Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

X9S7. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT 3 MAGAZIN Az olajfestéktől megtisztított virágtartókba dísznövények kerülnek majd JELKÉPES IS A KAPUNYITÁS i UH ill iHIwii ummi A freskó mégmentésén dolgozik a restaurátor A gyorsítás feltételrendszere Miért szükséges bérreform? írta: Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke A jövő évi ár- és adóreform előkészü­letei során sokszor elhangzott a bérre­form szükségességét sürgető vélemény, többnyire abban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimondatlanul — azt su­gallják. hogy bérreform gyors végrehajtá­sa nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitiká­nak, kedvezőbb megítélést kapna a lakos­ság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramjáról rámutat a bérreform szükséges­ségének lényegére, amikor kimondja: „Az adó- és árreform mellett olyan bérre­formra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvénye­sülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyap bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi v Lassan nyílik a kovácsolt- j vas levélfonatokkal díszí- tett tölgyfa ajtó. Ezentúl ^ már eredeti szépségében ^ látható, és hasznosítható is. ^ A különös az, hogy e moz- ^ zanatot éppen egy három ^ esztendeje tartó folyamat j jelképes lezárásának ér- ^ zem. Nagy Miklós, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem műszaki igazgatója azonnal tiltakozik a fogalmazás ellen: — Semmiképpen sem be­szélhetünk befejezésről! — figyelmeztet —, hiszen egy olyan neobarokk épületről van szó, amelynek fenntartá­sa állandó munkát jelent. Szebbé tenni A hajdani premontrei gim­názium épületében 1944 ápri­lisától 1950 közepéig hadikór- ház, fogolytábor, azt követően ismét egyházi, majd pedig állami gimnázium műkqqlött. A történelem viharai pedig sosem szolgálják a műemlék- védelmet, így aztán freskóira festék került, 'vdltáSi témájú szobrait eltávolították, illetve megsemmisítették. Ez idő alatt külsőleg is megváltoztatták, stílusa már nem tiszta. A pontos ismeretekhez még az is hozzá tartozik, hogy az ere­deti terveket sosem tudták megvalósíttatni a rend tagjai, anyagiak híján a templom építését el sem kezdhették. — Folyamatosan újítjuk föl az épületet — folytatja imént megkezdett gondolatát a mű­szaki igazgató. — Volt ugyan­is jó néhány elhanyagolt ré­sze, mint például a VI. elő­adóterem. az előcsarnok, a színházterem a III. emeleten, a lépcsőház és a déli kapu, amit most nyitottunk meg. — Miért törekednek az ere­deti állapot visszaállítására'! — Mert ez a munkahelyünk — válaszolja magától értető­dően. — Az egyetem mostani vezetése itt végzett, én mezö- gepész szakon, és szeretném minél esztétikusabbá tenni környezetünket. Ezt a tevé­kenységet azonban nem te­kintjük műemléki munkának, hiszen — mint az Országos Műemléki Felügyelőségtől ka­pott válaszban megfogalmaz­ták — sem kora, sem jellege nem indokolja a védetté nyil­vánítást ... A főépület homlokzatával kezdték- a munkálatokat, s nőst már beléphetünk a déli ■capun is. Szintén eredeti szép­ségében és színeiben pompá­nk az előcsarnok. Erre jár­jak be hajdan a valamikori gimnázium tanulói. Jobbra Vergilius szobra fogadta őket. ímely Simay Imre alkotása smét régi helyén található. \ főlépcső mészkő korlátjáról ekapargatták 'az ötvenes :vekben rákent olajfestéket, ‘.lieiőtt az épületet körbejár­uk, a belső udvart is megnéz­ek. A virágtartók, a kőfarag- ■ányok, a szökőkút is helyére terült, színes, virágos parkot eiepítettek köréje. reskó mentés A földszinti rektori ta- lácsterembe indulunk. A ká- tai menyegző, Kontuly Béla alfestmenye most már jól lát- ató. Előtte az állványokon Czuk Ferenc restaurátor dol- •goaky- tőle kérdezem: — Miért vállalta ezt csep­pet sem könnyű feladatot? — Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy meg lehet-e men­teni a képet. Oxid- és föld- festékekkel dolgoztak annak idején, ezek igen erős színek. Beleivódtak a vakolatba. Ezért történhetett meg, hogy a meszes glettelés és a vaiikid festék ellenére sem semmisült meg az alkotás. A színeket ..lazúrozással szedtem elő” és most fixálom. Lekászálódik. Színes és fe­kete-fehér fényképeket tesz elém. A kezdetek dokumentu­mait. — Amikor megbontottam a meszelést, igen el voltam ke­seredve — emlékezik vissza. — Teljesen kilátástalannak tűnt, hogy egyáltalán helyre lehet-e hozni a freskót. De huszonöt esztendeje csinálom ezt a munkát, szinte már presztízskérdés volt számom­ra a fali festmény megmenté­se. Májusban kezdtem el a „fölszínezést”. Ugyanazokkal a színekkel természetesen, így az eredeti árnyalatukhoz jutottam. Ma már nagyon örülök, mert biztos, hogy megmaradt. De azt már nem tőle tu­dom. hogy ezt az egy képet társadalmi munkában hozza helyre. — A jövő héten a könyv­tárba kö tözöm át — folytat­ja. — Szeretném megtalálni még azokat a freskókat, ame­lyekről tudunk. Eísőnek Du- dits Andor II. István fogadja az első premontreieket című alkotását szeretném megkeres­ni. Hajdani diák Nagy Miklós eleve úgy ké­szült a beszélgetésre, hogy egy tiszteletre méltó vastagságú kötetet hozott magával. Mi­közben sétálunk az épületben, néha belelapoz. Két éve, 1985- ben adták ki — az egyetem fennállásának 40. évfordulója alkalmából. Az egyetem épí­tésének történetét dolgozta fel az egyik tanár, Babó Elek, aki most főépítészként tevékenykedik ugyanitt. Az írógépnél ül. éppen az egyetemről állít össze anya­got a városi honismereti kör számára. — Tulajdonképpen 1945 óta vagyok ebben az épületben — mondja. — Ide jártam ugyan­is gimnáziumba. Ez .adta az ötletet a kötet összeállításá­hoz, és egy állandó kiállítás létrehozásához, amely a rek­tori tanácsterem előterében kapott helyet. Eközben fog­lalkozott velünk a ty Uno­káink sem fogják látni című adása, amely ugyan nem volt egészen reális. de minden­képpen nagy lendületet adott a kutatási és helyreállítási el­gondolásaink megvalósitásá- noz... Ehhez még olyan „aprósá­gok” is hozzá tartoznak, mint a faburkolatok és ajtók meg­tisztítása a festékektől. Az eredeti mintájú gombdíszítésű rézkilincsek és az ideiliő. a réginek megfelelő stílusú, lámpák fölszerelése. Bár ők nem tartják ezt műemléki munkának — mégis az. Hiszen mindenféle hivatalos irat és anyagi támogatás nélkül vé­dik a múlt egyik építészeti értékét. A gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bérlemaradásokban, az ala­csony átlagkeresetben kere­sendők. Bérezési viszonyaink­ban, bérgazdálkodási gyakor­latunkban, bérpolitikai törek­véseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémák­kal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a fő­munkaidőn kívüli tevékeny­ségből, kisvállalkozásból ere­dő jövedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélheté­si gondok is sújtották a bé­rek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költ­ségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősor­ban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs leketősé.gük jövedelmük . ki­egészítésére. Ez az első je­lentős feszültségforrás. A má­sodik az ösftönzís ps elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy bérnek, illetve tágabb értelemben a munka- jövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönzőerőt hoz létre a teljesítmények javítá­sára. másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosztási, Illetve kereseti arányrendszer hoz­ható létre, amely segíti jöve­delem-. illetve életszínvonal- oolitlkai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikai. a bérezési gva- kor!at. Tehát a társadalmi- gazdasági reformfolyamat lé­nyeges változásokat igényel a bérpolitikái, bérrendszeri ele­mekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagá­ban a bérezési gyakorlat vál­tozása? A válasz: nem. A jelenlegi bér-, illetve munkajövedelmi folvamatokban igen sok fe­szültség. ellentmondás halmo­zódott fel. ami sürgeti az or­voslás1. Az ellen* mondó sok jelentős részét viszont a gaz­daság egészének kiegyensú­lyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhíté­se, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri vál­toztatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat követ­kezetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés Mit. értünk konkrétan bér­reform alatt? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képző­désénél továbbra is elsődleges alapeiv a munka szerinti el­osztás, a teljesítmények sze­rinti jövedelemkeletkezés. A különböző munkajövedelem­szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvál­lalkozás stb.) viszont szüksé­ges, hogy azonos teljesít­ménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől elté­rő jövedelemtöbbletet kizáró­lag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alap- követelmény, hogy a kerese­tek. munkajövedelmek ösz­tönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azon­ban fel kell lépni az olyan .nézetekkel szemben, amelyek­nek a lényege, hogy az ösz­tönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — mindenek­előtt világosan megfogalma­zott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykö­vetelményt jelent annak kilá­tásba helyezésével, hogy a kí­vánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meg­határozott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában — az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedve­zőtlen alakulása többéves távon. A reálbérek (reálmun- ka-jövedeimek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelé­pés fontos feltétele. Ugyan­akkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozato­san teremthetők meg. Érdekek egyeztetése Biztosítani kell, hogy a gaz­daság egészének megújítására elsősorban hivatott szocialista szektor — illetve e szektor dinamikusan fejlődő terüle­teinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munka­jövedelmi arányok gazdasági- társadalmi-politíkai szempont­ból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfele­lően a végzett munka társa­dalmi hasznosságát. A szocialista szektoron be­lül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell javí- 'ani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elma- ad az érdemi, alkotó mun­kát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mér­nökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magas fokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmé­nyek között tevékenykedő fi­zikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirá­nyítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező vi­szont a magasabb vezető állá­sú dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mi­előbb teremteni (például va­gyonérdekeltség, kemény gaz­dálkodási körülmények, piaci verseny stb), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján döntheti el. A dönté­si jogkörök megosztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokra­tizmusát. Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épü­lő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdekegyez­tetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok elérése változtatást követel az esz­közrendszerben is. A bér-, il­letve keresetszabályozási rendszer szerepét a gazdasági környezet egészének, az ér- derhi érdekegyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a köz­ponti, óhatatlanul bonyolult, bürokratikus szabályozás sze­repét a tényleges érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szakszervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vézétők' érdekeltségében, az álápbér-besörőláái és tarifa- rendszerben, és nem utolsó­sorban a vállalati bérrend­szerben (pótlékok, jutalma­zás stb.). Fokozatos bevezetés Mikor kerülhet sor a bérre­formra ? A bérreform a gyakorlat­ban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az álta­lános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfele­lően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérreform fo­kozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — meg­valósításakor bizonyos korlá­tozó tényezőkkel kell számol­ni. így a bérreform, a bér­rendszer átalakítása önmagá­ban csak átmeneti vagy lát­szólagos hatásokat tud kivál­tani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gaz­daság objektiv viszonyai nem közelednek az egyensúlyi vi­szonyokhoz, a bér- és munka­jövedelmi folyamatok első­sorban ezek negativ következ­ményeit fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosí­tásának valóságos céljait. Te­hát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá te­vő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelke­zésre olyan forrás, amely le­hetővé tenné a reálbérek je­lentős emelését, a kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a bérátcsoportosítások érdemle­ges lehetősége is nagyon kor­látozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szo­cialista szektor javára a má­sodik gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalko­zássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszközeik meghatározásá­ban a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A kö­zeljövőben, például jövőre ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyze­tét súlyosan rontó keresetki­áramlással járna. Ezért csak a bérreformhoz szükséges előkészítő lépéseket lehet megtenni. Vennes Aranka Régi szépségében pompázik a színházterem (Erdősi Ágnes felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom