Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

MAGAZIN mr Maie 1987. OKTOBER 10., SZOMBAT Ismét rájöttünk: a ponty is hal Úszik az angolna Belgiumba Vendégünk volt: Balogh László Korszerűsödő államigazgatás Azt mondják egyesek, hogy még a rádiókabaréhoz is mi­nimum kettős könyvelői ké­pesítés kell, de nem árt, ha az érdeklődő a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen készül fel e vidám műsor meghallgatására, hi­szen anélkül már nemigen ér­ti az egyszerű halandó a poé­nokat. Vicc vagy nem vicc, a gazdaság észrevétlenül bevo­nult az életünkbe. Persze nem a mindennapi családi gazda­ságra, hanem a népgazdaságra gondolok ez esetben. Izgatot­tan lessük a számokat, a mil- liárdokat, a százalékokat, s ha csak egytizednyi javulást ész­lelünk, máris fellélegzünk. A forint leértékelése, a kohászat válsága mellett .üdítő az a tény, hogy számos területen azért nap, mint nap sikerül előrelépni. Nemrég tették köz­zé a gazdaság eredményeit, s ez arról tájékoztatja az olva­sót, hogy a nem rubelelszá­molású kivitelt az előző év azonos időszakához viszonyít­va 108,6 százalékra teljesítette a külkereskedelem. Ez a szám mindenképpen biztató, hiszen a fizetőképességünk megőrzése azon áll, vagy bukik, mennyi devizát hoz az országnak az ipar, a mezőgazdaság és az idegenforgalom. S biztató az is, ami nemrégiben a rádió egyik műsorában hangzott el, miszerint az elmúlt évinél job­ban alakult a halászat terme­lése, s ezen belül is az export. Vonzzák a valutát Igen ám, de mennyivel job­ban? Erre kértem választ a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főtanácso­sától, Dobrai Lajostól. — Tulajdonképpen a munka java még csak most jön, hi­szen októberben kezdődik meg a lehalászás országszerte, de már most tudjuk, hogy körül­belül milyen eredményre szá­míthatunk az év végéig. Azért emelem ki az esztendő végét, s nem a napi adatokat, mert a halászatban a szüret, a be­takarítás igazából csak ősszel érkezik el. Am, ha a tavalyi évhez viszonyítunk, kiderül, hogy majd’ minden téren előbbre léptünk. 1986-ban har­minchétezer tonna halat érté­kesített az ágazat, részben té­ny észanyagként, részben étke­zési halként. Idén ez a szám megüti a harminckilencezret. — Melyek azok a halfajták, amik leginkább kelendők, amelyek szinte vonzzák a ke­mény valutát? — Természetesen elsősorban a nemes, drága halak. Növe­kedett az angolna iránti ér­deklődés, s így fokoztuk a ter­melést is» e fajtából. Tavaly száz tonnát értékesítettünk NSZK-ban, Belgiumban, Hol­landiában és Olaszországban. Idén ennél többet tudunk piac­ra dobni. Nagy a kereslet to­vábbá a pisztráng, a süllő, a harcsa, a kecsege, s nagy örö­münkre az utóbbi időben a ponty iránt is. — Miért okoz ez örömet a halászoknak? A magyarok éle­tében a világ legtermészete­sebb dolga volt, hogy tele vannak a halastavak és a fo­lyók ponttyal. — Az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a ponty, és több figyelmet fordítottak a növényevő fajtákra, az amur­ra és a busára. Tulajdonkép­pen most kezdenek ismét job­ban érdeklődni a ponty iránt. Az amurt és a busát csak ke­leti országokban, szocialista piacon tudjuk értékesíteni, bár kis mennyiségben vásárolt tő­lünk az idén Jordánia és Ku- vait is. Állandó hiánycikk Hazánkban közel százhatvan­három hektáron tenyésztenek halat, bár ebben a területben benne van a horgászok biro­dalma is, ahonnan évente át­lagosan négyezer-négyezeröt­száz tonna kerül a fogyasztók asztalára. Megyénkben előkelő helyet foglal el a haltenyész- tésben a szigetszentmiklósi Halinno Gazdasági Társulás, a dömsödi Dózsa Tsz, és a száz­halombattai Tehag. Ez utóbbi cég különösen érzékenyen rea­gál a piac változásaira, hiszen a fogyasztásra szánt halakon kívül ivadékokkal is kereske­dik Nyugat-Európában. — Nem tudunk halivadék­ból annyit termelni, hogy ne lehetne eladni — mondja a Tehag termelési igazgatóhe­lyettese, Lévai Ferenc. — Iga­zából belföldön is elkelne az egész, vagyis állandó hiány­cikknek számít. Persze igyek­szünk külföldön is értékesíte­ni belőlük. Lengyelországba tízmillió forint értékben adunk el az idén növényevő fajtákat, mivel ezek nem fo­gyasztanak sok takarmányt, gyakorlatilag a vizekben talál­ható növényeken megélnek. S még egy előnyük van: nagyon igénytelenek, s ezzel együtt jár, hogy a szennyezettebb vi­zekben, is tenyészthetők. A Tehag ivadékforgalmazásának másik területe a díszhalivadék értékesítése. Ahogy fejlődik a kertkultúra, úgy nő az igény az aranyhalak iránt. Iz­raelbe, Ausztriába, Belgiumba és Nyugat-Németországba szál­Paripavásár Üllőn Háromnapos állami ménfel­vásárlást rendezett az Állat- tenyésztő Közös Vállalat a hét közepén Üllőn a Dóra­majorban. A vásár záró- és egyben legszínvonalasabb aktusa a csütörtök délelőtt tartott szép­ségverseny és szabad vásár volt. Ekkor ítélték oda azt a vándorserleget is, amelyet az 50 államilag felvásárolt ló közül a legszebb érdemelt ki. A közönség szavazatai alap­ján — 11-en voksoltak rá — az 1984-ben született magyar félvér Békáspuszta Harsona—9 nyerte el ezt a vándorserleget, amelyet dr. Cséfalvay Géza igazgató nyújtott át a tenyész­tő és tulajdonos Bólyi Mező- gazdasági Kombinát képvise­lőinek. 11 órától a visszamaradt mének szabad vására hozott egy-egy vevőnek igazi izgal­makat, hiszen ezeknek a cso­dálatos paciknak elég borsos volt az áruk. Akadt olyan mén is, melynek nemcsak a formája, de az ára is gyönyö­rű volt. (200 ezer forint). Az idén ötödik alkalommal megrendezett ménfelvásárlás elnyerte a néző- és vásárló- közönség tetszését. A rende­zők pedig így búcsúztak: jö­vőre ugyanitt! Verseny előtt: Marits Judit és a somogysádi mén: Gabika Kép és szöveg: Csécsei Zoltán Htunk belőlük évente több százezer darabot. Ezek az álla­tok sajnos rendkívül kényesek, s ez a mi malmunkra hajtja a vizet, hiszen többnyire nem képesek átvészelni az európai teleket, s ezért minden tavasz- szal újra kell őket telepíteni a kerttulajdonosoknak. Kalászok Algériában — Mikor 1974-ben létrehoz­ták a Tehag-ot, az ENSZ Me­zőgazdasági. és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO támogatta anyagilag a megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy fejlődő orszá­gok halászati szakembereit ké­pezik itt ki a szakma forté­lyaira, és a harmadik világ élelmezési gondjait megoldan­dó adnak el halgazdasági rend­szereket Afrika és Ázsia orszá­gaiba. Vagyis nemcsak a jól fi­zető tőkés piacon kell partne­reket szerezniük, hanem a gaz­daságilag kevésbé izgalmas te­rületeken is gondoskodniuk kell az élelmezésről. — Tavaly Algériában telepí­tettünk nagy mennyiségű nö­vényevő halivadékot, amit az idén többmázsás tételekben halásznak le az afrikai szak­emberek. A baj csupán az, hogy ott még ennek a műfaj­nak nincs hagyománya, s azok, akik ezzel foglalkoznak, nem is tudják igazából, hogy miként történik ez. Nincs meg hozzá a megfelelő szaktudásuk, hiány­zanak az eszközök, s gondjuk van a tárolással, tartósítással. Ezért úgy határoztunk, hogy a közeljövőben itthonról utaznak ki Algériába magyar halászok, hogy a haltenyésztés tudomá­nyával megismertessék az al­gériai szakembereket. Persze a gyakorlati tapasztalatokon kí­vül elméleti ismeretek tovább­adásával is hozzájárulunk a féjlődő országok élelmezési gondjainak megoldásához. Nemrég érkeztek például Száz­halombattára indiai mezőgaz­dászok, akik három hónapos tanulmányút keretében négy hetet töltenek Battán a haliva- dék-tenyésztés tanulmányozá­sával. Fiedler Anna Mária Tegnap szerkesztőségünk vendége volt Balogh László, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a Pest Megyei Ta­nács elnöke, országgyűlési kép­viselő, aki tájékoztatást adott d tanácsi munka elmúlt fél év­tizedéről, a jelenlegi és jövő­beli feladatokról. Emlékezte­tett rá — amit mi, állampol­gárok naponta érzékelhetünk —, hogy az államigazgatást sem kerülte el a reform. Egyebek között átszervezték a közigazgatást, érvénybe lépett az új választási rendszer, nö­vekedett a helyi tanácsok ön­állósága, felelőssége, s a gaz­dálkodás rendje is alapvetően megváltozott. Mindezek ha­tására demokratikusabb a döntések előkészítése, megho­zatala, hiszen az érdekek nyíl­tabban találkoznak, mint ko­rábban. A tanácsi munka, a gazdálkodás korszerűsítése — nem utolsósorban az elfoga­dott kormányprogram alapján — tovább folytatódik. Helyben intézik A járások megszűnésére visszapillantva Balogh László elmondotta: az idő bizonyítot­ta az akkori döntés helyessé­gét. A lakosság megelégedéssel fogadta, hogy az ügyek 96 szá­zalékát helyben intézik. Ugyan­akkor azt is el kell ismeri, hogy nem sikerült a szakem­berek átirányítása a járási hi­vatalokból a helyi tanácsok­hoz. A megyei tanács elnöke ki­tért az 1985-ös tanácsi válasz­tások tapasztalataira is. A többes jelölés intézménye ked­vező fogadtatásra talált, s ja­vult a tanácsok tagságának összetétele. Már az első idők­ben is nagyobb volt az aktivi­tásuk, a felelősségérzetük, mint korábban, mostanában azon­ban az elbizonytalanodás jelei mutatkoznak. Ennek több oka lehet, például az, hogy a cik­lus felénél tartunk, hogy fel­értékelődött a szabadidő, s hogy nehezebb a gazdasági helyzet is. Az igazsághoz tar­tozik, az is, hogy a tanácsta­gok több oldalról is gyakran kapnak kritikát, ritkábban el­ismerést, pedig bizony azt is megérdemelnék. Ezen a me­gyei tanács változtatni kíván. A választások eredménye az is, hogy sok egyetemi és főis­kolai végzettségű szakember került az elnöki székbe. A köz­ségekben 53, a nagyközségek­ben 64, a városokban százszá­zalékos a felsőfokú diplomá­sok aránya. Beváltak az elöl­járóságok is, amelyek egyre inkább a települések gazdái lesznek. Alsó sávban Az új tanácsi gazdálkodás­ról szólva Balogh László el­mondta, hogy a kezdeti ide­genkedés után megszokták, el­fogadtak azt, ,s legtöbb helyen jól sáfárkodtak a pénzzel. Ez annak köszönhető, hogy a de­mokratizmus, azaz a helyi dön­tés, a helyi felelősséggel páro­sul. Az sem maradt ki a tá­jékoztatóból, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között többségében csak az alsó sáv­ban készített tervek valósul­hatnak meg. Ennek ellenére a VII. ötéves terv eddigi eszten­deit megfelelő eredménnyel zárta, zárja a megye. Ami a jövőt illeti: valószínűleg a for­rások szűkülésével kell számol­ni, ezért alaposan meg kell gondolni, hogy mire költjük a forintokat. Ezzel összefüggés­ben szólt arról is, hogy szük­ség van az intézményi gazdál­kodás reformjára is. A váci és kerepestarcsai kórház része­se egy ilyen kísérletnek. Balogh László tájékoztatott azokról a feladatokról i , ame­lyek az államigazgatás, a ta­nácsok előtt állnak. Ezek rész­ben politikai jellegűek, hiszen a párt XIII. kongresszusa, s a nemrégiben elfogadott kor­mányprogram ezen a sajátos területen is megszabja a ten­nivalókat. Most az a fontos, hogy kiálljunk és dolgozzunk a megfogalmazott célok eléré­séért, hiszen ez az egyetlen lehetőség a kibontakozásra. A közeljövő feladata a kétszintű igazgatásra való át­térés is. Ennek már akadnak szemmel látható jelei, mint például a területfelelősi rend­szer vagy az igazgatási társu­lások létrehozása. Jövőre va­lószínűleg néhány tanács kí­sérletképpen közvetlenül me­gyei felügyelet alá kerül. Papírmunka A tegnapi tájékoztatón, a tennivalók számbavételekor szóba került a bürokrácia, az adminisztráció csökkentése. Ahogy Balogh László elmond­ta: a sok papírmunka nem ön­magáért való, hiszen például tavaly 242 ezer ügyet kellett határozattal lezárni a megyé­ben. A jelenlegi jogi szabályo­zás — nem szólva a különbö­ző szervek, intézmények szá­mára készítendő jelentésekről, beszámolókról — teremt ilyen helyzetet. Ez persze nem je­lenti azt, hogy helyben nem kell semmit tenni a munka­stílus megváltoztatásáért. Balogh László végezetül la­punk munkatársainak kérdé­seire válaszolt. K. L. A Pest Megyei Hírlap adészolgálata Mikor kell fizetni ?z adót? Úgy látszik, egyformán gon­dolkodunk Horváth Józseffel. Budapesti olvasónk ugyanis azt ajánlotta, hogy ne általá­ban „magyarázzuk” az adóre­form bevezetését, hanem konkrétan foglalkozzunk egy- egy témakörrel. Magunk is úgy tartjuk, hogy az a legcél­ravezetőbb, ha olvasóink kér­déseire válaszolva járulunk hozzá az információs űr be­töltéséhez, a kételyek, félre­értések eloszlatásához. Ezért hirdettük meg adószolgálatun­kat, amelyben a beérkező le­velekre válaszolunk. Előleglevonás Horváth József mindjárt há­rom kérdéssel fordult hoz­zánk. Vegyük először az első kettőt, ezek ugyanis összetar­toznak. Olvasónk azt tudakol­ja: mikor kell fizetni az adót? Valószínűtlen, hogy már a ja­nuári bérünk kézhezvételekor — írja —, hiszen akkor még honnan tudnánk, hogy meny­nyi lesz az éves keresetünk? Horváth József azt feltételezi, hogy adóelőleget fognak le­vonni, amit az év végén egy elszámolás követ. Arról is ér­deklődik: hogyan tudja meg­tenni a vállalat, hogy annyi­val emelje a bért, hogy a dol­gozó nettó keresete ne csök­kenjen, hiszen januárban még nem ismeretes, hogy mennyi lesz az éves jövedelme? Mind­ez bonyolítjá az adminisztrá­ciót, S ahogy olvasónk kér­dezi: hogyan fogják ezt a mai színvonalon dolgozó bérelszá­molók megoldani? Horváth József jól gondol­kodik, ugyanis meg kell is­merkednünk az adóelőleg fo­galmával. Az állampolgárok és az adóigazgatás érdekei egy­aránt azt kívánják, hogy ha a magánszemélynek csak munkaviszonyból származó jövedelme van, akkor abból a munkáltató — hasonlóan a nyugdíjjárulékhoz — a jöve­delemadót is vonja le. Ha va­lakinek egyéb forrásból is van adóköteles jövedelme, arra pedig az önadózás elve és gya­korlata vonatkozik, független attól, hogy jövedelme közü- lettő) vagy magánszemélytől származik-e. A munkaviszonyból szárma­zó jövedelem esetén a mun­káltató kötelessége, hogy a dolgozóval és az adóhatóság­gal egyaránt elszámoljon. Eh­hez azonban az kell, hogy , az illető nyilatkozatot tegyen ar­ról. hogy a tárgyévben sem­milyen más forrásból szárma­zó jövedelme nem volt. Bérek bruttósítása Az adóelőleg intézményé­nek kettős indoka van. Egyr részt így biztosítható a költ­ségvetési bevételek folyama­tossága, másrészt az adófize­tő érdekének is megfelel, hogy hosszú idővel a jöve­delem megszerzése után mi­nél kisebb legyen a rende­zendő adókülönbség. A külön­bözhet az év végén kell be­fizetni. túlfizetés esetén pedig visszatéríteni. Ez egyben válasz olvasónk­nak másik kérdésére is, hi­szen az év végén korrigálni, pontosítani lehet az elszámo­lást, így a dolgozó nettó ke­resete — azonos feltételek és teljesítmény esetén •— nem csökkenhet. Ennek egyébként a bérek bruttósítása a bizto­sítéka. A személyi jövedelem­adó-rendszer bevezetésének egyik' feltétele éppen az, hogy a bérből és fizetésből élők nettó keresete változatlan ma­radjon. így a dolgozó az in­dulás pillanatában keresetvé­dettséget élvez. Ennek érde­kében a bérekbe be kell épí­teni az új személyi jövede­lemadót és a lineáris — egy­ségesen 10 százalékos — nyug­díjjárulékot. A keresetbe tar­toznak a bér és a különböző olyan jövedelmi források, mint a nyereségrészesedés és a nyereségprémium. A brut­tósításnál tehát ezeket is fi­gyelembe kell venni. A bérek nem bruttósítha- tók vállalati szinten egy meg­felelő képlet alkalmazásával. Ez megváltoztatná a bérszer­kezetet, lényegében leértékel­né a teljesítményelvet. Külö­nösen érvényes ez a vezetői szintekre, minthogy ott már elég magas lehet a havi alap­bér, és ugyanakkor a mozgó­bér aránya is. Tehát a brut­tósítás alapja az egyéni ke­reset. S minthogy az új bé­reket személyre szólóan kell megállapítani, kétségtelen, hogy ez sok adminisztráció­val jár. Ha még ehhez hozzá­adjuk az általános forgalmi adóval összefüggő tennivaló­kat, akkor joggal állapíthat­juk meg, hogy a vállalati, in­tézményi apparátusok nincse­nek könnyű helyzetben. Egyes számítások szerint 20—30 szá­zalék lesz az adminisztrációs terhek növekedése. S itt térünk vissza olva­sónknak arra a kérdésére, — amivel nem áll egyedül —: hogyan birkóznak majd meg ezzel az érdekeltek? Erre csak azt felelhetjük, hogy kénytele­nek lesznek megbirkózni ve­le. Különböző tanfolyamokon, valamint segédanyagokból jut­hatnak hozzá a szükséges is­meretekhez. A mindennapi gyakorlat során — reméljük — megszerzik azokat a tapaszta­latokat, amelyeknek birtoká­ban a kezdeti nehézségek után gördülékenyen mehet az ad­minisztráció. Táppénz és nyugdíj A bruttósítás esetében egyébként nem kell tartani té­vedésektől. félreértésektől, hi­szen annak módját, elveit és végrehajtási szabályait a kol­lektív szerződésben kell rög­zíteni. Ha a dolgozó bérét esetleg mégis ennek megsér­tésével állapítanák meg, ak­kor ez ellen maga is és a szakszervezet helyi szerve is munkaügyi vitát kezdemé­nyezhet. Budapesti olvasónk harma­dik kérdése így szól: ,mi lesz a táppénz és a nyugdíj alap­ja? Erre válaszolva először is azt kell tudni: a személyi jö­vedelemadó bevezetése miatt újra kell szabályozni azokat az alapokat, amelyekre a tár­sadalombiztosítási ellátások épülnek. Ennek pontos részle­tei még nem ismeretesek. Any- nyi azonban bizonyos, hogv a nyugdíj alapja az adóval csökkentett nettó kere'et lesz. A tánpénz megállapítása pe­dig bruttóa’aora kerül. Ez tehát azt jelenti, hogy a nyugdíj kivételével a kereset- pótló társadalombiztosítási el­látások — például a táppénz, a gyes — adókötelesek lesz­nek. Kövess László

Next

/
Oldalképek
Tartalom