Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
1987. SZEPTEMBER 9., SZERDA m»T y 3 Tettekkel a kibontakozásért A másik érdeke is fontos lehet Országgyűlési bizottságok az adóreformról A kulcskérdés a következetesség ? Tovább folytatódlak tegnap is az Országgyűlés őszi f. ülésszakának előkészítéseként az állandó bizottságok ülései. Kedden a kulturális, valamint az építési és küz- ^ leltedési munkabizottság vitatta meg az általános for- ^ galmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról á szóló törvényjavaslatot. Mához egy hétre, szeptember 16-án összeül az Ország- gyűlés. s ezzel a Központi Bizottság július 2-ai állásfoglalásáról, a kibontakozási program véleményezéséről, vitájáról indított sorozatunk új szakaszához érkezünk. Honatyáink ugyanis a parlament őszi ülésszakán megvitatják a KB gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához kapcsolódó kormányprogramot és az adózás tervezett változásáról szóló törvényjavaslatokat is. Lényeges, sorsunkat, életünket hosszú évekre meghatározó kérdésekre kapunk tehát választ hamarosan. De addig érdemes a pillanatnyi helyzetnél, a továbblépés lehetőségeinek számbavételénél elidőzni. Ehhez az alábbiakban a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyárának igazgatója, Krima János nyújt segítséget. Csak konkrétan — Személy szerint én magam is nagy érdeklődéssel kísérem, s a környezetemben, sőt úgy hiszem, az egész magyar társadalomban igen nagy a várakozás az Országgyűlés őszi ülésszaka iránt. De ez nemcsak az általános forgalmi és a személyi jövedelemadó tervezett bevezetésének szól, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy olyan gazdasági fordulóponthoz értünk, amelyből csak egy felé vezet kiút. Ügy érzem azonban, hogy ez a várakozás önmagában nem hozhat sikert, hiszen a Miniszter- tanács munkaprogramja csak szélesen körvonalazhatja tennivalóinkat. Nem készülhet olyan átfogó cselekvési program, amely egy-egy gazdálkodó egységre külön is lebontja a teendők sorát, a konkrét feladatokat. Ezért igen nagy jelentősége lesz, illetve van Vtár most annak, hogy minden dáliáiét f'elispterje, megfogalmazza, mit és hogyan tehet az előrelépés érdekében. Nem formális elhatározásokra, hanem részletesen kidolgozott programokra van szükségünk, amelyek konkrét feladatokat, azok teljesítése esetén pedig mérhető, számszerűsíthető eredményeket kell hogy tartalmazzanak. — Önöknél megindult-e ez a folyamat, van-e már példa az új típusú feladatmeghatározásra? — Szerencsésnek mondhatjuk ebből a szempontból magunkat, hiszen a magasabb feldolgozottsági fokú termékek, illetve a gyártmányszerkezet korszerűsítése iránti igény, az exportképesség fokozásának szükségessége nem ezekben a napokban fogalmazódott meg követelményként, s így mi már évek óta azon dolgozunk, hogy termékeinkkel megálljuk helyünket az igényesebb piacokon is. Ennek eredményeként könyvelhetjük el, hogy az elkövetkező napokban üzembe állítjuk azt az új gépsort, amelynek révén a korábbinál korszerűbb, tetszetősebb és jobban kezelhető csomagolással kínáljuk termékeinket a vásárlók körében. Emellett az utóbbi időben végrehajtott technológiai átállás lehetővé tette, hogy a hagyományos hideg feldolgozással szemben a jövőben meleg technikai eljárással is tudjuk gyártani termékeinket. Mindemellett tervezzük, hogy a gyümölcsféléken kívül ezután zöldségfeldolgozással is foglalkozunk majd. Változás kell! — A technikát és technológiát tekintve tehát adottak a lehetőségek az előrelépéshez. De vajon elég sima-e az út, nem nehezítik-e akadályok, buktatók a pályát e lépések megtételéhez? — Nem mentes buktatóktól az út, amelyen járunk. — Javítanunk kell nekünk is a minőségen, növelnünk kell a gazdaságosságot és új piacokat kell találnunk. De ehhez ez az év nem volt jó alap. Az előrelépéshez rendezett állapotok szükségesek. Idén azonban. anarchia uralkodott' a iiia'con, nem volt egyöntetű a szabályozás. Ezért nagyon fontos dolognak, az eredmények eléréséhez elengedhetetlennek tartom a gazdasági, üzleti kapcsolatok rendezését. Be kell látnunk végre, hogy csak egymásra számíthatunk, s ha becsapjuk a másikat, azzal végső soron valahol, valamikor becsapjuk önmagunkat. Korrekt üzleti partnerként kell együttműködnünk, nem mindig a saját előnyöket kizárólagosan előtérbe helyezve dolgoznunk. Csak mutogatunk a másik portája felé, s nehezítjük egymás dolgát. Nem tartjuk be a legalapvetőbb szabályokat, a határidőket, szerződéseket, a termékek minőségére vonatkozó előírásokat. Ha ezen a helyzeten változtatni tudunk — márpedig bízom benne, hogy a jelenlegi gondok ráébresztenek mindenkit a változtatás szükségességére —, akkor átléphetünk az utunkban álló akadályokon. Stabil és rugalmas — Az elmondottak szerint ön a fő hangsúlyt a fegyelmezettségre helyezi. Ám nagyon sokan és sokszor azért hágják át a szabályokat, mert elavultnak, túlságosan szigorúnak vagy éppen megmagyarázhatatlannak, érthetetlennek tartják azokat. Sokan követelik a szabályozottság mérséklését, az önállóság tényleges növelését. Fegyelmezetlenek, de gyakorta nem indok- talanul. Ön szerint egy újfajta szabályozás, a nagyobb mozgástér biztosítása erősíteni fogja a fegyelmet? — Túlságosan sokáig hágtuk át a szabályokat, költekeztünk túl, sőt egyenesen pazaroltunk, s éltünk vissza jogainkkal egymással szemben ahhoz, hogy ezt tovább folytassuk. A szabályozáson véleményem szerint a jövőben is nagyon sok múlik majd, éppen azért, hogy rendet teremtsünk magunk körül. Itt a legfőbb hangsúlyt arra helyezném, hogy az a korábbival szemben stabil, de ugyanakkor lényegesen rugalmasabb legyen. A jövőben sem a gyakori változtatást, sem a szabályozás megmerevedését nem engedhetjük meg magunknak. Ezen a területen is rugalmasabbakká kell válnunk. S ha ez így lesz, akkor a jövőben nem kerülhetünk olyan nehéz helyzetbe, amit nálunk idén egyebek között a feldolgozóipar nem megfelelő támogatási rendszere okozott. Pató Zsuzsa A kulturális bizottság — amelynek ülésén részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke és dr. Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár — dr. Horn Péter elnökletével látott hozzá a munkához, dr. Békési László pénzügyminiszter-helyettes szóbeli kiegészítése után. Mind a tizennyolc, a vitában fölszólaló képviselő egyetértett az adóreform szükségességével, ám hangsúlyozták, hogy az előkészítésre fordított időt roppant kevésnek tartják. Többen foglalkoztak a várható, mintegy 14—15 százalékos áremelésből adódó szociális problémákkal; elsősorban a nyugdíjasok és a gyermekes családok helyzetének romlásával. Ezzel kapcsolatban testületileg több módosítási javaslatot is a jogi és igazságügyi bizottság elé terjesztenek. Az egyik a gyermekek iskoláztatásának támogatásával, a másik a nyugdíjasok adózási kulcsának megváltoztatásával foglalkozik. Ugyancsak többen — így például Boldizsár Iván író (országos lista) — vitáztak a szerzői jogdíj adóztatási mértékmegállapításának helyességéről, illetve a kiemelkedő műalkotásokat illető kedvezmények csökkentésének jogosságáról. Több képviselő kifogásolta, hogy a szociálpolitikai csomagtervet csak későn kapják kézbe, s annak alapos tanulmányozására nem áll rendelkezésükre kellő idő. Számosán szóltak a műszaki értelmiség helyzetét befolyásoló negatívumokról is. Módosító javaslatként hangzott el, hogy a műszaki értelmiség szellemi fejlődését szolgáló dologi kiadások legyenek adómentesek, hiszen át- és továbbképzésekről van szó, amelyeket a gazdaság fejlődése is megkíván. Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész (országos lista) a képző és iparművészek tervezett adóztatási módjával szállt vitába. Dr. Békési László válaszában kifejtette, hogy tételes költségelszámolás esetén — s erre mód lesz — csak a tiszta jövedelem után kell adózni ; hasonlóan az íróknak, művészeknek is módjuk lesz erre, de be kell majd jelenteni az adóhivatalnak, amelyet az ellenőrizni fog. Számos olyan kérdés hangzott el, ami a képviselők aggodalmát tükrözte: mi történik, ha a kormányprogram nem vagy csak részben valósul meg; nem haladják-e meg a lakosság képességeit ezek a szükséges, ám bérreform nélküli intézkedések? Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága — Sta- dinger István elnökletével — vitatta meg a törvényjavaslatokat. A bizottság tagjainak előzetesen megküldött írásos tájékoztatókhoz Csáki Gyula pénzügyminiszter-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Mint mondotta, a viták során különösen két kérdésben, az alapvető gyermekruházatot és a magánerős lakásépítést érintő adózásban ütköztek a nézetek. Az előbbit a 25 százalékos általános forgalmi adókulcs szerint adóztatják majd, de a kormány — a készülő, és a képviselőkhöz is hamarosan eljutó szociálpolitikai csomagterv alapján — ezt kompenzálni fogja. A magánlakás-építők — a lakás méretétől függően — visszaigényelhetik az általuk kifizetett forgalmi adót. Nobis Ferenc (Budapest) felvetette: a lakosság kész a nagyobb terhek vállalására, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy megszűnjenek, de legalábbis csökkenjenek az irTöbben rámutattak arra, hogy a képviselők bizonyos kérdésekben nem kapnak elegendő információt, így egyebek között arról sem, hogy a korábbi hibás döntések hogyan születhettek meg, továbbá nincs pontos információjuk a költségvetés egyes kiadásairól, valamint arról, hogy az irányító, a társadalmi szervezetek, apparátusok korszerűsítése, reformja hogyan alakul. E kérdések őszinte és nyílt tisztázása segíthetné a képviselőket ahhoz, hogy felelősséggel határozhassanak. Dr. Békési László a javaslatokra és a kérdésekre adott válaszában hangsúlyozta, hogy az egész adózási rendszerben az á kulcskérdés; lesz-e a kormányban elég következetesség ahhoz, hogy valóban leépítse, megszüntesse a vállalatok indokolatlan támogatását. Kö. Zs. ritáló jelenségek, különösen az ellenőrizhetetlen, láthatatlan jövedelmek. Egyre több olyan milliomos van, aki nem feltétlenül tevékenysége társadalmi hasznosságának köszönheti vagyonát. A kormány lépjen fel a teljesítményeket nem tükröző jövedelmek ellen, s legyenek elrettentő következményei az adócsalásnak — javasolta. Juhász Ferenc (Budapest) azt nehezményezte, hogy túlságosan sok a preferált terület. A felszólalók között volt Koltai Imre (Pest megye, 28. vk.), a Cement- és Mészművek vezérigazgatója, aki felvetette, hogy megkezdődött az építőanyagok felvásárlása, ami'később kedvezőtlen hatásokkal járhat. Csáki Gyula részletesen válaszolt a vitában felmerült aggályokra, kérdésekre. Hangsúlyozta: áz adózás nagymértékben a bizalmon alapszik, az állampolgárok fegyelmezett magatartása, az adómorál javítása nélkül nem vezethet sikerre. Több témáról még tart a vita Bizonyára nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy a pártalapszervezetek mindegyike töri a fejét, milyen módon vállaljon részt a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladataiból. Mi is ezt tesszük Gödöllő térségében. Latolgatjuk, mérlegeljük, miként lehet a Központi Bizottság 1987. július 2-i állásfoglalása szerint részt vállalni a munkából. Szót váltottunk gazdasági és társadalmi szervek vezetőivel, testületek tagjaival, pártszervek tisztségviselőivel és természetesen pártalapszer- vezeti titkárokkal is. Minderre azok után került sor, hogy júliusban részletesen tájékoztattuk párttagságunkat a KB üléséről, és már rendelkeztünk tapasztalatokkal a kommunisták körében kialakult nézetekről, a fogadtatásról. A magam részéről most az egyik lényeges feladatnak azt tartom, formáljuk egységessé a párttagok, pártszervezetek nézeteit, a gazdaság, a társadalom helyzetét, és a kibontakozás egyetlen ésszerű útját illetően. Sajnos nem minden alapszervezetben sikerült ez maradéktalanul. Ebben a személyes, szubjektív hibákon túlmenően az is közrejátszott, hogy a témában elhangzott tájékoztatók alapanyaga, a közreadott KB-titkári szóbeli előterjesztés szövege, a városi pb-ülésen elhangzott tájékoztató, illetve a csak erre épülő alapszervezeti ismertetők nem tudtak kellően gyújtó hatásúak lenni. Sok régóta közszájon forgó kérdésre nem tudtak megfelelő, világos választ adni a pártszervezetek fórumainak előadói. Ilyen kérdések például: hogyan juthattunk idáig; mi a garancia a stabilizációra, a kibontakozásra; lesz-e erőnk a kialakult helyzeten változtatni? Meggyőződésem, hogy a kérdésekre egyrészt az állás- foglalásból és az ezt indokló szóbeli előterjesztésből, másrészt a gazdasági, politikai munka helyi tapasztalataiból lehet megfelelő választ adni, cselekvésre lehet ösztönözni a párttagokat. Márpedig ez feltétele a továbbiakban végzendő munka eredményességének. Mert megfelelő ismeretek, a helyzet és a tennivalók tudatos felismerése, bizakodás, lelkesedés nélkül nem lehet eredményes a párttagok mozgósítása, még kevésbé a párton kívüli dolgozók, a lakosság bevonása a munkába. A másik lényeges feladatnak azt tartom, hogy pártalapszervezeteink mielőbb tárják fel, szedjék sorba saját tennivalóikat. Ebben a tekintetben is sokszínű az alapszervezeteknél kialakult vélemény. Sokan úgy látják, hogy ez az állásfoglalás csak a termelőüzemekben dolgozó pártszervezetek számára ad mozgásteret. Mások azon a véleményen vannak, hogy döntően a központi szervekre várnak feladatok. Kevesen látják még világosan, hogy minden pártalapszervezet és minden egyes párttag felé kötelezettséget támaszt. Pedig az állásfoglalás áttanulmányozása nyomán világos a kép: a társadalom legszélesebb horizontján, és teljes vertikumában szükség van a változásokra, az összehangolt aktívabb munkára, amelyet vezényelnie, irányítania, ellenőriznie a pártnak kell. Mindezt szem előtt tartva úgy gondoltuk, a mi legfontosabb feladatunk, hogy az alapszervezetek feladattervei kialakítását segítsük. A termelőüzemekben azt látjuk legfontosabbnak, hogy a pártalapszervezetek el tudják választani a gazdaságirányítás, a köz- gazdasági szabályozás elégtelensége, valamint a belső irányítás, szervezés, ösztönzés hibái nyomán keletkező hatásokat. Az utóbbira kell a feladatokat összpontosítani. A vállalatok, szövetkezetek munkája az 1988 januártól változó irányítás, szabályozás körülményei között az egységesebb megítélés tükrében csak így lehet hatékonyabb. A mi térségünk ipari, mezőgazdasági üzemei olyan termelési, gazdálkodási tradíciókkal rendelkeznek, hogy így képesek megállni helyüket. A kereskedelem és szolgáltatás területén dolgozó pártalapszervezetek számára a stabilizáció, a kibontakozás programja azt a féladatot adja, hogy lényegében változatlan feltételek mellett javítsák tovább, szélesítsék a kereskedelmi kínálatot, a szolgáltatások skáláját. Legyen több olcsóbb cikk, bővüljön az áruválaszték, javuljon a kereskedelem minősége, teremtsenek szorosabb kapcsolatot a vásárlókkal, de a termelőkkel is. A szolgáltatások mennyiségében, de a területi különbségeinek csökkentésében, időigényének mérséklésében, a színvonal javításában kell az ott dolgozó kommunistáknak feladatot vállalniuk. Ugyancsak fontos feladatok várnak a tudományos intézményekben, a felsőoktatásban tevékenykedő pártszervezetekre. Érdemi eredményekre van ugyanis szükség a kutatómunka szelektív, intenzív fejlesztésében, az intézmények racionális működtetésében. A magyar mezőgazdaság és az azt szolgáló ipari szféra ugyanis várja, igényli a gyorsan hasznosítható tudományos eredményeket. De várja az ezután végző vagy továbbképzés útján felkészült innovatív, az új eredmények befogadására képes agrárszakembereket is. Ezért ezeken a területeken az a feladat, hogy forduljanak jobban a gyakorlat felé, szorosabban működjenek együtt egymással és a termelőszövetkezetekkel, ugyanakkor kísérjék figyelemmel és hasznosítsák a világban elért tudományos eredményeket is. Az oktatás, a művelődésügy területén dolgozó kommunistákra is feladat, felelősség hárul a programból, összefoglalni úgy lehet tennivalóikat, hogy müveit, munkára felkészített, tenni akaró embereket neveljenek. Ez az óvodák, általános iskolák, a szakmunkás- képzők, a középiskolák számára is kötelezővé teszi munkájuk önkritikus elemzését, és az élethez, a követelményekhez igazítását. De feladatot jelent ez a művelődésügy állami irányításában résztvevő tanácsok, más szervek párttagjai számára is. Az új oktatási törvény megfelelő kereteket és számos új formát biztosít a hatékonyabb nevelőmunkához. Különleges feladat hárul az egészségügyi pártszervezetekre. A korábbi felfogástól eltérően a dolgozók, a lakosság egészségének megőrzésére, életvitelének átformálására nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Persze továbbra sem mondhatunk le a gyógyítómun- ka fejlesztéséről, igényesebb végzéséről, az egészségügyi szolgálat működésének ésszerűsítéséről. Mindez jelentős feladatokat ró az e területen dolgozó párttagokra, pártszervezetekre, mert ezzel hozzájárulhatnak a gazdasági teljesítőképesség növeléséhez, a jobb életminőség kialakításához, az időskorúak helyzetének javításához. A tanácsok, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás területén a kommunistákra ugyancsak fontos feladatok várnak. A nem termelő szféra szervezetének, működésének ésszerűsítése nyilván ad konkrét, helyi tennivalókat, aminek végrehajtásában a pártszerveknek dolguk részt vallani. Az állampolgárok ügyei gyors, bürokráciamentes intézésében, az állampolgári fegyelem helyreállításában szintén tágak az alapszervezetek, az egyes párttagok lehetőségei. A tanácsok a nem könnyű gazdasági helyzet ellenére sem mondhatnak le a települések fejlesztéséről, az életkörülmények javításáról. Ez a tanácsi munkában további ésszerűsítést, gondolkodásmódbeli és gyakorlati változást indokol. Szükség lesz a tanácsi intézmények, de a tanács saját gazdálkodásában is az ésszerű felhasználásra ösztönző érdekeltség kiterjesztésére, az anyagi előnyöket biztosító vállalkozásokra. A párttagoktól azt várjuk, hogy ezeknek a folyamatoknak az élére álljanak, ugyanakkor megköveteljék, számon kérjék az állami vezetéstől a korszerűbb munkát és a társadalmi szervek pártirányítása útján segítsék annak kibontakozását. A lakóterületi, körzeti pártalapszervezetek- nek is bőségesen lesz feladatuk kisközségben, nagyközségben egyaránt. Ügy látjuk, erőteljesebben be kell vonni ezeket a párttagokat a már fentebb jelzett feladatok végrehajtásának ellenőrzésébe. . Fontos a számunkra, hogy érdemi jelzéseket kapjunk a kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségszolgálat, a településpolitika gyakorlatáról, az igényeli változásokról. Lényegesnek látjuk, hogy a lakóterületen, lakókörzetben élő kommunisták szerepet vállaljanak a nagycsaládok. az időskorúak életkörülményei, szociális helyzete fokozott figyelemmel kíséréséből, a tanácsok ez irányú tevékenysége segítéséből, ellenőrzéséből. Ezek a feladatok szükségessé teszik az alapszervezeti programok személyekre bontását, konkrét pártmegbízatásként kezelését. Talán ez a nem teljes körű áttekintés Is jelzi, hogy feladat bőségesen van a pártszervek mindegyike számára. A Központi Bizottság állásfoglalásával induló kibontakozási program akkor teljesülhet sikeresen, ha valamennyi párttag részt: vállal belőle,. ha a pártmunka minden szintjén aktív, összehangolt munka kezdődik már holnaptól. A munkához erőt, az eredményes végrehajtáshoz garanciát az adhat, hogy ha ezt megértjük, megértetjük, és a cselekvés mozgatórugójának is ezt tekintjük. HERCZENIK GYULA, az MSZMP Gödöllő Városi Bizottságának első titkára i Most már a tetteken a hangsúly
