iskolákat, körzeti orvosokat, körzeti rendőröket. A problémagyűjtés eredményeit pedig összegezzük és elemezzük, hogy elébe mehessünk a gondoknak. Hogy megtudjuk, hol kell nagyobb figyelmet fordítani a megelőzésre, hol kell segítséget nyújtani, akár egy családnak, akár egy körzetnek ... — Akár egy sajátos gondokkal küszködő korosztálynak? Például a gyerekeknek? — Igen, ők a legfontosabbak. A családon belüli konfliktusok feloldására is olyan megoldásokat igyekszünk kialakítani, amelyek elsősorban a gyerek vagy a gyerekek érdekeit szolgálja. És természetesen, a gyerekek, serdülők előtt is nyitva az ajtó, azonban azt szeretnénk, ha ők elsősorban a szüleikhez fordulnának, és a családon belül kapnának választ problémáikra ... Borgó János (Folytatjuk.) Iskolaszövetkezet Visszafizetendő kamatmentes kölcsön elnyerésére pályázatot hirdet az Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH) a központi ifjúsági alapból. Az ÁISH iskolai szövetkezeti tevékenység széles körű elterjesztése és színesítése érdekében önálló iskolai szövetkezet alakításához, iskolai szövetkezeti csoportok termelési ás gazdálkodási profiljának bővítéséhez nyújt segítséget a kölcsönformával. A részletes feltételekről a megyei tanácsok ifjúsági és sportosztályai adnak tájékoztatást, és oda kell beküldeni a pályázatokat is 1987. október 15-ig. Egyenesen Szabolcsból A MÁV aímaakciója Almaországból, Szabolcs- Szatmár megyéből érkezett friss jonatán- és starkingalma a váci vasútállomásra. A gyümölcs 20 kilós egységcsomagokban van, ezért ez a legkisebb vásárolható mennyiség. Az első osztályú áru kilónként 12 forintba kerül. Egyelőre egy vagon almát hoztak, de ha nagy lesz az érdeklődés, újabb mennyiségeket rendelnek a vasutasok. Az árusítás az állomás melletti raktárépületben lesz, október 12-től. Moh Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 12-én fél 6 és fél 8 órakor vetítik az Én is jártam Isonzónál című magyar dokumentumfilmet. Rendezte: Gulyás Gyula és Gulyás László. — Október 13-án és 14-én, felemelt helyárral mutatják be a Csók, anyu! című színes magyar filmszatírát. Rendezte: Rózsa János. Főszereplői: Udvaros Dorottya és Koltai Róbert. Oktat a szolgáltató |^edd van és piac. Ilyenkor megduplázódik a forgalom mindenütt, az utakon, parkolóhelyeken és üzletekben egyaránt. Tizedmagammal várunk a cipőjavító részlegnél a sorunkra. A pultnál sokszoknyás asz- szony sok-sok cipőt ad be, és egyúttal a készeket vinni el — nyilván állandó vendég itt. Lehet. hogy egy falu cipőit hoz- za-viszi... De nem viheti, mert két, azaz kettő párat nem talál a „szolgáltató”. Elkeveredett valahol. Kicsit tolongunk, egyszóval nem kényelmes a helyzet. Lassan fogy a türelem, a levegő .is nehezedik, ahogy telik az idő. — Tessék az enyémet ideadni! — mondja valaki elöl, mutatva az általa már felfedezett cipőjére. — Igaz — hangzik máshonnan a helyeslés — tessék kiadni, ami megvan, majd megkeresik később a hiányzót. A sokszoknyás néni is belenyugodna ebbe, mert hátrébb húzódik a pulttól. Nem így azonban a „szolgáltató”! Felkapja a fejét, és mint a menydörgés hirdeti az ítéletet: — Tanuljanak meg sorba állni, mit gondolnak maguk? Az ilyen nagyságos asszonyokra nincs szükség! Bezzeg a fodrásznál tudnak ülni, akár két órát is!... A pultnál álló másik asz- szony magára veszi a dolgot, igaz neki is szánták: — Én nem vagyok nagyságos asszony, tanítónő vagyok ... — Gondolom — így a „szolgáltató” —, hogyan nevelheti maga a gyerekeket! — Egyértelmű, hogy ezt nem dicséretnek szánta a kaptafát elhagyó cipész. — Ez mégis döbbenetes! Újságba kellene beírni az ilyesmit, hogy hogyan beszélnek ... Elszabadul az indulat. — Ne fenyegetőzzenek itt újságcikkel... És jön a demagógia, áttörve az értelmet: — Az én kezemből nem veszi ki senki a kalapácsot! Észre sem veszi, hogy az már rég nincs is a kezében, ha ezzel a tisztes szolgáltatóiparhoz való tartozását akarta volna dokumentálni. Később, amikor visszatérek, már lecsillapodtak a kedélyek, az elveszett cipők is megkerültek, így én is megkapom a magamét, mármint a cipőt. A történtekhez csak annyi lenne a hozzáfűznivalóm, hogy én ahogy ott körülnéztem, cipőt javíttatni nem a gazdag „nagyságos asszonyok” járnak. Igaz, nem olyan szegények, mint az a szolgáltatás, amit nyújtottak számunkra. Mert aki a pult mögött áll, még nem feltétlen kel) hogy a pult előtt állókkal szemben is álljon! Radányi Lajos Legyünk turisták! Egészségünk érdekében A mai értelemben vett turizmus elindítása egy nagyszerű, világhírű tudósnak, Eötvös Lorándnak a nevéhez fűződik, aki 1882-ben az első Előadás az infarktusról Hírek a Technika Házából Október 12., hétfő: Délután Madách-nap a művelődési központban az általános iskolásoknak. — 16 órától a 24-es teremben képzőművészeti szakkör Dániel Kornél vezetéséVác a hazai lapokban A Tungsram nevű üzemi hetilap fényképes beszámolót közölt a váci gyár MSZBT- aktivistáiinak szovjetunióbeli kirándulásáról, a többi között Leningrád nevezetességeinek a megtekintéséről. A Figyelő nagy helyet adott a váci Kovács Gyula hozzászólásának. A levélíró érdekes gondolatokat vetett fel a jövő évi árrendezésekkel kapcsolatos előzetes bejelentési kötél ezettségekről. A Népszabadság is beszámolt arról, hogy az idei fegyveres erők napja alkalmából Sallai Imre nevét vette fel Vácott a Magyar Néphadsereg híradókiképző központja szép ünnepség keretében. Az MHSZ Élet arról tudósított, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség XIV. kerületi vezetősége és az MHSZ Vác városi vezetősége idén is közösen rendezte meg a tartalékosok honvédelmi versenyét. A Magyar Nemzet új utakat ismertetett a zenetanításban, megemlítve, hogy a váci zeneiskola lehetőséget adott Durkó Zsolt Ludus Stellaris című művének improvizációs lehetőségeket nyújtó előadására. A Magyar Hírlap sportrovatában olvastuk, hogy az idén harmadszor rendeztek bajnokságot a Senior Kupáért, vagyis a Váci Kötöttárugyár — nem rossz befektetést jelentő — anyagi támogatásával. A Kelet-Magyarország (Nyíregyháza) bemutatta az első magyar autokomputert. A három érzékelővel felszerelt Econometert gyártó váci Híradástechnikai Anyagok Gyára márkaspecifikus csomagolásban hozza forgalomba. A béke jegyében született Finnországban jártam Úttörőcsapatunk, melynek vezetője Rácz Sándorné, országos kitüntetést kapott jó munkájáért. A jutalom részeként csapatunkból egy pajtás a Finnországba látogató országos úttörődelegáció tagja lehetett. Nagy örömöt és megtiszteltetést jelentett számomra, hogy a választás rám esett. A tábor, amelyben vendégek voltunk, a CISV (magyarul Nemzetközi Gyermekfalu) szervezésében létesült. A szocialista országok közül csak Magyarország tagja ennek a szervezetnek. A béke jegyében született, azzal a céllal, hogy a különböző nemzetek gyermekei találkozhassanak, barátkozhassanak, és boldog, örömElküldeném a barátnőmet Őszbe fordult az idő. A nyár is — nem volt igazi szép nyár — úgy elszaladt, hogy észre sem vettük. És itt vannak a naptár szerint is joggal hűvös őszi hétvégek. Barátnőm, aki lelkes természetjáró — városban lakó, de faluról származott — asszony, azt mondja: — Mi bizony minden hétvéget kihasználunk a gyerekekkel. Most még alig múltak tízesztendősök, hamar eljön az az idő. amikor már nélkülünk szerveznek maguknak hétvégi programot. Addig pedig — már feltérképeztük a környéket —, amíg csak nem fordul csúnya esősre az idő, minden hétvégen nagy kirándulásokra megyünk. Lesz benne egynapos, de tervezünk városnézéssel, hegyi túrával ösz- szekapcsolt kétnaposat, amikor a városban fizetővendégként alszunk majd. Ilyenkor, szezon után. olcsóbb. Az ő vidám terveit hallva azok az asszonytársaim jutottak eszembe, akik szombat-vasárnapra „kicsapják” a gyerekeket az utcára, hogy ők főzzenek, mossanak, vasaljanak, takarítsanak — egyszóval nyugodtan agyondolgozhassák magukat. És már hallom is az ellenvetésüket: ugyan, mikor jutna erre idő máskor? De szívesen elküldeném mindegyikükhöz ezt a barátnőmet, aki — a férjével és a ; jrekekkel együtt — mindezt hét közben megoldja, mert — úgymond — a hétvégi pihenőidő számára szent és sérthetetlen. És ő azt is mondja, csak elhatározás, no meg szervezés dolga az egész. S. M. teli perceket töltsenek el együtt. összesen 64-en voltunk, 46 gyerek (finn, svéd. norvég, francia, amerikai, brazil, portugál, olasz, guatemalai, japán, thaiföldi, Fülöp-szigeteki) és 18 ifivezető. Az angol volt a hivatalos nyelv, a többi gyerek jól értette egymást, de nekünk, magyaroknak nehézkesen ment a beszélgetés. Repülővel mentünk, jöttünk. Nagyon élveztük a kényelmes utazást és a felszolgálást. A hétvégeket finn családoknál töltöttük, akik különböző programokkal vártak bennünket. A táborban az ellátás nagyon jó és változatos volt. Tizenötféle kenyérből lehetett választani. Az ételek majdhogynem zsír és só nélkül készültek, amit eleinte nehéz volt megszokni. Nemsokára annyira ízlett már minden, hogy hízni kezdtünk. Programokban, érdekességekben és főleg újdonságokban volt gazdag ez a tábor. Sok apróságot vittünk, cserélni a pajtásokkal. Mindennap szaunáztunk, énekeltünk, játszottunk. Esténként a különböző nemzetek gyermekei bemutatták nénviseletüket, táncukat és vacsorát készítettek. Mi a magyar esten kalocsai népviseletben voltunk, táncoltunk, énekeltünk és gulyást főztünk. Az ifivezetők megszervezték az ifik műsorát, nagyon tetszett m'ndenkinek. Voltak humoros estek is, ahol a gyerekeknek kellett valami érdekeset kitalálni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az ott tanultakat hasznosítani tudjam. És legyen barátság és béke a földön, akkor boldog gyermek- és nyugodt felnőttkorunk lehet. Schmuczcr Henriett Juhász Gyula ált. isk. 7/A vei. — 18 órakor a 8-as teremben In memóriám Szigetköz címmel Ág Károly színes- dia-estje. Október 13., kedd: 10 órától a váci Technika Házában zsűrizik a hóvégi újítási kiállítás anyagát. — A volt görög templomban megtekinthető a Széchenyi utcai építkezéseknél feltárt leletek tárlata. — 18 órától a művelődési központ 4-es termében a HNF nőki.ub szabad foglalkozása. — 19 órakor a színházteremben mutatja be műsorát a BM Duna művészegyüttese (belépés csak meghívóval!). Október 14., szerda: 11 órakor a Technika Házában tartja ülését az MTESZ Pest megyei szervezetének végrehajtó bizottsága. — 16 órakor kezdődik a pedagógusklub vezetőségi ülése a művelődési központ 8-as termében. — 17 órakor a 34-es teremben dr. Tóth János kórházi osztályvezető főorvos előadása: A szívinfarktus és a cukorbetegség. Október 15., csütörtök: 10 órakor megalakul az MTESZ Pest megyei gazdaságpolitikai bizottsága a Technika Házában. — 17 órakor a Dunakanyar eszperantócsoportban nemzetközi eszperantó folyóiratok olvasása és fordítása. — 19 órakor Bikini együttes koncertje a Madách Imre Művelődési Központ színház- termében. Október 16., péntek: Kétnapos jubileumi rendezvénysorozat kezdődik a pokol-szigeti úttörőtáborban. — 17 órakor a bélyeggyűjtők klubjának tagjai találkoznak a Katona Lajos Könyvtárban, — 17 órakor a művelődési központ 4- es termében a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági csoportjának foglalkozása. Október 17., szombat: 10 órakor és 15 órakor Mesebolt — a Roller együttes vendégjátéka a művelődési központ színháztermében. — Kocsis Iván fotókiállítása a Madách Galériában. Október 18., vasárnap: Délután az ifjúsági klubban videofilm-vetítés. — A penci falumúzeumban megnyílik az egykor Vácott élő Csorba Tibor tanár festőművész kiállítása. — 13,30-kor kezdődik a Vác—Videoton mérkőzés az alsóvárosi sportstadionban. Magyar Turista Egyesület vezetője volt. Az eltelt több mint száz év mégsem volt elég arra, hogy a természetjárás, a túrázás a szabadidőnk eltöltésének egyik leghasznosabb részévé váljon, pedig hazánk természeti szépségei, történelmi örökségünk mindenki számára tartogat valami felfedezniva- ló kincset. A hétvégi szabadidő hasznos eltöltése gond és öröm egyszerre. Sokféle ötlet, javaslat született már eddig is, amelyek mind-mind azt célozzák, hogy a helyi adottságoknak megfelelően segítsenek megtanítani okosan pihenni, szórakozni. Az egyre feszesebb hétközi iskolai és munkahelyi munkarend szinte parancsoló szükségszerűséggel kívánja a hétvégeken a vonjó. pihentető, testet-'elket fe'üdítő programokat — a természetjárást. Az elmúlt években az úttörőmozgalomban több olyan akció volt, mely nem nevezhető szórványjelenségnek. (Például: a „Vár a természet” turisztikai játék, „Szülök-gyerekek együtt a szabadban” című akció.) További „aranytartalékot” jelentenek a „bakancsos klubok”, az őszi-tavaszi időszakban rendezett kerékpáros túrák. Sok helyen a „kocsis szülők” felvállalták, hogy saját gyermekük mellett még 3—4 másik gyermeket is elvisznek magukkal egy-egy távolabbi, hétvégi kirándulásra, s a végcélnál, a „Szállj ki és gyalogolj !” jelszó értelmében, együtt tesznek kisebb-nagyobb portyákat. Érdekes lehetőség az is, amelyet a „telkes szülők” tudnak nyújtani. Több helyen vendégül látják gyermekük baráti körét (esetleg egy őrsöt), ahonnan a gyermekek és felnőttek nagy kirándulásokat tehetnek, s egyre több. korábban ismeretlen tájat fedezhetnek fel. Az egészség megőrzését szolgáló társadalmi program kialakítása egyre inkább nemzeti üggyé kezd válni hazánkban, amely sok irányú, összehangolt munkát, részvételt igényel mindenkitől: gyermektől, felnőttől egyaránt. Van tehát lehetőség a jó irányú válozá- sokra. a jövőkép pozitív irányú formálására. Ehhez azonban át kell értékelni. meg kell válteztatni sok helytelen szokást, beidegződést: az elpuhult. elhízott generációknak (dohányzásról, italozásról és egyéb narkotikumok élvezetéről nem is beszélve) a legféltettebb kincsükkel, az egészségükkel való méltatlan bánásmódj,-’t és „pazarlását”. Dr. Bariba Gyula ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap)
