Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-23 / 224. szám
1987. SZEPTEMBER 38., SZERDA Nyelvet vagy nyelven tanítsunk? Nem lehet mindent a múltra fogni Csaknem száztíz évve! ezelőtt, 1879-ben hoztak törvényt arról, hogy magyar nyelven kell oktatni az iskolákban. Ettől a pillanattól a nyakában dobbal járó kisbíró csakis magyarul hirdethette a közakaratot azokban a nemzetiségi falvakban is, ahol senki nem beszélte ezt a nyelvet. — Anyám sírt, amikor magyarul válaszoltam németül feltett kérdésére. Hatéves voltam akkor... — emlékezet t vissza Fogarasy Mihály nyugalmazott tanár. — Tény, hogy a „sváb” szót kizárólag pejoratív értelemben használták annak idején. Jómagam is idegen nyelvként tanultam a saját anyanyelvemet később, a polgári iskolában. A tanítóképzőben pedig olyan soviniszta nevelést kaptunk, amely következtében majdhogynem szégyelltük származásunkat. Nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire elérkeztünk a nemzetiségiek jogainak elismeréséhez. Mégis örömmel tölt el a tudat, hogy mindenki tudomásul vette: egy népcsoportot nem lehet örökké bizalmatlanul kezelni, A szülők döntenek Fogarasy Mihály ma könyvesbolti eladóként segíti a német nyelv ápolását és terjesztését Pilisvörösváron. Tanácsára kerestem fel néhány helybéli pedagógust, hogy az említett jogok egyik legfonto- sabbjáról, az anyanyelv oktatásának gyakorlatáról és eredményeiről tudakozódjam. Rupffné Krupp Katalin az általános iskola legfiatalabb- jait tanítja, ám véleménye a nyelvoktatás egészére jellemző lehet: — A gyerekek óvodában szerzett német nyelvi ismeretei nem egyenlő színvonalúak. Ebből következik, hogy néc melyik elsősntek komoly gondot okoz a megtanulandó anyag. Ennek ellenére szeretik a tantárgyat, legalábbis a kezdetekben Á problémák a második évtől gyülekeznek, ugyanis amint tantárgyszerű- vé válik egy nyelv oktatása, rögvest kiderül, hogy ki és miért bírja, vagy nem bírja... A kisgyerekek nyelvtanulásáról a szülők döntenek. Ez nem is történhet másként, hiszen nem kérdezhetünk egy hatéves nebulót arról, hogy akar-e idegen nyelvet tanulni? Ilyenformán nem a diák nyelvérzékétől, képességétől, s főként nem a teherbírásától, szorgalmától függ, hogy vál- laija-e a plusztantárgy elsajátításával járó terheket. Majnek Éva, a pilisvörösvárt általános iskola felső tagozatos tanára is hasonlóképpen vélekedett: — Sok diákról elmondható, nem a legnagyobb odaadással ismerkedik a német nyelvvel. Ugyanakkor nem mindegyikük tanul németet egy-egy osztályban, ám a mentességet élvezők is ott ülnek — olvasnak, játszanak, pihennek — a szor- goskodók mellett, mivel nincs lehetőség negyvenöt perces elkülönítésükre ... — Mi adná a megoldásit — Elsősorban az, ha a gyerekek nem „ömlesztve” kerülnének az óvodából az iskolába, hanem az előbbi intézmény módszerét átvéve, az elsősök, másodikosok számára is egyfajta anyanyelvi környezetet teremtenének! — vélekedett Oláh Imre, aki a nagyközség gimnáziumában oktatja a német nyelvet. — Nem szabadna bonyolult nyelvi jelenségeket magoltatni a kisdiákokkal, hanem ugyanabban a játékos formában megteremtett, imitált anyanyelvi környezetet kellene köréjük szervezni, amit már megszoktak az oviban! Az lenne a legszerencsésebb, ha a tárgyat észrevétlenül sajátítanák el! Egyébként sok helyütt bevezették már azt a gyakorlatot, hogy az arra alkalmas gyerekeket összeválogatva külön osztályokat indítanak. Megint lemaradtunk — Gondolom, hangoztatja esi a véleményét különböző fórumokon. Mi az akadálya a megvalósításnak ? — A legnagyobb gond — az anyagi problémák mellett — az erre alkalmas pedagógusok hiánya. Szinte lehetetlen több olyan nevelőt találni, akik magas szinten beszélik a nyelvet, ugyanakkor járatosak a számtanban, földrajzban, történelemben és egyéb tantárgyakban is. Attól tartok, kicsit későn jutott eszünkbe, hogy mi lesz a nemzetiségi községek fiataljainak oktatásával. Ugyanis a kisebbségi népcsoportok óvodai nevelőinek képzése jóval korábban megindult, mint az ugyanilyen településekre helyezhető többi pedagógus oktatása. Mindemellett szó van arról, hogy épül majd egy kollégiummal ellátott, német nyelven oktató iskola Pilisvörösváron. Tudomásom szerint a helyszíne már kijelöltetett, de a terv önmagában csak bizakodásra serkenthet bennünket — Akkor így kérdezem: mennyire fejleszthető a nyelv- oktatás a jelenlegi körülményeik között? — Arra törekszem, hogy az órák egészét német nyelven vezessem, és megkövetelem, hogy a diákok is németül beszéljenek. Persze, megengedem, hogy a helyi nyelvjárás szavait használják, hiszen a szókincsük ezáltal is gazdagodik. Majnek Éva hozzáfűzte: — Aki kedveli a németet, annak igyekszem segíteni, hogy szinten tartsa tudását. Aki pedig igazán szereti, azt meggyötrőm egy kicsit, hogy még többet tudjon. Ez a mód-, szer különösen a nyolcadikosoknál vezet eredményre, hiszen közöttük mér olyanok is ülnek, akik pontosan tudják, hogy hová és miért készülnek. Profit és presztízs — Hogyan méri az oktatás hatásfokát? Hány tizennyolc éves fiatalról mondhatja el évenként, hogy megtanultak németül? — kérdeztem a gimnázium tanárától. — Az erőfeszítéseim hatvan százaléka megtérül. Ez nem olyan rossz arány a körülményekhez mérten. Azért jók az eredmények, mert a diákok ma már tudatosan — a szó jó értelmében — profitálnak rokoni, baráti kapcsolataikból. Nem beszélve a művelődési ház tánccsoportjának lehetőségeiről: ez a közösség olykor évente többször is turnézik nyugaton. Szoros kapcsolatban vannak az NDK-beli Suhl megyével is. Ottani kollégáinkkal közösen csere- nyaraltatásokat szervezünk. Mindent egybevetve, nagyon sok diákunk sikerrel célozza meg a középfokú nyelvvizsgát. A két pedagógus beszélt arról is, hogy nem annyira a nyelvtanítás módszereivel és az azt segítő háttérrel vannak gondjaik. Sokkal inkább hiányzik a tanulás presztízse. Mindenekelőtt a társadalmi megbecsülés hiányát hangsúlyozták. Végül megkérdeztem tőlük, hogy any any elvként,, vagy idegen nyelvként oktatják a németet? — Idegen nyelvként — válaszolták szinte egyszerre. — Természetesen örülünk azoknak a nagymamáknak nagypapáknak, akik meglehetős tájnyelvi szókinccsel egészítik ki unokáik ismereteit. Ha ez a tény kimerítené az anyanyelvi oktatás forgalmát, akkor jó lenne... — így Majnek Éva. — Szeretném, ha a leendő felnőttek újra beszélnék a nyelvet az utcán is — jelentette ki Oláh Imre. — A szülőkben már ébredezik a lelkiismeret. Saját magukat szidják, amiért nem tanultak meg németül beszélni eifogadható szinten. „Pedig milyen jól tanított bennünket a Miska bácsi 1” — mondogatják ... Bizony, Fogarasy Mihály most sem tétlenkedik. — Hogy miért nem olvasnak német könyveket a pilisvörös- vári emberek? — dohogott, amikor meglátogattam ismét. — Mert évtizedekig nem tanulhattak németül! Az új generáció már annál inkább próbálkozik ... Akik újra tanulják őseik nyelvét, azért teszik ezt, mert rádöbbentek az idegen nyelv értékére. Nem beszélve arról, hogy ma már senki sem szégyenli nemzetiségi mivoltát. Azok pedig bűnt követnek el, akik a korábbi rossz nemzetiségi politikára hivatkozva késleltetik az öntudatra ébredést... Mindent nem lehet a múltra kenni! A nyugdíjas tanár kicsit gondolkodott, azután szomorkásán megjegyezte: — Nekem az fáj a legjobban, hogy ha egy idős néninek Guten Tag!-gal köszönök, jó napot !-tal válaszol. Ezt érezhette édesanyám is annak idején, amikor sírva fakadt... Szitás Zoltán IALLITOTERMEKB O L Alkotássá érett festői üzenet £ Vecsési Sándor Munkácsy- ^ díjas érdemes művész önálló ^ bemutatkozása a ráckevei Sa- z voyai-kastélyban és Platthy Z György festőművész gyűjte- ^ ményes tárlata szeptember J 27-ig látható a soproni Fcstő- 6 teremben. Dum-parti meditáció Vecsési Sándornak e hazában több festőotthona van. Mindenekelőtt Nyergesújfalu, ahol született, a Tolna megyei Kurd és Gyulaj környéke, ahonnan felesége, Bazsonyi Arany származik. De megörökít mindent, amit megfigyelt, ami megragadta: az ordasi öreg fát, a tatai és félegyházi kálváriát, a kistormási házat és Dömsöd környékét, ahol immár évtizedek óta él és alkot — szenvedéllyel, csöndben. ö a mai magyar festő- középnemzgdék egyik vezető mestere, akinek érdemeit magas hazai és nemzetközi művészeti díjak is fémjelzik. Festészete szelleméhez, szemléletéhez sokan igazodnak. Vecsési kivívta magának ezt a rangot; alkotássá érett sok-sok munkával, őrzött felelősségérzettel, növekvő rajzi és gondolati műveltséggel. Számára Dömsöd, a Duna-part a meditáció színhelye, ahol az évszakonként változó tájat, az emberek ezernyi arcát pergeti le képeiben valami hamisítatlan bájjal. Minden alkotásán érezni a megrendülést és az áhítatot, még akkor is, ha szemérmesen rejti ezt az ősi,' gyermeki állapotot. Ezzel a magatartással érinti a fák, házak, sorsok világát; ered nyomába festészettel Petőfi döm- södi fájának, a téü pusztának, a tejeskannás kiálány nosztalgiájának. Jelenléte fontos, hiszen a rajzi készenlét becsületességével érinti, értelmezi a Kiskunságot, annak apaji—dömsődi,. kiskunlacházi szakaszát, s elég számára egy vasúti töltés vagy egy özvegyasszony háza. hogy motívumból a kép közreműködésével eszrriét fakasszon. Egyik festményének az a címe: Jó napot, Sándor bácsi! Lovasok köszöntik őt így a Duna-parton, s ő művészettel, a festészet örömteli üzenetével válaszol e megbecsülésre, amelv'últalános, hiszen ráckevei kiállítására is az ország minden részéből zarándokoltak képeihez: Nyergesújfaluról, Budapestről, Kiskőrösről, Kölesdről Ráckevére, az Ernst Múzeumban és a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban Rádiófigyelő! A HÉT EMBERE. A hivatástudat szóból és egy foglalkozásból gyúrtam össze valamikor egy jelzős szerkezetet: hivatásos szerkesztőségi gépíró. Ügy adódott akkor, hogy találkoztam eggyel — s sajnos, azóta is csak néhánnyal —, aki a feladatát szívvel- hittel látja el. Szinte együtt lélegzik az újságíróval, együtt él az „anyaggal”. Igencsak nehéz, de így jó dolgozná. Ha tehetném, meg is adnám a fent említett címet tiszteletem jeleként egyik-másik gépírónak. Ám emberi dolgaink közé tartozik, hogy legközvetlenebb munkatársaink a legritkább esetben jutnak eszünkbe. S még a néhány rangjelzett gép- irónő nevét sem jegvezték föl sehol. Csupán egyet ismertem, aki szinte legendává lényegült: Mahrer Klárit, de róla is mintha csak egyszer olvastam volna cikket valahol, pedig évtizedekig szolgálta a sajtó ügyét. Mindez a műsorral kapcsolatban vetődött föl bennem. Hiszen Fodor Csilla is egy olyan hivatás művelőjét választotta beszélgetőpartneréül a Kossuth adón, szombaton, aki igencsak háttérben él. Négy napig a Parlamentre figyel az ország, de az ötletes riporteren kívül aligha jutott eszébe bárkinek, hogy ott, a képviselők mellett dolgoznak még nélkülözhetetlen emberek: a parlamenti gyorsírók. Kérdezhetnénk: ugyan miért van szükség rájuk a technika korában? Fenyvesi Mária — aki 1949-ben tette le a vizsgát — emlékezéseiből ez is kiderült. Próbálkoztak magnóval, de a nagy távolságok miatt a szalag egyes részein csak hangfoszlányokat lehetett hallani. S amikor közbekiabáltak, ketten egyszerre beszéltek. semmit sem lehetett érteni. Talán már ennyiből is sejlik: mi minden múlik a parlamenti gyorsírón! Vannak olyan megnyilvánulások, amelyeket csupán az arcokról lehet leolvasni: derültséget, elégedetlenséget. Nekik erre szintén figyelni kell, hiszen a jegyzőkönyv akkor tökéletes, ha egy-egy szóval ilyen tényekre is utalnak. Hivatás hát ez a javából, mert minden rezzenésre ügyelni kell. A parlamenti gyorsíró diagnosztizál, akár az orvos — csakhogy ő egy ország közérzetét rögzíti. GYŰJTŐK. A Bartók rádió vasárnap esti adása a Bakony kapujához vitt el bennünket. Bodajk gazdag mondavilágát nem a vadregényes hegységben megbúvó betyárok történetei alapozták meg: István király idejéből származnak az első legendák. írásos nyoma is van annak, hogy a honalapító szeretett errefelé csónakázni, s az általa építtetett kis kápolnába betérni. Babiczky Klára olyan riportalanyra talált Fellegi Imre helybéli nyugdíjas személyében, akinek tudása akár élő honismereti gyűjtemény is lehetne. 1948-ban került oda lakni; Barinkabányán dolgozott. Csak úgy, saját kedvtelésből kezdett fényképezni, s reprókat készíteni a környéken hajdani családi fotókról. Akkor még maga sem gondolta, hogy ebből mostanra 140 kilónyi dokumentum lesz. Különös hasonlattal élt: „Ez egy hólabda volt, amiből lavina lett, s amíg élek, meg nem áll”. És valóban. Aligha fog megállni, mert szó szerint gyűjtővé vált már az egész falu. Szinte mindig megszólítják az utcán, mert egyre- másra kerülnek elő használható emlékek. Kár, hogy a riport a végére „leült’’, úgy fejeződött be — szó szerint —, mintha elvágták volna. Pedig lehetett volna nagyon szép zárógondolatot találni. Fellegi Imre ugyanis bölcsen így fogalmazott: kis falujuk csupán a legendák által válik érdekessé az egész ország számára. De ez minden településre egyaránt érvényes. Vennes Aranka vés művésztanár, Platthy György Monoron is oktatott, később hosszú ideig a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszék- vezetőjeként működött, és immár hat évtizede szüntelenül, szakadatlanul fest. Elsősorban tájakat ábrázol — Pécs környékét, Szigligetet — a képzelet bőségével, a színek hömpölygő áradásával, ahol a fekete mindig kiiktatódik és a piros veszi át a hegemóniát. Két pompás sorozatot festett a Pécsi Sörgyár mindennapi életéről és a mecseki bányászokról. Az Adria térsége, Velence, Egyiptom is megihlette — az utazásból festészet lett, élményei ezúttal ismét művekké fokozódtak. Derűs világszemlélete sziporkázó felületein is megnyilvánul. Művészetének egyedi elágazása több montázsa Budapestről, Pécsről. Sopronról, Salzburgról, Veronáról, Helsinkiről, Moszkváról, Kairóról, Rómáról, Párizsról, Londonról. Világmontázs Platthy György: A modell történt sikeres bemutatkozás után, ahol a megnyitókon szintén „telt ház” volt annak bizonyságául, hogy festészete tisztázóan örömkeltő üzenetét elfogadták az emberek. Az Vngváron született neEzen alkotásain nemcsak áz összegezett festői tér jelenti az újdonságot, hanem az is, hogy minden idegszálával az adott hely karakterét fejezi ki a szerkesztett színes tér összefogásával. Legújabb képe a műtermében várja az utolsó ecsetvonásokat, a címe: Világmontázs. New York, Moszkva és Budapest, Párizs, London tájai válnak egységgé a gondolat látomásos kohéziójában, Michelangelo Utolsó ítéletének kiemelt részleteivel. Losonci Miklós Forduljon honánk tilalommal! Az újjáalakult Fogyasztási Szövetkezeti Bank Rt. várja Rövid lejáratú forgóeszközhitelek nyújtása. Váltóügyletek. Követelések eladása és vétele. Lízingügyletek. Gyorsított ügyintézés. Munkatársaink az önök rendelkezésére állnak. Konzumbank Rt. Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 3. 1065. GYŰJTSE VADGESZTENYET MI MEGVESSZÜK ÖNTŐL W Vetv/' Felvilágosítás: az ERDEI TERMÉK VÁLLALAT begyííjtőhelyén Vác, Rődl u. 2-8. Telefon: (27)-11-122.
