Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

rr.sr vuítsYt: 1987. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT A tisztánlátást segíti Értelmiségi találkozó A mikor három esztendeje ^ Visegrádon találkoztak a fiatal értelmiségiek, a sok vi­ta. tanácskozás után abban maradtak: nemcsak a társa­dalmi munkamegosztásban el­foglalt hely, a diploma tesz valakit értelmiségivé, hanem a másokért érzett felelős­ség, a példamutatás is. Az kevés, ha valaki meg tud fe­lelni a hivatásának, az is fon­tos, mit ad ezen felül a kör­nyezetének. Most, az újabb értelmiségi találkozóra ké­szülve is egyetérthetünk ezzel a megállapítással. Nem kétel­kedik benne senki, hogy sze­repük felértékelődött. Az or­szágnak soha nem volt any- nyira szüksége a képzett szakemberekre, mint nap­jainkban, amikor a kibonta­kozást keressük gazdasági, társadalmi bajainkból. A holtpontról való elmozdulás­hoz először is tisztánlátás kell. A Nagykőrösön szeptem­ber 19—20-án megrendezendő találkozó programjai elsősor­ban ezt szolgálják. A hely­szín: a Toldi Miklós Élelmi­szeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kol­légiuma. Annak idején Visegrádon szakmák szerinti szekciókban tanácskoztak, beszélgettek, vitatkoztak a fiatalok, ezút­tal viszont a különböző témák szabják meg a találkozó ke­reteit. A KISZ Pest Megyei Bizottságán úgy tervezik, hogy az első napra Pozsgai Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát nyerik meg annak a nyitó előadásnak a megtar­tására, amely az értelmiség helyzetét, szerepvállalási le­hetőségeit boncolgatná. Ez­után kezdi meg munkáját a három szekció. Az elsőben a környezetvédelem, a béke­mozgalom kérdései kerülnek terítékre, a másodikban főleg a Hazafias Népfront és a KISZ tevékenységéről, tenni­valóiról esik szó, míg a har­madikban a helyi társadalom, közélet mozgásterét, cselek­vési lehetőségeit vizsgálják. A témákhoz értő, abban érintett vendégek segítenek a tisztán­látásban a fiataloknak. így ott lesz Romhányi András, a HNF Pest Megyei Bizottságá­nak titkára, Hubai László, a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa titkárságvezetője. Bánlaki Pál szociológus, a Művelődési Minisztérium Ve­zető és Továbbképző Intéze­tének munkatársa és Pásztor Béla veresegyházi tanácsel­nök. Az esti program sem ígér­kezik sokkal könnyebbnek. A Nagy generáció című film ve­títése után a generációs kér­désekről beszélgetnek Réz Adám esztéta közreműködésé­vel. A másik teremben a Bá- bolna-jelenségröl cserélnek véleményt az erről szóló film kapcsán. A partner Almást Tamás filmrendező lesz. A második nap üzemlátoga­tásokkal, városnézéssel kez­dődik, utána pedig a párt és a kormány társadalmi-gazda­sági kibontakozási program­járól mondanak véleményt a fiatalok. A vitavezető: Halm Tamás, a KISZ KB értelmi­ségi fiatalok tanácsa közgaz­dász munkabizottságának ve­zetője. Érdekes kiegészítések­kel szolgálhatnak: Rocskai János, a Pénzügyminisztérium párttitkára, Antal László, a Pénzügyminisztérium Pénz­ügykutató Intézetének megbí­zott igazgatója, Harsányi László, az MSZMP KB mun­katársa és Görbe Ferenc or­szággyűlési képviselő, a Nagy­kőrösi Konzervgyár igazgató­ja­Bár az időbeni egybeesés nem tudatos, mégis ka­póra jön a szervezőknek az, hogy a találkozót megelőző napokban ül össze az Ország- gyűlés őszi ülésszaka. A téma rendkívüli fontosságú: a kor­mány munkaprogramja és az adórendszer átalakítása. Mindkettőről friss informá­ciókat kaphatnak majd a résztvevők, akik a KISZ Pest Megyei Bizottságán, illetve a területi KISZ-bizottságokon jelentkezhetnek. A rendezők 120—löO fiatal értelmiségire számítanak — szigorúan ön­kéntes alapon. K. L. I Partnerek akarnak lenni Brosúrák helyett képzést! Almomban se jöjjenek elő azok a délutánok, amelyeket főis­kolás koromban politikai vitakörökön eltoliöttünk. Csopor­tunk legagilisabb tagja, aki a KISZ-titkári teendőket is ellát­ta, minden alkalommal feltette az ominózus kérdést: Ki vál­lalkozik a következő előadásra? Néztük csoporttársunk könyör­gő tekintetét, s mivel betyárbecsület is van a világon, vala­melyikünk felemelte kezét: akkor, most én jövök. Ehhez va­lóban áldozatra volt szükség, mivel a vitakörök unalmasak voltak, a könyökünkön jött ki a sok sablonszöveg. Es utána vitatkoznunk kellett volna, de vannak dolgok, amikről nem lehet. Mindannyian tudtuk, hogy az efféle képzés nem a leg­célravezetőbb, de ha már ennyire ragaszkodtak ehhez a K1SZ- bizottságon, megcsináltuk. Nem renitenskedtünk, nem ágál­tunk ellene, pedig nem árt<#t volna. Testvérkapcsolatok Vendégjárás A KISZ Pest Megyei Bi­zottsága évek óta ápolja a kapcsolatot testvérmegyénk fiataljaival. Ennek keretében rendszeresek a látogatások, eszmecserék. Szeptemberben és októberben is több delegá­ció érkezését várják a Pest megyei KISZ-esek. Bulgáriából a Sófia megyei fiatalok képviselői nyitják a sort. Szeptember 21—25. kö­zött látogatnak el hozzánk. Október elsején az NDK-beli Suhl megyei, majd a hónap közepén a szovjetunióbeli Omszk megyeiek következ­nek. A megbeszélések témái között előkelő helyen szere­pelnek az építőtábori kapcso­latok, hiszen a fiatalok nya­ranta kölcsönösen dolgoznak egymás táboraiban. Tapaszta­latokat cserélni ezenkívül az ifjúsági szervezetek feladatai­ról, tennivalóiról: miképpen sikerül a kongresszusok hatá­rozatait megvalósítani. Újdon­ságnak számít, hogy ezúttal úttörők is tagjai lesznek a küldöttségeknek. Szerencsére azonban vannak olyanok, akik fellázadtak a már bevett, rossz szokások el­len, s valami újban törik a fejüket. Hogy miben, arról be­széljen az, aki ezzel foglalko­zik, Garamszegi László, a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára. Viták és ál viták Az időselb szakikon is múlik Szerződés a fiatalokká/ Az, hogy a fiatalok munka­kezdése jól sikerüljön, az öre­gebb szakembereken is múlik — vallják a Csepel Autógyár­ban. Talán ennek is köszönhe­tő, hogy a most végzett és a gyárral szerződést kötött fiata­lok mind a 42-en már mun­kába álltak vagy állnak a kö­zeli napokban. Közülük töb­ben jártak a gyári iskolába. A gyárban ismét indul szep­temberben a képzés, s ez lesz az újabb tanulmányi szerző­déskötések hónapja. Esztergá­lyos szakon tizenöten kezdhe­tik meg a tanulást, velük — mert kiemelt szakma — ha­vonta 800 forintos tanulmányi támogatási megállapodást köt a járműipari nagyvállalat. A géplakatosok havi 500 forint hozzájárulást kaphatnak. A legjobban keresett eszter­gályosok, erősáramú berende­zések, főhálózatok szerelői közül egyre többen kötnek ta­nulmányi szerződést a Csepel Autógyárral, hiszen a most munkába állók is kedvező, 25— 30 forintos órabér-besorolással foghatnak a szakmai tudás bi­zonyításához. Sz. J. — Korábban abban merült ki a politikai képzés, hogy a KISZ KB által kiadott bro­súrákat áttanulmányoztuk, s azok alapján kellett vitáz­nunk. Csakhogy azok nem voltak jók arra, hogy alapin­formációként használjuk fel, hiszen a sajtóból naponta bár­ki beszerezheti ezeket az is­mereteket, sőt ha érdekli, jó­val többet tud meg egy kér­désről az újságokból, mint ezekből a kiadványokból. Voltak megadott témák, amik­ről vitázhattunk, de ezek ál­viták voltak, ugyanakkor bi­zonyos kérdéseket tabuként kezeltek. Ha azt mondom, hogy munkahelyi demokrácia, általánosságra gondol az em­ber, de ha azt mondom, hogy a közvetlen munkahelyi vezető nem engedi el a fiatalokat valamilyen munkára, prog­ramra. vagy gondoljunk a vezetőkiválasztásra, akkor ez a téma egyből érdekessé vál­hat. Azt mondják, hogy az if­júsági szervezetnék felelős szerepe van minden téren, de a gazdasági vezetők gyakran nem kezelnek partnerként, ha valamilyen kérdésben dönteni kell. — Ne haragudj, de az a ta­pasztalatom, hogy némely KISZ-es valóban nem ért a termeléshez, a gazdasági kér­désekhez, s az ifúsági munkán kívül nemigen tud semmibe sem beleszólni. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem veszik figyelembe az észrevé­teleiket. A veszély fennáll — Éppen ezen szeretnénk változtatni! Olyan képzési rendszer kidolgozására törek­szünk, amelynek a keretében gazdasági, politikai szempont­ból is értékes szakembereket lehet nevelni. Igazi partne­reivé akarunk válni a gaz­dasági vezetőknek, nemcsak KISZ-esekké, akiknek joguk van beleszólni valamibe. A hazai vezetőképzés legjobb szakembereitől szeretnénk ta­nulni. Felkerestük az Ipari Minisztérium vezetőképző in­tézetét, szó volt arról, hogy tárgyalunk a Skála me­nedzserképző irodájával. Vé­gül is a KISZ KB támogatá­sával indítottunk egy négy­hónapos képzést, házon belül. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, másfél évre volt szükség, hi­szen ennyit vett igénybe az előkészítő munka. Az előadó­kat egyébként a KISZ KB küldi, s a tiszteletdíjakat is ő fedezi. — Nem felelt meg az az anyag, amit a KISZ KB-tól kaptatok, s most mégis onnan jönnek az előadók. Nem tar­totok attól, hogy ugyanazokkal a nézetekkel fogtok szóban ta­lálkozni, mint amiket írásban elolvashattatok? — Ennek a veszélye fenn­áll. de ragaszkodtunk olyan előadókhoz. ifjúságpolitikai szakemberekhez, akik — hogy úgy mondjam — az újabb, haladó vonalat képviselik. — Milyen témákkal foglal­koztok a kéDzés során? — Több. érdekes kérdés van, ami számunkra fontos lehet. Egyik előadás címe: A magyar társadalpm a nyolcvanas évek­ben, vagy az MSZMP KB jú­lius 2-i határozatának a iei- dolgpzása, s a hogyan tovább? Ez utóbbi a legfontosabb. Hiányzanak az érvek — Azt hiszem, nem kell semmiféle új szisztéma, hogy ilyen kérdésekkel foglalkoz­zanak a fiatalok. Ezt hagyo­mányos keretek között is meg lehet tenni. Akkor mi ebben az új? Korábban valahogy a sulykolásos módszer dívott. Voltak tények, határozatok, s azokat el kellett fogadni. Nem volt mese. Csakhogy hiány­zott hozzá a megfelelő érv­anyag. Hogy miért így van ez a valami, s biztos jó-e. Ne­künk ezeket az érveket kell megismernünk, s ezért új a mi elképzelésünk. A Dunai Kőolajipari Válla­lat KlSZ-eséi e hét végén el­ső ízben vesznek részt a DKV csopaki üdülőjében az új veze­tési rendszer egyik előadásán. Ezután havonta egy-egy al­kalommal találkoznak, s a vé­gén számot adnak tudásuk­ról. Kapnak szituációs gya­korlatokat is, például, hogyan tudnának segíteni egy nyugdíj előtt álló dolgozó gondjain. De általában minden fiatal­nak a saját szakterületén je­lentkező problémákat kell megoldani. S ezekből van bő­ven. Bár mostanában kezdik komolyabban venni vállalaton belül is a fiatalokat, hiszen a KISZ-es vállalkozások ed­digi történetébem — alig pár hónapja működik csupán — már négyszázezer forint ér­tékű munka felett diszponál­nak. S a fiatalok remélik, hogy ez az összeg, s az ázsió­juk, csak növekedni fog a jö­vőben. Fiedler Anna Mária lek a Dehogy akartam én külke- res lenni, eszem ágában sem volt ilyesmi. Ügy volt, hogy gimnáziumba jelentkezem, de aztán megjelent egy újságban, talán éppen a Pest Megyei Hír­lapban egy pályaválasztási melléklet. Abból kibogarász­tuk, hogy az egyik pesti köz- gazdasági szakközépiskolá­ban külkereskedelmi ügyinté­zői tagozat indul. Ez nagyon jól hangzott. Már láttam is lelki szemeim előtt, hogy cso­magolom a ruháimat a bő­röndbe, szaladok a repülőtérre, s valamelyik kecses gépmadár­ral repülök az üzleti tárgya­lásra. Külföldi újságokat olva­sok, jövök-megyek, s nagyon jól érzem majd magam. Szóval elkezdődött az iskola, Érdről bumliztam be minden­nap. de nem bántam, mert sok érdekeset tanultunk. Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor kiderült, hogy a gim­náziumban nagyobb óraszám­ban okítják a nyelveket. Ná­lunk meg „kis német” és „nagy orosz” volt. azaz az előbbit he­ti kettő, a másikat meg heti öt órában tanultunk... De a földre akkor szálltam le. ami­kor elérkezett a szakmai gya­korlatok ideje. Nem kellett semmit sem csinálni, csak né­zelődtünk naphosszat, ezért egy idő után kezdtük rosszul érezni magunkat. Meg arra is rájöttünk, hogy az érettségivel a kézben egyetlen cégnél sem Mégis a külker... A gyanú csak erősödött lehet keresnivalónk. Minimum el kell végezni a Külkereske­delmi Főiskolát, s nem árt egy­két nyelvvizsga sem. Ha mond­juk már ez is megvan, akkor sincs semmi. Ügy láttuk ugyan­is, hogy a fiatalok alig kap­nak igazi, izgalmas feladato­kat. Mintha nem bíznának bennünk ... Anélkül, hogy bárki is kipróbálná őket, kí­váncsi lenne a tudásukra, hogy mire lennének képesek. Félelmetes így. ilyen hivatali hierarchia. Úgyhogy elhatá­roztam : én bizony nem le­szek külkeres! De mi leszek akkor? Mond­juk pedagógus, mert a gyere­keket nagyon szeretem meg a pénzt is. (?) Ne nézz így rám, nem bolondultam meg. Tu­dom, hogy a tanári pályán is szépen lehet keresni. Persze nem azzal, ha valaki magyart vagy történelmet tanít, de ha testnevelés szakos, akkor már egészen más a helyzet. Ugye tarthat edzéseket, különfog- lalkozásokat, vagy itt van pél­dául a tenisz! Megszerzi az ember a szakedzőit, azután ta- nítgatja a gyerekeket. Az egyik ismerősöm ebből él, méghozzá nagyon szépen. A Balatonon egy nyári szezonban ebből fel lehetne pezsdülni. Erre akkor jöttem rá. amikor a vízparton vakációztam. Egyik reggel el­felejtettem felcsatolni az órá­mat, nem baj — gondoltam, majd valakitől megkérdezem: mennyi az idő? Gondolhatod, hogy mindenki németül vála­szolt. És hát a pályákon is ők játszanak... Ez a felismerés csak megerősített abban, hogy a Testnevelési Főiskolára kell jelentkeznem. Még egyszer, mint érettségi után, felvételiztem ugyan, de fennakadtam a második ros­tán. Mert ugye pedagógiát a szakközépben alig tanultunk, hiába magoltam, nem tudtam lépést tartani a gimisekkel. Gondoltam, addig is elmegyek képesítés nélkül tanítani a ré­gi iskolámba. Ismernek, sze­retnek is az egykori tanáraim, mégsem kellettem. A képesí­tett pedagógusokból az idén úgy látszik elég van Érden. Nem mondok le a tervemről, a pénzkeresetről sem, jö­vőre megint jelentkezem aTF- re. Látom rajtad, most azt gon­dolod, hogy anyagias vagyok. Nem így van, de szeretnék jól élni, s egy fiatalnak manap­ság nem könnyű boldogulnia, ha nincs pénzes papa vagy mama a háttérben. A szüleim fizikai munkások, és hárman vagyunk testvérek ... Nem tudnak mindannyiunkat támo­gatni. Munkába állok. Izgulok egy kicsit, mert még sosem dolgoz­tam. A nyári szünidőkben sem, mert az apu azt mondta: él­vezd a vakációt, amíg lehet. Ritka madárnak számítok az osztályban, mert a lányok kö­zül majdnem mindenki más pályára kerül, mint amit ta­nult. Én meg külkeres leszek — egy darabig. Devizaelőadó. Hogy ez mit takar, mit kell csinálnom, azt még nem tu­dom. A fizetésem 3500 forint lesz. A jövő héten kezdek a NIKEX-nél... Szántó Erzsébet 19 éves ér­di kislány szavait lejegyezte: Kövess László Kulcsszerepben a pedagógusok Jóska, Pista, mi lesz veled? I °,st m/*r biztos, hogy egészségesek lesznek a gyerekek. Ta- I Ia” jovore, a Jóska, Pista sem lesz felmentve tornából, s i meg azt is megérjük, hogy besorozzák ókét katonának. Azt is el tudom képzelni, hogy jó tiéhányan így vélekedtek, i hiszen akkora felhajtás volt a Magyar Diáksport Szövet­ség megalakulása körül. Mint a vízcsapból, úgy spriccel- ' "AÍ?jtoban^a különböző információk, amelyek mostanság már csörgedeznek. Igaz, az újdonság ereje elmúlt, pe­dig akadnak mutatós eredmények. Például az, hogy az utóbbi öt év- b,Rn “nyl iskolai sportlétesítmény épült Pest megyében, mint a* előző tizenöt evben összesen. Ez már olyan alap, amire szerveződhet- tek a diáksportkörük es egyesületek. A tanévkezdéskor 157 ilyen akadt, s bizonyos, hogy a következő hónapokban újabbakkal gya­rapodik a mozgalom. Am megtévesztő lenne, ha átsiklanának a ren­geteg probléma fölött, amelyek nehezen lebontható akadályokat állí­tanak a kezdeményezés útjába. Mert a Jóska. Pista jövőre sem fog tornázni, katonának meg pláne nem alkalmasak ___ , .oA keí;de,1e'ket. onnan számítjuk; az MSZMP Politikai Bizottsága t»84-ben foglalt állást arról, hogy támogatni kell a diáksportot, még­hozzá úgy, hogy ne az eredmény, hanem a részvétel legyen a fon- tos. Azaz minél több diák kapcsolódjon be a mozgalomba, váljon rendszeressé a mozgás, a testgyakorlás. Ezután több mint egy esz­tendőnek kc.lett eltelnie ahhoz, hogy megalakuljon a Magyar Diák­sport Szövetség ideiglenes intézőbizottsága, majd újabb majdnem két évnek ahhoz, hogy az ideiglenes Jelző eltűnjön a szervezet neve mö­gül. Gyakorlatilag tehát az elmúlt tanévben kezdődött valami moz­golódás. amelynek eredménye a 157 diáksportszervezet megalakulása Meg kell mondani, hogy a megye tanulólétszámához viszonyítva ez nem túl sok. Bár ezek az önkéntességen alapulnának, mégis nem valódi tanulói kezdemenyezésre, hanem a felnőttek ösztönzésére jöt tek létre. Mondván: ha csinálni kell, akkor rajta! Talán ennek is tulajdonítható, hogy 142 diáksportkör (DSK) és csupán 15 diáksport- egyesület alakult. Az előbbi ugyanis beleilleszkedik az iskola kere­teibe, az utóbbi viszont önálló jogi személy. Méghozzá olyan, íme- lyik demokratikusan épül fel, választott vezetősége van, amelyben a pedagógusnak vagy a nevelési igazgatónak csupán egyetlen szava­zata van. Esetleg előfordulhat, hogy nem az iskolavezetés álláspont­ja érvényesül valamely vitás kérdésben — s ez úgy látszik, hogy még mindig nem kívánatos ebben a megmerevedett iskolarendszer­ben. Pedig hol lehetne a gyereket demokráciára tanítani, ha nem az iskolákban? Tartozunk azzal az Igazságnak, hogy hozzátegyük: a szakemberek hiánya, az adminisztrációs kötelezettség is hátráltatja az egyesületek létrejöttét, no meg az, hogy ehhez pénz is kelle­ne ... A legtöbb diáksportszervezet az általános iskolákban alakult, a középiskolákban mái jóval kevesebb, s működik egy a Zsámbeki Tanítóképző Főiskolán is. Az aránytalanságokra az a magyarázat, hogy az általános iskola keretei jobban megfelelnek ennek a tevé­kenységnek. Ezek rugalmasabbak, sok az újra fogékony fiatal pe­dagógus, s a foglalkozásokon nagy szerepet kap még a játékosság. Nem úgy a középiskolákban, ahol a tanulmányi munkához hason­lóan a sportolóktól Is elvárják az eredményességet. Nem egy igaz­gató, testnevelő tanár gondolkodik ügy: ebben sem maradhatunk le az iskolák közötti versenyben! A lényeg, azaz, hogy minél többen mozogjanak, közben elsikkad. Érdekes a tanár (kulcs) szerepe. Ha szakmailag érdekelt Is a kö­rök, egyesületek létrejöttében, anyagilag biztosan nem az. Szerény tiszteletdíjért heti több edzést kell vezetnie, nem beszélve az admi­nisztrációról, másodállásban vagy külön foglalkozások tartásával vi­szont ennek a többszörösét is megkeresheti. Nem kétséges tehát, hogy általában melyiket választják. Ezért lenne kívánatos minél több olyan, nem testnevelés szakos pedagógus bevonása, akiket nem az ér­dekek mozgatnak. Mondjuk sportolt valaha valamit, s most is szí­vesen focizna, kosarazna, vagy csak úgy ellötyögne a gyerekekkel. Azt már tulajdonképpen félve írom le, hogy a szülők is szaladgál­hatnának, sportolhatnának a csemetékkel. Ugyanis erre is volna le­hetőség. Pest megyében egyébként azt tervezik, hogy a tanév végén jutalmazzák rfcajd azokat az iskolákat, ahol sok gyereket sikerül be­vonni a testedzésbe. Dicséretes szándék, de látnivaló: ez csupán csepp a tengerben. Hiszen nem elsősorban a szerény anyagi érde­keltség megteremtése viheti előre a dolgokat. Ennél sokkal többről van szó. Olyasmiről, amit lapos forintokkal, határozatokkal, vagy Irányelvekkel nem lehet szabályozni. Az érdekeltség ugyanis ez­úttal — erkölcsi természetű ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom