Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
6 1987. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT A Minisztertanács munkaprogramja (Folytatás az 5. oldalról) léptetését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor csökkenti a még meglevő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. A pénzügyi eszköztár kibővül, hatása és az egyes eszközök összhangja erősödik. A költségvetés újraelosztó szerepe a gazdasági szférában csökken, a tartós és átmeneti hiányok fedezése fokozatosan tartós megtakarításokra, jegybankon kívüli forrásokra is épül. A különböző jövedelem- tulajdonosok megtakarításának ösztönzésére, a szelektív fejlesztéspolitika céljait szolgáló eszköz- és forrásátcsoportosítás élénkítésére átfogó intézkedésekre kerül sor. A kamatpolitika, a tartós befektetést célzó eszközök alkalmazásának kiszélesítése növeli a vállalatok és az állampolgárok megtakarításait. A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny kiteljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. Ennek szolgálatába kell állítani az ármechanizmust, a termék- forgalom szabályozását, a termelési és forgalmazási profilkötöttségek feloldását, a szerződéses fegyelem erősítését, a versenyszabályok tisztaságát. A kormány széleskörűen felszabadítja a termelői árakat, a vállalkozási lehetőséget a termékforgalom, az export és az import, valamint a bélés külkereskedelmi profilkötöttségek megszüntetésével általánossá teszi. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg összehangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani. — Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése és a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor. A nagyarányú ár- és jövedelemmozgások mellett így lehet elejét venni az inflációs tendenciák erősödésének. — Viszonylag széles körben — mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése. — Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát. — Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása, a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelő vállalkozások integrálódása, a külföldi tőke bevonásának ösztönzése. — A kormány bízik abban, hogy a vállalati tanácsok, a vállalatok és intézmények vezetői felelősségüknek és hatáskörüknek megfelelően az új adórendet és más eszközöket a munkaprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célok, a gazdaságos, piacképes termelés és a valós teljesítmények növelésére használják fel. tönzi a változatos és rugalmas munkavállalási formákat, esetenként kezdeményezi és támogatja a munkahelyteremtő, hatékony beruházásokat. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszónyokat. A központi és helyi eszközöket — a fogyasztói árváltozások réteghatásait is figyelembe véve — elsősorban a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátásának javítására indokolt összpontosítani. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. A tervezett változások célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdijak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges források oly módon történő megteremtését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az aktív korú lakosság terheire, a foglalkoztatás szempontjaira. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A kormány fokozottan számít az önkéntes lakossági, társadalmi, egyházi stb. szociális gondozási kezdeményezésekre. A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre, valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja. A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finanszírozási rendszert alakít ki. amely lehetővé teszi az állami egészségügyi ellátás emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását. A fejlesztés elsősorban a korszerű technikai feltételek megteremtésére irányul. A kormány a családi gondozás lehetőségeinek bővülésével is számol. A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, felújítással és a minőségi cseréket is számítva előreláthatóan összességében kb. 550—600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását indokolt előtérbe állítani. A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés. IV. Hangsúlyosan szól a munkaprogram a lakosság élet- színvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termelés-korszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás 'színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozókollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazási formák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését és megfelelő elismerését. A mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszintemelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében — mérséklődhet. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresetikínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társadalompoliti- kailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermek- nevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani. Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsítását. A szerkezeti változások megvalósulása azonban több munkahely-változtatást igényel; a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglalkoztatási, elhelyezkedési feszültségek keletkezésével is számolni kell. Ezért a kormány olyan rendszert alakít ki, amely a társadalom minden tevékeny, dolgozni akaró tagja számára segítséget nyújt új munkahely megszerzéséhez. Az átállási időszakban garantálja a szociális biztonságot, a vonatkozó jogok és lehetőségek érvényesítését. A gazdasági szerkezet változásai — kisebb feszültségekkel — lehetővé teszik a korszerűbb képzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedését, munkába lépését. A kormány foglalkoztatáspolitikai alapot hoz létre, kiterjeszti az átképzési és elhelyezkedési támogatást, öszA tanácsok a személyi tulajdonú lakásépítéshez és -vásárláshoz szélesítik a helyi támogatásokat, így a jelenleginél több rászoruló család kaphat segítséget. Lakásépítés esetén a kormány — az eltartottak számától függően differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvezmény növelésével ellensúlyozza az építőanyagok ártámogatásának megszüntetését. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási kölcsönök felső határa emelkedik, a kamatkedvezmények differenciálódnak, a lakásépítést szolgáló megtakarítások adókedvezményben részesülnek. A kormány az állami ellenőrzés fokozásával is fellép a visszásságokkal és spekulációs jelenségekkel szemben. A kormány időszerű gazdaságpolitikai feladatai és társadalompolitikai céljai megkövetelik a társadalom általános, s különösen munka- és magatartási kultúrájának emelését. Egyik feladatunk a kulturális intézmények működése gazdasági feltételeinek javítása. A kormány továbbra is feladatának tekinti a kulturális értékeket teremtő szocialista elkötelezettségű, humánus célokat szolgáló művészi alkotó tevékenységek hatékony támogatását, ugyanakkor — törvényeinkre támaszkodva — fellép a szocialista erkölcsöt, értékeket sértő tevékenység ellen. A Minisztertanács tudatában van fokozott felelősségének a környezet megőrzésében, a környezeti károk megelőzésében, mérséklésében; intézkedéseket tesz a lakosságot közvetlenül veszélyeztető ártalmak elhárítására, a veszélyes hulladékok megfelelő kezelésére, a légszennyezés mérséklésére, valamint az ivóvízbázisok védelmére. A kormányzat területfejlesztési politikáját egyidejűleg formálja a gazdaságilag átlagosnál hatékonyabb régiók gyorsabb, a differenciálódás irányába mutató fejlődése, valamint az eltérő feltételekből származó különbségek mérséklése, az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítség igénye. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket a gazdasági teljesítményekhez igazító szabályozással alapozza meg, a támogatásokat pedig elsősorban az adott térségek, gazdasági szerkezetek korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási nehézségek leküzdéséhez nyújtja. Külön figyelmet fordít a kisebb települések népességmegtartó képességének erősítésére. N A következő évek nehéz erőpróba elé állítják társadalmunkat. A kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait. A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden szereplőjének, az irányító szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósítását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaságirányítás közötti cselekvési egység megteremtése. A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munka- programja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti összefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érdekében hozandó áldozatvállalására, a dolgozó emberek munkájára, tenniakarására és kezdeményezőkészségére. Grész Károly sajtóértekezlete (Folytatás a 4. oldalról.) országgyűlési képviselőket, az állandó bizottságokat. De a kormány is szeretné közelebbről megismerni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a képviselők napi munkájuk során szereznek. A Miniszter- tanács üdvözölné, ha a parlamenti bizottságok gyakrabban és több témakörben vizsgálnák meg az elképzeléseket — még a döntéshozatal előtt. Az együttműködés egy másik formája — amely a munkaprogram előkészítése során alakult ki — a megyei és a fővárosi képviselőcsoportokkal kialakított párbeszéd. S ehhez tartozik az is, hogy a kormány elnöke vagy bármely képviselője rendszeresen számoljon be a munka- program végrehajtásának időközi tapasztalatairól. A kormány programja megvalósításának személyi biztosítékaira vonatkozó kérdésre Grósz Károly elmondotta: bizonyos módosításokra a kormányzati munkában elkerülhetetlenül szükség van. Ha pedig a szervezet átrendeződik, akkor ez természetesen személyi változásokat is maga után von. Nehezen lehet elképzelni, hogy egy hivatalt megszüntetünk, de a vezetője megmarad ... Emellett, bizonyos területeket sorra véve, át kell tekintenünk, mennyire felel meg a mai követelményeknek az a szellemi tőke, amely az érintett intézményben, irányító szervben most jelen van. Ha úgy látjuk, hogy a követelményrendszer és a feltételek között eltérés van, akkor nem a követelményrendszert fogjuk lejjebb szállítani, hanem a személyi feltételeket teremtjük meg hozzá. De nincs szükség valamiféle kampányra; akkor fogunk lépni, amikor a személyi kérdések döntésre érettek, illetve a fejlődés megköveteli a változtatást. A vezetők minősítésében egyetlen, nyíltan meghirdetett rendezőelvünk van: a teljesítményelv. i A sajtókonferencián egyéb kormányzati törekvések is szóba kerültek. így például a takarékos intézményi gazdálkodás követelményeiről — a rádió munkatársának kérdésére — a kormány elnöke elmondta: akt nem takarékoskodik, arra rossz idők jönnek. A költségvetésből finanszírozott hivatalokat a működésükhöz adott központi források szűkítése kényszeríti a takarékosságra. Más területeken a kormánynak nem kell közvetlenül beavatkoznia, csak olyan közgazdasági feltételeket teremtenie, hogy az érintettek önszántukból takarékoskodjanak. A kormányzati szintű takarékosságra szolgáló világos program hamarosan elkészül, a Minisztertanács még az idén határoz róla. Hozzátette: nem egyszerűen valamilyen pazarlást kell megszüntetni, hanem a mostani viszonyokra figyelemmel új gazdálkodási prioritásokat kell meghatározni helyi és országos szinten egyaránt. A bécsi Kurier érdeklődésére kitért a veszteséges üzemek felszámolásával kapcsolatos problémákra is. Mint mondotta, általában az érintett gyárak munkásai tehetnek a legkevésbé arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek. S ahol kormányzati döntés következtében jutottak bajba, annak anyagi következményeit a kormányzatnak kell viselnie, nem pedig a dolgozóknak. Ahol azonban a vállalat saját hibájából vált életképtelenné a szervezet, ott, ha nincs más megoldás, vállalniok kell — bármennyire kellemetlen hangulattal és helyi politikai feszültségekkel is jár együtt — a felszámolást. A helyi közösségek érdekeit nem rendelhetjük az egész ország érdeke fölé. A Heti Világgazdaság tudósítója arra. az Országgyűlés ellőtt tett kijelentésére emlékeztette Grósz Károlyt, hogy Magyarország nem fogja átütemezni külföldi adósságait. Ezt kiegészítve a miniszterelnök elmondta: mai ismereteink alapján, jelenlegi lehetőségeink birtokában el tudjuk kerülni az átütemezést; van annyi tartalékunk, és a mozgósításához annyi erőnk, hogy a magyar gazdaság kilábalhasson mai helyzetéből. A Magyar Népköztársaság jelenlegi nemzetközi presztízse ,is segít minket abban, hogy megtaláljuk a gazdaság élénkítéséhez szükséges módszereket, lehetőségeket. Az Esti Hírlap kérdésére a Minisztertanács elnöke kitért a főváros fejlesztésének perspektíváira. Hangsúlyozta: a mai nehéz helyzetben is kötelességének érzi a kormányzat, hogy hozzájáruljon a legsürgetőbb gondok enyhítéséhez, így az új Duna-híd megépítéséhez, a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez; ugyanakkor azt kéri Budapest vezetőitől, hogy a kormányzattól kapott eszközöket, valamint saját forrásait hatékonyabban használja fel, a többi között a lakásproblémák csökkentésére. Az utazási lehetőségek tervezett könnyítéséről érdeklődő kérdésre elmondotta: az ország valutakészlete nem gyarapodott, hanem fogyott az elmúlt években. A magyar állampolgár valutakészlete viszont éppen ellenkezőleg — szaporodott. E helyzetben úgy gondoltuk, az a legkorrektebb, ha elősegítjük, hogy az emberek ne dugdossák a pénzt, egyesek ne csempészszenek, másokat ne kényszeresünk a szabályok megsértésére. Utazzanak szabadon, ahányszor akarnak — és ahányszor pénzük van rá. Mert az ország valutakészletéből kevesebbet nem akarunk, többet meg most nem tudunk adni, mint amennyit eddig. A vámelőírásokat ugyanakkor precízen be kívánjuk tartatni. A kormány elnöke — a Népszava érdeklődésére — a Minisztertanács és a szak- szervezetek kapcsolatával is foglalkozott. Egyebek között elmondotta: hetek óta vitatkozunk például azon, hogy milyen, úgynevezett közérzetjavító intézkedéseket hozzunk. Azért nem szóltam ezekről parlamenti beszámolómban, mert még nem tudtunk megállapodni a szak- szervezetek képviselőivel. Az eszmecserét hamarosan tovább folytatjuk. A hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerét érintő kérdések sorában a TASZSZ tudósítója a magyar—szovjet együttműködés távlatairól érdeklődött. Grósz Károly kijelentette: — Miként eddig, a jövőben is a szocialista országokkal, ezen belül a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés a kormány tevékenységének kiemelt területe lesz. Folytatjuk eddigi utunkat, azt remélve, hogy közös munkánk hatékonyabbá válik. A Frankfurter Rundschau tudósítójának kérdésére szólt közelgő, NSZK-beli látogatásáról. Mint mondotta, utazásának elsődleges célja megerősíteni az NSZK-val kialakított, immár hagyományosan jó kapcsolatokat; jelezve azt is ,hogy a kormány élén történt változás nem jelenti politikai magatartásunk módosulását. Egy svéd újságíró érdeklődésére a miniszterelnök megerősítette, hogy a tengizi beruházásban eddig vállalt kötelezettségeinket teljesítjük, az újabb technológiai sor építésében azonban, szűkös anyagi forrásaink miatt, nem tudunk részt venni. Végezetül egy személyes jellegű kérdésre válaszolt Grósz Károly; a Zycie War- szawy tudósítója arról érdeklődött, miért vállalta e nehéz helyzetben felelősség- teljes feladatát. — Az MSZMP Központi Bizottsága ajánlott a Hazafias Népfrontnak, majd az Országgyűlésnek erre a tisztségre. Negyvenkét éve vagyok párttag. Nem emlékszem rá, hogy ez idő alatt valamikor ne teljesítettem volna azt a feladatot, amelyet a párt rám bízott. Ha most bíztak bennem, akkor — életuíam, meggyőződésem alapján — csak egyet tehettem: vállaltam és legjobb tudásom szerint mindent megteszek, hogy eredményesen végezzem ezt a munkát.
