Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

1987. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Tanévkezdés a városban és körzetében A minősítés megfelelő, de nem jő A kis- és nagydiákok legnagyobb bánatára elröppent a nyár, a vaká­ció. Az első osztályosok túljutottak már talán az első nicgilletődésen, a nagyobbak meg esetleg a tavaly tanultak felelevenítésénél, az is­métléseknél tartanak. Visszavonhatatlanul megkezdődött az 1987—88-as oktatási év. Hogyan, milyen feltételek között? Erre érdemes vissza­pillantani. A nyári karbantartások időben befejeződtek, erre a város 3 millió 850 ezer forintot költött. A tervezett 2 millió 850 ezer forint­nál tehát többet. Meszelték, festették az iskolákat, villanyt szereltek, tizennégy tanteremben a PVC burkolatot cserélték ki, lambériáztak, egyszóval a lehetőségek szerint otthonosabbá tették az általános és középiskolai tantermeket. Az említett összeget a társadalmi munkások 180 ezer forinttal toldották meg. képző intézet. Aki tovább akart tanulni, az idén még ta­lált helyet magának valame­lyikben. Jövőre azonban már nem, mert az 1987—88-as tan­évben százzal több gyedek vé­gez az általános iskolában, 1990-ben pedig ezernél több. S a gimnázium évente 120 el­sőst, míg a szakmunkásképző 120-130-at képes fogadni. A továbbtanulási esély lehető­sége pedig megkérdőjeleződik. Várhatóan 500-600 gyereknek a főváros középiskoláiban kell megtalálni a helyét... Sovány vigasz a jövőre nézve, de lás­suk, mit hozott az idei év. A gimnázium már a harma­dik tanévet kezdi új épület­ben. Ám diák van elég, ezért a folyosók végét is beépítet­ték. Tornaterem még mindig nincs, a konyha főzőkonyhá­vá való átalakítása is késik, így egy hónapig büférendszerű étkeztetést tudnak biztosítani. A gimnázium épületének bő­vítése megkezdődött, már ás­sák az alapjait a nyolc tan­teremnek, a két előadónak és a kiscsoportos szobáknak. Ez újabb tizenkét helyiséget je­lent, de 1988-tól ezek általános iskolai célra kellenének ... A szakmunkásképző elköltö­zött. A változás annyiban pozi­tív, hogy tizenkét tantermük van, de ezek állapota siral­A tanárit is Pedig nem volt könnyű dol­guk a gesz karbantartóinak, hiszen az iskolák jó része nyá­ron napközistáborként műkö­dött vagy a Teátrum prog­ramjait szolgálta ki. Ám a jó szervezés ezen a nehézségen is átsegített: a karbantartó rész­legnek 1 már az év vége előtt megjelölték a munkákat, de rájuk bízták, mikor, milyen ütemezés szerint akarnak dol­gozni. A Felszabadulás-lakótelep iskolája változatlanul túlzsú­folt. Ezerkétszáznál több gye­rek jár ide. Ezért a három óvodai foglalkoztatót, a tanári szobát is oktatás céljaira hasz­nálják. A folyosó két végén ugyancsak tantermet alakítot­tak ki. A tanárok pedig a szer­tárban húzzák meg magukat. A diákok étkeztetését is csak több turnusban tudják megol­dani, így aztán az ebédeltetés délután fél háromig, háromig is elhúzódik. Az iskola bővíté­sére több elképzelés is szüle­tett. Az 1979-ben épült okta­tási intézmény tetőszigetelése rossz, kijavítása nagyon sokba kerülne. Ám egy tanulmány- terv a lapos tető fölé sátortetőt javasol, s alatta újabb tan­termeket nyerhetnének, még­hozzá tizenkettőt. Ez a megol­dás a célravezető, hiszen a lakótelepen növekszik a ta­nulók száma. Az általános iskolák közül falán a Lenin utcai körül­ményei a legrosszabbak:.ti5;en- öt tanteremben tizhat tanuló­csoportot kényszerülnek elhe­lyezni. Három épületben ta­nítanak, ám ezen az izbégi is­kolán igazában csak a felújí­tás segítene. Tornaterme van is, nincs nincs. Ott áll a köny- nyűszerkezetes, gömbhéjas fe­dett sportpálya, ám a tűzren­dészed hatóság alapos vizsgá­lata szerint veszélyes a hasz­nálata. Iskolamúzeum Budakalászon bővíteni kell az iskolákat, illetve újat kell építeni. De addig két műszak­ban tanítanak csakúgy, mint Dunabogdányban, ahol a kony­ha, az étkező aládúcolása el­kerülhetetlen volt. A vizes­blokkot, az ajtókat, ablakokat felújították. Bővítésre azonban nincs pénz. Csobánkán a torna­terem kialakítását tervezik, míg Leányfalun zsúfolt ugyan az oktatási épület, de a köz- művelődési intézményekkel ügyesen kooperál az iskola, így átmenetileg enyhítik a ki­alakult helyzetet. Szigetmonos­toron, melyhez körzetileg Pócs- megyer tartozik, a feltételek a létszámhoz képest megfele­lőek. Pilisszentlászlón két évvel ezelőtt épült az. iskola, csak a tornaterem hiányzik, de a hely­beliek jelentős társadalmi munkával kialakítják, példáját adva annak, hogyan lehet a pénztelenségen úrrá lenni! A pilisszentkeresztiek n.yugod- tabb körülmények között kezdték az évet, mint két esz­tendővel korábban, de még mindig tanítanak kisegítő he­lyeken. Pomázon viszont ezer­négyszáz tanuló van a két is­kolában. Az egyes számú két épületben működik, míg a ket­test megépítése óta szinte ál­landóan bővítik. Tanítás pe­dig délelőtt, délután. Visegrá- don kétszázan járnak talán a megye legöregebb iskolá­jába. Célszerűbb lenne iskola- múzeumként, mint gyakorlati oktatásra használni ... A nagy­községi tanács tervezi az új iskola építését. Költözés után A továbbtanulás szempont­jából döntő jelentőségű a gimnázium és a szakmunkás­mas. 1953-ban épült, elektron mos hálózata elavult, átalakí­tása milliós nagyságrendű költséget jelent. Igaz, az is­kola vállalta: szaktanárok irá­nyításával felújítják, csak az anyagköltséget kérik a tanács- .tól. Űj csőrendszer is kellene a vízellátás biztosításához, a helyiségek gyakran beáznak, van, ahol az épület megsüly- lyedt. A helyzet korántsem ró­zsás. Ha nem is teljes, aprólékos az összkép, de bepillantást en­ged abba, hogyan, milyen körülmények között indult a tanév Szentendrén, s a kör­zetéhez tartozó iskolákban. A minősítés megfelelő, de nem jó! Az óvodák is zsúfoltak, száz-százhúsz százalékos fel- töltöttségük, de volt ez már rosszabb is, száznegyven szá­zalékos. A demográfiai hul­lám áttevődik, ahogy szó volt róla, rövidesen a középfokú oktatási intézményekbe. Pályázat alapján Az óvodák, az iskolák veze­tői posztjának betöltésére tizenkét pályázatot hirdettek. Két óvodánál és a lakótelepi iskolánál nem kapták meg a pályázók a szavazatok döntő többségét. A többi helyen vagy új, vagy a régi igazgató, ve­zető óvónő irányítja a munkát. Szaktanár is van elég, Szent­endrén és a községekben jó a helyzet, mindössze elvétve található egy-két képesítés nélkül dolgozó nevelő. Ami vi­szont gond, a nemzetiségi is­kolák közül a német nyelven oktatókban kevés a nyelv­tanár. SZENTENDREI Lilian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Reggel kilenctől este hétig Már takarítani sem lehet Modern kori népvándorlás Augusztus 21-ét mutatott a naptár, amikor forgalom- számlálásra került sor a vá­ros több pontján. Meghök­kentő, ám igaz, hogy egy órán belül a Fő téren pél­dául huszonnégyezer (!) em­ber fordult meg. A Vörös Hadsereg útján tizennyolc­ezer, de a Somogyi—Bacsó part Görög utcánál lévő sza­kaszán is egy óra alatt húsz­ezer embert számláltak össze. Modern kori népvándorlás, ember ember hátán. S ugyan­akkor a kijelölt parkolókban 650 személygépkocsit, s tizen­öt—tizenhat autóbuszt re­gisztráltak. S korántsem biz­tos, hogy a szentendrei nyár­nak ez volt a legerősebb nap­ja! Ezt az ember- és gépkocsi- áradatot azonban ki kell szol­gálni. Nemcsak étellel, ital­lal, parkolóval, üzemanyag­gal. , hanem például a tájéko­zódást segítő eligazító táb­lákkal. 'Mért például nem ritka, hogy a parkolót el­hagyva, a szűk utcácskák, a sok-sok látnivaló varázsától csábítva egyre messzebb me­részkedik az idegen, s olykor órákig nem talál vissza ki­indulási pontjához, az autó­Ezek után természetes, hogy izgatott a kérdés: ki lehet ez a megszállott jótevő, s hogy ke­rült Szentendrére? A kerékpárok és a srácok között egy vékony, barna ha­jú, meleg tekintetű, mosolygós arcú, szimpatikus fiatalembert találtam. Az első mondatok után rájöttem, hogy nagyon szűkszavú, ha róla van szó. viszont annál bőbeszédűbb, ha a járgányról és a gyerekek­ről kérdezősködöm. Annyira jártas vagyok a sportban, hogy amikor bemutatkozáskor a Takács András nevet hallot­tam. felmerüljön a múltból a magyar kerékpársport egyik büszkeségének az alakja. Ala­posabban megnéztem az ar­cát. s már emlékeztem. Igen, ő az. Takács András, a huszon­ötszörös magyar bajnok, akit világviszonylatban is „jegyez­tek”. Mellesleg kétszer nyert magyar bajnokságot gyors, korcsolyázásban is. Ez utóbbi­val csak úgy kiegészítésképpen foglalkozott, azért, hogy télen ne kelljen hóban, fagyban ke­rekeznie. . Ezek után kíváncsiságom fé- lig-meddíg kielégült. Mert hát dőreség lett volna olyan kérdéseket, feltenni, hogy sze­reti-e a kerékpározást, miért éppen ennek a járműnek a ja­vítására adta a fejét. Inkább az iránt érdeklődtem, hogy egy ilyen formátumú versenyző miért vonult vissza viszonylag korán. — Mert megszűnt a BVSC kerékpárszakosztálya, s én úgy gondoltam, hogy másutt nem folytatom. — S hogyan kerül Szent­endrére? — Negyedszázadon át itt edzettem a Pilisben, a Duna­kanyarban, Ez a terep nem­csak kiválóan alkalmas a ke­rékpározó trenírozására. ha­nem gyönyörű is. Az utolsó években megfigyeltem, hogy ezen a környéken nincs javí­tóműhely. Amikor a BVSC-ben szélnek eresztettek bennün­ket, megkerestem a KIOSZ szentendrei csoportját, ahol terveim hallatán Stefanovics János nagy lelkesedéssel fo­gadott és azóta is támogat. Megvettem ezt a helyiséget, s azóta itt dolgozom. — Hogyan sikerült ideédes­getni a gyerekeket? — Én az apróságokat min­dig roppant nagy szeretettel fogadom, nekem is van egy kislányom, igaz, ő asztaliteni­szező. Közösen bütykölünk a srácokkal, beszélgetünk a jár­gányokról, szívesen kezükbe adom a szerszámokat. Elmon­dom nekik, mit nem szabad csinálni a kerékpárral, hogyan kell rá vigyázni, hogyan vál­hat esetleg valaki híres kere­kessé. — S miként esnek azok a szombati kirándulások? — Az igazság az, hogy a gyerekek vetették fel ezt a dolgot. Aztán alakítottunk egy klubot A jelszavunk az, hogy Hajts az egészségedért! Szom­batonként indulunk a Pilisbe Mindenki az erejéhez, edzett­ségéhez szabott távot teljesí­ti, s valahol találkozunk. Ma már több lány is velünk tart. Közülük az egyik éppen most szereli össze az egyébként iszonyatosan drága biciklijét Takács András jelképes ösz- szegekért gyógyítja az elaggott járműveket. Pedig a szerszám- készlete 100 ezer forintot ér Meg aztán ő maga is tervez és készíttet speciális kulcso­kat. küllőmetszőket, mert ret­tenetesen nehéz az aikatrész- beszerzés. (Miért is lenne más­ként?) Jelenleg példáu' a Cse­pel típusú kétkerekűekhez nem lehet 20-as méretű külsőt kapni. Vietnami van, de drá­gább és rosszabb, mint a ma gyár volt. A kis szovjet gyer­mekbiciklikhez égen-földön nem találni küllőket. Takács András készít hozzájuk, Azért a kerékpárversenyzés- sel sem szakított. A magyar élvonal jó része a kicsiny mű­helybe jár. Ök elsőbbséget él­veznek. Számukra vázakat is készít a hajdani mester. Nagy kér, hogy ezek a szol­gáltatóházak csigalassúsággal épülnek. Takács Andrásnak például két és fél év alatt nem sikerült villanyhoz és vízhez jutnia. Két lakótelep között, Szentendre közepén! Szeren­csére ebben a műhelyben — ennek ellenére — szeretettel és kedvvel fogadják a neves és névtelen kerékpár-tulajdo­nosokat. Vicsotka Mihály buszához. Nem könnyű tájé­kozódni az autóval érkezőnek sem, aki először fordul meg itt. Hiába a térkép, ha pél­dául a város előtt nincs egy leállósáv, ahol nyugodtan el- dönthetné a turista, az ide látogató, hol teszi le kocsiját, honnan barangolja be a vá­rost. Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy szinte min­denki a Somogyi—Bacsó par­ton akar parkolni. Óránként tíz forint a dija, ám reggel kilenctől este hétig egymást érik a kocsik. Akkora a zsú­foltság, hogy már szinte ta­karítani sem lehet. Igaz, az idén a városgazdálkodási vál­lalat egy embere ezen a sza­kaszon kizárólag azzal foglal­kozott, hogy este hatig folya­matosan ürítse a szemetese­ket. Mert valahogy a tiszta­ságra oly kényes városlakók ekkora zsúfoltság mellett is, szeretnék legalább a rende­zettség látszatát (mert min­den hiába, többet képtelenek elérni!) fenntartani. A városban 1986 óta hat fizetőparkoló, s tizenöt ingye­nes működik. Már akkor, amikor a fizetőhelyeket kije­lölték, a városi tanács végre­hajtó bizottsága úgy döntött, hogy a tapasztalatokat ele­mezni kell. Megállapításukat a gyakorlat csak aláhúzta. Igen, szükség van ésszerűsí­tésre, finomításra. S ha egy mód van rá, példápl úgy, hógy a ~Sómógyi-i-Bacsó pár­tot tehermentesítsék és szük­ség lenne a már említett, vá­ros előtti, tájékozódást segí­tő leállósáv kiépítésére. A tervezést a VÁTI pro űrbe gmk-ja készíti majd el. S több, a tájékozódást segítő táblát is kirakat a városi ta­nács a következő szezonra, hogy kevesebben bolyongja­nak hosszabb ideig autóbu­szukat, kocsijukat keresve. A szűk belvárosi utcácskákat tehermentesíteni kellene úgy, hogy a gyalogosok is magu­kénak érezzék Szentendrét, nem csak az autóval közle­kedők. Vaskalap nélkül! N em vagyok vaskalapos, anélkül szaladgálok már jó néhány éve ezen a földön. Magam is azt vallom, hogy a tizenévesekkel, a tinédzserek­kel, jó, ha néha a család beül egy étterembe, presszóba, szó­rakozóhelyre. Mert a kíván­csiságot ki kell elégíteni. Hi­szen ha valami vonzza őket, az a szórakozóhelyek sejtel­mesnek tűnő világa. S hogy mennyire nem külön világ ez, hanem egy iparág, talmi fér nyekkel, borsos árakkal, arra jó, ha még időben a szülő döb­benti rá agyondédelgetett cse­metéjét. Ahogy arra is, hogy a cechet — mert itt fogyasz­tani is kell — hetente kétszer- háromszor, vagy minden hétvé­gén az átlagember átlagfize­téséből aligha bírja. S majd a pályakezdőket megillető bér­ből az Önálló élet kezdésekor jelentkező ezernyi kiadás kö­zepette ilyesmire esetleg elvét­ve sem futja. Nevelés dolga ez, mondoga­tom, ámbár lehet, hogy pe­dagógiából megbuknék. Am a a szimatom nem csal. arrafe­lé nevelésről egyáltalán szó sem lehet, ahol az éjszakán­ként kimaradó kiskorút senki nem keresi. Netán örülnek neki, hogy nem rontja otthon a levegőt, s nem koptatja az ágyneműt? Nem tudok másra gondolni, amikor csak a városi tanács vb városüzemeltetési osztálya ellenőrzési csoportjának, az al­koholellenes bizottság és a he­lyi rendőrkapitányság képvi­selőjének szúr szemet: fiatal­korúak népes csoportja éjfél s két óra között a diszkóban, kíséret, azaz szülői felügyelet nélkül (bár ilyenkor sincs már itt keresnivalójuk, még szülői felügyelettel sem!) ücsörög, s ráadásul szeszes italt fogyaszt. Korán kezdik! — ezzel a megjegyzéssel el is mehetnénk a jelenség mellett. Nem firtat­va, honnan szerzik rá a pénzt! De ez nem jelenség, hanem gyakorlat, hogy szentendrei, budakalászi, dunabogdányi srácok, lányok kimaradoznak éjszakára, beleveszve a szent­endrei mulatók világába. Ismereteim szerint elsőként az országban az említett vá­rosüzemeltetési osztály ellenőr­zési csoportja, az alkoholelle­nes bizottság, s a helyi rend­őrkapitányság vette magának azt a fáradságot, hogy levél­lel forduljon a szülőkhöz, a gyámhatósághoz és az iskolá­hoz. Harminc levél indult út­nak. Cí tűzettek atfőfe á szülők, akiknek gyerekeit elkapták a szórakozóhelyeken, biztos nem örülnek ennek a korántsem il­latos levélkének. Hiszen az esetet családi belügyként ke­zelni aligha lehet, mert az is­kola, a gyámügy is kapott ró­la értesítést. Biztos jó néhány pofon el­csattant, a szégyen miatt, hi­szen mások is tudnak róla. De amiben biztos vagyok, nem az kapta a pofont, ki nevelés­ből megbukott! Vagy a kép­letesen kapottnak is súlya van? Nem tudom, ezt az érin­tettek maguk dönthetik csak el. Amiben viszont biztos va­gyok: jó dolog az, ha törő­dünk gyerekeinkkel, a kisko­rúakkal. Vesszük magunknak azt a fáradságot, amire a szü­lő édesgyermekéért nem ké­pes ...(?) Megerősített ellenőrzés Hogy megfeleljen a szabványnak Ha valamire kényesek vagyunk, az a kenyér, a péksütemé­nyek minősége. S természetesen mérete is. Mert ha a kifli vagy zsemlye az ember markában elfér, akkor joggal bosz- szankodik, reklamál a pénzéért. A zsugorított példányok ko­rántsem közkedveltek. De léteznek, utcára kerülnek, azaz a boltokba, nemcsak Szentendrén, hanem a fővárosban éppúgy, mint az ország más településein. Ami viszont baklövés a ja­vából, az az, ha éppen az ár­emelés napján lepnek meg bennünket ilyesmivel. Sike­rült ilyen bakot lőnie a szent­endrei kenyérgyárnak július 29-én, amikor éppen kilenc- vén fillér lett egy péksüte­mény. Szelet vetettek, s vi­hart arattak. S ebből a vi­harból nemcsak a kereske­dőknek jutott, hanem a ta­nács városüzemeltetési osztá­lya ellenőrzési csoportjának is A hozzájuk vezető szűk. meredek falépcsőt jó sokan mászták meg, hogy bemutas­sák a legújabb zsugorított példányt — emelt áron. A háziasszonyok az aznapi ter­méket úgy minősítették: mé­rete az otthon sütött, cukorba hempergetett vaníliáskiflics- kének felel meg. A városüzemeltetési osztály ellenőrzési csoportja átírt a gyár igazgatójának, dr. Oláh Andrásnak, a sütőipari termé­kek minőségének romlása miatt, s felelősségre vonást kö­vetelt. Teljes joggal! Mert nemcsak minire sikerült a kifli, hanem jő keményre is. Olyan falba verhetőre ... A levél nyomán a vállalat központja — amely Kerepes- tárcsán van — alapos vizs­gálatot rendelt el. A megálla­pításaik: a termelőlétszám a szentendrei gyárban tovább csökkent, szakképzetlen diá­kok dolgoztak az üzemben ekkor, A karbantartók közül — a teljes létszám három fő! — kettő éppen kilépett. A három vezetőből egy szülési szabadságon volt, egy éppen felmondott. Az az üzemveze­tő, aki maradt, túl saját fel­adatán még másik két ember munkáját is ellátta huzamo­sabb időn keresztül. Augusz­tus 18-tól a váci kenyérgyár­ból egy állandó éjszakás mű­szakvezetőt helyeztek ót Szentendrére. Augusztus 31- től egy laboránst is munká­ba állítottak. Az ellenőrző apparátus, az irányítói lét­szám biztosításával várható, hogy o jelzett minőségi prob­lémák megszűnnek — ez a gyár vezetésének ígérete. Remélhetőleg ez nem marad írott malaszt, hanem a ter­mékek milyenségén, minősé­gén nap mint nap változást tapasztalunk majd. Bár nem akarom én a sütőipar bizonyít­ványát magyarázni — nem is lehet ezt a szerencsétlen ön­gólt, melynek más vetülete is van —, de az tény, hogy ama szakmák egyike, mely hosz- szú évek óta szakember- hiánnyal küzd (ami természe­tesen a vásárlót nem érdekli, ő a pénzéért minőségi árut akar). Mert az állandó éjsza­kázást, a forró kemencék ár­nyékában töltött,, megerőltető, embert próbáló műszakokat kevesen vállalják. Ám közü­lük is sokan odébbállnak, pékséget nyitnak vagy ma­szeknál helyezkednek el. S nincs kit a helyükre állítani A gép nem képes az embert, kezelőjét, parancsnokát he­lyettesíteni. Ám mindennapi kenyerünkért valamiféle meg­oldást kellene már találni, nemcsak Szentendrén, hanem az országban, ahol a gondok, a minőségi problémák ha­sonlóak — még akkor is, ha a boltba betérve ez sovány vigasz! Az oldalt írta: Antal Piroska Hajts az egészségedért! Kerékpárokat javít a bajnok Még az elmúlt év őszén hallottam, hogy valami érdekes dolog történik a szentendrei Füzes park és Vasvári-lakótelep között épülő szolgáltató­ház egyik helyiségében, ahol kerékpárjavítót nyitott valaki. Aztán né­hány honapja ismét szoba került egy társaságban, hogy mind több gyerek tölti szabadideje egy részét a bringát javító szerszámok és az idegen társaságában A közelmúltban pedig arról beszélt valaki, hogy népes nebulócsoport indul kerékpározni a Pilisbe egy fiatal­ember vezetésével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom