Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

KjJßiiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1987. OKTOBER 12., HÉTFŐ Új utak a szociálpolitikában? I. A problémagyűjtés időszaka — Nem vagyunk hatóság... Nem akarunk hivatal lenni. Mi szolgálat vagyunk... — tisztázta rögtön, beszélgeté­sünk elején a saját és a csa­ládsegítő központ álláspont­ját, „hitvallását” dr. Thur Ottóné, a központ vezetője. Kellemes környezetben be­szélgettünk, a Sztáron Sándor utca 18. szám alatt lévő, nemrég felújított és átalakí­tott, otthonosan berendezett épület egyik szobájában. Javasolnak — Kezdjük talán az elején: mi volt a központ megalakí­tásának célja, milyen felada­tok elvégzése érdekében hív­ták életre? — Növekszik a veszélyez­tetett családok száma, és a meglévő szociálpolitikai intéz­ményrendszer jellegénél, szer­vezeti adottságainál fogva már legfeljebb csak részered­ményeket képes elérni. Mi hiányt pótolunk... — kezdte válaszát dr. Thur Ottóné. — Komplex és komplett segítsé­get szeretnénk nyújtani a csa­ládoknak, természetesen a konkrét problémáikat meg­hallgatva és reagálva ezek­re... Tehát például, ha valaki idejön, hogy írjunk meg he­lyette egy kérvényt, mert ő nem tud írni, ezt is megtesz- sziik. Ha konfliktushelyzetbe kerül egy család, és hajlandó nyíltan feltárni a problémáit, együttműködni velünk, akkor javaslatokat teszünk a konf­liktus feloldására. De a több javaslat közül nekik kell vá­lasztaniuk ... Ez nagyon fontos, gondo­lom, érti, hiszen mi nem a felsőbbrendűség pozíciójából diktálunk, nem mindenttudó- ként mutatjuk meg az egyet­len lehetséges utat, hanem parnerek akarunk lenni. Olyan partnerek, akik csak azért tudnak ötleteket adni, mert több a tapasztalatuk ... — Régebben vagy talán még ma is, az emberek gond­jaikkal, bajaikkal megkeres­ték a szakmaközi bizottságot, a népfrontot, a pártbizottsá­got, a tanácsot és talán leg­gyakrabban, főleg, amíg még volt segélyezési lehetősége, a Vöröskeresztet. Most mindezt pótolni akarják, át kívánják vállalni? — Szó sincs róla! Koordi­nálni szeretnénk a meglévő intézményrendszer munkáját, nem sértve, tiszteletben tartva tevékenységüket. Emellett sze­retnénk jelzőszerepet is be­tölteni: ami meghaladja lehe­tőségeinket, amit nem tudunk megoldani, azt az állami és pártvezetésnek jelezzük. Sze­retnénk hatékonyan részt vál­lalni a megelőzésben is. Még át sem adták... — Mindezt hét ember vé­gezné el? — Van jogászunk, pszi­chológusunk, pszichopedagó- gusunk, pedagógusunk, pszi­chiáterünk, több szociális munkásunk, én szociális szer­vező vagyok. Hét főfoglalko­zású és öt mellékfoglalkozá­sú munkatárs természetesen nem vállalhatja fel egy város összes gondját, baját, ezért kell együttműködnünk más intézményekkel, szervezetek­kel. Sok embert kerestünk meg támogatásért, és sokan ajánlották fel segítségüket. Ez óriási dolog... És azt hiszem, enélkül működni sem tud­nánk. — Tájékoztatójukban, ami gondolom, elsősorban saját használatukra készült, olvas­tam egy szót: problémagyűj­tés. Kevés talán a probléma, ezért kell gyűjteni? Vagy, és elnézést kérek kissé durva fo­galmazásért, toborozni kell az ügyfeleket? — Még át sem adták a köz­pontot, már fordultak hoz­zánk segítségért, eddig leg­alább száz üggyel foglalkoz­tunk ... A problémagyűjtés során elkészítjük a város problématérképét, amelyen például szerepel, hogy hány család él a városban, mennyi az elváltak száma, melyik te­rületen milyen a bölcsőde-, óvodahelyzet, hányán várnak lakásra és így tovább. Először a szülőkhöz Összegyűjtöttük a tanács­nál, a tömegszervezeteknél nyilvántartott problémákat, a területi gondokat, megkérdez­ve az iskolákat, körzeti orvo­sokat, körzeti rendőröket. A problémagyűjtés eredményeit pedig összegezzük és elemez­zük, hogy elébe mehessünk a gondoknak. Hogy megtudjuk, hol kell nagyobb figyelmet fordítani a megelőzésre, hol kell segítséget nyújtani, akár egy családnak, akár egy kör­zetnek ... — Akár egy sajátos gon­dokkal küszködő korosztály­nak? Például a gyerekeknek? — Igen, ők a legfontosab­bak. A családon belüli konf­liktusok feloldására is olyan megoldásokat igyekszünk ki­alakítani, amelyek elsősorban a gyerek vagy a gyerekek ér­dekeit szolgálja. És természe­tesen, a gyerekek, serdülők előtt is nyitva az ajtó, azon­ban azt szeretnénk, ha ők elsősorban a szüleikhez for­dulnának, és a családon belül kapnának választ problé­máikra ... Borgó János (Folytatjuk.) Iskolaszövetkezet Visszafizetendő kamatmen­tes kölcsön elnyerésére pályá­zatot hirdet az Állami Ifjúsá­gi és Sporthivatal (ÁISH) a központi ifjúsági alapból. Az ÁISH iskolai szövetkeze­ti tevékenység széles körű el­terjesztése és színesítése érde­kében önálló iskolai szövetke­zet alakításához, iskolai szö­vetkezeti csoportok termelési ás gazdálkodási profiljának bővítéséhez nyújt segítséget a kölcsönformával. A részletes feltételekről a megyei taná­csok ifjúsági és sportosztályai adnak tájékoztatást, és oda kell beküldeni a pályázatokat is 1987. október 15-ig. Egyenesen Szabolcsból A MÁV aímaakciója Almaországból, Szabolcs- Szatmár megyéből érkezett friss jonatán- és starkingalma a váci vasútállomásra. A gyü­mölcs 20 kilós egységcsoma­gokban van, ezért ez a leg­kisebb vásárolható mennyiség. Az első osztályú áru kilón­ként 12 forintba kerül. Egyelőre egy vagon almát hoztak, de ha nagy lesz az érdeklődés, újabb mennyisé­geket rendelnek a vasutasok. Az árusítás az állomás mellet­ti raktárépületben lesz, októ­ber 12-től. Moh Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 12-én fél 6 és fél 8 órakor vetítik az Én is jártam Isonzónál című ma­gyar dokumentumfilmet. Ren­dezte: Gulyás Gyula és Gulyás László. — Október 13-án és 14-én, felemelt helyárral mu­tatják be a Csók, anyu! című színes magyar filmszatírát. Rendezte: Rózsa János. Fő­szereplői: Udvaros Dorottya és Koltai Róbert. Oktat a szolgáltató |^edd van és piac. Ilyen­kor megduplázódik a for­galom mindenütt, az utakon, parkolóhelyeken és üzletekben egyaránt. Tizedmagammal várunk a cipőjavító részlegnél a sorunk­ra. A pultnál sokszoknyás asz- szony sok-sok cipőt ad be, és egyúttal a készeket vinni el — nyilván állandó vendég itt. Le­het. hogy egy falu cipőit hoz- za-viszi... De nem viheti, mert két, azaz kettő párat nem talál a „szolgáltató”. Elkevere­dett valahol. Kicsit tolongunk, egyszóval nem kényelmes a helyzet. Lassan fogy a türe­lem, a levegő .is nehezedik, ahogy telik az idő. — Tessék az enyémet idead­ni! — mondja valaki elöl, mu­tatva az általa már felfedezett cipőjére. — Igaz — hangzik máshon­nan a helyeslés — tessék ki­adni, ami megvan, majd meg­keresik később a hiányzót. A sokszoknyás néni is bele­nyugodna ebbe, mert hátrébb húzódik a pulttól. Nem így azonban a „szolgáltató”! Fel­kapja a fejét, és mint a meny­dörgés hirdeti az ítéletet: — Tanuljanak meg sorba áll­ni, mit gondolnak maguk? Az ilyen nagyságos asszonyokra nincs szükség! Bezzeg a fod­rásznál tudnak ülni, akár két órát is!... A pultnál álló másik asz- szony magára veszi a dolgot, igaz neki is szánták: — Én nem vagyok nagy­ságos asszony, tanítónő va­gyok ... — Gondolom — így a „szol­gáltató” —, hogyan nevelheti maga a gyerekeket! — Egyér­telmű, hogy ezt nem dicséret­nek szánta a kaptafát elhagyó cipész. — Ez mégis döbbenetes! Új­ságba kellene beírni az ilyes­mit, hogy hogyan beszélnek ... Elszabadul az indulat. — Ne fenyegetőzzenek itt újságcikkel... És jön a demagógia, áttörve az értelmet: — Az én kezemből nem ve­szi ki senki a kalapácsot! Észre sem veszi, hogy az már rég nincs is a kezében, ha ezzel a tisztes szolgáltatóipar­hoz való tartozását akarta vol­na dokumentálni. Később, amikor visszatérek, már lecsillapodtak a kedélyek, az elveszett cipők is megke­rültek, így én is megkapom a magamét, mármint a cipőt. A történtekhez csak annyi lenne a hozzáfűzniva­lóm, hogy én ahogy ott körül­néztem, cipőt javíttatni nem a gazdag „nagyságos asszonyok” járnak. Igaz, nem olyan szegé­nyek, mint az a szolgáltatás, amit nyújtottak számunkra. Mert aki a pult mögött áll, még nem feltétlen kel) hogy a pult előtt állókkal szemben is álljon! Radányi Lajos Legyünk turisták! Egészségünk érdekében A mai értelemben vett tu­rizmus elindítása egy nagy­szerű, világhírű tudósnak, Eötvös Lorándnak a nevéhez fűződik, aki 1882-ben az első Előadás az infarktusról Hírek a Technika Házából Október 12., hétfő: Délután Madách-nap a művelődési központban az általános isko­lásoknak. — 16 órától a 24-es teremben képzőművészeti szak­kör Dániel Kornél vezetésé­Vác a hazai lapokban A Tungsram nevű üzemi hetilap fényképes beszámolót közölt a váci gyár MSZBT- aktivistáiinak szovjetunióbeli kirándulásáról, a többi között Leningrád nevezetességeinek a megtekintéséről. A Figyelő nagy helyet adott a váci Kovács Gyula hozzá­szólásának. A levélíró érde­kes gondolatokat vetett fel a jövő évi árrendezésekkel kap­csolatos előzetes bejelentési kötél ezettségekről. A Népszabadság is beszámolt arról, hogy az idei fegyveres erők napja alkalmából Sallai Imre nevét vette fel Vácott a Magyar Néphadsereg híradó­kiképző központja szép ün­nepség keretében. Az MHSZ Élet arról tudósí­tott, hogy a Magyar Honvédel­mi Szövetség XIV. kerületi vezetősége és az MHSZ Vác városi vezetősége idén is kö­zösen rendezte meg a tartalé­kosok honvédelmi versenyét. A Magyar Nemzet új uta­kat ismertetett a zenetanítás­ban, megemlítve, hogy a váci zeneiskola lehetőséget adott Durkó Zsolt Ludus Stellaris című művének improvizációs lehetőségeket nyújtó előadásá­ra. A Magyar Hírlap sportrova­tában olvastuk, hogy az idén harmadszor rendeztek bajnok­ságot a Senior Kupáért, vagy­is a Váci Kötöttárugyár — nem rossz befektetést jelentő — anyagi támogatásával. A Kelet-Magyarország (Nyír­egyháza) bemutatta az első magyar autokomputert. A há­rom érzékelővel felszerelt Econometert gyártó váci Híradástechnikai Anyagok Gyára márkaspecifikus cso­magolásban hozza forgalom­ba. A béke jegyében született Finnországban jártam Úttörőcsapatunk, melynek vezetője Rácz Sándorné, or­szágos kitüntetést kapott jó munkájáért. A jutalom része­ként csapatunkból egy pajtás a Finnországba látogató or­szágos úttörődelegáció tagja lehetett. Nagy örömöt és meg­tiszteltetést jelentett számom­ra, hogy a választás rám esett. A tábor, amelyben vendé­gek voltunk, a CISV (magyarul Nemzetközi Gyermekfalu) szervezésében létesült. A szo­cialista országok közül csak Magyarország tagja ennek a szervezetnek. A béke jegyében született, azzal a céllal, hogy a különböző nemzetek gyerme­kei találkozhassanak, barát­kozhassanak, és boldog, öröm­Elküldeném a barátnőmet Őszbe fordult az idő. A nyár is — nem volt igazi szép nyár — úgy elsza­ladt, hogy észre sem vet­tük. És itt vannak a nap­tár szerint is joggal hű­vös őszi hétvégek. Barátnőm, aki lelkes ter­mészetjáró — városban la­kó, de faluról származott — asszony, azt mondja: — Mi bizony minden hétvéget kihasználunk a gyerekekkel. Most még alig múltak tízesztendősök, hamar eljön az az idő. amikor már nélkülünk szerveznek maguknak hét­végi programot. Addig pe­dig — már feltérképeztük a környéket —, amíg csak nem fordul csúnya esősre az idő, minden hétvégen nagy kirándulásokra me­gyünk. Lesz benne egyna­pos, de tervezünk városné­zéssel, hegyi túrával ösz- szekapcsolt kétnaposat, amikor a városban fizető­vendégként alszunk majd. Ilyenkor, szezon után. ol­csóbb. Az ő vidám terveit hall­va azok az asszonytársaim jutottak eszembe, akik szombat-vasárnapra „ki­csapják” a gyerekeket az utcára, hogy ők főzzenek, mossanak, vasaljanak, ta­karítsanak — egyszóval nyugodtan agyondolgoz­hassák magukat. És már hallom is az ellenvetésü­ket: ugyan, mikor jutna erre idő máskor? De szívesen elküldeném mindegyikükhöz ezt a ba­rátnőmet, aki — a férjével és a ; jrekekkel együtt — mindezt hét közben meg­oldja, mert — úgymond — a hétvégi pihenőidő szá­mára szent és sérthetetlen. És ő azt is mondja, csak elhatározás, no meg szer­vezés dolga az egész. S. M. teli perceket töltsenek el együtt. összesen 64-en voltunk, 46 gyerek (finn, svéd. norvég, francia, amerikai, brazil, por­tugál, olasz, guatemalai, japán, thaiföldi, Fülöp-szigeteki) és 18 ifivezető. Az angol volt a hi­vatalos nyelv, a többi gyerek jól értette egymást, de ne­künk, magyaroknak nehézke­sen ment a beszélgetés. Repülővel mentünk, jöttünk. Nagyon élveztük a kényelmes utazást és a felszolgálást. A hétvégeket finn családoknál töltöttük, akik különböző prog­ramokkal vártak bennünket. A táborban az ellátás na­gyon jó és változatos volt. Ti­zenötféle kenyérből lehetett választani. Az ételek majd­hogynem zsír és só nélkül ké­szültek, amit eleinte nehéz volt megszokni. Nemsokára annyira ízlett már minden, hogy hízni kezdtünk. Programokban, érdekessé­gekben és főleg újdonságok­ban volt gazdag ez a tábor. Sok apróságot vittünk, cserél­ni a pajtásokkal. Mindennap szaunáztunk, énekeltünk, ját­szottunk. Esténként a külön­böző nemzetek gyermekei be­mutatták nénviseletüket, tán­cukat és vacsorát készítettek. Mi a magyar esten kalocsai népviseletben voltunk, táncol­tunk, énekeltünk és gulyást főztünk. Az ifivezetők meg­szervezték az ifik műsorát, na­gyon tetszett m'ndenkinek. Voltak humoros estek is, ahol a gyerekeknek kellett valami érdekeset kitalálni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az ott tanultakat hasznosítani tudjam. És legyen barátság és béke a földön, ak­kor boldog gyermek- és nyu­godt felnőttkorunk lehet. Schmuczcr Henriett Juhász Gyula ált. isk. 7/A vei. — 18 órakor a 8-as te­remben In memóriám Sziget­köz címmel Ág Károly színes- dia-estje. Október 13., kedd: 10 órától a váci Technika Házában zsű­rizik a hóvégi újítási kiállí­tás anyagát. — A volt görög templomban megtekinthető a Széchenyi utcai építkezések­nél feltárt leletek tárlata. — 18 órától a művelődési köz­pont 4-es termében a HNF nőki.ub szabad foglalkozása. — 19 órakor a színházterem­ben mutatja be műsorát a BM Duna művészegyüttese (belépés csak meghívóval!). Október 14., szerda: 11 óra­kor a Technika Házában tart­ja ülését az MTESZ Pest me­gyei szervezetének végrehajtó bizottsága. — 16 órakor kez­dődik a pedagógusklub veze­tőségi ülése a művelődési köz­pont 8-as termében. — 17 óra­kor a 34-es teremben dr. Tóth János kórházi osztályvezető főorvos előadása: A szívin­farktus és a cukorbetegség. Október 15., csütörtök: 10 órakor megalakul az MTESZ Pest megyei gazdaságpolitikai bizottsága a Technika Házá­ban. — 17 órakor a Dunaka­nyar eszperantócsoportban nemzetközi eszperantó folyó­iratok olvasása és fordítása. — 19 órakor Bikini együttes koncertje a Madách Imre Művelődési Központ színház- termében. Október 16., péntek: Kétna­pos jubileumi rendezvényso­rozat kezdődik a pokol-szigeti úttörőtáborban. — 17 órakor a bélyeggyűjtők klubjának tagjai találkoznak a Katona Lajos Könyvtárban, — 17 óra­kor a művelődési központ 4- es termében a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági csoportjá­nak foglalkozása. Október 17., szombat: 10 órakor és 15 órakor Mesebolt — a Roller együttes vendég­játéka a művelődési központ színháztermében. — Kocsis Iván fotókiállítása a Madách Galériában. Október 18., vasárnap: Dél­után az ifjúsági klubban vi­deofilm-vetítés. — A penci falumúzeumban megnyílik az egykor Vácott élő Csorba Ti­bor tanár festőművész kiállí­tása. — 13,30-kor kezdődik a Vác—Videoton mérkőzés az alsóvárosi sportstadionban. Magyar Turista Egyesület ve­zetője volt. Az eltelt több mint száz év mégsem volt elég arra, hogy a természetjárás, a túrá­zás a szabadidőnk eltöltésének egyik leghasznosabb részévé váljon, pedig hazánk termé­szeti szépségei, történelmi örökségünk mindenki számára tartogat valami felfedezniva- ló kincset. A hétvégi szabadidő hasznos eltöltése gond és öröm egy­szerre. Sokféle ötlet, javaslat született már eddig is, ame­lyek mind-mind azt célozzák, hogy a helyi adottságoknak megfelelően segítsenek megta­nítani okosan pihenni, szóra­kozni. Az egyre feszesebb hét­közi iskolai és munkahelyi munkarend szinte parancsoló szükségszerűséggel kívánja a hétvégeken a vonjó. pihentető, testet-'elket fe'üdítő progra­mokat — a természetjárást. Az elmúlt években az úttö­rőmozgalomban több olyan ak­ció volt, mely nem nevezhető szórványjelenségnek. (Pél­dául: a „Vár a természet” tu­risztikai játék, „Szülök-gyere­kek együtt a szabadban” című akció.) További „aranytartalé­kot” jelentenek a „bakancsos klubok”, az őszi-tavaszi idő­szakban rendezett kerékpáros túrák. Sok helyen a „kocsis szülők” felvállalták, hogy saját gyermekük mellett még 3—4 másik gyermeket is elvisznek magukkal egy-egy távolabbi, hétvégi kirándulásra, s a vég­célnál, a „Szállj ki és gyalo­golj !” jelszó értelmében, együtt tesznek kisebb-nagyobb por­tyákat. Érdekes lehetőség az is, amelyet a „telkes szülők” tud­nak nyújtani. Több helyen vendégül látják gyermekük ba­ráti körét (esetleg egy őrsöt), ahonnan a gyermekek és fel­nőttek nagy kirándulásokat te­hetnek, s egyre több. korábban ismeretlen tájat fedezhetnek fel. Az egészség megőrzését szol­gáló társadalmi program kiala­kítása egyre inkább nemzeti üggyé kezd válni hazánkban, amely sok irányú, összehan­golt munkát, részvételt igényel mindenkitől: gyermektől, fel­nőttől egyaránt. Van tehát le­hetőség a jó irányú válozá- sokra. a jövőkép pozitív irá­nyú formálására. Ehhez azonban át kell érté­kelni. meg kell válteztatni sok helytelen szokást, beidegző­dést: az elpuhult. elhízott ge­nerációknak (dohányzásról, ita­lozásról és egyéb narkotiku­mok élvezetéről nem is beszél­ve) a legféltettebb kincsükkel, az egészségükkel való méltat­lan bánásmódj,-’t és „pazarlá­sát”. Dr. Bariba Gyula ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom