Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

T 1987. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT Nem akarnak műcsaládokat! A fóti gyermekváros ha­talmas fái közt csönd van délelőttönként. A készülő­dés izgalmát — a közelgő harmincadik születésnapra — csupán a falak Között érezni. Kádár Jenőné igaz­gató mozgalmas heteket- hónapokat él át: a meg­újulás jelei fújdogálnak. Tervezik a meglévő épüle­tek javítását-átalakítását s a nevelés korszerűsítését. — Mi idézte elő a szerke­zeti és a tartalmi fordulatok igényét? — kérdeztem meg Kádár Jenőnét. — Itt is, mint minden na­gyobb intézményben mutat­koztak bizonyos válságjelek — kezdi a beszélgetést —, amiket már a gyermekváros előző vezetősége is érzékelt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a mai követelmények­nek már nem felelnek meg az ilyen rendszerű nevelőin­tézmények. Felfigyeltek erre a felettes szervek is: a Mű­velődési Minisztérium és az MSZMP Pest Megyei Bizott­sága tanulmányozta a kiala­kult helyzetet, s elemezte a válságjelek kiváltó okait. Időközben kerültem a gyer­mekváros élére. Természete­sen azonban már előzőleg is — pártmunkámból adódóan — figyelemmel kísértem az itt folyó tevékenységet. A helyzetelemzés után az is világossá vált, hogy elkerül­hetetlen az elhasználódott épületek felújítása. Minden­nek úgy kell megtörténnie, hogy a kialakított körülmé­nyek a korszerű tartalmi kö­vetelményeknek is megfelelje­nek. A gyermekváros har­mincesztendős, bár inkább úgy mondanám, hogy huszon­öt, mert az első öt évet az építkezés, az erőteljes felfu­tás jellemezte. De ami eddig szolgált — épület, berendezés — igencsak leromlott állapot­ba került. Korszerű nevelés — Mit takar tulajdonkép­pen ez a kifejezés: korszerű nevelés? — Napjainkban ritkábban fordul elő, hogy árvaság miatt kerülnek hozzánk a gyerekek, inkább sérült, pszichés állapotuk miatt. El kel feledtetni velük a környezeti ártalmakat ahhoz, hogy egész­séges felnőttekké váljanak. Milyen jó lenne, ha ezek a gyerekek testvéreikkel együtt nevelkedhetnének, lakhatná­nak, vagy legalábbis külön­böző korú, nemű gondozott­jaink — kis csoportokban — testvérként nevelkedhetnének föl ugyanabban a házban! Az óvodai házakat tartjuk legal­kalmasabbnak arra, hogy kis átszervezéssel e célnak a leg­jobban megfeleljenek. Egy óvo­dai épületben most tizenhat gyerek él. Ha a rekonstruk­ció elkészül, mód lesz rá, hogy a gyerekek bizonyos mértékig önállóak legyenek. — Hogyan segíti a tartalmi megújulást a rekonstrukciós terv? — Az épületek belső kiala­kítása lakásszerű lesz, folyosó köti össze a szobákat. Úgy él­nek majd együtt pedagógu­saikkal, mint egy nyolc-tíz gyerekes család. Félreértés ne essék: nem akarunk műcsa­ládot, csupán családias neve­lést kívánunk megvalósítani. — Milyenné szeretné for­málni az általános otthono­kat? — Ez nehezebb feladat. Az általános iskolás korú gyere­kek otthona négy szárnyú, azaz négy különálló épületből áll, amiket folyosók kötnek össze. Száz körüli a létszám. Ami azt jelenti, hogy regge­lente szintenként ötven gye­rek nyüzsög a folyosón a szekrények előtt. Ezt szeret­nénk felváltani! Ügy átalakí­tani, hogy sorházhoz legyen hasonlatos, ahol kétszintes la­kásotthonokban élhetnének a gyerekek. Lakásotthonban — Mit jelent az, hogy la­kásotthon? — A földszinten a közleke­dőket meghagyjuk, étkezőket, konyhákat alakítunk ki. Az emeleten lesznek a fürdőszo­bák, a gardróbok és a hálók. Ezeknek óriási előnyük, hogy minden csoport számára meg­felelnek. Ebben a korosztály­ban már az is megoldható lenne, hogy míg hét közben a központi konyháról kapják az ebédet, addig a hét végi ellátásukról maguk gondos­kodhatnának: főzhetnének, ta­karíthatnának, természetesen felügyelettel! Hárman-négyen Raknának egy szobában, amit a maguk kedve szerint díszí­tenének. Mindegyiküknek len­ne saját szekrénye, íróaszta­la. De csak abban az esetben, ha az állami gondozás felül­vizsgálata után kevesebben maradnának intézetünkben. — A gyermekváros a me­gyében van. Milyen a kapcso­latuk a környezetükkel? — Nagyon jó, és sokat kö­szönhetünk a fótiaknak is. A Zsámbéki Tanítóképző Főis­kola előkészítő tanfolyamot tart helyben az itteni képesí­tés. nélkülieknek. Már dolgo­zik nálunk olyan szakember is. aki a főiskola gyermekvé­delmi fakultásán képezte ma­gát. Távlati reményeink sze­rint szívesen lennénk a főis­kola gyakorlóbázisa. — Mennyiben okoz gondot, hogy az egyik épületük, a Károlyi-kastély, műemlék, s az egykori park is védett? — Nehezíti a munkálatokat, de számolunk ezzel. A park fiatalításánál figyelembe vesz- szük az OMF-előírásokat. A megrongálódott szabadtéri já­tékokat például szeretnénk kicserélni fából készült, a táj­ba illőekre. A harmincadik évfordulóra, november 15-re, kettőt át is adunk. Vajai Tamás a Középület­tervező Vállalatnál dolgozott, amikor a terveket készítette. Rendezési elvek — Tervezett-e már gyer­mekvárost? — kérdem tőle. — Igen, Szolnokon. Sajnos azonban ott nem állt rendel­kezésemre megfelelő ismeret- anyag. Foton viszont a neve­lési elveket a pedagógusok már a tervezés elején elma­gyarázták. Alapvetően megha­tározta a munkát, hogv ugyanazokat az élettereket kell itt is biztosítani, ame­lyek között egy átlag állam­polgár él. — Milyen építészeti esz­közöket alkalmazott? — Ha megfigyeljük a törté­neti vagy műemléki városré­szeket, azt tapasztaljuk, hogy a házak sokfélesége ellenére Hogy hasonló esélyekkel induljanak Így mutat most az általános otthonok egyike (Vimola Károly felvételéi.) egységes képet mutatnak. Hatnak ugyanis bizonyos ren­dezési elvek. Az uniformizált épületeket itt megváltoztatják majd a lépcsőházak, a szí­nek, a rátett elemek. Java­soltam, hogy a gyerekek ala­kítsanak ki közöttük kis virá­goskerteket, amiket maguk művelnének. Még ez is erősít­heti az odatartozás érzését. A hajdani kastély adta miliő­nek magas színvonalú szelle­mi tartalma van. Az építészet ugyanis a mindenkori kultúra esszenciája. E főúri kastély is korának minden esztétikai ér­tékét magán viseli. Talán el­lentételezheti azt a tényt, hogy a gyerekek bizonyos tár­sadalomkívüliségben élnek. — Miből következtet erre? — Az egyik tervismerteté­sen hozzászólt egy fiatal pe­dagógus, aki valaha Foton ne­velkedett. Mint mondta, tuda­tukból kitörölhetetlen: ők ál­lami gondozottak. A korszerű nevelési elvek és építészeti szándékok szépíteni tudják ezt a helyzetet. Ám szeren­csésebb, ha érzékeltetik velük a társadalmon belüli sajátos állapotukat s ugyanakkor együvé tartozásukat is! — Ügy érzi, terve ezt se­gíti? — Hitem szerint, igen. Az állami gondozottság mint ál­lapot, időszakos egy ember életében. Két lépcsőben Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága már több ízben foglalkozott a megye gyer­mek- és ifjúságvédelmi hely­zetével és továbbfejlesztésé­nek feladataival. — Mit mutattak az elem­zések? — kérdeztük Nagy Sándornét, a megyei pártbi­zottság titkárát. — Továbbra is gond a megelőző, védő- és óvintézke­dések hiánya, a megkésve történő állami gondozásba vé­tel. Nem kellően differenciált az intézményhálózat és a csa­ládba történő visszahelyezés sem mindig megfelelő. A nevelőszülői gyakorlat szintén sok ellentmondással küszkö­dik. A fóti gyermekváros és az aszódi nevelőintézet prob­lémái, mind az állami, mind a pártirányítás számára szá­mos tanulsággal szolgálnak. Mindenekelőtt abban, hogy az objektív megítélést nem le­het csupán a jó szándékra, bi­zalomra építeni, a folyamato­kat felszíni jelenségek alap­ján értékelni. Vagyis: nélkü­lözhetetlen az egyértelmű kö­vetelménytámasztás, a rend­szeres számonkérés. — Hogyan látja most a gyermekváros jövőjét? — Egész tevékenységüket korszerű alapokra kell he­lyezni. Ez két lépcsőben valósítható meg. Az első a kollégiumi rész rekonstruk­ciója. A második a hiányzó létesítmények megépítése és ezzel egyidejűleg a nyitottság fokozása. A folyamat megin­dult. A Művelődési Miniszté­rium jó partnernek bizonyul. Becsülendő ez, mert a koráb­bi években voltak gondok e területen. Egyetértünk abban is, hogy a kiviteli terveket el­készíttessük. Ha ez tavaszra megtörténik, ősszel meg is kezdődhet az érdemi munka. — Biztosított-e az anyagi fedezet? — A Művelődési Minisztérium ebben az ötéves tervben 70 millió forintot fordít a fóti gyermekváros rekonstrukció­jára, amely jobb körülménye­ket teremt az ott élőknek. Közös felelősség — A két felügyeleti szerv között hogyan oszlik meg a felelősség? — A gyermekváros politi­kailag a fóti, illetve a duna­keszi pártbizottságon keresz­tül a megyeihez tartozik. Ok­tatás szempontjából a Műve­lődési Minisztérium foglalko­zik velük, a felelősség tehát közös. Nem elképzelhetetlen azonban az irányítás decent­ralizálása, hiszen a fóti gye­rekek élete ezer szállal kötő­dik a környezethez, a megyé­hez. Egyre több gazdálkodó egység biztosít számukra munkát és lakást. Pest me­gyében már szinte hagyo­mány, hogy egy-egy nemes cél érdekében mindenki meg­mozdul. A társadalmi össze­fogás olyan erőforrást jelent­het a gyermekvédelemben is, amely a meglévő intézmé­nyek belső fejlesztéséhez ve­zet. A megelőzés szempont­jából nagyon nagy tartaléko­kat tárhat fel, hogy Zsámbé- kon a leendő pedagógusokat gyermekvédelemre és szociál­politikai szemléletre oktatják. Vennes Aranka Az érzelmeket félre kell tenni Ésszel és pénzzel Ámint azt lapunkban nemrégen hírül adtuk, új, jelentős ma­gyar—amerikai együttműködés lehetőségének körvonalai kezd­tek kibontakozni, a százhalombattai Szénhidrogénipari Kuta­tó-Fejlesztő Intézet, valamint az amerikai Occidental Inter­national Exploration and Production Company között. A szeptember 14-én aláírt megállapodás e körvonalak, lehető­ségek pontosítását kívánja elősegíteni. A megállapodás előz­ményeiről, lényegéről és céljáról Doleschall Sándorral, a százhalombattai SZKFI igazgatójával beszélgettünk. 0 A napokban megkötött eg^- uUmŰKuucsi szerződés í'el- tetelezhetöen hosszabb tár- gyaiassorozat vegere tett pon­tot. íviiKorra nyúlnak vissza ezek a szálak? — Nem túlságosan messzi­re, Egy három évvel ezelőtt felvett világ banki hitel kap­csán — amit a kőolajkutatas és -termelés fejlesztéséhez az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vett fel — merült fel az a gondolat, hogy jó lenne, ha a hitelek visszafizetésével nem szűnnének meg a fej~ lesztés során kialakult kap­csolatok. Ezzel egyetértettek az Ipari Minisztérium, illetve az amerikai vállalat vezetői is. Biztatásukra már a múlt év nyarán hozzáfogtunk az együttműködés tervezetének kidolgozásához. A kész tervet decemberben eljuttattuk az amerikai félhez, majd válasz­ként ez év júniusában cégve­zetőinek kíséretében megérke­zett Armand Hammer, az OXY elnöke. Itt-tartózkodásá- nak ideje alatt tárgyalásokat folytatott Kapolyi László ipa­ri miniszterrel a magyar—ame­rikai kapcsolatok bővítéséről. E megbeszélések eredménye­ként került sor egy piackuta­tó, üzletfejlesztési kérdéseket vizsgáló iroda létrehozására. Ennek alapvető feladata, hogy az üzleti életben, akár a ku­tatás, fejlesztés, gyártás vagy értékesítés területén, olyan érintkezési pont, amelyről a két fél el tud indulni. Első­sorban azt vizsgáljuk, hogy milyen módon lehetne a ma­gyar munkát, szellemi tőkét az OXY tevékenységébe be­vonni, bár ez nem tekinthető határnak vagy keretnek, hi­szen a vizsgálódásnak bármi tárgya lehet, ami a két együtt­működő fél előnyét szolgálja. 0 Esetleg olyan téma is, amelyben nem járatosak? — Természetesen. Az, hogy ma nem értünk valamihez, nem jelenti azt, hogy holnap nőm ismerjük meg, nem te­szünk szert alaposabb ismere­tekre egy-egy témakörben Ezért, ha úgy látjuk, hogy az adott terület ugyan idegen számunkra, de van üzlet ben­ne, akkor bevonunk szakértő­ket is a vizsgálatba. Nem zár­kózunk el semmi elől, ami pénzt hozhat, hasznunkra vál­hat. Ám ehhez — sok egyéb mellett — egyvalamit biztosan meg kell tanulnunk az ame­rikaiaktól: az üzleti életben az érzelmeket félre kell tenni. 0 Közös kiindulási pont ke­reséséről van tehát szó. Van-e haiirideje a kutatásnak, s az eredmények birtokában mit tehetnek? — Igen szűkös az az idő, ami rendelkezésünkre áll; az év végéig el kell készíte­nünk a felmérést, és ennek alapján határoznunk kell: ér­demes-e valamelyik feltárt területen az együttműködést megindítani esetleg egy vegyes vállalat létrehozásával, vagy sem. Abban az esetben, ha a döntés pozitív, más terüle­ten talán még folytatjuk a vizsgálódást, de ha december 31-ig nem találunk semmit, akkor arról kell döntenünk, hogy van-e értelme a további prooáikozásnak. 0 A vegyes vállalat alapítá­sán kívül más együttműködési formák és lehetőségek nem kerültek szóba? — Nem mondhatjuk, hogy a vállalatalapítás a legfőbb célunk. A legfontosabb, hogy mindkét fél számára előnyös kapcsolatot alakítsunk ki, s így kölcsönös érdekeken ala­puló üzletben vegyünk részt Ez lehet kooperációs együtt­működés, valamilyen termék gyártása, forgalmazása, eset­leg hazai termékek amerikai piacokon való értékesítése, sőt talán arról is lehet szó, hogy mi képviseljük az OXV-t olyan területeken, ahol segít­ségünkkel új piaci lehetősége­ket tárhatnak fel. • Az együttműködésnek te­hát sokféle módja lehet. Most csupán az a kérdés, hogyha a számtalan lenetöség egyikét kihasználva jövőre elindulnak valamilyen úton, akkor a ru­galmasságáról, szervezettségé­ről, szerződéses fegyelméről nem túlságosán híres magyar gazdaság állni tudja-e a sa­rat, megfelel-e egy multina­cionális cég követelményeinek? — Bizakodó vagyok e te­kintetben, hiszen tudom, hogy ha műszaki fejlettségünkkel npm is állunk a világ', élvona­lában, a magyar szellemi,-tö­ke azért bárhol kamatozhat, a világon. Ami a rugalmasságot illeti, én itt sem vagyok bo­rúlátó. Azt mondják sokan, hogy a magyar vállalatok. ru­galmatlanok, nem tudnak vál­tani, alkalmazkodni, lépést tartani. Nekem - erről éppen ellenkező a véleményem. Cso­dálatra méltónak tartom, ahogyan a vállalatok egyik napról a másikra alkalmaz­kodnak a sűrűn változó jogsza­bályokhoz, szabályozókhoz — igaz, valahogy a kibúvókat is megtalálják mindig. Erre azonban a tervezett magyar— amerikai együttműködés során nem lesz mód. Az OXY óriá­si követelményeket támaszt, s nekünk fel kell tárnunk min­den rejtett tartalékot ahhoz, hogy képesele legyünk felnőni szervezetttségben, fegyelme­zettségben és hatékonyságban egyaránt az amerikai fél igé­nyeihez. ® Tételezzük fe!, hogy akad egy kölcsönösen előnyösnek látszó pont, megfelelnek mind­két fél számára az adott kö­rülmények és lehetőségek, is­merik egymás igényelt, s an­nak birtokában vegyes válla­lat létrehozásáról döntenek. Ám attól tartok, hogy ebben a pénzszűkös, fejlesztésszegény időben az említett műszaki le­maradás, alacsony színvonal mellett a feltételezett házas­ságban mi csupán az okos, de szegény fel lehetünk. Elegen­dő lesz vajon ennyi „hozo­mány”? — Nem lehet úgy leegysze­rűsíteni a dolgot, hogy az amerikaiak a pénzt, mi meg az észt adjuk, hiszen az OXY nem csupán bankként, a válla­latot finanszírozó cégként ven­ne részt az üzletben, hanem jelentős értékű technológiát hozna magával és üzleti kap­csolatait is gyümölcsöztetné az esetleg létrejövő vállalko­zásban. Szellemi tőkénk mel­lett mi viszont — ha nem ts jelentős összeggel, de —anya­gilag is beszállnánk az üzlet­be. Mindemellett, amint az vizsgálódásaink során kide­rült, már most akad néhány olyan magyar cég, amelyik szívesen társulna be pénzével egy magyar—amerikai vállal­kozásba. De erről egyelőre még korai beszélni, hiszen- előbb közös témát, kiindulási alapot kell találni az együtt­működéshez. Pató Zsuzsa A keleti oldalról nézve ilyen sorházszerű lesz a négy általános otthon. Sátortetővel borít­ják, s külső lépesőházak építésével, rátett elemekkel változatosabbá teszik e házakat. (Részlet Vajai Tamás rajzából.) Tervek szerint megújul a műemléki Károlyi-kastély környéke a fóti gyermekvárosban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom