Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

19*7. OKTOBER 1*., HÉTFŐ Uj lemezek A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó: Vállalat az év végéig még csaknem 20 kiadvány megjelentetését ter­vezi. Ezek között régi muzsi­ka, egyházi zene, klasszikus művek és opera éppúgy sze­repel, mint a népzene. A Hungaroton antiqua so­rozatban adják ki Handel Já- nos-passióját német nyelven, továbbá a Musica curiosa cí­mű felvételt. Ez utóbbin Leo­pold Mozart Parasztlakoda­lom (D-dúr szimfónia) és G-dúr simjonia Pastorella, Georg Druschetzky B-dúr Par­tita paraszthangszerekre cí­mű műve csendül fel. 112. zsoltár a címe annak a felvé­telnek, amelyen Händel,'Bujt- tehude és Antonio Vivaldi egy-egy műve szólal meg. Egy másik albumon karácsonyi barokk orgonazene lesz bán­ható. A Mozart-sorozat újabb darabja lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar hanglemeze, ézen a B-dúr Cassatio, a Gal- limathias Musicum és az F- dúr Divertimento hangzik fel. Tovább gazdagodik a Liszt Ferenc-kiadványok sorai Az új korongon a Magyar Nép­hadsereg Központi Fúvószene- kara a szerző indulóit szólal­tatja meg. Megjelennek hang­lemezen Liszt Ferenc harmó- niumra írt művei is, valamint gordonkára és zongorára ' írt művei közül a Romance Oub- liée, a La Lugubre Gondola és az Elégie. Spanyol románc címmel újabb felvétellel jelentkezik Benkő Dániel. A gitárművész ezúttal Areas, Tarréga. Roch, Villa-Lobos és Albeniz müveit játssza saját feldolgozásában. Az 1981-es bécsi újévi kon­certet hallhatják az érdeklő­dők a Hungaroton és a J?oIy- dor közös felvételén. Ezen a hangversenyen ifjú és idő­sebb Johann Strauss, vala­mint Josef Strauss műveit játszották a Bécsi Filharmoni­kusok Lórin Maazel vezény­letével. Kiadják Marton Éva hanglemezét is. A művésznő a New Yorfc-i hárfaegyüttes közreműködésével Gounod— Bach Avt Mariáját, valamint Händel Largóját, Schubert és Brahms dalait tolmácsolja Nagy érdeklődésre tarthat számot Wladimir Horowitz zongoraművész felvétele, ame­lyen Mozart, Chopin, Schubert, Liszt és Schumann müveit játssza. Galgamácsai karácsony cí­met kapta az a korong, ame­lyen karácsonyi és újévi nép­szokásokat, népdalokat, mon­dákat, népi játékokat rögzí­tettek. ■Tv-figyelö' Békezű \0lt hozzánk televí­ziónk a múlt héten. Egyik leg­sajátosabb műfajából hármat is a műsorára tűzött: szerdán az Arbuzov drámájából készí­tett Tanya, pénteken az Oszt- rovszkij darabjából átdolgo­zott Farkasok is bárányok, szombaton pedig a Sumomyi Zoltán írta Pázmány című tévéjátékot. Ám a kényeztetés látszólagos volt. A Tánya bosszantóan érzel- gősre, erőltetettre sikeredett. Pedig Arbuzov eredeti darab­ja — ha nem is tartozik az író legjava színpadi alkotásai kö­zé r- nem rossz; ezt bizonyí­totta az ötvenes évek végének nemzeti színházi produkciója és ezt a néhány évvel azelőtt vidékein lezajlott (és akkor a legidőszerűbb) magyarországi ősbemutató. Csakhogy ami a színpadi játék felvonásközök­kel cezúrázott három órája alatt elhihetően megtörténhet, az a képernyőn fele annyi idő alatt nem mehet végbe. Leg­alábbis akkor nem, ha a tévé­re alkalmazás nem érdemi, hanem szinte csak arra szorít­kozik, hogy kameravégre kap­ják a darabnak néhány — jó szerével változatlanul megha­gyott — jelenetét. Ami e vállalkozásból mégis dicséretes: remek volt Koncz Gábor, a vele való jelenetei­ben Kubik Anna, valamint a rendelkezésére álló percekben Básti Juli és Temessy Hédi. A képernyőre alkalmazás hasonló módszere miatt oko­zott csalódást a Farkasok és bárányok is. A legjobb szán­dékú „szövegválogatás” ' sem érhet föl a szerző színpadi mondandóját valódi televíziós eszközökkel kifejező „fordítás­sal ”, E történet szereplőinek sem jutott elég idejük arra, hogy kifejlődhessen bennük valamilyen érzés, megszülessen egy új gondolat, végbemehes­sen az olykor nagyon fontos felfogásbeli változás. A drámá­ból szinté változatlanul átvett mondatok a tévéjáték szűkre szabott, ideje alatt aligha él­hettek téi-rpésizetes , éle.tet. A tóvécselekménymek a színpadi szöveg megkívánta tempóhoz képest való „sietsége” a színé­szeket is lehetetlen helyzetbe hozta: olykor színészileg meg­oldatlannak látszott az átdol- gozóktól megoldatlanul hagyott pillanat. A töredezettség, hibájától a Pázmány sem volt mentes. Az időmúlatásnak nem túlságosan szerencsés formája a váratla­nul megjelenő évszámfelirat. Kiváltképp, ha a kezdő és a befejező jelenetek nem vesz­nek tudomást arról, hogy köz­ben egy évtized telt el. Akadt más baj is: a XVII. század el­ső felét az átlagosnál nem job­ban ismerő néző nem kapott elegendő „háttérinformációt” ahhoz, hogy megértse Pázmány vívódását, a nádor és az ifjú Zrínyi merev indulatát. E gyöngeségekkel szemben áll egy egészen kiváló színészi alakítás! E sorok írója nem tartozik Gáti József feltétel nélküli rajongói közé —, de most levett kalappal áll előtte. Amit a tévéjátékbeli Pázmány megformálásában tett, az ma­radandó élmény a közönség­nek és követendő példa a pá­lyatársaknak. Minden hangsú­lya, minden arcrezdülése a he­lyén volt. tökéletesen éreztette, hogy a főpap mikor teljesen őszinte és mikor van a sokát tapasztalt ember mondata mö­gött másodlagos szándék, tak­tikai meggondolás. Gáti—Páz­mány esetében az időben elhú­zódó jelenetek említett azo­nossága sem zavart: egy idős ember egy évtized alatt sem változik túlságosan sokat. Te­levíziónk parádés színészi ju- talomiátékot rendezett Gáti­nak. Köszönet érte. Daniss Győző Elégedettek még nem lehetünk Napközis-születésnap előtt A jövő esztendőben, 1988- ban lesznek harmincöt éve­sek az elsőként szervezett ál­talános iskolai napközi ottho­nok Pest megyében. A hálózat kialakulása igen nagy jelen­tőségű a családok szociális segítése, a szervezett gyer­mekvédelem és a tanórán kí­vüli foglalkoztatás kiszélesíté­se szempontjából. Talán há­rom és fél évtizeddel ezelőtt még nem is volt akkora je­lentőségük a napközi ottho­noknak és a tanulószobáknak, mint napjainkban, amikor a szülők másod- és mellékállá­sokat vállalnak és egyre ke­vesebb idejük jut a gyerme- keikkel való foglalkozásra. Sőt: egyenesen elvárják, hogy mindazt pótolja az iskola, amit ők elmulasztottak, vál­laljon át mind többet a csa­ládi környezet feladataiból. Hogy kinek mi is valójában a dolga, kinek meddig terjed a felelőssége, arról hosszasán lehetné vitázni. Egy azonban tény: a szülők elfoglaltsága miatt meg kell oldani a ta­nulók délelőtti vagy kora dél­utáni felügyeletét, amelynek kapcsán — a tanórákra való fölkészülés segítése és ellen­őrzése mellett — szükség van Téli könyvvásár előtt A Magvető Kiadó a téli könyvvásárrá számos újdon­ságot kínál az olvasóiknak. Ezek sorában lát napvilágot László-Bencsik Sándor doku­mentumregénye Bosnyák téri színjátékok címmel. Az olva­sók bepillanthatnak a piac ku­lisszái mögé- Előadók, társ­szerzők címmel adják közre Mándy Iván életműsorozatá­nak negyedik kötetét. Szako- nyi Károly új prózakötete, a Képnovellák tartalmilag és formailag egyaránt meglepe­tést ' ígér: • -kétwhárom novella- .után az olvasó egy-egy ^képet talál. Eigel István festmé­nyeit Szakonyi Károly írásai ihlették. Az Újhold-évkönyv 1987/2-es kiadása e sajátos antológiának immár negyedik kötete. A Tények és tanúk soro­zatban Taylor Branch és Eugene Propper amerikai szerzőpáros Labirintus című írását jelentetik meg. A kö­tet Orlando Letelier, az Al­...................................... ............. w a* elleni lende-kormány egykori shingtoni nagykövete merényletről, a gyilkosság utáni nyomozásról szól. Az idén harmincéves Világkönyv­tár sorozatban Friedrich Dürrenmatt Igazság-ügy cí­mű regényét adják közre. A sorozat másik újdonsága a Hullámverés, Martin Wálsér munkája. A Gyorsuló idő so­rozatban A megismerés csap­dái címmel Ádém Györgynek jelenik meg kötete. E. Fehér Pál a „Glasznoszty” című kö­tetében a szovjet kultúra tár­sadalmi küldetéséről ír a ma politikájának feltételei között. A művelődéstörténeti ki­adványokat H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen című tanulmánya gyarapítja. A kiadó ismét közreadja Nagy László Ver­sek és versfordítások című há­romkötetes gyűjteményét. Weöres Sándor Kútbanéző cí­mű könyve a költő legújabb lírai terméséből válogat. S zembe kell néznünk kö­zelmúltunkkal is, megír­ni róla a teljes igazságot, hogy a jelent tisztábban, ke­vesebb hibával építhessük, sőt, tartozunk magunknak annyival, hogy a mai nemze­déknek megmutassuk azokat a törvénytelenségeket és oko­zóit, amelyek, illetve, akik nagyon sok szomorúságot, ne­héz éveket, napokat és meg­bocsáthatatlan igazságtalansá­gokat okoztak a magyar nép­nek. Egyes családoknak pe­dig szinte kibírhatatlanná tet­ték az életét, mert a hatalom lázában bűnös cselekedetekre vetemedtek. Ezt különben hétköznapién Rákosi korsza­kának is szoktuk nevezni. Az ötvenes évekre gondolunk, amikor a szocialista építő­munka közben a vezetés fél­recsúszott, kihasználta a nép bizalmát és törvénytelenSé- gékre Vetemedett. Erről az időszakról szól Schifferné Szakosíts Klára legújabb könyve. Műve egy azok sorában, amelyek célul tüzfék ki, hogy megmutassák a teljes emberi és társadalmi igazságot. Szükség van ilyen művekre, hogy a kor történé­seit jobban megismerjük, az eseményeket megértsük. Az életrajzregények sorában kü­lönleges helyet érdemel ez a kötet, nemcsak azért. mert egy olyan ember lánya mond­ja el benne emlékeit, aki meghatározó egyénisége volt korának: a szociáldemokrata mozgalom kimagasló szemé­lyisége, a Magyar Köztársaság elnöke, neves politikus, aki­nek őszinte munkássága, em­beri magatartása nagyban hozzájárult a két munkáspárt HOLTVAGANYON Schifferné Szakasits Klára emlékezése egyesüléséhez, s alti méltónak bizonyult a legmagasabb tiszt­ségre is. S mindemellett Schifferné Szakasits Klára tud mesélni, helyzeteket teremteni, vissza­adni mindazt, ami vele és a környezetével történt. Ha nem tudnánk, hogy égy életrajz részét olvassuk, azt gondol­nánk: izgalmas krimit, csa­ládregényt tartunk a kezünk­ben. Sajnos, amikről az írónő „mesél”, megtörtént valóság, maga az élet. A Holtvágányon című mű a szerző férjének, Schiffer Pál­nak, a baloldali szociáldemok­rata politikusnak, apjának, Szakasits Árpádnak letartóz­tatása'utáni időket, az 1950- től 1956-ig terjedő éveket, a kitelepítés időszakát mutatja be. Azt az időszakot, amikor — jelképesen is — „Hajnalo­don, vérvörös csík jelent meg az ég alján. Odafent madarak szálltak szabadon, ldelent, a szürke . háztömbök homályá­ban, csupasz ablaküvegek mögött az alvók még semmit sem tudtak a két sötét Pobe- dáról.” így indul ez az élet­rajzi regény, hogy áztán meg­mutassa a kitelepített család debreceni éveit, a hétközna­pokat, a mindennapi megélhe­tésért folytatott keserves küzdelmet, a bizonytalansá­got, a félelmet a holnaptól, a szeretteiért érzett aggódást, apró örömöket és a reményt, hogy egyszer majd újra együtt lesz a család. két követték, amikor segítet tek bajba jutott embertársai con. Ám voltak ügyeskedők i mások megszorultságát ki lasználók, karrieristák, akii iem törődtek mással, csati izzal, hogy miként szerezhe tik meg a megszorultak hol niját minél kisebb összegér /agy esetleg ingyen. Emberekről, korról, eg idott időszakról szól tehát e; i könyv, miközben megismer lük az egyedül élő, küszködi isszonyt, aki öt gyermekéve naradt magára, akinek min lene a család, gyermekei vol ak, aki szeretetben nőtt fel naga is szeretetben nevelő szörnyű nehézségek közepet e is gyermekeit, s aki min len nehézség ellenére is meg naradt embernek, becsületes iek, aki nem ingott meg hi tében, minden megpróbálta­tást vállalva is tudta, érezte, hogy övéi ártatlanok, hogy az eszme tiszta, csak karrie­rista elemek besározták, be- mocskolták. Bízott abban, hogy végül is kiderül ártat­lanságuk, s a nép, a közvé­lemény igazságot szolgáltat nekik. T ehetne e gyönyörűen szép és kínosan őszinte írás­ból sok-sok részletet idézni mindarra, amit az előbbiek­ben elmondottam, de az a legjobb, ha elolvassuk magát az írást, mert ilyen könyveket csak úgy szabad olvasni, ha az ember egyedül van, csend­ben, hogy hallja a belső lé­lek mozdulását, érezze a fi­nom emberi tisztaságot, a sö­tétség lopakodását — vagyis mindazt, amit ez a kör áz ak­kor élőiknek nyújtott. Gáli Sándor A nép akkor is a szocializ­must akarta, szívveMélekkel és teljes erejével munkálko­dott is rajta, hogy megvaló­suljon, miközben a hatalmat megkaparintott vezetők, visz- szaélve a nép bizalmával, a törvénytelenség útjára léptek, a szükségesnél is jobban gya­nakodtak, sőt maguk gyártot­tak hamis iratokat, hogy ko­rábbi barátaikat, munktár- saikat letartóztathassák, meg­hurcolhassák, hogy eltávolít­sák őket a hatalomból, amely éppen a Rákosi-klikk birtok­lása következtében torzult el. Ez is megbocsáthatatlan bűn. S még jobban az, hogy amikor fény derült a törvény­telenségekre és Rákosiék vég­zetes hibáira, nem akarták, nem tudták beismerni hibái­kat, sőt igyekeztek elodázni az igazságszolgáltatást, védték, magyarázták tettüket, ragasz­kodtak a hatalomhoz. Vagyis késleltették a rehabilitációt, s mindent elkövettek, hogy ne derüljön ki az igazság. Ez a könyv nemcsak az embertelenségről szól, hanem arról is, hogy a sötétség leg­nehezebb éveiben is akadtak szép számmal tiszta, becsüle­tes emberek, akik még a ve­szélyt is vállalták, de segítet­tek a bajba jutottakon. Vol­tak, akik titkon reményked­tek az igazság győzelmében, az emberség felülkérekedésé- ben. Voltak olyanok, akik semmire ném gondoltak, csak természetüket, lelkiismeretű­a szabadidő hasznos eltölté­sének megszervezésére is. En­nek a napközi otthonok jól- rosszul eleget tesznek. A fel­adat természetesen az, hogy a kitűzött céloknak mindjob­ban megfeleljenek. Erről a kérdéskörről beszélgettünk dr. Abrudbányay Jánossal, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet ve­zető szakfelügyelőjével. — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy régi, de nem eléggé konzekvensen ér­telmezett igazság az, hogy az iskolai munka talán egyet­len területen sem függ annyi­ra a vezetői döntéstől a tevé­kenység minősége,, mint éppen a napköziben. Pedig nem vé­letlenül ismételgetjük olyan nyomatékkai, hogy a napközi otthon vezetője az igazgató! Ezt nem igazolja vissza a köznapi tapasztalás, valamint a szaktanácsadók által rajzolt helyzetképek sora is, ami mu­tatja: a kiemelkedő napközis munkát végző iskolákban az eredményességet meghatározó egyik döntő tényező az igaz­gatók tevékenysége. Mindennapos testnevelés — A napközik egyik leglé­nyegesebb feladata a tanul­mányi munka és a tanulás irányítása. Tapasztalható-e ezen a téren javulás? — A korábbi elégedetlensé­geket fölszámolandó, folya­matosan fejlesztettük a mód­szereket, s ennek eredménye­ként több tekintetben és egy­behangzóan érzékelhető fejlő­dés mutatkozik. Áz első és második osztályos napközik­ben, iskolaotthoni csoportok­ban maradéktalan a fölkészü­lés. A harmadik és negyedik osztályosoknál ez csak a tel­jesen osztott csoportokra ér­vényes, az Összevontaknál pe­dig csak az írásbelire korlá­tozottan. A felsős napközik­ben és a tanulószobai csopor­tokban — a tanórán kívüli foglalkoztatásnak az intéz­ményben kialakított rendjétől függően — nőtt a tanulás szervezettsége, rendje és haté­konysága. Vannak olyan cso­portjaink, ahol a tanulást tel­jes egészében be tudják fe­jezni az iskolákban. Mint az elmondottakból is kitűnik, javulás van, ám ez­zel még messze nem lehetünk elégedettek. Csökkenteni kell például az egyes tantárgyakon belül az elmélet és a gyakor­lat közötti hatalmas távolsá­got. Az alsósoknál célzottan kell foglalkozni az olvasásban lemaradt tanulókkal, s a napi gyakorlat során még több időt kell fordítani a tanulási szokások és technikák kiala­kítására. Sok iskolában aján­lásaink ellenére sem alkal­mazzák a már jól bevált cso­portbontásos tanulásszervezést és irányítást. — A napközis továbbképzé­sek során önök fölhívták a napközis pedagógusok figyel­mét a napi testnevelés beve­zetésének alkalmazására, an­nak fontosságára. Milyenek á tapasztalatok? — Az iskolák kétharmadá­ban, a napközis csoportoknak pedig a felében vezették be a mindennapos testnevelést, ami már frontáttörésként is érté­kelhető. Hasznáról — gondo­lom — nem kell különöseb­ben szólnom. Az arányokat természetesen még tovább kell növelni, s közben vigyáz­ni arra, hogy ezek a foglalko­zások ne váljanak kampány- szerűvé, és ne is laposodjanak el. Ha már a testnevelésről beszéltünk, hadd említsem itt meg a helyes napi- és élet­rend alakulásának jelenlegi helyzetét is. A csoportok ál­tálában naponta legalább egy órát töltenek a szabad leve­gőn. Persze az egyes tanulók különféle egyéb elfoglaltságai miatt diákok szerint az jóval korlátozottabban érvényesül. A nevelési-oktatási tervben úgy fogalmazunk, hogy lehe­tőség szerint napi másfél-két órát töltsenek a gyerekek a szabadban, ám ez utópia. Számtalan feszültség forrása lehet, hiszen az óratervek és a működés rendje megszabja a lehetőségeket. Mind több iskolában vált jő gyakorlattá — különösen péntekenként -* az úgynevezett szabad dél­után beiktatása, ami a sza­badidős programok további szélesítését segítheti. Sok gondot okoz azonban, hogy nem mindenütt megol­dott az ebédeltetés folyamatos és zsúfoltságmentes biztosítá­sa, a higiéniai feltételek pe­dig esetenként rosszabbak, mint az iskola tényleges lehe­tőségei. Sikertelenül felvételizők; — Hogyan értékeli a nagy­kőrösi Arany János Általános Iskola új kezdeményezését, az úgynevezett napközis szak­köröket? — Ez a forma Nagykőrösön már többéves múltra tekint vissza, és igen jól illeszkedik az iskola tudatos, tanórán kí­vüli fejlesztési elképzeléseibe. Jó lenne, ha minél több he­lyen alkalmaznák ezt, az ott jól bevált módszert. A nap­közis klubok, valamint cso­portközi foglalkoztatások to­vábbi — jelenleg gyér — ter­jedésének is jó erjesztője le­hetne a napközis szakkörökkel való ötvözése, vagy esetlég maga az adaptáció. — Milyen eredményeket könyvelhetnek el a tanulószo­bai munkával kapcsolatban? — Határozott színvonal- emelkedésről számolhatunk be. Tdpiószőlősön például a tanulószobások eredményeit összevetették a hasonló képes­ségű, otthon fölkészülő tár­saikéval, és a tanulószoba ja­vára majdnem egy egész jegy különbség mutatkozott. — Hogyan alakult a napkö­zi otthonok személyi ellátott­sága? — Sajnos az elmúlt évek­hez viszonyítva igazán érdemi változás a szakképzettek ará­nyában egyelőre nem tükrö­ződik. A már tanulmányokat folytató képesítés nélküliek száma az évek során nagyjá­ból azonos értéket mutat, ám arányuk folyamatosan csök­kenő. Ugyanakkor növekszik a sikertelenül vagy ismételten sikertelenül felvételizők szA- ma, ami a napköziben működő réteg egyik minősítője is lehet, A munkáltatóknak jobban kellene ösztönözniük — már az alkalmazás éveiben is — a felvételire való folyamatos felkészülést. A pedagógiai asszisztensek napközis és is­kolaotthoni tevékenysége alapvetően pozitív. Hasonló javulás várható a szabadidő- szervezők munkába állásával is. Vonzóan, otthonosan Egy rövid beszélgetés során szinte képtelenség ki­térni mindarra a szerteágazó problémakörre, amely a nap­közis és tanulószobai munkát érinti. Számos olyan terület­ről nem szóltunk, amely fon­tos része ennek a tevékeny­ségnek. Befejezésül, kérem, inkább arról szóljon, hogy milyen főbb feladatokat tűz­ték ki erre a tanévre. — Szeretnénk a tartalmi munka javításával ünnepelni minden iskolában a jubileumi napközis évet. Ennek során javitani kívánjuk a tanulás és a tanulásirányítás eddigi ered­ményeit és az úttörőmozga­lommal való együttműködést. A már említett új szabadidős tevékenységek és szervezeti formák további szélesítése mellett külön figyelmet for­dítunk a népi, nemzeti és nemzetiségi kultúra hagyomá­nyainak ápolására, a hazafi- ság és a nemzettudat erősí­tésére. A kulturális foglalko­zások keretében megkülön­böztetett módon segítjük a zenei jellegű foglalkozásokat, s arra törekszünk, hogy a komplex tevékenységekben kiemelt helyet kapjon a ma­gyar népdal megismertetése, megszerettetése; létrejöjjön az éneklő napközi. Erősíteni kí­vánjuk a gyermekvédelmi szemléletet és munkát, széle­síteni az egész napos szolgál­tatások kínálatát és céltudato­san, tervszerűen javítani a napközik nevelési hatékony­ságát, vonzerejét, otthonossá­gát. Körmendi Ziu»a

Next

/
Oldalképek
Tartalom