Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. SZFPTEMBF» 10.: SZOMBAT A Minisztertanács munkaprogramja A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987, július 2-i állásfoglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munka- program épít az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekbe? gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az elke- rülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszközrendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert, kiszámítható feltételeket, a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozórendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmigazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élve a szocializmus adta lehetőségekkel, erősítve áz intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósságállomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki. hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül — számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széleskörűen hagyja érvényre juí- ni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indul ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdése a konvertibilis adósságállomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése, és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi felhasználás csökkentését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok. munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkéspiac. a társulások elterjedése, valamint az exportpályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet-kínálat szerkezetének jobb összehangolásával valósítható meg. A kormány a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel törekszik a szocialista országokból származó import bővítésére. A konvertibilis elszámolású import általános növelése a következő két-három évben reális célként nem tűzhető ki, a versenyszektorban azonban folyamatos, az export növelésével összehangolt, a mainál rugalmasabb eszköz- és anyagimport valósul meg. Gazdasági növekedésünk a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben, a munkaerő-, anyag- és eszközmegtakarításban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növekedést. A népgazdasági terv, a gazdasági mechanizmus. a pénzügyi rendszer az eszközöket és a munkaerőt elsősorban az exportképes termelés, valamint a műszaki megújulásban húzó hatású, technológiailag élenjáró, versenyképes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének felgyorsítása, a kor követelményeihez reális felzárkózási eséllyel és perspektívákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visszaszorítása. E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet; — a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek; — intézkedéseket tesz a gazdálkodó szervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A kormány közvetlen struktúrapolitikai felelőssége kiterjed: — a stabilizáció és a kibontakozás követelményeinek érvényesítésére, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre: a KGST-ben vállalt és a szocialista viszonylatú államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetikai, az alapanyag-ipari, a mezőgazda- sági, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés, a posta és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá az oktatás és szakemberképzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpre- ferenciák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntések meghozatalára. A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világtendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozóipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak. Az iparfejlesztés súlyponti területei: a konvertibilis piacokon gazdaságosan értékesíthető termékeket előállító tevékenységek bővítése; a KGST-beli együttműködés; a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő rendszerszemléletű fejlesztések (például híradástechnika, számítás- technika, gyógyászat, járműipar, élelmiszer-gazdaság); a belső adottságokra alapozott, a műszaki-tudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb njértékben hasznosító feldolgozóipari tevékenységek 'gyors ütemű fejlesztése. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az elelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mező- gazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományigénves új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére. Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi tőke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését. A kormány nagy figyelmet fordít a gazdasági kibontakozás szellemi, kulturális hátterének fejlesztésére. A jelen és jövő fejlesztési követelményei felértékelik a dolgozó ember általános és szakmai kultúrájának jelentőségét — hangsúlyozza a munkaprogram. A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányító munka szigorú értékelési rendjét, és a felelősségvállálással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gázdaság- és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatásifejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó. a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. Alapvető fontosságot tulajdonít a kormány a KGST-orszá- gok tudományos-műszaki haladása komplex programja keretében folyó együttműködés fejlesztésének, az új eredmények termelésben történő megvalósításának. A kormányközi megállapodások keretében elsőbbséget kapnak az országos kutatási-fejlesztési és központi gazdaságiéi lesztéü programok céljait szolgáló együttműködési témák. A kormányzat tudatában van annak, hogy rövid távon a külgazdasági kapcsolatokban összpontosulnak a gazdasági fejlődés gyengeségei, de egyúttal vallja, hogy a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek iobb kihasználása jelentős pótlólagos forrást is kínál a magyar gazdaság számára. A kormány továbbra is olyan külgazdaság-politikát kíván folytatni, amely minden — hazánkkal együttműködni kész — országgal és nemzetközi szervezettel lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok széles körű fejlesztését Fellép a világkereskedelemben jelentkező hátrányos megkülönböztetésekkel és protekcionista törekvésekkel szemben. Gazdasági kibontakozásunk egyik legfontosabb építőköve a szocialista nemzetközi munkamegosztás hosz- szú távú fejlesztési stratégiájához való tudatos kapcsolódásunk. A szocialista országokkal, s ezen belül elsősorban a Szovjetunióval folytatott sok irányú gazdasági együttműködés számúnkra nélkülözhetetlen. Ezt elsősorban az együttműködés minőségi jegyei, új lehetőségei, a szakosítási és kooperációs formák jobb kihasználása, az import erőteljes — az exporttal összehangolt — bővítése alapozzák meg. Ennek jegyében aktívan közreműködünk a KGST-in- tegráció megújításában, az áru- és pénzviszonyok, a rugalmas vállalati együttműködési formák feltételeinek kialakításában. A fejlett tőkés és a fejlődő országokkal folytatott együttműködésben a kormány támogatja a tartós kooperációs termelési együttműködéseket, az új termékek bevetését, a pótlólagos piaci lehetőségek feltárását, a vállalkozó típusú külkereskedelmi tevékenységet. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányítás, tervezés, piacépítés. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást iff indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumentum. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. Elő kívánja segíteni a törvényhozó tevékenység kiteljesedését. Munkájában növeli a nyíltságot és határozottságot, s fokozottan kíván támaszkodni a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel folytatott együttműködésre. Támogatja az állampolgárok, a gazdasági szervezetek önkormányzatának az össztársadalmi érdekekkel összhangban levő bővülését. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervező tevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó közép- és hosszú. fávű"térvezö- munkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Üj, egységes általános forgalmi adó életbe(Folytatás a 6. oldalon.)
