Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

1887. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 3 MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA Antal Imre és Kovács László képviselők a hozzászólásokat hallgatják minél változatosabb módokon kapcsolódjanak. Nincs okunk arra, hogy egy rosszul értelmezett ideológiai stabilitás jegyében ne lép­jünk- olyan gyakorlati ügyek­ben, amelyek ellen csak az szól, hogy eddig még nem al­kalmaztuk. Megújulásra képes és megújuló szocialista társa­dalmunknak a változó világ minden, a társadalmi haladást szolgáló jelenségét be kell tudni építeni a maga rendjé­be. Ezért törekszünk az álla­mi tulajdon belső zártságának további oldására, többek kö­zött arra, hogy megteremtsük a vállalati kollektívák és a dolgozók vagyonérdekeltségét. Versenyegyenlőséget akarunk kialakítani az állami, szövet­kezeti vagyon, illetve az egyé­ni kistulajdon alapján gazdál­kodó szervezetek között. Tá­mogatni kívánjuk a magántu­lajdonnak a szocialista vállal­kozásokhoz kapcsolódó for­máit — növelve ezzel szocia­lista vonásaikat —, valamint az önálló egyéni és társas kis- tulajdont. Országunk fejlődését távla­tilag is az dönti el, hogy mennyiben sikerül összehan­golni a stabilizációs progra­mot az átfogó világgazdasági nyitás stratégiájával. Olyan külgazdasági politikát kívá­nunk folytatni, amely lehető­vé teszi a külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki-tudomá­nyos és gazdasági együttmű­ködés sokirányú és sokoldalú fejlesztését minden, hazánk­kal együttműködni kész nem­zettel, nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezettel. En­nek jegyében ösztönözzük a tartós termelési kooperációkat és a külföldi működő tőke fo­kozott bevonását, tovább ja­vítva az ehhez szükséges fel­tételeket. Miként eddig, a jö­vőben is maradéktalanul ele­get teszünk fizefési kötelezett­ségeinknek. Fejlődésünk feltétele a KGST -együttműködés Gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb alapja a szocia­lista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval foly­tatott, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés hosszú távú fenntartása. Eh­hez forgalmunk jelenlegi szintjét meg kell őrizni, de ha lehet, bővíteni kell. Az együttműködés egyik színtere a KGST. Arra törek­szünk, hogy az eddiginél job­ban használjuk fel. a szocia­lista gazdasági közösségben rejlő lehetőségeket. Ezért tá­mogatjuk azokat a törekvése­ket, amelyek az együttműkö­dés egész rendszerének erő­teljesebb ütemű korszerűsíté­sére, a szocialista közösség­nek a világfejlődéshez való minél szorosabb kapcsolódá­sára irányulnak. Nagy figyelmet fordítunk o fejlett tőkés országokkal való kereskedelemre, és ahol lehet, a műszaki-tudományos együttműködésre. Egyrészt a termelő alapunk modernizá­csileg és anyagilag is érdekel­tek legyenek üzemük, válla­latuk eredményeiben. Erre pedig nagy szükség lenne, hiszen nem mindenna­pi feladatok várnak a gazda­ságra. A felszólalásokból és a folyosói beszélgetésekből is ki­tűnt. hogy a képviselők meg­felelőnek tartják a programot, mert az a korábbinál tisztább környezetet teremt a terme­lésben és a piacon egyaránt. Ugyancsak Kárpáti András mondta az egyik szünetben, hogy a tervezett reformokat éppen ezért kedvezően fogad­ja a vállalatvezetők többsége. Ahol eddig sem az állami tá­mogatásban bíztak, ott a kor­mányprogram egybeesik a sa­ját törekvésekkel. Találékony­ságban nincsen hiány és min­denütt akadnak még tartalé­kok. Főleg a munkaszervezés, a takarékosság, a helyi ötle­tek, kezdeményezések beveze­tése terén. Sok helyütt — így a Pemüben is — már a Köz­ponti Bizottság ülése után két- három évre szóló feladatter­vet készítettek, amelyben ér­vényesítették a népgazdasági igényeket és felhasználták a legfrissebb piaci információ­kat. A kormányprogram keret­jellegű. ezért sok múlik a gaz­dálkodókon. A mezőgazdaság korábban is magára volt utal­va, hiszen ott a lényeget érin­tő szerkezetváltásra — nem úsy. mint az iparban — nincs lehetőség, Ezért a jelenlegi tevékenység minőségét, haté­konyságát kell növelni. Így látja a dolgokat dr. Cselőtei László (2. vk., Aszód), a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára. Nagy lehetőségek van­nak a kis üzemek létesítésé­ben, fejlesztésében, a külön­böző mezőgazdasági termékek feldolgozásában is. Ebben sze­retnének partnerre találni az iparban — s ez mindkét érin­tett tárca egyetértésével talál­kozik. Az együttműködésnek olyan hatása is kívánatos, hogy a mezőgazdaságban hasz­nált gépek egyben referenciát jelentsenek az ipar számára a különböző külföldi üzletkö­tésekhez. A kormányprogramban meg­hirdetett célok elérése szük­ségszerűen a munkaerő át­csoportosításával is jár. Bár Pest megyében nincsenek vál­ságágazatok, amelyek nagy mozgást okozhatnának, az év elején mégis volt példa né­hány vállalatnál kisebb leépí­tésekre. Jelenleg nyugalomban van a- munkaerőpiac, de el­képzelhető, hogy majd a sza­bályozók ismeretében a válla­latokon belüli, illetve közötti szerény mértékű átcsoportosí­tásra kerül sor. Figyelmeztető jel az is. hogy az Ipoly völ­gyében és Nagykáta környé­kén, elsősorban az érettségi­zettek nehezen jutnak szá­mukra megfelelő munkához. Ahogyan Balogh László, (29. vk., Szob), a Pest Megyei Ta­lása, a fejlett termelési mód­szerek átvétele, másrészt fi­zetési kötelezettségeink telje­sítése igényli a gazdasági kapcsolataink fejlesztését. A konvertibilis elszámolású kül­kereskedelmi áruforgalomban már jövőre jelentős aktívu­mot kell elérni. Döntően fon­tos, hogy a szükséges aktívu­mokat az exportbevételek nö­velésével érjük el. Figyelmeztető jel, hogy a dollárban elszámolt magyar kivitel értéke az évtized ele­je óta lényegében változat­lan. Ennek legfőbb oka, hogy kivitelünk termékszerkezete mindinkább elmarad a nem­zetközi élvonal, sőt újabban a középmezőny mögött is. A magyar gazdaság műszaki korszerűsítése, szerkezeti át­építése, a veszteséges tevé­kenységek importtal való he­lyettesítése külön-külön és együttesen követeli az im­port rendszeres bővítését. Ez viszont szintén elválaszthatat­lan az exportteljesítmények növelésétől, a teljesítmény ja­vulását kikényszerítő gazda­ságpolitikai fordulattól. A stabilizációs időszak cél­jainak megalapozásához a konvertibilis elszámolású ki­vitel évi átlagban 4—5 száza­lékos, az ipari kivitel 6—7 százalékos bővítése szükséges. Különleges erőfeszítéseket igényel az a körülmény, hogy jelenleg még nincs mód az import általános bővítésére, vagyis az igényeknek csupán szelektív kielégítése biztosít­ható. Feltétlenül javítanunk kell viszont az import szer­kezetét. Az ipar által felhasz­nált tőkés importon belül pél­dául rendkívül alacsony, mindössze 10 százaléknyi arányt képvisel a gépimport, s ez tarthatatlan. Ösztönözzük a szocialista import növelését. Szocialista partnereink részéről is meg­van a politikai szándék, de a konkrét megvalósítás útiai nincsenek még kimunkálva. Ä változások három fontos területet érintenek A tartalékok mozgósításá­hoz, erőforrásaink jobb ki­használásához sürgetően szük­séges a gazdaságirányítási rendszer megújítása. A kor­mánynak az a véleménye, hogy irányítási rendszerünk és eszközeink nem fejleszthe­tők csak a szabályozók mó­dosításával, ahogyan ezt a ko­rábbi években rendszeresen tettük. Munkaprogramunk — a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási - rendszerünk meg­újítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akar­nak elhinteni. A kérdés in­kább az: milyen reformot vagyunk képesek megvalósí­tani! Megfelel-e a mai köve­telményeknek ? A változások három fő te­rületre irányulnak: — Az egyik a szabályozó- rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új esz­közök beléptetése; ezt szolgál­ja a monetáris eszköztár bő­vülése, a vagyonérdekeltség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása. — A változások másik te­rülete o piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmá­nak erősítése, a központi el­várások informális csatorná­nács elnöke elmondta: a hely­zet nem ad okot aggodalomra, ám ennek ellenére igyekeznek felkészülni minden eshetőség­re. Így például közmunkák szervezésére, és áttekintik a munkaközvetítő irodák tevé­kenységét. Ami a tanácsokat illeti, az intézmények műkö­dése továbbra is zavartalan lesz. A fejlesztési források va­lószínűleg szűkülnek — még nem tudni, mennyivel. A pontos információk birtoká­ban át kell majd gondolni a helyi és a megyei beruházási politikát. A sok hozzászólás miatt a kormányprogram vitája és a szavazás a mai napra marad. Az eddigi véleményeket úgy lehet összegezni: a képviselők támogatják, elkerülhetetlen­nek tartják a változásokat. A program elfogadása esetén kö­vetkezetes végrehajtásra lesz szükség — ezt kívánják a vá­lasztók is. Mert azzal minden­ki tisztában van, hogy más­képpen nem számíthatunk eredményre. A kivételezés, a kiskapuk tévútra, zsákutcába vezetnek, hiszen a csoportér­dekek fontosak, de tartósan nem helyezhetők a közérdek elé. P ersze ezekből adódhatnak problémák, konfliktusok is. Ismerjük annak a kö­vetkezményeit, ha eltakarjuk, nem veszünk tudomást ró­luk... Kövess László kon történő közlésének meg­szüntetése, a részletekbe me­nő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vál­lalati felelősség következetes érvényre juttatása. — S végül szándékunk a kormányzati irányítás, a ter­vezés módszereinek olyan to­vábbfejlesztése, amely az új körülmények között is ered­ményesebben képes a folya­matokat az össztársadalmi ér­dek, a gazdasági célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszo­nyok érvényre juttatása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igény­be kell vennünk, mint a mos­tani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóre­form előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó, hanem a társadalmi új­raelosztás és a köztehervise­lés új rendszereiről, vagyis fontos társadalompolitikai kér­désekről. A közvélemény ér­deklődése érthetően a szemé­lyi jövedelemadóra összponto­sul, de itt is szeretném hang­súlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és a kettő szorosan összefügg. Az új adórendszert a gaz­daságirányítás olyan eszközé­nek tekintjük, amellyel a vál­lalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rend­szerben a vállalat értékterme­lő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Ha növelni akarjuk az em­berek vállalkozó kedvét, ki­bontakoztatni alkotóerejüket, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, ki­ugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításá­val is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaára­moljon a műszaki-technikai fejlesztésbe. Sokan felvetik, hogy a kis­vagy közepes jövedelműek miért adózzanak. Erre azt le­het válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ő borí­tékjaikban is elhelyezi azt a pénzt, amit eddig a vállalat­tól, vagyis a dolgozótól vont el. Azért teszi ezt, hogy vi­lágossá váljék: a közkiadások fedezetét nem a társadalom felett álló állam, hanem az állampolgárok állítják elő, s ha rajtuk keresztül jut a költ­ségvetésbe. jobban odafigyel­nek a közpénzek felhasználá­sára, a közpénzből gazdálko­dók nagyobb felelősséggel sá­fárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. Az adórendszer eszköz, amit használni lehet jól is. rosszul is. A kormányzat felelőssége, hogy jól alkalmazza, legyen ereje és bátorsága legyőzni az indokolatlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat. minden olyan ésszerű javaslat­nak, amely a rendszer menet közbeni tökéletesítését szol­gálja. A kormány — össz­hangban a Központi Bizott­ság 1987. júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bér­rendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napi­rendre tűzését éppen a nép­gazdaság, ezen belül az álla­mi szektor nem kielégítő tel­jesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gya­korlat, hogy a népgazdaság ne­héz helyzetére való hivatko­zással — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítmé­nyére való tekintet nélkül — visszafogjuk a bért és nivel­láljuk a bérarányokat. A bér­reform tehát nem olyan ten­nivaló, amellyel majd akkor kell megbirkóznunk, ha eh­hez a feltételek rendelkezésre állnak. Ellenkezőleg: nélküle, a teljesítésben való tényleges egyéni és kollektív érdekelt­ség megszilárdítása, létreho­zása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a nép­gazdaság helyzete érdemben javuljon. Megengedhetetlen leegysze­rűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellen­szolgáltatás nélküli reálbér- emelésként felfogni. Mint köz­tudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely el­gondolásaink szerint széles ön­állóságot ad a vállalatoknak a bérrel mint termelési költ­séggel való gazdálkodásban — a gazdasági reformfolya­mat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folyamatos megvaló­sítása már jövőre megkezdőd­het. Olyan esztendők előtt ál­lunk, amikor azt sem lehet el­osztanunk, amit megtermel­tünk, amiért megdolgoztunk. Fia átmenetileg is, és szerény mértékben is. de csökkente- nünk kell a lakossági fogyasz­tást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most el­kerülhetetlen. A kormány szi­lárd elhatározása, hogy min­den rendelkezésre álló eszköz­zel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14—15 százalékos átlagos fo­gyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kor­mány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is fele­lősen foglalkozik az életszín­vonal. a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az átrendeződéssel együttjáró fe­szültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben s fog­lalkoztatásban várható nehéz­ségek ellenére a kormány ga­rantálja a szociális biztonsá­got. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyer­mekes családok, az idősko­rúak, a hátrányos helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítá­sát. Család- és népesedéspoliti­kai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos ki­építéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a lakásépítést, -felújítást és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550-—600 ezer család lakáshelyzete változik kedve­zően. Ehhez új lakásgazdál­kodási rendszert kell kidol­goznunk, igazságosabb támo­gatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonte­remtés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerez­heti meg a . programhoz nél­külözhetetlen társadalmi tá­mogatást, ha érezhetően meg­nő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képvise­lőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódsze­rének megújítása szempontjá­ból az államigazgatás központi szervei munkájának ésszerű­sítése és összehangolása, vala­mint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok világos elhatárolása a legsürgetőbb feladatunk. Azt akarjuk el­érni, hogy a Minisztertanács elsősorban nagy horderejű kérdésekben döntsön, és ne terheljék részletkérdések. A kormány mellett olyan szak­értői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ága­zati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. A Minisztertanács munkájá­nak testületi jellegét olyan módon kívánjuk erősíteni, hogy ezzel együtt az adott ál­lamigazgatási terület irányí­tásában növekedjen a minisz­teri önállóság és felelősség. Minden eszközzel harcolunk a negatív tendenciák ellen A vállalati önállóság fejlesz­tésével párhuzamosan oldani szándékozunk az irányítás túl­zott ágazati zártságát, a nép­gazdaság egészében pedig a merev funkcionális és ágazati elkülönülést. Célunk annak elősegítése, hogy a gazdasági minisztériumok egy adott nép- gazdasági ág átfogó, tulajdon- formáktól független szabályo­zására, befolyásolására, ne pedig a vállalatok hierarchi­kus irányítására koncentrál­janak. Közeli teendőink sorába tar­tozik, hogy .rendezzük egyes országos hatáskörű államigaz­gatási szervek jelenlegi el­lentmondásos helyzetét. Azo­kat a szerveket, amelyeknek valójában nincs államigazga­tási jellegük, sajátosan szabá­lyozott vállalattá vagy költség- vetési intézménnyé tervezzük átalakítani. A Minisztertanács, mint az államigazgatás központi szer­ve. megkülönböztetett figvel- met fordít az államapparátus munkájára, munkafeltételeire, s minden szinten növelni kí­vánja a munka szakszerűsé­gét és a törvényességet. A nehezedő gazdasági kö­rülmények nemcsak az állam­polgári. hanem a hivatali fe­gyelmet is lazítják, kedveznek a korrupciónak, a pozícióval, a ..gazdasági hatalommal” va­ló visszaélésnek. A kormány a gazdasági okok lehetőség szerinti megszüntetése mel­lett, minden rendelkezésre ál­ló eszközzel fel akarja ven­ni a harcot a negatív társa­dalmi tendenciák ellen. Céljainkból következik, hogy magát az államot is ol­csóbban kell működtetnünk. Nagyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irá­nyuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat és ne kövessünk el hibákat. Az egészségügyre vagy az okta­tásra fordított összegek csök­kentése például nem lehet cé­lunk. de a hatékonyabb mű­ködést, a gazdaságosabb fel- használást itt is elő kell moz­dítani. Biztonságunk és nem­zetközi kötelezettségeink tel­jesítésének garantálásával egyidejűleg takarékosabban kell gazdálkodnunk a védel­mi kiadásokkal. ' Álláspontunk szerint az ál­lami szerveknél kisebb létszá­mú, de képzettebb, jobban megfizetett apparátusra van szükség. Ezt már régen han­goztatjuk, de érzékelhető eredményeket még alig mu­tathatunk fel. Ezért itt is for­dulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél jobban az Országgyűlés el­lenőrzése alá helyezzük. A nagyobb jelentőségű kor­mánydöntések, illetve minisz­tertanácsi jogszabályok elő­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom